Békés, 1892 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1892-02-21 / 9. szám

9-ik szám.

Gyula, 1892. február 28-án.

XI. évfolyam.

Szerkesztőség:

Főtér, Dobay János kereskedése, hova a lap szellemi részét illető közlemények intézendők.

Kéziratok nem adatnak viaaza.

Előfizetési díj :

Egész évre . 5 írt — kr. \ [ Félévre ... 2 » 50 » Évnegyedre .1 » 25 »

Egyes szám ára 10 kr. i;

r£i«siP»«ur£i

Társadalmi és közgazdászaid hetilap

MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP.

Felelős szerkesztő és kiadó tulajdonos: üoToa-y János.

Kiadó hivatal: Főtér, Prág-féle ház, Dobay János könyvárus üzlete, hova a hirdetések és nyilt-téri közlemények küldendők.

Hirdetése k szabott áron fogadtatnak el Gyulán, a kiadó hivatalban.

Nyilt-tór sora 10 kr.

Hirdetések felvétetnek: Budapesten: Goldberger A. V. Váczi-utcza 9. szám, Schwarz Gyula Váczi-utcza 11. szám, Eckstein Bernát fűrdö-utcza 4. szám, Saasenstein és Vogler (Jaulus Gyula) Dorottya utcza 8. szám, Blockner J. IV. kér. Sütö-utcza; Fischer J. D. IV. kér. Hatvani-utcza 1. szám alatti hirdetési Irodáiban, a szokott előnyös árakon

Tavaszi teendők

a mezőgazdaságban.* *)

Kis Jenö, 1892. február hó.

Minden állam közjóléte a mezei gazdaságon, mint eredeti és biztos alapon nyugszik; anyagi és szellemi hatalma, ereje és gazdagsága szoros összefüggésben áll a mezei gazdasággal; mert ha nálunk a mezőgazdaság virágzik, a földmivelő jólétnek örvend, virágzik a tudomány, művészet, kereskedés, ipar s minden, mert hazánkban mindennek az alapja a mezei gazdaság.

A tavasz közvetlen küszöbön áll s itt az ideje ismételten a szorgalmas és értelmes munkának, hogy hozzá foghassunk újólag azon ut egyengetéséhez, melynek czélpontja a jó aratás. Mielőtt azonban megnyílik a föld s az értelmes szántó-vető ekéjét a földnek akasztja, mondjunk el egymást a teendőkről, hátha eljut amaz osztály füléhez is, amelynek számára eddig gazdasági szaklap nem létezik; különben nem lesz ártalmára és szégyenére annak sem, aki már magáról többet képzel, mint amit tud.

A télnek, maholnap végét érjük, bár az ősz utoljái eső sokat javított azon vetéseken, amelyeket a száraz hideg hatásától féltenünk lehetett volna. A tavasz beköszöntésével tehát oda iparkodjék a gazda, hogy az ősszel jó mélyen megszántott földjébe, amint csak lehetséges, az árpát és zabot azonnal elvesse.

Rendszerint nem igen áll be azon eset, hogy az őszi mély szántást ismételt szántások által kelljen bolygatni s az ösz- szegyüjtött téli csekély nedvességet a tavaszi szárító szelek hatásának kitenni. Ha azonban, különösen ott, hol a tavaszi vetést kézzel végzik s a talaj annyira elmál*) — Libits Adolf úrnak, főherczegi javak kormányzójának ajánlva. —

Az utolsó tiszti tánczestély.

(Gyula 1892. február 20.)

A szerkesztő szokatlanul szívélyes volt hozzám. Egész nap simogatott, már t. i. szóval és beczézgetett.

A sok nyájasság gyanúsnak tűnt fel előttem. Hogy fog ez végződni?

Nem kellett sokáig várnom, csakhamar kiderült a kis titok.

írjak tárczát a tiszti tánczestélyről. Figyeljek meg jól mindent. A toiletteknek díszítése is ki legyen emelve, — a négyeseket hány pár tánczolta ? — a souper-csárdás meddig tartott? — az aranyalma kinek Ítéltetett s végre ezt erős pointirozással mondá, — a névsorból pedig ne maradjon ki senki; mert különben így lesz, meg amúgy lesz! —

Ez az „igy lesz, meg amúgy lesz11 szeget ütött a fejembe. Egészen megfélemlített. Ki tudja milyen büntetést tartott fenn számomra?

Hátha fel akarja mondani a barátságot ? Mi lesz velem ? A másik újság sokáig vajúdik, hol találok én másik szerkesztőt, a ki ilyen gazdagon fizet, nem fukarkodván a nyájas mosolyok és lekötelező nyilatkozatokkal!

Saját jól felfogott érdekemben tehát eleget teszek a megbízásnak.

*

Szomszédaink, a kik eddig csak sonkáik quantumáról, újabban pedig Launerékről voltak, illetve lettek nevezetesek, erősen verték a reklám nagy dobját s tele tüdővel fújták a

lőtt a tél folyamán, hogy magházak végett ismételt szántást kell annak adni, a szántással lehető apró barázdákat csináljon s amit délig szántott, estig bevesse, elmunkálja, fődolog lévén arra ügyelni, hogy a talaj nedvessége lehetőleg megőriztessék, tehát a talaj haszontalanul semmiképen ne bolygattassék.

További munkája lesz a gazdának az, hogy a télen kihordott trágyát alászántsa s ezen leszántott területet zabos-bükköny vagy egyéb takarmánynyal elvesse. Hogy a trágyát mily mélyen szántsa le a gazda, az attól függ, hogy minő kötöttségű a talaja, milyen érett a trágyája, mit akar utánna termelni s hogy végül kivánja-e azt, hogy az a trágya hosszabb vagy rö- videbb ideig hasson talajában, egy szóval, hogy a trágyázási befektetést hosszabb vagy rövidebb idő alatt akarja-e visszatérítve látni.

Kötött vagy agyagos talajon a trágya leszántását nem szabad oly mélyen végezni, mint a laza vagy homokosabb talajon, mert a kötött talajba nehezen hatolhat a levegő, meleg, nedvesség, tehát a korhadás is lassúbb, mint a lazább, homokosabb talajokon, hová a lassú elégés : a korhadás említett tényezői sokkal könnyebben behatolván, a trágya felbomlását is hamarább előidézik.

Már most önkényt következik ebből, hogy oly talajra, mely természeténél fogva összeállóbb, tehát hidegebb, az éretlenebb, vagy is oly trágya viendő, melynél a kor- badási folyamat a leszántás után, tehát benn, magában a leszántott földben következik be, viszont a lazább, homokos vagy homok talajokra, melyek már természetüknél fogva melegebbek, olyan trágyát vinni, mely ezen melegségi tulajdonságot, a növényzet veszedelmére magában a talajban folytatná, nem szabad, hanem a kihordott

trágya már legyen érettebb, vagyis a korhadás folyamának legnagyobb részén már keresztül ment, ami a talaj heves tulajdonságát inkább mérsékelni képes.

Ezeknek előrebocsátása után talán felesleges lesz különösen hangsúlyozni, hogy a kötött hidegebb talajokra kihordott kevésbé érett trágyát csekélyen, a lazább, melegebb talajokra kihordott inkább érett trágyát pedig mélyebben szükséges leszántani.

Az elmondottak alapján bárki is levonhatja azt a következtetést most már, hogy amennyiben a gazda azért trágyáz, hogy növényei a trágya költségét mielőbb visszatérítsék: e trágyának mélyen leszántva lenni nem szabad.

Visszatérve oda, hogy a gazda teendőit mily sorrendben hajtsa végre a zabosbükköny elvetése után, tekintsen a szépen kitelelt őszi vetésekre. Azt tapasztalja, hogy különösen a jó erőben levő földek a téli fagy behatása folytán, felettébb meglazultak, sokszor az ember lába 3—4 hüvelyk mély nyomokat is hagy maga után, azaz mint az életben mondják, a fagy felszívta a talajt, vagyis 1 korhanytartalom összezsugorodó képessége folytán a talaj felső rétege meglazult, a talaj összetartó tulajdonsága többé-kevésbé változott, mely változás, különösen a kései utófagyoknál, nem egyszer végzetessé válhatik a vetésekre nézve, amennyiben a meglazult rétegben levő növónygyökérzet megfosztva lévén földtakarójától, igen könnyen elfagy. Iparkodjék tehát a gazda, hogy amint a föld fagya kimegy, s a talaj annyira száraz, hogy többé nem ragad, ezen kisebb őszi vetéseket annak rendje és módja szerint hengerezze meg, miáltal a talaj részek hozzá nyomakodván a gyökerekhez, a növény kifagyása gátolva van ; de elő van mozdítva az is, hogy a hajcsővesség utján

a szükséges nedvesség a növénykét táplálni fogja 8 a következő meleg napokkal élénk fejlődésnek indítja.

A hengerezésnek ezen hatása nagyon üdvös a fiatal növényzetre és pedig annál inkább, minél korábban volt ezen művelet teljesíthető. Mert ha a hengerezés után bármily száraz, fagyos éjjelek következnek is: az őszi vetést többé nem lehet félteni; mig hengereizés nélkül, bizony könnyen kifagyhat az.

Amennyiben a talaj hajcsővességét s ez által annak kiszáradó képességét a fen- nebbi művelettel egyidejűleg létesíti a gazda, most már oda kell hatnia, hogy az elért egyik hasznos művelet által további kárt a növényzetnek ne okozzon, azaz a talaj kiszáradását meggátolja; ezt pedig eléri akkor, ha az őszi vetést, midőn már elegendő erős és kifejlett, könnyebb fajta vasboronával megjáratja.

E művelet által a henger nyomása folytán összeállított talaj részeket meglazítja, felporhanyitja az élelmes gazda, szóval a hajcsővességet megszüntetvén, azt a levegő s az abban levő nedvesség elfogadására mintegy megnyitja; de a mig igy elérte azt, hogy a növény körül a talajt felporhanyitotta, addig másrészt a fogasborona segélyével ezen felpor hanyitott talajt a növény gyökórzete körül egyúttal fel is halmozta s hogy hasonlattal éljek, talán helyesen mondhatom, hogy a vetést megkapálta és feltöltögette.

Ezt az eljárást alkalmazza a gazda, a tavaszi vetéseknél is, különösen megemlítem azt, hogy ezen művelet csakis a sorvetőgéppel teljesített vetéseknél vihető keresztül, és amennyiben valódi jó gazda ma már csak az lehet, aki a bölcs takarékosság elvét követve, iparkodik vetőgépet szerezni, mert azzal nem csak sokkal jobb és tökéletesebb a vetés, de sokkal olcsóbb

bumberdót ugyanazon nap tartott mulatságuk mellett.'

Egyesek, a gyengék nehezen is várták a gőzös indulását és megérkeztét, mert féltek, hogy helybeli és vidéki szépeink az atyafiak mulatságába zónáznak. A félelem nem volt alapos.

Hozott nekünk a gőzös szebbnél szebb tánczosnékat, kik távozásukkal nem egy láng ra lobbant szivet szomoritottak meg. Ezt on nan gondolom, mert arany ifjúságunk egy ré sze a mulatság lezajlása óta se lát se hal csak olvassa — Himfi szerelmét.

Állításom mellett azt hiszem ez csak erős argumentum.

*

Ha a mulatság estélyén valami idegen bekukkan városunkba, bizonyára azt hihette volna, hogy Gyula helyett valami nagy város' ba tévedt. A fogatok g óra tájban egymás1 után robogtak város atyáink kegyelméből erő' sen kivilágított (?) utczáinkon és csinos honvéd bakák alig voltak képesek köszöngetni a tömegesen érkezőknek.

Főpapunk érdemeit fennen hirdető pavilion Ízléses termében előzékeny, nyalka tisztek, bal vállukon természetes virág jelvénynyel fogadják a hölgyeket, s minden újabb érke zésnél derültebb lesz a homlok s játszibb az ajkakon lévő mosoly.

*

Badé Pista kezében sir, ri, ujjong a száraz fa, már amint épen a szükség hozza magával. Szól a zene elandalitón, gyönyörűn, útokzatosan suttognak a fényes toilettek, bol- logságba merül a lélek, s a mindennapi küz- lelem helyét alicr fékezhető kedv foedalia el.

Hisz ez nem táncz estély, hanem valösa‘ gos elite bál 1 — —

A tánczosnék csillogó szemében ott ég a szenvedély eltitkolhatlan vágyó sóvárgása; — azok a mosolyra nyílt ajkak elbűvölnek bármily erősen vértezett is szived. Kéz kézben nyugszik, hullámzó keblök oly közel egymáshoz. Kiégett szív is megdobhan e látványra s valami rég nem tapasztalt érzés hozza

különös zsibongásba. — — —

*

Csekély kinálat mellett nagy volt a kereslet. Úgy annyira, hogy szerencsés volt az a halandó, a kinek a körtánczoknál csak 3—4 Vormannra kellett várni.

Azok közé a szerencsétlenek közé tartoztam, a kik addig készültek angazsirozni, mig elkéstek.

Egy másik Pechvogellel aztán, ki szintén szóló maradt, leültünk a sarokba és ott

vigyáztunk meg mindent.

*

Fehér krepp ruhás, szende leányka tánczol előttünk. Valóságos Madonna arcz. Kezdetben úgy látszik, mintha nem sokat törődnék az egész mulatsággal, s csak akkor lesz arcza vidorabb, mikor gavallérja susogva szól hozzá. Ki tudja mit, miről? A második újrá- nál már nem ismernél rá; — ajkán már örökös a lebilincselő mosoly, arczán már ott égnek a táncz szülte rózsák.

*

Közeli szomszédságukban csinos és jó tánczos hadfi lejt bűbájos szemű tánczosnővel, a ki kedvessége és szépségén kívül arról is nevezetes, hogy neki van legtöbb udvarlója. Szépen, szenvedélylyel tánczolnak. Öröm őket

nézni. A többek között „egy" szintén örül a látványnak, hogy csak úgy „folyik az orra vére szegénynek.“ Idegesen kapkod bajuszához, a mely alatt olyan fanyar mosoly honol, mintha vaczkorba harapott volna. Hm I Hm 11 Baj 1 Baj 1!----------Eg

yik szép — leendő pár minden áron Pista előtt akar lejteni. A tánczosnak végre sikerűi egy collegáját jogos otthonából kitúrni. Az eredményt csengő kaczaj követi, s annak a kedves szép tánczosnőnek most még derültebb arcza, áldottabb kedélye. Csipke kendőjét meg meglobogtatja, a mi még erősebb czifrázásra biztatja a különben is „alkalmas" tánczost.

*

Szótalan szomszédom nem valami barátságos oldal bökéssel figyelmeztetett:

Nézdl Nézd! Junói termetén hogy áll az a sárga atlasz ruhái Mily remekül lejti tán- czunkat, hogy ragyog a szeme! mint ég az arcza 11 — —

Közelebb hajol hozzám, tenyerét ajka elé teszi és úgy susogja:

— Látod, ő vele akartam e. tánczot tán- czolni, de elkéstem. Látod 1 Látod 11 Ilyen az én „dógom"

Az igazság érdekében kijelentem, hogy ez utóbbi szavaknál már csaknem elérzéke- nyült.

Mégis sajnáltam; de hát ö a hibás, miért nem volt élelmes. —------*

Bennszülött gavar magyaráz vidéki tán- czosnéjának.

— Látja ott azt a csinos, szürke szemű tánczost ? Nézze meg jól, szép fiú ugy-e ? Most