Békés, 1889 (8. évfolyam, 1-52. szám)
1889-08-11 / 32. szám
32-ik szám. 1 f------------Sz erkesztőség: Főtér Dobay János kereskedése, hova a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Kéziratok nem adatnak viaaza. Előfizetési díj : ligész évre’............5 írt — kr. F é lévre .. .. .... 2 »5° » Évnegyedre .... 1 „ 25 „ Egyes szám ára 10 kr. # ^_____________Á Gyula, 1889. augusztus 11-én. Till, évíoly^m r Társadalmi és közgazdászati hetilap. MEGJELENIK MINDÉIT VASÁRNAP. Felelős szerkesztő és kiadó tulajdonos: ZDoToay Tátan.os. 1 Kiadó hivatal: Főtér, Prág-féle ház Dobay János könyvárus üzlete, hova a hirdetések és nyílttéri közlemények küldendők Hirdetések szabott áron fogadtatnak el Gyulán a kiadó hivatalban. L Nyilttér tora 10 1J Hirdetések felvétetnek: Budapesten: Goldberger A. V. Váczi-utcza 9. sz. Mezei Antal Dorottya-utcza 6. sz. Schwarz Gyula Váczi-utcza 11. sz. Eckstein Bernát fürdö-utcza 4. sz. — Bécsben: Schalek Henrik, Moose Rudolf és Dukes M. — Majna-Frankfurtban: Daube G. L. és társa hirdetési irodáiban, a szokott előnyős árakon A szünet alatt. Az iskolai tanitás sikerének akadályai oly számosak, — néhányról már szóltam e becses lapok 18 dili számában, — hogy azok felsorolása nem egy-két lapra terjed és épen nem könnyű; sőt ha jó rakást elősoroltunk is kérdés, hogy nincs-e még olyan is, a mi figyelmünket elkerülte ? Az id^k úgy látszik, mindig nyomoruságosab bak lesznek, a mai küzdőnek ha nő is a bátorsága, ereje, de nő egyszersmind az akadályok serege is, mint a mesebeli sárkányfejek. Valamint a természetben a föld, ha miveletlenül és kellő gond nélkül ha- gyatik, szüli a tömérdek gyomot, burjánt és hasznavehetetlen, sőt mérges dudvát: aképen szüli a fegyelmetlen, könnyelmű- leges időkor az iskolai tanitás sikerének elleneit is dús hajtásokkal. Mennél jobban nyomulnak a terhek a polgárok vállaira, annál iszonyúbb jelenségeit látjuk az elszabadult társadalmi életnek is, mely ha rendes korlátáit túlhágja, annál rettenetesebb látványokat szül s ferde alakula'sait oly széles mederben hö n- pölyögteti, hogy azt látni fájdalmas az emberiség jobbjainak. Hát vájjon ki nem hallotta volna hírét a gyermek báloknak, ma holnap fokozatok állanak elő ezeket illetőleg a legnagyobb mértékben, elkülönülnek azok gyermek, tanoucz, felnőtt, szobaleá iy, szolgáló, szolga, legény, agglegény, nadrágos, nadrágtalan bálokra, megkezdik a bálákat a gyermekek, folytatják a tanonczok, legények, különböző helyzetű nők és leányok és mikorra elérik azon kort, hogy munkásságuk jutáimnál, megkeresvén önmaguk az arra szükséges pénzt, egy—egy mulatságot tartsanak „Nem valami czifrát, csak olyan szegényest, A minő megilleti mivoltunkkoz képest!“ Akkorra már betelnek a mulatási Hangverseny Mezö-Berényben. A „Békés“ eredeti tárczája. Már körülbelül sorra jártam a békésmegyei városokat, és annak rendje és módja szerint elmondtam, hogy mulatnak itt meg ott, de Mezőberényre még nem került rá a sor. Igaz, hogy eddig Mezőberényben nem igen történt nagy dolog, s ha föl is építették azt a szép vendéglőt, igazi nagy városias díszben csak most ragyogott, midőn annak termében az országos vörös kereszt egylet mezöberényi fiókja javára hangversenyt tartottak. Igaz, hogy már a czime is hosszú, de hát hosszúra fog nyúlni az is, a mig én tövirül hegyire elmondom, hogy hát hogy is esett meg e mulatság. A vállalkozás maga, hogy M.-Barényben oly hangversenyt rendezzenek, mely az egész megye érdaklödését kivívja, — igen merész volt, s ha valaki ösmeri a herényi művészeti viszonyokat, az bizonyára nem nagy sort jósolt annak a Berényben rendezen dö „nagyszabású" hangversenynek. Mert nem hogy kicsinyelni akarnók a herényieket, de tapasztalásból tudjuk, hogy mily iszonyú nehézségekre ütközik az ember, ha kis városban valamit rendezni óhajt. Először is a jótékony czél érdekében fáradozó rendező bizottságnak esnek neki, és bárki legyen is a főrendező, kifogást talál benne egy vagy két ember. A közérdekű dologból rút személyes kérdést csipáinak; — na meg aztán a közreműködni óhajkedvvel, a férfias nemes mulatságot eszközlő himport rég lerázták magukról, vé- nültekké lesznek idő előtt. Bizony, a korszellem szele, mely a jó kedv hajójának vitorláit dagasztja, nem épitőleg, de sőt ontólag fujdogál ma közöttünk sok tekín tetben, azt hisszük, minden szellő kedve- zőleg fuj életünk hajójának, pedig az is sze llő, a mi révparthoz hajt, az is, a mi sziklához csaphatja sajkánkat. Ma a kocz- káztatások korát éljük, akár jó irányba, akár téves irányba, csak haladjon hajónk, oly sokunknak, — mindegy. No de á- ;gyermek bálokról akarok szólni. Ezek is rontólag hatnak az iskolai tanitás sikerére. Hát mire is való a gyermekeknek a bál? Nem értik még ők annak sem hasznos, sem káros oldalát; ők csak azt tudják, hogy akkor és ott több van engedve, mint egyébkor és másutt magaviseletük egész könyuyelműsége özönét feltárja, ott a fékezőkéz nem tart visz- sza semmitől, még az erkölcstelenségtől sem, az éretlenség egész mivoltában, mezítelenségében láthatóvá lesz. Bizony az a ki a gyermekbálok tartására engedélyt és hajlékot ad, aligha képes felgondolni, hogy mennyi időre való mételyt hint el csak egyszeri alkalommal is, az iskolás növendékek is csábulnak utána. Es ha meggondolni tudná, belátná, hogy az egy jelentőségű azzal, kést és tüzet adni ahoz nem értők kezébe. Szivet, kedélyt, lelket egyaránt megront az. Tiszteletre méltó fensőbb hatóságunk v.ijha belátná már, hogy az eféléknek en gedélyezése egyátalában beszüntetendő. A kissebbek megelégedhetnének azzal is, ha felnőttek közt vehetnének részt, mint szem lélők, az eféle mulatságokban; majd eljön az idő nekik, a midőn meglesz adva a mód és alkalom az ő jókedvüknek is. Ámde városunkban az engedély megadása némi (3 írt?) jövedelmi forrást képez Szomorú dolog, hogy a csekély jövedelmi forrás végett az erkölcstelenség széles folyamának ássuk meg mély medrét. Ezt pedig tennünk nem volna szabad. A gyom magától is nő, hátha még hintjük magvát! A szeszes italok élvezetének túlságos elterjedésére, megkedveltetésére ez, alig látható, de finom és bizt >s csatorna, melyen beköltöznek a hazugság, csalás, ravaszság, him- pellérség, hányavetiség, végre az erkölcsi tönk. Ha ez nem volna igaz, miért létesültek volna itt-ott egyes városokban a mér- tékletességi és erkölcsnemesitő egyletek ? Az iskolai tanitás sikerének nagy akadálya még a rendszertelen iskolába járatás, illetve rendetlen feladás. Ha betelt a szünidő, lefolyt a vakácziő, és megjelen a szorgalom évszak, mennyi tanulóra vár még végezetlen munka kint és bent, (mintha bizony azt mással nem lehetne elvégez tetni!) Kevesen értik és fogják fel a szülék közül, hogy tanulónak iskolában, rabnak börtönben a helye, azt vélik, egy-két nap, pár hét, sőt egy hónap is, nem oly nagy idő még a gyermek iskolai életében ; ha elmulasztja, majd kipótolja. Igen ám, ha lehet, csak . hogy nem mindenkor lehet Vannak tárgyak, a melyekről nem mindennap hallhat a tanítvány, de miné többet hallja, annál tovább és jobban képes megtartani későbbi korára is; a rövid és múló behatás állandó nyomokat nem hágy a szivek fenekén. Némelyiknek tizszeri elmondás után vettetik az alap mig egy másik az egyszer mondott szót is megőrzi igen jól. Egyik növendék azt mondja: nem eresz tettek fel! Ebből az vonható le, hogy | jött volna iskolát) i, de gátló akadály ál lőtt útjában. . ’ Bizony a gyermeki lélek is megérzi az időt, mint az Arany János „Rab gólyá- a“, — mert hej! igazat mond az a belső tők, ezek igazán megkeserítik az ember éle tét 1 Hanem a mezöberényi rendező bizottság a merész kérdést merészen oldotta meg. A szomszéd városokból hozta el az igazi művé szí tehetségeket, úgy hogy Mezőbarény egy napra és egy éjjelre a megye központjává vált Igazi megyei mulatság volt az, mely még megyeibb lett volna, ha nem esik össze a megye- gyűlés a hangverseny napjával, mert igy a legtulajdonképpeni „vármegye“ mély síjnála tunkra elmaradt. Azért a „Magyar Király “-hoz czimzett szálló nagy terme még is zsúfolásig megtett Az-elsőserokat szebbnél szebb hölgyek foglal ták el, se közönséget látva, valóban azt hittük, midőn a terembe léptünk, hogy valami fővárosi hangverseny teremben vagyunk. S a hangulat is ennek megfelelő volt. Mindenki feszült várakozással figyelt, I im egyszerre hu szonöt fiatal leány és leányka jelent meg az ;melvényen, és a műsor, melyet kezünkben szorongattunk, jól mondta, hogy ez a „Tavasz megérkezése.“ Huszonöt leány egy csoportban, ki szőke, ki barna, ki meg éppen olyan eszem-adta piczike, hogy szerettük volna ölbe kapni és megcsókolni a bal és jobb ar czáját. Ott állott az egyik sarokban egy vég telenül kedves kis szőke baba, s hogy illett az aranyos szájába, mikor énekelte: „Kicsi vagyok, de azért szép . . .“, mire nyomban három bokréta hullott lábaihoz. Elkalandozom a kicsinyeknél, mert hogy a nagyokról is szóljak, arra mm merek vállalkozni. Hát ha nagyon feltalálnám dicsérni az egyiket vagy másikat, tudom, hogy mindneui Ösztön legtöbbször, ha nem mindenkor is, — „felrepülne, messze szállna, messze mesz- ze tengerekre, csakhogy el van metszve zárnya.“ Megérzi a gyermek is, hogy menni kellene már iskolába, társaitól eltalál nnradni, az idő inti, nógatja őt arra. De olyan is van nem egy, sem kettő, ki azt mondja: dolgom volt otthon, azért jöhettem elébb fel. Furcsa! Hát a tanulás nem dolog ? A tanulást nem tartják dolognak számtalanon, azt ha teszi, nem teszi a gyermek, egyre megy néme- yek szerint: miért is kínozzák annyifélével a gyermeket a mai időben, szokják mondani sokan. (Sok szüle kinozásnak tartván gyermeke taníttatását, nem csoda, ha tanulni nem szeretnek oly sokan.) Azt nem gondolják meg (mert nemesen gondolkozásra képtelenek,) hogy ma már több szükséges, mint régebben. A fejlettebb kor, ízlés, a munkaverseny, a mind- nkább szélesbülő, szaporodott életpályák tömkelegé, minden téren sebes haladásra készteti az emberiséget, a tanultság, ha alaha, úgy ma felemel, a tudatlanság le- sülyeszt és pedig mennyire ? ! Némely szülő gondolkozására nézve ma is >tt áll, hol gyermekkorában volt, kevéssel elébb, és a helyett, hogy gyermeke jövőjét lletőleg magát is tökélyesbiteni törekednék, azt is maradásra készteti, elég, ha mi, olvasni, számolni megtanul, gondolja masában fent hangon. Igaz, hogy ez mind a három oly kincs, mely boldoggá teheti a gyermeket idővel, ha megszerezte ; ámde kevés ez ma már, egyebekkel is meg kell tölteni az ismeretek tárát az emberi főt. Ki most is aképen szántogat-veteget, mint elődei, az azoktól örökölt eszközökkel, kevésre halad és a mellett a kevé-sre is nehezen. Helyesen gondolkozó szüle pedig mennél többre igyekszik gyermekét vinni minden téren, liszen annyival több és valódibb az ő járt rám fognák, hogy elfogult újságíró vagyok. A kicsinyeknek van csak az az előjo- guk, hogy a szinarany igazságot meghallhat ják. De ha minden jelző nélkül tesszük is ide azok neveit, kik magánrészleteket énekeltek a név maga zengjen dicséretet viselőjéért. El sőnek említjük a Tavasz megszemélyesítőjét Szabó Juliska urhölgyet, — kívüle s üo számokat énekeltek még Erödi Margit k. a. (Ko lo/.svárról) és Budai Nina urhölgy. A daljáték szabatos b {tanításának érdeme Varga József szarvasi zenetanár űré, kinek kiváló zenei kép zettségéröl lesz még alkalmunk e tárcza ke rétében megemlékeznünk. A taps szüntével Vincze Mariska k. a. lépett az emelvényre és Temérdektől szavalt néhány költeményt. Maga a választás, hogy a kisasszony éppen Temérdeket, e kevéssé is mert költőt mutatta be a közönségnek, igen szerencsés volt és szívesen lemondtunk azok ról a hires szavallati d »rabokról, melyeke^ ezerszer és ezerszer hallottunk már. Vincze Mariska urhölgyön meglátszott, hogy 6 a köl teményeket, ;:ielyeket előadott, nemcsak át gondolta, hanem át is érezte. Apró verseket szavalt, nem hajhászva a hatást, melyet eppen igy ért el. A rendezőség öt is, mint a többi közreműködő hölgyeket, igen szép bokrétává <i közönség pedig zajoz tapsolckal tüntette ki Most pedig az estély fénypontja követ kezik: Jancsovics Margit urhölgyet a közönség már megjelenése alkalmával szűnni nem akaró éljenzéssel fogadta, már előre is jelezni akar ván, hogy a művészi hirnévről, melyet a kis asszony már eddig is kiérdemelt, tudomása van. S valóban Jancsovics Margit kisasszony nem egyike azoknak a concert alakoknak, kiket udvariasságból meghallgatunk, sőt túl hajtott lovagiasságból talán meg is dicsérünk, 6 valódi művészi tehetség. Nem is hisszük, hogy sokáig lesz alkalmunk a megye szűk határain belül gyönyörködnünk az ő csodálatosan szép énekében, s bár ha fáj is elveszítenünk, be kell vallanunk, hogy az ő helye a fővárosban van. Alakja, megjelenése, hangja, mind a színpadra utalják, s a kinek alkalma volt éneket hallani, azzal az óhajtással távozott, hogy vajha mielőbb hivatásának megfelelő helyről csendülne meg e hang. Leírjam mint változik át Jancsovics Margit, mikor énekel ? Szeme, mely különben is a kék szemek ritka fényes példánya, csodálatos kifejezést nyer, s ha az ember teljesen elmerül e szem nézésébe, miközben az az ezüst tisztaságú hang fölébe cseng, eszébe jut az ódon ballada. Leomló szőke hajjal a csodaszép leány mindenkinek eszét veszi, ki csak hangját hallja, — a bűbájos szirén éneke ez. Mi is bámulva hallgatunk, s egyszerre a tenger hullámainak csapkodását véljük hallani, mely hajónkat a szirthez veri, pedig ez csak száz meg száz kéznek az összcverődése, röviden szólva: taps. De minő taps 1 A kisasszonynak újra meg újra meg kell jelennie az emelvényen, de a taps még mindig nem szűnik. Ekkor egy bánatosan szóló dalra kezd, melyet ma hallottunk először. Varga József szerzeménye ez, ki ez este nem csak mint ügyes zongora játékos mutatta be magát, hanem mint zeneszerző is a közönség osztatlan elismerését
