Békés, 1892 (11. évfolyam, 1-52. szám)
1892-08-07 / 33. szám
33-ik szám. Cryula, 1892. augusztus 14-én. XI. évfolyam. Szerkesztőség: Főtér, Dobay János kereskedése, hova a lap szellemi részét illető közlemények intézendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Előfizetési díj : Egész évre . 5 frt — kr. ; Félévre ... 2 » 50 » Évnegyedre .1 » 25 » Egyes szám ára 10 kr. í; Társadalmi és közgazdászain hetilap MEGJELENIK MINDEST VASÁRNAP. Felelős szerkesztő és kiadó tulajdonos: 3DoToa,3r János. Kiadó hivatal: Főtér, Prág-féle*ház, Dobay János könyvárus üzlete, hova a hirdetések és nyilt-téri közlemények küldendők. Hirdetések szabott áron fogadtatnak el Gyulán, a kiadó hivatalban. Nyilt-tér sora 10 kr. Hirdetések felvétetnek: Budapesten: Goldberger A. V. Váczi-utcza 9. szám, Schwarz Gyula Váczi-utcza 11. szám, Eckstein Bernát fürdö-utcza 4. szám, Haasenstein és Vogler (Jaulus Gyula) Dorottya utoza 8. szám, Blockner J. IV. kér. SQtő-utcza; Fischer J. D. IV. kér. Hatvani-utcza 1. szám alatti hirdetési irodáiban, a szokott előnyős árakon Társadalmunk ferdeségei. Azt hiszem, megbocsátják olvasóim nekem azt a bűnömet, hogy ez alkalommal ismét a társadalommal foglalkozom. Bűnnek nevezem, mert a társadalom hibái és erényei oly közel vannak hozzánk, hogy szinte kegyetlenség azokat a maguk valóságukban előhurczolni a nyilványosság pia- czán. Hiszen úgy is látja mindenki azt az árnyékot, amely ami társadalmi életünket besötótiti, látja azt az utat. melyen bukdácsolunk, kijelölte magának azokat a helyeket, ahol veszedelem nélkül nem lehet mozogni, ismeri a küzdelem ama csúnya fegyvereit, melyeket ma használnak minden téren az emberek, hogy törekvéseiket siker koronázza és érzi azt a gyalázatosán lealacsonyító marakodást, mely a kenyérért, vagyonért, rangért foly minden téren úgy alant mint fent. Látja, érzi, tudja mindenki, de eme dolgok felett nem gondolkozik, a jelen állapotok szomorú képét nem féli, attól nem tanul, hanem gyáván szemléli és esztelenül csinálja azokot a hibákat, melyektől, ha elébe rajzolják, megretten, mint a gyermek a falra vetett árnyképektől.... Hát én éppen ezen okból lestem le társadalmunk hibáit vázlatosan, azért mondok el néhány bűnt a társadalom krónikájából. Rettenjen meg azoktól az, aki még tud félni a bűnöktől! Alig tudom, hogy melyik hibán kezdjem a sort; úgy vagyok ezzel, mint a mesebeli paraszt a halállal. Elmondom e mesét is. Meg kellett halni az öreg parasztnak, de nagyon félt az elmúlástól. Válogatott, midőn a halált ezer és ezer alakban felmutatták előtte. Szép, fiatal arczú leány állott ágyához s Ígérte a szegény öregnek, hogy egy csókban fulad el, ha karjaiba dől. — Nagyon szép halál volna ez — szólott a vén paraszt — de nagyon szomorú. A csókban életet keresünk nős nem halált. ... Előállott azután egy szép asszony észbontó pongyolában, ölelésre kész liliom karokkal : IÁK6ZA, .Konstantinápolyi emlékeim. Irta: Chriszto Miklós. II. A. megérkezés. . (Folytatás.) Itt volnánk hát Konstantinápolyban. — Mindenféle nagyságú és alakú táskákkal, skatulyákkal megterhelten igyekszünk a mi reánk váró díszes küldöttsé g színe elé. A hosszú út fáradalma nem látszik meg rajtunk. Kihúztuk magunkat mi is parádéba. A „legnagyobb magyar* fia teljes díszben, aranytól ragyogó egyenruhában, széles, nemes keble telve a megérdemelt kitüntetések egész légiójával, jóságos mosolylyal ajkán vár ránk és nyújtja kezét felénk. Milyen jól esett az a magyaros kézszo- ritás attól a férfiútól, a ki 18 év óta elszakadva hazájától, az idegen nemzet között elismerést, becsületet szerzett a magyar névnek. Hogy dobogott keblünk, hogy csillogott szemünk az öröm, a boldogság mámorától. Soha sem feledem el e pillanatot. O nagyméltósága mellett ott voltak: O Felsége Abdul Hamid szultán által fogadásunkhoz beosztott Reschad bej major, Wasiv Effendi, Naschid Effendi, Mehemed Effendi és Reschid Effendi főhadnagyok, — Egy édes álom ringat a halálba, ha meg pihensz keblemen, biztatta a szép asszony. — Szép az álom az ily párnán, de azután még szebb az ébredés. . . . Gyermek gyügyögött hozzá vidáman kedvesen : — Vén apó, játszál velem, én majd széttörlek mint egy játékot. . . . — Hej fiacskám te siratnál meg legelőbb ! . . . Vén banya, ránczos képű boszorkány hajlott le ágyára : — Gyere porolj velem és meghalsz... — Örökké a te képed üldözne a halálban is! . . . Es igy ment ez tovább. A halál akármilyen szép legyen is — csúf az, rettentően csúf 1 Társadalmi bűneinkkel épen igy Vagyunk. Szépek első tekintetre, csábítók azokra nézve, akik könnyen tántorodnak el az igaz és jó útjáról, de bármelyik alakban is: bűnök azok, rettentő csúf bűnök! Ez mosolygó arczczal jön, amaz bár- másan, ott szégyenkezve közeledik, itt meg nyájasan ; álmadozó az egyik, élénk, vidám a másik. De a végén mindenik bűn. Vegyük őket rendre, amint épen a napi forgalomból előkerülnek. Mindjárt, első tekintre rátalálunk a nagysásra, a ifiint eltakarja rongyait és szájaskodik a fórumon, hazudozik a társas körökben és játsza a nemeslelküt, a hol értéket képvisel az e nemű pénz. Az egész társadalom ezzel a hamisan vert pénzzel ékeskedik. Egyetlen ember nincs, a ki csak annyit áruljon az élet forgandó piaczán, a mennyije van. Lármázik a birtokos s csak á váltó-lejárat napján halgát el; énekel a hivatalnok egészen addig, rnig a dob is bele szól a mulatságba; a nép — a szegény paraszt nép — hetykén tánczol, vígan kurjongat s egyszer csak viszik a riska tehenet, a baris malaczot, a duzzadó párnát a szerény lakásból .... Lehorgasztott fővel néz utána s elmegy a kedve egy időre legalább a táncztól. Hamvai Kovács Imre, Székács, a magyar egylet elnöke, Rosenfeld tanár, az „Osma- nische Post“ szerkesztője és a keleti vasút képviseletében annak inspectora Pévroy. — Összeverődött nagyszámú, mindenféle nemzetbeli kiváncsi közönség. Török alig volt köztök. Az nem kíváncsi, — csendes, nyugodt. Görög, zsidó, örmény, hordárok ajánl- gatják szolgálataikat sebes beszéd és erős gesticulatio kiséretében. Rohannak, ugrálnak ide-oda, kiabálnak, integetnek, csakhogy kiérdemelhessék a piasztereket. Nem igy a török. Önérzetesen viseli magát. Megvárja, mig bizalmaddal megajándékozod. Nem lármáz, nem integet; de ha megbíztad valamivel, akkor cselekszik — gyorsan, biztos lehetsz benne, hogy podgyászod nem vész el, mert jó kezekben van. A hordárok számokkal nincsenek ellátva; — egyenruhának hire sincs. Mindegyik a maga polgári, — tisztának és szépnek éppen nem mondható, — habitusában ögyeleg — ődöng és töri magát a baksis után. Örmény, görög és zsidótól óvakodj, mert könnyen megslissol csomagoddal s akkor ütheted a — nyomát. Rövid üdvözlés után mindannyian be- mutattattunk Széchenyi grófnak és a küldöttség többi tagjainak. A kijelölt s többnyire' apró Bukefalusok által vont s elég tiszta fogatokon az „Imperial“ .és a „Pest“ szállodába hajtattunk. Milyen utczák, milyen emberek, milyen tolongás. A nagyzással együtt jár a lárma. Lármázik az egész társadalom: (jubilál) minden tette egy óriás kiáltás. Ha tesz valamit, abban erősen nyilvánul a szájaskodás; de az eredmény ritkán mutat fel általános jót, haladást. Az egyesek épen igy tesznek. Minden cselekedetökben nyelvelnek, lármáznak, tudja az egész világ, hogy hol járnak, mit akarnak tenni, ha azzal -egyszersmind a nevüket forgalomba hozhatják ; de halgatnak az alattomosság sunyi képével ha egyedül saját érdekük van szóban s annak nem adhatnak divatos szinezetet a közjó álczájával. Ez a lárma a mi társadalmunk divatos betegsége. Egyleteink sokkal többet kiabálnak, mint a mennyit tesznek; társas köreinkben nagyobb a hang, mint a nemes cselekvés: intézményeink többször szerepelnek a nyilvánosság előtt, mint a nemzeti éítlekek szolgálatában. Ez most divat, társadalmi divat, melynek semmi egyébb oka nincs, mint a feltűnés hajhászata. Házi nevelési rendszerünk is a divatos áramlat szolgálatába szegődött. Olyan szép, annyit mutat, mint egy felcziczomázott delnő és olyan üres, olyan tartalomnélküli, mint egy szolgáló, a ki úrnője turnőrjét, kalapját, tunikáját, czipőjét, keztyüjót, púderét használja, de a nyelve csak úgy forog, minta mosogató ruhában, a konyha asztal mellett, s mozdulatai csak olyan esetlenek, mint a lajhárnak. Felcziczomázott, sallangos divat ez a mai házi nevelés. A reálizmus korában mondjuk ezt s ez csak százszorosán emeli hibáját. A gyermeki lélek egészen a mai társadalmi divatokhoz van alakítva, szíve csak azon érzelemtől dobban, melyeket ott árulnak a nyegleség bazárjában, a hol mindent jó drágán sóznak a nyakadba, pedig értéktelen. Ez a bazár tele van vevőkkel, az emberek belebolondulnak a mai társadalmi élet értéktelen csecsebecséibe. Mindazáltal az erős akarat és a kitartás diadalmaskodhatik ezen hibákon; a ez ól szép: társadalmunk épsége. Igyekezzünk tehát ezt kivívni. Gyulafi E. Az utczák sarkain, nagyobb térségeken, már ránk váró közönség lelkesedéssel fogad bennünket. Törökösen üdvözöl, jobb keze öt ujját összefogja, mintha „kormost“ akarna tartani, és kebléhez, ajkához és fejéhez emeli, ez által azt akarva jelezni: „amit keblem érez, ajkam mond s agyam gondol, igazán érzem veled szemben, s barátságosan integet felénk, Fezes kocsisunk a girbe-görbe, buezkás utczákon, a tolongó nép között sebesen hajt keresztül, szakadatlanul kiáltva. Várda! Várdal! (vigyázz 1) Laktanyák kapujában, őrségeknél a katonaság fegyverbe állva üdvözöl bennünket 1 A »Galata« hidort is sebes ügetést hajt kocsisunk, pedig itt a forgalom óriási nagy és valóságos emberáradaton kell áthatolnunk. Van itt néger, török, görög, zsidó és az Isten tudja, milyen nemzetbeli, a ki kőidül, ücsörög, vizgf, gyufá1-, pipát, hagymát, ugorkat, dinynyét, főtt kukoriczát, lovakra aggatott birkahúst, szőlőt árúi, szamarakon, öszvéreken 6—8 méteres szál fákat, téglát, termés követ, hordót, ládát szállít; — mig a kövér [és hosszúfarkú kutyák a szemét között tus- kálva, delegtálják magukat. Szemünk elé minden pillanatban újabb és újabb, eddig soha nem látott kép tárul. A felséges, a ronda, a remek, a piszkosság, a fény, a sötétség váltják fel egymást per- czenkint. A legújabb stylben épült palota meúett ott gubbaszkodik a minden pillanatban ledő- léssel fenyegető faház, farácsos ablakaival. A közigazgatási bizottság ülése. (1892. évi augusztna hava 8-án.) Jelen voltak : Reiszig Ede főispán elnöklete alatt Jancsovics Pál alispán, Nagy Károly árvaszéki elnök, Oláh György tiszti főügyész, Dr. Kovács István megyei főorvos, Bánhegyi István kir. tanfelügyelő, Gaszner Pál kir. pénzügyigazgató, Haviár Lajos kir. állam építészeti hivatal főnöke, a kir. folyammérnökség részéről Szarvasi Arzén kir. mérnök, Keller Imre, Hoffmann Mihály, Szucsu Béla, Kalmár Mihály, Jancsovics Emil, Vidovszky János, Ladies György bizottsági tagok és Popovics Szilveszter megyei első jegyző, mint a bizottság jegyzője. A vármegye alispánjának rendszerinti első félévi jelentése felterjesztetett a belügyminiszterhez, egy alkalommal megbizatott az alispán, hogy az árvaügyi szabályrendeletet módositó küldött- ség-i javaslati szabályzatot, a közigazgatási bizottság, valamint az állandó választmány 'összes tagjainak, nem különben a vármegyei árvaszék tisztviselőinek és az egyes községeknek, tanulmányozás és észrevételeik megtehetése végett, küldje meg. A vármegye alispánjának rendszerinti havi- jelentése, melynek tárgyalása során tudomására jött a bizottság, hogy Gyula városában a köz- egészségügy megóvása czéljából kibocsátott rendeletek több intézkedései mai napig sem hajtattak végre, a amennyiben kétely merült fel, hogy a közegészségügyi szolgálat Gyula városában a kivánalmaknak meg nem fele), utasittatik á vármegye alispánja, hogy a közegészségügyi szolgálat s a közegészségügy érdekében kiadott rendeletéit pontos és sürgős végrehajtása iránt haladéktalanéi intézkedjék, s azok miként lett végrehajtásáról kimerítő jelentését legközelebb tegye meg, az alispáni jelentés egyebekben tudomásul vétetett. Békés község elöljárói ellen a számadások késedelmes beterjesztése miatt a fegyelmi eljárást elrendelő alispáni határozat indokainál fogva helyben hagyatik, azonban Öcsöd és Szt.-András községek elöljárói ellen, az alispán által szintén hasonló ok miatt elrendelt fegyelmi eljárást a bizottság beszüntetendőnek tartotta. Békés község képviselőtestületének, Kon- siczki János békési lakos által sertés hizlaló telep felállítása iránti ügyében, mint illetéktelenül eljárt hatóságnak Konsiczki által megfelebbezett határozata, hatályon kívül helyeztetik, utasittat- ván felebbező Konsiczky János, hogy a szándékolt telep engedélyezése iránt kérelmével,- a járás főszolgabirájához, mint első fokú hatósághoz forduljon. Elnöklő főispán előterjesztésére, a vármegye árvaszékénél mutatkozó mulasztások és rendetlenségek megvizsgálásával, az árvaszék évenkénti Arabs ménjén gyorsan ügető s felfegyverzett katonatiszt mellett ott mászik a vízzel megterhelt szamár; — díszes fogatán, haladó és az ablakon kíváncsian kitekintgető előkelő töröknő mellett, aszott kezét kitárva, baksi- sért könyörög a görög koldúsasszony. S ha nem vagy hajlandó baksist adni, a robogó kocsin is megfogja karodat s kezében tálezát tartva, esdőleg mormogja: baksis 1 baksis I A folytonos erős figyelemtől elfáradva, a kiabálásba, zajba belekábúlva, az erősen tűző naptól, izgatottságtól, gyöngyözve, porosán, piszkosan, kimerülve érkezünk meg hotelünk elé. Allah I Allah 1 nagy a 1f hatalmad, hogy ennyi baj, zaj, fáradságos út után ide segítettél. A hotel kapujában a portás németül, a szobaajtóban pedig-a szobacziczus, (valamikor, régen lehetett azl) magyarul üdvözöl. De itt sincs pih més- a megeredt árnak, Itt sem maradhatunk csendben, nyugodtan. „Ek meg dzse* (kenyér), „cond rádz-ü“ (czipő),. „Vodino“ (hús), „Burgibi“ (jeges víz), „Odún- (fa). „Fásulja“ (bak), stb. stb. kábáinak az árúikkal megterhelt férfi kofák olyan erősen, a mihez a kisázsiai üvöltő dervisek csak kis Miskák. De hát „Si fueris Romáé, rom .no vivito more.“ Ha már itt vagyunk, mi is nyugodjunk meg sorsunkban, a nagy Allah bölcs akaratában.
