Békés, 1888 (7. évfolyam, 1-53. szám)
1888-12-02 / 49. szám
49-tk sxám. Gyula, 1888. deczember 2-án VII. évíolyam r Szerkesztőség: Fő-utcza 39. szám a. házban, hova a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Előfizetési dij: Egész évre ..........5 frt — kr. Fé lévre .. .. .. .. 2 „ 50 „ Évnegyedre .. .. 1 „ 25 „ ^ Egyes szám ára 10 kr rJ Társadalmi és közgazdászati hetilap MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. Felelős szerkesztő és kiadó tulajdonos: ZDr_ BocLcűs^ Zoltázi.---------------------------^ Kiadó hivatal: Főtér, Prág-féle ház Dobay János könyvárus üzlete, hova a hirdetések és nyílttéri közlemények küldendők Hirdetése k szabott áron fogadtatnak el Gyulán a kiadó hivatalban. L Nyilttér sora 10 kr. Hirdetések felvétetnek: Budapesten: Goldberger A.. V. Váczi-utcza 9. sz. Mezei Antal Dorottya-utcza 6. sz. Schwavz Gyula Váczi-utcze 11. sz. Eckstein Bernát fűrdö-uteza 4. sz. — Bécsben: Schalelc Henrik, Moose Rudolf és Dukes M. — Majna-Frankfurtban: Daube G. L. és társa hirdetési irodáiban, a szokott előnyős árakon Szomorú igazságok. Két hét óta folyik a tárgyalás gyulai kir. törvényszék termében a vá rosi rendőrkapitány és rendőrbiztos blin Ügyében. Hétfőn lesz kimondva a tör vényszék ítélete, a mely most már nem érdekel bennünket, a mely minden esetr igazságos lesz, nem érdekel bennünket hogy felmentő lesz, e vagy nem, mer szivünkben meg vagyunk győződve, hogy egy hajszállal sem fog eltérni az igazság tói, s a mily megrovással és méltó meg rovással illette Komjáthy Béla negyven nyolezas párti képviselő a vizsgáló birót azon szavaival, hogy : „hosszas bűnügy tapasztalatai során ily slendrián s .erő szakos viszgálatot nem talált,“ ép oly méltó dicsérettel kell adóznunk a törvény széknek s különösön annak érdemes el nőkének, a ki pártatlan igazságossággal vezette a tárgyalást; nem érdekel ben nünket, mert a mit ideje volt megtudnunk azt megtudtak a tárgyalás folyamán s nézetünkön nem változtathat a törvény szék ítélete, mely a törvény szakaszaihoz kell, hogy kötve legyen, megtudtuk, hogy egy közigazgatási botránynyal állun szemben, a mely városunk igazgatásában mind nagyobb tért kezd hódítani s ez ellen hírlapírói kötelességünk felszólalni. Minket nem köt paragraphus, mi ité lünk meggyőződésünk szerint, ez a mi törvényünk, a mely parancsolólag követeli tőlünk az igazság kimondását s ennek a parancsnak nem haboztunk megfeleln soha s nem habozunk ma sem, s nyíltan kimondjuk, hogy azon két egyén, min közhivatalnok felett a pálezát el kell tör nünk, de el kell törnünk a pálezát a fe lett a rendszer felett is, a mely ugyszól ván creálja a hibás embereket. Mulasztás itt, mulasztás ott, köteles ségszegés itt, kötelességszegés ott, felügyelet gyarlósága itt, felügyelet gyarlósága ott, fegyelmi vizsgálat s egyéni le számolás mindenütt. Avagy hol találjunk mentséget azon mulasztáshoz, a mely alkalmat nyújt arra hogy egy tisztviselő azt hozza fel mentségül, hogy ö hivatalos esküt soha sem tett ? Avagy hol találjunk mentséget arra. hogy a felügyeletet gyakorló hatóság 10 nappal a vizsgálat előtt Írásban kiadja, hogy a pénzkezelés a legnagyobb rendben találtatott stb. Avagy hol találjunk mentséget arra, hogy a visszaélések egész sorozatát nem a felügyeletet gyakorló hatóság, hanem egy polgárokból álló gyülekezet hozza nyilvánosságra. Tévedhettek ezek a polgárok az eszközök megválasztásában, a mint tévedtek is, de ki merné rájok dobni a követ az eredmények után, bizonyára senki. Megdöbbentő ez az eredmény, a mely a korhadt állapotoknak ijesztő jele, megdöbbentő annál inkább, mert szálai sok felé ágaznak s veres fonalként húzódnak végig városunk közigazgatásán. Isten mentsen, hogy párhuzamot akarnánk vonni ezen és a többi mulasztások között, de fel kell említenünk, tisztázzuk a helyzetet. Nézzünk be végre abba a városházába igaz szemmel, nézzük, mi történik ott, lehetetlen, hogy el ne szomorodjunk azok felett. A városnak három tisztviselője áll fegyelmi vizsgálat alatt, a körösszabályozási költségek és a kaszárnya költségek tekintetében oly rendetlenségek merültek fel, a melyek az egyénenkénti leszámolást tették szükségessé s most olvassuk a hivatalos lap e hó 28 ikí számában, hogy pályázat hirdettetik egy adó leszámolói állásra, az egyénenkénti adóleszámolás foganatosítására, mert e téren is oly rendetlenségekre jött rá az adófelügyelőség, mely az egyénenkénti leszámolást teszi szükségessé. S mind ez természetesen a város költségére. Tehát nem elég, hogy fizetjük a tisztviselőket, hanem fizessük még az ő hibá- jok miatt minduntalan szükségessé váló egyénenkénti leszámolás tetemes költségeit. De hát hova fog ez vezetni. A közhivatalnoki állás bizalmi állás a mely elveszti erkölcsi alapját, ha megszűnik a bizalom, s a bizalom már-már megrendül bennünk. Elvégre mindennek van határa s azt hisszük ezt a határt már elértük s méltán felkiálthatunk, quo usque tandem! Méltán falkiálthatünk : hol van hát az az erélyes kéz, a mely végre valahára szét üssön, mert itt már a simogatás nem használ, itt ütni kell kiméletL&fül és szi goruan, ha nem akaijuk végleg:eljátszani azt a bizalmat, a melyet ha egyszer e játszottunk, többé vissza szerezni képesek nem vagyunk, ha nem akaijuk, hogy az emberek becsületének romjain emeltessék oltár a rombolásnak. Nagyon fáj nekünk, hogy ezeket kellett mondanunk, de kötelességünk pa roncsolja. A mi toliunkat soha sem vezette más mint az igazság és a meggyőződés, ennek a tolinak a becsülete parancsolja, hogy ezeket elmondja, bármint fájjon az ne künk, bármily fájdalmat okozzunk is azzal A kinek lehet az a meggyőződése, hogy ezek az állapotok jól vannak így a min vannak, ám vessen ránk követ; a mi lelkiismeretünk nyugodt és tiszta, mi kö telességünket teljesítjük mindenkor s az ntéző köröket tesszük felelőssé a követ kezményekért, ha gyorsan és gyökeresen nem segítenek. Azok a hosszú és végtelen vizsgála tok megbénítják a tisztviselői kart s mig egyrészt aláássák a bizalmat, teljesen le hetetlenné teszik a jó közigazgatást, mert elvonják a tisztviselőt. Pusztuljon tehát az, a ki bűnös s ne maltraitiroztassék az, a ki ártatlan, de legyen végre valahára rend, olyfoku rend, a mily fokú rendetlenség van ma. Ez az, a mit megkövetelünk feltétlenül ; ez az, a miért küzdöttünk eddig és küzdeni fogunk ezentúl is írásban zóban. Es ennek meg kell lenni, ha törik vagy szakad ; és ezt követelni fogjuk szivünk minden dobbanásával, lelkünk egész inelegével, meggyőződésünk teljes hevével és kíméletlenek leszünk a gorombaságig azokkal szemben, kik ezen törekvésuek átat szolgálnak. Dixi et salvavi auimam meam ! es Kuruzsolás és még valami. A „Békés“ 47-ik számában megjelent különös czikkre Szabó Sándor r. katb. káplán aláírással válasz íratott. Academikus vitákba nem ereszkedünk, csak annyit jegyzőnk meg : l-ogy e vita a dilettáns homeopatbia s az azzal ellentétes állást elfoglalók között másodszor jelenik meg a megyében 25 év alatt, és ez a békésmegyei közegészségügyi viszonyok józanságának léggé megnyugtató jelensége. Azon vita alkalmával szemébe lett vágva úgy a homeopathicus mint az al-opathicus világnak : hogy a mint nem létezik az a szerencsétlen similiá similibus, épen úgy nem létezik az az épen oly szerencsétlen contrario, contrariis. És nem akadt akkor széles Magyarországon, — daczára annak, hogy a vita a „Hon“ hasábjain folyt, — a ki ki mert volm. állani a síkra, hogy bizonyítsa azt, hogy létezik in rerum natura, a similia similibus, épen úgy nem akadt, ki azt merte volna vitatni, hogy létezik a centraria contrariis. És nem akadna ma sem. — A dologban sajnálatos csak az volt, bogy a tudomány az elvi harezok alatt egy jelszót dobott a nagy közönség közé, melynek a józan ész előtt elfogadható jogosultsága nem volt, de a melyet a nagy közöuség mohón kapott fel, s a mely felett még ma is rágódik, s mig a tudomány a maga kérlelhotlen utján tovább haladva nagyot józanodott, addig a közönség tovább is a rá- gódás korszakát éli. — Ezeket előre bocsátva : ön czikkének egy tételére kell komoly észrevételt tenni, midőn azt állítja, hogy a bomeopathia karuzsolásuak nyilváníttatott volna a kérdéses czikkben. Eugedje meg, hogy itt figyelmeztessem önt egy tételre, mely igy hangzik : si duó faciunt idem non est idem; vagy magyarul : ha két különböző egyéu teszi ugyanazt a dolgot, ez a do tog nem egy és ugyanaz. — Ha p. o. egy ember ki a tudomány egyetemen megismerkedett az emberi szervezet szemmel látható alkatrészeivel szóval, ha tanulta a boneztant; ba ugyanazon ember a fegyverzett szemmel behatóit az egyes alkatrészek még finomabb szövet elemeinek is meretébe, neve a tudománynak szövettan; ha ugyanazon ember megismerkedett az élet jelen ségeivel s annak törvényeivel, neve a tudomány nak élettan (physiologia) ha ugyanazon egyén megismerkedett azon tudománynyal, melynek uevo kórtan, a mely tudomány beavatja őt az élet nyilvánításainak eltérésebe s igy a beteggé ek titkaiba; ha ugyauazon egyén a kórboncz tani asztalon látja azt, hogy az egyes kóralakok minő szerves változásokat idéznek fel, neve e tudománynak kórboneztan; ha ugyanazon egyén elsajátítva először a közönséges vegytan elemeit, megtanulja azt, hogy a kórvegytan minő oly al katrészoket mutat ki egyes betegségeknél, me lyek rendes körülmények között előfordulni nem szoktak, s igy Útmutatást ad az illetőnek, hogy a baj fészkét hol keresse, ha az az egyén megta nulta és tudja azt, hogy az embernek nevezett uiikroko8mos minő viszonyban áll a természetnek nevezett makrokosmoshoz, s igy tudomást szerzett magának az endemicus pandemicus és epidemicus megbetegüléseknek alapjellegéről; ba ugyanazon egyén klinikai észleletek alapján behatolt az úgynevezett differentialis diagnosis valójába, sokszor a legélesebb elmét is próbára tevő külómbsógeibeu s a többi uram és a többi ha mondom ilyen egyén mindezek alapján horneo pathice gyógyít: teheti, mert salválja öt azon tudat, hogy az észlelés minden eszközével fel tegyverezve, tehát túdatosau cselekszik. De ha alaki az előkészítő -propedcuticus tanulmányok nélkül hiszi, hogy helyes észlelő; ha hiszi, hogy ez észlelet hiáuyábau a könyv mindent pótol; lépten és nyomon csalódásoknak teszi ki önma- át, a mely csalódások felett csak mosolyogni lehet. — Példát lehetne erre idézni, de sokat; de közlemény szűk kerete nem engedi, Tehát a bomeopathia nem qua hnmeopathia, kuruzsolás, de azzá lesz annak kezében, ki a jelenségek té- yek s azokból vonható következtetések helyes elbírálásához szükséges ismeretek által nem fegyelmezve, indul útnak. — Hiszen ha a dolog úgy állana mint ön hiszi, akkor zárjuk be nagy költséggel fenntartott 'orvosi egyetemünket és klinikánkat s azok között a hasonszenvi klinikát is. Üz.-.l. j ti;s'.oleudö ur czikkének vannak to- ábbi nevezetes sorai, a melyeket, — mert egymással szeros kapcsolatban állanak, — egymás mellé helyezünk. Mutassa ki azt, mondja ő, hogy csak a véletlen adta vissza a betegnek egészségét és nem az az egy két hitvány kásaszem! továbbá a nép; apja és nagyapjától hallva szerencsés „gyó- gyitásait* rendithetlen bizalommal ragaszkodik hozzá. Valóban uram ! nem álhatom meg, hogy ne idézzem itt a költő szavait : Kérkedik éretlen kincsével az iskolagyermek, Mig a teljes eszü bölcs megalázza magát. Tehát legyünk tisztában annak a gyógyításnak fogalmával. Nem csodálkozom, hogy ön e szavakat köny- nyeden papírra vetettel hiszen önnek nincsenek helyes fogalmai a gyógyítás és a gyógyulásról: nem is lehetnek, mert ön pap és nem orvos. — Ennélfogva tessék tudomásul venni, hogy mi orvosok soha sem mondjuk azt: hogy egy beteget meggyógyítottunk, hanem csak azt mondjuk : hogy az általunk adott tanács folytán a beteg meggyógyult. Ha akár homéopatha akár alleopatba orvos önnek azt meri mondani: hogy annak az általa adagolt szernek absolut értéke van a igy a beteget meggyógyította: mondja szemébe egész határozottsággal : hogy vagy tudatlan vagy nyegle. A betegek gyógyulásának sok tényezője van ; a kérdés tehát mindig az, hogy a tényezők értékét helyesen mérlegeljük. Természetes, hogy a kinél nincs meg a mérlegeléshez szükséges előkészültség és ennek alapján az észlelet helyessége, azon boldogtalan értelmi tévedésbe, esik, melyet a logica e szavakkal bélyegzett meg: post hoc, ergo propter hoc. Látja ön, igen Bokszor van rá < set miként a beteg sebe, egy bizonyos helyiségben, akár mit csinálnnk vele, nem gyógyul, egy más helyiségbe helyezzük át: azonnal minden beavatkozás nélkül szépen gyógyulásnak indul. Kezdődő gümökornál, kivált ha az nem örökölt, csak azon tanácsot adjuk : tessék minél többet a szabad levegőn tartózkodni s szabad levegőn hálni amennyive azt az időjárás viszonyai megengedik s a beteg magához tér, pedig semmi gyógyszert nem rendelünk neki. A vörbeny befognék nem adunk gyógyszert mint önök, mert hát a vörheny mint minden heveny belső baj önmagától gyógyul, ha a viszonyok a gyógyulásnak kedvezők; kedvezőtlen viszonyok között pedig bszolut értéket szereinknek soha nem tulajdonítunk. De hogy aztán önök mit mondanak ha a belladonna sem mentette a beteget: erről nagy bölcsen szokott hallgatni a homeopathák -Chronik ája, Tömeges megbetegedéseknél p. o. a katonaágnál akárhányszor megtörténik, hagy a csapatnak más területre történt elhelyezése a betegsé- et azonnal megszüntette, hogy miért: azt önnek hiába magyaráznám. Tehát a hygienicus viszonyok, a melyek között valaki és egy néptömeg él, lakás, életmód, talaj viszonyok, öröklött vagy szerzett kórhajlam, étrend, ruházat, uralkodó szokások, foglalkozás: mindmegannyi tényezők uram, melyekkel számolni kell, a melyekkel ha alaki nem számol s az erdőt a fától nem látja, az egyoldalúság szénalmasságát vonja magára. — És lássa Tisztelendő ur, ha önök a lelkészek komolyan gondolkoznak a kor szerencsétlen lelki kór állapota felett, a melyben meg a 14 éves yermek is öngyilkossá lesz : valóban meggondolva azt, hogy önök mindent elkövetnek a mi spirituális hatalmukban áll, megdöbbenve kérdezetnék hasonlóul önmagáktól: van-e általában földön valami absolut értékű ! ! Azonban önök a papok, a homoeopathianak mégis absolut értéket indicálnak. Legmarkánsabb azonban tisztelendő Szabó r okoskodása a fentebbi tétel azon szavaiban : hogy mt mutassuk ki, hogy csak a véletlen adta vissza a betegnek egészségét és nem az az egy
