Békés, 1888 (7. évfolyam, 1-53. szám)
1888-03-25 / 13. szám
13-ik szám Gyula, 1888. márczius 25-én VII. évfolyam f------------------1 Szerkesztőség: Fő-utcza 39. szám a. házban, hova a lap szellemi . részét illető közlemények küldendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Előfizetési díj: Egész évre .. .. .. 5 írt — kr. Félévre ......... 2 „ 50 „ Év negyedre .. .. 1 „ 25 „ Egyes szám ára 10 kr. Társadalmi és közgazdászati hetilap. MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. Felelős szerkesztő és kiadó tnlajdonos: Zoltán. r Riadó hivatal: Főtér, Prág-féle ház, Dobay János könyvárus üzlete, hova a hirdetések és nyílttéri közlemények küldendők Hirdetések szabott áron fogadtatnak el Gyulán a kiadó hivatalban. L Nyilttér sora 10 kr. J Hirdetések felvétetnek: Budapesten: Goldberger A. V. Váczi-utcza 9. sz. Mezei Antal Dorottya-utcza 6. sz. Schwarz Gyula Váczi-utcza 11. sz. Eckstein Bernát fürdö-utcza 4. sz. — Bécsben: Schalek Henrik, Moose Rudolf és Dukes M. — Majna-Frankfurtban: Daube G. L. és társa hirdetési irodáiban, a szokott előnyős árakon Az árvíz katasztrófa. Békésvármegye, és különösen Csaba és Békés városok krónikájában évtizedekre kiható sötét lapot fog képezni a marói kiszakadás okozta mostani árviz, melynek óriási pusztítása nagy időre megbénítaná ja a két város további fejlődését. De még hála az Egeknek, hogy csak így is vannak ; mert az óriási küzdelem alatt mindkét város felett a teljes elpusztulás és megsemmisülés Damokles kardja függött, és különösen Békés városára nézve csaknem csodával határos, ha a hullámokkal s orkánnal egyidejűleg vivott kétségbeejtő harczban ellen tudott állani az őt minden ponton megsemmisiteni vágyó fékevesztett elemeknek. Mert e pillanatban, ha csak — amitől az Ég óvjon meg bennünket — újabb rohamos áradás nem jő a hegyekről, aminek a szeszélyes márcziusi időjárás mellett különben nagyon kivagyunk téve, az árviz annyiban elvesztette akut jellegét, hogy Csaba s Békés városa belterületeit ez idő szerint közvetlen veszély nem fenyegeti. Hanem ez a szerencsés eredmény le irhatlan küzdelembe, kiszámithatlan áldozatokba került; elmondhatjuk mi is, hogy még egy ily győzelem, és elveszünk, tönkre megyünk. Békés, Gyula, Csaba, Mező-Berény és Körös-Tarcsa között mintegy ötvenezer holdnyi termő föld sfk tenger; az eme területen rombadölt tanyai házak, gazdasági épületek együtt véve népes várossal felérnek. A lábas jószágban, takarmányban, gazdasági felszerelésben, terményekben, élelmiszerekben s házi bútorokban szenvedett kár még hozzávetőleg sem állapítható meg; mindezeken felül a károsultak a legjobb esetben sem fogják ez évben földjeiket használhatni, laposabb fekvésű helyeken pedig valószinüleg még jövő évben sem. A szabadkőművességről. Újabb időben főleg Magyarországon meglehetős sokat foglalkoztak a szabadkőművességgel, sőt voltak és vannak lapok, melyek majdnem állandó rovatokban élesen és leginkább kedvezőtlenül bírálják e szövetség czél- jait és tendentiáit. Az utolsó 4—5 évben a szokottnál is több szabadkőműves ellenes könyv és röpirat jelent meg nálunk s midőn legutóbb bizonyos körök a magyarországi szabadkőműveseknek névsorát is közétették s egy szabadkőműves ellenes egylet sterzése érdekében röpiratot adtak ki, úgy látszik maguk a szabadkőművesek is megsokalták a sok támadást és rezervált állásukból kilépve, egy füzetkét adtak ki, melynek az a czélja, hogy a szabadkőművesség lényegét, alapelveit, történetét, fejlődését, szervezetét s feladatait a nagy közönséggel tiszta világításban megismertesse. Ez érdekes füzet nyomán közöljük e világon szerte elterjedt és nálunk is meghonosult szövetségről a következő általános érdekű részleteket. A füzet közli mindenekelőtt a magyar- országi Symbolikus Nagypáholy alapszabályainak első — 13 pontból álló — szakaszát, mely a szövetség czéljait sorolja fel tüzetesen. E szerint a szövetség czélja az, hogy „a humanizmus szellemében és a felebaráti szeretet nagy elve alapján előmozdítsa az emberi-nem boldogságát*; fejleszti tehát a józan gondolkodást és ismereteket, kiirtani törekszik az előítéleteket és babonát, előmozdítani igyekszik a szellemi és erkölcsi haladást, hódol a lelkiismeréti, vallási s a szellemi szabadság erkölcsi elveinek és gyakorolja a jótékonyságot. A szabadkőművesség tiszteli tagjainak politikai és vallási meggyőA jótékonyság gyakorlására mérhet- en nagy tér kínálkozik ; száz meg száz család — és ezek túlnyomó része mező- gazdasági cselédség — elvesztette megtakarított élelmiszerét, bútorát és ruhaneműit, legtöbben nem menthetvén meg egyebet puszta életüknél, és ezek a katasztrophát követő hetekben csaknem kizárólag felebarátaik könyörületére vannak és lesznek mindaddig utalva, mig az élet fenntartására nélkülözhetlen szükségleteket saját keresményükből lesznek képesek újra megsze rezni. Fájdalom, a segélyre szorultak száma oly nagy, hogy a helyi jótékonyság, mely egyébként derekasan működik, már ki lesz merülve, mire az első pillanatnyi segélyt nyújtotta. Az irtózatos katasztrófa előidézte rendkívüli nyomor bizonyára ékesebben szóló tény a leglendületesebb stylban hangzó felhívásnál mindazok sziveihez, akiket az árvizcsapás közvetlenül nem érintett, hogy szenvedő s nélkülöző embertársaik mostoha sorsán tehetségükhöz mérten enyhítenének. Nem kételkedünk benne, hogy a hatóságok, a melyeket még ma a szakadat lanul folyó védekezés vesz igénybe, vész múltával minden tőlük telhető s joggal várható intézkedéseket meg fognak tenni az árviz okozta nyomor éüyhitéséfe; meg fogja bizonyára tenni a magas kormány és törvényhozás is, melyeknek nagyobb mérvű segélyére annál inkább rá vagyunk utalva, mert — a mint előre bocsátottuk — a legnagyobb áldozatokat hozó helyi jó tékonyság rendkívül igénybe van véve és már is kimerülő félben. Ámde a hatóságokra, a kormányra s törvényhozásra a nyomor enyhítésén kívül nagyobb és szintén elodázhatlan köteles ség hárul, nevezetesen gyökeres intézke déseket tenni, hogy a mostanihoz hasonló katasztrófák többé ne ismétlődjenek. Ismerjük a természet törvényeit; tud luk, hogy rendkívüli körülmények, abnormis viszonyok között az emberi véges erő tehetetlenül küzd a természet aberratióival; tudjuk azt, hogy emez aberratiókat bármily magas fokra emelkedő tudomány sem fogja tökéletesen ellensúlyozni tudni, - és hogy ebből kifolyólag a legszere ;cs -sebb alapra fektetett vizszabályozási rendszer sem képes bennünket minden körülmények között árvízkatasztrófáktól megóvni, nem óvott meg a múltban és nem fog megóvni a jövőben sem; nem vagyunk tehát legke vésbé sem elfogulva akkor, a midőn eme álláspontból kiindulva, rendkívüli körül mények között megengedjük és elismerjük a katasztrófák elkerülhetlenségét; de ez alkalommal nem vagyunk hajlandók elismerni s következésképen megnyugodni benne, hogy a beállott katasztrófa igazán kikerülhetlen, vagy ha már be is követ kezett, hogy annak oly hagy mérvet és súlyos következményeket kellett volna maga után vonni. Sokkal jobban tiszteljük a tudomány nak vizszabályozás terén való előrehala dottságát, semhogy elhigyjük azt, hogy más irányú s más alapokra fektetett vizszabá yozási rendszer mellett is a most lezajlott katasztrófa bekövetkezett volna. Mert — mint előre bocsátottuk — mi az árvíz katasztrófákat csakis rendkívüli körülmények által találjuk oly értelembe igazoltnak, hogy azok bekövetkeztéért sem a szabályozási rendszert, sem a hatóságo kát nem lehet kérdőre, annál kevésbé pe dig felelősségre vonni. Nem ösmerjük el, de tagadásba vesz szűk, hogy a mostani árvizet ilyen „rent kivüli körülmények“ alkotta mentsvárra lehetne védeni, sőt határozottan állítjuk hogy emez árvizet kizárólag elhibázott re gulácziónknak kell tulajdonítani. A katasztrófát megelőző időjárást ugyanis legfölebb kedvezőtlennek monc hatjuk, nem pedig oly rendkívülinek, ami nővel szemben a védekezés lehetőség« ■ghiusul; hiszen ilyen időjárás egy évtized ben négy-öt tavaszon által ismétlődhetik, és lárom város halálitéletével egyért-lmü enne, ha mindannyinak a mostanihoz asonló ártenger és veszedelem volna ki- serülhetlen következménye. Sőt ha a folyó hó 19-ki és 23-ki or- ántól eltekinthetnénk, amikor Békés vá- osa a krízis legfőbb fokán állott, azt is konstatálhatjuk, hogy eme két nap kivételével kivételesen kedvező időnk volt árviz elleni védekezésre ; olyan kedvező, aminő itka tava8zszal fordul elő. A kétségbeeséssel folytatott védekezésen kívül hatalmas osztályrésze van a verőfényes kedvező időnek is abban, hogy Csaba, Békés és részben Gyula városa belterületei ma ullámsírba nincsenek temetve. — Erélyesen tiltakozunk tehát ama netaláni mentség vagy szándékolt védekezés ellenében, hogy az idő abnormitásában, rendkívüli- ségében rejlenék egyrészről a bekövetkezett gátszakadás, másrészről pedig eme szakadás elleni kétségbeesett védekezés kény- szerűsége. A katasztropha indító oka nem pusztán a jégzajlásban, hanem sokszorosan in«* kább ama szerencsétlenségben rejlik, hogy a gyula-békési nagy csatorna két Körös folyó vizeit vezeti le, holott hullámtere csupán egy folyó számára készült és a töltések e miatt jégzajlás alkalmával a szó szoros értelmében képtelenek a két folyó óriási víznyomásának ellenállani. Eme tétel valódiságát szomorúan igazolja ama körülmény, hogy az óriási viznyomás már akkor előidézte a katastrotát, amidőn szemtanuk állítása szerint két méternyit meghaladó gáttest volt ki a vízből, és amidőn — épen eme körülmény folytán — senkinek sem volt még homályos sejtelme sem a bekövetkezhető szakadásról. Ha a szakadás ily körülmények közt bekövetkezhetett, mathematikai pontossággal megállapítható, hogy ez mindannyiszor zödését, határozottan kizár gyülekezeteiből minden vallási és politikai vitatkozást, buzdítja tagjait az erényességre a családban és a polgári életben s minden tagjának legszentebb köte lességévé teszi a hazaszeretetet s a közügyek körüli hasznos munkásság kifejtését; végre a szabadkőművesség a munkát az emberi-nem parancsoló törvényének tekinti s azt tagjainak kötelességévé teszi. A szövetség nem titkos társaság, amennyiben a kormány által jóváhagyott alapszabályokkal bir, de miután a föld kerekén mindenütt el van terjedve, vannak ismertető jelei és számai, melyek által a sző /etség tagjai egymást mindenütt felismerhetik. Ezeket tartja a szövetség titokban. A szövetség történelmi fejlődéséből érdekes lesz fölemliteni, hogy az Ausztriában és Magyarországban már a múlt században is meghonosult s ekkor I. Ferencz császár is tagja volt a szövetségnek; Mária Terézia feloszlatta a páholyokat, több szabadkőművest elfogatott s ezeket csak férjének és vejének, Albert főherczegnek közbenjárására bocsátotta szabadon. Mária Terézia férje és veje szintén szabadkőművesek voltak. József császár alatt a szabadkőművesség ismét virágzásnak indult s a múlt Század^ utolsó negyedében az osztrák arisztokráczia legkiválóbb tagjai is beléptek a páholyokba, melyekben képviselve voltak a Lichtenstein, Auersperg, Thurn-Taxis, Bellegarde, Clam-Gallas, Kaunitz, Kollowrat, Schlick, Thun, Harrach, Belcredi, Schaffgot- sche, Taaffe, Waldstein, Wallis, Plathen, La- zansky, Hohenfels, Hartig, Gersdorf, Brandeis, Carnals, Callenberg grófi és herczegi családok legkiválóbb tagjai. A nagymester az időben Dietrichstein-Proskau János, Baptist gróf, az aranygyapjas rend vitéze, val. belső titkos tanácsos és udvarmester volt. A szellemi arisz- tokracziát képviselték Sonnenfeld, a szellemes lállamférfiu, Blumauer költő, Haydn, Mozart, Born természetbúvár, stb. Magyarországban ugyanez időben szintén elterjedt a szabadkőművesség, melynek számos hívei voltak úgy a magyar fő-, mint köznemesség soraiban, valamint az egyház, a tudomány és az irodalom képviselői körében is. A Radványszkyak, Ku'binyiak, Festetichek, a BánfFy, Bethlen, Brunszvik, Eszterházy, For- gách, Gyulay, Haller, Pálffy, Ráday, Szapáry, Teleky, Niczky, Rhédey, Berényi, Török, As- premond, Sluha, Draskovich, Barkóczy, Csáky, Batthiány, Andrássy, Waldtsein, Kemény, Kun, Kornis, íllésházy, Erdődy, és Pejachevich grófok, a Podmaniczky és Prónay, Splényi, Mednyánszky, Knezevich, Eötvös, Jnkey, Jósika, Bornemisza, Hellenbach, Schmertzing bárók, Pálffy Károly kanczellár, Szécsényi, Ferencz gróf, a nemzeti muzeum alapitója, Fess- ler, a hires történetiró, l.ádvády Pál, a deb- reczeni iskola európai hirü tanára, Budai Ezsaiás, ref. püspök és jeles történetiró, Török József gróf, a debreceni kér. tábla elnöke, Vay József septemvir, Draskovics János gróf ezredes, Orczy József bán, Ürményi József kir. személynök mind_tagjai és többé- kevésbé buzgó apostolai voltak a szabadkőművességnek. Helyet foglaltak a páholyokban a legelőkelőbb magyar családok képviselői, úgymint : Ragályi, Darvas, Királyi, Szathmáry, Szily, Barnáth, Pogány, Máriásy, Puky, Atzél, Ocsai Balogh, Kende, Semsey, Skerlecz, Pász- thory, Majthényi, Berzeviczy, Gyürky, Beöthy, Madách, Szontagh, Szent-Iványi, Péchy, Andrássy, Beniczky, Draskóczy, Fáy, Szlávy, Laczkovich, Szemere, Lónyay, Szilassy, Ujhá- zy, Bárczy, Rosty, Liptay, Pongrácz, Nemes, Muslay, ónody, Csapody, Kandó, Horváth, Sárközy, -Lázár, Hertelendy, Almásy, Marich, Pajor, Tihanyi, Baloghi, Mocsáry, Máday, Ku- binyi, Sréter, Radvánszky, Bohuss, Justh, Okolicsányi, Platthy, Szerenc :y, Szirmay, Kapi, Pattoriray, Torma, Komáromi, Vay, Óváry, Melczer, Szulyovszky, Görgey, Fejérváry, Kiss, Szelestey, Cserey, Kálnoky, Székely, Gyarma- thy, Boér, Udvarhelyi, Somssich, Chernél, Abaffy, Jankovich, Badekovich, Vásárhelyi Tuboly, Csépán, Csányi stb.-ek. Az Írók közül: Kazinczy- Ferencz, Kármán József, Dayka Gábor, Palóczy, Horváth Ádám, Aranka György, Báróczy Sándor, Ba- csányi József volt. A múlt században annyira népszerű volt ez intézmény, hogy a katholikus egyház számos kitűnősége is helyt foglalt a páholyokban. Magyarországban többek között tagjai Aoltak a szövetségnek : Hell Ferencz csákvári esperes, báró Bridigó Mihály szepesi püspök, (utóbb laibachi érsek), Stocker Ferencz glogo- váczi plébános, Hoff nann Ferencz apát, Sze- gedy János kanonok, Sziltz Károly jáki apát, Vizi István gyulafehérvári kanonok, Reiner Lukács brassói plébános, Tomkó Mátyás szent domokosi plébános, Henne Ferencz zalatnai plébános, Sorgenfrey Jakab kanonok, Kolozs- váry István zágrábi kanonok, Delimanich József vinityai plébános, Laky István szalavári plébános, Kukecz Antal áldozár, akadémiai ta* nár, Galyuf József kanonok (utóbb érsek), Ve- rovácz József érsek, továbbá számos kegyesrendi tanár, minorita szerzetes és több evang. lelkész, prédikátor, szuperintendens, görög pap stb. Az osztrák páholyokban az 1788-1793 időben a katholikus papok közül helyet foglaltak : a nikolsburgi prépost, laibachi, regens- burgi, linczi, bambergi, passaui, olmütci kanonokok, több udvari káplán, káptalani főnök, a nikolsburgi érsek, püspöki kamarásmesterek, káptalani kustosók, érseki helynö- kök, czisztercziák, az ágostai rend perjele, kegyesrendiek, minoriták, lelkészek, stb,, kiknek nevezetesbjeit a röpirat egyenkint felsorolja. (Vége köv.)
