Békés, 1891 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1891-06-28 / 26. szám

sekre használnák fel: szintügy tíetn lenne he lyeselhető, ha a munkaadók a megszorult mun kások helyzetét méltatlan feltételekkel a magok hasznára fordítanák. Az ellentétet kölcsönös mél­tányosság alapján kell kiegyenlíteni Egyébiránt, miután a miniszterelnök arra kértem, utasítsa a főispán urat, hogy o is ahol és amennyiben szükséges, igyekezzék oda' hatni, hogy a földbirtokosok méltányos feltété leket szabjanak a mezei munkásoknak, a mi niszterelnök azt mondta, hogy 5 ily irányban már akkor utasította a főispán urat, mikor a megyébe elküldötte. A folyószabályozásra nézve önök azt ké rik, hogy a földmunkákat ne egyes nagy vállal­kozóknak adja ki a kormány — | magántársu­latokat I részben nem lehet korlátozni — hanem magoknak a munkásoknak, akik e végre szövet­keznének, az óvadék bőrökből levonatván. Ezen kívánságot a főldmivelési miniszter, gr. Bethlen András úrral közölvén, ő azt elvben elfogadhatónak találta s ha majd a Tisza-ineder szabályozása talán már az ősszel munkába véte­tik s önök arra vállalkozni készek lesznek s szol vetkezési tervüket hozzá benyújtják, feltéve, hogy az e czélnak meg fog felelni, nem lesz idegen attól, hogy a munkának egy részét fymknek kiadja. A mi nz útadót illeti, nem tudom raikep vettetett az ki Békésmegyében. Felteszem azon- ban, hogy az a törvény értelmében történt. E végre kiírtam az 1890. évi 1-so törvenyczikkből, mely az útadóról szól, azon két szakaszt, mely önöket illeti, s azokat ide mellékelve, azokból megláthatják, vajon törvényesen vettolett-e ki önökre az útadó. A munkáskor alapszabályaira nézve azon­ban azt felelte a miniszterelnök ur, hogy mind­addig, inig a rend és nyugalom helyre nem áll, és mig a békésmegyei munkások a budapesti szocziáldemokrapárttal, melynek elnöke dr. Csil­lag Zsigmond, nem szüntetnek meg minden öszJ szeköttetést, ő a rauukáskörök alakítását meg] nem engedi, azoknak alapszabályait nem látta mozza. Nem tudom ugyan, vajon önök is voltak avagy vannak-e az említett szocziáldemokra párti tál bármi összeköttetésben, minden esetre kötél lességemnek tartom figyelmeztetni önöket, hogyl az a munkáspárt veszedelmes elveket hirdet fd Népszava czimü lapban, amelyektől őrizked niök kell. A nép bajain segíteni kell minden bizony-1 nyal, de nem a szocziáldemokraták által hirde-l tett módon, nem felforgatás utján, hanem oly- kép, hogy amennyire lehet, munkát és keresetet kell szerezni kell. Én már a minap, mikor a munkásmozgalom tárgyában interpellácziót intéz­tem a miniszterelnök-belügyminiszter úrhoz, fut hívtam a kormány figyelmét arra, hogy igyekez­zék az Alföldön különféle háziipart megterem­teni s gyárak felállítását állami kedvezmények nyújtása által előmozdítani. Mert azt beláthatja mindenki, hogy a mezei munkások nem keres­hetnek a nyári időszak alatt annyit, hogy abból egész esztendőn át megélhessenek, különösen mi­óta sok helyütt gépeket alkalmaznak a nagyobb földbirtokosok, mely gépek ellen, minthogy azo­kat a haladás kívánja, kifogást tenni nem lehet, de amelyek sok kézimunkát feleslegessé tesznek. Ez alkalommal tegnapelőtt újra kértem a kereskedelmi miniszter Baross Gábor urat, le­gyen rajta, hogy az Alföldön, különösen pedig Békésen is oly alkalmas háziparágak honosíttassa­nak meg,, melyek a szegény embereknek téli időre is foglalkozást és keresetet biztosítanak. S a miniszter ur nem csak helyeselte az eszmét, hanem azt is megígérte, hogy a végett maga fog leutazni Békésmegyébe, ott a helyszínén meg vizsgálandó, mely háziiparágak lennének ott leg- zcélszerübben behozhatok. en békésmegyei földön, ebben a megszentségtelenitett világ­ban egy ilyen boldog pár éljen .... Az esti szél alig lehelletszerü nyomással nehezedett az alvókra. Nem is vették észre. Ok testileg a nagy munkában kifáradtan, bol­dog álomba merülve, nyugodtak a tutajon. A szél meg, mintha kellemesebbé óhaj­taná tenni pihenésüket, lágy susogással czi- rógatá őket. Felborzolta a Katinka fejkendö- jét, csücskét végighúzogatta arczán, majd mintha szeretője csókja érné, hirtelen ajká hoz nyomta. Most végig szalad a gyönyörű termeten, megemelgeti a patyolat ingvállat s ennek szalagjaival üz a fedetlen karon iiH bolygató tánezot. Majd szoknyáját lebbenti] meg s mint a fuvola végrezgése a fülben, kellemes bizsergéssel csókolgatja a hófehér tagokat. Egy édes érzet fut át a lány testén, mintha boldog álma valóját érezné, önkény­telen emeli fel karjait, hogy szerettét ölelje! álmában még suttogja hosszasan, élvezettel „édes!“ I amint megfordúl fekhelyén, a gyö nyörü. gyermek egyensúlyt vesztve, bukik I folyóba : kábultan, álomba merülve. A folyó sebes vize gondolatszerü ;n löki a tutaj alá, honnan szabadulás nincs többé Vőlegénye csak a sikoltást hallotta, felugrott fekhelyéről, de kedvesét nem találta sehol. őrülten rohant még egyszer a tutajon végig s belé veté magát a vízbe. Úszott, vergődött alá s fel, nem sejté, hogy Katinkája a tutaj alatt az örvény áldo­zatja már. Hívta még a kétségbeesett szerető kérő hangján, de Katinkája nem tudott már felelni rá. A sötétben nem látott messzire menni, felkapaszkodott a tutajra; az esti szél gyermekeivel, kiket fegyelmezni is nehezebb, va­lamint megértetni velők is több fáradságot igé­nyel, mint a városi és előkelőbb szülők gyerme­keivel. Iskolája iránt mindig melegen érdeklő- dödött a mélt. gróf úr, s ha nem esett volna össze a vizsgálat napja a mélt. gr. Wenckheim Károly halálával, mint tavaly, úgy az idén is részt vett volna személyesen azon. Városunkból kint voltak Bánhegyi István kir. tanfelügyelő és Szabó Sándor káplán. — Jelenvoltak még a gyula­vári ref. lelkész Boros Gábor és Szekér Gyula uradalmi számtartó kik igazi elragadtatással be­szélnek avizsgálat szép eredményéről. A vizsgálat végeztével a hallgatóság kellemes meglepetésére, a gyermekek édes öröme és bámulatára egy nagy halmaz ajándék tárgyat hoztak a tanterembe, a gyermekek közt leendő kiosztás végett. Minden fiú gyermek egy-egy szép fekete posztó pitykés mellényt és egy posztó kalapot kapott, a leá­nyok pedig szép fejre való kendőt és egy-egy mosós rokolyát. Ezenkívül öten mint legkitűnőb­bek 1—1 tallért. Nemes és bőkezű buzdítás; há­lásak lesznek érte úgy a szülők, mint a gyerme­kek, I az igy gondozott, taníttatott, nevelt gyer­mekekből, okos, gondolkodni tudó, becsületes, érzésű, szorgalmas, munkás nép fog válni ! Ezt már nem fogja egy könnyen senki kétes ajánla­tokkal félrevezetni, munka adója ellen feliz­gatni. Hírek. Előfizetési felhívás a „Békés” 1891-dik évi második felére. Lapunk e hó végén X. évfolya­mának első felét töltvén be, tisztelettel felhívjuk mindazon olvasóinkat, kiknek előfizetése június­ban lejár, hogy azt mielőbb megújítani szíves­kedjenek. A lap programmja, melylyel éveken át került a közönség osztatlan bizalmát megnyerni, jövőben is a régi marad. Békésvármegye s ab­ban a megye székhelye Gyula városa közigaz- atási, társadalmi s közgazdasági érdekeit kép- selni, tárgyilagosan, higgadtan, függetlenül, de vakodva mindennemű személyeskedéstől, ezen eszmét tűztük zászlónkra s ezen eszme szelle- en fogunk ezután is működni. Összekötteté­seinknél fogva ama kellemes helyzetben voltunk és vagyunk, hogy elvont elméletek fejtegetése helyett kizárólag megyei s községi érdekeink is- tápolásával foglalkozhatunk s eme törekvésünk­ben megyénk és városunk kiváló fiainak közre­működése támogatja lapunkat ; a vármegye kö­zönségétől reméljük az eddigelé is bálásan ta­pasztalt további becses támogatását, j— Lapunk lőfizetési dija szintén a régi marad és pedig a lius—szeptemberi évnegyedre 1 frt 25 kr., ju- ius—deczemberre 2 frt 50 kr., mely összeg vi­dékről „Békés“ kiadóhivatalának Gyulán czim alatt postautalványon küldendő be. A sárréti vasút ma nyilik meg. Méltán römünnepélyt ülnek ma megyénk sárréti köz­ségei, örömünnepélyt, melyben mi is, kik szin­tén noha szerény tényezőknek számítjuk magun­kat abban, hogy ez ünnep felvirradhatott, szí­vünkből résztveszünk és óhajtjuk, hogy a mai nap egy szebb és jobb időszaknak legyen haj­nala, mely megelégedéssel, boldogsággal áraszsza a szivünkhöz oly közel fekvő Sárrét magyar községeit és derék lakosait. Sok küzdelem, sok csalódás, irielynek hatása alatt nemcsak a Sár­ét derék népe, hanem magunk is nem egyszer csü'gedő félben voltunk, sok és nagy áldozatok árán vívtuk ki a mai napot, okunk és jogunk an azt ünnepelni s megbecsülni. A Sárrét maga sokat áldozott, hogy a rá nézve létkérdéssé vált gyors és biztos közlekedési útat megszerez­hesse, de áldozott a vármegye közönsége is lyan arányban és oly összeget, amely páratla- áll a vicinális vasútak krónikájában. És há látlanság volna megfeledkezni róla, hogy a vasút létesítésében hervadhatlan érdemeket szerzett a vármegye volt népszerű főispánja Terényi Lajos, már akkor, midőn még cs^ik a vármegye fő- gyzője volt, szóval, tettel agitált az eszme lé­tesítésén, és akinek népszerűsége s agitácziója nélkül aligha sikerült volna a vármegye közgyű­lésével a négyszázezer forint árú törzsrészvényt megvásároltatni. Ugyanilyen hervadhatlan érde- eket szerzett í§ vármegye kormányzója, Jan- csovicts Pál alispán is, ki nem kevesebb szívós- ággal működött közre a vasút létesítése elé természetesen és mesterségesen gördített akadá­lyok elhárításában. Végre sikerült, s ami sokáig képzelem szüleménynek tetszett — ime valóság: sárréti vasút teljesen készen van és a mai napon g a közforgalomnak átadatni. — A szokásos mű- tanrendőri bejáráson a kormány részéről Gyön- gyösy Janos miniszteri tanácsos, a vármegye ré­széről Ji-nicsovies Pál alispán, dr. Fábry Sándor főjegyző s Haviár Lajos államépitészeti hivatali ""nők, a vasútigazgatóság tagjai elén Terényi Lajos elnök, a Soenderop ezég mint vállalkozók és az érdekelt községek elöljárói vesznek részt, kiindulás ma délelőtt 9 órakor történik Füzes- yarmaton, az első vonatot minden községben, főleg pedig Szeghalmon ünnepélyesen készülnek fogadni. Szivünkből óhajtjuk, hogy a vasút men- n fekvő községek már ez évben bő termésük­nek bő feleslegét szállíthassák az új vasúton. Reíszig Ede főispán és kormánybiztos e hét folyamán, Gyomán Endrődön, Körös-Tárcsán, Me- zőberényben, Puszta-Földváron, Tót-Komlóson és Sámsonban volt az ottani helyzet és munkásvi­szonyok tanulmányozása végett; ezzel körútját be is fejezte. Most már az aratás küszöbén lévén, amennyiben a felmerült munkásmozgalmak, köz- gazdasági hátrányokból Vagy sérelmekből táplál - koznánaK, tartani lehetne tőle, hogy az elégület- lenség az aratási munka folyama alatt nyilvá- ulna, még most ugyan előre nem látható s azért is nehezen elhárítható rendellenes cselekvények- bon, aminők különben nálunk évről-évre előfor­dultak eddig is, anélkül hogy azok általános szó- czialis beszámítás alá estek vagy a megfelelő tör­vény hatáskörén túl terjedő kivételes hatósági ntézkedéseket vontak volna maguk utáu. A rend­szerint. felmerülő diíferencziák alatt értjük ugyanis azt, amidőn a termés, közbejött hőség, rozsda, szorulás, vágj egyóbb elemi osapás miatt meg­a. 3*1 k-1 csendőrség megtámadtatván, lőni volt kénytelen sis ez alkalommal többen megsebesittettek, azon -j- ban szerencsére, nem életveszélyesen, ág A karhatalomnak erélyes közbelépése el “'(nyomta a zendülést, vagy legalább is elfojtotta ii-jés Orosházán május másodikával a nyugaton I lépett be, s azóta is ott minden csendes. a| A zavargásról a főszolgabíró távirati jelen 5 Itéséből értesülvén, azonnal személyesen is k' m (mentem a helyszínére, s a tett intézkedések« i- (felülvizsgáltam. Csabán meg május másodika vált kritiku M nappá. A munkás kör tagjai 1-én nagyobb szám k|ban összejőve, tárgyalták azon képzelt sérelmü Mket, hogy a május l-ének megünneplése meg n|nem engedtetett, s hogy körük alapszabályai ré Mezükre még mindig ki nem adattak. A bujto |gatók az idegen kör-alkotók, végtelenül félre !-(vezették ezt a meglehetős tudatlan népet. Elh~ n tették velők, hogy ha körük alapszabályokat !-|nyerend, jogosan fognak cselekedhetni olyano (kát, mi a szegénységgel küzdő nép sóvár kép (zeletében gyakorta megfordul, u. m. vagyon (megosztást, a munkabér feltételeinek szabad die (állását stb. A jámbor tót nép — ki előtt a nem égé (szén értett „alapszabály“ szó mintegy mysticus (fogalmat fejezett ki, abban valami panaceát, min (den bajára való gyógyírt vélt, s e panaceáért (harezra lett volna képes szállni.-| Szolgabirájukat okolták azért, hogy alap (szabályaikat, melyek még mindig a belügymi (niszternél valának, meg nem kaphatók. Yalak (elhitette velők, hogy az alapszabályok már rég .(leérkeztek s csak a főszolgabíró nem akarja azo lkat kiadni. S az elvakított nép hitt e félreveze­tésnek is, mint hitt a többinek, s elhatározták |hogy erőszakkal fogják elvenni a főszolgabirói (hivatalból alapszabályaikat. A másnap reggelét (tűzték ki tervük kivitelére S össze is jöttek (másnap reggel a kitűzött helyen, a piaczon (mintegy 50-en, s hosszas zúgolódás után ; — és (miután egy-pár békés polgárba is bele kötöttek |s egyet meg is vertek, — neki indultak tervük (keresztül vitelének. A főszolgabirói hivatalba (azonban el se juthattak, mert útközben talál- | koztak Sztraka György főszolgabiróva), ki érte­lsülvén a munkások ^gyülekezéséről s zavargá­sairól, sietett a piacz térre személyesen rendet csinálni. A tömeg szembe látván jönni a fő szolgabirót, megtámadta azt s leverte. A ma­gát bátran védelmező férfiú a túlerő számos ütése alatt összerogyott s eszméletét vesztette, majd az élés ütések fájdalmára feleszmélt és erős küzdelemmel sikerült kimenekülnie a gazok köréből. Sebei azonban oly súlyosak, hogy ágyba döntötték. (Vége köv.) I I Tanüg 3T_ A ref. egyház elemi fi- és leányiskoláiban az évet záró közvizsgálatok folyó hó 28-, 29- és 30-ik napjain fognak megtartatni a következő renddel a templomban : vasárnap d. u a nagyobb fiiskola, hétfőn d. e. a központi leányiskola, hétfőn d. u. a kisebb fiiskola, kedden d. e. a központi kisebb leányiskola, kedden d. u a külső vagy vegyes iskola növendékeinek közvizsgilata Kezdete d. e. 9 órakor, d. u. 3 órakor. A polgári iskola nyilvános zárvizsgái a la­punk múlt heti számában közölt programm sze­rint megtartattak az iskolaszék kiküldött tagjai a szülék érdeklődése mellett. A tanévet bere kesztő zárünnepély holnap lesz. A vizsgálat ered­ményéről a már nyomatás alatt levő tanügyi ér­tesítő ismertetése kapcsán tesszük meg észre vételeinket. Évzáró vizsgák a gyulai róm. kath. elemi iskolákban. A gyulai róm. kath. elemi iskolák belvárosi 5, németvárosi 4 és nagymagyarvárosi 2 iskola termében, vagyis összesen 23 osztályban az évzáró vizsgák a folyó hó 20-án és ezt kö­vető napokon 28-ig délelőtt és délután folytak le a szülők nagyszámú megjelenése, nagy fokú érdeklődése mellett, s őszintén meg kell valla­nunk, hogy az iskolai növendékek, szabatos fe­leleteik, a költemények kitűnő szavalása, szép, helyes -irás, diszes rajzaik, a leány növendékek gyönyörű kézi munkáik által a szülőknek jogos várakozásait nem csak kielégítették, hanem re­ményeiket is felülmúlták. Minden egyes növendék­nek feleletéből kilátszott az, hogy vezetésük, illetve nevelésük, a legértelmesebb és legszakértőbb ke­zekbe van letéve. Valódi lelki Őrömmel látjuk tehát leányaink élén a Szent-Vinozéről nevezett kedve- testvéreket iskoláinkban, mert tapasztaltuk, hogy leányaink nemcsak vallásos nevelésben részesül­nek, hanem e mellett a kézi munkák, női s«ik- kelések, női hímzések, női ruha varrások és sza­bások, házi ruha szabások és varrások, minden nemében is oktatást nyernek, de örömmel szem­léljük a tantestület minden egyes férfi és női tagjának működését is, kik fáradságot nem is­merő^ lankadatlan buzgalommal igyekeztek nö­vendékeik szíveibe csepegtetni mindazt, a mi jó, szép üdvös és hasznos. Különösen megemlítjük, hogy leánynevelésünk terén ő méltóságát gróf Wenckkeim Frigyesnét illeti a hála érzete, mert az általa alapított árvaház apáczáit a leányisko Iák oktatására nagyon is szerény díjazás mellett engedé át. Fogadják egyenkint és összesen f szülők háláját és legforróbb köszönetét I Egy je lenvolt ezülö. — Iskolai vizsgálat Gyula-Váriban. Mint az elmúlt évben tettük, úgy a jelen alkalommal örömmel közöljük a Gyula-Váriban, illetőleg Várallján lefolyt iskolai zárvizsgálatot. A nö vendékek száma 40—50 fiú és leányból áll, ki zárólag a mélt. gr. Almásy Dénesnél alkalma­zottak gyermekei. — Az iskola felszerelése, mely egyedül a mélt. grófnak köszönhető, mintaszerű tanítója, buzgalma és szakképzettségénél fogva melynek a vizsgálaton fényes tanujelét adta, rit­kítja párját; bámulatos eredményt mutatott föl a falusi, illetve pusztai, földműves cselédség he- Azért, t. polgártársak, azt tanáoslom őni un- nek, vállaljanak a közeledő aratásra munká »ok megmivelésre földet, és ha majd valamely hí ’él- ipar behozataláról lesz szó, tanulják azt n családjaikkal együtt, s mikor a Tisza-meder s rat bályozása megindul, tegyenek ajánlatot a földi jg velési miniszter urnák egy szakasz elvállalásé da- Egyúttal pedig ismételve ajánlom, hogy te- munkaadókkal békességben éljenek, túlságos 1 ni- vetéléseket ne támaszszanak, hanem barátságos ,an megegyezzenek velők s olyanokra ne hallgasi • a nak, akik önöket munkavállalástól netalán lel szólni akarnák, aminek legnagyobb kárát mag cé- vallanák, annál kevésbbe pedig hallgasson P olyanokra, akik arra unszolnák, hogy mások iU. akik munkát vállalni készek, ezen szándékuk!) ,ra megakadályozzanak. Ezt a törvények is tiltj jjfi és büntetik. Én, ha baráti tanácsaimat követik és iga ságos kéréssel fordulnak hozzám, amennyibi gn tehetségemben fog állni, mindig kész leszek s er gitségökre lenni. e- Szives üdvözlettel maradván őszinte képv ö- selőjük és barátjuk, jy Budapesten, 1891. junius 10-ón. Irányi Dániel. p Alispáni jelentés. E Békésvármegye rendes közgyűlésén, május hó 26-en 189 1, (Folytatás.) y E körök jóváhagyott alapszabályokkal nej J bírván, a legszigorúbban utasítottam a járási fc :I szolgabirákat s Gyula város polgármesterét, hog azok működését a belügyminiszter úrhoz féltéi ’ jesztett alapszabályok jóváhagyásáig akadályoz f zák meg s hassanak egyébként is oda, hogy a .’ eltévelyitett nép a békés munkásság terére visz 1 szatereltessék. A nép a nyilvános gyülekezette ekként eltiltva lett, azonban mint pl. Csabán is legnagyobb részt titkon gyűlt egybe s tárgyalt » képzelt sérelmeit s elérhetlen óhajait. Az inge rültség a külső izgatás, a munkaidénynek i hosszúra kinyúlt tél miatt való el-el maradása ' s az ennek folytán beállott nélkülözések, s i kukoricza művelés bérfeltételeinél való állitóla ' gos sérelmeik folytán egyre növekedett közöttük mig végre az május elején kitört. A budapesti socialisticus kör május 1-énel megünneplésére hívta fel a vármegyében fenn álló 8 alakulóban levő munkás köröket. E fel­hívásnak lett is foganatja, s Orosházán és Csa­bán tüntetőleg óhajtották a munkások május l-jót megünnepelni. A hatóságok azonban ez ünnepet, — a belüeyminiszter úrnak rendeleté­hez képest — betiltották. A munkások a tilal­mat látszólag megadólag fogadták s talán el­múlt volna május 1-eje minden baj nélkül, ba apró események nem idéznek elő nagyobbat. Ott is bebizonyult, hogy a társadalom gépezeté­nek működését legtöbbnyire nem nagy behatá­sok, hanem apró porszemek akadályozzák meg. Orosházán egy fehér zászló volt e porszem, a békesség hirdetője, egy fehér zászló, a munkás­kor zászlója. A munkások e zászlót reggel a kör helyiségén kitűzték. A csendőrség parancs­noka tüntetést látván ebben, bevétette e zászlót, s hogy módjuk se legyen a munkásoknak újból kitűzni, azt el is vétette, Ez vált a nép állító­lagos sérelmévé. Követelték vissza zászlójukat, tulajdonukat, s mert a tetteiben következetlenné nem válható hatóság azt ki nem adhatta, zavar­gás, mondhatni zendülés tört ki a nép között. A főszolgabíró látva a nép fékevesztett ingerültsé­gét, táviratilag egy század katonaságot kért a közeli csabai állomás parancsnokságtól. A kato naság d. u. 4 órára érkezett meg, s akkorra ki­tört a zavargás is, s a nép megostromolni akarta a főszolgabirói hivatalt lobogójáért. A zavargó tömeget csakis karhatalommal lehetett szétosz­latni, s ez alkalnmmal sajnos, vér is ontatott. A is gyilkos munkája után erősebben dolgozott, előbb felkorbácsolta a vizet, őrült tánezba kergető a magára hagyott tutajt, majd bele­ragadt keservében a hold bárányaiba, szét­kergette őket, hogy a hold nem tudott többé elrejtőzni. Világított hát. Ahl de világa egy rette­netes valót mutatott meg a szerencsétlen Ger­gelynek. Ott úszott az evező kampójába akadva a Katinka teste. Meglátva kedvesét, utánna ugrott, hozzá úszott s amint elérte, megra­gadta testét, de későn, — Katinka halva volt. Boldog fiú — szíve ott repedt meg, ha­lálát ő is a folyóban lelte. «I * * *>* Az öreg Gergely meg várta várta a sze­retőket. Meg is jöttek, de már nem volt la­kodalomra szükség. Eltemette őket a folyó gyomrába, „drágáit“, — „szemefényét“ s ma már csak öntudatlan életének ábrándos álmai­ban élnek, látja őket. * * * Az esti szél meg mindennapos azóta a füzes lombjai közt. Mintha megsajnálta volna, amit tett, ott sír-rí, zúg-búg egész éjen át a part fái közt. Mintha félne a vízre menni, csak ott nyög keservesen a vén füzesek közt, tördelve, rázva ezek derekait. Oda-oda lopja magát a víz szélére sötét éjjeken, ott tombol, dühöng, sikolt s ordít, de amint feljön a hold s ránéz szomorú arczával elbuvik reszketve a falombok közzé, ezekke takarja be magát, hogy ne lássa a haldokló Katinka tetemét. Géléi József,

Next

/
Oldalképek
Tartalom