Békés, 1891 (10. évfolyam, 1-52. szám)
1891-05-10 / 19. szám
lO-ik iszám. Gyula, 1891. május 10-én X. évfolyam. Szerkesztőség: Főtér, Dobay János ke- ' reskedése, hova a lap . szellemi részét illető közlemények intézendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Előfizetési dij: | Egész évre . 5 frt — kr. Félévre ... 2 » 50 » • Évnegyedre .1 » 25 » I Egyes szám ára 10 kr. ~-rp --rt -_rt --rt Társadalmi és közgazdászati hetilap. MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. Felelős szerkesztő és kiadó tulajdonos: János. Kiadó hivatal: ; Főtér, Prág-féle ház, ,1 Dobay János könyvárus 1; üzlete, hova a hirdetések i; és nyilt-téri közlemények küldendők. ■; Hirdetések ;! szabott áron fogadtatnak el Gyulán, a kiadó hivatalban. Nyílt-tér sora 10 kr. Hirdetések felvétetnek: Budapesten: Goldberger A. V. Váczi-utcza 9. sz. Mezei Antal Dorottya-utcza 6. sz. Schwarz Gyula Váczi-utcza 11. sz. Eckstein Bernát fürdő-utcza 4. sz. Haasenstein és Vogler (Jaulus Gyula) Dorottya utcza 8. sz., — Bécsben: Moose Rudolf és Dukes M. hirdetési irodáiban, a szokott előnyős árakon. Korunk a humanismus kora? Az élet: álom. Szokták mondani. Helyesebben: az élet: küzdelem. Ha az első mondat értelméből indulunk ki, lassankint eljutunk a legkövérebb ideálismusig; ha a második meghatározás szerint akarunk haladni, mentői tovább, annál inkább szemünk elé tárul a sovány materiálismu3, annál ijesztőbben tárulnak fel sovány, majdnem takaró nélkül szűkölködő tagjai az emberi társadalom testének. Nem kell pessimistá- nak lenni, hogy kimondhassuk, hogy korunk társadalma ez utóbbi irány hatása alatt a romláshoz oly óriási lépesekkel közelit, hogy a holnapi napsugár megpirul a képtől, a melyet eddig megszoknia alkalma nem volt. Eddig a gyermek játékában feltalálta azt a világot, amely érzelmi szükségleteit kielégítette, értelmi világát betöltötte s ami fő, úgy elfoglalta a testet, hogy az naplemente után teljes természeti erővel adta magát az álomnak. Nála az élet küzdelme a játék volt: az élet álmát a maga idején, éjjel aludta. Es az éjszaka hosszú volt: éppen elég a gyermeki test és lélek ki pihenésére. A gyermek szabadban járt, játszótársai legfeljebb gyermektársai, vagy a kis czirmos, vagy az öreg komondor valónak; vagy ezek hiányában pompás játékszerré vált egy egyszerű fazékfül, melyből a gyermeki csapangó képzelet ezer forintos paripát varázsolt. S mily boldog volt ez a kor! Még emlékszem, mikor porosán, sárosán, naphosszant átjátszottuk százszor ugyanazt a játékot, melyben a változatosság legföljebb az volt, hogy a fekete fazékfül mellé egy másikat hamarosan nem találhatván, a fogat kiegészítése végett, addig ólálkodtam a konyha körül, míg édes anyám újdonatúj fazékának a füle kezembe került. Persze megkaptam a magaraét s azután efféle lócsíszársággal nem bajlódtam többé. Másféle mulatságban telt örömünk. Nőttünk, s a szülei hajlék melengető, néha puhító szeretetének védelme alól egy új társadalomba jutottunk. A serdülő ifjú folytatta a gyermek játékait, bajtársakat szerzett; harczokat vitt; tudott összetartani egy bizonyos czél elérésére; megszokta, hogy minden társadalomban egy törvénynek kell engedelmeskedni, hogy mikor a közös érdek miatt valami rövidséget szenvedett, nem esett mindjárt kétségbe, s nem tekintette magát üldözöttnek, az élet nyomorúltjának. Azaz, ha összehasonlítjuk mát a tegnappal, lehetetlen megelégednünk az élet folyásával. Ma a gyermek, mikor játszania kellene, hogy testileg kifejlődhessék, ügyetlen felügyelők pressiója alatt szépen ül, fran- cziáúl, németül, angolúl tanúi egyszerre, s ha ez elmúlt, következik a zongora, hegedű, táncz, stb. Végre eljön az est. A kifáradt idegek nyugalmat követelnek, de nem fekszik le, a mama elviszi a színházba, hogy ízlése művelődjék. A szinházbau „Üdvöske4, „Ninis“ stb. erkölcsnemesítő darabok kerülnek színre; s ha a gyermek a napi fáradalmak után elalszik, a mama görcsöket kap, a szégyen miatt, a mely érte. Ha a szomszédék meglátják, hogy a kis Marie, Eduska olyan szamár, hogy még ily remek darab sem érdekli! Az ifjú már férfi élveket keres: bor, dal és asszony, minden, minden kimerítve; nem marad más mint a pisztoly, ez a könnyű vég, mert a gyermekkor nem készítette elő a testet, az ifjúkor nem erősítette meg a testet és nem hozott összhan got az ember lényébe s így a teljes oszlásban lévő ember nem bírja el az életnek egyébként nem kellemetlen terhét: össze- roskad. A naturalismus, a mely minden téren uralomra kap, a mely már a legvastagabb materialismusba hajlott, megvesztegette a társadalom minden rétegét. És ennek a rontó iránynak fizetett terjesztői a hírlapok. Egyik siet, hogy miféle rémhírrel előzhesse meg a másikat; a másik ha már első nem lehet, sensátiós részletekkel múlja felül a többit. Állandó rovata van a bűnnek, a bűn minden fajtájának. A bűn piaczára hurczoltatik egész társadalmunk, s a ki először undorodva dobja el kezéből, a bűnök krónikáját, később megszokásból olvassa, s végül mohón falja: együtt ól, társalog a rablókkal, gyúj- togatókkal; megszokja magaelőtt látni az öngyilkosok, kivégzettek alakjait. Nos, mi akadályoz azután abban, hogy olyanok ne iegyüuk, mint a kikkel mindennap egy asztalnál ülünk? Higyjék el uraim, a zo- laismus minden minden ocsmányságával sem okoz annyi kárt, mint a hírlapok egymáson túlliczitáló bűnhalmazukkal. Megszokjuk magunk előtt szemlélni a bűnt, és azt barátunkká tesszük. Mert senki se higyje, hogy a bűn túlságos sötét árnyalása visszataszít; nem, ez örvény: megbarátkozunk vele s bele hullunk. (Sikkasztások.) Orvosszerül nem gondolom, hogy ajánlanék azt; ne fizessünk elő oly lapra, mely irányt követ, mert a közönség már-már nem nélkülözheti a bűnök bűzös levegőjét; a közönség ma már a tiszta levegő iránt semmi érzéket sem tanúsít. Inkább ajánlhatnék, hogy mindenki a maga körében hasson oda, hogy a bűnkrónikák maradjanak a tárgyalási teremben s ne adjanak okot arra, hogy egy rablót rendes társunknak tekinteni megszokjunk. És az ifjúság olyan szépen megtanulja a sajtótól a szenzácziós hírek költését ; csak egy hiányzik nálok: az a szeretet, a melylyel ellenségeiket is szeretni kellene. És ez a kor, a mely a túlzott reális- musánál fogva tönkre teszi az igazi humanizmust, meri magát a humanismus korának nevezni? Egyleteket alkotunk a hülyék, bolondok, siketek, vakok, mindenféle betegek ápolására. Javitóházakat megromlott erkölcsű emberek megjavítására. Nem úgy felebarátaim! Az egészségeseket kellene védeni, hogy ne nyomorodjanak el! A mig a humánus intézmények mellett százan meg százan nyomorulnak el, addig összes irgalmas intézeteink, 1UÜ közül egynél mutatnak sikert. Az ifjúságnak nem adunk elég szabad tért a test és lélek erőinek összhaugzatos kifejtésére ; engedjük, hogy a színház bálványa féktelenül romboljon köztük; végig hurczoljuk a báltermek, hangversenyek tortúráján s azután, mikor testileg, lelkileg elnyomoritjuk: bedugjuk valamelyik menházba. íme, mig az élet valódi derült oldala iránt nincs semmi érzékünk, addig jól esik a sötét színeket keresni, s a nyomorultak támogatásával jó szivünket fitogtatni. Pedig a bűn reánk kiált ; testi lelki nyomo- rultainkat mi tettük legtöbbször azzá. Lelkileg bizonyosan. Ez a beteges reálismus. Mig száz egylet alakul, hogy a társadalom körgátjain beszivárgó folyadékot kiszivaty- tyuzza, addig nem akad olyan, mely a réseket igyekeznék betömni, melyeken több rossz szivárog be, mint a mennyit rozsdás szivattyúinkkal eltávolithatunk. Állítsatok egyesületeket a lélek templomának kitisztítására, hozzátok vissza a tiszteletet embertársaink iránt, a keresztényi szeretetet, a bűnök ismeretlenségét s végül állítsátok fel a lélek templomának oszlopait: az egészséges testet s koronázzátok meg mindezeket azzal, hogy építsetek oltárt a szivekbe, a melynél a vallás újból áldozhasson. A vallás hassa át a költészetet, az emelje minden tetteinket, hiszen egyedül ez az egy, a mely megmentheti társadalmunkat a divatos bölcselet rombolásai ellen. Nem értem ez alatt, hogy a külsőségekkel hódoljunk a vallásos életnek. Nem! Van mód, melyei még most is kedvessé lehet azt tenni, csak ne akarjunk itt is bölcselkedni. Adjuk a tényeket, az eszméket úgy a mint vannak, eléggé erősek és szépek azok, hogy magukban is hassanak. Ne csak azon örüljünk, hogy hány millió tanköteles jár iskolába, hanem különösen és inkább azon, hogy milyen tökéletes tanításunk. Ne az iskolák számának örüljünk, hanem az iskolák jóságának. Inkább legyen öt helyett egy iskolánk, de azoknak adjuk meg az eszközöket, hogy a nevelés czélját elérhessék. Hogy megóvhassák a gyermek és ifjú embert azoktól a testi, lelki fogyatkozásoktól, melyek által a férfi korai sírjába jut. Inkább semmi mint rossz nevelés. Inkább tudatlanság, mint tudákosság. És ha igy megtanítottuk az ifjút arra, hogy az élet küzdelem is és álom is; ha megtanítottuk őket arra, hogy nappal küzdjenek, éjjel aludjanak és álmaikat küzdelmeiben okosan igyekezzenek valósítani I ismét viszs/.atér a régi aranykor. Csakhogy erős küzdelmet kell azért vívni s nincsenek eszközeink. A meglevőkkel mondhatni többet ártunk, mint használunk. Mindazáltal az erős akarat és a kitartás diadalmaskodik még ezen az akadályon is; a czél szép: társadalmunk épsége; a jutalom a legszebb, a mi tanférfiakat és nőket lelkesíthet : az igazi jótett édes érzete. Gyulafi Endre, polgári iskolai tanárjelölt. Az alispán körrendeleté a járási főszolgabirák és Gyula város polgár- mesterének. A nagyinéltóságú m. kir. belügyminiszter ur 1 évi 32311/V.-1U. sz. a. a csorvási és az orosházai munkás kört megszüntette, s a többi községekből jóváhagyás végett felterjesztett munkás-köri alapszabályoktól a jóváhagyást az Orosházán és B.-Csnbán felmerült sajnos és gyászos kihágások indokából megtagadta. Hogy a mezei munkások és napszámosok munkás-körei alap • szabályaik korlátái közt nem maradtak, hanem azokat figyelembe sem véve a gazdák és munkások közt eddig feuállott kölcsönös viszonyt saját javukra felforgatni, s ezen törekvésök ereil- meuyet a munka megszüntetésével is kierőszakolni igyekeztek nem csak, hanem czéljok el- erese kedvéért hatósági tilalom ellenére, csoportosulni, gyülekezni, tüntetni, s ezen törvénytelen mozgalom által a közrendet és a közbéket veszélyesen megtámadni, a hatósági épületeket megostromolni, rongálni, sőt a vármegye egy érdemdús, erélyes, köztiszteletben álló főtisztvise főjét hivatalos eljárásában, nappal, nyilvános köztéren nagy néptöineg szeme láttára, orgyilkosok módjára megtámadni s életveszélyesen megsebesíteni nem irtóztak, büntetésre méltó fellázadás vakmerő ténye által Békésvármegye jó hírnevét a világ előtt bemocskolni nem iszonyodtak, ezen rút, embertelen merényletöket tényekkel bebizonyították. A megtörtént dolgokat meg nem történtté tenni nem lehet. A bűnösök bűnhődni fognak. Reméltem azonban, hogy a gonoszlelkü és saját érdeküket hajháBZÓ nép lázitók által felbujtatott és elvakitott nép szenvedélyes mozgalma a nm. m. kir. belügyminiszter ur bölcs rendelkezése folytán, miszerint az eddigi munkás körök bezáratni, beszüntettetni rendeltettek, uj körök alakítása pedig meg nem engedtetett, lecsillapuf és megszűnik; remélem, hogy a féke vesztett nép mámorából kijózanodva rendes foglalkozásához visszatér, hogy mindennapi kenyerét megszerezhesse s családja megélhetését törvényes esxkö- zökkel biztosíthassa. Ha mindazonáltal fezen reményben csalatkoznom kellene, s ha a munkások minden figyelmeztetéssel daczolva a rendes útra visszatérni vonakodnának, ha tilalom ellenére gyülekezni, tüntetni, lázongani, a hatóságokkal ujjat huzni merészelnének, ezen esetre kénytelen vagyok felhivni czimeteket, hogy a törvény tekintélyét és szentségét a legerélyesebb rendszabályokkal megótalmazni s biztosítani hivatalos feladatuknak ismerjék. Gyula, 1891. május 5 én. Jancsovies Pál, alispán. Polgármesteri jelentés Gyula városa 1891. évi ápril 20-án tartott tavaszi rendes közgyűlésén. (Folytatás.) Az ügyforgalom. A hivatalos ügymenetet, vagyis a város közigazgatási, rendőri, gyámügyi, közbirásko- dási, úgy egyébként a városi hatósághoz utalt ügyek forgalmát a következő állagok tüntetik fel: A különböző iktatóba befolyt: Polgármesteri elnöki iktatóba 174 drb. 3747 * 10071 „ 2055 „ 10 2763 „ 194 ‘ „ ” 2765 ■ - 837 Községbirói „ Közigazgatási „ Árvaszéki „ Elnöki „ Rendőrkapitányi nagy „ „ kihágási „ Városi adóhivatali „ Közgyámi „ darab. Összesen : 22616 ügyEbből a közigazgatási iktatóba bevezetett 10,071 darab elintézésre következőleg osztatott ki megfelelő előadói könyvek szerint, u. m.: Polgármester Főjegyző J egyző Rendőrkapitány Mérnök 784 drb. 3999 . 2083 „ 171 . 338 • Számvevő 12 9 Katonai nyilvántartó 828 9 Kiadó 1856 » Összesen: 10071 drb. Ebből elintéztétett 10031 9 Folyamatban van 32 9 Hátralékban 8 9 Összesen: 10071 drb. Az árvaszékhez érkezett 2055 » Üléseken elintéztetett 1671 9 Ülésen kívül „ 358 9 Hátralékban maradt 26 n A községi bíróságnál befolyt 3747 9 Ebből elintéztetett 3332 9 Hátralékban maradt 415 n A rendőrkapitánynál befolyt a nagy ikta2763 — mind elintézett; a kihágási iktatóba befolyt 194 — mind elintéztetett. Képviseleti közgyűlés tartatott rendes 2, endkivüli 12, összesen 14. Ezeken elintéztetett 144 ügy. Tisztújító széki közgyűlés volt 3. Tanácsülés tartatott 73, melyen 2661 ügy lett tárgyalva s elintézve. A rendszeres hivatalvizsgálatok megtartattak s az ügymenet kellően elleuőriztetett. Ezen adatok igazolják azt, miszerint az ügyforgalom az előző év ellenében ezrekkel szaporodott s folytonosan emelkedik; — ehez járul az, hogy ügyvitel nagymérvű írásbeli teendőt igényel, az expeditio és irattár rendes kezelése sok munkával jár; az újabb törvények, rendeletek a téep.
