Békés, 1891 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1891-12-06 / 49. szám

49-ik szám

Gyula, 1891. deczember 6-án

X. évfolyam

!l Szerkesztőség: I

!' Főtér, Dobay János ke■ ■ reskedése, hova a lap I;

■ ! szellemi részét illető köz- ■ i

i1 lemények intézendők. , ’

i' Kéziratok nem adatnak <

j í vissza. V

i> Előfizetési díj: j \ Egész évre . 5 frt — kr. \ [

! Félévre ... 2 » 50 » < |

'; Évnegyedre . 1 > 25 » 1 \

i> Egyes szám ára 10 kr. v

Társadalmi és közgazdászati hetilap.

MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP.

Felelős szerkesztő és kiadó tnlajdonos: üoToay T4nQ<?r

Kiadó hivatal: Főtér, Prág-féle ház, Dobay János könyváros üzlete, hova a hirdetések és nyilt-téri közlemények küldendők.

Hirdetések szabott áron fogadtatnak el Gyulán, a kiadó hivatalban.

| Nyilt-tér sora 10 kr.

%

Hirdetések felvétetnek: Budapesten: Goldberger A. V. Váczi-utcza 9. sz. Mezei Antal Dorottya-utcza 6. sz. Schwarz Gyula Váczi-utcza 11. sz. Eckstein Bernát fúrdö-utcza 4. sz. Haasenstein és Vogler (Jaulus Gyula) Dorottya utcza 8. sz., — Bécsben: Moose Rudolf és Dukes M. hirdetési

irodáiban, a szokott előnyős árakon.

A beteg társadalom.

(Vége.)

1867-ik évben visszaszerezte hazánk függetlenségét, a legszélesebb alapokra fektettetett az államháztartás. Iparunk nem volt, a kereskedelem csak csírájában volt, fejlesztésükre, emelésükre nem jutott idő; a pártküzdelmek minden elevenebb tevékenységet — például a statisztikát — elfojtották. A nemzetgazdaság eszméjét mindamellett a tevékeny országos iparegylet nemzetgazdasági szakosztálya fejlesztő; de a nagyobb tevékenység fejlesztésében nem segítették. Ezek helyett Írni kezdtek monográp hiákat, melyekre semmi szükségünk sincs, csinálnak néhány görbe vasútat méreg drágán, rósz törvényt pedig akár hányat : melyeknek folytatása mai napig tart.

Az állam bevételei nem fedezték a kiadásokat. Adósságra adósságot halmoztunk. A példa vonzott. Igyekeztünk többet költeni a jövedelemnél. A takarékosság kivétel lett. A jó években nyakig úsztunk a bőségben, rósz évekre senki se gondolt, pedig ezek sűrűén követték egymást. Gabnánk ára az utolsó aratás óta aránylag hanyatlott, ma már kezdünk szegényedni, koplalni; a szegénység rósz tanácsadó, hamar letér az erkölcs útjáról is. Az első lépés mindig a legnehezebb, a többi magától jő. És ezen érv alatt még sem okulunk. Manapság is úgy van, mint régen volt, ha nem rosszabbúl.

Van más baj is. Annak idején özönével teremtettek a hivatalok, éppen úgy mint ma. A képzettséget nem kutatták, a jelleme8 munkásságot nem vizsgálták. Minden úgy volt legjobb, a hogy volt. A tevékenység embere mehetett oda, a hol a part szakad, nem fogadták be se kataszteri, sem úti biztosnak.

v

Dalok.

I.

Szerelem a kincsem ;

S bár egyebem nincsen,

Nagy a gazdagságom,

Nem találom párját Sehol a világon.

Nem kell hir, dicsőség,

Nem irigylem bősét Az örökéletnek, —

Hisz’ ha jön a halul:

Ajkaidon lop meg.

II.

Ha elvesztenélek,

Holtig keresnélek ;

S ha megtalálnálak.

Az egész világért Oda nem adnálak.

Te édes, te drága I Életem virága,

Örök üdvösségem, —

Te vagy az áldásom,

Te a dicsőségem 1

Rudnyánszky Gyula.

A szabadságharcz kiállványairól.

— Saját levelezőnktől. —

A szabadságharcz emlékeinek kiállítása egyre szebb, egyre gazdagabb lesz. Nincs nap, hogy a kiállítás rendezősége nem kapna valami újabb tárgyat, amelylyel vagy az arcz- kópeknek, vagy a csataképeknek, vagy a

Ilyetén módon lehet-e csudálni, ha egyes munkakörüket is alig ismerő magasabb rangú hivatalnok a tétlenségben kereste fel a megélhetést. A munka súlya az alsóbb hivatalnokok vállaira nehezedett, ezek dolgoztak, de fáradságuk díja nem volt arányban a teherrel. Irigy szemmel nézték főnökeiket. Lassankint erőt vett rajtuk is a henyeség.

Ezalatt a drágaság is fokozódott a fényűzéssel együtt. Pár hét óta magas polczon áll. Nem is ruha, ha nem finom és drága. Nem is úr, ha inasa vagy kocsisa, vadász ebe nincs; nem is úrhölgy, kinek szakácsnéja, szobalánya nincs. Neki szegénynek elég dolga akad felöltözéssel, tükrével, pipere asztalával bajlódni.

Hát a gyermekeknek, a jövő reményeinek, házi nevelése minő alapokon nyugszik? A szülők egy része majomszeretettel csügg gyermekein. Ellesik óhajaikat, kifürkészik vágyaikat s két kézzel tesznek eleget kivánataiknak. Ezek bábalakok lesznek, dologtalan uracsok és gyáva semmittevők — élhetetlenek. A szülők másik része ma mindent megengednek gyermekeiknek, holnap meg mindent eltiltanak. Ha büntetnek szigorúak, ha jutalmaznak oktalanok. így nem formálódik jellem, hanem következetlenség.

Találunk oly szülőket is, kik semmit sem törődnek gyermekeikkel. Ott a dajka, ott a bonne, ott a nevelő, végezzék ezek a munkát, szülői kötelességüket teljesíteni vélik, ha pontosan kiadják éretlen gyermekeiknek a havi zsebpénzt. Ezekből lesznek azután a fiatal aggok, kik hamar becsukják a könyvet, húsz éves korukban tanulmány nélkül régen túl vannak az élet örömein, sívár kebleikben a csendes megelégedésnek nincs helye; bókétlenek az élettel s kétségbeesve folyamodnak az öngyilkossághoz.

proklamáczióknak, vagy a vértanúiktól maradt ereklyéknek gyűjteménye szaporodik s épen ezért nem akad látogató, aki ha naponként is elmegy, ne találna valami újat a mi figyelmét lebilincseli. A tömérdek uj tárgy következtében a kiállítás összes termeit újonnan kellett berendezni s az uj berendezés szerinti tárgymutató is már megjelent. Vaskos füzetté lett már ez a tárgymutató pedig csak a kiállítás egyrészére a nyolcz kisebb-nagyobb terem falait betöltő kép gyűjteményre vonatkozik. Az ereklyék gyűjteményének ezer meg ezer aprósága, a különböző fegyverek, a rendkívül gazdag pecsét gyűjtemény s a tömérdek proklamáczió nincsenek felvéve a katalógusba

A proklamácziok kiállításának alapos megszemlélésére napok kellenének. Az ujab- bsn kiállított proklamácziokból ki Írok néhány érdekesebb pontot.

Érdekes csata részlet leírásokat fedeztem fel néhány kiáltványban. így például a „Felső Tiszai hadseregünk győzött, Schlick verve van“ feliratú proklamáczióban 1849. január 23-ikáról a honvédelmi bizottmány Szemere Bertalan országos biztos következőleg hangzó harcztéri tudósítását közli:

Schlick részint Talyán részint Liszkánál tört elő.

Emitt I.iszkánál feltartóztatta seregünk.

Amott Tarczalon túl pedig megszalasztotta, és ha a köd nem gátolja, nagy része elfogatott volna. Sok halottjai, sebesültjei maradtak, és sok elhányt fegyvert kaptunk. Egy huszár, Takács István, egy őrnagyot levágott, egy kapitányt elfogott.

Jellemző az, hogy az ellenség tisztjei

De nem folytatjuk tovább. A baj megvan, gyors segítségre van szükség, másként társadalmunkat a megsemmisülés réme kisérti. A nemzet élni akar, csak fel kell rázni kábultságából; mert hiszen minden ébredés — élet, minden álom halál!

Társadalmunk betegsége súlyos, de erős a meggyőződésünk, hogy alapos gyógyítási mód, kitartó munkával s ernye- detlen szorgalommal párosulva, óhajtott sikerre vezet.

A baj természete hozza magával, hogy a felépülés nem lehet rohamos; társadalmunknak egészen újjá kell születnie, a józan nevelés, a helyes gazdálkodás, takarékosság és tanulmányozás által, a mi nagy időt igényel; de mig azt elérhetnénk, bőven vannak eszközeink, melyek a baj terjedését gátolni vagy szűkebb térre szorítani képesek.

Legnagyobb rombolást a henyeség, fényűzés és pazarlás idéz elő; állitsuk fel velfik szemben a munkásság, egyszerűség és a takarékosság erényét. Minthogy pedig a példának vonzó hatása van, kezdődjék mindez felülről, még azon esetben is, ha a takarékosságnak bizonyos kedvencz eszméket kell feláldoznunk. A nemzetnek több joga van az élethez, mint amaz eszméknek.

Gyors és olcsó legyen az igazságszolgáltatás

Szigorítani kell a törvényt a megszaporodott zsarolókra, sikkasztókra. Érdeme szerint bűnhődjék az uzsorás. Korcsmaadósságot ne Ítéljen meg a törvény.

El kell törülni a lutrit, mely a szegényebb osztály végpusztulását idézi elő.

A hivatalok betöltése ellenőriztessék. A tisztviselő fizetése képességéhez mért legyen; a fizetést a munka által meg is érdemelje. Minden krajczár, mely meg

kardjokra fejér zsebkendőt tűzvén éljen a magyar kiáltással közeledtek. A mieink viszonozták. Oly közel jöttek egymáshoz, hogy kezet szóritának. Egy huszár, Péterfi, lováról leszállt. Az ellen közül egy kapitány lovára felült. Ekkor azonban álnokúl az ellen támadást parancsolt. De a mieink lőttek — a huszárok vágtak — és az igy vitézül visszavert ellenség megfutamodott.

Az álnokság meglelte bérét. Az áruló csaló őrnagy vágatott le, a lóra kapott kapitány fogatott el, alóla a ló kilövetvén. — Mi becstelenségekhez nyúl az ellen 1

Egy másik proklamáczióban Szemere Bertalan 24-ikéről a következőket jelenti Tokajból:

Két rendbeli tudósításomhoz, a tegnapi és tegnapelőtti diadalról, csak azon örvendetest adhaton pótlékül, hogy a harmadik napot, és harmadik diadalmunkat nem várta be az ellen, hanem tegnap éjjel Schlick le- és megverve elszökött.

Nem evett, nem ivott, nem pihent serege, s egy folytában Kérig futott Abauj megyében. Késő éjjel vonult át Tályán, Szántón, dobszó zaj nélkül, nem háborgatva kevélyen az elöljárókat, mint másszor, szóval, mint szö- kőhöz illik. Serege kedvetlen, levert, 4o szekér vitte sebesültjeit.

A mi hadunk tüstént követte ma, s Szántón, Tályán s Golopon hál. Magam maradtam itt a tömérdek élelmi, szállitmányi és sok hul- longó emberek miatt. — Történtek nevezetes esetek is. A huszárok tegnapelőtt rohantak a félködben, és hirtelen körülveszik Schlicket és táborkarát. Schlick hüvelyébe dugja kardját „éljenek a magyarok“ kiáltja, üdvözli a

nem szolgált munkának díja, erkölcstelen szerzemény.

Minden társaság őrködjék tagjai felett.

A hivatásának magaslatán álló sajtónak szép hivatása van az újjá teremtés nagy munkáján.

Ki fellép a nyilvános életpályán, annak e téren végbevitt minden cselekedete a sajtó bírálatának tárgya. Ki nem tűr bírálatot, vonuljon magányba, oda nem terjed a sajtó hatalma. A sajtó tartsa legszebb feladatának ostorozni a bűnt, leálczázni a bűnöst; és e ténykedésben megfélemlítést ne ismerjen. Az igazat megmondani nem gorombaság, szilárd jellem. A sajtó hangja legyen méltóságos, férfias és komoly. Érv, érv ellen küzdjön, a személyt ne bántsa, ne keressen kákán csomót. A házi tűzhely szent és sérthetetlen. Hazudni nem szabad, rágalmazni illetlen eljárás. A szenvedély tü- zét oltsa inkább, mint élessze. Építsen és ne romboljon; különben a corrupció véres eszközévé alacsonyul s hatása belátbatlan.

Az anya találja fel földi boldogságát gyermekeiben. A férj ossza meg bizalmát családjával. A szülő szivének minden dobbanása, lelkének minden érzemónye gyermekeit karolja át. Idejét, erejét, egészségét kedves övéi nevelésének szentelje. E nevelés pedig a valláson alapuljon. Vallás nélkül nincs hit, hit nélkül rideg az élet.!. Kölcsey örök becsű értekezésében igen szépen mondja: -»Semmi sincs, a mi az emberi szivet annyira felemelhetné, mint az istenség nagy gondolatával való foglalkozás!«.

A vallási érzelem még más tekintetből is szükséges, ezen érzelem képezi ugyanis a tisztelet és tekintély alapját, melyek minden viszony közt biztosítják a társadalmi rendet. Fojtsuk el a tiszteletet, romboljuk le a tekintélyt, a gyászromokon az anarchia üt tanyát.

A vallással szoros kapcsolatban áll az

huszárokat, ö a huszárruhába öltözött, a huszárok, becsületes lelkökkel, a magyar hangra és ruhára meghökkentek, megszelidültek. Mig a barátkozás folyt, jött a vasas csapat, és Schlick, a ravasz, megszabadult. Egy segédtiszt volt a huszárokkal, azt Schlick meg is csókolta, de a csók vizsgálat alá vétetik.

A tegnapelőtti cselt megirám, melynek hősét, a csalárd őrnagyot, Takács I. levágta.

Tegnap pedig Kisfaludon hasonló történt. Egy századunk félig véletlen egy ágyú telepre ment, bukkant, és egy osztály ellenre. Az ellen parancsnok »lábhoz* parancsolt. — Megadta magát. Baráti szót emlegetett, kapitányunkkal kezett fogott. Következett volna a lefegyverzés. De hirtelen támadást parancsolt az ellen, a mieink elvesztették a becses foglalást. A vigyázatlan és hiszékeny kapitány alkalmasint áldozatul esik. — Ez is vizsgáltatni fog.

A magyar még mindig nem bir lenni sem ravasz, sem álnok, sem nagy lelkűden.

Nem érdektelen az a proklamáczió sem, amelyben Kossuth a féhérmegyeieket a következőleg buzdítja honvédek állítására.

A haza bizonyos megmentése végett 30 ezer főnyi magyar tartalék seregre van még szükségünk.

Ezt önkénytesekből akarom kiállítani, és ügyes tábornokoktól segítve magam személyesen vezérelni.

Szolgálati kötelezettsége e tartalék seregnek addig lesz csak, mig a muszkákat hazánk földéről ki nem kergetjük. Minden ember 20 forint foglalót kap, ruházatja, dija, ellátása — mint a többi hadseregé. Mint mon-