Békés, 1886 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1886-02-21 / 8. szám

§ ik szám

V. évfolyam«

Gyula, 1886. február 21-én.

r

Szerkesztőség:

Újváros, 1301. sz. a. házban, hova a lap szellemi részét illető közlemények küldendők.

Kéziratok nem adatnak vissza.

Előfizetési dij:

Egész évre

.........5 írt — kr.

Fél

évre .............2 » 5° »

Évn

egyedre .... 1 » 25 „

ks.

Egyes szám ára 10 kr.

Ä

W

Társadalmi és közgazdászati lietilap.

MEGJELENIK MINDEN VASÁEUAP.

Kiadja: Gyula városa értelmiségéből alakult társaság.

Felelős szerkesztő: Oláh Ctyorgy* munkatárs: Jtodoky Zoltán.

f--------------^

Ki

adó hivatal: 1

Főtér, Prág-féle ház, Dobay János könyvárus üzlete, hova a hirdetések és nyílttéri közlemények küldendők

Hirdetése k

szabott áron fogadtatnak el Gyulán

a kiadó hivatalban. Nyilttér sora 10 kr.

Hirdetések felvétetnek: Budapesten: Goldberger A. V. Dorottya utcza 6. sz. a.; Haasenstein és Vogler (Jaulus Gyula) Dorottya utoza 11 sz. a./ Lang Lipót Dorottya utcza 8. sz. a.; — Bécsben: Oppelik A., Schalek Henrik, Moose Rudolf és Dukes M. hirdetési irodáiban, a szokott előnyös árakon

Törvényhatósági és községi

közélet.

Ébredjünk!4')

— Két közlemény. —

I.

Nehéz időket élünk. Az állam, hogy magas feladatának és a hatalmi állása által követelt igényeknek megfeleljen, óriási terhet ró a népre. A megyék és községek is ugyanezt teszik, mert a kor követelményeinek csakis a fokozott és folyton fokozandó adóteher és közszolgáltatással lehet megfelelni. Es ez igen természetes is. Az ujjáébredés, a nemzeti renaissance, mely a 48-ban kivívott és a középkorral szakitó elvek alapján az 1867-ki kiegyezéssel kezdődik, sok százados mulasztást van hivatva helyrepótolni és sok fejlődésnek indult institutiót támogatni, mely a többi nyugoti államokban már megizmosodott és ápolást nem igényelvén nemcsak önálló léttel bir, de uj üdvöthozó intézményeknek képezi alapját. De ez csak egyik oldala az éremnek. Helyzetünket sulyosbitja másrészről a continentális államok közgazdasági politikája, a prohibi- tiv és proteetionalis vámrendszer, az ebből folyó vámhábom és a tengertuli verseny, mely speciálisan hazánk mezőgazdaságát fenyegeti végromlással. Ezek azonban többé kevésbé általánosan ismert dolgok s igy azok részletezése, az abból folyó kö- vetkezmóuyek feltüntetése, teljesen felesleges.

Konstatálható tény, hogy a baj általános, hogy panaszkodik a földmivelő, az iparos, a kereskedő, hogy az elégedetlenség terjed és bénitólag hat az emberi tevékenység minden ágára. Vész az önbizalom, kétkedünk önnön erőnkben, a munka és szorgalom gyümölcsöző voltában és mert a remény és hit soha se vész ki az emberből, és mirdig megtalálja vagy legalább megtalálni véli a mentő szalmaszálat, — mi is keressük azt. Ez a keresés azután sajátságos symptúmákat hoz a felszinre. Egyik az állam és az annak alapjául szolgáló társadalmi rend felbontásában, másik az állam oly irányú tevékenységében keresi a panaceát, mely az individualizmus absorbtiójával, a magánjogok kíméletlen félretételével pótol minden egyéni tevékenységet és gondoskodik mindenkiről.

A symtomák alakot is nyertek. Londonban utczai harcz, munkás zavargások, Németországban védelem az idegen ipari és mezőgazdasági termékek ellen, munkástörvények, szeszmonopol és lengyel expropriate.

A mélyebb körültekintés nálunk Magyarországban is szintén fedez fel jelenségeket, melyek arra engednek következtetni, hogy az említett irányzatok nálunk is keletkezőben vannak. Csak hogy mi még hiszünk az államban, mi még nem akarjuk feláldozni 1000 éves múlttal biró államunkat és társadalmunkat, hanem megfordítva — mindent tőle várunk.

Intelligentiánkat s összes erejét leköti a hivatal és annak keresése, a szabad és önálló foglalkozások inproductiveknek te*) Lapunkban örömmel nyitunk tért oly közleményeknek, melyeknek ozélj'a megyénk közművelődés és közgazdászati érdekeinek előmozdítása s közöljük lapunk barátjának ezen közérdekű ozikkét is, de miután az abban kifejtett elveket s nézeteket teljes egészükben nem oszthatjuk, kötelességüknek ismerjük észrevételeinket annak idején megtenni.

A szerk.

kintetnek. A mííipar, mely Ízlést és szakértelmet feltételez, nem talál művelőkre; a kereskedelem, melynek sikeres műveléséhez éber szellem és energia szükséges, tudatlan kezekben van s apró rafinériákból, hogy ne mondjam, gyakran a büntetőtörvény kijátszásából él; a kézművesség drágán és rosszat produkál; a mezőgazdaság, illetve földművelés a századok óta követett utón szánt és búzát termel; a mező- gazdasági és gyáripar vegetál, de nem saját erejéből, hanem a törvényhozás kedvezményes és protectiós intézkedéséből. És mit csinál a tőke? Nyerészkedik a rentén és olcsó specu'átióra és — takarékpénztárakba megy. A coupon nyesés ma a legbiztosabb és legjövedelmezőbb foglalkozás.

Ezen általános bajok közepette a panasz elébb keblünkbe sóhajként visszaszáll, majd a barát és hason foglalkozásuakhoz fordul, végre általános jajgatásban kitör és a kormányt hibáztatva, az örökké élő, a mindent felölelő, a mindent elvevő államhoz esedezik orvoslásért.

És az állam, mint a jó szülő, segít is a mig lehet. Az intelligentiának hivatal kell — teremt hivatalt. A műiparnak Ízlés és szakértelem —felállít müipariskolák at, múzeumokat, segélyez, anyagilag gyámolit törekvő növendékeket. A kereskedés érdekében — iskolákat, külön törvényt, törvénykezési eljárást, bíróságot, ezégjegyzé- kut, kamarákat és enyhe büntetőtörvényt alkot. A kézművesnek — b’ztositja a helyi piaczot, testületbe szorítja és üzését quali- ficatióhoz köti. A földművelőnek — ad gazdasági egyletet s általa hármas ekét, ad kitűnő méneket, érmeket, jutalmakat, nemes fát, több subventióval ellátott földhitelintézetet, sőt védvámot. A mezőgazda- és gyáriparnak — culturmérnököfcet, adó- mentességet, rendjeleket, felsőházi tagságot. A tőkének — millió meg millió állampapírt, absolut erejű váltót és kamatgarantiát.

És még sem szűnik a panasz. A társadalom rozzant kerekei, az államot és nemzetet hordozó ipar, kereskedelem, földmi- velés, nyikorognak és haladni nem tudnak. Többet óh állam! abból a socialisticus olajcseppből! És keletkeznek a vagne com- binátiók és projektumok légiói. Egyiknek külön vámterület, másiknak önálló bank, harmadiknak vizi és talajjavitóbank, negyediknek gazdasági és hitelszövetkezet stb. kell.

Elismerem, hogy mind ezen aspirálóban van sok jogosultság, a vágyak közt sok van, mely megérdemli a megvalósulást. Hiszem és political meggyőződésem, hogy az államnak kötelessége és hivatása a társadalmi bajokon sok esetben olyan eszközökkel is segíteni, a melyek az egyéni jogok rovására a legtöbb esetben meg nem értett és félreértett socialisticus tanok és elvek folyományai, de — és itt ellentétbe helyezem magam az áramlatokkal, — én nem várok mindent az államtól, hanem helyzetünk javulását ön magunkban, az Önsegélyben, az aides-tói et Dieu t’aidera elv következetes és energicus végrehajtásában keresem. A szemeink előtt rémkép elvonuló socializmus erejét és veszedelmét csak társulással önerőnk összetételével háríthatjuk el és az államtól nem követelhetünk egyebet, mint hogy annak lehetővé tételét megkönnyítse és előmozdítsa. A törvényhozás alkotja meg a keretet, de a beillesztendő kép megfestése a mi feladatunk.

Minden socialis bajunk a töke és munka közti egyenlőtlen harczból keletkezik, köztudomású dolog, hogy a munka csak egészséges hitelviszonyok, olcsó és könyen megszerezhető tőke mellett válhatik gyümölcsözővé. Nos! törvényhozásunk és kormányunk az osztrák-magyar bankkal kötött egyességben és a megyéknek közgazdasági czélok érdekében való megadóztatási jogában megadta azt a keretet, a melybe nekünk hitelviszonyaiknak jobb és szebb képét kell megfestenünk.

Jelen fejtegetésemben ezt szándékozom én megkísérlem, hitelviszonyaink bajai és orvoslási módjaival foglalkozván.

Nem ismeretlen senki előtt, hogy daczára azon körülménynek, miszerint hazánkban van a többi európai államokhoz viszonyítva, a legtöbb takarékpénztár, népbank, szövetkezet, és más egyéb czimet viselő pénzintézet, a pénz sehol sem oly drága mint nálunk. De nem csak drága a pénz, — általános kamatlábnak a 8°/o vehető — de hozzá férhetlen is. Ped’g nem lehet mondanunk, hogy nincs elég pénzünk a hitelszükséglet kielégítésére. A pénzintéze •tekben elhelyezett betétek összege hozzáadva az egyesek és testületek által kiköl csői ■ ött tőkéket, igen nagy összeget képviselnek. Azt sem lehet mondanunk, hogy az osztrák magyar bankkal kötött egyességben az ország hitelérdeke rövidséget szenvedett volna, 50 milliónál több az az összeg, mely nálunk keres elhelyezést. Vannak pénzintézeteink, mint a magyar földhitelintézet, az országos bank, a hazai takarékpénztár, stb. melyek igen olcsó kamatlábbal dolgoznak, és az osztrák-magyar banktól 4 és 4^ % nyei’*; tőkéket i/2 vagy 1%-al juttatják a nagy közönség kezeibe. Mi az oka tehát annak, hogy úgy a jelzálogi kölcsönre szorulók, mi it azok akik a személyes hitel jótéteményét kívánják élvezni, hitel hiány miatt panaszkodnak, vagy ha kölcsönben már részesültek, annak súlyos és elvisel heteti en volta alatt görnyedeznek ?

Nézetem szerint ennek oka először a hitel alapforrásait képező intézetek szervezetében, — másodszor pedig abban keresendő, hogy a feleslegesen sok vidéki pénzintézet a nyújtott hitel drága volta miatt abban a helyzetben van, hogy az elhelyezést kereső és dispouibilis tőkéket minden munka nélkül oly magas kamatjövedelemben részesíti, akár részvény, akár betét alakjában, mely eleve kizárja azt, hogy a rendelkezésre álló tőke máshol, például valamely életképes vállalatban keressen értékesítést

Az osztrák-magyar bank, mint tudjuk, csakis a bejegyzett ezégeknek girójá- val ellátott váltókat számitolja le. Lehet tehát valaki milliomos és a legnagyobb értékű ingatlan birtokosa, ha rövid lejáratú személyes hitelre van szüksége és ha azt az említett banknál keresi, — váltóját elébb gir áltatni a kell valamely accreditált czéggel. E ezégek ezt a giralást természetesen mégis teszik, de nem ingyen, hanem

1__2°/0-ért. A budapesti Lipótvárosban

bizonyosan vannak oly leszámitolók, kik mert accreditálva vannak, helyzetüket a hitelképes, sőt náloknál képesebb egyének kárára monopolizálják és minden munka és risiko nélkül fényes jövedelemre tesznek szert. Földmivelő, kisiparos, kiskeies- kedő — a bankhoz hiába fordul, elfogad- ványa, mégha vagyona tízszeres fedezetet nyújt is, nem fog honoráltatni.

Jelzálogi kölcsönöket is ad a közös bank. Feltételei rendkívüli előnyösek, de a minimum 5000 frt, a hypothecának uedig nagynak kell lenni. Végre a bekebelezés is sok formalitással jár, igy például a kötvény kiállítása közjegyzői kényszer alatt áll. Ezt a kölcsönt tehát csak nagybirtokosok vehet k igénybe, amilyen

a megyében alig van száz. Hasonlóan jár el a magyar földhitelintézet, azzal a kü- lömbséggel, hogy a minimum 2000 frt. A hazai takarékpénztár, a kereskedelmi bank, a hitel bank váltókat is leszámítol, de csak az előttök ismert és accreditált ezégek girójára. Ami pedig ezeket a jelzálogi kölcsönöket illeti, azok mint azt minden józanúl gazdálkodó tudja, a czél- ból szoktak felvétetni, hogy az acquirált föld vagy egyéb hasznos beruházás hozamából hosszú évek során fizettessenek visz- sza. De a földbirtokos momentán pénzszükségletének kielégítésére azok egyátal- jában nem alkalmasak és mint ilyenek nem is igen vétetnek igénybe. A nagy publikum, a kis iparos és mezőgazda, ha ezen olcsó hitelforrásokhoz hitelképességé- uél fogva hozzá juthat is, azt a legtöbb esetben még sem teszi, mert a kölcsönzéssel járó formalitások s az intézetek távolsága — közbenjárókra utalja. Ez a közbenjárás pedig, mint azt mindenki tudja, még a legolcsóbb pénzt is drágává teszi.

Hová fordul tehát hitelért a kis ember | — A vidéki takarékpénztárakhoz és népbankokhoz, a melyek minden faluban feltalálhatók, a hol ismerik, a hol jó ismerősei kormányoznak, kik bajából okvetlenül kisegítik. — Ezek a vidéki pénzintézetek bőven rendelkeznek pénzzel. Hisz nálok helyezik el pénzeiket a megyék, a községek, az egyházak és egyéb világi és kegyes alapok, odavonul a munka nélkül élni óhajtó tőke, a nyugalomba lépett hivatalnok, bérlő, kereskedő, iparos megtakarított fillére. És miért ne tenné? Hiszen ott biztosan és jól kamatozik. Hiszen ott szívességből s különösen nagyobb ösz- szegekért és hosszabb időre 5°/o kamatot is adnak. — Azután meg' ezek a vidéki pénzintézetek bejegyzett ezégek is 8 ha üzletkezelésök reális és renomeéjok jó — ami pedig jó lelkiismerettel elmondható a legtöbbről — kapnak a közös banktól 4_4t/2o/0.ra 25,000—200,000 írtig, sőt feljebb is nyilt hitelre, girójukkal ellátott tárcza váltóik pedig 5—6% leszámitoltat- nak a hazai takarékpénztár, kisbirtokosok országos földhitelintézete és az országos bank által is. Nos hát normális viszonyok közt pénzben nincs is hiány. Megtörténik azonban, a minthogy az idén meg is történt több helyen, hogy a rendes betevők elmaradnak, mert gabonájukat az olcsó árak mellett eladni nem akarják és igy készpénzzel nem rendelkeznek, sőt esetleg magok is kölcsönre szorulnak. Ilyenkor azután hetekig nem lehet pénzhez jutni, sőt a már élvezett kölcsönök is félmondatnak. Hogy ez az állapot milyen visszás közgazdasági helyzetet teremt, azt nem kell bővebben fejtegetni.

Ezek a pénzintézetek elégítik ki tehát a nagy közönség hitelszükségletét, ezek lennének azok az emeltyűk, amelyek az iparnak, kereskedelemnek és földmivelés- nek a hitel jótékony és áldásos áramával lendületet életet és belterjességet hivatvák adni. ■ '

A kamat fogalmának nemzetgazdá- szati elemzése megfogja mutatni, hogy mily mérvben felelnek meg eme sokak, hogy ne mondjam majdnem mindenki által nel-’k imputált feladatnak. A kamat a pénznek, helyesebben a tőkének azon bo- zadéka, melyet, mint az abban összegyűjtött munkának gyümölcsét, a töke magának követel azon eredményből, a melyet az emberi munkával, ügyességgel és vállalkozással párosulva produkál. Ott nem keletkezik töke, a hol az annak előálláséra szükséges és igy e1 használt

Hy Mai számunkhoz fél iv melléklet Tan csatolva. IKi