Békés, 1891 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1891-02-01 / 5. szám

bába, ki rémülve látta a vértől borított embert ki orvosi segélyt kért; ezt a szomszédságban lakó Kulpin városi s. orvos, majd később c Reisz Miksa városi orvos nyújtott. Ezeknek ar a kérdésre, hogy mit csinált, Launer azt felel te : »Egy kis öngyilkosságot akartam elkövető Launer lősebe nem életveszélyes és egy csep la za sincs, úgy hogy rövid idő alatt teljesen fel gyógyul, hogy felvilágoeitást adjon egy rég űzött sikkasztási ügyben. Addig is Launert sz rendőri felügyelet alá helyezték.

Krnák, ép ellentéte volt Launernek^ élet módjának modorában. Még délelőtt, a pénztár nők öngyilkossági kísérlete alkalmával a főtéren járkált, de meghallva a czinkostars tettét, nejet és egy gyermekét átkisérte aposáboz s vissz; térve lakására, vadászfegyverével, annak csövét jobb szeméhez szorítva főbe lőtte magát s röj tön szörnyet bait; feje szét roncsoltatott.

Ez volt a vége egy hosszú éveken, 1876 óta űzött csalásnak és bevezetése egy nagyobb bünpernek, mert bár tetjesen biztosat, mit csak heteken keresztül teljesített vizsgálat van hivat va és képes felderíteni, nem tudni, de az az eg bizonyos, h ogy Csaba városának lakossága, vált annak szegényebb osztálya, súlyosan megká rosittatott

Az öngyilkossági kísérlet és az öngyilkos ság elkövetése után a Népbank igazgatóság; azonnal összegyűlt a bank helyiségében, hogy | teendőket megállapítsa. A hatóságnál jelentés tétetvén, az összes könyvek és iratok bizton ságba helyeztettek, a pénztárak lepecsételtetteH és a vizsgálat megindittatott.

Az előző napokon a felügyelő bizottság szabálytalanságok nyomára jött, minek követi keztében az igazgatóság két szakembert kért feli a könyvek megvizsgálására, a kik borzasztó ren detlenségek és csalások nyomára jöttek. A könfl vek a kiszivárgott hírek szerint évek óta lezárt va nem lettek, a mérlegek hamisak, a betétei! nem nevek alatt vezettettek, összesen száznyolczl vanezer forint értékű pínczeváltó találtatott. A összes hiány még eddig megállapítható nem volt! de háromszázezer forintnál többre teszik. — A igazgatóság előkelő, általában tisztelt nagy reszt] jómódú emberekből áll, a kiknek azonban csak kis része ért az üzleti ügyekhez, a felügyelőséd egyet kivéve, vagyontalan egyénekből áll. A kál annál érzékenyebb, mert a banknál általában 1 szegényebb sorsuak betétei voltak elhelyezve százakra megy azon szegényebb emberek számai a kik betéteikkel egész vagyonukat veszítik, ad nagyobb összegű közpénzek is veszeudőben van, nak. A városnak Bök részvénye volt, s mintegy 30‘000 frt betétje, az árvatárnak 12.000 forinl betétje, a megy. gaz. egylet 11,000 forint betétje vész oda.

A bank 18 év óta áll fenn és 1750 daran részvényre 40 forint vagyis 70,000 frt alaptőkJ lett befizetve ; a bank részvényei még a múlt hetekben 75 forinttal keltek, vasárnap délutád azonban már 15 frttal is lehetett vásárolni azo kát, sőt hétfőn már olyan is akadt, a ki ingyem adta, ha valaki elvállalta a terheket.

A csabai kereskedő világ nincs nagyom érintve, mert ez már évek óta, látva az ott dival tozó rendetlenségeket, se nem helyezett el tő! két, se nem vette igénybe, hanem a kevésbbJ figyelmes osztály tett betéteket és vett kölcsönt Két Ízben lapunkban is történt felszólalás azért] hogy a lejárt váltók ha kifizettettek, vagy meg ujittattak nem lettek visszaadva, de az igazgatói ság mindig a leszámítolás körüli késedelemnek] tudta be. A bank a múlt évben 6 frt osztalékod adott és most is ily összegre számítottak a részi vényesek, de egy czéltévesztett golyó felrázta] könnyen hivő társadalmunkat lethargiájából.

A bank igazgatósága csődöt kért és a töri vényszék azt el is rendelte. Csődbiztosul Tribusa Gusztáv törv. vizsgáló bíró, tömeg gondnokul Fábry Károly ügyvéd neveztetett ki.“

busz Gusztáv törvényszéki birót küldette ki Bó kés-Csabára. A vizsgálóbíró még a délután fo jyaraán kihallgatta Launert. Launer a sikkasz tást a vizsgálóbíró előtt beismerte. Letartóztató sának alapját ez a beismerés képezi. — További elfogatások várhatók. — A mai napon folyamán Aradról Martini, az osztrák-magyar bank fiókjá nak az igazgatója, Weidenfeld ügyvéd, az ipar és népbank jogi képviselője itt járták, hogy tájéko zást szerezzenek ama váltok értékére nézve, i csabai népbank ügyében melyekkel érdekelve vannak. Az osztrák-magyar banknál levő váltók száma 60-ra megy ; ezek mind kisiparosoktól va ók 30—50 frt összegűek s mind jók. Ezeket i váltókat, mint hallatszik, a csabai takarékpénz tár a szegény iparosokra való tekintetből átvette Tribusz Gusztáv vizsgálóbíró kérdést inté zett a szakértőkhez, akik könyveket átvizsgálták hogy az elsikkasztott összeg lehetőleg pontos számítás szerint, mekkora ? A szakértők azt vá laszolták, hogy a hiány legalább is háromszáz ezer forint, tehát kerek egy harmadmillió.

Számba vették a váltókat is, a mennyire lehetett. Fokozza a zavart és a veszedelmet, hogy nagyon sok lejárt váltót találtak.

Az intézet pénzkészlete igen szerény kit ummát képvisel. Tűvé tettek minden értéket, összeolvastak minden krajezárt s úgy találták, hogy a népbank összesen készpéuze 2987 forintból áll.

Launer Károlynak, a népbank főkönyvelőjének, a ki magát fejbe lőtte volt, s nem találta halálosan — elég gyorsan gyógyul a sebe, de annál aggasztóbb az állapota. 27. délben a já- ásbiróság fogházában hirtelen rosszul lett. Tűs tént orvosi segélyt hívtak. Konstatáltatott, hogy epileptikus görcsök gyötrik. — Rohamai előtt letartóztatása ellen fölebbezést adott be.

A bank bukásában érdekeltek abból a czél ól, hogy javaik értékét a maguk számára meg menthessék, birtokaikat terhekkel iparkodnak ellátni. Tribusz vizsgálóbíró megsejtette az érdekeltek czélját s az összes bankhivatalnokok, valaA mint az igazgatóság és a felügyelő bizottság tagjaiA nak az ingatlanaira fenyitö zárlatot rendelt el.

Gzifrra Imre kir. ügyész B -Gyuláról jan 27. nagy hirtelen ideérkezett. Esti 8 órakor a bank bukásából kifolyólag szenzácziós elfog itás történt : Tribusz Gusztáv vizsgálóbíró letartóztatta Bartóky Lászlót, a csabai népbank vezérigazgató fát \ Mennél tovább vizsgálják a csabai bukott népbank könyveit, annál nagyobb hiányt fedeznek föl. Egyik hir szerint az elsikkasztott ösz- szeg, a melyet tegnap még csak 300,000 írtra tettek, ma már 40u,000 re hágott. Egy másik hir 417,000 forintról beszél, egy harmadik szerint pedig az eddigi vizsgálat négyszáznyolczvanötezerl forint hiányt állapított meg. — A negyedmilliós rachból rövid huszonnégy óra alatt félmilliós lett.

A bank bukásában több fővárosi pénzintézet és nagykereskedő ezég is érdekelve van. így »Magyar leszámítoló és pénzváltó bank“ 13.000 tig, melynek legnagyobb része paraszt-váltó ;

»Magyar általános takarékpénztár“ 10.000 fontig, a „Magyar országos központi takarékpénz- laru az igazgatósági tagok egyetemleges kezes sége mellett 38.00U forintig, melynek azonban]

* *

A tett elkövetése után Launer Károlynál megejtett vizsgálat alkalmával összesen 128 fo| rintot, Krnák Mihálynál pedig 122 frt és 6 drb arany találtatott.

*

* •

»Hova-tovább, mindig és több lett azoknak a száma, a kik békés-csabai népbank péuzgoudo- zási rendszere révén a tönk szélére jutottak. —■ Családok és egyesek, a kik nagyobb tőkéket összes vagyonukat fektették az intézetbe, kétség] beesetten várják a csődtömeg értéaének megállapítását.

A kiküldött vizsgálóbiztos órákon keresztül egyebet sem tesz, miut Launer főpénztárost iparkodik vallomásra birni.

Rendkívül fontos hivatalnok volt s részben ennek köszönhette, hogy egyéb feltűnő hibáit, a kártyaszenvedélyt és a tivornyázást elnézték ne-| ki. Bámulták benne azt a »ritka jó tulajdonságot*, hogy hivatalát egy perezre sem hagyta el a hivatalos órákban, s csak kettős ünnepek alkalmával utazott valahová, mikor a bank helyi eéga rendszerint zárva volt. Ennek a rendkívüli hivatallátogatási ügybuzgóságnak most már teljesen tisztában vannak az okával. Launer ugyanis, azért nem mozdult el hivatalából soha, hogy teeudőit egy perezre se kelljen átadnia másnak, a ki esetleg rájöhetett volna hibáira.

Ismerősei beszélik, a kik vele gyakrabban mulattak, hogy a főpénztáros zsebei rendszerint tömve voltak gyűrött bankjegyekkel s egy; pénznemekkel.

Január 26-án reggel hatvan főnyi közönség jelent meg a bank helyisége előtt betéti könyvecskékkel. Mindannyian közelről vannak érdekelve a bank bukása által. Pénzeiket akarták visszakapni s nagy zajongást vittek végbe, mikor megtudták, hogy nem kapnak semmit.

A népbank igazgatóságnak feljelentésére a békés-gyulai bűnfenyitő törvényszék Launer főpénztáros ellen sikkasztás büntette miatt az elő- promozatot már elrendelte s vizsgálóbirónak Triagyobb biztosítéka van. — A „Pesti hazai első

takarékpénztár egyesület“ nagy összeg erejeig, a Latzkó és Popper* nagykereskedő ezég 20.000 :tig, a »Schlesinger és társa“ nagykereskedő ezég szintén igen nagy összeg erejéig van érdekelve. Ezeken kivül a vidéki pénzintézetek közül a beszterczebányai takarékpénztár“ a „szepesi takarékpénztár* és a szepes-iglói takarékpénztár* szintén nagyobb összeg erejéig.

Launerról beszélik, hogy tehetetlen báboknak tekintette az összes hivatalnokokat s ezeld áratlanságát folytonosan gúnyolta. Valamennyi ■ek túljárt az eszén — legalább ő maga ezli állottá a vizsgálóbíró előtt — s mások is azt mondják, kogy a csabai népbank tulajdonképeni "ezetője Launer főpénztárnok volt. Az öngyil- ossá lett lőkönyvelőnek föltétlenül paktálnia kellett vele. Krnák főkönyvelő ugyanis, ha Launer készpénzt sikkasztott, a hiányt vagy elkönyvelte, vagy nem könyvelte el, a szerint, a mint Launer kiadta a rendeletet. — A vizsgálat kom- binácziója szerint lega'ább is három személynek kellett összejátszania, hogy a sikkasztást ily rendszeresen űzhették a bankban ; Launer azonban bűntársakról tudni nem akar. — Azt állítja, hogy a hiány csak 230,000 forint lehet, s hogy hiányból 200,000 forint már tizenkét esztendővel ezelőtt hiányzott. Tribusz Gusztáv vizsgálóró előtt részletesen elbeszélte, hogy mi módon hamisította meg a könyveket.

— Legújabb hírek szerűit az elsikkasztott összeg nagyságát némelyek tulzottuak mondják. Ezek szerint a hiány a 350,000 forintot aligha meghaladja. Az elsikkasztott összeget még mindig nem sikerült pontosan megállapitni.

Tribusz vizsgálóbíró az »Első magyar álta- os biztositó társaság“ és az »Egyesült budapesti takarékpénztár* igazgatóságait kérte fel hogy emberei közül egy-egy ügyes közeget engedjen át a könyvek megvizsgálására. Mihelyt ezek az elaboratumot a törvényszék elé terjesztik, a helyzet tisztázva lesz.

Legutóbbi értesülések szerint a csabai népbank elsikkasztott százezrei 150,000—450,000 font között variálnak. Folytonosan vizsgálják a "nyveket, számítják a részvényeket, a hiányt ntosan megállapítani még mindig nem sike- ült. Az egyik tételnél emelkedik, a másiknál .pad a hiány és ez igy megy tételről tételre. Biztos szamokat csak a vizsgálat befejezése után lehet mondani.

A csabai eset.

Megrendülve állunk meg a nagy raffinériá- al végrehajtott gazsagok lánozolata előtt.

Meg inog bennünk a hit emberbarátaink becsületessége iránt.

Ugylátszik, hogy ma már az a sokszor fen*

neu hangoztatott beosületesség nem kötelesség de érdem, — melyet Diogonesként kell keres nünk.

Következetes gyorsasággal sülyedünk alább alább, egész odáig, honnau csak a becsület árá lehet menekülni.

A férfi jellem fehérholló ruháját öltötte magára.

A gazok, árulók, sikkasztók s mindenféle bűnösök légiójától hemzseg a világ.

A szenytelen jellemet önösérdekből sokszo sárral dobálják s fölötte a világot elbolonditott gazság sakálhangja üvölt.

A műveltség haladásával az emberiség dudvája gomba módra szaporodik s tért hódit magának, az a sajnálandó felfogás, hogy a becsület, ott a hol a pénz. A szegény ember sok tekintetben meg vetett pária, a vagyonos osztály pedig dédelgc tett „Bébé“-je a társadalomnak.

Ott a hatalom, ott a befolyás, ott a tehet seg, ott a tiszta jellem: a hol a pénz.

Szomorú igazság; — de sok tekintetben igy van!

S ha lehullt az anuyi piszkot eltakart lepel; — ha a katasztrófa a maga borzasztóságá ban bekövetkezett; — ha anyagilag tönkre ment annyi és annyi család, akkor megnyugtatjuk ma arunkat, már t. i. azok, kiknek zsebén a katasz trófa nem vágott lyukat, — azzal a sajnálkozással, hogy: „ki hitte volnál*

Dédelgettük addig, mig volt „Mammon“, — melynek eredetét különben nem is igen kerestük, s mikor a giróképesség kiapadt, a pezsgő megszűnt folyni, a tivornya fületsértő lármája elnémult s a czigány húrja, — pénz hiányában — elszakadt: akkor amár czitált szavakban ke resüuk és sokan találunk vigaszt.

Talán egy kissé sötét színben bíráljuk t helyzetet; — talán valami kis részben túlozunk ezen felfogásunk szigorát azonban enyhítik a mindnyájunk által észlelhető tények.

Megrendülve szemléljük vármegyénk egyik legvagyonosabb és legintelligensebb haladó városa lakóinak szerencsétlenségét; — az igazak, a jók kétségbe esését; — részvéttel tekintjük az ártatlanokat, a tönkre menteket.

Ha a tiz év alatt vármegyénkben történt sikkasztások, lopások krónikáját vizsgáljuk, azt tapasztaljuk, hogy mindenütt a bizalom játszotta főszerepet.

Állításunkat példákkal igazoljuk.

Ott van a szt.-andrási, új-kigyósi és szarvasi közgyámok, a n.-szénási jegyző, Marti- nyi adó-hivatali pénztárnok, Szász ellenőr, Praz- uovszky könyvelő és Huszka László posta-főnök esete. Legújabban pedig a csabai sikkasztás.

Kivéve talán Práznovszkyt, mindannyiban teljesen megbízott úgy az intelligentia, mint a nép, és éppen az volt oka annak, hogy az el lenőrzés elhanyagoltatott.

Mi ebből a tanulság?

Az, hogy pénzkezelőnél, ne elégedjünk meg bizalommal, hanem gyakoroljuk velük szemben a legszorosabb ellenőrzést, nem feledkezvén meg a közmondásról, hogy : „Occasio facit furem! ■ Mert mi lesz velünk, ha ez továbbra is igy folytatódik; mivé devalválódik az a bizalom, melyet az intelligens osztály ma élvez; — mi lesz véleménye annak az alapjában becsületes s munkáját két kezével kereső osztálynak, ha azt látja, hogy a fogházak, börtönök s fegyházak élő-ha lottjai részben ebből a kasztból kerülnek ki.

Egyedüli vigaszunk az, hogy vannak még igazak és választottak, hogy a társadalom eme salakjai csak kivételek, kikért az egészet nem lehet és nem szabad elítélni.

Az utolsó pillanatra tartogatott revolver a helyzet kényszere alatt eldördült, s a golyó, — a fátum szereplése folytán — a fő czinkosnak ez alkalommal csak vérét fakasztotta; de életét nem oltotta ki, hogy bünhődését el ne kerülhesse.

A társadalom főembere, kire egyesek annak dejében olyan büszkén hivatkoztak; a bálok, színi előadások, hangversenyek ki- és be rándu» lásuk, evések, ivások és a vad orgiák főczeremó- nia-mestere; — mézes ajkú, parázs szemüszinésznők dédelgetett kegyencze s a czigányok Devlá*-ja ma már csak köznséges sikkasztószámba megy, kire Árgus szemű börtön-őrök vigyáznak, hogy egészségében, — mire az igaz ságszolgáltatásnak még szüksége van, — valahogy kár ne essék.

Önhibájukon kivül tönkre ment, még tegnap vagyonos i ma már koldusbotra jutott osa- ládok dühtől elkeseredett ajkkal átkot szórnak arra a czinikus gazra, kit humora a kilőtt golyó után sem hagyott cserben.

De mit használ mindez?

Azok az elpuczolt százezrek, azok a véresverejtékkel keresett és összekuporgatott forintok helyett ma már a pincze-váltók egész légiója beszél, mesél flott életről, megyékre szóló generálmurikról, dalról, muzsikáról s élvezettel átvirasz- tott éjekről 1 — — —

Most pedig azt vizsgáljuk, hogy történhetett meg mindez? Ki volt a hibás? Kit illetett a

? I

Vizsgáljuk csak a több mint 20 ,év óta fennálló pénzintézet ellenőrzését ?

Mit tett a vezérigazgató? Mit tett a felügyelő-bizottság ?

Évek hosszú során át összedugott kézzel nézte, hogy pénztárnoka dőzsöl, kártyázik, és pedig házárd játékot s két kézzel szórja a pénzt, noha jól tudhatta, hogy a 100 forint havi fizetés nem futja, hogy ennyi összegből ilyen úri pasz- sziókra nem telik.

Mondják, hogy a pénztárnoknak egy-egy erősen lezajlott éje után megvizsgálták a kasz- szát, a könyveket, mely utóbbiak — mint a vizsgálat során kiderült: 10 év óta nem voltak lezárva & mint a mór, ki kötelességét megtette — mentek, s a dinom-dánomok egész sorozatát nézték tovább egykedvűen.

Vagy talán nem is értettek a könyvek vizsgálatához ? Akkor miért nem léptek vissza ; — miért nem engedtek tért szakértőknek. Vagy! vagy! Tertium non datur! Mindkét esetben ők a hibásak.

Beszélik, hogy tavaly egy részvényes potom áron túl akart adni részvényein s azokat megvételre az igazgatónak kinálta, s midőn az figyelmeztette, hogy a részvények négyszer- ötször többet érnének a kínált áruál, az eladó rezignálva igy válaszolt: „Egy év lefolyása, alatt nem érnek azok egy fabatkát sem.“ Hogy aztán a részvények elkeltek-e ? — nem tudjuk, azt azonban igen, hogy a figyelmeztetést a már megszokott vizsgálat követte, és — sajátságos: ismét mindent rendben találtunk!

Szavahihető férfiak beszélik, hogy pár évvel ezelőtt egy nagy vagyonú és nagy bizalomnak örvendő férfiú jó akaratulag figyelmeztette a vezérigazgatót, hogy valami bűszködik Dániában, hogy nem jól állnak a bank ügyei.

S mi lett az eredménye?

Az, hogy a figyelmeztetett és becsületében sértett pénztáros elég vakmerő volt azt a tiszta jellemű férfiút párbajra hívni. Még a pénztárnok érzékenykedett, pedig akkor már nyakig állott a sikkasztásban.

Hogy mennyire megingott a bank iráuti bizalom, hogy hányán előre látták a katasztrófát, az is igazolja, hogy az intelligens osztály, az iparosok, a sülyedő hajó patkányaiként ott hagyták a bankot I tőkéjüket máshol helyezték el. A csávában egyedül a mit sem gyanító s az intézet élén állott férfiakban teljesen megbízott szegény emberek maradtak.

A fe'elősség azoké, a kiket az' ellenőrzés joga és kötelessége illetett.

Az ő bűnök, hogy városuk hitele megingott, hogy az 10 évre vissza vettetett.

Jól ismerjük a pénzintézetek előnyeit; de ha a sikkasztások ily rövid időközökben követik egymást, akkor nincs más mód, mint — eltekintve minden előnytől, — a kormány tegye rá kezét a pénzintézetekre és szabdalja meg jogait mielőbb!

Törvényt nekik, és pedig drákóit !*)

Chriszto Miklós.

Rendkívüli megyei közgyűlés.

Békésvármegye törvényhatósági bizottsága a vármegye főispánjának az 1886. évi XXI. t.-cz. 46. §-a értelthében megkívánt hozzájárulásával, az 1891-ik évi február hava 3-án és esetleg következő napjain d. e. 9 órakor rendkívüli közgyü- ést fog tartani következő tárgysorozattal:

I.

1. A Székács István lemondása folytán megüresedett közigazgatási bizottsági tagsági j elynek választás útján való betöltése.

II.

2. A m. kir. honvédelmi miniszter uruak eodelete, a lóavató-bizottságok elnökeinek az 1891. évre való megválasztása tárgyában.

3. A m. kir. kereskedelemügyi miniszter rnak rendelete. a vármegyei útadó lerovásáról,

közmunkakötelezettek összeírásáról és a kötelezettség teljesítésének módozatairól alkotott vármegyei szabályrendelet mikénti módosítása tárgyában.

4. Ugyanannak rendelete, a községi közmunka összeírása, megváltása stb. tárgyában alkotott szabályrendelet módosítása iránt.

ILI.

5. Indítvány a vármegyei tiszti uyugdij- zabályrendelet módosítása iránt.

IV.

Az állandó választmány javaslata :

6. A Soenderop vasútépítő vállalkozó ezég kérelme a Szarvas-mező hegyesi vasút engedély- okiratának bemutatására megszabott határidőnek meghosszabbítása iránt.

7. A vármegye pénztári tisztségének a vármegyei közúti alap részére a vármegyei tiszti nyugdíj — esetleg a közjegyzői nyugdij-alapból 40,000 frt kölcsön felvétele iránt tett jelentése.

8. A gyomai 33. számú átmetszésen épült hid költségeihez való hozzájárulás tekintetében,

*) A kormány maga-magát sem tudja ellenőrizni; példa: Kókáo etb. és a gyulai kir. adóhivatali eset.

Stark.