Békés, 1888 (7. évfolyam, 1-53. szám)
1888-12-23 / 52. szám
52-ik szám VII. évíolyám Szerkesztőség: Fő-utcza 39. szám a. házban, hova a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Előfizetési díj: Egész évre .............5 írt — kr. Fé lévre ..............2 » 50 „ Év negyedre .. .. 1 . 25 „ Egyes szám ára 10 kr. I ____________Á Gy ula, 1888. deczember 23-án. Társadalmi és közgazdászati hetilap MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. Felelős szerkesztő és kiadó tulajdonos: Di. Zoltán. f------------—^ Kiadó hivatal: Főtér, Prág-féle ház Dobay János könyvárus üzlete, hova a hirdetések és nyílttéri közlemények küldendők Hirdetések szabott áron fogadtatnak el Gyulán a kiadó hivatalban. Nyilttér sora 10 kr. J _______________ Hirdetések felvétetnek: Budapesten: Goldberger A. T. Viezt-uUze 9. ez. Mezei Antal Dorettye-utczs 6. ez. Schwarz Gazda Viezt-ateze 11. ez. Eckstein Bernát ßrdl-utcza 4. ez. - Bécsben: Schalek Henrik, Moose Rudolf ée Dukes M. - Majna-Frankfurtban: Daube G. L. és társa hirdetési irodáiban, a szokott előnyős árakon Karácsony. Küszöbön áll a Megváltó születésének ünnepe, mit a keresztyén világ a krisztusi elvek s eszméknek fog szentelni. Fel fog zendülni templomainkban is az öröm ének s a megváltatáson Örvendő hívek ünnepi érzések közt hallandják az evangélium lélekemelő szózatait. Nem le hét valódi keresztyéni kebel, mely fogékonysággal ne birna e reánk derülendő magasztos ünnepek iránt. Egy vizsgálódó lélek azonban, mielőtt ünnepi örömre gyuladna, széttekint az egyéni, a családi és társadalmi élet téréin s mert ünnepi érzései csak úgy lehetnének teljesek, ha gondolhatná, hogy ott mindenütt oly keresztyéni szellemet talál a felderülendö ünnep, minőt az 1888-ík karácsony érkeztekor már méltán várhatnánk ; ha tudhatná, hogy azok már oly mérvben át vannak hatva a krisztusi elvek és eszméktől, a mint a keresztyén- ség XIX-ik századában már valóban kellene : vizsgálódik, hogy vájjon mit talál itt a beköszönő ünnep ?! De ha ezt teszi, zavartalan örömöt bizonnyal nem fog érezhetői, sőt oly sok homályt lát maga körül s a mai keresztyén társadalmi életnek oly sok szomorú tünete merül fel előtte, hogy e sötét homályból kibontakozó reményBugárt csakis az emberiség jobb jövőjébe, a krisztusi e*Ivek elvégre is elkövetkezendő diadalába vetett hite képes szülni keblében. Valóban sok tekintetben beteg társadalmat fog találni köztünk ez ünnep, mély sebekkel, elszomorítókkal s midőn örömünnepet kellene szentelnünk a krisztusi elvek eddig elért diadalának, talán inkább gyászba kell öltöznünk a?ok miatt a kik gyalázatjára élnek ez elveknek. Mert avagy lehet-e keresztyéni kebel fo- gékonytalan ama kórtünetek iránt, mik társadalmi életünkben lépten-nyomon feltünedeznek előttünk ; lehet-e egy vallásos lélek közönyös ama szomorú tények iránt, melyek gyors egymásutánban játszódnak le előtte ? Korántsem ! Sőt, ha ezeken tulnéz, ünnepi öröme könnyelmű leend. Ott Iát tátongani társadalmunk testén egy nagy sebet, mit a korunkban mind vészesebb jelleget öltő s újabban különö sen két botrányos jelenségben mutatkozó sikkasztási mánia ütött azon, és méltán kérdheti : hová tűnt az az egyéni megbízhatóság, tisztakeziiség, lelkiismeretesség, mit a krisztusi elvek mindnyájunk földi hivatásának betöltéséhez nélkiilözhetlen kellék gyanánt követelnek ; hová a lelkierő, mely a költekezési vágyat leküzdve, a köztulajdon szentségének bűnös megsértésétől irtódzik ? — Elenyészett sokak kebléből, kitépte azt a mai kornak hitetlenséget, erkölcstelenséget lehellő gonosz szelleme ! Ez az ok ; mert ama krisztusi elvek, melyeknek ünnepet szentelni készülünk, nem erőtelenek arra, hogy egyéneiben ujjászüljék a társadalmat, nem ezekben rejlik a hiba, hanem a vallással karöltve nem járó civilisatio félszeg kinövései, a vallásgunyoló álmüveltség, a templomkerülő egybáziatlanság, hitetlenség, ezek rombolják le egyesek szivében a hit és erény oltárát, ezek mételyezik meg a korszellemet s akadályozzák az igazság és szeretet krisztusi országának a szivek ben való terjedését. Úgy látszik, hogy komikban az emberiség meg akarja tagadni azt a legjobb anyát, a vallást, mely XIX századon át dédelgette kebelén. A mai kor embere tulnéz a keresztyénség isteni elvein s azt mondja, hogy azok jók voltak egy bizonyos időben, de a mai kor miveit fiának már nem valók. Ma a mindentudónak hitt ész az irányadó, ma észvallás kell, mely a körülményekkel alkuszik, melynek legfőbb dogmája az élelmesség ; fordítni a köpenyeget úgy, a hogy hasznosabb ; lenni becsületesnek, alázatosnak, szelídnek, ha úgy hasznos , tudni alakot változtatni, a hiúságnak hízelegni, a hatalomnak töm- jénezni, ha úgy szükséges s legfőbb tantétele a rideg önzés, mely az életnek csak annyiban tulajdonit értéket, a mennyiben az önérdeknek szolgál s csak addig tartja becsesnek, mig az az imádott „ész* önös czéljainak megfelel. Ily tanok kellenek ma, ez az irányzat folytatja e kalmárszellemü században romboló munkáját és pusztít az erkölcsi és hitélet terén kárhozatos módon elszomorító eredményekkel. Kitépi a szivböl a hit, az istenbeni bizalom, az erények iránti szeretet égi virágait, melyeknek magvait a gondos családi és iskolai nevelés ültegette annak idején a kebelbe ; megrabolja a lelket mennyet kincseitől s romlást terjeszt itt, romlást amott és mindenütt ! E romboló hatás elszomorító eredménye aztán a bizalmatlanság, szeretet- lenség és testvérietlenség érzete a mai társadalom keresztyénnek nevezett tagjai közt ; e romboló hatásra viszi vissza a vallásos lélek beteg társadalmunk ama szinte nagy kórjelenségét : a mind elszomorítóbb alakban fellépő öngyilkossági mániát, mely ugyanannak kárhozatos cövetkezménye gyanánt oly ijesztőleg , elentkezik, Szomorú világításban tűnik fel társadalmunk e. résiben is. Sajnos, hogy a vidéki lapok is minduntalan hemzsegnek öngyilkossági, hírektől, még sajnosabb, hogy fővárosunk az ily esetek számát tekintve, mind nagyobb perczenttel lép be a világvárosok sorába. Elszomorító tapasztalat ez az ünnepelni készülő keresztyénre nézve annyival inkább, mivel mélyen érzi azt, hogy a krisztusi vallás, ha annak igazságai a szívben életre kelhet nek, oly lelki erőt, oly soha nem lankadó istenbeni bizalmat, oly törhetlen kitartást tud csepegtetni az ember keblébe, hogy az életnek bármi vészei, szenvedései közt is kétségbe ne essék, a végső reményt el ne veszítse, hanem ha százszor porba sujtatik, százegyedikszer is felegyenesedve, a törhetlen akaraterő fenségével haladjon előre s ha mindent veszt is, önbizalmát sohse veszitse el s az élet becses ajándékát bűnös kezekkel önmagától eldobni ne merészelje. De látnia kell a vallásos keresztyénnek, hopy a mai korban sem az élet, sem a lélek nem becses sokak előtt; hogy a krisztusi parancsokat, melyek az életet megszentelni hivatvák, mint tapodják lábbal sokan ; hogy az élet zsibongó vásárjában jellemüket, becsületüket, lelkűket áruba bocsátani, bamislelküséggel egymást kijátszani oly könnyen hajlandók s midőn mindezeket, igy az ünnep előtt vizsgálgatja, e szomorú jelenségek bizonyára nagy mértékben beárnyékolják az ő örömét. A kiben azonban igazán vallásos lé- ek lakik, a ki hisz az emberiség nemes rendeltetésében s abban, hogy a krisztusi tudomány elvei s eszméi elvégre is áthatják, ujjászülik mintegy a társadalmat: az e szomorú jelenségek láttára sem csügged el, nem, mert ezekkel szemben talál olyanokat, melyek aggódó lelkének nyug- pontul szolgálnak, melyek egyfelől tanúságai annak, hogy a keresztyén vallás tanitmányai a szív szükségének a legmegfelelőbbek, másfelől zálogai egy ör- vendetesebb erkölcsi viszonyokkal ékeskedő korszak közeledésének. Nagy azoknak száma e vallástalan korszakban is, kik üdvsóvár lélekkel látogatják az Ur házát. Él a vallás igazai iránti lelkesedés az emberiség jobbjainak szivében, él és munkálkodik a keresztyéni szeretet, áldoz és cselekszik a keresztyéni jótékonyság ma is üdvösen, áldásosán. Ha nyomor enyhítéseiről van szó, megdobban a „jó szív ha a szegénység, Ínség kiált, meghallja a keresztyéni részvét sokaknál ma is. Állam, egyház és társadalom lázas tevékenységgel fáradozik a vallásos műveltség terjesztésén. Szegény gyermekek felruházására „gyermekbarát egyletek“ alakulnak, a társadalom elhagyatottjainak, kicsinyeinek, nagyjainak ügyét melegen karolja fel, jótékony intézetek felállításával segéli elő a keresztyéni érzület. Működik a keresztyénség szelleme, bár láthatlanul, de áldásosán, tettre kel- tőleg s irányadólag ma is, hóditnak annak elvei, tért foglalnak annak eszméi a szivekben napról-napra mind többeknél s ez kelt reményt, bizalmat a vallásos lélekben egy jobb jövő iránt, ennek tapasztalása tölti el ünnepi hangulattal, hogy engedve szive sugallatának, sorakozzék a templomba sereglő ünneplők közé s magasztos érzelmek közt hallgassa ott a$ evangélium egyetemes diadalát jósló ama szavakat, melyek a szent hajdankorban Jézus jászolbölcsője felett zengettek elsőben ilyképen : „Dicsőség a magasságban. Istennek, békesség e földön és az embe' rekhez jóakarat.“ Kútas Bálint. Erkel Ferenc*. Folyó hó 16- és 17-én az ország fő-' városában ünnep volt. — Üunep vagy ünnepélyesség : nékem mindegy. Van azonban egy körülmény, mely aztán reám nézve, aki magam pedig e városnak csak bevándorolt lakosa vagyok, nem mindegy. Nem mindegy reám nézve az, hogy midőn a nemzeti ünnepélyességek tárgya és löse e város szülötte : Erkel Ferencz, e város sehol sincs ; nincs ott az országos ünnepélyen, de még saját tűzhelyén sincsen otthon és nem látja, hogy saját tűzhelyén miuő láng gyűlt ki egykor, melynek fénye visszasugárzik reá. — És e visszasugárzó fény iránt e város még mindig vak, az országos hangok iránt siket. — Próbáljunk hát beszélui a siketnek! A görögök történelmének mondakor szakából egy symbolicus kép maradt az utókorra. A monda bőse : Odysseus; is mértebb néven : Ulysses. Meg van Írva róla, hogy midőn a trójai háború után tiz évig bolyongott a tengeren, útja a syrének szigete mellett vezette el. Hallotta, hogy a syrének bűvös dala elválbatlanul bilin cseli le az ott elmenőt s ő félve, hogy a syrének énekének bűvölő hatása nem fogja engedni, hogy lássa még egyszer szülő l'öldjét a kedves Ithacát, a bűvölő hatás ellen hajólegénységót azzal biztosította, rogy fölöket viaszszal tömette be, magát jedig a hajó árboczához köttette. A rövid rege igy hangzik, egy vak töltő : * görög Homeros irta meg. És azon nemzet, melynek a zene iránti érzékét igy symbolisálta a mondakör, az emberi általános művelődés fáklyáját gyújtotta meg, melynek fénye a középkor sötét századain át, még ma is jótékonyan világol felénk. Nem Marathon, Salamis, Piatea vagy My- kalae, — mindmegannyi csatatér, — az, mi nevét elévülhetlenül irta be az emberiség művelődésének történetébe, de igenis az, hogy a kis nemzet a művészet és tudomány nemzete, az Istenség ihletének megtestesülése volt. A történelem múzsája pedig kitörölhetlen betűkkel jegyezte fel rólla : hogy a legyőzött Hellas gével meghódította a győztes Rómát, Vétket követnénk el a történelem geniusa ellen, ha a mi hasonló maroknyi nemzetünket az ó-kor görög nemzetével akarnók egy színvonalra emelni. Azonban tény az. bogy a nemzetek életében ugyanazon örök törvények érvényesülnek. Nekünk is voltak ádáz harczaink, hiszőn egykor az Izlam rajtunk tört meg, mint megtört a kis görög nemzeten a persa satrapismus. Léthezi jogosultságunkat azon- ( ban azon hovatovább erősbödő meggyőződés adja meg, hogy e nemzet bir fogékonysággal, bir a természet adta tehetségekkel, bir törhetlen akarat erővel a kultúra magasabb követelményei iránt. Nemzetünk jóformán a Demosthenesek nemzete : költőink, Vörösmarty, Tompa, Petőfi és Arany versei tulzengik hazánk szűk határait; festészetünk, — mely pedig jó for mán gyermekkorát éli, — festőink, p. o. Munkácsy műveiben a világot járja be, hogy bámulatra ragadja azokat, kik magyar festészeti iskoláról csak’'most hallanak először; szobrászatunk versenyre kezd kelni a miveltebb nemzetek szobrászatéval ; tudósaink közül nem egynek, de igen soknak nevére hivatkozik mint tekintélyre a nemzetek tudományos irodalma. És mindez, a nemzeti ébredés rövid korszakának, hosszabb korszaknak is méltán dicsőségére válható gazdag terménye. — Egy ága van a művészetnek, melyet nem emliték, mely hasonlóul parlagon heye#: a magasabb eenemüvészet. Volt a{ magyaré nak zenéje azelőtt is, páratlan jellegű és jellemű zenésített népdalaiban, a melyeket, ha egy Lavota, Bihari, Boka vagy Berkes fülünkbe játszott, ott találtuk a borongó mélabds kedély lágyan andalitó hangjai mellett, a frissekben kitörő viharát a szenvedélyeknek. Mig azonban ez, ^ a zenének csak kicsapongó, de a kicsapongásaiban is a nemzeti életet visszatükröző deinocratismusa volt, nem szólt a nemzethez a maga összeségében : hiányzott zene-irodalmunk azon finomult magasabb látkörü nyilvánulása, melyet megértett az összes nemzet és a nemzettel egy üt minden más nemzet, melynek történelme van, a mely magasabb zeneirodalom motívumait a nemzet történelméből s nem egyedül a nép életéből meríti. És ime, a nemzeti ébredés örökké dicső korszakában egyszerre csak megjelenik a nemzet troubadour-ja, Erkel Ferenoz személyében. Zenéjében nem egyedül a népnek, de a nemzetnek élete jelenik meg, nemcsak a néphez, de a nemzethez szóll .* a nemzet egyik legdicsőbb korszakának, a Hunyadiak korának egy véres episodját ragadja meg s azt, a mit a nemzet nagynevű történelem-Írója Teleky, a kornak kitűnő búvára a nemzeti értelemnek megirt, Ő ugyanazon kort, véres jelenségében, az érzelmek kiolthatlan betűivel, a zene hangjaival vési be a nemzet kedélyébe.
