Békés, 1886 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1886-02-14 / 7. szám

7-ik szám Gyula, 1886. február 14-én V. évfolyam f----------—1 Sz erkesztőség: Újváros, 1301. sz. a. házban, hova a lap szellemi részét illető közlemények külden­dők. Kéziratok nem adatnak vissza. Előfizetési dij: Egész évre .. .. .. 5 frt — kr. Félévre .......... 2 n 50 „ Évnegyedre .. •• i 1. 25 » í. Egyes szám ára 10 kr. , Társadalmi és közgazdászati hetilap. MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. Kiadja: Gyula városa értelmiségéből alakult társaság. Felelős szerkesztő: Oláh Oyörgy, munkatárs: Bodoky Zoltán. Kiadó hivatal: Főtér, Prág-féle ház, Dobay János könyvárus üzlete, hova a hirdetések és nyílt­téri közlemények küldendők Hirdetése k szabott áron fogadtatnak el Gyulán a kiadó hivatalban. Nyilttér sora 10 kr. Hirdetések felvétetnek: Budapesten: Goldberger A. V. Dorottya utcza 6. sz. a.; Haasenstein és Vogler (Jaulus Gyula) Dorottya utcza 11. sz. a.; Lang Lipót Dorottya utcza 8. sz. a.; — Bécsben: Oppélik A., Schalek Henrik, Moose Rudolf és Dukes M. hirdetési irodáiban, a szokott előnyös árakon Törvényhatósági és községi Hsözé let­A megyei árvaszék intézkedései. í. Mióta egyes községek árvapénztárai összesítve a megye által kezeltetnek, az árvaszék mindenkor kiváló gondot fordí­tott az árvapénzek elhelyezésének bizton­ságára. Úgy a törvény, mint a megyei szabályrendeletnek a kölcsönök engedé­lyezésére vonatkozó feltételei, a legna­gyobb szigorúsággal alkalmaztattak s ez ideig nem fordult elő eset, hogy a megyei árvaszék által engedélyezett kölcsönök meg nem téríttettek volna; mindazonáltal azon nagy felelősség, mely a kölcsönök engedélyezésénél, az árvaszéket terheli, arra indította az árvaszéket, hogy jövő­ben a lakbázakra való jelzálogi biztosítás mellett kért kölcsönök engedélyezésénél, még nagyobb óvatossággal járjon el. S nehogy az árvapénztári kölcsönök a be­következhető elemi csapások esetén ve­szélyeztetve legyenek, elhatározta az árva­szék, hogy jövőben minden oly esetnél, hol a kölcsön lakházakra való bekebele­zés feltételével engedélyeztetik, az enge­dély az „első magyar általános biztositó társulat“ igazgatóságával is közöltetik oly felhívással, hogy esetleg előforduló tűz­veszély esetén a biztosítási dij kifizetésé- sénél a bekebelezett árvapénztári követe­lésre figyelemmel legyen s az árvaszék intézkedéséig az árvapénztári kölcsön fe­dezésére szolgáló összeget ki ne fizesse. — A kölcsön engedélyezésére vonatkozó végzés közöltetik egyideüleg azon köz­ség elöljáróságával is, melynek hatósága területén a jelzálogul szolgáló ingatlan van, hogy az az ingatlanon előforduló vál­tozásokat éber figyelemmel kisérje s arról az árvaszéknek esetről-esetre jelentést te­gyen s őrködjék a felett, hogy a lak ház kellő gondozásban, jó karban tartassék, ne hogy az értékében csökkenjen s ha a tulajdonos részéről mulasztást észlelne, azonnal jelentést tegyen, hogy az árvaszék a kölcsön bahajtása végett a kellő időben intézkedhessék. Ügyelni köteles az elöljá­róság arra is, hogy az ingatlan azon köz­terhei, melyek törvényszerint előnyös té­telnek tekinthetők a tulajdonos által lehe­tőleg óvröl-évre lefizettesenek, nehogy ár­verés esetén azok nagy összege az árva­pénztár követelésének veszélyeztetését idézze elő. II. Másik fontos intézkedése az árvaszék- nek, a kiskorúak tulajdonát képező in­gatlanok eladásának, elcserélésének kellő ellenőrzésére vonatkozik. Mint múlt szá­munkban jeleztük, az árvák érdekei ily eladások- és cseréknél nem kevés esetben veszélyeztetnek. A hagyatékhoz leltáro­zott ingatlanok csekély becsértéke szolgál legtöbb esetben irányadóul a vételárra nézve, s a községi elöljáróság is könnyen kiadja bizonyítványát, hogy az eladás vagy csere a kiskorú érdekeit nem sérti. A tiszti ügyész előterjesztésére elhatározta tehát az árvaszék, hogy jövőben minden oly esetnél, hol a kiskorúak ingatlana adatik, vagy cseréltetik el, az adás-vételi vagy csere szerződésen a szerződés tárgyát képező ingatlan catasteri t. jövedelme ki­tüntetendő s csak azon esetben járul jó­váhagyásával az ügylethez, ha a katasz­teri jövedelemből kiszámitott becsértéknek a vételár vagy a csereingatlan értéke megfelel s azonkívül tanácsülési határo­zattal igazoltatik az eladás szükségszerű és a kiskorúra nézve előnyös volta. A köutakról. Megyénkben a köutak építése körül három év óta kiváló ügybuzgalommal működő közigaz­gatási bizottság legutóbbi — február 8-iki — ülésében hozott határozataival ismét egy nagy lépést tett előre; megtette a békési köút építé­sét biztosító végső intézkedéseket. A békési köút a vasútállomástól kiindulva, a rém. kath. templomnál két ágra oszlik; egyik a piacz keleti oldalán a községház és szolgabirói lak előtt elvonulva, az úgynevezett cseresznye- hidig, másik a k.-ladányi utón, a szegény ápól- dáig fog részben idomított, részben hasított kis- teheri gránit kővel, — összesen 3405 méter hossz­ban — kiépíttetni. Ezen ut építése folytán 7 mű­tárgy újból építése válik szükségessé, és pedig : az élővizcsatorna lelett egy, 4 méter nyílású, a Fekete-Körös bolt medre felett egy, 1 méter nyí­lású boltozott hid kőalapokra, téglafelépitmény- nyel, továbbá 5 kisebb áteresz részint tégla, részint vascsőves szerkezettel. E műtárgyak épí­tése tizenkétezer forintra előirányoztatott, m1 csak az által volt elérhető, hogy Békés .város a szükséges 175 ezer téglát önköltségen Ígérkezett szolgáltatni. Minthogy a kövezés költsége 63 ezer frtra megy, az egész útépítés 75 ezer forintot vesz igénybe. Vállalkozók az útépítést 1887. évi junius végéig tartoznak befejezni, kilátásba helyezték azonban, hogy azt még a folyó évben teljesen elkészitendik. Az útépítéshez szükségelt kőanyag szállítása után, a töldvár-béké8i vasúton Békés városát és gr, Wenckheim Frigyes ur ő méltóságát megillető mintegy 2000 frtra tehető jutalékról, önként le­mondottak. — Elismerés illeti meg Békés váro- sátezen, valamint a 176 ezer db. téglának önköltsé­gén való szállítása tárgyában hozott határozatért épugy, mint gr. Wenckheim Frigyes urat, mi1 által lehetővé tették, hogy az ut jutányosabban előállítva, nagyobb terjedelemben épülhessen s ez által nagyobb közönségnek szolgáljon. Kívánjuk, hogy Békésmegyének ezen nagy népességű derék magyar városa, a forgalom ezen uj közege által, ipari és gazdasági felvirágzásá­ban hathatós lendületet nyerjen ! Mielőtt sorainkat befejeznénk, nem tartjuk érdektelennek, a közigazgatási bizottságnak 1883. óv óta a köutak építése körül kifejtett tevékeny­ségét néhány adatban bemutatni. Ezen idő alatt kiépíttetett a szarvasi 2355-5 m. bosszú kőut 51.708 frt 49 kr; a gyomai 17,988 m. hosszú kőut 45,804 frt 46 kr; a mező-berényi 3111-2 m. hosszú kőut 74,266 frt 2 kr; a csabai 2372-3 m hosszú kőut 75,473 frt 4 kr, a gyulai (sarkadi útszakasz) 4525 m. hosszú kőut 6497 frt 37 kr, a gyulai kápolna-utczai 595-4 m. bosszú kőut 11,273 frt 30 kr, a gyulai vasúti 1426 2 m. bosszú kőut 38,655 frt 98 kr, az orosházi 1682'6 m. hosszú kőut 47,153 frt 67 kr. költséggel. Ezen utak összes hossza 13794*6 meter, építési költ­sége pedig 350,782 frt 33 krt tesz. Az iskolák állami segélyezése. A vallás- és közoktatásügyi tárcza költség­vetésének általános tárgyalása foglalkoztatta a múlt bét folyamán a képviselőházat. Mély és széles mederben folyt a vita. A képviselőház kiválóbb szónokai vettek benne részt, s érintve lett minden nevezetes kérdés, mely a közoktatási költségvetéssel összefüggésben áll. A ki figyelemmel kisérte a tárgyalás folya­mát, meggyőződést meríthetett arról, hogy az állam ez idő szerint a tanügyre fordított kiadá­sokat jövőre semmi szin alatt sem fogja pótolni, a mi intésül szolgálhat a községeknek arra, hogy igyekezzenek a tanügy terén a maguk erejéből is telhetőleg pótolni a hiányokat. A tanügy terén tapasztalható fogyatkozásokon sok helyütt lehetne községi erővel segíteni, ba az elöljáróságban, a képviselőtestületben meg volna a jóakarat. Ha a közoktatási tárcza költségvetése s a képviselőház tárgyalásai meg nem győznének bennünket arról, hogy az állam jelen pénzügyi helyzetében nagyobb áldozatokra egyátalán nem képes, meggyőz arról a vallás- és közoktatási miniszternek a tanfelügyelőkhöz intézett rendelete, mely minden kétséget kizárólag feltünteti a hely­zet azon képét, hogy iskoláinkat az állam egyelőre segélyben a legjobb akarat mellett sem része* sitheti. A fennálló állami tanintézetek költségei — igy hangzik a miniszter rendelete — valamint a községek, társulatok és magán egyének által igénybe vett segélyezések, ez idő szerint már oly nagy kiadásokkal terhelik az államkincstárt, hogy az államháztartás egyensúlya érdekében el- engedhetlenül szükséges nemcsak újabb költsé­gektől szigorúan tartózkodni, de a meglevő ki­adásokat is lehetőleg leszállítani. Tndomás és mi­heztartás végett felelősség terhe mellett, utasitja a rendelet a tanfelügyelőt, hogy egy irányban se indítson meg bármily tárgyalást, melynek alapján az állampénztárt a legcsekélyebb összeggel is terhelni kellene, s mely tárgyalás alapján az ér­dekeltek államsegély engedélyezését kérhetnék. Uj állami iskolákat — szól tovább a rendelet — az említett pénzügyi indokokból a legközelebbi időben felállítani nem lehet és megkívánja a mi­niszter, bogy a létező iskolák is a meglevő tényezőkkel működjenek tovább. Iskolák bővíté­sét, uj iskolahelyiségek építését, uj tanerők al­kalmazását és uj bebutorozási költségeket feltét­lenül majd későbbi évekre kell halasztani. Az óvodák, valamint a községi iskolák részére az eddig megadott segélyeknél nagyobb összegek ne kéressenek, uj óvodák és községi iskolák segélyezése iránt pedig felterjesz­tés se tétessék. Több irányban kiterjed még a miniszter rendelete s végül midőn figyelmezteti a tanfelügye­lőt, az államkincstár érdekeinek szemelőtt tar­tására, egyszersmind tudtára adja, hogy minden javaslata, melynek teljesítése az állampénztár megterheltetését eredményezné, ezen körrendeletre való hivatkozással egyszerűen visszafog utasittatni. Szomorú kilátásokat nyújt e miniszteri ren­delet a jövőre, mindazon által a pénzügyi hely­zet eléggé indokolja azt s nem elég ok arra az államsegély elvonása, hogy tevékenységünk helyi közoktatási ügyünk előbb vitelére megszűnjék. Minden igyekezetünket arra kell fordítanunk, hogy az óvodák és iskolák bevételei emeltessenek s nemcsak az eddigi bevételi források használ­tassanak ki okszerűbben, jövedelmezőbben, de hassunk oda, hogy a tanintézetek, óvodák elő­nyeit élvező községek, felekezetek, társulatok és magán egyének, minél több járulékot biztosítsa­nak azok javára. A békésmegyei gazdasági egyesület felhívása. A békésmegyei gazdasági egylet a jelen év­vel fennállásának 25-ik évét futja meg. Mit tett és mennyit használt ez idő alatt arról, évenkint megjelent terjedelmes évkönyvei és számos mindennemű kiállításai és versenyei, valamint közhasznú kertgazdasága tanúságot tesz­nek. Legyen bár az eredmény szerény, de annyi dönthetlenül áll, hogy az egylet ezen lefolyt idő alatt ernyedetlenül fáradott kitűzött nemes czélja elérésén: megyénk mezőgazdaságának fejlesztésén, lakosai anyagi jobblétének előmozdításán. Nem lehet senki, a ki ez ifjú egylettől az életerőt elvitathatná, a ki meleg kebellel ne óhaj­taná további tennmaradását és megerősödését, — -------ha csak önmagára követ vetni nem akar! Ki ne tudná napjainkban, hogy az anya­gi jólét forrása a nép szellemi fensőségéuek, alapköve szabadságának 1 — Ki ne tudná, hogy édes hazánk anyagi jólété­nek eszközeit kiválólag a mezőgazdaságból van utalva meríteni 1 — Látják és olvassuk, hogy a nyugoti külföld bennünket virágzó mezőgazdasá­gává! messze túlszárnyalt. Ki ne vágynék elérni e magasságot, hogy legyen saját virágzó gazda­sága és lássa honát boldognak jólétében, erősnek szabadságában! A vessző egyenként eltörik, — kötegben megtörhetlen. Az egyes katona nem sokra megy, — hadsereggé tömörülve világot hódit — A han­gya, a méh társaságba áll, hogy czélját könnyeb­ben elérje; — csak az ember, a mezőgazda ne tudná, hogy a közös nehézségek legyőzésére, a közös baladás gyorsítására legczélravezetőbb mód, ha társaságba áll s erejét egyesíti ? 1 A békésmegyei gazdasági-egy­let meglévén győződve a felől, hogy további fennállásának szükségét mindenki mélyen érez és őszintén óhajtja, felhívja megyénk minden értelmes polgárát, hogy az egyletbe belépjen: E végre alá­írási ivek s velük hason czélu és erejű levelezési lapok bocsáttatnak ki aláiráz és taggyüjtés vé­gett. Tagja lehet az egyletnek Békésmegye és magyar hazánk minden becsületes polgára. A tagság háromféle: 1. Alapitó tag, legalább 100 frt tőkével, melyet vagy egyszer mindenkorra lefizet, vagy annak 5-ös kamatját év elején beküldi; 2. Rendes tag, évenkénti 5 frt befizetésnek 6 évre való kötelezésével; 3. Rendes tag, évenkénti 2 frt befizetéssel szintén 6 évig. Mind a bárom rendű tagok egyenlő jogok­kal bírnak s együtt képezik a megyei egy­letet. Azonkívül egy-egy közeégben lakó ta­gok, önválasztotta elnökkel, községi gaz­dasági kört képeznek, melynek a központi igazgató választmány felét, a reá eső arányban megválasztani, gyülésezni és kiállításokat tartani joga van s ez utóbbiakban a központ által anyagi­lag és erkölcsileg gyámolittatik. A tagok anyagi előnyökben is részesülnek, melyek a tagdi­jakat esetleg bőven kárpótol­ják. Ugyanis az „Első Magyar Általános Biztosító Társulat4- nál sokkal olcsóbban biztosí­tanak, mint a nem tagok és az egyletnek csabai fakertjéből csemetéket az ár í/i-A ének elen­gedésével vásárolhatnak. Kelt B.-Csabán 1886. febr. 2-án. Mokry Sámuel, Beliczey István, egyl. titkár. egyl. elnök. Az arad-bekésmegyei egyesitett ármente- sitő és belvíz levezető társulat 1885. évi száma­dása 1886. évi február 12-ótöl 28-áig Hofifmann Mihály társ. ügyész és jegyző ügyvédi irodájában közszémlére kitétetik. Miről az érdekeltséget oly megjegyzéssel van szerencsém értesiteni, hogy azok a hivatalos órák alatt bármikor megtekint­hetők. B.-Gyula, 1886. február hó 8. Ladies György, társ. alelnök. A hosszufoki ármentesitö öblözet 1885. évi pénztári számadása elkészülvén, az, az 1886. február hó 20-ig az öbl. pénztároknál közszemlére ki fog tétetni, miről van szerencsém a t. ez. öbl. érdekeltséget azon kérésem mellett értesiteni, bogy az öbl. pénztári számadást megtekinteni méltóztassék. Békés 1886. február 5. Dr. Hajnal István, t. alelnök. A földmivelés- ipar- és kereskedelmi miniszter, mint harmadfokú iparhatóság legköze­lebb egy felmerült eset alkalmából kimondotta, hogy a vegyes kereskedők, úgy mint a szatócsok, jogosítva vannak a háztartás körül kisegítő csa­lád tagok által bár nem kizárólag a házi fogyasz­tás czéljára — tehát eladásra is a kenyérsütést iparigazolvány nélkül is folytathatni.

Next

/
Oldalképek
Tartalom