Békés, 1891 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1891-06-14 / 24. szám

24-ik szám

Gyula, 1891. junius 14-én

X. évfolyam.

i Szerkesztőség:

1 Főtér, Dobay János ke- • reskedése, hova a lap

i szellemi részét illető köz- i1 lemények intézendök.

i1 Kéziratok nem adatnak

i, viasza.

Előfizetési dij:

■ í Egész évre . 5 írt — kr. j S Félévre ... 2 1 50 » i; Évnegyedre .1 » 25 »

lí Egyes szám ára 10 kr.

Társadalmi és .közgazdászati hetilap.

MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP.

Felelős szerkesztő és kiadó tulajdonos: IDoTosisr Tá,n.os.

Ziadó hivatal:

: Főtér, Prág-féle ház,

Dobay János könyvárus 1| üzlete, hova a hirdetések í í és nyilt-téri közlemények J i küldendők.

i • _

i; Hirdetések ; j szabott áron fogadtatnak i el Gyulán,

| a kiadó hivatalban.

1; Nyílt-tér sora I0 kr.

Hirdetések felvétetnek: Budapesten: Goldberger A. V. Váczi-utcza 9. sz. Mezei Antal Dorottya-uteza 6. sz. Schwarz Gyula Váczl-utcza 11. sz. Eckstein Berndt fürdö-utcza 4. sz. Haasenstein és Vogler (Jaulus Gyula) Dorottya uteza 8. sz., — Bécsben: Moose Rudolf és Dukes M. hirdetési

irodáiban, a szökött előnyős árakon.

A belügyminiszter — Békés- vármegyéről.

ii. ,

Csabai t. laptársunk a „Békésmegyei Közlöny“ e hó 4-iki számában szintén kommentálja gr. Szapáry Gyula miniszter- elnöknek Békésvármegye ellen tett kirohanását és e mellett egyetlen egy szava sincsen a vármegye védelmére. Ellenkezőleg ! helyesli, mert ha nem is kifejezetten, legalább hallgatag magáévá teszi a miniszter kritikáját. A czikk folyamán tel is teszi a kérdést, hogy »Avagy védelmére keljünk a megyei adminisztracziónak ?“ és azonna meg is felel magának, hogj^ „Nem tesszük !“ és tényleg nem is cselekszi.

Egyébként laptársunk véleményéhez semmi szavunk sem lenne. Sót ha őszinte, ha meggyőződésén alapszik, akkor még tisztelnünk is kellene. De annyit mégis mondhatunk felőle, hogy egy kissé megkésett vele.

Csabai t. kollegánk nem igazolhatja a megyei közigazgatással szemben éveken át elfoglalt álláspontját akkor, ha ő neki ugyanaz volt a véleménye, a minek Szapáry Gyula gróf most kifejezést adott, hogy t. i. Békésvármegyében olyan nagy a korrup- czió, mint sehol az országban.

Bocsásson meg, de mi, s velünk együtt bizonyára olvasói sem vehettek e hó 4-éig tudomást arról, hogy a «Békésmegyei Közlöny» ilyen véleménnyel van a megyei adminisztráczió felől. Megengedjük, hogy ez a felelős szerkesztőnek, mint magánembernek privát nézete lehetett (s ha úgy volt, azon csodálkoznánk) de azt határozottan állíthatjuk, hogy ilyen meggyőződés soha sem volt a lap hasábjairól leolvasható.

És ha mégis az volt a véleménye a „Békésmegyei Közlöny“-nek, aminek most

fáülá.

Hogyha majd ■ ■ ■

Hogyhaha majd meghalok és beföd az éjjel — Örök némasággal, örök sötétséggel S ráborulsz a sírra Bánatkönyet sírva,

Míg csöndesen alszom a mély, síri álmot:

Hű szerelmed jele hozzám leszivárog.

Ez a köny életre kelti alvó szívem,

Mely szeretett téged lángolón és híven :

Újabb lángra lobban ;

S lenn a mély sírboltban Uj világ kezdődik : a holtnak szerelme — Drága, hű szívedre áldást esdekelve.

Hová ne kísérne, nem lesz egy kis lépted . .,

S ha a földi élet határát átlépted —

Leköltözve hozzám,

Szerelmedet hozván :

Szívem a tiéddel újra egyesülve,

Jutalmunk lesz majd az örökélet üdve!

Jámbop Lajosa

Fhrenologus tissst.

(Humoreszk.)

Mindig kedves jelenség volt Hona szemében : zöld erdő árnyán a piros nadrágos huszártiszt.

A zöld erdőt szerette, hisz' abban nőtt fel, gyakran elandalodva a lombok közt át- átvillanó égnek tiszta kékjén, s a vörösbegy, csalogány kedves énekén, melybe ugyan erős dissonantiákat szőtt az ostoba szarka s az un- talan kopácsoló harkály; mondom, szerette az erdőt. Az apja erdész volt.

És a piros — nadrágos huszártisztet is

a miniszter kifejezést adott, akkor azt t. laptársunk respektálandó ügyességgel tudta olvasói s a megyei közönség de még „a feladata magaslatán nem álló megyei tisztviselők nagy része“ előtt is eltitkolni.

Mi, akik a miniszterelnök éles kritikáját, egyoldalú, hogy ne mondjuk rosz- akaratú iníormácziókból származónak és igazságtalannak tartjuk és ezért, mint vármegyénket méltatlanul meggyalázót, határozottan visszautasítjuk, ha lapunk több évfolyamán át visszalapozunk, konstatál-! hatjuk, hogy többször voltunk oppoziczió- ban a közigazgatás egyes tényeivel, mint tisztelt laptársunk, sőt az is nem egyszer történt meg, hogy amikor védte, épen t. laptársunkkal szemben mi voltunk támadói a közigazgatás egyes cselekvényeinek, de a hányszor ilyen helyzetbe jutottunk, mindig a közigazgatás szerintünk czéltévesztett intézkedéseit, vagy mulasztásait kifogásoltuk, de eszünk ágában sem volt korrup- cziót kiáltani, vagy feltételezni is.

A legutóbbi általános megyei tiszt- ujitás küszöbén elfoglalt álláspontjára pedig épen kár laptársunknak hivatkoznia. Igaz, hogy ezt egészen általánosságban cselekszi és neveket nem említ. Mi is követni fogjuk e gyöngédségben. De azt nem hagyhatjuk megjegyzés nélkül, hogy annak a csabai konferencziának, és miután t. laptársunk azzal szolidáritást vállalt, tehát ő neki is határozott pechje van benne, a midőn hivatkozik rá, hogy tisztujitns alkalmával lehetőleg új, tehetséges és munkabíró tisztviselőket kívánt behozni a megyére és mert ez a vágya nem teljesült, ime ennék a következménye az, hogy munkászavargások történtek, hogy főispánváltozásnak, kormánybiztosi kinevezésnek stb. kellett bekövetkeznie és hogy a miniszter szégyenpadra vonta a vármegyét. Legalább ez a következtetés vonható le czikke érveiből.

szerette, mert hát — szerénytelenség nélkül legyen mondva, mi tagadhatatlanúl szépek is vagyunk.

Ezek meggondolása után csöppet sem csodálatos, hogy egyik kollégámban Ilona „(5“-re talált.

Hisz’ épen május elseje volt, derült, ró. zsa piros, madárdalos, szerelemre keltő reggel, a mikor találkoztak.

A boldog szerelem folytatása lett, hogy Ilona és Leó (ah 1 ez a Leó név már gyermek-álmai közt is legkedvesebb volt Ilonának !) egybekeltek.

Esküvő után a harmadik napon Leó mosolyogva jött a reggelihez, — a miben ugyan semmi különös nem volt. Hanem azt már különösebbnek találta Ilona, hogy fejecskéjének szürke szemei ma oly kutatólag tekintgetnek — arczára tán ? nem I a frizurájára.

— Szent Isten 1 gondolja magában ; az a futri szobaleány bizonyosan rosszul fésült meg 1

Izgatottan, gyöngén elpirulva ugrik fö a párolgó thea mellől s lép a nagy álló tükör elé. Hanem a frizurának semmi baja, ettől nyugodtan vissza lehet ülni.

Csak ez a Leó ne nézne rá oly merően. Vájjon mit vizsgálhat 1?

Azt is megmondja csakhamar.

— Te Ilona 1 tudod-e hogy neked nagyszerű fejed van? kérdi a férj egész komolyan.

— Ej 1 hát azt vizsgáltad oly müértő szemmel ?

— Azt én; s mondhatom, hogy fölséges egy fö 1

— Hahaha 1 cseng Ilona kaczaja. Ez az én bolondos fejem ; Te Leó 1 Beh kár, hogy tanárom nem voltál 1

— No, ne búsulj. Ez-ntúl tanárod is leszek. Sokat kell tanulnod !

Mi ugyan határozottan tagadásba vontuk és vonjuk, hogy akár az adminisztráczió, akár a tisztviselők volnának okai a munkaadók és a munkások között felmerült dif- ferencziából eredő és sokszorosan felfútt és túlbecsült zavargásoknak. Tisztán közgazdasági okokra vezethető éz vissza. A Békésmegyében felcsigázott kataszter, és annak folytán a nagyon megnőtt adó s közterhek egyrészről, a sanyarú tél, a redukált mezei munka idény, a múlthoz képest tetemesen kisebb napszám árak, a napszámosok egymásközti nyomasztó versenye, a németországi gabona védvám, a folyam [szabályozások befejezése másrészről, ezek és nem az adminisztráczió s tisztviselők ama tényezők, melyek a tagadhatlan elé- gületlenséget szitották és amelyből ez az elégületlenség mindaddig, míg a közgazda- sági viszonyok meg nem javulnak, a leg- irigylendőbb minta adminisztráczió s minta [tisztviselők mellett jövőben is fog táplálkozni.

De téve tagadva, hogy az adminisztráczió s illetőleg a tisztviselők volnának is felelősök a felmerült eseményekért, a [»Békésmegyei Közlöny« akkor is, ha a 'vármegye közönsége az ő óhajának és nézetének megfelelöleg ejtette volna meg a tisztujitást, azesetben sem mondhatná el, hogy a bekövetkezett tények meg nem történtek volna. Mert nem olyan régen történt, tehát mindenkinek friss emlékezetében van, hogy laptársunk nem azokat a tisztviselőket proskribálta s akarta elejteni, sőt azok ellen nem is kandidált ellenjelölteket, akik a munkászavargásokban tényezők és egyáltalában felelősségre vonhatók volnának, mert épen olyan tisztviselőket akart kibuktatni és helyettük másokat választani, akik hivatali munkakörüknél fogva a munkáskérdésben sem közvetlenül sem közvetve nem követhettek el mulasztásokat.

Avagy elmondaná e jó lélekkel és

— Hát akkor tudom : ki is ábrándulsz, mert bizony eddigi tanáraim épen nem találták oly nagyszerűnek a fejemet.

— Értenek is azok ahhoz 1

— Tán te jobban értenél ? mondja Ilona oly hangon, mely inkább kétkedés, mint kérdezés hangja.

— Természetesen, jobban értek hozzá. Mit tudnak ők a lélek voltaképeni orgánumairól 1 ? Semmit. Én mondom, hogy semmit.

— Azt hiszik, a lélek is olyan erő, mint az, mely gépeiket hajtja, vagy meleget gerjeszt didergő tagjaikban, hanem amely szabad, önálló s legfeljebb az érzékekhez van kötve működése.' De a lélek más I A léleknek testi orgánuma van, az az agyvelö s még nem is egy, hanem több, sok orgánuma van neki.

— Te! Egy embernek sok agy veleje?

— Nem; hanem az egy agyvelőnek számos része a lélek egy-egy tehetségének orgánuma. így a homlok közepén van az emlékezet, a vakszein környékén a számoló tehetség orgánuma, stb.

— Te Leói Én soha sem hallottam még ilyen furcsaságokat!

— Épen azért mondom, hogy sokat kell még tanulnod.

— De Leó 1 nekem kedvem sincs, meg az eszem is kurta ilyen nagy tudományhoz.

— Ah dehogy I A kedv majd megjő; a mi pedig a képességet illeti....

Leó feláll s kezdi a frizurának látható veszedelmével tapogatni neje fejét, miközben mondja :

— Iholl az egész homlok domború, különösen fejlett a közép s a vakszem eleje. Ez már biztosan mutatja, hogy emlékezeted erős, a számokra nagy fogékonyságod van.

— Ahán 1 már is hazudik a tudományod,

— k.iczag Ilonka. U.*z a számtanból mindig

meggyőződésből tisztelt laptársunk, hogy minden másképen történik mint ahogyan történt, ha azt a néhány árvaszéki tisztviselőt s aljegyzőt, akit ő elejteni akart, a törvényhatóság igazán elejti és az ő szája íze szerinti emberekkel helyettesítette volna ? Ugyan miben és mennyiben járult volna ez hozzá, hogy a csorvási s szénáéi uradalom és cselédségeik közötti differenczia fel ne merüljön, vagy ha felmerült, kiegyenlítessék ?

A belügyminisztertől, aki messze van tőlünk, rossz néven vehetjük ugyan, hogy egyoldalú iutormácziók után indulva, olyan könnyű vérrel pálezát tör egy vármegye fölött, de épen mert egyoldalú informá- cziók és egy-két közvetlen impressió után indult, helyeselni ugyan nem, de őt legalább megtudjuk érteni, az azonban méltán esketik zokon a méltatlanul pellengérre állított vármegyének, ha egyik legtekintélyesebb lapja, mely éveken át nem vett tudomást az „országban páratlanul álló“ corrupczióról, csak azért, mert azt a miniszterelnök egy szép napon felfedezte, □emcsak, hogy nem siet védelmére az igaztalanul vádolt vármegyének, hanem egyszerűen adoptálja az erős vádakat, és ez által mintegy szankezionálja azoknak igaz voltát.

Nem szoktuk keresni, sőt inkább lehetőleg kerüljük az alkalmat, hogy t. laptársunkkal polémiába bocsátkozznnk, de ezt az eljárását lehetetlen észrevétel nélkül hagynunk.

Békésmegye közigazgatási bizottságának f. évi junius hava 8-dikán tartott rendes jiléséröl.

A bizottság ez alkalommal tanácskozását a vármegyei székház nagytermében tartotta meg, — mivel a vármegye új főispánja, Reiszig Ede, hivatalos irodáját ideiglenesen — mig a főispáni lakosztály rendbe hozatik,. amennyiben

elégségesem volt, azt is csak az apám kedvéért adták.

— Az ir.itsem teszi A két szem egymástól távol esik s az orr a fölötti rész erősen kidomborodik; jele, hogy az idom és terjedelem fölfogásában talán maga Gall is elmaradna mögötted.

— De ne piszkálj már annyit 1 Még ösz- szebontod a frizurámat 1 — mondja Ilona türelmetlenül. a mint Leó már egész fejét tapogatni kezdi.

— Ugyan kitől tanultad ezt a sok bolondságot, hogy engem mulattass, — vagy már talán untatsz is vele!?

— Bolondság!? Én is azt mondtam ele- jénte. De most máskép gondolkozom. Oly tudomány ez édesem, mely ha kifejlődik, a világ arczát megváltoztatjuk vele, az emberi lélek tehetségeit majdnem isteni erővel ruházhatván föl kívülről ható művészet útján. Azért csak engedd, hogy vizsgáljam meg koponyádat alaposan.

— Éji már csakugyan boszant ez a sok tapogatás. Nem engedem további

— Dehogy nem 1

— Nem, nem. ,.

— Csak egy perezre még! Épen most vettem észre egy fontos dudorodást.

— Bánom is énl Menj tőlem! Nem akarom. Hát azért vettél el, hogy tanulmányodat rajtam folytasd 1 ?

— No, hiszen csak a fejed alkotása .birt reá, hogy foglalkozzam kedvencz tudományommal. Hiszen van módom koponyát vizsgálni 1 Századomban minden közlegény, és altiszt csaknem borotváltatj| a haját s én ezeknek a fejét is tanulmányoztam. Aztán más ember épen nem csinál ebből oly nagy dolgot, mint te.

— Te Leói mondja ismét mosolyogva Ilona. Nem ütött még valaki nyakon, mikor a fején bizserék9ltél?