Békés, 1891 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1891-06-21 / 25. szám

Melléklet a,Békés118dl. 25. számához.

Axon iparnemeknél, melyeknél az ipari munka az előző pont szerint vasárnapokon is végezhető lesz, köteles az illető iparüző az ezen munkánál alkalmazott munkások olyatén felváltásáról gondoskodni, hogy a munkások legalább minden hóban egy teljes, vagy minden két hétben egy fél vasárnapon munkaszQnetet élvezzenek.

A ki a határozatokat megszegi, hihágást követ el és 1 frttól 300 frtig terjedő pénzbüntetéssel büntetendő.

E kihágás a közigazgatási hatóságnak, Horvát-Szlavonországban az ott érvényben lévő határozmányok szerint illetékes hatóságoknak hatáskörébe utaltatik.

A jelen törvény hatálya alá tartozó esetek csakis ezen törvény határozatai szerint és az ab ban megjelölt hatóságok által birálandók meg és büntetendők.

A jelen törvény a törvénytárban való megjelenése napjától számítandó három hó múlva lép életbe és végrehajtásával a kereskedelemügyi és a pénzügyi miniszter, Horvát-Szlavonországok területére nézve Horvát-Szlavon-Dalmátországok bánja bizatik meg."

Időszerű egyházi beszéd az alföldi munkás kérdésről.

Tartotta Szirmay L. Árpád róm. kath. lelkész Szarvason, 1891. junius 7-én.

A munkáskérdésröl f. hó 7-én Szarvason Szirmay László róm. kath. káplán, az alább közlőit, nagyobb szabású beszédet tartott a munkásosztály embereinek zsúfolásig megtelt templomban, a kik azt hatásos figyelemmel hallgatták. — Eme beszéd a megyei hatóság által 1000 példányban lapunkból külön füzetben fog kiadatni, és a munkások között ingyen kiosztatni.

„Adjátok meg tehát, a mi a császáré a császárnak, a mi az Istené az Istennek.“ Hité XSII. 21.

Miként napjainkban, majdnem minden országban vannak vallási, politikai és társadalmi pártok és mozgalmak, igy volt ez Jézus Krisztus idejében is. — Két pártra szakadtak a zsidók e kérdés miatt: »Szabad-e adót fizetni a császárnak, vagy sem? Az egyik párt az úgynevezett herodianusok, elismerték a római hatalom fel- sóbbségét a zsidók felett, s azt állították, hogy adófizetésre mindenki egyaránt kötelezve van. A farizeusok ellenben, mint a nép szabadságának és függetlenségének védői, a rómaiaktól megtagadták az adót azon okból, mert ök, a zsidó nép: Isten választott népe.

Azonban e vételkedés közepett csakhamar megegyezett a két párt, hogy e kérdéssel Krisztus elé mennek, nem azon czélból ugyan, hogy az igazságot megtudják, hanem hogy őt beszédében megfogják. Náluk az igazság ismerete háttérbe szorult az emberi tekintet előtt, mert egyik párt sem volt hajlandó véleményéről lemondani, melyet különben sem meggyőződésből, hanem vagy haszonlesésből vagy népszerűségből követett. De mert mind a két párt Krisztus ellensége volt, szívesen kezet fogott egymással, az ö megbuktatására. Ugyanis, mind a két párt akként számított, ha a hero- dianusoknak ád igazat, akkor a farizeusok lázitják fel ellene a népet, mint a nép szabadságának és függetlenségének ellenségét állitván eléje, ha pedig a farizeusoknak ad igazat, akkor a fennálló hatalommal gyűl meg a baja. De Jézus Krisztus nemcsak kikerülte ezen álnokságot, hanem alkalmat vön magának meghatározni az ember viszonyát az elöljárókhoz és az Istenhez, egyúttal ellenségeit lefegyverezni és megszégyeníteni. — Mint világitó toron} a sötét éjben, úgy állott Jézus az ó-szövetség alkonya és az új-szövetség hajnalhasadta között. Nincsen oly vágya a szívnek, melyet ki nem elégített, nincsen olyan kérdés, melyet meg nem oldott, nincsen oly tévely, melyet megczáfolatlanul hagyott volna.

Ugyanezen említett herodianusok és farizeusok ma sem hiányoznak, kik a jogigazság, egyenlőség, testvériség, szabadság és függetlenség hamis talapzatáról, veszedelmes szép szólamokkal veszélyeztetik az egyesek jólétét, a családok boldogságát és a társadalom közjavát. Ezek azok, kikről üdvözítőnk azt mondja: Óvakodjatok a hamis prófétáktól, kik a juhok ruházatában jönnek hozzátok, belül pedig ragadozó farkasok.“ (Máté III. 15.). Mint a történelem bizonyítja, a prófétáknak mindig két neme volt; volt a népeknek minden időben igaz prófétájuk, kik a nép boldogságát az erény és igazságosság ápolásában tanították, de voltak hamis prófétáik is, kik a legszebb eszméket bitorolva, ezeknek hamis értelmet tulajdonítva, a népeket vagy ennek egyes osztályait az erkölcsi és anyagi bukás örvényébe sodorták. Korunknak, társadalmunknak is megvannak a hamis prófétái, kik nagyon tisztes alakban jelennek meg, csábitó-ides hangokon tudnak a néphez szóllani, de markukban elrejtve hordják a tüzes taplót, melynek tüzét csak akkor veszi észre a fogékony nép, midőn már a feje fölött ég a ház.

*

• *

Ha figyelemmel vizsgáljuk a népek történetét, azt tapasztaljuk, hogy minden időben voltak bizonyos eszmék, melyek uralkodók voltak, s melyeknek igaz vagy hamis értelmében, a mint értelmezve és terjesztve valának alakult egyeseknek s ezek által az egész társadalomnak gondolkozása; ott, hol ezen eszmék alakját és értelmezését a kér. vallás, a tiszta erkölcs, a jog és igazság képezé, ott a nép is tisztult, nemesedett és erősödött lelkében, úgy, hogy hatalmas dolgok véghezvitelére

izmosodott; ott pedig, hol az eszmék — hogy többet ne mondjak, — a kétes jellegű érték légkörében mozogtak, maga a nép is hasonló erkölcsi értékkel birt. Az uralkodó eszmék voltak mindig iránytűje, úgy a vallási, politikai, mint a társadalmi gondolkozásnak.

Korunknak is megvannak saját eszméi, melyek a szélrózsa minden irányában elter- jesztvék, és a hivatottak és hívatlanok által igaz vagy hamis értelemben magyaráztatnak. Ki ne hallott volna az egyenlőség, testvériség és szabadság szép eszméiről? Valóban magasztos eszmék 1 De akadnak emberek, kik a legszentebb dolgokkal is vissza élnek. — Egyen- löek, testvérek és szabadok vagyunk, de nem azon értelemben, melyben korunk hamis prófétái tanítják, hanem a kinyilatkoztatott kér. vallás értelmében, a jog igazság és erkölcs határai között.

Egyenlők vagyunk, mert mindnyájan születünk, mert e világba való lépésünkkor mindnyájan tudatlanok és gyöngék vagyunk. Egy Istenünk, egy Megváltónk van és boldogságunk elérésére mindnyájan ugyanazon eszközökkel rendelkezünk. Egyenlően vagyunk mindnyájan alávetve a test és lélek különféle gyötrelmeinek — végtére magának a halálnak.

De nem lehetünk egyenlőek olyan formán, mint korunk hamis prófétái tanitják: ha neked kevesebb van mint másnak, vedd el a másét, hogy neked is annyi legyen mint másnak. — Ilyen egyenlőség nem létezik, és a természeti jog, igazság, vallás és erkölcs szerint nem is létezhetik. Ne irigykedjék, ne áhítozzon tehát senki másnak a vagyonára, — mert e tekintetben nem lehetünk egyenlőkké. Minden időben. voltak gazdagok és szegények. És ez ftem is lehet másképen. Ha ugyanis meggondoljuk, hogy különböző szülőktől származunk, különböző tehetségekkel és képességgel, már ebből is világos, hogy a földön teljes egyenlőség nem lehetséges.

Valamint az egyik erősebb, a másik gyengébb, az egyik egészséges, a másik beteges, ép úgy némelyik erre, a másik amarra a munkára, mesterségre, tudományra bir hajlammal és képességgel. Ha tehát egyenlőtlen erővel és képességgel biró emberek működnek a földön, igen természetes, hogy munkájok is egyenlőtlen lesz; mert a ki több erővel, képességgel és szorgalommal bir, egyszersmind több és nagyobb hasznot szerez magának, mint a ki gyengébb, még hozzá: rest és hanyag. Innen származik az emberi állások és vagyon közötti egyenlőtlen viszony. — S a ki magá- nah tehetségével és szorgalmával valamit megszerzett, azzal a természet rendje szerint is, mint tulajdonjogával rendelkezhetik, és tőle »* jogát senki el nem veheti. — így volt ez a világ kezdetétől fogva. Emlékezzünk csak visz- sza: Káin és Ábelre, Jakob és Ezsaura, Józsefre és testvéreire stb., és azonnal szembetűnő lesz az állások egyenlőtlensége. A mily munkás és jámbor volt Abel, ép oly irigykedő és elvetemült volt Káin, — Jákob gondos volt, Ezsau pedig könnyelmű. — Tehát már ez időben sem volt egyenlőség az emberek között, mert Abel előnyben részesült Káin fölött, Jákob Ezsau fölött. Hasonlókép Dávid trónját Isten rendeléséből, Salamon foglalá el.

Vagy talán azt hiszi valaki, hogy az egyenlőséget a vagyon felosztása által lehetne eszközölni? — Mint a tapasztalás bizonyítja, a kik a vagyon felosztás mellett vannak, ezt úgy szeretnék, hogy ők mindenesetben kapjanak, hanem hogy ők is adjanak, a náluknál is szegényebbeknek, ez aztán már más dolog 11 Ismertem Somogy-megyében egy derék, jóravaló földbirtokost, ki szüleitől öröklött birtokát, sok szorgalommal és utánjárással, számos éveken át tartó fáradhatlan tevékenységgel, 2000 holdra félsz iporitá. Összetalálkozott egy alkalommal, egy polgártársával, kinek szintén volt 20 hold földje, de még több volt fejében az okoskodásból. így szólítja meg a húsz holdas gazda a földbirtokost: »Hej! rosszul megy a világ sorja, nem jól van az kicsinálva, hogy az egyik embernek 2000 hold földje esik, a másiknak meg csak húsz. Meg- kellene osztozkodni igazságosan, hogy mindenkinek egyformán jusson.“ Jól van barátom, — igy szólt a földbirtokos, — ha maga meg- osztoszkodik, nem bánom, én is osztozkodom, l.ássa, Somogy-megyében, összesen van : eny- nyi hold föld és ennyi ember, hát hogy most már mindenkinek jusson, magának is oda kell a 20 holdból még 18 holdat másoknak adni.“ Megvakarta erre emberünk a feje búbját, s úgymond : ha igy vagyunk Somogymegyében azzal az osztozkodással, akkor ö még sem osztozkodik. — Pedig, lássátok ez igy van nem csak Somogymegyében, hanem az egész világon. Az, ki szerzett már valamit magának, megtudja becsülni verejtékének szerzeményét, és nem fog osztozkodni mással, osztozkodni csak az ingyenélők, a henyék, a prédák szeretnének.

De ha lehetséges volna is az osztozkodás, még akkor sem lenne egyenlőség. Mert ha én ma kiosztanék tiz ember között too— 100 frtot, lenne ki e2t lassanként szaporítaná, de olyan is akadna, ki az első éjjel elverné. Ez azután holnap azt mondhatná: »nem vagyunk egyenlőek, mert nekem már semmim sincsen, tehát osztozkodjunk újra. így lennénk azzal az osztozkodással.

Sőt azt mondom, ha elosztanák a vagyont, az emberek meg sem tudnának élni. A ki nem hiszi, annak bebizonyítom. Szarvason — mint a legutóbbi népszámlálásból tudjuk — körülbelül 24,000 lakos van, határában pedig a községnek körülbelül 48—50,000 hold föld. Ha ezen földet a lakósok között egy formán elosztanók, egyre-egyre jutna: két hold föld. Hát megtudna ebből minden ember élni? Jobb lenne ezen állapot a mostaninál ? — Én nem hiszem, mert a vagyon mostani egyesítése mellett, megél tisztességesen a gazda, a munkás, jut belőle az iparosnak is, fenntartatnak a közhivatalok, közintézetek, iskolák, templomok stb. stb.

A mint az egyenlőséggel, épen igy vagyunk a testvériséggel és szabadsággal. Testvérek és szabadok vagyunk, a jog, igazság, erkölcs és törvényes rend határai között. Testvérek kell, hogy legyünk a jóban, mint a kér. vallásban parancsolt felebaráti szeretet sugalmazza, — de nem czimborák rosszban, az igazságtalanságban, a féktelenségben, és a törvényes rend elleni erőszakoskodásban.

Szabadok vagyunk, de nem úgy, hogy kiki saját kénye kedve szerint cselekedhessen. — Ez által különbözünk az álattól, mely nem tudja mit cselekszik. Polgári szabadságot élvezünk, mint a társadalom tagjai, mint az állam alattvalói, ezeknek törvényei között, így élvez a földmives, az iparos, a munkás, a művész, a tudós szabadságot, és ezen szabadság gyakorlatában, azon társadalomtól és államtól, melynek törvényeit tiszteletben tartja, védelmet nyer. Az igazi szabadság a törvények tiszteletében rejlik; a törvények a szabadságot nem akadályozzák, hanem megnemesitik, mert a törvények czélja: a közjó. — A ki a mostani országos alkotmányt, és alkotmányos szabadságot becsülni nem tudja, az gondoljon vissza azokra a régi időkre, midőn a szabadság vas bilincsek között nyögött. A földmives vetett, de nem aratott; vagy ha aratott is, de nem magának, mert jött egy erősebb, s az elszedte tőle izzadtságának gyümölcseit. Az ipar és kereskedelem mellett a rablás is helyet foglalt. Lehetetlen ezekre az időkre visszagondolnunk — elszomorodás nélkül. Az egyeseknek élete is olyan volt, melyet a féktelenek indulatja — mint a szél a gyertyalángot — kioltotta. Magasra kell tehát kezeinket emelnünk, hogy az Égnek korunk intézményeiért hálát adjunk, hogy ügyeit mindenki biztosságban végezheti, személye és családja a támadásoktól megóva, s a szerzettet mint tulajdonát élvezheti,

Hanem azok, kik a magyar keresztény társadalomba, az egyenlőség, testvériség és szabadság magasztos eszméinek elferdített tanait becsempészték, azok a fenyegető romlássál nem törődnek, mert e sok drága vérrel szerzett haza nem az ö szülőföldjük. Általuk, közöttünk is tért hódított az elégedetlenség egy bizonyos neme, melyet közönségesen : munkás kérdés-nek szoktunk nevezni, vagyis világosan: a munkások elégedetlenségének. Azt a munkás kérdést nálunk, a hozzánk beköltözött s nagyobb gyárakban dolgozó, német és cseh munkások honosították meg. — Socialistáknak nevezik magukat. Szelet vetnek, a hol kikel: vihart aratnak.

Ellenségei a jognak, vagyonnak, a hatalomnak, tekintélynek, a vallásnak és a papoknak.

A legújabb időig — ezen szocialisták

— csak a gyárak homályos helyiségeiben, és a bányák nyirkos üregeiben végezték aknamunkájukat, de mostanában már kiléptek az Isten vprőfényes szabad ege alá is, és belopták magukat a józan magyar mezei munkás leikébe, hogy megmételyezzék megrontsák azt. De erősen bizom a magyarok hatalmas Istenében, ki annyiszor megoltalmazta ezt a szegény magyar népet a végpusztulás veszélyeitől, a tatárok dúló hordáitól, a törökök becsapásaitól, felmentette a török kétszáz éves rabigájából, hogy mindezt nem azért tette, hogy őt most elhagyja.

* *

*

Magyarországban, az eddigi jóhirü s mint neve is mutatja: békés természetű »Békés megyének“ jutott az a szomorú dicsőség, hogy a szocialisták által elterjesztett munkás-kér désnek, a béke, nyugalom és közrend erőszakos megzavarása által kereste megoldását. — Midőn erről az első híreket olvastuk és hallottuk, nem akartunk saját szemeinknek és füleinknek hinni : hogy ez a munkás, egészséges gondolkozásu, tisztességtudó békés-megyei munkásnép, annyira el hagyta magát kábittatni, és fellázitni, hogy nem átallott szembeszállani, a közrendetvédő törvényes felsőbb hatóságokkal. — Annyira általános volt a meglepetés, hogy az ország, nevezetesen, Békésmegye egyik függetlenségi képviselője

— Irányi Dániel — az országos törvényhozási teremben igy szólott a békésmegyei mozgalmakról: »Meglepetve, sőt megütközve olvastuk május első napjaiban azon híreket, a melyek állítólag socialistikus természetű mozgalmakról Békésmegyéből, érkeztek. Meglepetésünk, sőt megütközésünk annál nagyobb volt, minthogy a munkásmozgalom eddig- elé csak iparosokra terjedt ki s a mezei munkások nemcsak nálunk, hanem Európaszerte megvoltak kiméivé ezen tévtanoktól, különösen pedig azok sehol sem nyilvánultak kitörésekben. De megütköztünk a miatt is, hogy ép Békésmegyében történt a dolog, a mely tudvalevőleg egyike a legtermékenyebb megyéknek és melynek lakosai aránylag — különösen a felvidékekhez képest — jó módúak, értelmesek és szozgalmasakA

Ezen nyilatkozatban ki van mondva, hogy a békésmegyei mozgalmak a soczialisti- kus természetű tévtanokban s ezek elterjesztésében lelik eredetöket. És ez valóban igy van, és pedig azóta a mióta a Békésraegyében megalakult munkás körökben és munkás helyiségekben megjelentek a budapesti próféták. Ézen hamis prófétáknak az izgatás a mesterségük, s csak addig vannak a nép között, mig az izgatás mestersége tart, s midőn látják, hogy az általuk hajszolt eredmény, mint sürü terhes fekete felhő gomolyódik felettük, akkor »ill a berek nád a kert“ a legelső vonattal megfutnak. A testvér nép azután ő miattuk akár agyonütheti egymást, a rendet csináló hatóság számosokat becsukathat, ezzel ők nem törődnek, mert az ö hátuk és bőrük biztos helyen fedve van. Ha a népnek hűséges barátai, miért nincsenek a nép között akkor,

midőn az bajba és veszélybe keveredik? De arról azért a távolból is gondoskodnak, hogy az a megbetegitett munkás nép izgató szereket továbbra is kapjon, a munkások számára irt veszedelmes újságok alakjában. — Ezen oknak tulajdonítsa a békésmegyei munkás osztály, hogy munkásköreik a magas minisztérium által betiltattak, mert ezen munkáskörökben és mankóé körök által, több helyen, a nyugalmat veszélyeztető kísérletek történtek.

Lássuk, milyenek azok a munkások számára szerkesztett újságok ? A munkások közeiből kettő került én hozzám, lehet, hogy ezekhez hasonló mé.r több is van. Az egyik a „Népszava“, a másik a „Közjóiét“. Igazán, szép czimök van. A czim után ítélve, azt gondolná az ember, hogy ezek az újságok a nép boldogulásának czélhoz vezető útját mutatják meg ; de ha kissé beléjök tekintünk, meglátjuk azokat a farkasokat, melyek báránybőrbe vannak öltözve. A „Népszava“ (1891. 21. szám) aA baj kutforrása“ czimü leírásban tárgyalja a békésmegyei zavargásokat és a munkások elé- gületlenségét s mindezt az államnak tulajdonítja ; sőt tovább megy, az államnak tulajdonítja a gyermekhalandóságot, a törvénytelen születéseket, a hülyeséget, a tüdővészt, az ön- gyilkosságokat és a különféle gyilkosságokat. No ha már ennyire benn van a kenés fenés- ben, egy fáradsággal meg egy költséggel az államot okolhatná: a jégesőért, rozsdáért és a sáskajárásért is,

Azt mondja továbbá ezeo újság (u. o.) hogy: „a szegényeknek le kell győzni a gazdago- kát“ azt is megmondja hogyan : „Táplálékot, ruhát és lakást ott kell venni a hol van. Tele vannak a raktárak és számos ház áll üresen“ (u. o.) Mondhatom gyönyörűséges elvek, ezekből épüljön azután a magyar munkás.

Természetesen az ilyen elvek mellett nagy bűn az, ha valaki gazdag, „mert a gazdagnak nincs létezési joga, mert ahhoz vérszenny tapad“ (u. o.) Igen ám 1 ahoz a gazdagsághoz, melyet az előbb emlitett módon, ők szereznének.

Gépeket az iparnál nem szabad használni, mert az nem törvényes, mintha bizony nem a gépek adnának a munkások ezreinek legtöbb foglalkozást, kenyérkeresetet 1 Hát az okuláré használatát nem tiltanék meg?! Ilyen a fekete hálátlanság 1 Ilyenformán a vasutakat is el kellene pusztitani, mert itt is a gépek járnak s ezek miatt a fuvaros sem kereshet annyit, mennyit különben keresne. De adjanak mindjárt útiköltséget is, hogy vissza mehessünk Ázsiába, honnan őseink átaljöttek, mert a müveit Európában akkor Magyarországnak nem lesz helye.

Mutatóul ezekből az újságokból elég ennyi. — S hogy ezen socialistikus irányú lapokkal a békésmegyei munkásnép összeköttetésben van, kiviláglik abból, hogy a „Köz- jóléta-ben (1891. 2. sz.) bé'tésmegyei több község munkásai elvtársaknak vallják magukat. Ezek után senki sem fog józanul csodálkozni azon, ha a magas minisztérium a munkáskö- röket mint ezen veszedelmes tanoknak kiszármazási fészkeit elpusztította. Tisztelet a kivételeknek s ha fájdalmasan érzik is mások visszaéléseinek büntetését — de a kormáuy bizalmának is Imeg van a maga határa! az állam van hivatva az ország békéjének, nyugalmának és rendének fenntartására, ezért vagyunk adózó alattvalók, s ezért kell a közhatóságoknak hatalmok és tekintélyök teljes súlyával, a felmerülhető rendellenességek elhárítására közrehatni.

Tekintsük már most az alföldi mezei munkásoknak helyzetét s egyes általánosabb panaszaikat. Volt alkalmam a nálam megjelent szarvasi munkásküldöttséggel szóllani s meghallgatni panaszaikat. M-gmondtam akkor is, mint kell leghelyesebben cselekedniük, s óva intettem őket azon izgatóktól, kik a zavarosba szeretnek halászni, kik izgatásának titkos rugója, részben az önzés és haszonlesés, részben a népszerűség hajhászat. S itt csak ismét három fontos dologra kívánom a munkásokat figyelmeztetni.

1) hábár elismerendő, hogy a munkás méltó az ő bérére, habár tudjuk, hogy a mezei munkások anyagi helyzete, sokkal jobb és előnyösebb volt csak nehány év előtt is, mint ma, és az is bizonyos, hogy egy megszokott jobb helyzet után az ember nehezebben tud beletörődni a rosszabbá, de ugyanakkor legyenek a munkások is elfogulatlanok és igazságosak, s kevésbé kedvező helyzetük okait, ne a munkátadó gazdáknak kapzsiságában, haszonlesésében és zsarnokságában lássák, hanem keressék ama körülményekben, melyeknek súlyos voltát maguk a gazdák is felette érzik. A munka bér — mint tudjuk, — mindig arányban áll a tőke értékével vagyis a vagyon jövedelmével, és senki sem fogja tagadni azt, hogy ma az ingatlanok tiszta jövedelme, a szükségletek szerint emelkedett különféle adók, a leesett gabona árak, nemkülönben a társadalmi megdrágult élet következtében csökkent. Tehát a mit első sorban érzékenyen érezn k a gazdák, azt másodsorban — ugyanazon okok miatt — érzik a munkások is. s— Szívesen fizet többet a gazda is, csak ö neki is legyen több jövedelme. Bátran állíthatom, hogy a mai viszonyok mellett, tekintetbe véve a különféle terheket, egy fertályos gazdának nincsen annyi jövedelme, mint egy kissé szorgalmas munkásnak. —- Helyzetünkön majd segít az idő j előnyösebb nemzetközi szerződések, gazdasági fejlődésünk, szerencsésebb alakulások, szóval: mint a történelem bizonyítja, minden korban volt egy idő, melyben különféle okok behatása következtében bizonyos irányban pangás mutatkozott. így van ez nálunk ma a gazdasági téren. De ebből nem az következik, hogy a munkások harczra kelljenek a gazdák ellen, hanem kettőzött szorgalommal és munkával javítsák helyzetüket.