Békés, 1891 (10. évfolyam, 1-52. szám)
1891-08-16 / 33. szám
33-ik szám. Gyula, 1891. augusztus 16-án. X« évfolyam* Szerkesztőség: Főtér, Dobay János ke- * réskedése, hova a lap szellemi részét illető közlemények intézendők. Kéziratok nem adatnak vitua. Előfizetési dij Egész évre ! 5 frt— kr.j Félévre1 I 2 » 50 » • Évnegyedre v 1 ••» 25 » Egyes szám ára 10 kr. 1; Társadalmi és közgazdászati hetilap MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. Felelős szerkesztő és kiadó talajdonos: IDoTosty Tán.os. Kiadó hivatal: Főtér, Prág-féle ház, Dobay János könyváras | üzlete, hova a hirdetések j és nyilt-téri közlemények' küldendők. Hirdetések szabott áron fogadtatnak el Gyulán, a kiadó hivatalban. Nyílt-tér sora 10 kr. Hirdetések felvétetnek: Budapesten: Goldberger A. V. Váczi-utcza 9. sz. Mezei Antal Dorottya-utcza 6. sz. Schwarz Gyula Váczi-utcza 11. sz. Eckstein Bernát fürdö-uteza 4. sz. Haasenstein és Vogler (Jaulus Gyula) Dorottya utcza 8. sz., — Bécsben: Moose Rudolf és Bukes M. hirdetési irodáiban, a szokott előnyös árakon. ISIS. a-o.gruiszt-a.s 13. — 1391. augusztus 12. A b.-csabai ág. ev. egyháznak ismét halottja van,: még nem egy egész éve, hogy Dr. Szeberéfiyi Gusztáv nagynevű püspöke földi pályáját bevógezte, már ismét a néhainak évtizedeken át lelkész-, az egyház- és közuevelésügy terén pedig ernyedetlen buzgalmu pályatársa költözött el oda, a honnan visszatérés nincs, S itt e földön kortársai 8 az utódok előtt csak annak emlójre marad fönn, mit jót tett, mit az emberiség javára, boldogságára, s a tökéletesedés felé törekvésre előmozdított, vagy annak előmozdítása körül hathatósan ténykedett. Pedig a boldogultnak elég hosszúra terjedt élete s ezalatt papi működése, majdnem teljes félszázadon át, és e hosz- szú idő alatt mint lelkész hívei javát- üdvét, mint ember és hazafi, emberbaráti és hazafiúi kötelességét, maradandó becsű művei által pedig a hazai tudományosságot, különösen a történelem és régészet terén, lankadatlan fáradsággal és tudományos búvárkodással mozditá elő, mindenkor azok közzé fogjuk sorolni, kik a magasabb kor daczára is letüntükkel, ha nem is egy ország, de megyénk közr művelődése terén oly űrt hagynak maguk után, melynek betöltése vajmi nehéz, és kérdés : hogy egy hamar betölthető lesz-e? hisz azok sorai, kiket idő, kor, anyagi viszonyok s az ebből kifolyó szükség — komoly törekvésre, határozott czéltudatos működésre utaltak, sorainkban mindinkább ritkulnak. Pedig a boldogult azok közzé 1 tartozott, kik nem tekintették, hogy már ifjú éveikben, szorgalmas fáradsággal bevégzett pálya után oly állást nyertek, a melyen kizárólag hivatalos kötelességeik teljesítése által is kényelmesen, gond nélkül élhettek volna, mert. egy oly egyház, mint a csabai, javadalmazása az azzal járó hivatalos ügykörön túl nem igényel más nagyobb munkásságot; de az elhúnyt nem tekinté kielégítőnek szellemi munkásságára az egyszerű papi kört, híveinek vallás-erkölcsi oktatását; hanem szűknek találva e kört, melyre ifjú éveiben kizárólag készült, törekedett feljebb, törekedett oda, hol neve nemcsak egyházközsége, hanem egyházkerülete, és még azon túl a haza tudós világa körében is említett legyen; — és tette ezt nem anyagi körülményeinek előnyére, hanem tu- dományszomját kielégítve, inkább kárára. Több mint 30 éve közvetlenül ismertük az elhunytat s gyakran volt alkalmunk érintkezni vele mint lelkészszel, mint emberrel, mint tudóssal; — mint lelkész láttuk híveit tanácstalanságaikban hozzá jönni, hallottuk az atyai szavakat, melyeket a viszonyok szerint vagy oktatva, vagy felvilágosítva, sőt atyailag feddve is hozzájuk intézett s bár ily jeleneteknek többször voltunk tanúi, de egyetlenegynél sem volt alkalmunk elégedetlenséget venni észre annak arczán, kihez szavai intézve voltak; az emberek különféle bajainak elintézsében olyan volt, mint az orvos, ki szavai által a haldoklót is az utolsó pillanatban reményre indítja. — Mint ember mindenki iránt nemcsak előzékeny, nem csak szives, de társalgása által valóban lekötelező modorú volt, szívj ósága által mindenkit, ki vele érintkezett, meghódított s bizalmas körben humortól csillámló kedélyét is ragyogtatta; — mint tudós fáradhat- lanul dolgozott a vallásiak mellett a történelem és a régészet terén, folyton búvárkodva, országszerte levéltárakat kutatva, hogy felderítse megyéjének múltját, mely majdnem másfél századig nem létezett, s melynek múltját csak egy két néma rom jelzé. — Éltető lelke volt az 1874. évben alakult „Békésmegyei régész- és mivelő- dés történelmi társulatnakJ, mely pezsgő tudományos életét mig emésztő betegsége be nem következett nékie köszönhető; ő volt az, ki évről-évre mindenkor más más helyen fel tudta kelteni a 'rendezett felolvasások és közgyűlések által a társulat iránti érdekeltséget, melynek maradandó emlékei az. egyesület által évenként kiadott évkönyvekben vannak letéve. A társulat gyűléséről gyengélkedő egészsége miatt csak a múlt évben maradt el s betegség akadályozó őt utóbbi években lankadást nem ismerő munkásságában is; de azért folytonos érdeklődéssel kisérte a társulat minden mozzanatát. Nyugodj békében dicsőült, az életnek sokszor küzdelmei, de folytonos fáradozásai után nyugalomra tértél reánk hagyva örökségül példádat, hogy miként kell az összemberiség javára élnünk. — Béke hamvaidra, áldás emlékedre ! ! A dicsőültnek rövid életrajzát a következőkben adjuk: Született 1818. évi augusztus 13 án Sámsonházán, Nógrád-megyében. Atyja Haan János ág. ev. lelkész ugyanott, a ki fia születése után Csabára választatván lelkésznek, nemsokára ide költözött. Elemi iskoláit Csabán, gymnasiumi iskoláit pedig Mező-Berényben végezte, honnan a felsőbb osztályokra s theologiára Eperjesre ment, hol a »Magyar társaságnak« volt számos mai elhunyt kitűnőségeinkkel tagja, kik közül megemlitendök Székács József, Sárosy Gyula, Yahot Sándor, Yahot Imre, Kerényi Frigyes, már elhunytak — s a még élő Irányi Dániel. A tfieplogia végeztével Vidovich Ferencz békési főszolgabírónál mint nevelő működött, annak gyermekeit — köztük a most Gyulán levő Vidovich Menyhért honvéd őrnagyot — oktatván; ott készült a hittani vizsgálatra is. A melyet 1841-ben le is tett. Ezután megválva nevelői állásától, Németországba a jénai s utóbb berlini egyetemekre ment, hol kiválóan theologiai, bölcsészeti és történelmi tanulmányokkal i foglalkozott. 1842-dik évben onnan vissza térve, Csabára hivatott meg segédlelkésznek s az első magyar iskola tanárának, hol nagy buzgalommal és hévvel értékesítette szerzett ismereteit határozottan magyar nemzeti irányban, s már ekkor ő vetette meg Csabán azon magyarosodásnak s magyar nemzeti érzületnek alapját, a mely 1848-ban a szabadságharcz alatt nyilvánult I azóta Csabát idegenajkúsága mellett is leglelkesebb magyar városaink sorába emelé. A szabadságharcz alatt mint tábori lelkész működött s a néphez felvilágosító és lelkesítő felhívásokat bocsátott: majd Nagy-Lakra választatott meg papnak, hol egészen 1855-ik évig papi hivatásának élt, a midőn atyjának bekövetkezett halála után a csabai evangélikusok egyhangúlag választották meg rendes lelkészüknek. Itt 36 éven át kifejtett működését nem ecseteljük, meg fogja azt tenni nálunknál avatottabb egyén és hisszük, hogy terjedelmes, élte egész működését megvilágító életrajza meg fog jelenni a »Békésmegyei régész- és müvelödéstörténelmi társulat évkönyveidben melynek a boldogult ernyedetlen működése és tudománya által egyik létre hozója volt; annyit azonban már itt is kénytelenek vagyunk kijelenteni, hogy az a nagy fokú haladás, mely Csabát bárom évtized óta jellemzi, a boldogultnak tevékenységével össze van forrva, attól elválaszthatlan. Az általa írott és kiadott munkák a követketkezök : B.-Csaba m. városa leírása. Magyarul : és tótul. Énekeskönyv a b.-csabai ev. egyház külön használatára. Ó- és Uj-Nagylaknak történetei. Jena hungarica, sive memoria hunga- rorum a tribus proximis saeculis academiae ienensi adscriptorum. Időszaki tábla a magyarhoni evangélikus egyház történeteihez. Időszaki tábla Magyarország történeteihez. Keresztény egyház története, algymn. számára. Békésvármegye hajdana. Tudományos kutatásainak alaposságára vall nyomtatásban megjelent értekezése, Dürer Albrecht hires német festőről, kit Békés- megyeinek vall s a Gyula mellett egykor létezett Ajtós községből származtat. Megirta ezeken kívül a megyei közgyűlés megbízásából »Békésmegye monographiá- ját« mely a milleneum alkalmára jelenne meg; s ezeken kívül számos történelmi tanulmányra valló értekezését Békésmegye múltjáról, melyeket egyes hazai könyvtárakban fedezett fel s évről évre az egyleti évkönyvben jelentetett meg, a melyekben felfedezett régi leletek is ismertetve vannak. Irodalmi és tudományos ismereteinek méltatásául a magyar tudományos academia már évekkel ezelőtt tagjai sorába felvette, a király pedig 40 éves lelkészi hivatalkodása alkalmából a Ferencz-Józsefkrenddel tüntette ki. * * * A megboldogult lelkész már több éve szepvedett torokbajban és utolsó templomi beszédét 1889-ben márczins hóban tartotta. Azóta csak- kedvencz tárgyával, a tudománynyal foglalkozott és mint maga mondá, többet dolgozott mint pályája kezdetén tiz év alatt. Sok befejezetlen mű maradt utána. Két hó előtt jobban érezte magát, s a kis templomban reggeli istentiszteletet is végzett. Az agg lelkészt gyöngéden ápoló környezete mindig attól tartott, hogy halálát torokbaja fogja okozni; azonban két hét előtt nagyfokú elgyengülés állott be nála, mely ágyba fektette és 74-ik születés napja előtti éjjelen végelgyengülésben kilehelte áldott jó lelkét. Haan Lajos azon kevés számú szerencsések közé tartozott, a kiknek nincsenek ellenségeik, mig tisztelőik sorába találjuk mindazokat, a kik ismerik őket és ő az általános tiszteletet meg is érdemelte. Egész élete a hasznos munkásságnak volt szentelve. Nem élt csak magának, családjának, hanem egyházának, hazájának és az emberiségnek is. A csabai ág. hitv. evang. egyház a következő gyászjelentést adta ki: A b.-csabai ág. hitv. evang. egyház mély fájdalommal jelenti hü lelkipásztorának: nagytiszteletű Haan Lajos urnák. Ferencz József-rend lovagja, egyetemes egyházi főjegyző, magyar tudományos akadémia levelező tagja stb. élete 73-ik, lelkipásztor- sága 48-ik évében, aug. 12-én, hosszas szenvedés után történt elhunytat. A boldogult hült tetemei aug. )4-én, pénteken délután 3 órakor a kastélyi sirkertben örök nyuga-' lomra tétettek. Az Ur bocsássa el hü szolgáját és adjon neki örök békességet! B.-Csa- bán, 1891. aug. 12-én. A család által kiadott gyászjelentés a következő: özv. Haan Lajosné született Vilim Amália; valamint veje; Zsilinszky Mihály ; unokája: Zsilinszky Lajos; úgyszintén sógornői: Vilim Vilma, özv. Haan Vilmosné született Hoffmann Paulina, gyermekeivel, özv. Vilim Jánosné szül. Csorba Etel-' ka gyermekeivel; — unokaöcscsei: Leszieh László és Endre és számos rokon fájdalommal telt szivvel tudatjak a felejthetetlen férj, illetve após, nagyapa, sógor, nagybátya és rokonnak nagyságos és nagytiszteletü Hann Lajos békés-csabai ev. lelkész, a Ferencz Jó- zsef-rend lovagja, a magyarhoni ágostai hitvallásnak egyetemes egyházi főjegyzője, a magyar tudományos akadémia és a dorpati tudós-társaság levelező, a magyar történelmi társulat, a magyar heraldikai és genealógiai társaság igazgató-választmányi tagja, a békésmegyei régészeti- és közmüvelodés- történeti egylet másodelnökének stb. folyó hó 12-én reggeli '/4 3 orakor élete 73-ik, boldog házassága 4z-ik évében hosszas szenvedés után bekövetkezett gyászos elhunytat. A boldogult hült tetemei í. hó 14-én délután 3 orakor fognak a kastélyi temetőben levő családi sírboltban örök nyugalomra helyeztetni. B.-Csaba, 1891. augusztus 12. Béke poraira ! — Áldás emlékére 1 * * * A ravatal a parockián volt felállítva feketével bevont teremben, melyet exoticus növények díszítettek, s melyen a család koszorúja volt elhelyezve. — 14-én reggel a nagy templomba szállíttatott a koporsó s ott helyeztetett ravatalra. A temetési szertartást délután 3 órakor kezdték meg, Ácliim Ádám szarvasi esperes-lelkész tót beszédet, Sárkány Sámuel bányakerületi püspök pedig magyar beszédét, s utánna a koporsó felett imát mondott. — Az egyházakra, összes iskolákra, kaszinóra és polgári körre gyászlobogókat tűztek ki. A temetés d. u. 5 órakor tartatott meg nagyszámú közönség s e között számös vidékiek, az elhunytnak tisztelői részvétele mellett, kik az elhunyt hamvait a temetőbe kisérték, megadván az utolsó tiszteletet annak, kit életében mint igaz atyát ús barátot őszintén tiszteltek és szerettek. — A temetőben az utolsó imát Jeszenszky l'iároly mezö-berényi lelkész mondotta s a Uemetési szertartást a dalárda gyász-zsolozsmája rekeszté be. Dobay János.
