Békés, 1886 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1886-02-14 / 7. szám

Közművelődés, társadalom

és közgazdaság.

Bákésmegye gazdasági tanintézete.

i.

A társadalmi és közgazdasági élet fejlődésének kétségtelenül vannak oly jelentékeny — országos akadályai— minőka közlekedési és közművelődési eszközök és intézmények hiányai, melyeket csak országosan, kormányzati erőkkel győzhetünk le, sok évek alatt, lankadatlan tevékenységgel.

Elmaradtunk Europa — békésebb vi-| szonyok között fejlődött nemzeteitől; del felismertük elmaradott állapotunkat, felis-1 mertük azon okokat, melyek elmaradásun-1 kát előidézték.

Megfeszített képességeinket csaknem kimerítő erővel igyekszik nemzetünk I különösen két évtized óta pótolni a mult I veszteségeit, — s felemelni nemzetünk! kulturális állapotát azon fokra, melyen! más fejlődöttebb nemzetek állanak, s melyet elérni tehetségünk képesit, kitartó I munkásságunk megérdemel.

Oly sok irányban vár fejlődésünk! országos tevékenység kifejtésére, hogy tel-1 jes tehetetlenség minden tért, hol íelbur-b jánzott a gyom, egyszerre bevonni mun-l kálkodásunk kőiébe; lehetetlen, hogy j mindenütt, hol további előhaladásunk te-L vékenységet igényel, az államkormány egyengesse országos erővel az utat, —I , törje fel a terméketlen rögöt. A társada-K lomnak is ki kell fejteni mind azon tévé- , kenységet, mely a haza kulturális állapo- , tának fejlesztésére hathat.

A nemzet egy nagy család, az állami területe egy nagy gazdaság, melyen a család tagjai, a társulatok, megyék, községek kell, hogy a közérdeket szem előtt tartva | minden irányban tevékenykedjenek, s hogy | ott is építsenek, hova a családfő : az állam- “ kormány figyelme, tevékenysége ki nem s terjedhet.

Minden család-tag munkássága kihat s az egész család jólétének megteremtésére, a — s nem mentheti fel a családfő gondos-1 s kodása, tevékenykedése a munkálkodásra képességgel biró családtagokat erejök mi- u nél szorgosabb kifejtése alól. |k

Ily tevékenységi kötelezettségekkel terhelt családtagnak tekintjük az állam-|e gazdaságában megyénket is. — Örömmel IS jelezzük, hogy Békésmegye számot tevő erővel foglalja el a munka terét, s igyek- P szik előmozdítani a nemzet kulturális fej- J( lődését; de kétségtelen az is, hogy ereje! nagyobb tevékenység kifejtésére is képesíti, n Az erő teljétől duzzadó izmok, melyeket lí férfiainak értelmességében, szorgalmában, b s „arany kalásszal hullámzó rónáiban“ bir, g kötelezi is arra, hogy a család-tagok á munkájából az idősb testvérrészt vegye n ki magának. n

Békésmegye sokkal kedvezőbb szel- b lemi és anyagi viszonyok között van, ti mint az ország legtöbb megyéje s ezen erő túlsúlyánál fogva vezérszerepre van g hivatva. v

Minek tulajdonítható még is, hogy ezen erőteljes megye, a magyar elem fészke, értelmes népének rendezett gazdasági viszonyai mellett, mind ez ideig kegyes óhajtásként tekinti a gazdasági tanintézetet?

Megyénk népe kiválóan földmivelés- Isei foglalkozó munkás nép. Kiterjedtebb - birtokok — (uradalmak) megyénk területén -Iáiig vannak, — a termékeny rónaság tájképen a földmives nép közt oszlik meg,

3 — I igy a közgazdászai értelem szak- -I szerű kifejtése indokoltabb s kívánatosabb j I alig lehet valahol, mint megyénkben.

Az állam, mely léteiének erejét az ■I alföld, az ország szive véréből nyeri,

:|nem veszi talán észre azon közszükségletet, mely egy gazdasági tanintézetnek I megyénkben leendő felállásában nyilvánul ?

Alig hihető. De az állam feladatai,

I oly sok irányban kiterjedők s az állam- I kormányzat rendelkezésére álló erő a fel- I adatok mérvéhez képest oly csekély, hogy I megyénknek a gazdasági tanintézetet állami felállítására vonatkozó — lehet jogos igényei — a fontosabb feladatok teljesítése mellett kell, hogy jó időre háttérbe szoruljanak.

De nekünk nem lehet várni a bizonytalan időre, van elég szellemi és anyagi erőnk érdekeink szolgálatára, meg tereint- I hetjük azt magunk, mi jóllétünk emelésére, felette szükséges. S talán erőinknek ismerésében rejlik az ok, hogy az állam nem állítja fel megyénkben a szükségelt tanintézetet s megvárja tőlünk, hogy fejtsük ki magunk tevékenységünket; — s tevékenységünk erős akarattal párosulva képes is lenne előállítani azt, minek szükségét oly nagyon érezzük.

Tegyük meg mi magunk saját előnyünk • re s ezáltal a nemzet előhaladására is ez i ügyben mindazt mit tehetünk s a kormány | bizonynyal örömmel fogja tekinteni s elő- i segíteni példaadó törekvésünket. t

Évek óta foglalkozunk már a gazda- 1 sági tanintézet felállításának eszméjével s i az eszme kivitelre erőt mind ez ideig i sem talált. i

Mi feladatunkkul tekintjük az eszmét j újra felszinre hozni, s felemeljük szavun- I kát, hogy megyénkben a gazdasági tanin- i tézet felállítása elodázhatlan szükséglet, s ennek hangoztatásában kifáradui nem fo- t gunk. i

Foglalkozzunk a kérdéssel behatób- { ban, s gazdászatunk vezérférfiai tömörül- t jenek, tervezzenek és alkossanak. 3

Részünkről óhajtanánk, ha Békés- 1 megye törvényhatósága fog- í lalkozuék főként a kérdéssel, vegye kézé- < be az az ügyet s teremtse meg a megyei s gazdasági tanintézetet a rendelkezésére j álló erővel, felhasználható közvagyonnal, 1 mely úgy is nagyrészben a közönségre 1 uézve inproduktiv módon használatlanul 1 hever a pénzintézeteknél, vagy a közpénz- 1 tárakban. ' 1

Társadalmi, egyesületi utón gazdasá- gi tanintézetet létesíteni felette nehéz, ]

vaírv talán Ifilifttfitlp.n • Ha a mprrtro «

sokkal könnyebben teheti, s közelebb kifejtjük azon irányelveket, módozatokat, vázlatosan, melyek szerint lehetségesnek, kivihetőnek tartjuk : „Békésmegye gazdasági tanintézetének“ felállítását.

Nyiltlevél Chrisztó Miklós úrhoz.

A „Békés-gyulai Híradó“ czim alatt városunkban megjelenni készülő társadalmi lap szerkesztője Chrisztó Miklós hozzám is a többek között azon kéréssel fordult, hogy lapját, dolgozataimmal felkeressem, s,.beleegyezésemet adjam abba ; hogy f. évi márczius hó 4-én megjelenendő lapjának munkatársául megnevezhessen.

Bármenynyire megtisztelőnek kell is tekin tenem azon bizalmat, mellyel igénytelen szemé lyemet a leendő szerkesztő megtisztelni szives kedett, de éppen e:;en bizalom arra biv fel, hogy elmondjam nézetemet általában a vidéki hírlap, irodalom és különösen az egyes községekben együttesen megjelenő társ-lapok működéséről továbbá azon befolyásról, melyet azok a társadalomra gyakorolnak. — Ha a Gyulán már megjelenő lap valamely politikai pártnak volna közlönye, ha vele szemben a polgárok között létező ellentétes politikai párt a maga specialis pártállását féltve a maga részéről amannak ellensulyo- tására, egy lap megindítását tenné folyamatba: ez eljárást egészen a dolog természetéből folyó nak találnám, habár egyáltalán nem osztom azon nézetet, hogy vidéki lapjaink valami jelentősebb befolyást gyakorolnának az országos pártok alakulására vagy a megalakult pártok nézeteinek módosítására. — E tekintetben a nemzet a lendületet az országos nagyszabású lapoktól kapja, melyeket joggal úgy tekinthetünk, mint az ország szivének mint megannyi lüktetését. És mert a vidéki politikai lapokat ezen fennálló specialis iszony e feladattól mintegy felmentette, ha csak éppen üres visszhangjaivá nem akartak lenDÍ oly czikkeknek, melyeket előttük és helyettük az országos lapok több szakismerettel és alapossággal elmondottak: nem maradt rájuk nézve egyéb, miut az elvi nagy szabású nemes harezok helyett egtöbb esetben személyes okokra viszszavezet- hető gyűlöletes küzdelem színterévé tenni a társadalmat s ezáltal sok tekintetben megmetélyezni, úgy a politikai, mint a mi még sajuosabb, en sokszor magát a társadalmi morált. — A példák hozzáok, úgy térben mint időben, sokkal közelebb állanak, mintsem azokra való hivatkozás ne volna elengedhető.

Vajon különben állunk-e az úgynevezett társadalmi lapokkal? Alig hiszem! — Politikai párt lapok között nemes eszmecserére, a lenálló nagy kérdések mindig adhatnak tárgyakat, melyek tárgyilagos és higgadt vitatása — ha ehhez meg van a jellem, értelem és szellem higgadt fölénye — nem sért személyt, nem sért társadalmat. De ott bol a megvitatandó kérdéseket magából a társadalom életéből kell mintegy kiragadni; ott hol szellemi termékek hiányában a szerkesztő sokszor juthat azon helyzetbe, hogy felszinre hoz valamely kérdést csupán azért, bogy a lap hasábjai megteljenek j ott aztán, hol az ugyanazon egy helyen mogjelenő két lap a kérdés felett, mintegy barezot provokál: miután a nyilvánosság előtt folyó tellharcz kétségtelenül bizonyos érdeklődést kelt a közönségnél, ez érdeklődés pro és contra pártállás foglalására készteti a nagy közönséget ott állunk, hogy nem politikai, hanem a mi

F

Híjába küzdünk . . .

(Sonett.)

Híjába küzdünk ádáz sorsunk ellen A régi vágy ina újra mind kihajt;

S a melyről azt hittük már hogy kihalt: Kisértni visszajár a gonosz szellem.

Szivemben újra lángra gyuladott A már elhamvadt lobbanó parázs,

S mely újra ur lett rajtam a varázs,

Jó elvemen mind csuful túladott.

Mi könnyen győzött uramisten, rajtam! Mert meghódolni sehogy sem akartam; Kerültem, tudva, fenyeget a vész.

S bogy egyszer szemtül szembe álltam véle, Erzém, mint sáppad arezomnak a vére:

Nem szólt, csak nézett — ez volt az egész 1

Gyomai Zsi gmond.

Börtöni házasság.

Angolból.

C. grófnő szép hölgy volt, de tékozló. Még nem ment férjhez, ámbár túl volt a virágzó ifjúságon. S mint a legtöbb szép asz- szony túlságosan nagyralátó. Túlbecsülte szépségét s nem akarta elhinni, hogy nem olyan bájoló mint valaha. így nincs rajta mit csodálkozni, ha nem ment férjhez.

Volt C. grófnőnek ötezer fontja, tartozott negyvenezer font körül s igy minden szépsége daczára az adósok börtönébe került s valószínű vala, hogy ott is marad.

Azon időben, melyről beszélek, minden nő borbélylyal fésültette magát, s e börtön borbélya legszebb volt londoni kartársai között O’Philan Patrick, a borbély, nagy tisztelője vala a szép nemnek, — nemcsoda, hiszen irhoni volt. Egy szép reggelen, midőn O’Philan a grófnő bájos fejét fésülte, ő nagysága beszélni akart vele; s Patrick nagyon el volt ragadtatva, mivel szemeiben C. grófné fogai valának legfehérebbek s az ő mosolya a legbájolóbb az egész világon.

— Tehát ön nőtlen, szólt a grófné.

Minden bizonynyal, szolgálatára nagyságának, mondá emez.

— S nem szeretne megházasodni ? szólt ismét az előbbi:

— Szeret a kacsa magában úszni ?*)

— Van kiválasztottja?

— Meglehet, asszonyom, szólt a borbély, nem hallott valaha O’Reilly Katalinról túl Doneraileon ? atyja . .

— Elég nem akarom tudni, hogy ki ő. De öné lenne-e ha megkérné ?

— Ah, azt szeretném éppen, ha hozzá intéztem volna már kérdést.

— S miért nem teszi meg?

—1 * * * S *■ Mert nagyon szegény vagyok. S Phi- lanböl egy rettentő sóhaj tört elő.

*) Irhoniak szokása: kérdésre uj kérdéssel felelni.

ennél mindig rosszabb, mert nehezebben gyógyítható, társadalmi megbasonlás áll be, amikor aztán a társadalmi pártok valóságos Montechi és Capu- letti harezot folytatoak egymással, anélkül, hogy sokszor tudnák hogy tulajdonképeit miért.

Távol van tőlem uram azon feltevés, hogy községünkben két lap megjelenésének esetén ez valósággal be is áll; — bízom ön lapjának megjelenése esetén is úgy az illető szerkesztők tapintatosságában, miutméginkább a közönség józan érzékében, hogy bármely felmerülhető kontraver- sus kérdésnél, pártállásának erős színezésével nem fog tápot nyújtani lapjaink tengődéséhez. De a minek feltevése távol áll, annak lehetősége még absolute kizárva nincs. — Az efféle dolgok és viszonyok sokszor az egyének akarata ellen teremnek meg s úgy a szerkesztők mint a nagy közönség akkor veszik magukat észre midőn az áradatban már nyakig vannak, amikor aztán a kölcsönösen ütött sajgó sebeket, csak évek bosszú sora hegeszti be. — Exompla sunt odiosa; de azért figyelmeztetek mindenkit, megyénk egyik tekintélyes községének sorsára, amelyben a kettős lap miseriája, mint féreg rágódik a község életfájának gyökerén. — Ily helyzetet nem óhajthat senki s még az alkalmat is gondosan keil készít- nünk, mely ennek lehetőségét megteremtse.

Hivatkozik továbbá ön 10 év alatt szerzett újságírói gyakorlatra! Helyes. — Én részemiől mindig becsültem és becsülöm ma is a nemes ambitiót s önnek irodalmi működését figyelemmel kísérve elismerésemet nem tagadhatom meg. — De egyet bátor vagyok szives figyelmébe ajánlani. Szerkesztőség és szellemi műtermék előállítása két különböző dolog. — Az első puszta cbablon, ha van mit a lap keretébe beilleszünk, az utóbbi a tulajdonképeni érték és becs. Azonban a vidéki lapoknál épen az a baj hogy a szerkesztő sokszor találja magát azon keserű helyzetben — tapasztalatból beszélek *) — hogy munkatársai által cserbe hagyva hamarjában kénytelen összetákolni valamit, hogy megteljék a lap. De mert a fércz munkának rendesen a közönség gazdáját keresi, a fércz munka a szerkesztő müvének tekintetik már csak azért is, mert ha nem ö irta s értéktelensége daczára is felvette, felelőséget vállalt az irat műbecse iránt s ha e felelősség a nagy közönség előtt nem bir meg állam: az egész dolog a maga ódiumával a szerkesztő nyakába rogy, s bíráló képessége iránti hitet rendíti meg. — így könnyen beállhat önre nézve azon eset, bogy a szerkesztő eltörpíti önben az Írót! Nem lapszerkesztőség adja meg az irő értékét s nem az biztosítja számára az iró babérját hanem a neve alatt megjelenő szellemi termék valódi tartalmai értéke és műbecse. Jókai és Mikszát czikkeit szívesen olvassuk, bármelyik lapban jelenjenek meg azok s nem a hírlap emeli értéküket, hanem ők emelik a hirlap értékét.

Kevesen vagyunk szellemileg és anyagilag ahhoz, hogy Gyulán két társadalmi irányú lapot fentarthassunk; nálunk az erők tömörítésére van szükség, hogy tisztességesen megállani biró lapot adhassunk a közönségnek.

Ebből láthatja ön, bogy becses felhívásának nem csak az általam fentebb kifejtett elvi alapból kiindulva nem felelhetek meg, de azért sem, mert hiszen a másik lapot fentartó társulat igazgató választmányának tagja lévén a zászló iránt hűtlenséget nem követhetek el a nélkül, hogy úgy ön előtt, mint azok előtt, kikkel együttesen

*) Magam tán jobban tapasztaltam.

A DAUnnff .X« m

__1.~_

— Szeretne ön gazdag lenni?

— Ugat a kutya ?

— Ha gazdaggá teszem, megteszi amit kívánok ?

— Az Istenért, ne tegyen bolonddá egy szegény fiutl

— Egyáltalán nem, mond C. grófnő. Figyeljen. Szeretne nőül venni engem ?

— Ah! asszonyom, hiszen maga a muszka czár is büszke lehetne önre, mennyivel inkább egy olyan szegény ördög, mint Philan Patrick.

— Jó, O’Philan, ha most mindjárt nőül vesz, adok önnek ezer fontot.

— Ó 1 uram Isteni uram Isten! vagy be« lond vagyok, vagy elbűvöltek a jó szellemek — kiáltott Patrik körül tánczolva a szobát.

— De vannak ám feltételek is mondá C. grófnő; házasságunk első napja után soha sem fog többé látni, sem igényt nem fog tartani reám.

— Ezt már nem szeretem — mondá Pat-! rick — nagylehangoltsággal, mivel szerelmesen kacsingatott ő nagyságára.

— Emlékezzék csak O’Reilly Katalinra. Azon pénzzel, melyet önnek adok elmehet és elveheti őt.

— Az igaz, szólt a borbély. De . hisz akkor nekem két feleségem lesz.

— Én sohasem fogok többé föllépni, mondá ő nagysága. De esküvel kell ígérnie, hogy sohsem hiv nejének holnaptól kezdve s senkinek sem mondja el a történetet.

— Az ördög vigyen el minden szót,

melyet valaha erről szóllok. — Jól van tehát — mondá a grófné, itt van tiz font. Menjen s szerezze be az engedély okmányokat s a többit bízza rám; s azután megmagyarázta neki hogy hova menjen, mit tegyen, stb.

A legközelebbi napon Patrick hü volt Ígéretéhez s már két urat talált ő nagyságával.

— Megkapta az engedélyt? — kérdezé a grófnő.

— Itt van asszonyom, mondá átnyújtva az okmányt. A grófnő odaadta az egyik urnák, ki figyelmesen megvizsgálta.

Azután behívott két szolgát s azon úrhoz fordult, a ki olvasott.

— Végezze be, kérem, a szertartást.

S tiz perez múlva O’Philan Patrick férje, törvényes férje vala a szép grófnőnek.

— Elég ennyi, mondá a grófnő uj férjének, amint egy szívélyes csókot nyomott ajkára. Most pedig uram, adja ki házassági okmányomat. Az öreg ur megírta s tiszteletteljesen hajolván az ötfontos bankjegy után, ki is adta s azután elment az egyházfival, mert elfeledém megmondani, hogy az öreg ur plébános volt.

— Menj s hivd be a börtönőrt, monda grófnőnk egyik szolgájának,

— Igen asszonyom, szólt — s a börtönőr tüstént bejött.

— Nem tenne egy kis szivességet velem,— mond a grófnő oly hangon, mely a légi madarat is megszéditené. — lesz szí