Békés, 1891 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1891-12-13 / 50. szám

50-ik szám.

Gyula, 1891. deezember 13-án,

X. évfolyam.

Szerkesztőség:

Főtér, Dobay János kereskedése, hova a lap 11 szellemi részét illető közlemények intézendök.

Kéziratok nem adatnak vissza.

Előfizetési dij :

Egész évre . 5 frt — kr. Félévre ... 2 1 50 » Évnegyedre .1 » 25 »

Egyes szám ára 10 kr. í;

Társadalmi és közgazdászati hetilap

MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP.

Felelős szerkesztő és kiadó tnlajdonos: üoTosi3r János.

Kiadó hivatal:

Főtér, Prág-féle ház, Dobay János könyvárus üzlete, hova a hirdetések és nyilt-téri közlemények küldendők.

Hirdetése k szabott áron fogadtatnak el Gyulán, a kiadó hivatalban.

Nyílt-tér sora 10 kr. t

Hirdetések felvétetnek: Budapesten: Goldberger A. V. Váczi-utcza 9. sz. Mezei Antal Dorottya-utcza 6. sz. Schwarz Gyula Váczi-utcza 11. sz. Eckstein Bernéit fűrdő-utcza 4. sz. ITaasenstein és Vogler (Jaulus Gyula) Dorottya utcza 8. sz., — Bécsben: Moose JRudolf és Dukes M. hirdetési

irodáiban, a szokott előnyős árakon.

Az ipar fejlesztésének akadályai.

(Két czikk.)

I-ső czikk.

Előttünk még mindig lenézett, félreismert, mostoha gyermek az ipar.

A nemesebb gondolkozású anya is megborzad, ha valaki azt a tanácsot adja neki, hogy gyermekét iparosnak nevelje.

Értelmiségünk tudni sem akar arról, hogy legtisztességesebb és legbiztosabb jö- vedelmezósű munka és megélhetési mód : az ipar.

Az értelmiségtől örökli ezt az ellenszenvet a szegényebb néposztály is úgy, hogy ma már nem is ember, ki doktort, fiskálist, de legalább is jegyzőt nem nevel fiából. Inkább legyen szegény úr, mint gazdag suszter vagy szabó.

Igaz, hogy arisztokrata nemzet vagyunk. Nevelhetünk akkora proletár-népséget a nyakunkra, hogy előbb-utóbb fel- tal bennünket.

Irtózunk az ipartól legtöbben, csak az nem, kit a kényszerűség visz e pályára. De ez is kedvtelenül, ámbiczió nélkül dolgozik és miben se válik hasznára az ipar fejlesztésének.

Égaljunk és természeti viszonyaink szerint mi a mezőgazdaságot vagyunk hivatva nemzetivé fejleszteni. Elismerték ezt közgazdáink és hangsúlyozták a külíöldi szaktekintélyek. E tekintetben igyekeztünk is tenni. Búzánk, lisztünk, szeszter- mónyeink a külföldi piaczokon kedvesen fogadtatnak, mindenütt hódítva. Kivitelünk egy ideig emelkedett is, hanem 4—5 év óta aggasztó jelenségek állottak be, melyek okvetlen elmélkedésre késztik a gazdákat.

Amerikai, oroszországi búza és liszt kezdi elfoglalni eddigi piaczunkat. Minőségben ugyan egyik se versenyezhet velünk, de az olcsóbb ár, melyet amazok árúiknak szántak, elhódították legjobb forrásainkat s búzánk kelendősége megcsappant. Ijesztget bennünket a gazdasági válság réme. A gazdaember kifárad a meddő munkában, a földmívelés mindennap gyengébben fizet.

A kongresszusok, ankéttek tanácskoznak a megoldás felett. Olcsó hitel, állami kedvezmények a földbirtokosnak s a többi mind nem érnek semmit.

Felmerült legutóbb a versenyképes ipar megteremtésének kérdése. Ez lenne a közgazdasági válság megszüntetésére a leghatékonyabb mívelet, mert a mi kivitelünket négyszeresen felülmúlja a behozatal értéke, és igy nemcsak a külföldről hozott pénzt sokszorosan és megsokszorozva adjuk vissza a külföldnek, hanem az idehaza megkeresett filléreket is a külföldi gyáros, kereskedő teszi zsebre.

Az a millióféle fényűzési czikk, norin- bergi és díszműárú, melylyel piaczunkat Ausztria elhalmozza, mind könnyen elkészíthető volna itthon is; dé hát nekünk mindig és mindenben jobb az idegenszerü, az idegen. Az a sok csipke, selyem, szalag, tű, czérna és ezernyi jelentéktelen apróság, melyekért alig néhány krajczárt fizetünk, milliomosokká gazdagítja a külföldi gyárosokat, hazánkat pedig koldussá szegényei.

De hát ennek leginkább az az oka, hogy mi nem akarunk iparosokká lenni, és azok is, kiket a sors arra lenni kény- szerittetett, nem hogy tanulnának, növelnék, fejlesztenék, tökólyesitenék, de unják, restellik, elhanyagolják mesterségüket, iparágukat. Vannak iparosok, kik aratásból, kapálásból élnek ahelyett, hogy nyers terményeink óriási mennyiségét maguk feldolgoznák, mert hisz itt a vaspálya, tiz nap alatt körül lehet járni a világot, ha valami kell. Pedig bizony sok jó oldala volt a vándorlásnak is. A hány ház, annyi szokás. A hány kéz, annyiféle ügyesség, annyiféle fogás. A hány fej, annyiféle ízlés, gondolat.

És igy azután, ha az inas gyerek megtanulta majsztram uramnak gyermekeit dajkálni, megtudja kapálni kukoricza-föld- jét, no meg „ért“ egy kissé a mesterséghez és elvert néhány „blaumontagos“ esztendőt legény életéből, akkor elővesz valami zugirászt, irat vele folyamodványt iparengedélyért és kész a mester. Többet azután nem tanul, mert ez már szégyen volna, hanem teszi-veszi, üti-veti mesterségét ahogy tudja, a meddig tudja, a régi mód szerint, és ha aztán nincs mindenki az ő gusztusán, akkor őt minden, ő is mindent bánt, szidja ő is a kormányt, (mintha a kormány volna az oka mindennek,) meg a nagy adót, de magán segíteni még sem akar.

Iskoláink manapság mind szűkeknek bizonyulnak a tudományra törekvő ifjúság számára: ennek oka az, hogy urnák akarják mind az urfikat neveltetni, mig pár évi megrostálás folytán kihullnak az iskolából, de az is baj, mert legtöbb szülő gyermekét csoda-gyermeknek tartja és nem akarja felfogni azt, hogy a magnak díszes cserjévé, jó gyümölcsöző fává neveléséhez nem elég ám a gondos kertész ügyes keze, de jó talaj és e talajnak folytonos gondozása mindenek felett szükséges; az a gyermek szilárd házi nevelése, oktatása.

Szabó János

statisztikus, 1849-ik honv oszt. parancsnok.

(Folyt, köv.)

Z>

Az utolsó gyulai kapitány.* *)

1566. elején Miksa követe, Hosszútóti Konstantinápolyba érkezett, hogy Pankota s a horvátországi Krupa visszaadatását sürgesse.1) A bosszús Szulejmán azonban elzáratta.

Marinics Horváth Ferencz, Kerecsényi helyettese, a szomszéd falvakból már a télen 300 puskás és lándzsás magyart osztott be a gyulai őrség közé s kémeit éjjel-nappal járatta, hogy a török támadása készületlenül ne érje. Olcsárovics Demeter, zarándi földesúr, gyulai lovas kapitány, még febr. elején kiköltöztette családját s példáját követte Ábrahámffy István s több előkelő katona, kik részben János- Zsigmond pártjára állottak át. Kerecsényi, ki Zaránd népét mód nélkül zsarolta, most saját zarándmegyei javainak koczkáztatásától sem riadt vissza s abban a reményben, hogy a kormány majd csak megtéríti a költségeit, azokra márcziusban 60,000 frtot vett föl. A bécsi kormány nemcsak Gyulának, hanem Bo- ros-Jenőnek megvédését és fölszerelését is tőle várta. Márczius 27. Károly főhg szerént mind a két véghely sürgősen kéri a pénzt, anélkül, hogy ennek megadását egykönnyen remélhetné. Kerecsényi nagyszabású védelemre készült, a nyomorúságos pénzügyek miatt azonban csupán kis részét nyerte meg annak, a mit kívánt. Új várnagyokat kapott Világosvára is; midőn azonban 300 gyulai lovas és gyalog visszatért beigtatásukról, hírét vették, hogy Lippáról Temesvár féle, hol a délvidéki basaságok Gyula ellen készülődtek, 600 török

*) Mutatvány dr. Márki Sándornak „Arad története“ czimmel a napokban megjelenőt nagy müve I kötetéből,

*) Stilágyi Érd, eml. II, 250. Hammer-Purgstall, II. 311.

van útban. Azonnal utánuk eredtek; ápril i4. megrohanták őket és ioo-at levágtak, 11-et elfogtak, mig közülök csupán 1 vitéz esett el, egy pedig megsebesült.1) Napirenden voltak a hadikalandok s a nép még századok múltán is sokat tudott regélni Toronyi Tamásról, ki Vastag Balázszsal együtt Aradig portyázott a török ellen, megvívott az aradi őrség legnagyobb vitézével, Eligány basával, stb.2) A török Lippán és Temesváron erősen készülődött Gyula ostromára, s arra, hogy az ápril második felében Konstantinápolyból állítólag 100 ezer lovassal és 2000 janicsárral útnak inditott Pertáf basához csatlakozzék. Horváth Ferencz, Gyula helyettes várnagya, május 26. úgy értesült, hogy a temesvári basa junius 2.-a táján már innen lesz a Maroson s hogy 7 faltörő ágyút is hoz magával.

Maga Kerecsényi csak junius közepén érkezett vissza Gyulára, melynek kellő felszerelését félévi lótása-futása után sem tudta kieszközölni, holott Szulejmán május elején már megindította hadait Magyarország ellen. Junius utolsó napjaiban találkozott János-Zsig- monddal, ki a búcsúkihallgatáson, julius 1 én „kérte vala a többi között azt a tartományt mind éppen, mely a Körös vize és Erdély között vagyon, mely város és kastély s faluk több két ezernél; mert nem merte vala Tö- mösvárat vagy Lippát kérni, megintetvén a basáktól, mivelhogy ott a törököknek mecsetjük építtetett vala.“ A császár a Szolnok és Debreczen közt levő vonalat tűzte ki határul.3)

A kormány a török jöttének hírére, a védelem legbarbárabb nemére kötelezte Ke’) Szabi Károly: Gyula város bukása. Sékésm. tört. évk. VII., 8—21.

Íj Toronyi Tamás mondáját először Vörös Mihály dolgozta fel. (Szeged, 1807., 8r., 64 lap.) jMaga a történelem nem beszél róla, de mégis jellemző, hogy a nép tudatában — ha a ponyvairodalom által eltorzított alakban is — fennmaradt.

3) Kemény és Kooáes, Erdélyorsz. történeti tárai. 47—8.

recsényit, arra, hogy az ellenség élelmezésének megnehezítése végett, pusztítsa el a behódolt falvakat; szerencse, hogy fölterjesztésére mégis elejtette ezt a tervet. A várkapitány 2000 magyar és 600 német katonával rendelkezett, midőn jul. 2. az ellenség körülzárta. Körében volt számos zarándi nemes; Olcsárovics Demeter lovaskapitány, Bánrévy Péter, Földváry István, Iktári Bethlen Farkas, Jász Lukács, Serjényi Mik ós, Gyulai Gál András stb. Ol- csárovics tartozott az első áldozatok közé. A mit a már kész hős Földváry István tizennégy év előtt Temesvárnál tett, megtette azt most Gyulai Gál András, hogy t.-i. az ostromlottak segélykérő levelét (jul. i4-t) szerencsésen eljuttatta helyére s egy szerencsés kitörés alkalmával jul. 25. a király biztató válaszát is meghozta reá.1) Jász Lukács és Földváry István lelkesítő példája nagyban fokozta a védők elszántságát. Augusztus második felében Kerecsényi, ki hős volt ugyan, de nem példaképe a bevégzett hősnek, 8 napi fegyyernyug- vést kért s azt meg is kapta, hogy ez idő alatt megindulhassanak az alkudozások a vár feladása iránt.

Kerecsényi Melith Györgyöt, Pertáf basa Méhemed aradi béget2) bizta meg a tárgyalásokkal, s ha a haditanácsban Földváry kegyelettel hivatkozott is mestere, Losonczy esetére, a többség mégis elfogadta az ajánlatokat és szept. elsején Kerecsényi valóban feladta a várat. Zászlókkal teljes fegyverzetben, minden vagyonával szabadon vonulhat vala ki a várból. Szept. 3-án, a sebesültek és a podgyász szállítására adott 4oo szekér felhasználásával, az őrség meg is kezdte útját Jenő

*) Ugyanekkor az az álhír terjedt el, hogy Pertáf (Ferthal) basát egy golyó megölte a hogy az egész török had megszaladt. [Verancsics, IX. 168., 17Í.)

I) Méhemed horvát származású volt s keresztény korában Kunovics Mihály név alatt Enyingi Török Bálint szolgái közé tartozott. A mahomedanismusra áttérve, ennek védelmében párbajt vívott Székely Balázs várad! lovassal, ki azonban legyőzte. Istodnfy, 633.).

Lapunk mai számához a «Központi Antiquarium“ irodalmi értesítője van mellékelve.

Békésvármegye törvényhatósági bizottságának folyó 1891. évi deezember hava 9-én és folytatva tartott rendkívüli közgyűléséről.

Reiszig Ede elnöklő főispán a tekintélyes számban összejött (90—100-an) bizottsági tagokat szívélyesen üdvözölve, s örömét fejezi ki a közügyek iránt nyilvánuló érdeklődésen, rövid szavakban tudatja a közgyűléssel, hogy a vármegye hivatalait legközelebb mind megvizsgálta, s általában kielégítő eredményt talált, — tudatja továbbá, hogy a békési járás főszolgabiráját, ifjú Jancsovics Pált állásától fel kellett függesztenie s helyetteséül Dr. Bodoky Zoltán, Gyulaváros rendőrkapitányát nevezte ki, végre felemlíti, bogy Dr. Bartóki József, Dr. Bodoky Zoltán éB Ambrus Sándort tiszteletbeli főszolgabirákká, — Popovics Viktor közigazgatási gyakornokot tiszteletbeli szolgabiróvá, Schmidt Ivánt a vármegyei központi pénztárhoz könyvvezetővé, — végre Dr. Dukesz Zsigmondat a békésvármegyei közkórházhoz bent lakó orvossá nevezte ki; — mely rövid bevezető beszéde után a közgyűlést megnyitottnak nyilvánítja.

Olvastatik a m. kir. belügyminiszter úrnak a vármegye 1892-ik évi költségvetését jóváhagyó rendelete, — tudomáséi vétetett.

A dohánybeváltáshoz Csabán politikai biztoséi, az eddig is hason minőségben működött Fehér Béla újra magválasztatik.

A csabai katonai hadszerraktárnak 43 Q méterrel való kibővítésébe — mivel a katonaság részéről semmi hozzájárulás nem ajánltatott

— a vármegye nem bocsátkozik.

A katonai beszállásolási alapból 95 forintnak, a csabai katonai hadparancsnoksághoz megküldése elrendeltetik.

A vármegyei gyámpénztári tartalékalapokra kirovott adók kintalványozása ügyében, a belügyminiszterhez felterjesztés intéztetik.

A m. kir. kereskedelemügyi miniszternek

— a vármegyei államépitészeti hivatal személyi és dologi kiadásaihoz való hozzájárulás ügyében leérkezett rendelete — tudomásul vétetvéu, kiadatott a vármegye alispánjának

A m. kir. földmivelésügyi miniszter úr ren delete alapján, melyben örömet fejezi ki a feletr, hogy a vármegye önerejéből óhajt felállítani egy földmives iskolát, s melyben kijelenti, hogy ezen

télé. Alig tettek azonban pár ezer lépest, a törökök fosztogatni kezdték őket, s a lippai bég Pertáfhoz utasította a panaszkodó Kere- csényit. A vezér sátoránál azonban.a janicsárok elfogták s bilincsekbe verték öt s a vitézek nagy része is elesett, vagy fogságba jutott a rablótámadás következtében. Csak azok menekültek meg, kik a vidéken jártasok lévén, a nádasból, hová hamarosan elrejtőztek, kiismertek magukat. így Bethlen Farkas, Serjényi, Földváry stb. Az éren, a nádon bujdosva, ellenségnek vélték, midőn szembenta- lálták egymást; Serjényi és Zichy már össze is csaptak, midőn végre egymásra ösmertek. A zsombékokban összevérezett lábait bársony dolmányának rongyaival kötözgette be Bethlen s Gyulától pár kilométernyire levő jószágába, Betlenősibe, csak három napi bujdosás után jutott el. Kerecsényit kivégeztette a török s a magyar közvélemény nem siratta meg a hőst, kit árulónak tartott.1)

Pertáf basa Méhemed aradi béget bizta meg Gyulavár megszállásával; I ez időtől kezdve szó sem volt többé, hogy Arad legyen az új szandszák basaság székhelye; Gyulának azon időben méltán tulajdonított nagyobb jelentőséget a török s ezt tette a vidék katonai középpontjává.

Gyula alól Pertáf egyenesen Jenő alá vezette hadait s annak lövetését szept. 5-e táján megkezdte. A várat Wagner György, a németek és Segnyei Zsigmond, a magyar katonák parancsnoka védte. Huszonhárom napon át vitézül állották az ágyúzást és öt rohamot vertek vissza. Ekkor (szept. 28.) a német gyaI Gyula ostromának fő forrásai: Istoánfy (526—34), Forgdch (Commontarii, 413—417), Orlclius,neiUeiuus (107—9), Der vermehrte Donau-Strand (86.1, Pethö Gergely (Krón. 121.), Bethlen Farkas Hist. II., 131—145.), Bizarus Péter (Schwan dinernél, 701.), Münster (Cosmographia, 1385.—1.), Sambucus (Rer. hung app. 612.), Szamosközy, (Tört. raaradv.) Uiola Alfonz stb. Mellőzve az általános történetírókat, a feldolgozók közül felemlítem Mogyorissyt (id. h. 65—73.) 8 mint legujabbat és legjobbat Szabó Károlyt (id. h., VII. 6-47.).