Békés, 1891 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1891-11-15 / 46. szám

tetni. A főszolgabiró oda nyilatkozott, hogyha népgyüléssel őzéit nem érnek, hanem panaszaikat adják elő a községi jegyző előtt, ki azokat Írásba foglalván, terjessze be hozzá. 0 majd gondoskodni fog, hogy az az illetékes felsőbb helyre eljusson, annak pedig jóakaratáról biztositotta a kérelmezőket. Ennek a beszédnek nagyon kedvező hatása volt. A küldöttek a gyűlés megtartásának eszméjétől elállottak, kijelentvén, hogy czéljuk nem más, mint hogy sanyarú helyzetükön segítve legyen i ezt ők is inkább békés utón tartják elérhetőnek. A vármegye alispánja is kinn járt azután és azt tapasztalta, hogy e nép békés, de csakugyan nem volt munkája és a mi volt is, annak feltételei igen terheseknek mondhatók. Meg kell még emlitenem, az aradi „Köz jólét“ czimű lap, miután megjelent 10 számával oly romholólag hatott a vidéken, mintha dynamit lett volna, be lön szüntetve, mivel a hatóságok nagy későn s erre is a közönség köréből figyel meztetve, észrevették, hogy még óvadéké sincsen, Szerkesztője és főbb terjesztői azután szintén vizsgálat alá vonattak.

m

A tények ezen talán kissé részletes előadása után, de a mire felfogásom szerint azért volt szükség, hogy a következtetések biztos alapjául szolgálhasson, áttérek most arra a kérdésre, hogy mik voltak tehát ezen sajnos mozgalom valódi okai? Váljon a szocialisticus izgatások rovására irandó-e az egész szomorú eredmény, vagy ha nem, mi része van abban a munkások által felpanaszolt sanyarú helyzetnek, mely mellett sze- rintök részint kizsákmányoltatván, részint a munka alkalomtól általában megfosztatván, nem tudnak megélni. A lehető legnagyobb elfogulatlansággal kívánok ezen kérdéshez hozzá szólani, ami nélkül épp oly kevéssé lehet a valóságot kideríteni, mintha valamely állapot összes ténykörülményei nek ismeretével nem bírunk. Engem például vizsgálódásom közepett a legcsekélyebb mértékben sem feszélyez azon általán hallható nézet, hogy mikép lehetséges a munkások tömeges nyomoráról beszélni az ország tejjel-mézzel folyó kána- anján, az alföldön, hol oly kedvezők a termelési viszonyok, hogy a munkások bajai összehasonlítva a felföldi és erdélyi viszonyokkal csak képzeletiek lehetnek. Ez, felfogásom szerint, nagyon kényelmes elintézése a kérdésnek. Hisz voltakép ez annyi lenne, mint annak tagadása, hogy gazdag városban nem léteznek szegény emberek, holott tudjuk, hogy a pauperizmus sokszor a gazdag helyeken a legnagyobb. Tüzetesen kell tehát vizsgálni a helyzet részleteit, hogy elfogadható eredményhez juthassunk. Ezt igyekeztem, tenni én is, és arra a meggyőződésre jutottam, hogy nemcsak az alföldtől távolabb élők, hanem igen sokan olyanok is, a kik egész életüket ott töltötték, a nyilvánvaló tényeket nem képesek vagy nem akarják látni. Ezek ugyanis a jelenkort a távolabbi és közelebbi múlt szemüvegén nézik. Nem veszik észre, hogy mint általában a lakosság, úgy különösen a munkás nép is összes viszonyaival nagy átalakuláson ment keresztül. Nem ragadja meg figyelmüket, hogy ez a nép már nem oly alázatos, nem oly igénytelen, mint ezelőtt volt. Azon utolsó néhány évtized, mely alatt a kötelező iskolatogatás, az általános hadkötelezettség, a közlekedési eszközöknek nemcsak rendkívüli javulása, de példátlan olcsósága is behozatott, szükségkép átalakitólag hatott a munkás népre is, mely megismerte a világot, saját emberi méltóságát, megismerte és talán egyszer- másszor meg is ízlelte a polgárosultabb élet előnyeit és élvezetéit. Eljutott odáig, hogy mint a serdült ifjú a munkaadó, vagy hatósági személyek tegezését már általában rósz néven veszi, s a meghúnyászkodás helyét nála az önérzet bizonyos mértéke foglalt el. Látja e nép a katonaságnál, hogy szegény és jómódú között nincs sze- mélyválogatás. S midőn haza megy és tapasztalja, hogy a két-három telkes paraszt-gazda mily megvetéssel és fölénynyel bánik vele s a hozzá hasonlókkal, feltámad benne annak tudata, hogy közte és munkaadója között az egész különbség abban a néhány vagy legfeljebb néhány száz hold földben rejlik. A munkás nép sok helyen, és éppen a leggazdagabb vidékeken, nem is elégszik már meg régi rongyaival, hanem épp oly viselete van, mint a gazdáknak, kiktől azokat ünnepnapokon ruházatukról megkülönböztetni nem is lehet. Akárhányszor azon feleletet kapja a paraszt gazda a nála szolgáló katonaviselt bérestől vagy nagszámostól, midőn parancsoló hangon adja ki rendeletéit, hogy „szolgáltam én különb urat is kendnél“ ! Szóval az alsó munkásnép lelkülete és világnézete nagyot változott, igényei és szükségletei tetemesen fokozódtak, keresete pedig, ha általában javult is, ezzel lépést nem tartott, sok helyen pedig nem is javult, sőt hanyatlott. Es itt az összehasonlítandó időpontokat ismét roszul választják meg azok, kik a helyzetet felületesen Ítélik meg. Nem szabad harmincz-negyven esztendőre visszamenni, mert hiszen, a kik annyi évvel ezelőtt munkások voltak, azok vagy már nem is léteznek, vagy nem számot tevő munká- Bok többé. Tovább 10—15 évnél a munkás nép

helyzetének megbirálásánál vissza menni helyes. Az pedig kétségtelen, hogy sok mindenféle ok folytán a magyar mezőgazdaságnak és vele a mezőgazdasági munkás osztálynak helyzete is ez idő alatt határozottan romlott. Nem vehetem a kivételes gabona árakkal dicsekvő jelen évét irányadóul e részben, de egész tavalyig a jelszó már több, mint egy évtized óta az olcsó termelés volt. A földmivelő érdeke odairányult, hogy mennél többet mennél kevesebb költséggel állítson elő. Tehát a priori is bebizonyitható, hogy ebben a verseny-küzdelemben a mezőgazdasági munkások létfeltételei a dolog természete szerint nem javulhattak. Bajos lenne ezt általános érvényű számokkal kimutatni, mert a munkabérre vonatkozó azon adatok, melyeket például a községi elöljáróságok utján a kereskedelmi és iparkamarák gyűjtenek, a felvételeknél tapasztalt önkényesség, felületes eljárás és a részletezés teljes hiánya miatt, inkább félrevezetni, mint útbaigazítani alkalmasok. E mellett tény, hogy a munkabér az alföldön meglehetősen hullámzik s az a terméstől, a rendkívüli munkák mennyiségétől és más hasonló kiszámithatlan körülményektől függ, amint általában az alföld termelési viszonyai épp oly mértékben bírnak hajlandósággal a végletekre, mint a mivel össze is függ, megbízhatatlan éghajlata. De vannak bizonyos támpontok minden vidéken, melyek ismerete mellett megérthető az, hogy éppen a jelen év tavaszán volt a mezőgazdasági munkás nép alkalmas és hálás talaj az izgatok számára

Békésmegyében például még csak néhány évvel is ezelőtt a földmunkások a vizszabályozá- sok befejezésénél, a töltések szélesítésénél és magasításánál, továbbá az egyes fenyegetett nagyobb helyek közgátjainak létesítésénél nagyon keresettek voltak. Az ilyen kubikosnak nevezett munkás naponkint 4—5 frtot is szerzett. E jó kereset a különben is életerős és kiadó táplálékra utalt népet hozzászoktatta a jobb életmódhoz. Asszonyaik meglehetős kényelemben éltek és szélesebb munkás körökben ismertették meg az ott eddig szokatlan jólétét. Midőn a földmunkák Békésben nagyobbrészt megszűntek, ez a munkás osztály máshová ment hasonló busás keresetet hajhászni, de azt nem találván meg ott sem, mivel a munka öregbült kínálata a munkabért lenyomta, visszajött, s részint a napszámosok, részint a harmados tengerit mivelők számát szaporította. Ez a jelenség itt most csak ismétlődött, mert az már évekkel ezelőtt szintén észlelhető volt. Es érdekes, hogy a kukoricza felesek ób harmadosok által teljesítendő szolgál- mányok és fizetendő járulékok, nevezetesen a termés felén vagy harmadán félül a föld tulaj donosának vagy bérlőjének holdanként adandó 1—3 frt, néhány csirke, vagy liba, zsák, szántás, bizonyos számú keresztbehordás vagy a be- hordásnál, cséplésnél leszolgálandó egy vagy több napszám, szóval, amit a nép a tengeri műveléssel kapcsolatban általán uzsorának vagy robot nak nevez, mintegy 15 éve honosíttatott meg Békésmegyében az akkor is megszorult kubiko sok által. Ugyanezen szolgálmányok és járulékok Arad- és Csanádvármegyében már ember emlékezet óta léteznek, csakhogy ezelőtt a feles rendszerrel voltak, most meg főleg a harmados ten gerimüveléssel kapcsolatosak, a mi sok helyen a harmadost voltaképen negyedessé teszi. Ez az úgynevezett uzsora azután a harmadosok között lefolyt árlejtés következtében egyre növekedett, úgy hogy az ily munkások alig voltak képesek kijönni, sőt sokszor rá is fizettek vállalatukra. Egy barátom a nagylaki átlagos termelési viszonyok szempontjából szives volt nekem a következő adatokat összeállítani e részben. Egy láncz földnek, mely 2400 S ölet foglal magában, egyszeri megkapálásához kell hat napszám 60 kraj- czárjávul, a mi egyenlő 3 frt 60 krral, a másodikhoz ugyanannyi 80 krjával, ez tesz 4 frt 80 krt, a törés, fosztás, szárvágás, kötés és az ösz- szehordás ismét annyi t. i. 4 frt 80 kr, ehhez jönnek még az uzsorának nevezett teljesítmények, nagyon mérsékelten számítva 1 frt készpénzben és 80 kr egy pár csirke. A munkás tehát e szerint áldoz 15 frtot. Ebbe még a sok helyen általa fizetett csőszbér sincs befoglalva. Középszerű évben terem egy lánczon 10 köböl morzsolt kukoricza, ebből jut a harmadosra 3 V3 köböl, és miután ezt rendesen négy frtjával számíthatja, kap 13 frt 33 krt, tehát ha azon előnyét nem tekintjük, hogy ő is mint napszámos dolgozhatott a kapálás és törés idején, vállalata 15 forintnyi kész kiadása mellett voltakép veszteséggel jár. Igaz, ezzel szemben a földbirtokosok azt mondják, hogy ők meg jobban járnának, ha a tengerit egészen házilag mivelnék, és ezt csak azért nem teszik, mert igy kényelmesebb nekik, keve- vesebb gondjuk van a munkásra és az ellenőrzésre. Azt is felhozzák, hogy hiszen a harmadosok önként ajánlják fel az általam részletezett munka feltételeket, s ha egy elmegy, van helyette száz. Sőt sok esetben még jótéteményként fogadják a tengeri földet igy is, mert más szomszéd falusiak a gazdára még előnyösebb feltételek mellett volnának hajlandók vállalkozni. Hát

ime itt egy csattanós bizonyíték amellett, hogy az alföldön is szelesebb körben vannak nehéz munkás viszonyok. Mert hiszen nem arról van szó a jelen esetben, hogy közadakozásra szorult szegénység uralkodik, hanem hogy a munkásnak termelési viszonyai súlyosak. És erre az imént felhozott bizonyítékot nekem az alföld nem egy, hanem számtalan munkaadója említette fel, mint ellenvetést arra, hogy a munkás általuk kizsák- mányoltatik. Én ezzel a munkaadókat nem vádolom, de a tényt, melyet maguk hoztak fel, a helyzet megfelelő jellemzése végett nyomatékkai kívántam megállapítani.

2951. —1891.

Az 1892. évi általános adóösszeirás folytán felhivatnak mindazon háztulajdonosok, akik ez évben házosztályadóval voltak megróva, vagy akiknek ideiglenes házadómentessége 1891. év végén mee- szűnik, hogy amennyiben házukat vagy annak valamely lakrészét bérbe adták és vallomási íveiket eddigeló be nem adták, logy ezen bevallást folyó hó 23-áig pótolják, mert különben házbéradójuk hivatalból fog megállapittatni és az 1883. XLIV. t. ez. 101. §-ban meghatározott birság fog ellenük kirovatni.

Gyulán, november 14-én 1891.

Dutkay Béla, polgármester.

E i i e k.

0 felsége a királyné névnapján f. hó 19-én délelőtt 10 órakor ünnepélyes isteni tisztelet fog a helybeli római kath. nagytemplomban tartatni, melyre a helyben levő hatóságok és a honvéd tisztikar meghivatnak.

Az üresedésben levő megyebizottsági tagok választása folyó hó 9-én volt. Gyulán két bi zottsági tagot választottak. Az első választó- kerületben (belváros) 60 szavazat adatott be, mindegyik Terényi Lajosra, ellene egyetlen egy sem. Ugyanígy kapott a második kerületben (nagymagyarvároB, kosároldal, kisváros s németváros egy része) Schmidt Gyula 61 szavazatot. Csabán a II. választókerületben lévő két állásra 46-án adtak be szavazatot, ezek közül Kristófy Károly 29, Beliczey Géza s Papovics Viktor

15—15 szavazatot nyertek, úgy hogy utóbbi kettő között sorsot kellett húzni, s sors útján Beliczey Gézára esett a választás. Szeghalmon Kovács Gyula jegyző 28 szavazattal választatott meg bizottsági tagnak, kívüle Bérczy Lászlóra 22 szavazat esett.

A képviseleti közgyűlés tárgysorozata no vember 18-án. Folyó óv október 17-én tartott vérosi képviseleti közgyűlésen, a „Magyar utcza“ egyenes- irányban való nyitásához szükséges terület vétel tárgyalására 1891. évi november hó 18-ik napja tűzetett ki, s egyidejűleg az említett nap d. e. 9 órakor a városháza nagy termében tartandó rendkívüli közgyűlésre azzal hívom meg, hogy ugyanezen közgyűlésen még a következő tárgyak fognak felvétetni: 1. Kiesek János alpénztárnok-ellenőr fizetésjavitás iránti kérvénye, a tanács és a gazdászati szakosztály véleményével. 2. Schröder István s. gyám fizetés- javítás iránti kérvénye, a tanács és gazdászati szakosztály véleményével. 3. Freund Lajos 17 frt 48 kr. községi-adó leírása iránti kérvénye, az adóhivatal és tanács véleményével. 4. Küldöttség választása a virilis képviselők 1892-ik évi névjegyzékének kiigazítására. 5. A polgármester jelentése f. évi 123. kgy. sz. végzésre, a vásártéri korlátozási és Korona épület átalakítási munkálatának felülvizsgálata tárgyában. Gyula, 1891. november 14. Dutkay Béla s. le., polgár- mester.

A körgát munka serényen halad, a felső torkolati zsilip már teljesen elkészült, az alsó zsilip is pár nap alatt be lesz végezve. A vasúti indóháztól a Bodoky-fóle majorig terjedő részt is egész vonalon munkába vették, csupán a sú- gárúttól a gőzmalomig terjedő — mellesleg írva leginkább és legméltóbban kifogásolt — vonal az, melyen a munka meg nem kezdetett. Ezen a vonalon különben a kisajátítási kérdés sincsen tisztázva, s mindenki örömmel venné, ha az itt valóságos botránynak ígérkező körgátrész építés teljesen elejtetnék.

Egyházi czímadományozás. A király Péky Antal tiszteletbeli kanonoknak, gyulai kerületi alesperesnett és békés csabai plébánosunk a bol- dogságos Szűz-Máriáró 1 nevezett nagyvárad-vári czimzetes prépostságot adományozta

Esküvő. Metzner Manó fűszerkereskedő s eczetgyáros kedves leányát Malvint folyó hó 8-án délután 3 órakor vezette oltárhoz a helybeli iz raelita templomban Lévai Antal fővárosi rendőrségi fogalmazó, a vármegye volt tiszteletbeli szolgabirája. Az ifjú párt Kecskeméti Lipót nagyváradi rabbi eskette, emelkedett szellemű szép beszédben kérve áldást a kölcsönös szeretet kötötte frigyre. Mi is szívünkből kívánunk tartós boldogságot.

Hymen. Olasz Elemér biharmegyei fiatal földbirtokos tartalékos huszárhadnagy a napokban esküdött örök hűséget az aradi ev. ref. templomban özv. l.aczay Józsefné városunkban is ösmert kedves és szép leányának Erzzikének.

Az esküvőn nagy és díszes nászközönség volt jelen. Násznagyok és nászasszonyok voltak a menyasszony részéről: Kis László nejével Lu- binazky Vilmával, a vőlegény részéről Cziffra Gerő megyei főpénztárnok nejével Markovits Bertával, koszorúsleányok voltak Rombay Mariska és Go- rove Ilona, vőfélyek Laczay Endre s Marsalkó Leó.

A gyulai nőegylet emberbaráti hivatásához híven, ma délután 3 órakor fog az árvaházban 12 gyermeket vallás különbség nélkül téli ruhával ellátni.

Máskor november derekán méltatlankodással, ezúttal pedig kivételesen megelégedéssel konstatáljuk, hogy az esős idő beállott. Nagy ideje is volt már, sőt sok tekintetben már el is késett, noha rengeteg sok a föld, mely vetetlenül van, különösen a kötöttebb talajú réti szántók, melyeket a három hónapon át szakadatlanúl tartó szárazság miatt lehetetlen volt felszántani. Ha az idő kedvező marad, akkor a gazdák még e hóban azokat is ŐBzivel fogják bevetni. A hét eleje ugyan egészen téliesen, hózivatarral köszöntött be, de enyhe idő következtében a hó csakhamar elolvadt és eső váltotta fel; a sok idő óta elmaradt eső felhők most állandó lakói az égboltozatnak, és alig múlik el nap csapadék nélkül.

A kereskedelmi s iparkamara, folyó hó 12-én tartott ülésében Békésvármegyét érdeklő több ügy is tanácskozás alá került. így első sorban a kereskedelmi miniszternek a betegsegélyző kerületi pénztárak székhelyére vonatkozó rendelete, melyet vélemény adás végett küldött le a kamarához. A miniszter Békés vármegyére nézve csupán egy pénztár létesítését kontemplálja, egészen természetesen a megye székhelyén, Gyulán. A kamara az egy pénztár létesítését magáévá teszi, de azzal a módosítással, hogy a székhely ne Gyula, hanem Csaba legyen. A kamara ezt a cserét a megszokott vasúti góczpont frázissal indokolja, melynek fenforgásáról — meg fogja bocsátani — de a par exellenoe vasúti miniszternek van annyi tudomása mint az aradi kamarának, de érzéke az meg több van mint a kamarának, mert a vasúti góczpont problematikus előnyénél nagyobb súlyt fektet ama határozott előnyre, mellyet a kerületi pénztárnak oly városban való elhelyezése nyújt, ahol egyúttal azok az Összes közigazgatási s törvényhatósági fórumok vauuak, amelyekkel a kerületi pénztár sok tekintetben szoros kontaktusban fog állani. De különben a mai viszonyok közt a legkisebb hátránynyal sem jár, ha Csaba helyett 15—20 pereznyi differencziával és 10 kr. vasúti költség többlettel valakinek Gyulára kell át is jönnie, amit napjában háromszor cselekedhet meg, és ugyanannyiszor utazhat is vissza. Megvagyunk róla győződve, hogy Baross Gábor kereskedelmi miniszter, akitől megszoktuk, hogy amit tesz, azt megfontoltan cselekszi, csupán a kamara vasúti góczpont felfedezése kedvéért nőm fogja eredeti tervezetét megváltoztatni. A kamara ülésének másik tárgya a gyulai iparosok kérvénye volt, melyben a békésmegyei vásári rendtartásnak oly értelemben való megváltoztatását akarják kieszközöltetni, hogy a békésmegyei vásárokon az árulási sorrendben a helybeliek után a gyulai iparosok következzenek. Ez ügyben az ülésen megjelent Junászka Sámuel és Demkó József gyulai iparosok is felszóllaltak, és pedig miután ők nem tagok, az ülés különös engedélyével, de a kamara hosszas és beható vita után nem találta a gyulai iparosok kérelmét teljesíthetőnek. Végül Dobozy János m.-herényi tag indítványa folytán, Békésvárinegye alispánja megkerestetik intézkedés tételre, hogy a hordók hitelesítése a községben a helyszínén eszközöltessék.

A járványok krónikájából. A vármegye alispánjához érkezett hivatalos jelentések szerint Mező-Berényben a vörheny szüuőfélben van. — Gyulán a himlő most már egészen megszűnt. — Orosházán azonban a difteritisz igen nagy mértékben grassál. A halálozási arány ijesztően nagy. Eddigelé 127 betegedési eset közül 52 végződött halállal. A hatóság megtett annyit, amennyit hatáskörében megtehetett, járványorvost alkalmazott és intézkedett, hogy az egészséges gyermekek a betegektől elkülönittessenek. A vármegye többi községében a közegészség kielégítő.

Halálozás. Takácsi Lajos róm. kath kántort fájdalmas csapás érte. Édes anyja, Takácsy Péterné szül. Pápay Mária asszony, folyó hó 12-én meghalt. A boldogult nő végtisztessége legnap délelőtt volt igaz részvét mellett. A halálesetről kiadott családi gyászjelentés következő : Takáosy Péter saját és gyermekei László, és neje Bugár Lenke és kis leányuk Jolánka; Lajos, József és neje Bacsa Zsófia, kis leányuk Jolán; Etel, férjezett Pósa Lászlóné, Mariska és Erzsi; az elhunytnak testvérei, valamint számos