Békés, 1887 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1887-01-23 / 4. szám
VI. évfolyam 4-ik szám. Gyula, 1887. január 23-án. f ^ Szerkesztőség: Magyar-utcza 119. sz. a. házban, hova a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Előfizetési díj: Egész évre .. .. Félévre ..........-2 i 50 „ Évnegyedre .. .. 1 „ 25 '» . Egyes szám ára 10 kr. ,-A Társadalmi és közgazdászaid hetilap. MEGJELENIK MIÜTBEN VASÁRNAP. Kiadja: Gyula városa értelmiségéből alakult társaság. Felelős szerkesztő: Dr. Kovács István, segéd szerkesztő: Bodoky Zoltán. v-----------^ Ki adó hivatal: Főtér, Prág-féle ház, Dobay János könyvárus üzlete,- hova a hirdetések és' nyílttéri közlemények-külden dök Hirdetések szabott áron fogadtatnak el Gyulán a kiadó hivatalban. Nyilttér sora 10 kr. Hirdetések felvétetnek: Budapesten: Goldberger A. V. Váczi-utcza 9. sz. Mezei Antal Dorottya-utcza 6. sz. Schwarz Gyula Váczi-utcza 11. sz. Eckstein Bernát fúrdö-utcza 4. sz. — Bécsben: Schalek Henrik, Moose Rudolf és Dukes M. — Majna-Frankfurtban: Daube G. L. és társa hirdetési irodáiban, a szokott előnyös árakon Az elvek és a gyakorlat zsák- utczája. Csakugyan igaz marad az, hogy nincs emberi ész, mely úgy tudjon törvényeket aü-.ini,. hogy a megalkotott törvények a gyakorlati élet jelenségeit sokszor finom árnyalataival fel birnák ölelni. És ebben rejlik aztán a törvényalkotás novelláris vajúdása, Midőn én, a Békés és Berényben levő ref. egyházak vitás kérdésében hozott köz- igazgatási bizottsági végzéssel szemben hangsúlyoztam azt, hogy ma már nálunk általában az «egyházi adó, — épen a gyakorlati élet jelenségeiből kifolyólag, — többé nem kizárólag személyi szolgálmány : ez alatt egyáltalán nem azt értettem, hogy a birtoknak épen oly inhaerens terhe lenne az egyházi adó, mint volt egykor a robot és dézsmaa paraszt birtoknak. — Hanem igenis értettem úgy, mint azt dr. Berényi Armin ur is e lap hasábjain megjelent magvas czikkében értelmezte, midőn azt mondja; hogy a birtokaránylagosság az adózás mérvét és kulcsát határozza meg. Ha már az adózás mérvét és kulcsát határozza meg : önként következik, hogy a személy, mint olyan, nem eshetik különböző mérvű adózás alá, hanem hogy van a személyen túl valami, a mi aztán különböző mérvű adózás alá eshetik az egyházakkal szemben is, s ez : a birtok. Ha pedig az a valami éppen a birtok, önként következik : hogy a személyen tál eső szolgálmány terhét annak a birtoknak kell viselni, — épen úgy, mint ez az állami adózásnál van. — A miből aztán ismét önként következik : hogy az adózásnak a személytől elvontan tekintett mérve csakugvan nem személyi, hanem dologi szolgálmány. Ennélfogva különböző szavak, de ugyanazon értelem, azon különbséggel, hogy dr. Berényi Armin ur, — nagyon természetesen, jogi szakképzettségéből kifolyólag — a kifejezést helyesebben választotta meg, mint én. A kérdés lényege tehát jelenleg a körül forog : hogy ugyanazon birtok, mely bizonyos terhet viselt addig, mig birtokosa ugyanazon községnek s egyúttal ugyanazon egyháznak tagja volt, felmenthető-e ugyanazon teher viselése alól azért, mert most már birtokosa más község lakosa, habár nem községileg, de egyetemlegesen véve ugyanazon egyház tagja maradt; mert hát a berényi és békési egyház kü- lön-külön véve, csak egyéne egy magasabb corporatiónak s elkülönzött egyéniségében is e magasabb corporatio érdekeit mindaddig köteles szolgálni, mig azon testületből ki nem vált. A kérdés lényege a körül forog ; hogy váljon általános és magasabb s bizonyos közérdeket felkaroló elvek birnak-e irányadó befolyással; vagy a birtokos és birtok territoriális viszonyaiból levezethető, nézetem szerint alárendelt jellegű tekintetek lesznek döntők ? És a közigazgatási bizottság határozatának sé- relmessége csekély nézeiem szerint épen abban áll : hogy bizonyos birtoktömeg, mely egy reá nehezedő terhet, egy bizonyos közczél érdekében eddig viselt, most már a közczélra nézve elveszett. — Igaz, hogy az 1868. év XXXVIII. t.-cz. Il ik §-a, a községekben lakó saját hívekről beszél : mint a kikre a saját képviseletük által meghatározandó módon és arányban adót vethetnek az egyházak. — De ha az egyházak kimondották a birtokarány- lagos adóztatást, és ugyanakkor az általam idézett gyakorlati példában jelzett birtok exprnpriatio bizonyos fokig eljutott : ugyan kérdem, mit fog érni az a saját képviselet által meghatározott bir- tokaránylagos adóztatás igy engedélyezett módja és aránya, ha épen a törvény ezen intézkedése fosztja meg az illető egyházat az egyedül okszerű mód és arány alkalmazásának lehetőségétől? És itt a zsák- utcza! Sajátos zsákutczába jutunk, a rideg jogelmélet és gyakorlattal ha felvetjük a következő kérdést is. Ma a herényiek által megvett földterület, mely nem adózik egyházi czélokra, a békési határban esik. Mi történik akkor, ha a herényiek esetleg kényelmi szempontból határ-kiiga- zitásért folyamodva, s a határ-kiigazitast az illetékes fórumokon keresztül vive, a békési kérdéses terület M.-Berény határába fogna bekebeleztetni ? Felelet: a m.-berényi egyház az ez ideig egyházadómentes területet egyszerűen megadóztatja; amikor aztán az egyszerű területi kiigazítási processus salválni fogja nemcsak a jogelmélet, de a tételes törvény előtt is azon jogot a m.-berényi egyház javára, a mely jogot most úgy jogelmélet, mint a positiv törvény, mindkét egyházra nézve megtagad. — Megint egy zsákutcza ! Az állam végre azt mondja: én elismerem az egyházak autonom jogát; elismerem azt is, hogy az egyházak az elemi nevelés terén teljesítik azon kötelességet, melyet ha Ők nem teljesítenének, az államnak kellene végezni; nemcsak, hanem megkövetelem, hogy a felekezetek iskolái úgy legyenek berendezve, nemcsak alakilag hanem lényegileg, mint a mint azt az általam alkotott törvények előírják; előirom, hogy kell felszerelve lenni az iskolának; meghagyom, hogy nyolczvannál több gyermek egy iskolában nem lehet, cülönben paralell iskolák felállításának szüksége áll be. Az egyházak erre azt mondják I elfogadjuk, de aztán te állam, nyújts nekünk segédkezet, hogy e körülményeknek megfelelhessünk. Midőn azonban a békésihez hasonló esetnél történő segédkéz nyújtását várjuk, az állam azt mondja : non possumus, ott a törvény! Tehát elismerni a jogot, sőt a joggal paralell kötelességeket írni elő, de a kötelesség teljesithetésében megvonni a támogatást : újból egy zsákutcza ! A mi dr. Berényi Ármin ur különben igen tartalmas czikkének azon passusát illeti, mely a cultur-harczra vonatkozik : erre nézve becses engedelmével következőket jegyzek meg. A magyar protestáns egyházak azon jogos igénye, hogy czól- jaik elérésében, amenynyiben azok egyúttal nevelési közczélok, a polgári hatóságok által támogattassanak, nagyon mesz- sze áll, az újabb időben culturharcz alatt ismert mozgalomtól. Éhez egy oldalt Berlin a maga Bismark-jával, továbbá Róma a maga csalatkozhatlan pápájával szükséges. — Nekünk, — talán némi joggal mondhatjuk — a jó béke érdekében — hála Istennek, sem egyikből, sem másikból nem jutott, hacsak Debreczent meg nem tesszük kálvinista Rómának, de a Bismarkot még ekkor is keresni kell hozzá. Anynyi bizonyos, hogy a felvetett esethez hasonló más esetekben a polgári latóságok, sőt a kormány is egymástól nagyon eltérő módon döntött, nyilvános bizonyságára annak, hogy a zsákutcza csakugyan megvan. E zsákutczából menetülni kell minden áron, mint ezt Nagy Károly ur jelzé, még törvényhozás utján is; mert félő, hogy végre is a zsákutczá- ban nem férünk meg egymás mellett a nélkül, hogy egymás oldalbordáját ne döfjük. Dr. Kovács István. I-ieTrelczésTekintetes Szerke sztőség! A I Békés “-nek e hó 9-én megjelent 2-ik számában a békési sárréti vasút érdekeben általunk örömmel üdvözölt meleg hangú czikk jelent meg. Hogy az ügy ismerete minél tágasabb körre terjedjen : oly kérelemmel bátorkodunk V Próza a bálból. (Megyebáli tárcza.) A báli tárcza rendszerint dithiramb. Az ember érzékiségével szoros összefüggésben álló érzelmeket tolmácsol csapongó, szilaj, sőt néha mámorteljes hangon, épen mint azt a dithiramb szabályai megkívánják. Tárgya a legszebb költészet, a nő, nyelvezete virágos, hangulata lendületes, valósággal kötetlen nyelven irt költemény. Megkértek, írjak tárczát a békésmegyei bálról, s én egy könnyelmű pillanatban meg- igértem azt. Szavamat tartom. Itt a tárcza tek. szerkesztő ur, de az én tárczám nem dithiramb, az enyém nem költemény, nem lendületes, nem virágos, én a prózát öleltem fel a bálteremből, a rideg prózát, mert az báli tárczában valami meg nem szokott, s én szeretem a még nem szokottat, s mert magam is prózai vagyak, s annak a bibliasticus mondásnak érvényesülni kell ezúttal is: Le styl c’est 1’ hőmmé. — Egyébiránt én is költői tárczával akartam beváltani ígéretemet, de hiába, — bár előttem lebegtek a megye szépei, villogó szemekkel villykként suhanva át a parquetten, szállva, mint a szálló szellő, lengve, mint a lengő felhő, rengve, mint a rengő-ringó lég ölén a rózsabimbó, — hiába, borongó kedélyem (oh, csalfa lány!) satyrikus hangulatom (oh a hitszegő!) a bál költészete iránt vak maradt, s csak a prózáját tudta annak felfogni. Neki támaszkodtam a zenekar állványának, s mephistoi várakozással szemlélésnek adtam át magamat. Előttem hömpölygött a tömeg, várva a lady patronesset s a bál megnyíltát. Két öreg ur, apa s jó barát rekkedt meg mellettem, s tárgyalni kezdték a bálát: Szörnyű teher! A termés, tudod, rossz volt, a zsidó annak is majdnem egész árát adósságba fogta le, — én három éve járok már egy kabátban, pedig akkor is a jogász fiamtól kaptam, a ki gavallér, s három hónapra eldobja a ruhát, s itt van la, a feleségemnek s a lányomnak 250 péngős ruhát kellett csináltatni a bálra 1 S mi haszna ? 1 — Ha legalább bevágna! — De, lásd, én nyilván tartom mind a házasodható fiatal embert, s már két hét óta mindhez olyan kedves vagyok, s egy se kurizál a lányomnak. Kötni valók. Pedig szép, — nézd csak -— de persze, valamennyi pénzt keres. — — Foglak kérni, holnap légy szives egy 300 forintos váltót girálni. Elhúzódtam mellőlük. Nem jó az ördögöt a falra festeni, eszembe jutottak a magam váltói is. — Menjünk a lányok közé. Ez angyali teremtések között csak az örömnek s a boldogságnak hangjait fogjuk hallani, s az jól esik a keserű kedélynek: — Oh Olga, susogta egy kis pipiske társnőjéhez, — van-e már az első csárdásra tánczosod? Nekem nincs l — Borzasztó, ülve maradunk. Én mindjárt haza megyek, én nem ülök, mindjárt üléssel kezdeni 1 Nem azért ugráltam én három hétig, mig a ruhámat csináltuk, hogy itt egész éjjel üljek ?1 — Jaj, kedves, fogjál nekem egyet, akár milyen kicsi lessz, neked már vannak itt ösmerőseid.“ Szaladtam megölök s fogtam egy csárdás tánczost. Fogni ismeretlennek csárdás tánczost, néha nagy dolog. Kíkerdik a kis lány egész genealógiáját, meg kell esküdni, hogy jól tánczol, hogy többet is tud mondani az „igen“ és „nem“-nél, akkor aztán még hivatkozni is kell a barátságra, mely néha áldozatot kíván, végre is adni az apprehensivet, s akkor aztán valahogy csak sikerül. Oh Terpsichore, ha te látnád, mily prósaikus lett fáradalmad I Egészen belefáradtam a capacitalásba. Pihenőbe vágtam magam egy sarokban, hol elfedtek némileg az ablak függönyei. Nem messze tőlem két mama ült, s szavaik elverődtek hozzámig. Nagyon gyakori foglalkozásuk lehet az emberszólás, mert igen ügyesek voltak benne : — Ni, de hogy van szemük ide jönni , . .“ — de nem, toliam szé- gyelli magát s megtagadja e tárgynál a szolgálatot. Megkezdődött a bál, s meglehetős vontatottan. Tudj’ isten, mi volt az oka, de a fiatalság nem állott eleinte a táncznak. A rendezőség holtra ijedt, hogy a bál sikere veszve, s minden tagja mozgósítva lett. Mint a fürge gyík siklott a tömeg között egy kétségbeesett rendező, s esedezett a kegyért, hogy bemutathassa a tánczosokat. A'practi- cus mindig ad hominem argumentumot használ : — „Uram, egy gyönyörű leánynak mutatom be, becsületemre mondom a bálkirálynő 1 S ön vele fogja tánczolni a második négyest. Ön boldog 1“ — S a hiú ment. (Köny- nyü fogás.) — „Uram, ösmeri már a leggazdagabb parthiet, 200 hold föld, primae classis, egyetlen lány, apa, anya öreg,' jöjjön bemutatom.“ — S a speculatio ment tánczolni a szegény bérlő kedves leányával. — „Uram/ nézze ezt a lányt, — azt mondja, hogy nem szép, — de uram, hét nyelvet beszél, tudós, mennyei élvezet stb. stb.“ — S a tudákos- kodó ment. — „Te szerencse fia! ez a gyönyörű szép lány ottan az elébb kérdezősködött felőled, tetszel neki. Boldog ember 1 Jer, ne hadd epedni!“ — S az önhitt ment. (Végső argumentum, nehéz fogás) stb. stb. De egyhamar belejöttél a tánczba. Nem lett igaza a mamának, ki megvető hangon fakadt ki, hogy : a mai fiatalság kártyázni, inni, nem tánczolni szeret, ni, hogy összebújnak, mint a majd megmondom mik, hja, az őn időmben stb. 1 — — Tánezra perdült a léhának elnevezett ifjúság, s tánczolt hévvel, tűzzel, tűzzel teli szenvedélylyel. Kigyultak az arczok, szenvedély lobogott a szemekben, röpültek a párok pihenés nélkül szakadatlan, fáradhatlanul. „Túlhajtják a tánczot“, — szólalt meg mellettem egy kedves orvos ösmerösöm. — Nézze azt a szép kis leányt, máskor sápadt arcza, hogy kihevülve, — bár ne legyen rá nézve a halál rózsája — lélekzete szinte ful- doklássá válik, s kimerültén pihegve dől a táncz után anyja karjaiba. A mai bálozás valósággal az egészség ellen elkövetett merénylet. Gyenge idegzetét túlhaladó erőt fejt ki a tánczszomjas nő, a pánczélozott derék, az ez által megakadályozott lélekzés, az izgatottság, a lenge báli öltözetben való köny- nyü meghűlés, mind okai, mint mi orvosok, jól tudjuk, — a bálákat követő gyakori betegségeknek s korai halálnak.“ Ez a bálozás szomorú prózája. Bizony nagyon megeshetik, hogy a gyenge nőnek ártalmára válik a mai bálák hajszája. A dók-
