Békés, 1888 (7. évfolyam, 1-53. szám)

1888-04-01 / 14. szám

14-ik szám.

Gyula, 1888. április 1-én

VIL évfolyam

f------------------^

Sz

erkesztőség:

Fő-utcza 39. szám a. házban, hova a lap szellemi részét illető közlemények küldendők.

Kéziratok nem adatnak vissza.

Előfizetési díj:

Egész évre..........5 frt — kr.

Fé

lévre .........i .. 2 , 50 „

Év

negyedre .. .. 1 » 25 \ Egyes szám ára 10

^______________________&

25 »

T

ársadalmi és közgazdászaid ketilap.

MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP.

Felelős szerkesztő és kiadó tulajdonos: Bodolsiy Zoltán.

Főtér, Prág-féle ház, Dobay János könyvárus üzlete, hova a hirdetések és nyílttéri közlemények küldendők

Hirdetése k

szabott áron fogadtatnak el Gyulán

a kiadó hivatalban.

Hirdetések felvétetnek: Budapesten: Goldberger A. V. Váczi-utcza 9. sz. Mezei Antal Dorottya-utcza 6. sz. Schwarz Gyula Váozl-utcza 11. sz. Eckstein Bernét fűrdő-utcza 4. sz. — Bécsben: Schalek Henrik, Moose Rudolf és Dukes M. — Majna-Frankfurtban: Daube G. L. és társa

hirdetési irodáiban, a szokott előnyős árakon

Húsvéti.

Nehéz körülmények, szorongattatások között heteket áthúzó társadalmunk, megyei községeink lakosai, talán egy pillanatra fellélegzenek, azalatt mig a megérkezett husvét teríti szét ünnepies hangulatát megmenekült, vagy bajtól ment tájékok felett.

Volt, sőt most is van község, mely csak az Úrnak szellemét látta és látja a vizek felett, mint a teremtés reggeléről irva hagyta Mózes. Hol máskor zöldelő mérhetlen földtáblák, melyen a remények ezer s ezer csomóját áldották meg egy- egy gazdag aratáskor: ott most szennyes vizii hullámok nyaldossák az emberi munka által sok helyen csak sebtében emelt mentőgátakat falánk fodros nyelveikkel.

Valóban nemcsak az államok egy része, nem csak az emberek jókora tömege, de maga a természet is, melyről feledhettem Vajda Péterünk azt irja: szent természet, dajkálkodó anyám, határozottan excentricus kezd lenni, borzalmas fordulatokkal, rettenetes szárnycsapásokkal sep- ri végig oly termékenynek elismert határainkat, és mikor könyeink arczainkon lefolynak a mérhetlen víztömeg láttára, megjelenik az égés rettenetes angyala. Fent és alant veszedelem. A viz emel, a tűz 8Ülyeszt. És a két elem közé szorított teremtmény, az ember reményvesztetten emeli fel fejét a segítségét soha meg nem tagadott egekre, honnan jöhet valóban egyedül mentés úgy közvetett, mint közvetlen módon.

»Nincs veszve bármi sors alatt ki el nem csüggedet,« ezt olvastam egyik jelesünk müvéből. Ha ezt átértettük: épen jókor jött ez ünnep nyomott, reményében ingott lelkűnknek. Úgy a történelem, a benne szereplő egyes alakok eseményeivel, mint a lelkűnkbe mélyen oltott hit önerőnk kifejezésére ösztönöznek; e növény gyökerét

T>

A szabadkőművességről.

(Vége.)

Hogy mily nagy elterjedésnek és népszerűségnek örvendett a szabadkőművesség a külföldön a közelmúltban és ma is, annak beigazolására a szövetség tagjai közül a röpirat fölemlíti a következőket:

Francziaországban: Voltaire, Lafayette, Fénélon, Turgot, Hugo Viktor, Cámbacéres, Gremieux, Louis Blanc, Littré, Chavé, Gam- betta, Brisson, Jules Ferry, Paul Bert, Flo- quet, Napoleon Lajos, Bonaparte József, Murat tábornok stb. Angliában. : Wolseley tábornok, Carnarvon lord, Byron lord, Seymour lord, Berford lord, Tennyson, a west- minsteri érsek, Archibald Campbell, Haddington gróf, minden eddigi lordmayor stb, Amerikában : a köztársasági elnökök közül : Washington, Tyler, Polk, Pirce, Buchanan, Lincoln Ábrahám, Garfield stb. (Amerikai páholyokban Cincinnatiban vétetett föl a szövetségbe Kossuth Lajos is.) Belgiumban: Frére Orbán, Goblet d’ Alviella, Van Humbeck volt kultuszminiszter. Spanyolországban : Castelár Emil, Sagasta, Ruiz Zorilla, Beranger tábornok. Olaszországban : Garibaldi, Mazzini, De- pretis, a volt, és Crispi, a mai miniszterelnök stb. stb. Németországban: Bluntschli, Lessing, Kant, Hegel, Göthe, Herder, Wieland, Börne, Bürger, Chamisso, Fichte, Rückert, Freiligrath, Aauerbach, Berthold, számos német miniszter stb.

kell tehát ápolnunk féltékeny gonddal minden körülmények között, hogy a kishitűség erőt ne vegyen rajtunk.

Ha a hit elveszett, minden oda van! Ne véljétek, hogy csak a jövő szenderbe ejtő álma az, melyet az agyrém szeszélyes utjának tart a rövidlátó emberi lélek, az agy-rendszer sűrű tömkelegében. Erő az, mely teremt, lelkesit, alapit, szervez s ingatlan fundamentomot kölcsönöz az emberiség bölcsebb részének életében, tetteiben és műveiben, pedig ezek lehetnek csak vezéreink jövőnket illetőleg, tűz oszlopaink — mint egykor Izrael nemzetének — földi vándorlásunk nehéz utain!

E hit gyertyatartóiról, a prédikátorok ajkairól árad szét napjainkban is a lelkifény, világosság, hogy az oly sokszor komor élet sivár oldalát a hit zománczával kedvezővé tegye, lekösse, megnyugtassa netalán tépelődő hitünket, reményünket, hogy az jótékony nyugalmat élvezzen.

Vajha azért hitben reményben megerősödve, vagy legalább ehhez illően hozzá készülve találna benünket a napok e nehánya, melyen az emberiség legnagyobb jóltevője a Megváltó, egyszeri tökéletes engesztelő áldozatát megadván váltságul, e megbizonyitott, atyjához való törhetlen ragaszkodás megdicsőitő koronájául felemeltetett menybe, hogy ülne az atyának jobbján.

Oh embertársam! vedd hát tudatod megerősítéséül, megszilárditójául ama szent nyomok ösvényét, melyek téged is a majdani megdicsőülésre vezérelnek. A veszélyek, a próbáltatások, szorongattatások, melyek bizony alig-alig tágulnak ottan- ottan életpályádtól messze: ne rontsanak, de építsenek nálad és benned, építsenek ne e földnek, mely elmúlik valamint ennek minden dicsősége, hanem a menynek, melynek lakosául elhivattál annak kegyelméből, ki szent fiát éretted elbocsátotta, a

keresztnek halálára adta, de őtet a halálból fel is támasztotta, hogy minden, valaki ő benne hiszen, el ne vesszen, hanem örök életet vegyen í

így bizonyíthatod meg, hogy nemcsak a megváltásra méltó vagy, de az atyának is szeretetére, kegyelmére, ki által vagy és élsz, működői e földön. Legyen azért bála az Istennek, a mi Urunk Jézus Krisztus Atyjának, mindenekért, ki újonnan szült minket az élő reménységre, a mely el nem veszhet, meg sem hervad hat, meg se mocskoltathatik, mely nekünk mennyekben tartatik.

Récz János.

Tizeink szabályozása

adminisztratív szempontból.

A merre a szem néz, mindenütt vizet lát s a hány tavasz van annyiszor nyílik alkalom e borzalmas látványra.

Az a szegény földmives, aki véres verejtékkel szántja fel földjét, küzd, fárad, munkálkodik azért, hogy megadja az államnak, ami az államé; hogy megfizess adóját, hogy megfizesse az ártéri költséget ott látja kenyerét úszni a vizben, melybő! egy-egy morzsácskát ment meg számára t szánalom és könyörlilet.

Meddig fog még ez igy lenni?

Földmivelő állam vagyunk, s éppen a földmivelő érdekeivel törődik az állam legkevesebbet, odadobja őket a társulatok kénye kegyére, hadd uszszanak, ha tudnak.

Óriási .költségeket nyel el a szabályozás évenként s óriási vagyonokat nyel e! az árviz évenként; szabályozási költségek és árvizkár évenként nőnek, rohamosan akár csak maguk a vizek, s ha a természet szünetel, segit az emberi könnyelmü- ség egy-egy zsilipkiszakadással.

S váljon, ha ezért a zsilipkiszakadásért 3 ember szájából kivétetik a kenyér fegyelmi vizsgálattal, vissza lesz adva annak a 100,000 embernek a kenyere, akinek szájából az emberi s megelőzhető gondatlanság által kivétetett.

Nem érnek semmit ezek a repressiv rendszabályok, nem ér semmit az az örökös bűnbak keresés, melylyel egyik árvíztől a másikig kihúzzák az időt, nem érnek semmit azok a szigorú büntetések, azok meg nem akadályozzák a szerencsétlenséget, itt praeventiv kell intézkedni s ha már olyan divattá vált, hogy nálunk mindenki hozzászól a vizszabályozáshoz, ha nem ért is hozzá, abban a szerencsétlen lelyzetben, melybe Békésvármegye az idén a vizek által nem először s fájdalom nem is utoljára került, vesszük magunknak a bátorságot, hogy mi is hozzászóljunk nem műszaki tekintetben, hanem a vizi ügyek adminisztratiója tekintetében, a melynek reformja, hogy égető, azt tagadni senki sem fogja.

Elemi csapások minden országban fordulnak elő, s mi nem tartozunk azon botorok közzé, akik, ha egy évben az ármen- tesitelt 2.300,000 hold ártérből, az elemek kérlelhetlen ereje 300,000 holdat vizzel borit, elátkozzuk a szabályozást, óh nem, az az óriási vívmány, hogy hazánk termő földe a vizek szabályozása által több mint két millió holddal szaporittatott, felülhaladja az időleges csapások által okozott károkat, — hiszen ha 10—15 évenként akár az egész árterületet elöntené is a viz, kinek jutna eszébe e miatt panaszkodni ?

Csakhogy fájdalom, a dolog nem igy van, az árviz minden évben meglátogat bennünket s elönt oly területeket is, a melyeken ezelőtt viz a legmagasabb vízállások mellett sem volt, s ez elvégre is tűrhetetlen állapot, hogy amúgy is nyakig úszva a pénzügyi zavarokban, az ebből való kibontakozás reménye is minden évben a gazdaságainkat elöntő árvízbe hulljon, ezen gyorsan és minden áron segíteni kell s

Több országban maguk az uralkodók veszik pártfogásukba ezt az intézményt. A szövetségnek ma tényleg tagjai III. Frigyes német császár, II. Oszkár, Svédország királya, IX, KereSztély, Dánia királya, Dom Pedro, Brazilia császára, Kalakaua király, Edward walesi herczeg és fia, Arthur, connaughti herczeg, IV. Lajos, hesseni nagyherczeg, Amadeo herczeg, volt spanyol király, Oszkár, Gusztáv Adolf, Svéd- és Norvégország trónörököse. Keresztély, Frigyes, Vilmos, Dánia trónörököse, Ernő, szász-kóburg-góthai herczeg, Lajos, Vilmos, badeni herczeg, Murad szultán, Tewfik pasa, Egyptom alkirálya, az indiai alkirály, Mustafa ben Izmail herczeg stb, És az uralkodóházak e tagjai nemcsak névleges védnökei a szövetségnek, hanem tényleg buzgó szabadkőművesek is, a mit a következő néhány példa bizonyít.

I. Vilmos, a nem rég elhunyt német császár a rostocki „Lucens“ páholyhoz, ennek 75 éves fönnállása alkalmából intézett üdvözlő levelében többek között a következőket írja: „A szabadkőművesség kiválóan alkalmas, hogy tagjait az igaz vallásosságra, családjuk, hivatásuk és a közélet egyéb nyilvános működése körében vállalt kötelezettségeik örvendetes és áldozatkész teljesitéséré nevelje, és folyton fejlődő önnemesités által igazán boldogítsa, sőt, hogy az egész emberiség javára is áldásdús eredmények elérésére buzditsa. “

III. Frigyes német császár a strassburgi páholyban tiszteletére rendezett ünnepen tartott beszédében többek között \ következőket mondotta: „Óhajtom, hogy miként itt,

úgy szerte a világon, mind jobban értsék meg és mind jobban méltányolják amaz örök igazságokat, melyeket a szabadkőművesség hirdet. Melegen ajánlhatom a testvéreknek, hogy szorgalmas kutatás és vizsgálódás, ősz- szehasonlitás, egyengetés és kiegyenlítés által odahassanak, hogy a szabadkőművesség tiszta, burkolatlan és egyszerű tanait érvényesítsük, de ne riadjunk vissza a vélemények harczától sem, bármily ellentétesek legyenek is azok, mert épen ez által járulhatunk hozzá az eszmék valódi tisztázásához, a mi a királyi művészet nemes és egyszerű alapelveinek földerítésére vezet. Mindenekelőtt azonban két alapelv jellemzi törekvéseinket ; a lelkiismereti szabadság és a türelmesség.

A walesi herczeg szorgalmas látogatója Nagypáholyának s alig három éve, hogy leg- idősb fiát maga vezette be és vette föl a szövetségbe. A múlt évben az angol királynő 50 éves jubileuma alkalmából, az ő elnöklete alatt tartott fényes, díszmunkán, a walesi herczeg beszédében a következőket mondá: „E díszes munka fényes bizonysága a trónhoz való ragaszkodásnak és hűségnek a szabadkőművesség részéről, mely jól tudja, hogy az angol uralkodóház tagjai tehetségükhöz képest mindent elkövetnek, hogy a szabadkőművességet támogassák és megerősítsék.“

Oszkár svéd király ünnepélyes alkalmakkor a páholyokban tartott buzdító és oktató beszédeit két teljes kötetben tette közzé néhány év előtt, s e két kötetben a szabadkőművesség iránti lelkesedését és ragaszkodását sokszor meghatóan fejezi ki.

Ernő szász-kóburg-góthai herczeg huszonöt évig volt páholyának főmestere (elnöke), s ily minőségben példás buzgalmas és mintaszerű munkásságot fejtett ki;

A füzetben levő adatok közül fölemlítjük még, hogy Magyarországban 38 páholy dolgozik a Symbolikus Nagypáholy védelme alatt. Nálunk a szövetség gyakorlati czéljait a következő öt pontba foglalja össze : a felebaráti szeretet ápolása, a nevelésügy felkarolása, a szegényügy rendezése, az erkölcsök nemesítése, a nemzetiségi viszályok megszüntetése.

A magyar szabadkőművesség gyakorlati alkotásai közzül fölemlíti a füzet a következőket : népoktatási-kör, erkölcsös ponyvairodalmi vállalat, rabsegélyző-egylet, házi-ipart terjesztő egyesület, szeretetházak, hajléktalanok menedékhelye, gyermek-menedékhelyek, gyermekgyógyitó-intézetek, rongyős egyletek (iskolás gyermekek felruházására), szünidei gyermektelepegyesületek, á gyermekbarátegylet, önkéntes mentő-társulat, hülyék nevelő-intézete, levesosztó-intézetek, melegedő szobák, népkonyhák, gyermekkertek, bölcsődék, ingyen rendelő-intézetek, a szegények gyámolitása stb.

A szövetség jövő hivatásáról egyébként az emlitett füzet befejező sorai a következőket mondják: „A közel múlt évek alatt a nemzetiségi, faji és vallási torzsalkodások napirenden voltak s .sajnos, még ma is gyakran jelentkeznek, a mi azt bizonyítja, hogy a szabadkőművesség nálunk nagyon is szükséges, elannyira, hogy ha még nem honosult volna meg nálunk ez az intézmény, ezentúl kellene azt meghonosítanunk.“