Békés, 1891 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1891-05-31 / 22. szám

22-ik szám Gyula, 1891. május 31-én X. évfolyam* t Szerkesztőség: 1 Főtér, Dobay János ke- > reskedése, hova a lap i szellemi részét illető köz- !1 lemények intézendök. (’ Kéziratok nem adatnak vissza. i- Előfizetési dij: ] í Egész évre . 5 frt — kr. «' Félévre ... 2 » 50 » ! [ Évnegyedre .1 » 25 » Eyyes szám ára 10 kr. közgazdászati hetilap. MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. Felelős szerkesztő és kiadó tulajdonos: üoToa<37’ János. Főtér, Prág-féle ház, Dobay János könyvárus üzlete, hova a hirdetések í í1 és nyilt-téri közlemények ' i küldendők. 1 > _ ; Hirdetések i! szabott áron fogadtatnak ' el Gyulán, á; a kiadó hivatalban. Nyilt-tér sora I0 kr. Hirdetések felvétetnek: Budapesten: Goldberger A. V. Váczi-utcza 9. sz. Mezei Antal Dorottya-utcza 6. sz. Schwarz Gyula Váczi-utcza 11. sz. Eckstein Bernút fűrdö-utcza 4. sz. Haasenstein és Vogler (Jaulus Gyula) Dorottya utcza 8. sz., — Becsben: Moose Rudolf és Dukes M. hirdetési irodáiban, a szokott előnyös árakon. Reiszig Ede föispáni székfoglaló beszédje. Tekintetes Törvényhatósági Bizottság! 0 császári és apostoli királyi Felsége által Békésvármegye főispánjává s a belügy­minisztérium vezetésével megbízott nagy­méltóságú m. kir. miniszterelnök úr által ezen vármegye kormánybiztosává kinevez­tetvén, hivatalos esküm letétele után ime elfoglalom eme föispáni állást, melyet előt­tem a vármegye annyi jeles fia és mások is oly sok eredménynyel viseltek; s első és elengedhetlen kötelességemnek tartom leróvni jobbágyi hódolatomat ő Felsége a király legmagasabb kitüntetéséért s mélyen érzett hálámat kifejezni a nagyméltóságú m. kir. kormány megtisztelő bizalmáért, melynek ezen állásomat köszönöm. De őszinte tisztelettel és nagyrabecsü­léssel kell megemlékeznem azon férfiúról is, ki ezen állásomban elődöm vala, I ki iránt a kegyelet adóját leróvni már ez al­kalommal is kötelességemnek tartom. Elfoglalom tehát a föispáni széket s megkezdem hivatalos működésemet s úgyis mint e vármegye főispánja, úgyis mint kormánybiztos, e kéttő’s minőségemben is a legszivélyesebben üdvözlöm Békésvár­megye tekintetes közönségét! Jól tudom tekintetes Törvényhatóság, hogy ama bizalmat — mely szülő vár­megyémben környezett s mély ahhoz oly szorosan fűz — e vármegye területén tel­jes mértékben nem igényelhetem, de biztat a remény, hogy feladatom pártatlan S min­den irányban részrehajlatlan megoldása ál­tal sikerülni fog megszereznem ama bizal­mat 8 támogatást, mely szükséges arra, hogy tevékenységem a vármegye közjavát előmoz­dítsa; részemről legalább áthatva a legjobb intentiók által minden erőmből azon leszek, hogy fáradhatlan tevékenység s a vármegye összérdekeit felölelő gondosság által meg­feleljek ama követelményeknek, melyek hi­vatalos állapotomhoz fűződnek. Hazánk fejlődött állami szervezetében a legfőbb javak egyike, melyet az állam polgárai méltán megkövetelhetnek a köz­rend, a személy és vagyon biztonság; — a közszabadság követelményei csak ott ér­vényesülhetnek, hol a jogrend megtámad- hatlanúl biztosítva van s hol az állampol­gárok ama legfontosabb érdekei kellő vé­delmet találnak. Éppen azért tehát, mert a közszabad­ság őszinte barátja vagyok, oda lesz irá­nyozva minden törekvésem, hogy a jogrend meg ne zavartassák, s ha mégis ez érdeke­ket veszélyeztető jelenségek mutatkozná­nak — helyesen alkalmazott és következe­tesen foganatosított preveDtiv intézkedé­sekkel a közrend megzavarásának elejét vegyem; s bár biztat a remény, hogy erre szükség nem leend, mégis már most kije­lentem, hogy a mennyiben a közrend kö­vetelményei veszélyeztetnének, vagy az tényleg megzavartatnék — a legerélyesebb s szigorúbb eszközök alkalmazásától vissza­riadni nem fogok, mert úgy vagyok meg­győződve, hogy az államkormányzat a haza összpolgárainak egyenlő mértékben kel hogy védelmet nyújtson, 8 elengedhetlen kötelessége a közrend és nyugalom ellen irányuló minden merényletet visszautasítani. Eljárásom alapját a törvény képezendi, annak alkalmazásában pedig irányt az osztó igazság szab, tisztelni fogom a törvényt, de annak tiszteletet is fogok szerezni, s ha annak alkalmazásában személyi tekintete­ket nem ismerek, kell, hogy legsúlyosab­ban alkalmaztassam a törvény szigorát ott, hol a törvény szándékos megsértése konsta- táltatik, vagy hol a törvény elleni felbujtás esete forog fenn. Ápolni fogom a vármegye közgazda- sági érdekeit s azon tényezőket, melyek a jólét és a gazdasági fejlődést előmozdítják, támogatásomra és védelmemre számíthat a becsületes munka s mind oly kezdeménye­zés, mely azt lehetővé teszi, de ép oly ha­tározottan visszautasítok minden oly irányú törekvést, mely annak megakadályozására irányul, vagy pedig a törvényes korlátokon túl lépve meg nem engedett eszközökhöz folyamodik. Lesz gondom arra, hogy a szorgalom hatósági védelemben részesüljön, de arra is, nehogy ennek leple alatt törvényelle­nes czélok érvényesítésére kísérlet tétessék. Részt kívánok venni a törvényhatóság kulturális intézkedéseiben s szerencsésnek fogom érezni magamat, ha a népnevelés és a kulturális, úgy a humanisztikus in­tézmények fejlesztése körül közreműköd­hetem ; tisztelni fogom a vallásfelekezetek jogait s mint a tiszta erkölcs iegbiztosabb tényezőit, a vallásos intézmények felkarolá­sát, elsőrendű kötelességeim közé sorolom. Európa népei közepette Magyar hazánk állami intézményei súlylyal csak úgy bírhat­nak s a magyar állam tekintélye kellőleg csak úgy érvényesülhet, ha a közszellem gondosan ápoltatik s a közigazgatás a kö­vetelményeknek megfelel. De az állam polgárai is közéletünk mai fejlődött stádiumában a közigazgatás iránt nagyobb követelményekkel lépnek elő. — És méltán. A társadalom sok oldalú igényei csak pontos és gyors közigazgatás álta elégíthetők ki, oly közigazgatás által, me­lyet szakférfiak önzetlenül és teljes oda­adással vezetnek. Ez a czél, melyre törekednünk kell. Bizalommal fordulok tehát Békésvár­megye tek. tisztikarához, és első sorban annak nagyérdemű alispánjához, s bár meg vagyok győződve, hogy e tisztikart ugyan­azon szellem hatja át, mégis felhívom, hogy a közigazgatás tökélyesbbitésére irányuló törekvéseimben támogasson, s teszem ezt azon reményben, hogy összműködésünk a vármegye javára fog irányulni. — A tiszti­kar bennem mindenkor jóakaratú támaszt, de egyúttal igazságos bírálót fog találni, ki féltékenyen fog őrködni a tisztikar jó hírneve és tekintélye felett. — És, mert meg vagyok győződve, hogy a tisztikart ugyanezen szellem lelkesíti, azon remény­ben vagyok, hogy a törvények végrehajtá­sának biztosítása s a közrend fenntartásá­nak érdekében rendkívüli eszközökhöz nyúl­nom nem keilend. Igyekezni fogok kötelességemet telje­síteni, első munkása kívánok lenni e vár­megyének, de elvárom, hogy a tisztikar is mindenkor s minden körülmények között teljesítse kötelességét. Tekintetes Törvényhatósági Bizottság! Főbb vonásokban ezekben adtam elő azon elveket, melyeket követni kivánok. — Sok­kal inkább meg vagyok győződve a tek. törvényhatósági bizottság hazafias intentiói- ról, hogy sem arra a tek. bizottságot buzdí­tani bátorkodnám. — A törvényhatóságok­nak alkotmányunk keretében fontos missió jutott, e nagy feladat csak a közszellem ápolása s folyton ébren tartása által érhető el s bármily irányban oldassák is meg a törvényhatóságokban a közigazgatás, e ma­gasztos feladat a törvényhatóságok részére biztosítva marad; azon hazafias szellem, mely a vármegyéket élteti, kell, hogy ki­hatással legyen a tisztikar működésére kü­lönösen jelenleg, midőn mandátumát a tek. törvényhatóság bizalmából meríti. — És én szilárdul meg vagyok győződve, hogy e vármegyében is feltalálom ama önkormány­zati elemeket, melyek közreműködése mel­lett nagy feladataink kedvező megoldásra jutnak s e meggyőződés által áthatva hí­vom fél Békésvármegye tek. közönségét az együtt működésre azon biztos tudatban, hogy fáradozásaink eredménytelenek nem maradnak. D A vármegye házból. A ki ismeri a Fatinicza czimü operettet az bizonyára emlékezik azon jelenetre és ha nem emlékezik annál jobb, mert akkor uj lesz előtte a dolog, mikor a sok viszontagságon keresz­tül ment hősnőt azzal szólítják meg: „oh Fa­tinicza, Fatinicza, be sok minden történt veled.“ A ki ismeri Békés vármegyének az utóbbi évek békétlen eseményeit az bátran csatla- kozhatik az előtte szólóhoz mondván, hogy oh Békés megye, Békés megye, be sok min­den történt veled. Két rövid esztendő alatt két főispán- változás, igazán nem tudom hány sikkasztás, népbank bukás, munkás mozgalom; „mein Liebchen wás willst du noch mehr?“ Elmondjam-e, hogy a lelketlen izgatók által az elégedetlenség kedvező talajában el­hintett mag megtermetté ama mérges növé­nyeket a melyek fojtó illatukkal stb. stb. nem, nem mondom, el, hagyom ezt az agrárizü phrá- zist - hivatalos ' ' ntéseknek hadd képezze­nek ián. hogy mint a derült égből léc stb. nem, ezt sem mondom el, vatalos sirató czikkeknek, a rr tóan tudnak éppen a czikk felt 3gy azután helyet adhas­sár is. koztam a felett, hogy nem vol t sem mondani, de oh ne ör\ rvendezökkel, mert végre is magamat, meg nem szánva az írok én is hivatalból egy :zi jr nállunk annyira divatba! jött mindent hivatalból és semmit sem hiva­tásból tenni. Nem méltóztatik hinni? szolgálhatok bi­zonyítékokkal is. Nálunk hivatalból sikkasztanak és hiva - tálból üldözik a sikkasztást. Hivatalból (t. i. a Csillag hivatalából! rendezik az agrármozgalmat és hivatalból akar­ják elnyomni. Hivatalból nevezik ki, a főispánt és hí* vatalból mentik, fel. Hivatalból búcsúznak el az egyiktől és hivatalból fogadják a másikat. Hivatalból könnyeznek az egyik felett s hivatalból örülnek a másiknak. Ügy, hogy önkénytelenül f dsóhajtok, Istenem mennyi hivatal és nekem még sem jutott egy jó hivatal. Ne tessék tehát csodálkozni, ha e feletti mély és magas bánatomban én is hivatalból írok s felvezetem az összes olvasókat (a kiadó nagy bánatára nincsenek olyan sokan hogy el ne férnének) a megyeház nagytermébe a hol lassan gyülekeznek a vármegye nagy és kis urai, nagyon élénk kíváncsisággal lesve, hogy milyen is hát az a kivételes hatalom, mert még ilyet nem ettek. i Csak nem kell előre megijedni most sem ettéljc meg, pedig nagy volt az étvágyuk. Már napokkal előbb nem lehetett másról hallani, mint a kivételes hatalom s a szarvasi föszolgabiróválasztás elhalasztásának jogtalan­ságáról, készültek a harczra erősen. Na szegény Szápáry, gondoltam magam­ban, jaj neked. Jaj neked; Abules megölted Gaétát. De hát Békés vármegye közönsége volt olyan lovagias, hogy a beigtatás ünnepélyét nem zavarta meg ezen keserű lapdacsok le­nyelése alatt érzett fájdalom kifejezésével. ■ hanem lenyelte azokat szép csendesen (remél jük, hogy egészségére fog válni) s hallgatott , egy,nagyot mint rendesen. Azaz; dehogy hallgatott, az egykori el­lenzéki vezér tartott egy remek beszédet a kor­mány mellett, helyesnek és czélszerünek jelent­vén ki a kivételes hatalmat, a kivételes hely­zetekkel szemben, a mely beszéd alatt vegyes érzölmek keltek a jó és hü mamelukok keb­leiben. Mit keres Saul a próféták között, gon- dolá az egyik. Oh édes Jézusom, már is sok az eszkimó és kevés a fóka s most ez is be akar közibénk állani eszkimónak sohajta a másik, mig az ártatlanok örömmel vették a tábor ilyen erősödését. | De hát kérem, hogy is igazodjék el az olyan magam formájú szerény agyú két lábú tollatlan állat a nagy emberek észjárása felett, mikor az egyik bebizonyította, hogy a kivéte­les hatalom felesleges de kivételes intézkedé­sek szükségesek és sürgette az izgató lapoknak a vármegye területéről való kitiltását; a má­sik meg- fényesen beigazolta, hogy a kivételes hatálom szükséges, de a kivételes intézkedés felesleges s még a lapok kitiltásába sem egyezett bele, indokolván ezt azon ujjnak épen nem mondható de annál szebb phrázissal hogy a tűz is milyen nagy veszedelmeket szokott okozni s még is ki akarná azt az utólsó szik­ráig-kioltani ; a minthogy ennek igazolására éppen oly bátran hivatkozhatott volna a vizre is, mondván, hogy a viz is milyen nagy ve­szedelmeket szokott okozni és még is ki akarná azt az utolsó cseppig ki inni, sőt egész a borig is eljuthatott volna, a mikor igy hangzott volna a példabeszéd hogy a bor is milyen nagy veszedelmeket szokott okozni és még is vannak, a kik szeretnék az utólsó cseppig kiinni na már ha tudnák. Gyürközött is erőssen egyik községünk Szécsényie (már t. i. ilyen Szécsényi és nem ilyen: Széchenyi) a tromfra, a ki annak idején Apponyit is leczáfolta s szinte hallom cserge- dezni ajakéról a lesújtó körmondatot: „vala­mint a láng, a mely világosságot terjeszt, fel- gyujtatik s a mely tűzvészt okoz, eloltatik; azonképen a lapok, a melyek világosságot gyújtanak, terjesztendők, s a melyek tűzvészt okoznak, kiirtandók“; de hát nem jutott idő az elmondásra, örüljünk e, busuljuk e rajta, nem tudom, mert megnyílt az ajtó s megjelent a kivételes hatalom személyesitője, s felzugott az éljen, — s minden szem az uj főispán felé fordult. Megnyerő rokonszenves megjelenés; a díszruhát ékessebbé tevő vaskorona-rend már előre jelzi, hogy érdemes hazafival állunk szem­ben, s erről teljesen meggyőz bennünket az eszmékben gazdag programm-beszéd, a mely a belépéskor szokásos éljeneket kiérdemelt élje­nekké változtatja át s minden tekintetben meg­nyugtatta a megye közönségét s csak a leg- nagyobb örömmel várhatjuk aprogramm minden pontjának megvalósítását; de ne.n beszélek tovább erről, mert még azt fogják hinni, hogy ezt is hivatalból teszem, a mi pedig távol van tőlem. A beiktatás ünnepélyét nem irom le. — Olyan gyakori ez nálunk, hogy már mindenki könyv nélkül tudja még a beszédeket is. A tisztelgő küldöttségek vezetői közül is többen repetáltak. A közgyűlés további folyamáról nem ír­hatok, mert akkor én is repetálnék, a ki ki­váncsi rá hogy mi történt, olvasa el a múlt évi tavaszi közgyűlésről szoló tudósítást, abban megtalál mindent, még azt is, hogy nem min­den tárgy volt kellően felszerelve és e miatt vissza utasittatott. S ha a tisztelt szerkesztő úr ugyan ezen okból vissza utasítaná czikkemet örök hálára kötelezhetné vele összes előfizetőit, engem ki­véve a kinek ingyen példány jár.

Next

/
Oldalképek
Tartalom