Békés, 1891 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1891-09-20 / 38. szám

38-ik szám. Szerkesztőség: Főtér, Dobay János ke­reskedése, hova a lap szellemi részét illető köz­lemények intézendők. Kéziratok nőm adatnak Előfizetési díj: ■ i Egész évre . 5 frt — kr, Félévre ... 2 »50 Évnegyedre . 1 1 25 Egyes szám ára 10 kr. Gyula, 1891. szeptember 20-án. X. évfolyam. f } Társadalmi és közgazdászati hetilap MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. Felelős szerkesztő és kiadó tulajdonos: ZDoToay1 János. Eiadi hivatal: Főtér, Prág-féle ház, Dobay János könyvárus üzlete, hova a hirdetések és nyilt-téri közlemények küldendők. Hirdetések szabott áron fogadtatnak el Gyulán, a kiadó hivatalban. ; Nyílt-tér sora 10 kr. ’V» ti in, -f 1 j Hirdetések felvétetnek: Budapesten: Goldberger A. V. Váczi-utcza 9. sz. Mezei Antal Dorottya-utcza 6. sz. Schwarz Gyula Váczi-utcza 11. sz. Eckstein Bernát fürdö-utcza 4. sz. Haasenstein és Vogler (Jaulus Gyula) Dorottya utcza 8. sz., — Bécsben: Moose Rudolf és Dukes M. hirdetési irodáiban, a szokott előnyös árakon. Előfizetési felhívás a 1S01. ó^ri IT7"-ils: neg:yed.óre. Évnegyedes tisztelt olvasóink előfize­tése e hó végén lejárván, teljes tisztelettel kérjük annak mielébbi szives megújí­tását, s lehetőleg új előfizetők gyűjtését. Lapunk e megyében sokkal régibb, semhogy hosszas ajánlgatásokra szükségünk volna; iránya közönségünk előtt ismeretes, s az eddigi támogatás tanúsítja, hogy ez irányunk helyes; czélunkat eléggé hangoz­tattuk, s ha azt újra tennénk, csak ismét­lésekbe bocsátkoznánk. Előfizetési ára lapunk élén olvasható, s az legczélszerübben postautalványon küld­hető be „a ,Békés* szerkesztősége és kiadóhivatala Gyulán“ czím alatt. A vármegye közgyűlése. A vármegye tavaszi közgyűlése óta nem merültek fel olyan események, melyek az újdonság ingerével hatva, nagyobb ér­deklődés keltésére jogosíthatnának. A vár­megye őszi közgyűlése, a meglehetősen terjedelmes tárgysorozat daczára, egyhan­gúnak, hogy ne mondjuk unalmasnak ígérkezik. Igaz, hogy a közgyűlés erős munka­időre is esik. A szüret — ahol t. i. a fillokszéra s az idei nagy jégverések a ter­mést el nem pusztították — megyeszerte holnap kezdődik, a tengeri szedés pedig mindenfelé folyamatban van. Nagyon érde-\ kés tárgy legyen az, mely a megyebizott­sági tagoknak gazdálkodással toglalkozó túlnyomó részét ilyenkor a székvárosba vonzani képes legyen. Hát ilyen érdekes és tegyük hozzá, hogy érdekességén felül, még fontos tárgy pedig önkéntelenül is kínálkozott volna, ha amint pár héttel ezelőtt még kilátás volt reá, akadt volna olyan független me­gyebizottsági tag, aki Szapáry Gyula gróf belügyminiszternek, vármegyénket és vár­megyénk adminisztrácziójátwéZíaííawMi meg* bélyegző nyilatkozatával szemben állás foglalást indítványozni merészéit (?) volna. Szégyenünkre mondva : Békés vármegye aligha nem az egyetlen törvényhatóság az ország területén, mely olyan magas hely­ről elhangzott, és tegyük hozzá hogy igaz­ságtalan enuncziácziót, aminő a miniszter­elnöké volt, meghunyászkodva, némán, el­lenmondást, tiltakozást, vagy legalább vé­dekezést meg sem kísérelve, eltűrni, zsebre dugni képes legyen. A fó- s póttárgysoro­zat legalább nem tanúskodik róla, hogy a famózús miniszteri nyilatkozat valaminő indítvány, vagy határozati javaslat alakjá­ban tanácskozás tárgyát képezze, s igy nincsen egyébb hátra, mint hogy mi is bünbánólag vonjuk vissza a belügyminisz­teri „Kraftausdruck«-ok fölött annak ide­jében talán kissé élesen nyilvánított mél­tatlan Kodás unkát, mert el kell ösmernünk, hogy az a vármegye, amely ilyen minisz­teri szavak fölött hallgatagon napirendre tud térni, helyesebben írva azokat még napirendre sem meri tűzni, az a vármegye teljes mértékben rászolgált és megérdemli, hogy úgy bánjanak el vele, ammt a bel­ügyminiszter, nem csupán ama kirohaná­sában, hanem más egyéb tényeiben is el­bánt, s remélhetőleg jövőben is eként fog cselekedni. Ama körülmény, hogy a közgyűlés tisztviselő választással is egybe lesz kap­csolva, ezúttal egyátalában nem ok reá, hogy a bizottság tagjai nagyobb számban jöjjenek be. Az üresedésben levő állás tud­valevőleg a szarvasi főszolgabirói, melyre tudtunkkal mindössze ketten pályáznak : dr. Krcsmárik János h. főszolgabíró s Po- povics Szilveszter a vármegye első aljegy­zője. Mindkét jelöltnek vannak hívei, mind- azáltal a választási küzdelem nem ígérke­zik hevesnek. A közgyűlésnek egyik legfontosabb s egyúttal zsebbevágó dolga a különféle pót­adók megszavazása. Egy perczentes pót­adó kell a megyei közkórház további haló gatást nem engedő végleges kiépítési költ­ségei, egy perczent pedig a betegápolási alap részére. Mindkét rendbeli pótadó megszavazását a szükséglet nemcsak indo­kolja, hanem elkerülhetlenné teszi. A katona beszállásolás évről évre nagyobb terhet ró a vármegye közönségére. Úgy tudjuk, hogy a pótadó e czimen most is felemelni javasoltatig ; noha a költségve­tés még nem számit arra, hogy a mun­kásmozgalmak miatt a vármegye számos községébe kirendelt katonaság tetemes el­szállásolási költségeit esetleg ezen alap fogja fedezni. Eme kérdéssel kapcsolatos! különben (Jsorvás községnek a tárgysoro­zat 19-ik pontja alá iktatott kérvénye, mely­ben a község a katonaság elhelyezési költsé­geit a katona beszállásolasi alapból kéri fe­dezni. Hg Gsorvásnak, és az o példáján el- indulolag esetleg más községeknek ohajat, mely szerint a tetemes elszállásolási költ­ség fizetésének kötelezettsége aiul szaba­dulni vágynak, nem csak méltányosnak, hanem jogosultnak is tartjuk; nem olyan arou azonbau, hogy ezen költségeket a vármegyének, törvényhatósági potadoval kezdettől lógva busásán ellátott összkö- zönsége viselje. Ezen katona elszállásolá­sok, akár volt rájuk szükség, akár nem — ami tölött nem akarunk vitatkozni — nem csak egyes községek, vagy a vármegye ér­dekében, hanem azok szűk körén telemel- kedö állami szempontból történtek, és így ezen elszállásolási, s egyáltalában a mun­kás mozgalom előidézte költségek fede- zése, igazság és méltányosság szerint csak is az államkincstárt terhelhetik. Lapunk szűk keretét túlhaladná a tárgysorozat minden pontjára nézve meg­tenni észrevételünket; ez lehetetlen, de egyúttal felesleges is lenne, annyival in­kább, mert az állandó választmány eddig elé hozzá szoktatott bennünket, hogy a tanácskozás alá jutó ügyeket nagy gond­dal, körültekintéssel es alaposan készíti elő, mely körülmény nagyban megköny- nyiti a sajtónak ellenőrző kötelességét. — Mindössze még egy tárgy van, amely fö­lött nem akarunk hallgatag elsiklani, azon reményben, hogy ez a tény a közgyűlésen is beható tanácskozás tárgyát fogja ké­pezni. A községi gyámpénztáraknak a köz­ségi kezelés és önkormányzat alatt leendő további meghagyása ugyanis olyan felté­telekhez szándékoltatik köttetni, amely fel­tételeket a gyámügyi törvény sem szabja elő, de a községek sem teljesíthetik, ha csak különben is magas közterheiket az elviselhetetlensógig nem akarják fokozni. Miután azonban nemcsak a községeknek önkormányzati joga — mit csonkittatla- nul óhajtunk megőrizni — hanem közgaz­dászati s különösen a közhiteli szempon­tok is amellett szólanak, hogy a gyám* pénztárak továbbra is a községek kezelése alatt maradjanak, csak az elöljáróság, fő­szolgabírók és az árvaszók teljesítsék jövőben nagyobb szigorral ellenőrzési kötelességü­ket, reméljük, hogy a közgyűlés nem fog egykönnyen beleegyezni a községi gyám- penztárak megszüntetésébe, illetőleg azok czentralizácziojába ; nem log már csak azért sem, mert — tudvalevő dolog — ho^y a közigazgatási törvényjavaslatok között a gyámügyek relormja is benfoglaltatik és oly „periculum in rnora“ nem forog fenn, mely epen Bókésmegyére nézve nehezítse meg az új törvény életbe léptének megvárását. T Ált Cg A. Hallgass te szív..! Hallgass te szív, hallgass te rab I Csörgesd tovább a lánczolcat, Mit szép szeme reád rakott; Börtön lett már a te lakod. Legyőzve és leigázva — Ne gondolj te semmi másra, Mint csupán a szerelemre; Értté sok száz — irigyelne I Szerelemért hány szív dobog I? S az a furcsa, kínos dolog. Hogy nem jő el szép tavasza ; Míg vágy s óhaj elhervasztja. Te benn vagy e kikeletben : A szellő is értted lebben S neked nyilik minden virág ; Élvezd, rabold, szedjed tehát I . . . Nyájas börtön a te lakod I Mit szép szeme reád rakott : Csörgesd tovább a lánczokat . . . Hallgass, te szív, hallgass, te rab 1 Jámbor. é p d a 1. Hol a Körös vize gyorsan folydogál, Képzeletem mulatozni oda jár ; Láthatatlan, mint egy tündér Be-beles az ablakon, Megvizsgálni: mit csinál ott Az én édes angyalom 1 ? Harmat-keze levelet ír sebesen, Minden szava azt susogja : szeretem 1 És a csókot és ölelést, Mit belé ir édesem : Már, ajkamon, már keblemen Érezem és élvezem 1 Igen bizony, édes — kedves tubiczám 1 Hozzád megyek minden késő délután: Megcsókollak, megölellek Képzeletben csöndesen . . . S te azt hiszed, azt gondolod ; Álmodoztál — éberen 1 Meteor. 2*£egrixixa.á.2xi. ... Megiunám a világ borát, Még se’ oltja szomjam’; Nem az vagyok, nem lehetek — Aki nem rég’ voltam. Mig ezelőtt önkénytelen Templomba vitt lábom ! Most, mint korhely, éjjel-nappal Csak a korcsmát járom. Hordd hát a bort, csaplárosné 1 S mig kortyonkint nyelem : Fulladjon e tengerbe — a Kigúnyolt szerelem I Korhely. Az utolsó forradalmi proklamáczió. Az i348—49-iki szabadságbarcz emlékei­nek kiállítása nemcsak ama nagy idők nagy eseményeiről szóló képekben, nemcsak a vér­tanúktól maradt drága ereklyékben gazdag, hanem a függetlenségi harczra vonatkozó ok' mányokban is. A proklamácziók gyűjteményé­ben állandó élénk érdeklődés tárgya az utolsó forradalmi kiáltvány, a mely a kiegyezés előtt négy évvel, 1863. nov. 24-én kelt s követke­zőleg hangzik: Kossuth Lajos Kormányzó Rendeletéből Az Országos Függetlenségi Bizottmány. A Nemzethez. Tántoríthatlanul él Nemzetünk keblében a hü ragaszkodás az 1849-iki zászlóhoz. Min­den alkut kizáró határozottsággal el van a Nemzet nagy többsége tökélve, lerázni Ha­zánkról I gyűlölt német uralom jármát. De mert nemzeti életünk küljelenségei újabb időben ez eltökéléssel nem voltak össz­hangzásban, Hazánk természetes szövetsége­seinél külföldön Nemzetünk határozottsága iránt kétség támadott. E kétség volt a legnagyobb akadály Kormányzónk útjában Hazánk felszabadítá­sának biztosítására intézett törekvéseinél. Ez akadálynak elhárítását sürgős paran­csoló szükséggé teszi a világesemények leg­újabb fordulata, mely az idegen járomban szen­vedő népeknek a felszabadulásra kedvező ki­látást ígér. Életjelt kell adnunk; miszerint természe­tes szövetségeseink meggyőződjenek, hogy a közös ellenség ellen a Magyar karjára bizto­san számíthatnak. Gonddal kell lennünk, hogy az események fordulata felett megfélemlett Osztrák ámításai Nemzetünket halóba ne ke­ríthessék. — Készülnünk kellt hogy a ked. vező alkalmat erélyesen felhasználni képesek legyünk. Ezeknek eszközlése végett Kossuth Kor* mányzó úr minden ezelőtti megbízatásokat meg­szüntetve, egy új Országos Bizottmány alakítá­sát tartván szükségesnek elrendelni; ezennel tudtul adatik a Nemzetnek, hogy e rendelet következtében az Országos Függetlenségi Bi­zottmány megalakult, s hogy az czélul tűzve ki magának az 1849-iki Függetlenségi Nyilat­kozat valósítását, az ügyeknek Hazánk vá­lasztott Kormányzójától vett s veendő utasí­tások szerint vezetését minden áldozatra kész határozottsággal kezeibe vette. A Bizottmány megvárja a Nemzet haza­fias érzelmeitől, hogy körülmény szerint ki­adandó rendeletéi kész engedelmességgel, irányadási követéssel, intézkedései közremun- kálással s foganatosítással találkozandnak. Az 1849-iki zászlónak mind nyilt, mind külö­nös figyelemmel kitérendő álarczos elleneit komolyan inti, hogy minden fondorkodások* tói, a honárulásra mért büntetés terhe alatt óvakodjanak. — Mindenesetre pedig kinyilat­koztatja az Országos Függetlenségi Bizottmány, hogy rendeletéinek sikert, intézkedéseinek fo­ganatot szerezni tudand is, el is van határozva. Legyen e nemzet jó reménynyel. Készül­jön minden becsületes hazafi a cselekvés­hez! Jelszavunk : 1849. és győzelem 1 Kelt Buda-Pesten, November 21-én 1863. Az „Ortzágoi Függetlenségi Bizottmány“ feliratú pecaéthelya,

Next

/
Oldalképek
Tartalom