Békés, 1891 (10. évfolyam, 1-52. szám)
1891-06-28 / 26. szám
2G-ik szám Gyula, 1891. junius 28-án X. évfolyam. Szerkesztőség: Főtér, Dobay János kereskedése, hova a lap szellemi részét illető közlemények intézendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Előfizetési dij : Egész évre . 5 frt — kr. jj Félévre . . . 2 » 50 » * i Évnegyedre . 1 » 25 » 1! Eyyes szám ára I0 kr. v Társadalmi és közgazdászati hetilap. MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. Felelős szerkesztő és kiadó tulajdonos: HDoloa.^ Tán-OS. Kiadó hivatal: i Főtér, Prág-féle ház, Dobay János könyvárus i; üzlete, hova a hirdetések íí és nyilt-téri közlemények I i küldendők. y > Hirdetések szabott áron fogadtatnak \ el Gyulán, a kiadó hivatalban. Nyílt-tér sora 10 kr. Hirdetések felvétetnek: Budapesten: G-oldberger A. V. Váczi-utcza 9. sz. Mezei Antal Dorottya-utcza 6. sz. Schwarz Gyula Váczi-utcza 11. sz. Eckstein Berndt fürdö-utcza 4. sz. Haasenstein és Vogler (Jaulus Gyula) Dorottya utcza 8. sz., — tíécsben: Moose Rudolf és Dukes M. hirdetési irodáiban, a szokott előnyös árakon. Előfizetési felhívás a t r 1891. éri második féléri folyamára. A félév befejeztének közeledtével tisztelettel kérjük lapunk pártolóit, kiknek előfizetése I hó végén lejár, annak mielébbi szives megujitására. Az előfizetési ár lapunk homlokzatán olvasható, s az legczélszerübben posta utalványon tehető meg. Gyulán, junius 18. 1891. A „BÉKÉS“ kiadó-hivatala Gyulán. A tisztujitás küszöbén. Megyénket és közvetve városunkat is érdeklő socialis kérdések feletti nézet nyilvánítás annyira igénybe vette hetek óta lapunkat, hogy saját ügyeinkkel úgyszólván csak a tizenkettedik órában foglalkozhatunk ; pedig e bennünket érdeklő kérdés szintén nézet nyilvánitást igényel. Röviden megemlékeztünk már a képviselő testületnek folyó hó 8-án megejtett választása alkalmából történt felírissitésé- ről; és sajnosán kell jeleznünk azt, hogy az uj emberek között elvétve találunk csak í olyanokat, a kik mint képviselők városi közügyeink előmozditásában képesség és szakértelem által tónjmzők lehetnének; választva lettek nagy részben képviselők, a kik numeráinak, dj nem ponderálnak; pedig a ki ismeri viszonyainkat, ismeri a missiót, melyet még a jövőben, sőt külö Emléklapra. Nem a külső szépség s a szem ragyogása, Melynek talán nincsen sokak előtt mása; Nem az arcz rózsái, nem az fő előttem, Kedveset kerestem, mióta felnőttem. Az a nő ér sokat, a kin nem a szépség Hódit, hanem belső, tiszta, nemes érzék, — Kiben nincB önhittség, sem gőg, sem kevélység, Főjellemvonása : hűség és szerénység! Találtam is egyet. . . nem bájos az areza, De azért kiállhat bárkivel is harczra : Határozott jellem, gyémánt tiszta, lelke, Belé a Teremtő hű képét leheltei S valahányszor látom azt a szende képet, Látására szivem mindig újra éled; S ha megtud becsülni az a leány engem: Boldog leszek vele egész életemben I Ifjú Técsy József. Az esti szél. A tutaj kiért a komor világu hegyoldalak közzül a sík folyóra s lassan, méltóság- teljesen úszott lefelé. A part körül törpe fűzfák terjeszkedtek terebélyes koronájukkal. Imitt-amott szegély-: zet gyanánt mint valami szuronyerdő, a hegyes levelű sás nyúlt a magasba. A kora tavasz üde melege kicsalta a csordákat is téli jászoluk mellől s tompa bőgéssel, kolompo- lással legeltek, kérődztek a füzes alján levő réten. Leheveredve, gondolatokba merültan nősen a jövőben betöltenünk kell, az a képviselőknél nem számot, hanem súlyt óhajtana. Tartunk tőle, hogy a legéletrevalóbb kérdések megoldásánál: mint vagyonszerzés, jövedelmező ügyletek megkötése stb. ismét hónapokra terjedő huzavona következik be. Ezek előre bocsájtása után térjünk át tulajdonképeni tárgyunkra, a holnapután, folyó hó 30-án megtartandó városi tisztujitásra. Egyet az ezelőtt hat évvel lefolyt választással szemben örömmel konstatálhatunk, i ez az, hogy ma teljes megnyugvás van a rendezett tanácsú szervezetben; még azok is, kik ezelőtt hat évvel agitáltak nem annyira tán a szervezet, mint inkább egyes személyek ellen, az idő gyógyító és simító hatása alatt annyira megnyúgodtak, hogy már a közel múltban nem csak hivatalt vállaltak, de a jövőben is bármily szerény hivatalt, — nem anyagi érdekből - elfogadni hajlandók; — és ez mindenesetre társadalmi viszonyaink rendezésére előny, mert átlátják azt, hogy nem a szám, hanem az értelmi túlsúly döntő egy város közéletében, annak jövő előhaladásában. A mi a holnapután! választás eredményét illeti, arról ma még egyáltalában tájékozva sem lehetünk, mert vélemény mondásra döntő értekezletek még eddig nem csak hogy nem tartattak, hanem a részlegesen tartott egy értekezleten is a vélemények annyira szét ágazók voltak, hogy konkrét megállapodást azokból nem re- gistrálhatunk. Egyiknek ez kellett, a másiknak nem kellett, és ha a megnyugvás látszata fejezte is be az értekezletet, a vélemények s nézetek szilárd csoportosítása nem történt meg. A választástól csak két rövid nap választ el bennünket; lesz-e még e rövid idő alatt értekezlet, mely irányadó legyen a választásnál, nem tudjuk; de ha lenne is, irányadónak csak is az esetben tekinthetnénk, ha az ott kifejlett eszmecseréknél a kissebség képes volna magát a többségnek alávetni, de ennek feltevése titkos szavazásnál nagyon is kétes. Ha az eddig megtartott értekezlet véleménye és nézete emelkednék túlsúlyra, akkor a szavazás alighanem a késő délutáni órákig húzódnék el, ha csak a déli harangszó nem veti súlyát a latba, mert nagyon kevés állás az, a mely felkiáltás útján töltetnék be, kezdve a legelső polgármesteri álláson, az utolsó irnoki állásig, pályázó pedig van bőségesen. A jelölendő egyének képességét nem szellőztetjük; hiszen még határozottan nem ismerjük a pályázókat sem; annyit azonban már jelenleg is mondhatunk, hogy ama nyugodt választások ideje, a mely 1873. 1869. 188ő-ik évben volt — utóbbi évben még felizgatott szenvedélyek mellett is — most aligha lesz. A választás küszöbén csak azon óhajtásunk: van, hogy azok, kiket a közbizalom megválaszt, álljanak hivatásuk betöltheté- sének magaslatán, igyekezve feladatukat, mely reájok vár, úgy teljesíteni, hogy az városunk közjavát előmozdítsa és a még megoldásra váró kérdések, egyéni ellenszenveken felülemelkedő, tárgyilagos képviselő testület közreműködésével kicsinyes magán érdekek és magánsérelmek háttérbe tételével e város üdvére előhaladasara a legjobban megoldassanak. De hogy ez megtörténjen, ennek lehetősége a képviselő testület akaratába van helyezve; ha ez elhatározásuknál nem egyéni, rokon- vagy ellenszenv fogja minden egyes képviselőt vezérelni, úgy a czél el lesz érve, városunk közjava előmozdítva, és ezért az érdem kié? — első sorban a képviselő testületé lesz. Dobay János. A rajta levők mit sem törődtek vele. Gergely volt az a révész fia, meg Katinka, az unoka^ húga. Két szerelmes, kik együtt vittek egy kis fát a m . . . . erdőségből. A lassan haladó tutajon érte őket az est s a napi munkában — a favágásban — kifáradva, sötétedés után leheveredtelc aludni; az egyik a kormánynál, a másik az evezőnél. Jóhiszemben eresztették útnak a tutajt, sem fentről, sem alólról nem jöhet nekik szembe senki. Lefeküdt hát a két szerelmes s kevés idő alatt csak mély szunyogásuk mutatta, hogy élnek. S a tutaj úszott zavartalanéi lefelé. Ok meg álmodoztak szépeket, amilyen szép it csak ifjú lelkek, szerető szívek tudnak álmodni, akik, mint ők is, kicsiny korukban kezdik egymást szeretni, ártatlan, öntudatlan érzelemmel, akik, mint ők is, csak növekvésükkel, csak a gyermekes szeretetet teszik em- beriesebbé, érzőbbé és öntudatosabbá, — akik egész életükön át csak egymást ismerték szépnek, jónak, — csak egymást szerették nagyon, kimondhatatlanúl. Ez a két szerető lélek aludta igaz álmát a tutajon. Ez meg mintha érezte volna a kedves terheket, még halkabban, még lassabban úszott lefelé a vízen. A hold is megelégelte a sok játékot, összehajtá báránykáit, s mintha a tavaszi est hüse borzongatná, rezgő fényű arczát bevonta azok bundái megé. így aztán teljes setétség állott be. Elhallgatott végre minden. A legelésző barom is nyugalomra hajtá fejét, megszűnt a kolompolás, aludt a bojtár is. Az alföldi munkásmozgalmakhoz. A békésvárosi mezei munkások újabb levelet intézvén Irányi Dánielhez, amelyben panaszaikat és kívánságaikat előadták, arra a város országgyűlési képviselője csakhamar felelt. Minthogy e válasz nemcsak a békésvárosi, hanem általában az alföldi mezei munkások felvilágosítása és némi megnyugtatására szolgálhat, és lapunkat a helybeli munkások is olvassák, jónak látjuk azt az „Egyetértés“ utániapunkban is közölni. A válasz imigy szól : Tisztelt polgártársak! Még május 16-ikán kelt, de ide csak folyó június 6-ikán érkezett levelüket az ahhoz mellékelt 8 a miniszterelnök-belügyminiszter úrhoz czimzett kérvénynyel együtt vevén, ezt még aznap személyesen átadtam a miniszter urnák, vele annak tartalmát élőszóval is közölvén. A kérvényben többféle panaszt, illetőleg kérést terjesztenek elő. Nevezetesen panaszkodnak, hogy munkát nem kapnak s e miatt családjaikkal együtt szükséget szenvednek; hogy a földbirtokosok méltatlan feltételek mellett hajlandók csak munkába fogad ni, illetőleg művelés alá földet adni, bizo nyos inellékszolgálmányokat kötvén ki, melyeket önök uzsorának neveznek ; hogy a folyószabályozási munkáknál a vállalkozók méltatlanul bánnak önökkel s volt eset, hogy idegeneket fogadtak fel ; továbbá, hogy útadó czimén aránytalanul nagy összeg vettetett ki önökre és végre, hogy a munkáskor alakítása iránt benyújtott alapszabályokat még nem kapták meg. A mi az első panaszt illeti, őszintén sajnálom, hogy szükséget szenvednek, de amint már múltkori válaszomban megírtam, valamint önöket nem kényszerítheti senki, hogy oly feltételek mellett dolgozzanak, a minőket magok elfogadni nem hajlandók, úgy viszont a földbirtokosokat sem kényszerítheti sem a miniszter, sem maga az országgyűlés, hogy többet adjanak a munkáért, mint amennyit adni akarnak, illetőleg adhatnak. A bér mennyisége, a feltételek meghatározása szabad alku tárgya. De amint egyfelől nem lenne helyes, ha a munkások, mikor a munkaadók meg vannak szorulva, ezt a szorultságot tulcsigázott követelépoteKeit a bojtár, hasával az égnék, szemlélvén a csillagokat, mintha onnan akarná kiolvasni szeretője titkait. Az Ö ábrándjait meg a hold szemlélte nagy komolyan, s nem akarván egyedül állani ott fenn, körülvevé magát sok ezer bárányfelhővel, mintha ő is bojtár lenne, — nagy komolyan, csak épen i hogy nem pöfékelt. A tutaj meg úszott lassan tovább. Körötte csak a torlódó hullámok suttogása, a terhe alatt nyöszörgő víz sóhaja hallatszott. A felgyürődző habok tajtékot hányva verődtek oldalához s foszoltak széjjel, kiadva lelkűket. A hold meg mintha incselkedni akarna vele, az összegyűjtött bárányokkal űzött pajkos játékot, hol az egyiket, hol a másikat j tolta maga elé, — úgy takargatta el arczát a föld elöl. így aztán egész zavart idéz itt elő. A ' parton álló fűzfák árnya úgyis sötéttel boritá a tutajt s mikor a hold el-íl bujt, akkor meg épen nem lehetett látni semmit. Di jobban is volt igy. A tutajon szendergők, vagy legalább an- ^ nak látszok nem sokat törődtek a világossággal, s igy ezektől ugyan nyugodtan bujkálhatott. 1 Szellő sem volt, mely tovább zavarta volna az ö bárányait. J Egy végtelen nyugalom, hasonló a halottéhoz. terült el a vidéken. A tutaj meg < úszott tovább a sík víz sötét hátán. Olyan 1 volt, mint a merengő, aki czéltalanul néz a < messzeségbe révedező szemeivel. Úszott czél- « talanúl, ahogy a víz folyása vitte, majd jobbra, majd balra kanyarodott nagy teste, 1 amint a hullámok torlata taszingatá. 1 Majd hirtelen erős szél keletkezett a sík :öldön, megzavarta a nyugvók békés csendét, állat, ember összébb szőrűit, hogy egymás nelegével védekezzenek az esti szél éle ellen. Amiot végig száguldott a sík mezőn s >da ért a füzes tövébe, ennek sűrűjén meg- :ört ereje is. A fákon át a vízre már Csak szellő alakjában ért. Nem bírta, mint mástor, felkorbácsolni a vizet, torony magasságra elverni a hullámokat, dobálni a gyenge, Csak cötelekkel összefűzött tutajokat. Most ezt íem tudta megtenni. Halk suttogással, mint a folyó csendes labjai, szállt a tutajra s összeölelgette, ősz- szecsókolgatta az alvó szerelmeseket, akik ott aludtak az Isten ege alatt, ég és föld kö- lött, nagyon szeretve egymást, — ártatlanéi Pedig nagyon vágytak egymás után. A iergely apja öreg legény volt már, ma-holnap iának adja a mesterségét s akkor megülik najd a lakzit is. így tervezgették ezt ők tetten már évek óta, igy tervezgették ezt ma s. Milyen szép életjük is lesz majd ott a évházban, Az öreg Gergely meghúzza magát | kisebbik házban, ők meg a nagyobbá men- íek. Csak a konyha fogja őket elválasztani. Esténként meg összeülnek, az öreg elmesélhet nekik egyet-mást a régi halászélecböl, fagy későbben — Isten tudja, hogy lesz íz apróságokkal fognak bíbelődni. Az idylli szerelem, az önzetlen, tiszta irzelem hangja szólt belőlük egész nap. Ennek íz érzelemnek alapján szőtték-fonták terveztetéseiket a szép szőke Katinka, meg deli izeretöje, Gergely. — Hej 1 hogy az úr Isten másként véglett velük. Mintha sajnálta volna, hogy itt a
