Békés, 1888 (7. évfolyam, 1-53. szám)
1888-01-01 / 1. szám
és létünk iránt, „eddig nyilvánuló pártolás, korán sin csen aráhyba'n,- Békésmegye nagy közönségének úgy szellemi, mint anyagi tekintetben való gaz dagságával. V Hány gazdag község, — hány virágzó pénz intézet, — hány előkelő kaszinó és társas kör -+ hány tehetős birtokos,' — hány jómódú pol gír,----és hány tehetséges fiatal erő van még niegy énkben, akik mindez ideig távol tartják magukat egyletünktől?! — pedig Isten megadta n^kik a hozzá való módot, de feledni látszanak hjbgy az anyagi jólét nem azért adatott a gond viseléstől, hogy napjainkat gondtalanul henyélve leéljük, hanem erkölcsi kötelésségünkké teszi embertársainkért s a közjóért is áldozni annyit apennyi tehetségünktől kitellik. — Aki a nek éjiből adott talentumot jól fel nem1 használja, üdvösen nem kamatoztatja: az bűnt követ el Is ten, — a haza,- embertársai és önmaga ellen ! — Békésmegyének több mint kétszázezernyi lakossá gából, ez idő szerint csak 341 tagja van egyletünk nék, — holott ha csak filléreivel járulna is ki-ki tehetségéhez képest, egyletünk í czéljainak előse gitéséhez; mily nagyszerű eredményeket lenne képes az egylet felmutatni! Mert valóban a leg nagyobb életbölcselmi elvet fejezi ki, dicsőségesen uralkodó felséges királyunknak ismeretes szép jelmondata: „Viribus unitis!“ „egyesült erő vei 1“ , s évszázadok tanulságai bizonyítják az ó-kori remekíró szavainak igaz voltát: „Concordia parvae rés crescunt, discordia maximae dila- buntur." „Egyesülés által a kis dolgok is erős- bűinek, szétvonás által a nagyok is semmivé válnak 1“ Vajha az én szavaim képesek lennének felolvasztani a közöny jegét! s képes lennék lel-1 kökre hatni mindazoknak, a kik soraink közül még hiányzanak, habár szellemi, vagy anyagi tehetségüknél fogva egyletünk zászlója alatt lenne a helyök ! vajha a derék Tót-Eomlós község nel mes példája követésre találna megyénk valameny- nyi községénél, s belépne az egylet alapitó tagjai közé a megye minden jobb módú községe, minden pénzintézete, minden erkölcsi testületé, ha nem is fizetnék be mindjárt egyszerre az alapítványi összeget, de legalább annak évi kamatjaival gyarapítanák az egylet pénztárát; vajha a megye tehetséges fiatalságában felbuzdulna a nemes lelkesedés, s az idő- és pénzpazarló léha élvezetek helyett beállanának működő tagokai so raink közé, és majdan helyöket pótolnák az el aggott erőknek, kik ma-holnap kidőlnek a munkából; szóval: adná az Isten, hogy Békésmegyéi uek. minden gyermeke látná be, hogy a szükebb hazánknak,-édes otthonunknak: a megyének történelmi' múltját, a jelen és jövő számára ápoló közművelődési egyletnek szellemi és anyagi pártolása oly erkölcsi kötelesség, a mely alól senki nem vonhatja ki magát, aki szellemi tehetséggel vagy anyagi jobbléttel van megáldva; meife a legnagyobb magyar: gróf Széchenyi Istvánként mondjuk ki szinezés nélkül, hogy az, a ki sze rencsés helyzetben, a közjóra törekvésből, ákárm szín és ürügy alatt kivonja magát és hazája bol dogitására, legjobb tehetsége szerint nem tesz meg mindent: az semmi ember és a haza gyalázatja ! * * Átttérve ezek után az elmúlt egyleti évben kifejtett működésünk főbb mozzanatainak felem ütésére, ezúttal csak röviden kívánom jelezni, Az elhalt gyermek. (Gilm.) Egéből földre szállt le egy kis angyal És harmatos szárnyakkal visszatérve, Szemét lesütve szende hódolattal Az Urnák zsámolyánál rogy le térdre. És szólt: egy szende lánykát vettem észre Milliónyi csillagoknak egyikén én; Mit ér az ott? oh hadd menjek le érte Add nékem őt, szeretném óvni, védném I S gyorsul a lányka szive dobbanása Aztán eláll — az arcza hófehér lett, Az égnek többje már egy angyalával S az árva föld egy lánykával szegényebb. ZHZí "Volt terítve . (Hebel.) Ki volt terítve; koszorú Övezte szép fejét; Meglátja játszó gyermeke Bámulva nézte őt. Arany hajában a virág Nagyon megtetszhetett, A gyermek a virágra vet Vágyó tekintetet. S hizelgve lágyan igy beszél: Adj nékem jó anyám Virágaidból egyet át — Én is szeretlek ám 1 Szavára senki sem felel S a gyermek képzeli: Most alszik, nuyd ha fen leizen Bizonyosai ad neki. hogy egyletünk, 1886. évi október hó 31-én Orosházán tartá vándorgyűlését, nyilvános felöl vasással egybekötve, mely alkalommal Orosháza község lelkes közönsége úgy a vándorgyűlésen felolvasáson való nagyszámú megjelenésével valamint az egylet kiküldöttjei iránt tanúsított lekötelező szívélyességével, valóban szép jelét adta, egyletünk iránti meleg rokonszenvének pártolásának. Jól esik felemlítenem azon örvendetes kö ríllményt is, hogy megyei múzeumunk iránt nagy közönség, folyvást fokozódó érdeklődéssel 5 seltetik, — amennyiben a múzeumot egész éven át, minden rendű és rangú közönség igen nag; számmal látogatja, s önkéntes adakozások utján gyűjteményeink is igen szépen gyarapodnak. Az egyletünknek ez idő szerint 21 tiszteletbeli, 25 alapitó, 135 rendes és 160 pártoló, összesen 341 tagja van. Annál elszomorítóbb jelenség azonban, hogy a tagsági dij hátralékok oly nagy mérvben fel szaporodtak, — miután a tagsági dijjak évenként befizetve nem lettek, — annak folytán az évköny nyomatási költségei fedezésért az alapítvány tőké bői 1100 frtot a pénztárnok kiadott azon remény ben, hogy ezen hiányzó alapítványi tőke a kint levő tagsági dijjakból amint beérkeznek pótol tatni fog. — A nagy tagsági dij hátralék behaj tása ügyében 1886. évben Orosházán, — az 1887 évben Gyulán a társulat ülésein határozatba ment hogy a tartozásban lévő társulati tagok elnöki leg kéressenek fel a hátralékok befizetésére — ennek eredménye az lett, — hogy nehányan a tagsági tartozásaikat befizették és igy az egylet az évkönyvek nyomtatásáért törlesztő adósságát nyomdásznál, ma már csak 140 írttal tartozik Az egyletnek vagyoni állása jelenleg a következő úgymint: Alapítvány 14 alapítónál kint van 1400 frt Kamat több évről a 14 alapítvány után kint van ! . ! J. -373 frt Rendes tagsági hátralék több évekről kint van .... 2880 frt. Az 1400 frt alapítványi tőkén kivül kint lévő hátraléka az egyletnek összesen 3253 fo intőt tesz. Fájdalom a mai közgyűlés kénytelen lesz kimondani hogy az összes 3253 frt kint lévő több évi tartozás törvényes kénysze'r alkalmazása mellett behajtassák — és abból első Ízben az elköltött 1100 frt alapítványi tőke pótoltassák, — azon megjegyzéssel, hogy soha többé az alapítványi tőkét fizetésre forditani semmi szín alatt nem lesz szabad. Őszinte sajnálatai kell oíegemlékékném ázon — úgyszólván pótolhatlan veszteségről, amely egyletünket, Zsilinszky Mihály egyleti főtitkár urnák végleges távozása folytán érte, aki — az egylet megalakulása óta, annak leglelkesebb, leg munkásabb egyik alapitó tagja és vezére volt, — de állandó lakását a fővárosba tevén át, legnagyobb sajnálatunkra a főtitkári állásról lemondott ; hálánk és elinmerésünk legőszintébb kifejezése kísérje a körünkből távozását, aki nevét aranybetükkel örökité meg évkönyveinkben: — ámbár jövőre is bizton reméljük, hogy. szives ígérete szerint — nagybecsű szellemi pártolásé: val és tevékenységével, egyletünket kegyes leend a távolból is támogatni. Az elmúlt év folyamán ragadta el a halál, az egész haza által gyászolt nagynevű tudóst: Becsukja hát a kis szobát S kimegy lábujjhegyed, S időnként, hallgatózni jő: Anyácska nincs-e fenn ? . . Bleier Izidor. MAROTHY JÁNOS macsói bán élete. (Felolvastatott a „Békésmegyei régészeti és művelődéstörténelmi társulat* 1887. évi deczember 19-óu tartott közgyűlésén.) „Fegyvert s férfiat énekelek“ „Anna vi- rumque cano“ kezdhetem éu is a rómaiak nagy költőjével. Olyan férfiú életét rajzolom, a ki fegyverrel kezdte pályáját, fegyverrel nyitott magának utat nagy méltóságokra, fegyverrel szerzetté hírnevét, dicsőségét, fegyverrel emelte családját az ország zászlósurai, banderiumos főrendéi közé, s akit még a halál is háborúban ért utói. Olyan férfiúról szólok, kinek testén a sebek voltak az érdemjelek; arról a magyar hadvezérről szólok, a kinél több csatát egy sem vívott. Arról a kitűnő hősről szólok, a kinek nevét máig emlegetné a magyar nép, a kit megénekeltek volna a költők, ha népszerűbb ügy érdekében, népszerűbb király szolgálatában ontja vérét és verítékét. Szótanom kell róla annál is inkább, mert minden hadi szerencséje mellett is szerencsétlen volt egy tekintetben ; abban, t. i. hogy ellenpárti, vagy legalább a viszonyokkal ismeretieb férfi irta meg akkor az ország krónikáját s ebben megbélyegezte emlékét: „Maróthy János, mondja a krónika, az a kegyetlen, zordon és nagy szigorúsággal telt férfiú, a kinek pusztításait a mi korunkbeli öregek még nem feledék Ipolyi Arnold püspököt, kit kei kén vallott egyletünk tiszteleti! nek; — 1 az oly korán és v nagy hazafin kivül, még Kehi Debreczeni Endre köztiszteletben társaink elhunytét is gyászoljuk, emlékükre. A lefolyt évvel, egyszersm] évre megválasztott összes tisztv zatása is lejárt, — s midőn a tV Höl fogva, busz- tagjai egyiké- liánul elhunyt \ky Lajos ott lelkes tagadást mondva nemzedék számára, den ilyen intézet íentatásál Nem kis mértékben hl alázó városunk — mint wékl az, hogy vannak ugyan ifiönfi veldéink, de azoknak álüsos] erezi az összeség. Sőt ha subái |i az egylet Iflinek megb nn és tiszt társaim nevében, tisztségünkről ezlwuek°8Z°nve a bennünk helyezett megtisztelő Míomért, van szerencsém ezúttal is legmélyebb Piánkat tol mácsolni, — végül lelkem mélyéMpvánom és buzgón kérem az Istent, hogy -a-PWsmegy. valóban legyen minden időben áldott Kanaánja“, mely a széllé:U; haladás és anyagi jólét teljességének örvend Jt|a héke és közművelődés minden áldásait élvei Ji | ez uf°hbi téren, a megyei régész- és müveKwhrténelmi egylet által mindenkor fényesen llísegitve és a9 méltón képviselve, fejlődjék és virág az *d(Sk A legvégső határáig! Mire van még sziikségii E becses lapok folyó évi márczi megjelent számában, ugyanezen czi tés tétetett arról, hogy mire van még Akkor egy kisdedóvoda létesítése érdél :ö lő-én latt emll ikségünk sn emel tem fel erötelen szavaimat, képest most óhajtok egy más ményröl szólani, mely nem más. tályu leányiskola. ott tett ijéretemhez Jges intéz- Sl 6 o Egy kór, nemzet, vagy társadal ai lésénél soha nem szabad ítéletünk ah pusztán az aoyagi helyzetet; sokkt szellemi birtokra kell tekintenünk. Pén« gazdag fiára, rokonára, vagy bárkirm veltséget, tudományt nem, azt az egyem szorgalmával kell megszerezni; úgy hoj remti voltaképen az anyagi jólétet is a. ség számára. Kellő tanulás, ügyesség éd nélkül a kincs pusztulástól meg nem i| sem szaporítható nem lészen. t. Igaz, hogy kalmár szemüvegen te. :lúgot: Geld regiert die Welt! Csakhogl rében ott van a számitó ész, mely éjét él egygyé tesz a kincsek szaporításában és ig]IÓ6's ak az ész mozgatja a világot, ez idjBelő- nemzetek és egyesek vagyonosodását, ezeoi hét fel a jólét, a hatalom! Széchényiek mondja: „a tudományi herfö .mennyiségé a. nemzet -igazi ha-tale statisztikája a legérdekesebb része. Nem* kény lapály, hegyek, ásványok, éghajlat st® közerőt, hanem az ész, mely azokat ^ használni tudja. Igazibb súly s erő az agy velőnél nincs.. Ennek több vagy kévést nemzetnek több vagy kevesebb Szerencs81 Azonban az ész is kiművelve lesz lültetést vonni ezek működésébcM van-e oly sokféle arcza, köre, tünknek, hogy a fennálló válásul valának képesek még eddig léről Ugyanazért égetően szükí már régen egy 6 osztályú leány! tása — elég szomorú dolog, heg deményezett felsőbb leányiskola] létre szenderült s a helyett, hog] tályig létesíthetett intézetet kiégj meglevőről is le kellett monda| hogy rendeltetését, czélját s ered hattuk volna, mint inkább azért,] milag képtelenekké lettünk közintézők — leszámítva egyl gatót, — a helyett, hogy segitséj hervadó növényünknek s ápoltál dását, ha talán fájlalva, de mégi/ kitépését tanügyünk mezejéről szentesitették. A megnyert erők, kik re munkálkodtak benne, a részvét! hidege által visszavonulásra kény Vessünk egy futó pillantást! zetekre helyben, bizony 6 osztáf iolánk épen nincsen, holott sze, Vésztőn már évek óta fenné egy 6 osztályú elemi Jéányiskoll maradnak az iskolákból a 3 után, egészen szabad útra bocsál törvény értelmében a 6-ik élJ növendékek iskolába adandók, lél egy évet még megismételvén, lu| — tehát csaknem a legfogékonj iskolahagyottakká lesznek, a 12 dő semmiségbe merül; mert nini költséges magánintézetekbe c| ndul, tanulmányait folytatandó, Iában pedig nincs még helyük; csekély baladást nyújtana nég órán, Á íme : tisztelt olvasók, mi lí beinkből, a leendő anyákból, ptlr év életükből minden gyűrnölcsterm/és né Az 'a jövőbeli regale has?/ része t^lrát aligha, len*—forditi tfc5eTr"íeI<ÍÍÍTtíffife, mint, eg déré, egy oly nagy szükségét 'pót! osztályú leányiskolára. hető, sokféle idomító eszközre van szükség«^ eszközök a különféle ismeret, tudomány. De hol vehetők másutt, mint az arra rendelte J ntézetektől, az iskoláktól; épen .ezért minden lietségünkkel segítenünk kell czéljokboz azon te ületeket, kik és melyek e féléket állítanak é1 tartanak fent. Ha pedig nincsen, oda kell töreheánynövendékeink a jövő társa keduünk, hogy legyenek ilyenek ; mert kibeszéljnegváltoztatnák s nem lenne az ^ eteden hasznot eredményeznek a jelen és jövlyagy közöttünk, mint a mint Egy ily intézménytől“ aligha í állam is a maga segélyét, mint nem szomszéd Csabán fennállótól sem, h fordít az állam. '"1 Természetes, hogy ennék, kiesz fiú kell, férfiú, a ki rendületlenül' mellett a kivitelig. Ez intézet felállít aztán hivatva, a felekezetek iskóU leudő leánynövendékeket Szélesei vezérelni. Ezen intézmény eszközölné “') Ha pedig a magyar krónikás ily kiméjet-lözölte kiakirálynál, hogy Gyűl lenül nyilatkozik, miért volna kegyeletes-b^iötásártartást s ezzel együtt ipáról irányában az idegen? Azért Bonfini még sö-lakosokat, polgárokat nyert. A j tétebb színekben állítja elénk Maróthy Jáncst. ftg kát századon át azzal adott f Magyarországban minden fölfordult fenek»s-Izést, hogy volt légyen bár ml töl. A király bosszújának ürügye alatt üldözik az ellenpárti nemeseket. Ezek között leg inkább dühöngött Tótország kormányzóié Maróthy János, ezen irgalmatlan és mindmn emberiségből kivetkezett férfiú“ (vir quideL iniuris et ab omni humanitate destitutus.,f edig ez a mily classice, épen olyan rósz) van mondva, s a mint hibás azon állítás, ho& hősünk Tótország kormányzója volt, épen ug, hibás az egész jellemzés! erről a köve.tkéJ zökben eléggé meggyőződhetünk. De mindazzal, a mit eddig mondottat?^ nincsen okadatolva, hogy épen itt, eme Bé késmegye múltját békésen kutató, csendesen üködö társulat körében szólok a zajos tá. bori élet, véres, földrengető hadak fiáról. Nagyon könnyen és röviden, meglehet azonban lelni ennek az okát is. Ismeretes dolog, hogy egyénk sorsa három, eseményekben dús századon át a gyulai vártól függött. Már pedig nnek a várnak építtetője Maróthy János vala, Aztán ő nemcsak birtokosa, hanem egyszersmind szervezője és gyarapítója is volt a hajdani gyulai uradalomnak, a melyhez megyénk számos faluja tartozott. — Végül pedig ő volt megyénkben a polgári életnek első szervezője vagy legalább hatalmas előmozdítója; mert ő eszégis mindig azt á pecsétet elynek közepén Maróthy J triratán Maróthy János bán Van tehát elég okunk arr fiú emléke itt e városban, ében fölelevenittessék. Maróthy János hazánk eg; febb nemzetségéből, a Gút származott. E fényes és gazda XUl. és XIV. században a ma gwben fészkelt ugyan, ott h lewrősebb hajtásai a Bátory, Vá ZeMméry családok, de egyik fia szfllisett az ős fészektől, a I kél elterülő gazdag vidéken [OttAlapitója lett egy uj sarjna salának. Maróthy János széf fisat viselt, dédapja és nagya ályjapródok voltak, de már at [éle tiszte nincs följegyezve ; n [ágra bajosan is emelkedhetett édaijának, mind nagyatyjának on-három részre oszlottak, tüegyedeken kivül, s mint r< n fogytával fogyott a tisz .Iád Maróthy János, a mi hői sekor közelállóit ahhoz, hog sorába szálljon le. *) Palugyay: Kapcsolt részek 32. lap. ’) Berum Hungaricarum Decades. Decas 1U. liber 11. Dr. Ka (Folyt köv.) r~ *
