Békés, 1891 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1891-05-10 / 19. szám

dók halmazát napról-napra emelik | a hivatal személyzete, főként a főnök és fogalmazói rész. egész nap folyamán a közönség közvetlen és tömeges érintkezésével nagymérvben igénybe van véve: mindezekhez képest kötelességemnek tartom megjegyezni e résznél, miként a város je lenlegi hivatalos személyzetének létszámával az adminisztráoziót a felsőbb igényeknek de magának a közönség érdekének megfelelően s ki fogéstalanul vezetni alig lehet. Ajánlom s kérem ennélfogva, hogy a. képviselőtestület e tárgybeli szervezet módosításával a külön előterjesztendő javítások iránt intézkedni szíveskedjék.

E helyen befejezésül megemlitendönek tar- tóm még azt, hogy a lefolyt évben a felsőbb hatóság a múltak hiánya ellenében javulást, előmenetelt tapasztalt s konstatálta azt, miként a muukahalmízattal a meglevő apparatus a legjobb igyekezete mellett alig képes megfelelni.

Az iskola és nevelésügy.

Népoktatási tanintézeteink I Gyula városában 1890. év folyamán oktatásban részesült fi- és leánygyermekek és tanítok statisztikája a következő :

1. Polgári iskola 4 osztályú iskolája, 121 tanulóval, öt tanerő által oktattatott.

2. Rom. kath. belvárosi 6 osztályú elemi iskola, 248 leány tanulóval, | tanítónővel.

3. Rom kath. belvárosi 4 osztályú elemi iskola, 334 fiú tanulóval, 4 tanítóval.

4. Rom. kath. németvárosi 2 osztályú elemi iskola. 146 fiú tanulóval, 1 tanítóval.

5. Rom. kath. németvárosi 4 osztályú elemi iskola, 159 leány tanulóval, két tanítónővel.

6. Rom. kath. nagymagyarvárosi két ősz tályú elemi iskola, 62 fiú tanulóval, 1 tanítóval.

7. Rom. kath. nagymagyarvárosi 3 osztályú elemi népiskola, 82 leány tanulóval, I tanítónővel.

8. Hclv. hitvallású belvárosi 4 osztályú elemi népiskola, 216 fiú és 157 leány tanuló val, 4 tanítóval.

9. Hely. hitv. újvárosi elemi iskola, 42 fiú és 48 leány tanulóval, 1 tanítóval

10. Gör. kel. nagy-oláhvárosi 4 osztályú elemi iskola 116 fiú és 50 leány tanulóval ttj tanítóval.

11. Gör. kel. kis-oláhvárosi 3 osztályú elemi iskola, 51 fiú és 39 leány tanulóval, 1 tanítóval.

12. Izraelita 4 osztályú elemi népiskola, 43 fiú és 37 leány tanulóval, 2 tanító és 1 tanítónővel.

13. Scherer Benedek által felállított, magán jellegű 4 osztályú elemi iskola, 34 leány tanulóval, _1 tanítónővel.

14. Özv. Stéger Mátyásné által fenntartott 3 osztályú elemi népiskola 10 fiú és 24 leány tanulóval, 1 tanítónővel.

Ezek azerint a polgári 4 osztályú fentebb elősorolt felekezeti s magánosok által fenntartott elemi népiskolákban 1141 fiú és 878 leány, összesen 2019 tanuló nyert oktatást, 21 férfi és 9 tanítónő által oktatva.

15. Az iparos tanoncz iskolában a polgári iskolai 5 tanító alatt 338 tanuló nyert oktatást

16. A gör. kel. ismétlő iskolában pedig 74 fiú és 69 nő tanuló részesittetett oktatásban.

17. A négy tanyai ideiglenes népiskolában tanításban részesült mintegy 200 fiú és leány tanuló, — összesen oktattatott tehát Gyula városában a lefolyt 1890. évben 2700 tanuló.

Schröder Istvánné által fenntartott kisdedóvodában a lefolyt éven át váltakozva 58 fiú és 72 leány, összesen 130 gyermek részesittetett két tanítónő által oktatásban.

Különösen kiemelendőnex találom méltó- ságos gróf Wenckheiin Frigyesné, szül. gróf

ü1 Á B © % űk*

Színészetünkről.

II.

Tbálía templomának rangjára büszke ha- rangozója, az ismeretlenség átkával küzdő szín- laposztó, meghúzta a harangot tisztelettel és érzékeny versekben.

Gyászmisére csalogatta az igaz hívőket.

Igazán nem bánhatta meg ez egyszer senki, ha elfogta a résztvevő, az ájtatoskodó ihlettség, mert valójában fényes misét szolgáltattak a ko tán sírjába szállt színi évad lelki üdvéért.

A mise, mely zajos külső hatásokban bő velkedett, nem hagyta érintetlenül a sziveket.

Könyüt és mosolyt varázsolt az arczokra egyaránt'.

Azok, a kik makacsul hisznek a feltárna dásban,'könyeztek, azok pedig, akik abban a boldog tudatban élnek, hogy jól eltemették a drága halottat,’ kaczagtak.

A természet Őrök törvénye szerint az ellentétek ily módon helyes kiegyenlítődést nyervén, mély bölcseséggel megnyugodhatunk az elkerülhetetlennek látszott végben és a méltó kezdet, méltó befejezésében.

ügy is azt tartják, ha a vége jó, akkor minden jó.

Pedig a vége annyira jó volt, hogy szinte sajnálnunk lehet, miért nem kezdették mindjárt a végén és ismételték volna vagy tízszer.

De ne legyünk hálátlanok, kegyetlenek. Mert minden nagyobb felindulás nélkül bevallhatjuk egéBz keresztényi töredelraésséggel, hogy voltak bizony a színi Saigonunknak kiváló napjai is. Ott volt mindjárt a Sudermann „Becsületjének előadása. Jól megirt, az életből ellesett darab, ha bár túlzott realizmusánál fogva nem ízlésünk szerint való- A nagyvárosi élet c|urvább talajára épített szerkezet, melyben a

’Wenckheim Krisztina grófnő kegyes bőkezű adakozásával létesített és fenntartott árvaházat, moly magasztos emberbaráti hivatásának mindenekben megfelel, hol szegény sorsú gyermekek részesittetnek teljes ellátásban, a hozzájuk adott gyermekek pedig az árvákkal együtt rendszeres oktatásban; — melyért Gyula városának összes lakói a nemes grófnő irányában lekötelező hálával és köszönettel tartoznak; mely elismerést és köszönetét különösen ez alkalommal fejezem ki, midőn legújabban nemes tetteinek számát szaporítja azzal, hogy a „Furmincz - féle telket néhány ezer forintért megvásárolta az árvaház részére és gyümölcsöskert s szórakozási helyül rendezteti be.

Ezen szakasznál továbbá felemlítendő, mi szerint a költségvetés iskolai rovatánál Gyula városa 1890. év folyamán — a tanyai iskoláktól eltekintve — 6495 frttal és 25 krral járult az oktatás- és nevelésügyhöz. Mig a ^tanyai iskolák fenntartására, felszerelésére és működő oktatok segélyezésére az 1890. év folyamán 573 frt 31 kr. lett kiadva; vagyis az oktatás- és nevelésügyhöz Gyula városa összesen 7068 frt 31 kr. kiadással járult.

A népoktatási tanintézetek főképen a pol géri iskola, a városi képviselőtestület kebeléből három évről három évre választott iskolaszéki tagok s a törvény által megjelölt tantestületi tagok alkotta testület kezében van letéve. Con- statálhatom, hogy az ekként alakított iskolaszék hivatásának tudatával bírván, elismerésre méltó tevékenységet iparkodott kifejteni.

Azonban a város nagyszámú s koronként örvendetessen szaporodó intelligens osztálya, valamint az összes lakosság nagy többsége által beismert s hangoztatott nyilatkozata szerint a polgári 4 osztályú iskola jelenlegi szervezete mellett Gyula város nagy közönségének jogos, méltányos igényeit I követelményeit, szükségleteit nem elégítheti ki, melynek kielégítésére szükségeltetik egy felsőbb középiskola 8, esetleg 6 osztálylyal biró gymnasiumnak létesítése. — Ez által lenne elérhető ama közös kivánatom, hogy a lakosság felsőbb tanulmányokat elérni s folytatni szándékolt gyermekeiket tetemes és jőve delmüket meghaladó költségeket kikerülendő — neveltethessenek; — melynek következtében a város minden rendű s rangú lakójára tetemes közvetlen s közvetett anyagi haszon is járulna

Eme előterjesztés további indokolását találja abban, hogy a négy gymnasiumi osztályt végzett tanulókból épen úgy válhatnak kereskedők s iparosok, mint a négy osztályt végzett polgári iskolai tanulókból; mig ellenben a 4 polgári iskolát végzett tanulók előtt azon számos pálya, mely a gymnasiumi tanulók előtt nyitva van, el van zárva.

Ezekből kifolyólag, a város polgármestere s általa a tanács utasítandó volna arra, hogy magát érintkezésbe téve a nagyváradi püspök ség s kanonoksággal s egyéb, ez eszmét támogató előkelőségekkel egy 8, esetleg 6 osztályú gymnasiumi iskola felállíttatása és létesítése iránt; — s ez ügyben a tisztelt képviselőtestület elé — további- elhatározás végett tüzetes és kimerítő véleményes jelentést s javaslatot terjesz szén elő. (Vége következik.)

SZÖZg'SbZÖLSbSág'Az aradi kereskedelmi es iparkamara évi jelentése

(Vég e.)

A kiállítás megtartása nem volt a múlt évben felesleges, mert az utolsó aradi kiállítás óta épen tiz év telt el, és mert a kiállítók és a látogató közönség részvételéről Ítélve, szüksége

kisvárosi az elaggott erkölcsi érzékével gyönyörködni nem tud, mert nem ismeri, nem érti.

Somló remekelt. Róbertét, a családja becsületére annyira féltékeny fiút annyi nemes vonással, oly sok természetességgel, olyan tökéletességgel alakította meg, hogy szerepét jobban megjátszani alig lehet. Különösen a harmadik felvonás végjelenetében művészi tökélyre emelkedett. Több ízben zajos tapsokkal hívták a lámpák elé.

Jancsovics Margit (Leonora), a kimagasló, határozott, szép női jellemet sok bájjal adta elő. S igazán örvendünk, hogy alkalma volt az új szerepkörben is tehetségének, finom ízlésének kiváló jelét adnia.

Bódi (Mühlingk), az ugorkafára felkapott, gőgös, üres lelkű nagy iparod pompásan játszotta. A Heinecke párt (Gondáné, 8zepesi), ezt a könnyen szédíthető, a fénytől, a csillogástól hamar megkábuló, typikus nagyvárosi alakokat ügyesen személyesítették. Táruoki Gizella (Alma), igazán arany alma volt. Excellált. Arányi Bella’ (Augusta), a legjobb szerepeinek egyikét mutatta be és nagyban hozzájárult a kellemes összhang emeléséhez.

Vasárnap az „Árvalányhaj“-at adták olyan élet nélkül, kedvetlenül, hogy az egy pár igazán szép dal is, melyet Somióné énekelt a szokott kedvességével, majdnem minden nagyobb hatás nélkül hangzott el. Külömben Rátkai se veheti rósz néven, ha „Felhő Klárija“ után nem igen szólunk újabb müvéhez. Ez talán a ^tapintatosabb eljárás.

Hétfőn a „Kékszakálú herczeg“ került színre, Offenbachnak ez a múzeumba való, de jó operettje* Somlóne (Boulotte) nem volt elemében, kissé unottan játszott. Ének szamait szépen énekelte. Jancsovics Margit (Hermina) nagyon kedves virágárus leány volt. A közbe szőve énekelt szép valczert, melyet gyönyörűen adott elő, zajosan megtapsolták. Kozma (kékszakálú herczeg) gyönyörűen énekelt. A közönség minduntalan kifejezést is adott kiváló tetszésének. — Nyilaséi (Bobéche), Tapolozai (Oszkár gróf) sikerült alakításukkal, ügyes tréfáikkal sokszor megnevettették a közönséget.

mutatkozott annak, hogy mintegy mérleg készíttessék a múlt gazdasági haladásáról és abból tanúságok vonassanak le a jövő törekvéseink irányára és módozataira vonatkozólag.

A tavalyi aradi kiállítás alkalmul szolgált arra is, hogy itt a második ipartestületi országos gyűlés szeptember hó 6 tói 8-ig megtartassák. Ezen összejövetelen a fiumeit kivéve az ország valamennyi kereskedelmi és iparkamarája, továbbá 151 hazai ipartestület és 16 különféle iparegylet, kör és társulat volt képviselve. Napirendje igen változatos volt és a függő ipari kérdéseket mind magában foglalta, miért is helyesnek láttuk megállapodásait jelentésünknek az ipartestületekről szóló fejezetében részletesebben ismertetni. E kamara már törvényben gyökeredző szervezeténél fogva, csak szabályszerűen hozott saját határozatait ismerheti el magára nézve kötelezőknek, s miután ily határozatokat az ipartestületi orszá gos gyűlés megállapodásaira vonatkozólag nem hozott, nagyon természetes, hogy az azokban foglaltakra nézve nyilatkozatainak szabadságát a jövőben, a nagy gyűlésen való képviseltetése által nem veszthette el. Különben is e megállapodások, mint a képesítéshez kötött kézműipar közvetlen képviseleteinek nyilatkozatai bírtak je lentőséggel, s mint ilyenek a mi részünkről is figyelmet érdemelnek. A napirend tárgyainak egyébiránt egy nagy része olyan, melylyel e kamarának már alkalma volt tüzetesen foglalkozni és pedig azzal rokon értelemben, mint a hogy az ipartestületi országos gyűlés nyilatkozott. így az, a mi az ipar-oktatásra, a vásár ügyre, a fegyencz iparra, az építési iparűzés szabályozására, az iparos hitelügyre, a hadfelszerelésre és közhatósági szállításokra, a házalásra és vándorügynökökre. a munkás védelmére, az iparfelügyeletre és a bagatell-biráskodásra vonatkozólag határozhatott, e kamarában szintén meg lön vitatva és annak idején indokolva fel is terjesztetett a maga helyére. Az ipartestületi nagy gyűlés többi hatá rozatai egy vagy más alakban valószinüleg még az újabb országos gyűlés előtt meg lesznek a kamarában fontolhatok, midőn az az iparosok óhajaira az ezeket megillető figyelmet kötelességéhez képes, de egyúttal szívesen is fogja fordítani.

A kereskedelmi politikai helyzet -a múlt évben semmiben sem változott. Az elzárkózás ugyanazon következetességgel gyakoroltatik az európai szárazföldi államok részéről, mint eddig. Csak az év utolsó hónapjai alatt tűnt fel egy kis reménysugár, hogy végre talán sikerülni fog a német birodalommal forgalmunk számára kedvezőbb szerződésben megállapodni. A magyar miniszterelnök urnák az újév napján e részben mondott biztató szavai nagyon jól estek a hasonló hírekkel szemben rendszerint kétkedő termelő közönségnek, mert annak hallatára azt kellett feltenni, hogy megvalósítása most már mégis a biztossághoz közel álló valószínűséggel bír. Miután a Németországgal kötendő vámszerződés kereskedelmi politikánk kulcsát képezi, közel fekszik a lehetőség, hogy annak megkötése kelet felé is nagyon meg fogja könnyiteui, legalább nekünk, a Kereskedelmi szerződések kötését, ami iparunk egyrészének okvetlenül nagy hasznára válnék. Különösen előnyös lenne ez szesziparunkra nézve, mely csakugyau súlyos termelési viszonyok közt él. Ez iparon azonban másként is lehetne és kellene segíteni. Az uj szeszadótörvény életbeléptetésével egy időben nagy készletek jöttek át a régi aerából az újba, melyek az adó valódi hatását nem engedték érvényesülni. Legújabban sok váratlan körülmény összetalálkozása folytán a készletek ugyan megcsappantak, de az érdekeltek valószínűnek tartják, hogy azok rövid idő múlva ismét nyomni fogják a piaczot, azért a javulást, mely a szeszpiaczon mutatkozik, csak nagyon átmeneti jellegűnek tekintik. Szerintük módot kellene találni arra, hogy a contingens a

Kedden a „Gigerlik" rukkoltak be. — Jó kassza darabnak bizonyult. A közönség zsufolá sig megtöltötte a termet, ügy látszik a reclám nem maradt eredmény nélkül. Fenegyerek is ez az igazgató, hogy megérezte, mi kell a közönségnek. Maga a darab nem sokat ér. Olyan hálás tárgyat, már ha színpadra visznek, sokkal metszőbb gunynyal kellett volna megírni, sokkal több életet kellett volna bele önteni.

Külömben a színpad kicsinysége is erősen lerontotta a hatást. Nyilassi (Róka Menyhért), Kövessiné (Rózsi) ügyes játékukkal, ez utóbbi csinos énekével sokszor zajos tapsokra ragadták a külömben is jó hangulatban levő közönséget.

A fenegyerekek maguk nem sok vizet zavartak.

Nagyobb hatást az ismert „Giegerli* induló éneklése közben a közönség közé dobott gyöngyvirág csokrok és Kövesi ügyes ügyetlenkedése keltettek. Koronája „Schlezinger ne hagyd magad“ couplet volt, melyet többször megismételtettek.

Szerdán „Florinda kisasszony“ czimü 3 fel- vonásos operette került színre, a társulat két tagjának, Kövessinek és Barna karnagynak a müve. A szöveg régi csapáson halad, az operette régi recipéje szerint készült. Az előforduló alakok se ismeretlenek.

A zenéje az tehetséges embernek derék munkája. Egy pár igen szép énekszám van benne, e mely méltán becsületére válhatik szerzőjének.

A közönség nem is fukarkodott méltányló elismerésével és szerzőket többször a lámpák elé hívta.

Somlónó (Florinda), Kövessiné (Zanetta) elkövettek mindent, hogy ügyes játékaikkal, szép énekeikkel a szerzőknek babért szerezzenek. És ha a taps babér, (pedig nálunk igen olyan számba mehet), akkor meg is kapták.

Kövesei (Trabucillo) a maga számára hálás szerepet irt. Az inas szerepében két gazdájával szemben annyi turpisságot követett el, hogy egész I helyén való volt az egyik kupiéiban feltett kérmaga valódi ozélját elérje, ezt pedig annak itt és Ausztriában való arányos leszállítása által vélik eszközölhetni. E lépés mindenesetre nagyon megfontolandó volna. De e részben tenni okvetlenül szükséges valamit, mert az csakugyan példátlan dolog, hogy egy iparban szegény ország egy becses iparágát, melynek az egész gazdasági életre, sőt a pénzügyekre nézve ie oly nagy jelentősége van, — nyugodtan veszni, pusztulni engedje.

Ami a pénzügyeket illeti, azok oly örvendetesen javultak, hogy azon forrásokat is, melyeidnek első sorban köszönhetjük e javulást, most már több jóakaratban részesíthetjük, mint eddig. Ha ezt nem tennők meg hálából, ami a pénzügyi gazdálkodás körében ismeretlen fogalom, meg kellene józan -előrelátásból tennünk, mert hiszen pénzügyeink korántsem állanak elpusztit- batlan szilárd alapon mindaddig, mig tulnyomó- lag földmivelő osztály maradunk,, ami pedig felfogásunk szerint sokáig fog történni.

A szeszadónak emelésén kivül még az italmérési jövedék is egyik főtényezője volt a pénzügyi javulásnak. E részben nem annyira törvényhozási, mint adminisztratív intézkedésekre van szükség, melyek oda czéloznának, hogy a regálék megváltásával czélba vett reform végre érvényesüljön az által, hogy az italmérési jövedék hasznosítása a verseny érvényre jutásának megengedésével s az egyedáruság jellegével biró kizárólagos jog mellőzésével történjék meg.

Végül még a pénzérték helyreállításának kérdését kívánjuk röviden megérinteni. Roppant közgazdasági érdek tüződik ahhoz, hogy a valuta szabályozása mielőbb helyesen vitessék keresztül. E részben a kérdés megoldásának módozatai iránt a szakkörök már meglehetősen egybehangzó véleményt tartanak a magukénak. Az amerikai ezüst-törvény a gyakorlati megoldás megkezdésének pillanatát kétségkívül hátráltatta, de a kormányoknak egyetértését és a megoldás feltételeinek megállapítását ez alig akadályozhatja, sőt épen a kivitel számára legkedvezőbb időpont eltalálhatása és felhasználhatása czéljából felette kívánatos lenne minden előzetes teendővel mielőbb készen lenni. Ezen fontos teendők megvitatása és megállapításának halogatása a pénzpiacz pillanatnyi hangulata által nincs indokolva, s az egyáltalán nem fekszik érdekünkben.

Ezekben igyekeztünk az aradi kereskedelmi és iparkamara felfogását az általános gazdasági helyzetről vázolni. E felfogás tüzetesebb megítélésére szolgálnak azon részletes adatok, melyek a jelentés különös részében foglaltatnak.

Egészben véve a helyzet, e felfogás szerint, nem kedvezőtlen. Sok munka, áldozat és tapasztalás után végre helyes mederben halad gazdasági életünk. De a jövőbe nem tekinthetünk minden gond és aggodalom nélkül, és már az egyszerű józan okosság is azt parancsolja, hogy annak fejlődését garantiáinak megszerzése által biztosítani igyekezzünk. E garantiák pedig egyáltalán nem könnyen kaphatók meg, de a mai kedvező pénzügyi és gazdasági körülmények kétségkívül képesítenek bennünket arra, hogy elérésük után komolyan törekedjünk És miután ezt minden elfogulatlan nyilatkozóval együtt nekünk is el kell ismerni, mostani jelentésünk alaphangja a bajok és nehéz feladatok köte'ességsze- rüen őszinte és nyomatékos hangsúlyozása mellett sem lehet más, mint örvendetes.

Az orosházi és csabai zavargások.

ii.

Az orosházi zavargás úgy látszik megszűnt még f. hó 2-án, a mennyiben Veress József a kerület országgyűlési képviselője, a délutáni vonattal Budapestről oda érkezve, rögtön értekezett

dés, — „mi is, lesz ennek a vége.“ Szerencséjére jó volt.

Kozma (Lorenzó) csillogtatta szép tenorját.

Csütörtökön Csepreghinek kitűnő népszínművét adták a „Sárga csikó“-t. Nagyban emelte az eloadáB érdekességét, hogy Erzsikét Jancso- vits Margit játszotta. Az e fajta szerepkörben még nem volt alkalmunk láthatni. Nagy vállalatba bocsátkozott, de helyét becsülettel megállotta, mert Erzsiké szép és nagy szerepét Ízléssel, bájjal, némi félénk tartózkodással ugyan, de helyes felfogással játszotta el. Csinosan előadott dalait többször meg kellett ismételnie. Bódi (Csorba Márton) ez egyszer színtelen volt. Rózsa (Bakaj András) jól megfe'elt szerepének. Szepesi (Csárdás gazda) kitűnő volt. Alakítása öntudatos tanulmánynak volt az eredménye. Csak az volt kár, hogy a pipáz isnak múlhatatlan következményeit olyan gyakran szemlélhetővé tette. Dayka (Laczi) fátyolozott hangon énekelt. Játékában sikerült részletek voltak.

Pénteken visszavonhatlanul utoljára a „Dra- gonyosok“-at adták a tüzoltóegyesület javára le- irhatatlanul pompás előadásban. Sokszor tréfáz- tak velünk, de ez egvszer meg akarták mutatni, hogy igazán tudnak ők, ha akarnak !

Elismerem: ez teljes mértékben sikerült is, elannyira, — hogy Pária se lehetett nagyobb kínban az arany alma odaítélésénél, mint én, — hogy nem tudom kinek zongjek hymnust. Hiszen mindnyájan megérdemlik kivétel nélkül. Még a kar is derekasan működött. Ebben a gyötrelmes habozásban úgy vélem ketté vághatni a gordiusi csomót, hogy nem szólok semmit, csak lelkemből tapsolok.

legördült, a tapsok elhangzottak.

Az én hivatalom is lejárt. Örülök is, hogy tisztességgel, lázadás nélkül menekülhetek, mert ha tovább tartana, biztosra venném, hogy elcsapnának mint olyat, a ki nem jól lát daczára

hosy;

Gufcker«