Békés, 1892 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1892-04-17 / 17. szám

tét nélkül mindazok, kik ezen kerületi pénztár területén: a) valamely, az ipartörvény (1884. XVII alá eső foglalkozásnál, ideértve még ugyanazon törvény 183. §. d) e) 0 pontja alatt felsorolt vállalatoknt isi b) bányákban és kohókban, vagy a hány termékeket feldolgozó egyéb művekben, úgyszin tén kőfejtő-, homok-, kavics- és anyag-termelő helyeknél; c) nagyobb építkezéseknél: d) vasúti üzemeknél és ezek gyáraiban és műhelyeiben, a postánál, távirdánál, távbeszé lőnél; e) a hajózásnál és hajó építésnél kötelezett f) a fuvarozásnál, szállitmányozásuál, rak táraknál és a kereskedelmi pinczézésnél oly tize téssel vagy bérrel vannak alkalmazva, melynek egy munka napra eső összege § írtnál nem ma­gasabb és a kikkel a munkaadó a munkába álláskor világosan ki nem kötötte, hogy az alkal mazás nyolcz napnál rövidebb időre^ terjed, i mennyiben a hivatott törvény 28. §-ában felső rolt egyéb és a kerületben létező pénztárak egyikénél a törvényben meghatározott módon és mérvben betegség esetére biztosítva nincsenek Az állami, törvényhatósági, községi és köz­alapítványi vállalatoknál, ide értve az állam vasútakat, postát, távírdát és a gyárakat is, vég­leges minőségben, állandó fizetéssel alkalmazot­tak nem kötelesek belépni az esetben, ha az ezeknél érvényben álló szolgálati rendtartások szerint betegség esetében is illetményeik ré szűkre a betegség kezdetétől számítva, legalább húsz héten át kijárnak. Oly közlekedési vállalatok alkalmazottjai mely vállalatok üzemökre több kerületi pénz­tárnak kerületére terjed ki, csak azon esetben válnak a jelen kerületi pénztár tagjaivá, ha a vállalat ezen pénztár kerületében tartja szék­helyét, vagy ha alkalmazottjainak ezen pénztár­nál való biztosításába beleegyezik. Önként beléphetnek, amennyiben a kerületi pénztár területén tartózkodnak : 1) mindazon ipari és gyári alkalmazottak, kiknek alkalmaztatása 8 napnál rövidebb ideig tart; 2) mindazon ipari vagy gyári alkalmazot­tak, kiknek évi fizetése vagy bére 1200 írtnál, vagy napi fizetése illetve bére 4 írtnál magasabb; 3) a házi iparosok; 4) az önálló iparosok; ő) oly mezőgazdasági vállalatok munka­vezetői és munkásai, kiknek belépését a vállal­kozó az illetők beleegyezésével óhajtja; 6) a biztosításra kötelezettek, valamint az önként belépett tagok családtagjai; 7) cselédek, házalók és közönséges nap­számosok. A tagság kezdete. 3. §. A belépésre kötelezettekre nézve a tagság a foglalkozásba való belépés napjával a jelen szabályok 2. §-ának 1—7. pontjai alatt felsoroltakra nézve a pénztár igazgatóságánál tett belépési nyilatkozat elfogadásának napjával veszi kezdetét. A tagság megszűnte. 4. §. Belépésre kötelezett tagok mindaddig, mig foglalkozásuk a gyulai kerületi pénztár terü­letén tart, a gyulai kerületi pénztár kebeléből csak akkor léphetnek ki, ha a ke-iület szék­helyén létező és az 1891. XIV. t.-cz. 28. §-ban felsorolt pénztárak közül valamely vállalati, gyári, közlekedési, építési vállalat vagy ipar- testületi betegsegélyző pénztárhoz léptek át. kérdésére megvallja: vakítóitól és másféle cson­kítástól megmenti. (I. 84. ez.) I. Lajos király elrendelte, hogy az elma­rasztaltnak bűntettei miatt annak felesége, gyermekei és testvérei büntetés alá ne vé­tessenek. (19. ez.) Mátyás király törvényei között is találunk a tüzhalálra egy czikket, melyben ki van mondva, hogy: „a táborozók, ha szentegyhá­zat, vagy nemes udvart megtámadván, a jobbágyoknak ott bátorság végett lerakott holmiját elrablanák: a nemtelenek elevenen éget• tessenek meg, a nemesek pedig mindennemű vagyonuk elvesztésével bűnhődjenek. (VI 61. ez.) A vízbe dobásnak pedig II. Ulászló törvé­nyeiben találunk nyomára, melyben ki van mondva, hogy: „ha az idegenek valakitől más­tól, mintsem a kiknek országunkban egyház­pártfogói joga van, maguknak egyházi hiva­talt szereznének, mint az ország szabadságá­nak nyilvános megsértői, vízbe vettessenek.“ (II. 31. ez.) II. Ulászló törvényeiben is sok kegyet­lenséget találunk. Vagy nem mondható-e ke­gyetlenségnek, midőn elrendeli, hogy a káp­talan, vagy szerzetestestület azon tagjaira, kik hamis okiratot költenek, vagy ál-pecséttel élnek, egyházi hübéreik veszteségén kívül, hom­lokaikra és arczaikra égő pecsét süttessék. (III. i4. ez.) Verbőczy „Hármas könyve“ I. rész 15-ik czíme meghatározza a korában érvényben levő főbb büntetéseket, a mely szerint: a tolvajok „törvényfára'1, a rablók nyársra vagy kerékbe tö résre,'a gyilkosok pallosra Ítéltetnek. II. Lajos király az egyház-sértőkre és erőszaktevőkre halálbüntetést rendel (IV. 26. ez.) valamint a rézpénz behozókra és kivivőkre, vagy beváltókra is (VII.' 35. ez.), a lutheranu ívhat elevenen megégetni rendeli. (VI, 4. ez.) (Vége köv.) Biztosításra kötelezett oly tagok, kik a tag sági kötelezettséget hiegallapito foglalkozásból kilépnek és nem lépnek át oly foglalkozásra mely őket más kerületi pénztárhoz vagy az 1891 XIV. t.-cz. 28. §-ában említett egyéb pénztárak egyikéhez való átlépésre kötelezi, továbbra is megmaradhatnak a kerületi pénztár tagjaiul mindaddig, mig a magyar korona országaiban tartózkodnak és a tagsági díjakat fizetik. Ily tagnak tagsági joga csak akkor szűnik meg, ha járulékukat négy egymásután következő héten át befizetni elmulasztják. Azon kilépett pénztári tag, a ki kereset hiány miatt tagsági díjait megfizetni nem képe tagsági jogait az utolsó befizetéstől számítva még hat hétig élvezi. Önként belépettnek tagsága azon napon ér véget, melyen kilépési szándékát bejelentette. Pénztár-szövetség. 5. §. A pénztár a‘ közgyűlés határozata lapján más vállalati pénztárak, vagy a kerületi pénztárak szövetségéhez csatlakozhatik. Ez alkalommal a pénztárnak szövetségi já- ulékai is megállapitandók lesznek. Be- és kilépési bejelentés. 6. §. A munkaadó köteles az általa alkal mázott és biztosításra kötelezett egyéneket fog­lalkozásuk megkezdésétől számított 8 nap alatt pénztárnál bejelenteni és ugyanannyi idő alatt illető alkalmazott kilépését is bejelenteni. A bejelentésnek tartalmaznia kell : 1) a bejelentendőnek vezeték- és kereszt­nevét ; 2) életkorát; 3) foglalkozását; 4) az alkalmazásba lépés napját; 5) bérének mennyiségét; A kilépési bejelentésnek tartalmaznia kell : 1) a kilépettnek vezeték- és keresztnevét; 2) a kilépés napját. Tagkönyvek. 7. §. A pénztár biztosításra kötelezett tag­jainak a belépésük bejelentését követő első be­fizetési napon, — önként belépőknek pedig, a belépés elfogadása alkalmával nevükre szóló tagkönyv szolgáltaik ki. Ezen tagkönyvbe, mely ezen pénztár alap zabályainak kivonatát is tartalmazza, minden év junius hó 30. és deczeraber hó 31-én, illetve a kilépés idején bevezetendők lesznek az illető alkalmazott által fizetett tagsági dijak. A tagkönyv elveszése esetén ezen körül­mény a pénztárnál azonnal bejelentendő, mely , elveszés körülményeinek kipuhatolása után, etleg egy másodlat kiállítása iránt intézkedik. A vállalati pénztár jövedelmei. 8. §. A pénztár jövedelmei állanak: 1) A tagok és a munkaadó ezég járulé­kaiból ; 2) a pénztári vagyon kamatjövedelméből; 3) külön adományokból. A jövedelemből a tartalék-alapra fordítandó, a jövedelem tizedrésze. A mennyiben a tartalék-tőke a pénztár évi átlagos kiadásainak kétszeres összegét elérné, a tartalék-alapra szánt ezen levonás megfelelően leszállítható lesz. A járulékok magassága. 9. §. A heti járulékok a biztositásra köte­lezett, valamint az önként belépő tagokra nézve az átlagos közönséges napibér után vettetnek ki. Az átlagos közönséges napibért az ipari és gyári alkalmazottaknak, betegség esetében való segélyzéséről szóló, 1891. XIV. t.-cz. 16. §-a alapján a pénztár felügyeletére illetékes ipar­hatóság időről-időre állapítja meg és pedig kü- lön-külön a férfiakra, a nőkre és a 13 éven aluli alkalmazottakra nézve. A járulékok, ezen átlagos közönséges napi­bér minden forintja után két krajczárral álla­píttatnak meg, melyeket a biztositásra kötelezett tagok után a munkaadó köteles fizetni, olykép azonban, hogy a járuléki összegek egyharmadát sajátjából tartozik fedezni, mig a járuléki ösz- szegek 2 harmadát az 1891. XIV. t.-cz. 22-ik §-a értelmében az alkalmazottnak béréből von­hatja le. Az átlagos közönséges napibér szolgál irány­adóéi az oly alkalmazottak tekintetében is, kik pénzbeli fizetés helyett egészben vagy részben élelmezéssel láttatnak el. Tanonczok, gyakornokok és oly egyének után, kik bért egyáltalán nem, vagy csak cse­kély, — 40 krt meg nem haladó bért élveznek; — a bér az illető községben 18 éven aluli szokásos bérösszeg szerint számittatik és a forintonként 2 krajczárral számítandó pénztári járulékot — a mennyiben e tekintetben a szülővel vagy gyám­mal kötött szerződés másként nem intézkedik — a munkaadó ezég egészen sajátjából fizeti. Az önként belépő tagok a járulékokat sa­játjukból fizetik, (ezen kívül az önként belépő tagok, belépésük alkalmával 1 frt felvételi dijat tartoznak fizetni.) A biztosításra kötelezett, valamint önként belépettek azon családtagjai után, kik keresettel nem bírnak s a pénztárba belépni óhajtanak, a járulékok az átlagos közönséges napi bérösszeg felének alapján állapittatik meg. Ha a fent elősorolt járulékok a kiadások fedezésére és a tartalék-alap gyűjtésére elégte­lenek, az igazgatóság a járalékok emelése iránt a közgyűlésnek javaslatot tenni köteles. A járulékok fedezésének módja. S §• p járuléki összegek utólagosan és rendszerint hetenként fizetendők be, mindazon­által hatósági vállalatoknál vagy oly magánosok­nál alkalmazottak tekintetében, kik fizetésüket havonként nyerik, a járulékok havonként fizet­hetők be. A járulékok a kerületi pénztárnál fizeten­dők be, azonban a járulékok a m. kir. posta­takarékpénztár cheque- és elearing-forgalmára előirt szabályok betartása mellett a postataka­rékpénztár utján is befizethetők. A kerületi pénztár a pénztár székhelyétől távol lakó tagok tekintetében intézkedik, hogy a járulékokat az igazgatóság által kijelölendő ott lakó bizalmi személynél fizethessék be, ki is a nála begyült összegeket hetenként a kerület pénztárhoz szolgáltatja be. A munkaadók a befizetéseket befizetési lajstromok melléklésével eszközük, mely befi zetési lapokat a kerületi pénztár ingyen szol gáltatja ki. A befizetési lapok tartalmazzák : 1) az illető tag nevét; 2) járuléka összegét; 3) a járulékok teljes összegét; 4) a munkaadókra eső járulékok összegét 5) a tagokra eső járulékok összegét. A munkaadó ezég a pénztár irányában sza vatol a járulékoknak nemcsak sajátjából teljesí­tendő, hanem a kötelezett biztosítottak helyett befizetendő járuléki részletekért is. Az önként belépett tagok járulékaikat min den hét, illetőleg hol havi fizetést élveznek, min den hó kezdetén közvetlenül a pénztárnál tar toznak befizetni. Addig, mig a biztosított tag betegsége^ miatt keresetképtelen, sem ő, sem a munkaadó^ helyette járulékot fizetni nem köteles. (Folyt. köv. Tanüg* 1 II.3T­„Rógi bajok — új világításban“ ez. közok tatásügyi értekezésemet f. év május hó derekán kiadni szándékozom. Készakarva nem Írtam se „Előfizetési“, se, „Előfizetésre felhivás“-t, mer filléreinek hova fordítása fölött határozni annyi a foutos budgetjoga mindenkinek, hogy én arra még „Felhívás“ alakjában sem akarok nyomást gyakorolni. Egyszerűen csak értesítem tehát az érdeklődőket, hogy az alább kitett árért és helyen a fentirt munkát megrendelhetik. Én nem aka­rok erővel kapaczitálni senkit, de annyit meg kell mondanom, hogy a megrendelési összeg min­den krajezárért legalább is ugyanannyi teljes munkalapnak szellemi eredményét kínálom cse­rében. Hogy aztán ki rejlik a „Quisquis“ név alatt, azt majd megmutatja a következés, ha szükség lesz reá. Egyelőre legyen elég csak annyit árulnom el, hogy maholnap bízvást jubi­lálhatnék, és pedig nem olyan ujabbkeletü tíz­éves jubileummal, a hazai tanügy terén végzett szerény munkásságomért én is. Hátra volna még. hogy a mű tartalma és czéljáról is szóljak va­lamit. A mű tartalma: közoktatásunk három legveszedelmesebb bajának őszinte, leplezetlen feltüntetése, kapcsolatban e bajok orvoslásmód­jával. Igyekeztem e bajokat eredetűknél, ugyszól ván kútforrásaik szájánál keresni föl, kimutat­ván fejtekezésöket mind e mai napig, a mikor már jóformán fojtogatni kezdenek bennünket. —I Elmentem, ahol kellett egész kíméletlenséggel, ama bizonyos határig, melyen túl már a sajtópör szirtjei meredeztek felém. Igazat és igazán akar­tam írni mindenek fölött, mert elég sokáig ámí­tottak minket, s kétségkívül magunk is ámítot­tuk magunkat. A mű czélja ; együtt gondolkozni, eszméket cserélni a gondolkozni akarókkal, 1 ily módon nemcsak a szakemberek, de á tanügy- barátok, sőt az értelmes nagy közönség soraiban mentői szélesebb körű figyelmet és érdeklő­dést kelteni közoktatásunk vitális érdekei iránt, hogy ne tekinthessék ezentúl nálunk bizonyos körök, mint eddig sokszor tapasztaltuk, a tan­gyet csak olyan |ötödik keréknek“, mely akár an, akár nincs, — nem törődnek vele. Segíteni akartam tanügyünk sokszor félreismert, még több­ször igaztalanul lenézett s mellőzött jóravaló munkásainak emelni azt a terhet, melyet a ne héz viszonyok, ez igazán szatócskorban vállaikra raktak. De legyen elég ennyi. Beszéljen helyet­tem és magáért majd maga a mű. Hogy azonban nyomatandó példányok száma iránt legalább nagyjából tájékozhassam magamat, i a kiadással járó költségek nagy részét ne keljen kizárólag lagam és családomtól elvont fillérek veszte­ség-számlájára írnom, — ne vegye rossz néven ■. Czimed, ha ez Értesítést becses figyelmébe .jánlom, s a mű megjelenését úgy a saját, mint ismerősei, általában pedig a tauügy iránt érdek­lődők részéről eszközlendő megrendelések útján , előmozdítani kegyeskedjék. A mű körülbelül középnagyságú négy íven, 8-adrét alakban, fűzve és borítékozva, itt Kolozsvártt fog megjelenni, és pedig, ha a megrendelések kellő számmal és idejében történnek, május hó 15—20-a körül már szét lesz küldhető. Egy példány ára 40 krajezár, melyért a mű bérmentve, keresztkötés alatt fog megküldetni. Gyűjtőknek 10 példányra 1 tiszte letpóldány. A megrendeléseket az összeg bekül­dése mellett május 1-ig Horatsik János könyv- kereskedő és kiadóhoz Kolozsvártt kérem intézni Hazafiúi tisztelettel: Kolozsvártt, 1892. ápr. 12 Quisquis, a „Rég bajok — új világításban“ oz. munka szerzője. Hírek. A húsvéti ünnep első napját meglehetősen elrontotta a csúnya, szeles időjárás. Mintha nem is april végét, hanem a borongós hűvös októbert éltük volna, olyan kellemetlen volt az idő egész nap, és ezzel tönkrement azoknak a reményok, akik a szabadban akartak maguknak »egy jó na­pot csinálni. E magasztos ünnep egyházi részé- nek természetesen nem árthatott a kellemetlen idő, a hívők a templomokat áhítattal keresték föl a délelőtti órákban, amikor még különben inkább csak szitált az eső, mint esett. De aki­ket első napon a zárt helyiségekre utalt sorsuk szeszélye, azok is kárpótolva lehettek ünnep má­sodnapján. Gyönyörű tavasz, tiszta szép ég csalta ki az embereket az utczára, meg a zöldbe. A sétáló közönség a szó szoros ertelmeben ellepte a belvárosi utczákat, a népkert sétányain Hivatalos hirdetés. Az 1892. évi tőke kamatadó lajstrom valamint a folyó évi január, február és márczius havi adóelőírás és törlésekről szerkesztett kimutatások a m. kir. pénz- ügyigazgatóság számvevősége által érvé- nyesitetvén, az 1883. évi XLIV. t.-cz. 16 §-a értelmében f. hó 24-től május hó 2-ig a városi adóhivatalban közszemlére vannak kitéve. Gyulán, 1892. évi ápril hó 20 án. Dutkay Béla, polgármester. alig lehetett mozogni. Az ünnep mulatságát egyéb­ként a csarnokban első este tartott tánezpróba, másik este pedig az újvárosi földmives fiatalság népbálja képezte; mindakót bál igen látogatott volt és jól sikerült. A képviselőtestület, szombaton, folyó hó 30-ikán rendkívüli közgyűlést tart, melynek fő­tárgya I egyúttal összehívási indoka a körgát költségek fedezésére szükségelt pótköltségvetés tárgyalása s megállapítása lesz. A pótköltségve­tés egyébkint most közszemlére is ki van téve. Nagy Károly árvaszéki elnök lemondását már jeleztük lapunkban. A megyei közgyűlés ha­tározata, melyben eme lemondást elfogadja, kö­vetkezőleg szól: „Olvastatott Nagy Károly vár­megyei árvaszéki elnöknek ezen állásáról való emondása iránti bejelentése, — valamint a vár­megyei állandó választmány ide vonatkozó javas­lata. A vármegye közönségét sajnosán érinti a vármegyei árvaszék kipróbált munkaerejű elnö­kének azon bejelentése, hogy állásától, melyet viszontagság teljes hosszú éveken át a vármegye közönségének mindenkori teljes elismerése s az árvák és gondnokoltak érdekeinek atyai gondos­sággal való megőrzése mellett töltött be, — meg­válni óhajt. S bár a vármegye kétségtelenül megérzendi két évtizeden át egyik leglelkiösme- retesebb előharczosának, mindenkor minden magán érdektől ment egyik kiváló főtisztviselő­jének elvesztőt, mind az által méltányolni tudva az árvaszék becsületes munkásságban megőszült elnökének állásától való megválásának alapját képező indokot, —■ az aggság felé hajló korral gyütt járó természetszerű nyugalom utáni vá­gyat, a lemondást tudomásul veszi. Egyszersmind azonban felkéretik a vármegye árvaszékének el­nöke, hogy mind addig, míg nyugdíjazása kérdé­sében az arra hivatott nyugdíj igazgató választ­mány — mely az eljárás folyamatba tételére ezen- el utasittatik — határoz, állását továbbra is viselni szíveskedjék. Záradékul megemlítjük, hogy a nyugdíj igazgató választmány a Viskovics féle fegyelmi ügyben hozandó végérvényes hatá- ozatig a nyugdíjazásba nem óhajt bocsátkozni hogy Nagy Károly árvaszéki elnök helye lega­lább is az őszi közgyűlésig nem lesz betölthető. Az alsó-fehér-körösi ármentesitő társulat az 1892. évi április hó 30-án d. e. 10 órakor saját helyiségében rendes közgyűlést; ezt megelőzőleg d e. 9 órakor igazgató választmányi ülést tart, melyre az érdekeltség, illetve választmányi tagok tisztelettel meghivatnak. Tárgysorozat: 1. Társu­lati igazgató és főmérnök együttes jelentése a lefolyt 1891. évről. 2. Társulati igazgatónak je­lentése a folyó évi árviz lefolyásáról. 3. Lukács Károly társulati pénztárnoknak lemondása állá ■ sáról. 4. Folyó ügyek, időközökben érkező tár­gyak és netaláni indítványok. Gyula, 1892. ápri- 'is hó 15-én. Zöldy János társ. elnök. A városi tanács, hivatkozással arra, hogy a város augusztus és szeptember hóban Csóka Sán­dor színigazgatónak van kiadva, nem adott en­gedélyt Derékynek és kívüle még másik két igaz­gatónak a kért szini előadásokra. Derékyék kü­lönben Orosházáról Békésre mentek és ott fog­nak játszani. Bánfalva nagyobbitása. Még múlt évben mozgalom indult meg Bánfalva község területé­nek kiterjesztése érdekében. A község tudvale­vőleg ma tisztán beltelkekbői áll, külső határa abszolúte . nincsen, és e miatt szerény községi háztartás és nagy takarékosság mellett is, nagyon magas községi adót kell a lakosságnak fizetnie. Ezen a súlyos állapoton akónt vél a község se­gíteni, hogy a szomszédos p.-szent tornyai határ­nak úgynevezett „Politzer"-féle részletét annek- tálni óhajtja, mely aspirácziója annyival termé­szetesebb, miutáu a Poüczer-féle föld tetemes része bánfalvi lakosok kezében van, a kik azon­ban eme birtokuk után nem Bánfalván, hanem P.-Szent- L'ornyán adóznak. Bánfalva község eb­beli aspirációját hathatósan támogatja Reiszig Ede főispán is. Az annexió keresztülvitelére szük­ségelt lépések meg is tétettek, de a dolog úgy fejlődik, hogy a csatolás nagyon nehezen megy ha ugyan egyátalában lehetséges lesz. Nevezete­sen a szent-tornyai gazdák — habár bánfalvi la­kosok — nagy többsége ellene van annak, hogy P.-Szent-Tornyától elszakittassanak, ami első hal­lásra csaknem hihetetlennek tűnik fel, pedig a dolog magyárázata nagyon egyszerű. A bánfalvi gazdák szent tornyai földjük államadója után Tor- nyán ma csak tiz krajezár községi adót fizetnek, hoiolt Bánfalván 54 krajezárt, de volt rá eset, I fizettek. Ha a Politzer ráta Bánfalvaba kebeleztetnék, akkor a községi adó perczent utóbbi helyen is leszállana ugyan de természetesen nem olyan mértékben, ho“ y | tornyai földeknek, mai községi adójuk legalább három vagy négyszeresét ne kellene fizetniök. Ez a körülmény a magyarázata annak, hogy énen a legjobb módú bánfalvi lakosok hallani sem akarnak községük határa terjedéséről Minden­esetre érdekes elvi kérdés merül fel, hogy az ér- de kelt földtulajdonosok többségének határozott ellenkezése mellett lehetséges e egy pusztai föld­íz SZ 04» 6 ^k\tá,-8a s más községhez való csato­lásar A községi törvény betűinek me 4 V I if B

Next

/
Oldalképek
Tartalom