Békés, 1886 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1886-12-19 / 51. szám
a melyben a betétkönyvecske netaláni birtokosa felszólittatik, bogy a betétkönyvecskét, vagy ah hoz való igényét egy hó lefolyása alatt jelentse be, különben a betétkönyvecske semmisnek fog nyilváníttatni. Azon esetben pedig, ha az imént említett határidőn belül más által is támasztatnék igény, a feleket a rendes perutra utasítja, és csak a jogerejüvé vált itélot alapján teszi meg az esetleg szükséges további intézkedéseket. Végül, ha ugyanazon határidőn belül igény senki által sem jelentetnék be, az élveszett betéti könyvecske semmisnek nyilvánitandó, s annak helyébe a betevőnek másodlat adatik ki. A takarékbetétok után bárom és hattized (3'6) százalék kamat fizettetik. Ezen kamatláb csak a törvényhozás utján szállítható le, felemelése, valamint a felemelt százaléknek 3 6°/0-ig leendő leszállítása m. kir. minisztérium által rendelhető el. A minisztérium hatáskörébe eső kamat-vál tozások az ezeket elrendelő miniszteri rendelet nek kihirdetését követő naptári hónap eltelte után az összes betétekre érvényesek. A takarékbetétek kamatoztatása a betéti napot követő hó 1-ső, illetve ugyanazon hó 16-ik napjától kezdődik és a felmondásnak a posta-ta karékpénztárnál való beérkezését, vagy azonnali visszafizetések esetén az ezeket megelőző hó utolsó napjával illetve ugyanazon hó 15-ik nap jával végződik. A legkisebb elfogadható betétösszeg 50 kr. Egy forinton aluli összegek azonban nem kamatoztatnak. Minden naptári év deczember 31-ével az esedékessé vált kamatok a tőkéhez csatoltatnak és azzal együtt kamatoztatnak. A kamatszámításnál a hónap 30 nappal vétetik számításba. A hivatalból kiadandó kamatszámitási táblázat minden közvetítő hivatalnál nyilvánosan kifüggesztendő, a' kamatszámítás azonban mindenkor a központban történik. Visszafizetések 1—25 frtig azon közvetítő postahivatalnál, mely a betétkönyvecskét kiállította, rövid utón mondhatók fel és azonnal fel is vehetők-. 25 frton felüli összegek előbb mindig felmondandók a takarékpénztárnál, mely erről 25 írttól 100 frtig terjedő összegnél legkésőbb 8 nap, 100 írttól 500 frtig legkésőbb 15 nap és 500 frton felüli összegnél legkésőbb 30 nap alatt egy fizetési utalványt állít ki azon közvetítő postahivatal, a melynél a betevő a felmondott pénzt felvenni kívánja. Úgy a rövid utón történő, mint a takarékpénztárhoz intézett felmondásoknak azonban irás- belileg és a betevő által sajátkezüleg aláirt nyomtatványon kell történnie. (Vége köv.) telt felhívására átvettem, jelezni kivá nőm, hogy ez elhatározásomnál nem ambitio vezetett, de kötelességei lek teljesíteni. — Ismerve azon ne házségeket, melyekkel egy vidéki és kü’önösen társadalmi lap szerkesztése jár; csak sajnálatomat kell kifejezni felett, hogy e nehézségekkel megkü deni az enyémnél fiatalabb és rúg konyább munkaerő nem vállalkozott s e czélból ép oly sajnálattal kellet ; a I jót fenntartó társulatnak tudó másul vennie a volt szerkesztőnek Olivh György urnák, azon elhatározd sát, melynek folytán változott körül ményei a lap szerkesztésében őt aka dályozván, a lap vezetésétől visszalép A szerkesztés reám nehezedő súlyát az által véltem nfinél inkább megkönnyithetni, hogy magam körű munkatársakul oly erőket igyekeztem csoportosítani, a mely erők teljes biztosítékot nyújtanak arra nézve, hogy Közművelődés, társadalom és közgazdaság. az ö támogatásuk mellett a feladatnak megfelelni képes leszek. Helybeli munkatársakul következő urakat voltam szerencsés megnyerni dr. Beréuyi Ármin, Bodoky Zoltán dr. Fábry Sándor, dr. Follmann János, Gyöngyössy László, Homolya 1st ván, Kohn Dávid, Kövér László, Oláh György, Sácz János, Terényi Lajos. A lap irányát illetőleg jelezni kívánom : hogy a lapnak úgy méltósá gát mint függetlenségét minden irány- Dan és' minden tekintetben megóva, a társadalmi és megyei élet azon mozzanatait fogja továbbra is felkarolni, melyek a láp eddigi folyamában annak hasábjain érvényesültek. Tekintve azt, hogy a vidéki lap szerkesztése körül nem csoportosulhatnak oly erők, melyeknek az irodalmi foglalkozás egyedüli kizárólagos szakmájuk s hogy bárki a maga egyéni munkásságából annyit áldozhat fel, mennyit életfoglalkozásával együtt járó teendői fenn hagynak; reményiem, hogy a nagy közönség munkásságunk elbírálásánál méltányos és elnéző leend. E hitben s e hittől bátorítva: be nem váltható ígéreteket nem teszünk, hanem teszünk annyit, a mennyi cse- ély erőnkből telik. B.-Gyula, 1886. decz. 19. Dr. Kovács István. Előfizetési felhívás. Midőn a „Békés“ most már hatodik évfolyamában leendő szerkesztését, a lapot fenntartó társulat isméTerényi Lajos emlékezete. Irta: Zsilinszky Mihály. (Vége.) Ezen állításra feljogosítanak az általam halavány vonásokban imént ecsetelt rövid életpályájának szép eredményei; de feljogosítanak különösen azon kiváló szellemi tulajdonok és jellemvonások, melyek őt a közönség kedvenczévé tevék. Mint politikus, ifjú korától fogva a sza badelvü demokratikus eszmék hirdetője és követője volt. Ezen eszmék rajongó szeretet azoknak ékes tolmácsává tévé őt. Az ékesen szóllás mesterségének azt a módját, melyei ; fiatalságot és a néptömeget el lehet ragadni senki sem ismerte jobban, mint Terényi Lajos' Bátor fellépése, mely a meggyőződés szilárd ságát jelölé, megnyerte a közönséget. Délczeg magatartása, elegáns külseje, férfiasán szép feje és hangja bizonyos tiszteletet parancsol tak. Eszméinek tisztasága, azoknak értelmes fejtegetése, az érzelemre hatni képes hason latok és képek ügyes alkalmazása mind ősz szeműködtek arra, hogy 1 hallgatóság necsak meggyőzöttnek, de egyúttal lelkesültnek érezze magát általa. Erről tanúbizonyságot tehet az orosházi nép is, amely úgyis mint szolgabirá- ját, úgyis mint országgyűlési képviselőjét, nem egyszer megtapsolta és vállain meghordozta Nyilatkozat. Alólirtak, a „Békés“ f. év 35. és 49-ik zámaiban közölt, a gyulai polgári fiúiskolával együtt annak tantestületét is közelről érintő czikkeket, amennyiben azok tanintézetünk létérdekeire s a mi tanári reputatiónkra nézve is könnyen téves magyarázatokra adhatnának okot. — szó nélkül többé nem hagyhatván : kénytele nek vagyunk azokra, tanári testületünk megálla podásához képest, a következőkben tüzetesen nyilatkozni. Rég ideje tapasztaljuk mi azt, hogy polgári iskolánk ellen hol egy, hol más oldalról, most magán körökben, majd a sajtó utján, kifogások, sőt vádak emeltetnek. — Most a tanári testület gyik vagy másik tagja, majd az egész tantes tület, majd ismét maga a tanintézet, ennek tau terve, sőt feladata is többször részesültek abban a szerencsében, hogy éles bírálat tárgyául szol gáljanak a helybeli lap hasábjaim Mi türelem mel fogadtuk a sajtó eme ténykedését mind g, mig a bírálatban a jóakarat vagy szak' értelem nyomait fedezhettük fel. Községi, nyit vános intézetnek lévéu tisztviselői, — úgy véltük hogy ha nem is az irántunk, de az intézetünk iránt való érdeklődés kifolyásai azok, a mely érdeklődéshez a nagy közönségnek a sajtó utján kétségtelenül joga van. De mikor azután bírálatok és felszólamlások a jogos és észszerű határokat túllépve, kíméletlenek, tendentiosusak sőt olykor alaptalanokká kezdettek válni, — tantestületünk egyes tagjai indíttatva érezték ma- ukat, hogy koronként a védelem jogával élvt felszólaljanak. Sajnos, hogy azt tenniök kellett, De hát a szükség parancsol! Nem akarjuk a múltak sebeit bolygatni. Áldástalan foglalkozásnak tartanók chronologiai rendbe szedve tárni fel mindazokat, a mik polg. iskolánk 12 éves múltjából, jobbára saját hibánkon kívül, kellemetlen emlékek gyanánt intenek felénk. — Hogy egyes családi és magán körökben hidegség, olykor gyűlöletté fokozódott ellenszenv kapott lábra tanintézetünk ellen és ellenünk is, — melyet némelyek, úgy látszik — tervszerüleg szítottak és szítanak, — szomorúan tapasztaltak több ízben. Társadalmi életünk la- zultsága, az egymást keresztül szegő különféle egyéni érdekek, szövetkezve a gyermekek hanyagságát s az okszerű családi nevelés hiányából folyó vásottságát is ; az iskolának betudni kész szülői elfogultsággal, úgyszintén a polg. iskola fentartási költségeinek, némelyek által, a város nyomasztó anyagi helyzetét okozó momentum gyanánt való feltüntetésével, — mind igen alkalmas melegágyakul szolgáltak az iskolánk ellen rányuló ellenszenv és félreismerés keserű gyümölcsei számára. Mi e szomorú jelenségekkel szemben, egyedül nehéz munkánkban, s a becsülettel teljesített kötelesség által támogatott önérzetünkben leltünk lelünk vigaszt, bizalommal és nyugodtan várva, hogy az idők nehéz járása egykor talán megszü- ik, s jönni fog egy jobb kor, mely talán igazabb leend, s a nevelés ügyének munkásait jobban megbecsüli. Ámde t. közönség, a mi türelmünknek is van határa. Erős próbát állunk ugyan ki na- mta ez erényből a tanítás és nevelés munkája közben, hanem azt végtére is nem nézhetjük agy hallgathatjuk el közönyösen, hogy tanintézetünk mint ilyen, r mi, mint annak tanárai, — egész nyíltan vádoltassunk oly dolgokkal, melyeknek, még ha csakugyan valóknak bizo- yulnának is, mi legkevésbé vagyunk és lehetüuk az okai. És e pontnál, e kissé hosszadalmas, de szives elnézésre számitó bevezetés után, egyenesen És nem csupán a vidéki közönségre, de neje az ország legműveltebb közönségére is tudott hatni, amint azt az országgyűlésen tett felszólalásai mutatják. Mig gondolkozásában és érzelmeiben a legvalódibb demokrata állott előttünk, finom modorában és lovagias magaviseletében mindig az aristokrata jellemvonását ragyogtatá. — Egyfelől szülőföldjének bérezés vidéke, s az ottani i848. előtti közép osztály ősi typusa, mely úgy a társadalom» mint a természet külső formájának egyenlőtlenségét tárta fel előtte ; másfelől nevelő földjének róna tája és a demokratikus élet egyen^ lősége akként tudták s benne kifejleszteni a kétféle irány jellemző tulajdonait, hogy ő azokkal a legmagasabb és legalsóbb társadalmi körökben egyiránt hódítani tudott. Az előkelőség és népiesség ritkán vegyült egy férfiúban oly érdekesen és teljesen, mint Te- rényiben. Igen, ő büszke volt, gőg nélkül, előkelő volt hányavetiség nélkül; tekintélyes a dicsőség hajhászata nélkül; népies, parla giasság nélkül; nyájas hízelgés nélkül, leereszkedő lealacsonyodás nélkül; bátor és nemes kihívó nyegleség nélkül. Szívesen és gyakran megfordult az előkelő körökben; de a földmives kérges kezét is szívesen megszorította. Szóval, a társadalom minden rétegében otthonos volt, és önmagához mindenütt hű maradt. Ezért el lehet róla mondani, hogy ámbár a nyilvános küzdelmet nem kerülte neki ellensége nem volt egy se, híve sok tisztelője mind. Ki ne ismerné családi erényeit és apai boldogságát? Szeretett és viszont szerető foglaló kedves gyermekeivel elmondhatják, hogy a legjobb apát akkor vesztették el, mikor annak támogatására legnagyobb szükségük lett volna! Keblének kincseit két oltárnak áldozta : a haza és a család oltárának E kettőnek élni, e kettőnek dolgozni édes élvezet volt neki. És mikor férfias munkája közepett a kór erőt vett rajta, s ő meggyőződött arról, hogy sem a legforróbb női szeretet ápolása, sem az orvosi tudomány segélye, sem a fiatal kor életereje nem képes többé legyőzni a halálos betegség erejét, utolsó kérése is az volt hátrahagyott kedveseihez, hogy gyermekeiből jó hazafiakat ne veljenek ! S ma már, mikor e gyermekekből emberek lettek, mondhatjuk, hogy a haldoklónak ezen utolsó kérését meghallgatá az ég, Mikor elterjedt a gyászhir, hogy Teré- nyinek nemesen érző szíve megszűnt dobogni,*) az egész vármegye közönsége mély megilletödéssel és részvéttel vette körül el hagyott családját. Miként ha a szívnek egy ere megszakad, a vér oda tódul, — úgy özönlött a nép mindenfelől Gyulára, hol a megye szívének egyik főhurja pattant el. . Orosháza külön gyász-istenitiszteletet tartott emlékezetére; Hi ad o r, a lánglelkü költő pedig egy emelkedett hangulatú költeményben siratta meg barátját, molybői a következő sorokat kiemelnünk : ma már a társadalom szép helyét el lap f. ér aug. 29-én kiadott megjelent 49-ik számának rá kell mutatnunk e 35-ik, és szept. 5-én czikkeire. A 35-ik számban nA gyulai polgárt iskola“ feliratú vezérczikk, abból az alkalomból, hogy „az iskolaszék f. év aug. 26-ki ülésében, a tanári testület óhajához képest, az eddigi szakoktatástól eltérve, az osztályreudszer szerinti oktatást léptette élotbe“, — lándzsát tör az úgynevezett „szakoktatás“ érdekében; impracticus- nak, a miniszteri rendeletek, utasítások s a törvény szelleme (!) ellen valónak, lomtárba vetett ó divatu valaminek, a miveit Európa egyetlen tanintézetében sem használt czélszerütlen rendszernek nevezvén az osztályrendszert, a melyet pedig, mellesleg mondva, a nagymélt, közoktatásügyi miniszter ur, czikkiró emez erős kifakadásai daczára is, f. év szept. 10-én 34,438. szám alatt kelt leiratával, polgári v iskolánk számára engedélyezni, illetőleg jóváhagyólag tudomásul venni“ méltóz- tatott. Azután a nélkül, hogy e különben csakis puszta állításokból font okoskodás fonalán haladva, — érvekkel mutatná meg : miért és menynyiben káros hát az az osztályrendszer általában és különösen minálunk, — egyet fordul s azt mondja | „nem felesleges kutatni és keresni az okot, mely az iskolaszéket e határozatra bírta.“ S mikor megfeszültén várná az ember e kutatás eredményét, — hová lyukad ki a czik Írójának ebbeli fáradozása ? „Szomorúan kell beismernünk> közvetlenül igy folytatja tovább — hogy polg. iskolánk feladatának meg nem felel, minden oldalból csak panaszok hallatszanak, s hogy a panaszok jogosultak, azt legjobban igazolja az a száraz statisztikai adat, melyet az ide tanévről kiadott Ertesitőa-ben találunk, a mely szerint a vizsgázott 87 növendék közzül elégtelen osztályzatot nyert 33, s ezek közül 20 ismétlésre utasittatott, tehát a növendékeknek jóval több mint egyharmad esze elégtelen osztályzatot nyert, s csaknem egynegyede az osztály ismétlésére utasittatott, s ha még ehhez hozzávesszük azt, hogy még az ily kö- ülmények között is az intézetből kikerülő növendékek, ha felsőbb tanintézetbe akarnak menni, ott nagydbbára csak az osztály ismétlésének feltétele alatt vétetnek fel, — valóban nagyon szomorú kép melyet polgári iskolánkról alkothatunk. No, most már aztán csakugyan nem vagyunk képesek czikkiró okoskodásában a logikai fonalat megtalálni. Mert ba kutatni indult az bot, akkor nem azzal kell vala előállnia, hogy hanyagul oda dobja azt a nehéz vádat, hogy polgári iskolánk nem felel meg feladatának. Ez, még ha igaz volna is, okozat lehetne csupán, de semmi esetre sem ok. Először is definiálnia kellett volna (nem a mi számunkra, mert nekünk arra nincs szükségünk, hanem igenis az olvasd közönség érdekében), mi a polgári iskolák feladata általában, s aztán e definitio után érvekkel mutatni meg, hogy e feladatot a mi polg. iskolánk nem képes megoldani, nem képes pedig ezért, meg ezért. íme, ez lett volna a logikai rend; gy lehetett, igy kellett volna az okot felkutatni és odaállítani a közvélemény tnbunálja elé. Ámde czikkiró könnyű szerrel tulteszi magát az efféle munkán, s meg nem gondolva, mennyire következetlen lesz önmagához, — nehány sorral alább meg ezt mondja: „Hogy mi az oka a polg. iskola hanyatlásának, hogy mi az oka a minduntalan felhangzó panaszoknak, azt keresni az iskolaszék feladata, és hogy azt az okot az iskolaszék megtalálta Bátor kezekkel szórtad a magot, Ha elfogyott ez, szórtad a napot, Fogyott egünkön a homály. Megszűnt dobogni a nemes kebel, Szép szónokunk többé nem szerepel, A sírba szállt virágzó szép korod, Könnyel hiába áztatjuk porod. Merész csatárunk oda van I Midőn beszélt, tüzet szórt homloka, Szemében is az a tűz loboga, Hegyet mozdított meg hite; Oly ifjú volt, öröm volt hallani, Virág nyelv, mint virágzó napjai Oly lelkes volt, mint nemzete ...**) Igen is lelkes volt, mint az ő nemzete. Azért oly szent nekünk szép emlékezete, azért itt ismét friss koszorút küldünk régi sirhalmára. kell Terényi ott . . . mit mondjak sírodon? Mit mondanék? azt, amit mond a hon, Szép volt a pálya, amit futál 1 *) 1868. ápril 6-án. Abul-XZazem története. Persa rege. Fordította: Oláh György. (Folytatás.) Abul Kazem vendégét titkos lépcsőkön levezette palotájából egy nagy kiterjedésű kertbe, sok járás-kelés után érkeztek meg oda, hol a kincs elrejtve volt. Mély, tágas föld alatti üreg volt a kincs rejtekhelye, a bejáratot egyszerű kődarab fedte el. Egy lejtős hosszú folyoson haladtak keresztül s ennek végében ezer-meg ezer drága kő szemkápráztató fényétől világított teremhez jutottak. — Itt leveté Abul Kazem a kalifa szemeiről a kötéleket s ez álmélkodással szemlélte a fényt. A terem *) „Ország tükre“ máj. 20—31.
