Békés, 1887 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1887-11-06 / 45. szám
45 ik szám Gyula, 1887. november 6-án VI. évfolyam. f--------------1 Szerkesztőség: F ő-utcza 39. szám a. házban, hova a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Előfizetési díj: Egész évre...........5 írt — kr Fé lévre '........ .. 2 „ 50 „ Év negyedre .. .. 1 „ 25 » Egyes szám ára 10 kr. W f Társadalmi és közgazdászai hetilap. MEGJELELIK MILDEN VASÁRNAP. Felelős szerkesztő és kiadó tulajdonos: Zoltán. f--------- 1 I K iadó hivatal: Főtér, Prág-féle ház, Dobay János könyvárus üzlete, hova a hirdetések és nyílttéri közlemények külden dő k Hirdetések szabott áron fogadtatnak el Gyulán a kiadó hivatalban. Nyilttér sora 10 kr. Hirdetések felvétetnek: Budapesten: Goldberger A. V. Váczi-utcza 9. sz. Mezei Antal Dorottya-utcza 6. sz. Schwarz Gyula Váczi-utcza 11. sz. Eckstein Bernát fürdö-utcza 4. sz. — Bécsben: Sehdlek Henrik, Moose Rudolf és Dukes M. — Majna-Frankfurtban: Daube G. L. és társa hirdetési irodáiban, a szokott előnyős árakon A sárréti vasút. Alább közöljük, fontosságánál fogva egész terjedelemben a belügyminiszter leiratát, melyben a sárréti vasútra vonatkozólag hozott községi határozatokat jóváhagyja. .' • ' Nemsokára tehát bekövetkezik a sárrétiek által várva-várt pillanat, végig robog az első gőzmozdony, a járhatatlan utak nem akadályozzák meg teljesen a közlekedést ; a bizonyos időszakban most még megközelithetlen községek bevonatnak a forgalomba, megszűnik az elszigeteltség, műveltség, haladás, ipar, kereskedelem virágozni log a Sárréten, mint wágozik mindenütt, a hol a vasúti hálózat áldásthozó- lag összeköti a községeket. A forgalom az egyedüli nélkülözhet- len kellék, mely nélkül nincs előhaladás, nem lehet, ipar kereskedelem, nem lehet vagyonosodás. Mi a kik oly nagy buzgalommal pártoltuk folyton a sárréti községek érdekeit s őszintén támogattuk törekvéseiket, lehetetlen, hogy örömmel ne üdvözöljük a terv valósulását, lehetetlen hogy örömmel ne üdvözöljük a sárréti vasutat a megvalósulás küszöbén. Mily sok fáradságba, mennyi küzdelembe került, mig idáig lehetett jutni, egymásután fiaskót vallott próbálgatások, intrigák, a közzel összeütköző magán érdekek sok ideig meghiúsították a törekvéseket. Most végre valósul a sárréti községek óhaja s ennek az óhajnak teljesítésében legnagyobb érdeme kétségtelenül a vármegye, nagy közönségének van, a mely áldozatkészségével a vasút épitését lehetővé tette ; lesz tehát vasút s miután a nagyvárad-kóti vonal már át is van adva a forgalomnak s reméljük a Kót-gyomai vonal is a lehető sietséggel ki fog épitettetni, mert. ez úgy a válalatnak, mint a községeknek érdekében áll, Békésvármegye községei túlnyomó részben, nemcsak egymással össze lesznek kötve, de benn foglaltatnak az ország vasúti hálózatába. És ez igen nagy vívmány és igen fontos tényező a községek felvirágzásában és előhaladásában, de azért itt nem szabad megállanunk, de azért itt nem szabad még megpihennünk sem, s annál kevésbbé megnyugodnunk, haladnunk kell még tovább, előre és mindig előre s nem szabad elfe lejtkeznünk a kőút hálózatról sem. Ezen a téren is a megye járt elől jópéldával, a megye áldozatkészségének köszönhetjük jó részben, hogy községeink egyrésze kőutakkal össze vannak kötve s az egyes községekben a vasúti indóházak kőutakkal vannak összekötve a községek góczpontjaival, azt a kőut hálózatot is fejleszteni kell, és pedig a községeken belől is. Kezdetben a községek főbb utczáit és utait s majd később a mellék utakat kell kikövezni s erre nézve meg van a mód, meg van a lehetőség, csak akarni kell. Nem is indokoljuk, hogy mért szükséges a kőut hálózat fejlesztése, nem is soroljuk fel annak előnyös oldalait, mert nem hisszük, hogy legyen Békésvármegyében egyetlen egy ember a ki annak szükségességéről, előnyeiről teljesen meggyőződve nem lenne. Úgy tudjuk, hogy a vármegye hajlandó lenne a kőutak építésére szükséges kölcsönöket felvenni, ha a község a kő vezet vámot a befektetett tőke arányában felemelné s a kölcsön törlesztésére fordítaná. S e mellett ajánlanánk a községeknek az útkaparói rendszer behozatalát, mely lehetővé teszi az utak jókarban tartását s ezáltal bizonyosan több hasznot hajt mint a mennyibe fimtartása kerül. Próbáljunk meg czivilizálódni, próbáljuk meg, hogy nyakig érő sár nélkül is meg lehet lenni, próbáljuk meg annak a jóságát, hogy nemcsak nyáron, de más évszakban is lehet kocsival járni. Azt hisszük, hogy a meghozandó áldozat arányban fog állani az elérendő haszonnal ; nem rohamosan csak megfontolva, de tenni és cselekedni kell, mert a tétlenség, az érdekek helytelen felfogása vagy éppen mellőzése, a közönyösség a legnagyobb veszedelem, mely pusztitóbb a tüzűéi és a víznél. Azért tehát midőn a legőszintébb örömmel üdvözöljük a sárréti vasutat a megvalósulás küszöbén, kötelességünknek tartjuk felhívni a községek figyelmét a kőutakra is, kötelességünknek tartjuk figyelmeztetni a községek érdekeit szivükön viselő polgárokat, kiknek a községi ügyek vezetésére befolyásuk van, hogy előre akarunk haladni, ismételjük akarunk, és hogy előre haladjunk és hogy a jó utón haladjunk, előre : ahhoz jó át kell! Magyar királyi belügyminisztérium. 70408 szára. Békésvármegye közönségének Gyulán. Szeghalom, Füzes-Gyarmat, Körös-Ladány és Vésztő községek képviselő testületéinek f. évi január hó 17-én 19. sz. a. illetőleg folyó évi január hó 18- ikán 5. szám alatt, folyó évi január hó 19-én 2. szám alatt és folyó évi január hó 20-án 4. szám alatt kelt határozataikat, melyekkel a Biharvár- rnegyei helyi érdekű vasutak kóti végpontjától a Békésmegyei Sárréten át Gyoméig folytatandó helyi érdekű vasút létesítésének előmozdítása czél- jából községeik részéről törzsrészvény vásárlás által való segélynyújtás képen, és pedig Szeghalom 20.000 frtot esetleg 30,000 frtot, sőt 40,000 frtot is, — Füzes-Gyarmat 60,000 frtot, esetleg csak 15.000 frtot, Körös-Ladány 26,000 frtot és Vésztő szintén 26,000 frtot szavaztak meg a határozatokban foglalt feltételek mellett s mely határozatokhoz a vármegye törvényhatósági bizottsága a folyó évi márczius hó 7-én és folytatva tartott közgyűlésében 5. bgy. sz. alatt hozott határozata szerint jóváhagyásával járult, a kormányhatósági jóváhagyás szempontjából tárgyalván, minthogy a határozatok törvényes alakszerüségí, vagyonfelü- gyeleti és pénzügyi szempontokból észrevétel alá nem esnek és minthogy kellőleg meghirdettetvén, Körös-Ladány és Vésztő községekre nézve egyá- talán, Füzes-Gyarmatra nézve pedig a törvényhatósági határozat ntán felebbezés be nem adatott és a Szeghalom községre nézve a törvényhatósági jóváhagyás után is Kállay Béni Cséfány pusztai birtokos részéről fenforgó felebbezés csupán a kivetésnél a felebbező hozzájárulási kötelezettségét teszi vitássá, azokat a m. kir. pénzügyminiszter úrral egyetértöleg az alábbi megjegyzésekkel j ó- váhagyólag tudomásul veszem. Mindenek előtt megjegyzem azt, hogy jelen rendelet következtében a szóban levő községeknek azon határozataik, melyek az 1883. évi augusztus hó 15-én 46753. sz. alatt kelt rendelettel részesítettek, kor- mánybatósági jóváhagyásban, tekintettel arra, hogy a most segélyezendő vasútvonal az előbbivel lényegileg azonos s hogy a községek és a vasúti vállalkozók is eképen állapodtak meg, hatályon kívül lépnek, továbbá hogy a jelen rendelettel kormányhatósági jóváhagyási nyert határozatok csak az esetben hajthatók végre, midőn a tervezett vasat már tényleg engedélyezve lett. Ezenkívül megjegyzem, hogy amennyiben Szeghalom község határozata a segélyösszeg kivetése tekintetében nem az 1886. XXIL t. ez. 131. §-a érBékésvármegye a honvédelmi harezban. A nemzetőrség szervezése. (Folytatás.) A vármegye márczius 22-én tartott nép- gyülésében alakított küldöttség, mint „köz- bátorsági bizottmány* alakult, s nem késett feladata megoldásában. Másnap összeült tanácskozásra. Mindenek előtt a közbátorság biztosítására fordította figyelmét; s addig is, mig a nemzetőrség szervezésére vonatkozó javaslatát elkészítvén a vármegye közgyűlése elé terjeszthetné, — „figyelembe vevén, miként jóllehet-hazánkban az átalakulás elégé békés irányt vett, tekintve mégis a némely félreértések vagy egyéb zavargó viszonyok által felidézhető rendbontásokat, ezeknek fékezésére kiterjeszkedni szükségesnek találta — minélfogva egy magyarázó és felvilágosító alakban szerkesztett felhívást kibocsájtani czélszerünek ismerte.“ A felhívás kibocsájtásával egyideüleg utasította a szolgabirákat, hogy a személyi s vagyoni érdekek biztosítására éber figyelmet fordítsanak, s a közrendet fentartani — felelősség terhe mellett — kötelességöknek ös- merjék. Elkészitette ezután a bizottmány a nemzetőrség szervezésére vonatkozó javaslatát s azt a márczius 27-ki közgyűlésen előterjesztette. A javaslat, melyet a közgyűlés minden változtatás nélkül elfogadott, következő volt: 1. Békósmegyének minden községe rendőrségi erőt felállítani köteles. 2. A „nemzetőrség“ czime alatt felállítandó polgársereg rendezése minden helyen a községekre bizatik, általános elvekül a következők határoztatnak meg: a) a nemzetőrség rögtön sze'rveztessék s ez azonnal a megyei választmánynak bejelentessék. b) ezen rendőri erőnek kötelessége a közhatósági választmány rendeletéinek teljesítésére felügyelni s azoknak sikert eszközölni. c) az őrsereg számáról minden község ön- szükséglate szerint rendelkezik. Kétségtelen, hogy a közbátorsági bizottmány, mint a vármegye közönsége előtt a nemzetőrség felállításánál a belnyugalom biztosításának igen fontos czélja lebegett. Nem képzelte senki, hogy a nemzetőrségre a szabadság, a haza védelmének feladata is vár, A vármegye közgyűlése elrendelte határozatának haladéktalan végrehajtását. Nem kétkedett senki a sikerben, s nem hitte, hogy a végrehajtást alig legyőzhető akadályok gátolhatják. Az alkotmányos jogoknak az egész nemzetre való kiterjesztését örömmel üdvözölte a megyének minden polgára; de a jobágyi viszonyok rögtöni teljes megszüntetése által előidézett átalakulás zavarokat szült; a szabadság tévesztett irányban nyert értelmezést a nép között, s több község lakosai nemcsak a még életbe nem léptetett törvényeket alkalmazni, de annak határain túllépni is akartak; jogosulatlan igényeket támasztottak azon birtokokra s oly jogokra is, melyek a földes uraknak a törvények által nem érintett tulajdonait képezék, s több helyen a szabadságot, az alkotmányos jogok gyakorlatát földosztással, a földesur s i községek között' régebben: kötött szerződések felbontásával, sőt az elöljáróság elűzésével kívánták megkezdeni. A közbátorság egész vihart rejtő fellegek tornyosulása aggodalmat keltett, — s az aggodalom siettető a nemzetőrség szervezését, attól tétetvén mintegy feltételezetté — szemben a nép kevésbé értelmes, félrevezetett részének fenyegető alakot öltött mozgalmaival — a szabadság megvédése; s az értelmesebb rész nagy buzgalommal tevékenykedett s annak tulajdonítható, hogy alig egy pár hét lefolyása alatt a megye csaknem minden községében, habár ideiglenesen, szerveztetett vagy szervezés alatt állott a nemzetőrség. Gyula városa ragadta magához a vezérszerepet. Lázas tevékenységet fejtett ki a nemzetőrség megalakításában, s hogy a példás buzgalmat szép siker koronázta, főképen a „gyulai kör“ lelkes ifjúságának, a vármegye tiszti karának s általában a műveltebb osztálynak lehet tulajdonítani. Alig tétetett közhírré a megye határozata, tömegesen csoportosultak a nemzetőrség zászlaja alá, s a kézművesek, földmivelők látva azok lelkesedését, nemes versenyre keltek s egy szivvel-lélekkel törekedtek részt venni a nemzetőri szolgálatban. Már ápril i-én Németh Antal a nemzetőrség vezére jelentette a törvényhatósági elnöknek, hogy a „nemzetőrség Magyar-Gyulán nemcsak alakult, de esküt is tett arra, hogy a közbátorságot, rendet fentartani, a szabadságot bárhonnan támadható veszély ellen megvédeni kész,“ s hogy ezen szent kötelességének megfelelhessen, kéri a nemzetőrséget fegyverrel ellátni. Gyula i848. évben két külön hatóságu várost képezett: magyar és német Gyulát. Az érintett jelentés magyar Gyula város nemzetőrségének alakulását jelezte. A szervezéssel sem késtek soká. Már ápril 3-án, Huezka Mihály alvezér elnöklete alatt tartott tiszti tanácskozmány megállapította az „őrsereg minden tagjának kötelességét s az egymásközötti kölcsönös viszonyt meghatározó szabályait.“ A m.-gyulai nemzetőrség 320 egyénnel szerveztetett, s ezek közt volt egy zászlótartó, nyolez hadnagy, három kapitány s két vezér. Az ideiglenes osztályozás szerint három századra osztatott s minden század élén a kapitány, a csapatok élén hadnagyok s a szakaszok élén pedig káplárok állottak. Az első század kapitánya Sztojanovics Szilard, hadnagya Németh József, Varga János és Beliczey Rudolf volt. .ri. második század kapitányául Stummér inyi) Lajos, hadnagyául Ferentzy Alajos, Geyer Rudolf és Alcser Antal választatott meg. A harmadik század kapitánya Bogyó János, hadnagya pedig Kozits János és Ormós János volt. Zászlaja még ekkor nem lévén a nemzetőrségnek, zászlótartó sem választatott Német-Gyula városa sem késett nemzetőrsége megalakításával. Itt a szervezés munkáját a város tanácsa vette kezébe. A tanács 150 főre állapította meg nemzetőrségének számát; azonban már ápril 6-án — az alispánhoz tett jelentése szerint, — a meghatározott szám önkéntesekkel 172-re szaporodott, s kifejezte reményét, hogy „ezen szám jóval szaporodni fog.“ A tanács reményében nem csalatkozott. A polgárság nagy részét ács és kőműves iparosok képezték, s azok közül ápril u-én
