Békés, 1891 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1891-12-06 / 49. szám

erkölcs. Erkölcs vallás nélkül hiú ábránd ! *A nép, mondja egy bölcs, mély vak dühében a vallás oltárait szétromboló, erkölcstelen s elvész .. . Mig Róma vallásos volt, inig szenvedélyeit legyőzte, legyőzhetetlen állt a csatatéren, mig szabadságáért küzdött nagy volt s a világ sorsa hatalmába került; de a szédítő magasság elkábitá és az erő — a vallás, mely szenvedélyeit vészes napokban összetartó, szétzüllött s a honszeretetet aranyszomj, az egyszerűséget fényűzés, az önmegtagadást önzés — gyáva kéjelgés váltá fél; népét^ az erélytelenség mérge fogá körül, az eggetértés fiai közt megszakadt, a béke templomát a pártviszály lángja hamvasztá el, és a világuralma birodalom önvére ellen lázadt fel, eleinte csep- penként, utóbb patakokban folyt, s végre mint tengerár csapolt össze felette saját vére s ki- törlé a nemzetek és országok sorából!“

Kevesebb szó § több tett legyen jelszavunk. Minden ember hasson környezetére, javítson környezetében. Vetkőzzük le az önzést, az anyagot csak puszta eszköznek tekintsük. Mondjunk le énünk imádá- sáról, a hazát, megyét és községet szolgáljuk híven és becsületesen; az összeros- kadás réme el fog enyészni, a társadalmi rend felviruland és a nemzet szaporodni és gyarapodni fog!

így mondá az örök megemlékezésre méltó utolsó szavait a legnagyobb magyar, gróf Széchenyi István, legyen áldott emlékezete!!

Szabó János

statisztikus, 1849-ik. honv. oszt. parancsnok.

A vármegye közgyűlése.

Békésvármegye törvényhatósági bizottsága a vármegye főispánjának az 1886-ik XXL t.-cz. 46. §-a értelmében megkívánt hozzájárulásával az 1891-ik évi deczpmber hava 9-e'n és esetleg következő napjain d. e. 9 órakor rendkívüli közgyűlést fog tartani következő tárgysorozattal:

1. 1. A m. kir. belügyminiszter úrnak rendeleté, melylyel a vármegye 1891-ik évi költségvetését jóváhagyva leküldi.

2. Ugyanannak rendelete a f. évben termelt dohány beváltásához politikai biztos kiküldése iránt.

3. Ugyanannak rendelete a csabai hadszer- raktár épületének kibővítése tárgyában.

4. Ugyanannak rendelete 95 frtnak a katonai beszállásolási alapból a költségvetés keretén kívül való kifizethetése iránt.

5. Ugyanannak rendelete a vármegyei gyámpénztári tartalék-alapra kirótt adók kifizetése tárgyában.

6. A m. kir. kereskedelemügyi miniszter úrnak rendelete a vármegyei államépitészeti hivatal, személyi és dologi kiadásaihoz való hozzájárulás tárgyában.

7. A m. kir. földmiveléBÜgyi miniszter úr rendelete a vármegye által létesíteni tervbe vett földmives iskola ügyében.

U. 8. Önálló inditvány a phylloxera és a szőllő penész gombája elleni védekezés tárgyában.

9. A vármegyei közigazgatási bizottságból a fi óv végén megbízatásuk lejárta folytán kilépő öt tag, u. m. Hoffmann Mihály, Kalmár Mihály, Szucsu Béla, Keller Imre és dr. Zsilinszky Endre, valamint a vármegyei bizottságból kilépő Horváth Károly közig. biz. tag helyének titkos szavazás útján leendő betöltése.

10. A vármegyei t. főügyész helyettesének megválasztása.

11. Az 1873. XX, t.-cz. 6. §-a értelmében a lóavató bizottságok újra alakítása.

12. Az 1886. évi XXI. t.-cz. 25. §-a értelmében az igazoló választmánynak újra alakítása.

13. A vármegyei igazoló választmánynak jelentése a legközelebb megválasztott vármegyei bizottsági tagok igazolása és Kosztra^ Lajos bizottsági tag lemondása folytán teendő intézkedések tárgyában.

14. A számonkérőszék jelentése a vármegyei tisztikar tevékenységéről. '

III. 15. Zemplén- és Szathmár vármegyék átiratai a vármegyei tisztviselők javadalmazásának felemelése iránt.

16. Kecskemét város törvényhatóságának átirata a vadászati törvény némely részének módosítása tárgyában.

17. A n. czenki „Széchenyi“ szobor bizottság kérvénye gróf Széchenyi István szobrának létesithetésóre anyagi segély iránt.

18. Szilágyvármegye átirata a „Vesselényi* szoborra anyagi segély iránt.

19. Az országos zeneakadémia kérelme anyagi segély iránt.

IV. 20. Pénztári ügyek.

V. Az állandó választmány határozati javaslatai, melyekkel a következő ügyek terjesztetnek elő :

21. Küldöttségi jelentés a törvényhatósági úthálózat végleges megállapítása tárgyában.

22. Küldöttség jelentés a vármegye bizottsági tagok számának, s a választó kerületeknek újból való meghatározása tárgyában.

23. Küldöttségi jelentés a vármegyei árva ügyi szabályrendelet azon részének módosítása tárgyában, mely a kölcsön adásokra vonatkozik.

24. Küldöttségi jelentés a vármegyei köz- művelődési szabályrendelet kiegészítése tárgyában.

25. Küldöttségi jelentés a vármegyei központi hivatalok czélszerübb elhelyezése, s a vár megyei ügykezelési szabályrendelet tervezetének felülvizsgálása tárgyában.

26. A vármegyei közigazgatási bizottságnak határozata a Tisza-körös-marosi társulat ellen indítandó per tárgyában, a gyomai törvény- hatósági-hid építési költségeiben való részleges elmarasztalás iránt

27. A vármegye alispánjának jelentése a

remetei hid fenntartási költségeinek Biharvármegye küldöttségével történt együttes megállapítása tárgyában.

28. A vármegye alispánjának jelentése,

mely mellett a községek vizsgálatairól felvett jegyzőkönyveket bemutatja.

29. Soenderop és társa vasút építő ez égnek kérelme a Szarvas-mezőhegyesi helyi érdekű vaBÚt engedély okmányának bemutatására nézve megszabott feltétel megváltoztatása iránt.

30. Szarvas község kérelme a Szarvas mezőhegyesi vasútra újabban megszavazott 10,000 frt segély jóváhagyása iránt.

31. Báró Wenckheim Viktor felebbezése Békés község fás-mclléki erdejének eladása tárgyában hozott képviselőtestületi határozat ellen.

32. A m.-herényi unitárius egyház felebbezése M.-Beréuy község képviselőtestületének az iskolák segélyezése tárgyában hozott határozata ellen.

33. Gottfried Ede és társai felebbezése Szeghalom község képviselőtestületének a heti- piaczok megváltoztatása tárgyában hozott határozata ellen.

34. N. Szabados Antal és társai felebbezése Gyula város képviselőtestületének a sertésmá- zsálók felállítása tárgyában hozott határozata ellen.

35. Gyula város képviselőtestületének határozata a városháza kibővítése tárgyában.

36. Javaslat a Kondoros-csákói út megnyitása tárgyában.

37. Endrőd község elöljáróinak kérelme Salacz Imre községi I-ső jegyző hivatalból való nyugdíjaztatása iránt.

38. Békés község elöljáróinak kérvénye a vármegyei építkezési szabályrendelet módosítása iránt.

39. Tót-Komlós község kérelme 103,000 frt kölcsön felvételének engedélyezése iránt.

40. A tót-komlósi magyar leányiskola társulat folyamodványa anyagi segélyezés iránt.

41. Csaba község rendőrségi szabályrendelete.

42. Békés község képviselőtestületének határozata pénztár, ellenőri állás szervezése tárgyában.

43. Szarvas község képviselőtestületének határozata a szarvasi segédgyámi állásnak ellenőri állásra való átváltoztatása tárgyában.

44. Tót-Komlós-,

45. Szeghalom-,

46. Bánialva községek tüzrendészeti szabályrendelete.

47. Csaba községének újonnan átdolgozott árvaügyi szabályrendelete.

48. Kondoros község és a Reguli testvérek-,

49. Gyoma község és a Tisza-körös-marosi társulat.

50. Békés község es a Tisza-körös marosi társulat,

Sí- Szarvas község és az ottani adóhivatal között kötött szerződések jóváhagyása iránti intézkedések.

52. Sz.-András,

53. Kondoros és

64. Gyula-Vári községek kérelmei behajt- hatlanna vált községi pótadók törlése iránt.

55. A vármegyei árvaszék két rendbeli, 8923. és 9547. számú előterjesztései gyámpénztári tartalék-alapok terhere való utalványozások iránt.

56. Gyámpénztári vizsgálati díjaknak a gyám- pénztari tartalék-alapból való kiutalványozása iránti intézkedés.

57. Kondoros község kérelme Il-od jegyzői állás rendszeresítése tárgyában.

58. Az 1890-ik évi gyámpénztári mérleg kiigazítása tárgyában.

59. A szt.-andrási takarékpénztárnak kózi- zálog-üzlet űzésére szükséges engedély megadása iránti kérvénye, s a kereskedelemügyi miniszter úrnak erre vonatkozó rendelete.

60. Szarvas község kérelme mértékhitelesítő hivatal szervezése tárgyában.

61. Szabó János statisztikusnak Békésvár- megye közgazdasági statisztikájának elkószithe- tése iránti kérvénye.

62. Szabados József kérvénye a Csabán tervezett laktanya terveinek programmon kívüli módosításaiért 150 frt díjpótlék iránt.

63. Számadások és költségvetések.

Az alföldi munkásmozgalom.

(Irta és felolvasta: dr. Gaal Jenő, országgy. képviselő a M. Tudományos Akadémia nemzetgazdasági és statisztikai bizottságában.)

III.

Az igen tisztelt bizottság engedelmével bátor leszek mindezen teendőkre vonatkozólag a lehető tömörséggel előadni véleményemet,

Azt, hogy a mezőgazdasági munkások zömének a szeme nálunk mindjobban kinyílik, csak az esetben volna ok sajnálni, ha azután rossz irányban világosodnék fel. Fájdalom, erre j®*®n felolvasásom keretében is volt alkalmam példát felhozni, mely nem is tartozik a nagyon ritka kivételek közé. Pedig kiszámíthatlan fontossággal bir az államra és társadalomra nézve egyaránt, hogy a nép értelmének és lelkületének fejlődése ne kárt, hanem előnyt képezzen reá nézve.

Ezen czélt részint azon intézkedések által, melyeket később fogok elősorolni, részint olyanok útján, melyeket mindjárt felemlítek, minden valószínűség szerint meg lehet közelíteni, mórt szerencsére a népek úgy vannak alkotva, hogy bármily betegek legyenek is, meggyógyíthatok. Mindenek előtt kerülje az értelmiség a rossz példa adását, mert ez által mintegy kiáll a piaczra, hogy a népet önmaga ellen fellázítsa. Olvassa el bárki a socialista lapokat es látni fogja, hogy a corrupczió minden esetet mennyire kizsákmányolják. De e lapokra nincs is szükség, hogy a nép megbotránkozzék rajtok, mert hiszen saját szemével látja, hogy köztisztviselők naponként kerülnek fegyelmi vizsgálat alá, vagy követnek el öngyilkosságot, mert adósságokba merülnek s a gondjaikra bízott hivatalos pénzeket elsikkasztják, sőt Csabán vizsgálbírót is láttak hasonló irányban elkövetett ballépése miatt halálba rohanni. A világon szabály szerint sem- mit sem adnak ingyen. Ha az értelmiség tiszteletet kíván a néptől, azt meg is kell érdemelnie.

És egyáltalában nincs jogos alapja az úri rendnek

panaszkodni, az úrellenes agitáczió miatt ott, a hol önmaga sem becsüli meg magát. A tisztességes úri osztály ellen is lehet izgatni, de már sokkal nehezebben, és az ily izgatás meggátlása könnyebb, megtorlása kevésbé visszatetsző és abban a nép igazságérzete is szívesebben megnyugszik, mintha a hatalom olyanokat ved,^ a kiket, ha eljárásukat törvényesen constatálni alkalma volna, meg kellene büntetnie. De a tisz tességes értelmiség is legyen okos a tömeggel szemben. Határozottan többet kellene azzal foglalkoznia, de nem úgy, hogy azt bármily irányban is kizsákmányolni, vagy csak felhasználni is akarná, hanem, hogy annak javát közvetlen haszon nélkül mozdítsa elő és jóakaratának tuda tát csepegtesse a népbe. Azt mondtam, közvetlen haszonnélkül és nem azt, hogy önzetlenül, mert közvetett előnye itt az értelmiségnek általában, de különösen a vagyonos értelmiségnek igen világos. A szerencse kedvezése őket oly helyzetbe juttatta, hogy polgárosult századunk minden jótéteményét élvezhetik, az emberi életet teljesen kihasználhatják. Ne feledkezzenek meg hát azokról, a kik nincsenek ily kedvező helyzetben és ha javaiknak még méltányosság alakjában való megosztásáról velők szó nem is lehet, a mire bármily csekély részben czélozni eszemágában sincsen, igyekezzenek émbertársaikat látni ben- nök, kik iránt kötelességeik vannak, nem csupán humanismusból, nem főleg mert a vallás is parancsolja, nem is leginkább azért, mert másként, mint hazafiak sem tölthetik be helyöket, hanem mivel nyilvánvaló érdekük, hogy javaikat békében élvezhessék. Én azt tapasztaltam, hogy a hol az értelmiség általában ily okosságtól van áthatva, a népre nem is vesztette el befolyását,

8 az ellene nem tüntet, nem lázad fel. De bizony ez munkával jár, melyet azonban elkerülni nem lehet. Dicsérnem kell e részben számos birtoko sát e vidéknek és a békésmegyei gazdasági egyletet különösen, mely például a répatermelésnek nagyobb mérvű felkarolását és a szalmafonás oktatását most azért is szorgalmazza, hogy a szegény munkás nép nyáron és télen is, midőn rendszerint sokat kénytelen vesztegelni és egyetlen vagyonát, munka idejét vesztegetni, jutalmazó foglalkozást kapjon 1

A viszonyainknak megfelelő józan munkás védtörvényhozás előnyös voltáról meggyőz engem az a felháborodás, melyet a munkásom körében látok, ha például egy baleset történik és a szerencsétlenül járttal hideg közönyt tanúsít mindenki.

El kell követnünk továbbá mindent, hogy az országos képviselőválasztások eddig észlelt eléggé nem színezhető káros befolyása a lehetőséghez képest megszűnjék. Egy barátom, a ki egész életét a vidéken a munkás néppel közvetlen érintkezésben töltötte, és a ki korábban maga is képviselő volt, általam tapasztalatainak közlésére kéretvén fel, erre vonatkozólag azt mondja, hogy az erkölcsök hanyatlását a népnél nagyban előmozdítják a választások, mert akkor hazudni, ócsárolni, a legérdemesebb honfiakat sárral dobálni« a tisztviselőket, urakat, papokat szidni, teljesíthetelen ígéreteket tenni szabad. A leghitványabb embereknek előkelő állású férfiak hízelegnek és kitüntetik őket. Szabad, mint inon* dani szokták, potyázni evésben, ivásban, dorbé- zolni. A vesztegetés nem szégyen, sőt a ki jobban birja, annak dicsőségét képezi, s a siker érdekében a legerkölostelenebb eszközöhöz folyamodni nem megvetendő dolog. A pártok közt szerinte e' részben nincs külömbség, de abban sincs, hogy az ily ejárás folytán, a hol az csak alkalmaztatik, ott a nép erkölcse minden tekintetben napról napra hanyatlik.

Elhanyagoltaik továbbá a nép annyiban, mert arról senki sem gondoskodik, hogy nemcsak gyermek korában nyerjen némi oktatást, hanem később is legyen olcsó, könnyen hozzá férhető olvasmánya, hírlapok és röpiratok alakjában. Az olcsó és rossz irányú képes lapok hatását igy lehetne ellensúlyozni, de természetesen az efféle sajtó termékeknek nem volna szabad pártpolitikai közlönyökké fajulni. Az ilyen irodalmi termékekből első sorban a földes gazdák, de a munkások is okulhatnának és kimondom, hogy ha feltétlenül szükséges, mert másként nem értik meg, nem tartanám bajnak, sőt sok itt most ki nem fejthető szempontból előnyösnek, ha azok az illető nép nyelvén lennének szerkesztve. Általában a kor fejlődés oly irányú, hogy az államnak figyelmét mindenre ki kell terjesztenie és mindenütt legalább kezdeményezni, hogy nemcsak maga legyen jogállam, de a társadalom minden rétegében gondoztassanak és erősbödjenek a jobb áramlatok és azt is minél inkább a méltányosság és jóakarat szelleme hassa át.

A közigazgatási és igazságszolgáltatási reform előnyeit valóban felesleges volna itt fejtegetnem, csak arra utalok, hogy ime itt van egy csattanós példa arra, hogy a közigazgatási közegek belátás, tapintat és függetlenség dolgában bizony sok helyen nem állanak feladatuk magaslatán és hogy az igazságügyi közegek gyakran igen exponált posicziokon nem válnak be. — A hitelintézetek működésének ellennörzéae most már az utóbbi évek rettenetes tapasztalatai után valóban oly kérdés, melyet bátran lehet égetőnek mondani. Nézetem szerint erre vonatkozólag nagyon figyelemre méltó az a felmerült eszme, mely szerint az országban levő pénzintézetek kerületekbe osztatnának, minden ilyen kerület egy autonom jellegű, de kormányfelügyelet alatt álló kamarát választana, melynek feladata semmi egyéb nem volna, mint saját alkalmazott szakértő közegei által a kerületbeli pénzintézetek eljárását és kezelését megvizsgálni és azután á kereskedelmi törvény értelmében illetékes bíróságnak vizsgálatairól jelentést tenni. E kamarák mellékesen hitelkérdésekben a kormánynak és hatóságoknak szakvéleményeket is adhatnának. Azt, hogy e részben valamit és pedig mielőbb tenni kell. maguk az érdekeltek is belátták. Én az előbb kifejtett gondolatot figyelemre méltónak tartom.

Azt, bogy a munkás nép idegen vidékről egyesek vagy az állam által hozatható legyen, másmintaczélszerüség és eszély által korlátozha- tónak nem hiszem. De oly esetekben, mint például a csanádmegyei munkásmozgalmaké, valóban megszívlelendőnek tartom, hogy nem volna-e jobb, ha a mezőhegyesi uradalom a környék népét is élni engedné. Tudom, hogy ezen lépésének egyik oka éppen az volt, mert az ottani munkások nem alkalmazkodtak kellőleg s nyakas fegyelmetlenségre hajlandó embereknek mutatták be többször magukat. De hátha most a nyomor megtörvén őket, készek lennének a javulás útjára térni Azon kívül az említett vidék nemcsak Battonyából áll, vannak ott más községekben is jó dolgos emberek, s ha ezek alkalmaztatnának, a munkás piacz a battonyaiak előnyére is megkönnyebbülne. Az mindenesetre kívánatos lenne, hogy a környékbeliekkel újból jóindulatú kisérlet tétessék e részben, s ha beválnak, fokozatos nagyobb mérvű alkalmazásuk határoztassék el, mert hogyan kívánjunk a ma gánosoktól méltányosságot, ha az állam sem hajlandó azt tanúsítani, Már pedig erre az egyes mezőgazdák részéről is szükség van, mivel — a mint már mondottam — nincs oly veszélyes izgató, mint az a munkás, a kivel jogtalanság vagy csak nagyobb méltánytalanság is történt. Az ilyennek esete azután nagyon könnyen általáno- sittatik. Érezte ezt például a mostani békésvármegyei főispán is, a ki mint kormánybiztos, azon néhány esetben, midőn tudomására jutott, hogy egyesek ellen működése területén hasonló panaszok hallhatók, személyesen járt közben és minden hasonló esetben igy kiván a jövőben is eljárni. Én ezt nagyon helyes és bölcs lépésnek tartom, mert mindkét fél érdekében történik. Hiszen a munkaadónak és a munkásnak végelemzésben jogosult érdekei úgy sem lehetnek ellentétesek, s ha azok összhangját nem küzdelem és áldozatok árán, hanem kölc-önös békés engedékenység által érik el, nyer vele mindkettő. Társadalmi utón kell oda hatni, hogy ez a tudat általánossá váljék. Ebben a tudatban kell a jövő nemzedéket már fel is nevelni, mert a mily gyorsan halad és fejlődik a világ, csakhamar a helyes gazdasági nézetekre és pedig erős meggyőződések alakjában, vajmi nagy szükség lesz. Ä közgaz- pasági ismeretek czélszerű értelmiség, a kis bir- lokosság és a munkás nép körében tehát iskola, sajtó és egyletek utján nem lehet eléggé ajánlani.

A javulás harmadik főtényezője szerintem a népesség egyenletesebb elosztása volna, mi mellett a mezőgazdasági és ipari termelés, továbbá az állami egység, a társadalmi rend és a czélszerű népesedési politika kötelményeit egyaránt kellő figyelembe kellene venni. Alig van ennél nagyobb horderejű kérdés most napi renden, melynek megoldása érdekében tehát minden arra hivatottnak gondolkozni és tenni valóban nagyon érdemes. Továbbá az ország lakossága annyira heterogen elemekből áll, hogy a mi népünk egysége még csak ezentúl létesítendő, de ez oly feladat, melyet a helyzet teljes ismerete, a őzéi észszerű kitűzése, az eszközök helyes megválasztása, nagyszabású és kitartó eljárás mellett meg lehet oldani. Szerintem ennek módja

dám: vezére, Atyja magam leszek. És hiszek Istenben, e sereg lesz szabadságunk biztosi- \ tója mindennemű viszály és veszély ellen. — * Óhajtanék látni e seregnél egy pár ezer fe- j hérmegyei magyart. Számithat-e? s mennyi- * ben számíthat a nép hű szolgája, Kossuth La- E jós, Fehérmegye népére, hogy öt e vállalatban elősegítik. Mondják meg ezt a népnek nevemben; Írják össze falunként az önkény- t teseket, menjenek magok hazafiui példával { előre, ne hagyják el az erőfeszítésben kormányzó; okát. Hiszek Istenben, ez az utolsó * áldozat leszen a szabadságért, melyet — mint az arasást — Isten csak munka után ad.

Legújabban megkapta a kiállítás azt az erdekes kiáltványt, amelyben magyar, fran- I czia és német nyelven 1850. február 28-ki kelettel Szalay László és társai a magyar szám- 1 üzöttök nevében, mint a magyar nemzetnek oly fiai, akik egyedül vannak abban a hely- t zetben, hogy tökéletes szabadsággal nyilatkozhatnak a világ minden nemzeteinek színe t előtt, védelmére kellnek a jogtalanúl leigázott haza szent ügyének, s tiltakoznak az üldözé- 1 sek, vagyon elkobzások, számkivetések és ki- 1 végzések ellen. Szalay Lászlón kívül aláírták e tiltakozást Prágay János ezredes, Főmét Károly őrnagy, Hamvassy Imre őrnagy, Rad- 1 nits Imre százados, T. Wimmer A. G. volt teljhatalmú megbízott a porosz udvarnál és * Damburgh Ede Tivadar teljhatalmú megbízott í az egyesült amerikai államok kormányánál.

p. lev.

i