Békés, 1888 (7. évfolyam, 1-53. szám)

1888-01-22 / 4. szám

4-ik szám

Gyula, 1888. január 22-én

VII. évfolyam

f-------T ^

Sz

erkesztőség:

Fö-utcza 39. szám a. házban, hova a lap szellemi részét illető közlemények küldendők.

Kéziratok nem adatnak vissza.

Előfizetési díj:

Egész évre.......5 írt — kr.

Félévre .............? » 5° »

Év

negyedre .. .. 1 » 25 » Egyes szám ára 10 kr.

Társadalmi és közgazdászati hetilap.

MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP.

Felelős szerkesztő és kiadó tulajdonos: IBocLolsy Zoltán.

Kiadó hivatal:

Főtér, Prág-féle ház, Dobay János könyvárus üzlete, hova a hirdetések és nyílttéri közlemények küldendők

Hirdetése k

szabott áron fogadtatnak el Gyulán

a kiadó hivatalban. NylIH.r tora 10 kr.

Hirdetések felvétetnek: Budapesten: Goldberger A. V. Váczi-utcza 9. sz. Mezei Antal Dorottya-utcza 6. sz. Schwarz Gyula Váczi-utcza 11. sz. Eckstein Berndt fűrdő-utcza 4. sz. — Bécsben: Schalek Henrik, Moose Rudolf és Dukes M. — Majna-Frankfurtban: Daube G. L. és társa

hirdetési irodáiban, a szokott előnyős árakon

Petitionáljunk-e ?

A választási mozgalmak lezajlása után, most mikor már a szenvedélyek lecsillapultak s minden belezökkent a régi kerékvágásba, még egy dolog tartja érdeklődésbe a közügyekkel foglalkozni szerető egyéneket, az nevezetesen, hogy a múlt szombaton megejtett képviselőválasztást kérvénynyel megtámadják e vagy sem?

Habár kényelmesebb dolog lenne kitérni e kérdés elől, hírlapírói kötelességünknek tartjuk, hogy miután a kérdés több oldalról fel vettetett, hozzászóljunk s megmondjuk véleményünket párttekintet nélkül, előre is kijelentve, hogy minket az egész választási kérdés nem mint politikai kérdés — mely lapunkra nézve közömbös — hanem egyedül és kizárólag mint társadalmi kérdés érdekel s a mint eddig is csupán a tisztesség s városunk jó hírnevének megőrzése szempontjából foglalkoztunk e kérdéssel, csupán ezen szempontból kívánunk' foglalkozni most is.

S hogy e tekintetben kifogás alá nem eshetünk, mi sem igazolhatja inkább mint az, Hogy a nyári választat alkalmával — eltekintve a száraz registrálástól — alig foglalkoztunk a választás kérdésével.

De hogy a czikk czimében felvetett kérdésre felelhessünk, igen természetesen első sorban constatálnunk kell az okokat, melyek alapján a mandátumot megtámad- hatónak hisszük, mert ha nem vélnénk fennforogni okokat, melyek a választás megsemmiútését vonnák maguk után eredményképpen, egy pillanatig sem foglalkoznánk az úgy is hiába való petitionálás kérdésével.

Nézetünk szerint két lényeges ok fo rog fenn az osztályok elleni izgatáson kívül, az egyik alaki, a másik érdembeni sérelem.

Alakilag megtámadható a választás azon törvénytelen eljárás miatt, hogy a szavazatok egy része nem vezettetett be azonnal, hanem egy külön papirra Íratott

V

MARÓTHY JÁNOS

macsói bán élete.

(Folytatás.)

Középkori ifjú annál szebb és fényesebb jövőt jósolhatott magának, minél nevezetesebb főur udvarában kezdte meg apród éveit. Ma- róthy János e tekintetben nagyon szerencsés volt. Nem egyik vagy másik főurhoz, hanem magához a királyi udvarhoz jutott be apródnak (aulae regiae iuvenis). E szerencsés kezdetnek okát nem nehéz kitalálni. Épen akkor, midőn hősünk az apród évekbe lépett, idősb Garay Miklós volt az ország nagyhatalmú nádora. Nem állítjuk, hogy a Maróthy család épen rokonságban lett volna a Garayakkal, de az bizonyos, Garay Miklós is valkóme- gyei származású volt, a hires garai vár nem messzire esett Maróttól, az ismeretség tehát megvolt s csak egy pár szavába került a nagy befolyású nádornak, hogy ifjú valkó- megyei nemest a királyi apródok közé fölvegye.

Nem emlékszem, hogy valahol lefestve láttam volna, talán nem is lehetne vászonra vetni azt a mozgalmas, idegrázó drámai jelefel s csak azután vezettetett be, a mit a választási törvény határozottan tilt s a mi oly lényeges szabálytalanság, hogy magában véve is elegendő a választás megsemmisítésére.

A másik ok pedig a pressió, mely a Csatár-párt által a választókra gyakoroltatott s ‘eltekintve azon pressiótól, mely a r<f. egyház hivatalbelieinek némelyikét a szó szoros értelmében véve brutális erőszakkal vonta az urna elé, — utalunk itt különösen arra a pressióra, melyet egy felesketett bizalmi férfiú, Végh József esküje ellenére — mely az érdektelenségre kötelezte, — gyakorolt egy választóra, nem szégyelvén az illetőt többek előtt azzal fenyegetni, hogy tartozásáért azonnal bepereli, ha nem szavaz Csatárra.

Ezúttal nem akarunk ezen eljárás qualificálásába bocsájtkozni, hanem igy constatálva, hogy a választás megtámadására lényeges okok forognak fenn, vizsgáljuk az előnyöket és hátrányokat, melyek a petitionálással járnak.

Kétségtelen dolog, hogy a harczban résztvett szabadelvű pártra irreleváns dolog a választás megsemmisítése, mert valószínűség szerint ismét nem győzne s a várost az ujabbi választás újabb izgalmaknak tenné ki.

Az tehát a tulajdonképpeni kérdés, hogy próbáljunk-e minden áron szabadulni a városunkat ért szégyentől, vagy pedig engedjük e a következő négy esztendőt arra, hogy polgártársaink kijóza- nodjannk abból a mámorból, a melybe őket Csatár bolond Ígéreteivel ejtette, a mely Ígéretek közül egyetlen egyet sem fog tudni azok természeténél fogva beváltani, s igy előbb-utóbb az ál-próféták sorsára kell jutnia, s vájjon ez a természetes gyógymód s az ez által minden bizonnyal elérendő haszon felér-e azzal a kárral, mely 4 év alatt városunkat éri s azzal, hogy négy esztendeig resteljük megmondani, ha kérdezik, hogy ki képviseli a parlamentbe városunkat ?

Mondanunk sem kellene talán, de ismerve az emberek roszakaratát, mégis ki cell jelentenünk, hogy a fentebbi kérdések felvetése absolute nem vonatkozik sem az országos, sem a gyulai 48-as pártra már csak azért sem, mert hisz ezek mindegyike által megtagadtatott Csatár s a feleletet is cizárólag a tisztesség szempontjából adjuk meg s a tisztesség szempontjából s lapunk eddig elfoglalt állásához való következetességből ki kell jelentenünk, hogy nézetünk szerint petitionálni kell;

mert, ha a képviselői állásra érdemet- ennek tartottuk Csatárt megválasztása előtt, pedig annak tartottuk, — akkor ér- demetlennek kell tartanunk a megválasztás után is, s minden alkotmányos eszközt meg kell ragadnunk, hogy megfosszuk attól a méltóságtól, a melylyel a nép szeszélye felruházta; ezt követeli a morál;

mert, ha tisztesség kérdésének tüntettük fel a Csatár megbuktatását a választás előtt, annak kell tartanunk azt a választás után is, s meg kell tőlle szabadulnunk minden alkotmányos ut felhasználásával ; ezt követeli a tisztesség ;

mert, ha a város érdekének tüntettük f-:l Csatár megbuktatását a választás előtt, pedig annak tüntettük fel, a város érdekének kell azt tartanunk a választás után is, mert a veszély csak növekedett a képviselői állással tagadhatatlanul nyert te- kintélylyel, s igy törekednünk kell a megbuktatásra most a választás után is; ezt követeli a becsület;

mert csak igy fogunk lenni következetesek; s ezt követeli a józan ész.

S ezen tekintetek előtt el kell némulni minden érdeknek, el kell némulni minden hasznossági és minden czélszerüségi kérdésnek s bár mily nagyon becsüljük is a népszerűséget, nem habozunk azt kocz- káztatni ezen kijelentésünkkel, mert bízunk népünk józan felfogásában, a mely, ha elengedi is ragadtatni magát a szó hatalmától rövid időre, meg fog hajolni az igazság előtt örök időre.

S még egy indok van, — s ez már a

szabadelvü párt szempontjából — arra nézve,

' a választás ellen petitionáljanak. Köztudomású dolog, hogy az intelligent iából 21-en azzal, hogy nem szavaztak, elősegítették a Csatár diadalát, aratva ezzel herostratesi dicsőséget, s ezek érezve a felelősség súlyát, mely rájok nehezedik, minden szalmaszálhoz kapaszkodnak, hogy indokolják eljárásukat, s azon bizonyára elég leleményes ürügyet találták ki, hogy a szabadelvű párt hozatta le Csatárt, hogy megbuktassa a 48-as pártot, ezért nem szavaztak ők.

Eltekintve attól, hogy ha még ez igaz volna is, kortesfogás számba menne, mely miután nem sikerült, bizonyos ódiumot háríthatna a pártra, ki kell mondani leplezetlenül, hogy ez nem igaz, s nem lehet igaz, már csak azért sem, mert mikor Csatár már ide lent volt, s a jelöltséget elfogadta, még akkor a szabadelvű pártnak nemcsak hogy jelöltje nem volt, de még meg sem volt alakulva; lehet tehát, hogy egyes emberek oly furfangos módon akarták megbuktatni a 48-as pártot, de azt ráfogni egy pártra, hogy akkor tett valamely flépást, mikor még nem is létezett, ahhoz nagjr adag jóakarat kell; vagy talán rnárczius 15-éű Ts -a~szaöacféívü párt hozatta le Csatárt szónokolni, vagy talán olyan jámbor ember az a Csatár, hogy csak akkor megy el valahová 48-as jelöltnek, ha a szabadelvű párt meginvitálja ?

De annak daczára, hogy a szabadelvű párt megmutatta tényekkel, hogy neki nem kell Csatár, mig azok az urak eddigi magatartásukkal erről annyira ecclatáns bizonyságot nem nyújtottak, mégis, hogy még a gyanúnak árnyékát is elkerüljék a szabadelvű párt kötelességének tartjuk, hogy kérvényezzen a választás ellen, de éppen úgy ezen urak és a 48 as párt azon része kötelességének is tartjuk ezt, a mely megtagadta Csatárt.

S nem szűnünk meg ismételni, hogy ez nem párt, hanem társadalmi kérdés, melyet hogy szerencsésen oldhassunk meg, egyesülnünk kell!

Salus reipublicae suprema lex esto !

rietet, a mely 1386. szeptember közepén Gar, is Diákovár közt történt. Előtte való nap még víg örömtől, lakoma vendégség zajától hangzott Gara vára. Magyarország nádora, föura Garay Miklós nádor fogadta Magyarhon királynőit, Erzsébetet és Máriát. A gyönge nők fegyver nélkül, békítés végett jöttek 1 lázongó vidékre. Csakhogy sem ők, sem ta' nácsosaik nem vették figyelembe, hogy < Horváthyak és Palisnyai és társaik szláv le vegőt szívnak. Már pedig mit ér a királyhoz való hűség, ha a boszú érzete ragadja a dél szlávot? Mint a héja a magasból, úgy csa pott le a Horváthyak csapata a királynőkre midőn ezek díszes kiséretökkél Diákó felé haladtak. Irtózatos, egyenetlen és mégis ke jyetlen küzdelem fejlődött ki a nagyszámú támadó sereg és a csekély kiséret közt. A királynők megmentéséért ott küzdött az ifjú Maróthy János is. De jaj a készületlen se regnek, sebeket aratott, de diadalt nem. Megsebesülve jutott a királynőkkel együtt a Hor váthyak fogságába. ‘)

A Durazzói-pártiak maguk, is megijedtek győzelmüktől és sietve vonultak vissza a ten ger felé; a királynékat előbb Ivanics, majd a Novigrád várába zárták, a többi nemeseket,

') Müncheni oklevélmásolatok a békés-gyulai mu seumban 8-rt. Kollert. Hist. Episcopatus Quinqueecclesi snsis. III. k.

főbb urakat pedig Csáktornya, Medve, Pacsitel várakba csukták. A gyors visszavonulás és az ezzel járó nagy zavar azonban alkalmat nyújtott a fiatal Maróthynak a menekülésre. <J fölhasználta azt, kiszabadult a fogságból, fölépült sebeiből, s újra a tettek mezejére lépett. Jövendő életpályájának egyik czélja meg volt határozva, testén viselte az arra emlékeztető jeleket. E czél nem más volt, mint küzdelem életre-halálra a Durazzói- párt ellen.

Mindjárt szabadulása és fölgyógyulása után sietett a volt nádor fiának, ifjabb Garay Miklósnak táborába. Mig azonban ez és a Losonczy István hadaikat szervezték, a Du- razzói párt elfoglalta hazánk déli részét egészen, a Szerénységgel és a Temes mellékével együtt. A királynő hadvezérei keletről nyugatra akarták szorítani a Durazzó pártiakat, azért először is Temesvár felé vezették hadaikat. Itt Temesvárnál vívták az első rendes ütközetet a két párt hadai; a diadal a királynő seregeinek jutott, s ennek eredménye volt a Temes mellékének visszahóditása.

A győztes sereg a Temes mentén lefelé haladván, szerencsésen átkelt a Dunán s a Szerémségbe jutott, A mai Cserevicsnél, melynek régi neve Cserögy vala, maga a Durazzói párt feje, Horváthy János állotta útját Losonczy és Garay seregének. A királynői sereg megint győzelmet aratott. A győzelem kivívásában része volt Maróthy Jánosnak is, mert ott vitézül hadakozott s a nagy küzdelemben még sebeket is kapott.4) Ennek tulajdoníthatjuk, hogy a Horváthyak ellen folytatott további véres harezokban az ö nevét nem halljuk.

Az akkori háborús idők azonban bő alkalmat nyújtottak hősünknek, hogy a Durazzói párt látszólagos elnyomása után is szerezhessen magának. A mig a haza fiai egymás vérét ontották, egymás erejét emészték, addig az ország fő és örökös ellensége a török, mindig közelebb-közelebb jutott hazánk földéhez, 1391-ben Bosznia és Szerbia királyai roppant veszteséget szenvedtek Murad szultán hadaitól a Rigómezön, s ezzel a védőbástya, mely hazánk földét a töröktől oltalmazta, ledőlt. Nem sokára aztán megjelentek a következendő török uralom hirdetői az ország területén : bő ruhás, gyors lovas, száguldó spahik pusztítva, rabolva, a mit előtaláltak. Régi török taktika volt ugjanis, hogy előbb azt a vidéket, a melyet meghódítani akartak, megrabolják, lakosait legalább részben elhajtsák, a várak tájékát pusztává, élelmezésüket, fenntartásukat nyomasztóvá tegyék, úgy hogy a védelmi képességétől megMüncheni oklevélmásolatok. 8-rt. Koller i. m.