Békés, 1886 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1886-02-21 / 8. szám
munka tökévé válva nem S|E|9m| vagyis annyit hozni, amennyit az elhasz Ili munka megérdemel. Viszont nincs töke amely a maga abstract voltában gyűÉS! eÍ Bg ■II kell si| valamit termi, hogy )' v'<le‘ mezzen. Illő tehát, hogy a produkált vég ._uki | iftVo is, a munka is kivé Ez a kamat Amit eredményből a töke is, a munka is kiverve a maga jutalmát. Ez a kamat ftöke ezen osztályrészen felül követel ■ ahhoz joga nincs, az koznyelven szólva — uzsora. A törvényhozás kimondotta, bogy a törvényes kamat 6%. a || matmaximum pedig 8«/0-tóli. Az élet « pénz és hitelviszonyok alapforrását kepezo osztrák-magyar bank jelenleg a tőkéért 4 __41/ 0/ kór, vagyis azt mondja, hogy oly embernek, a ki reália, a k nek műn- kája és esze van, adok 4—41/2%-* » hogy a tökével valamit produkáljon. Az illető a kapott 100 forinttal egy év alatt okvetetlenül fog annyit produkálni, gy 41/ forintot okvetlenül megfizet, és munkája után is tisztességes jutalomra tesz szert. Ez a töke tehát csak a magáét követeli, meghagyva a munkának azt, mi őt illeti. Az osztrák-magyar bank kamatlába és a magyarországi összes betétek kamatlába 4—5% |§J váltakozik. Ez azt jelenti, hogy a tőke nálunk Magyarországban, a jelenlegi viszonyok közt, többet nem ér, és ha többet kap, azt a munká tói veszi el. A vidéki pénzintézetek azonban - eltekintve azon jól megérdemelt, mert a nálunk elhelyezett tőke kezelésére fordított, munka után járó üzleti kiadástól, a mai normális üzletmenet melleit, 100 frt után legfeljebb 1/4% és a rislc0 e,‘ vállalásától, mely úgy keletkezik, hogy az egyeseknek kiadott töke elvesztéséért az eredetileg kölcsönző banknak vagy betevőnek felelős, a mi számban, illetve pénzben kifejezve y4%-ra becsülhető | és tényleges alapot a tartalék alap képzésében nyer — nem adják ki a 4—5%-ra kapott pénzt 5—Íp!Sg§ de kiadják 8%.ra, és kiadták, mig az uzsora törvény életbe nem lépett 10, 12, 14%-ra. A vidéki pénziutézetek tehát ez idő- szerint 2%%-tólit vesznek a nemzeti munkától, mig alig pár éve e jogtalan elvétel egész 6%-ig ment. És az intézeteknek az I szempontjukból teljesen igazuk van. Ők megalakulnak 1000 vagy több részvénynyel, befizetnek rá 20—50 forintot, és felfogadván az ahhoz értő személyzetet, megkezdik az üzletet. Az ekkép befizetett 20—50000 forint — ez már a maximum szokott lenni — a társulásban rejlő erőnél fogva működni kezd. Az osztrák-magyar bank is, mert bejegyzett czégek és alaptőkéjükkel felelősek, bizonyos korlátok közt megnyitja előttük a hitel áldásos csatornáit, —■ az egyesek, kik már dolgozni nem akarnak, vagy kiknek tőkéjök már nagyobb munkaerejük és vállalkozási kedvöknél, azonnal nálok helyezik el tőkéjüket. A megyék és egyéb testületek szabályrendeletileg kimondják, hogy ők a legbiztosabb elhelyezési helyek, s az árvák és egyéb alapok pénzei csak ott vannak teljes biztonságban. Folyik tehát a pénz bőségesen s az intézet, mely 50000 forint alappal bir, már pár év alatt számitbat legalább egy millió forint betétre és hitelre. Az ilyen intézet azután pár év alatt fényes házzal bir, tartalékalapját felnövelte szerekre, foglalkoztat jól honorálva 5 —6 egyént, ad a betétekért 5%-lit is, a banknál bizalma nő, és rendelkezik, mind ezen kiadása után olyan nyereséggel, hogy képes mindenik 50 frtos részvényre 22—25 frtot osztalékkép adni. De hát hogy lehet ez ? Ez nagyon egyszerű dolog. Azon tőkéket, melyek, ho- zadéka 5% s melyért ö többet nem ad, kiadja 8°|0-lira. A mi ebből a 3%-nyi külömbözetből az intézetnél tanúsított működés vagyis a kezelési költség, — az 50000 frt alaptőke 5% jogosan igényelt hozadéka, — és az üzleti risico fedezésén kivül fenmarad, vagyis a tiszta nyereség ez a nemzeti munkától van élvéve és igy illetéktelen haszna az 1000 darab részvény tulajdonosainak. Egy szóval — palástolt uzsora. Könnyen ellenvelheti azonban valak hogy hát minek veszik a pénzt 8%-tólirá s hogy tehát a részvényesek erről a mód feletti gazdagodásról nem tehetnek, mer az intézet nem bir privilégiummal, azután meg ott van a concurráló többi intézet is. Szóval: ez a nyereség a kereslet és kínálat általánosan elfogadott törvényé alapul. Ez azonban mind nem áll. A taka rékpénztárak története meg fog győzni az ellenkezőről. A takarékpénztárak eredetileg azért keletkeztek, hogy a nagyon el szaporodott uzsorát kiirtsák, hogy a takn rékosségot ösztönözzék, hogy a nyugodt elhelyezést kére ö tőkének biztosságot nyújtsanak, hogy a hitel és pedig a tár sulásban rejlő erő által hatványozott hite jótékonyságát a nemzeti gyarapodásra fordítsák, és végre, hogy a befizetett és risi cónak alávetett alaptőke után tisztességei jövedelmet szerezzenek. A részvényesek azonban, midőn látták, hogy a forgalom könnyű szerrel nagy osztalékhoz juttatja _ megizlelvén annak jóságát, kezdték az id eálisabb czélokat figyelmen kivül hagyni. A részvények keresett üzleti czikké váltak és a nagy, és a mindig növekvő osztalék folytán — daczára annak, hogy a legtöbb esetben 100 forint névértékről szólnak 300 forintjával is kerestetnek. Már most, hogy lehet azt képzelni, hogy az a részvényes, ki részvényét 200—300 forinton vette, beleegyezzék abba, hogy a kamat láb leszállittassék. Hiszen ez öngyilkosság lenne. A részvényesek tehát mindenkor és mindenütt mindig azon lesznek, hogy p intézet a lehető legnagyobb nyereséggel dolgozzék. Ennek pedig csak két módja van I leszállítani a mennyire lehet a betétek utáni kamatlábat és felemelni a menynyire lehet az escompte diját. Ez már a dolog természetében van, és ezen eljárásért a részvényeseket elitélni egyátalán nem lehet. Mikor azután ezek az állapotok tűrhetetlenek kezdenek lenni, megint összeállnak többen és alakítanak ott helyben vagy. a közelben — mert végre is minden vidéki pénzintézet működési kőre területi- eg korlátolt — egy uj intézetet. Megint előállnak a szép elvekkel és Ígérik, sőt néha meg is teszik, hogy olcsó pénzt fognak adni. Azonban ez a társaság is részvényesekből áll, a részvényes pedig, mint azt fennebb mondám, mindenkor, mindenütt és mindig ugyanaz. Neki nagy, lehetőleg nagy osztalék kell. Létre jön tehát az intézetek közt olyan hallgatólagos megegyezés, hogy a helyett, hogy egymást rontanék, igyekezzünk inkább egymás mellett szépen megélni. A „leben und leben lassen“ elve gyakorlati alkalmazást nyer. — Nem is kell hozzá irás, se egyezkedés. Ez már benne van a viszonyok és a részvényesek természetében. És dolgoznak megint tovább, és most már vállvetve 8%-ra épen úgy, mint a pékek és mészárosok, a kiknél a kifli 6 frtos búza mellett is 2 krajezár és hús kilója mindig egyáru. Hitelviszonyaink legfőbb baja tehát az, hogy a hitel legnagyobb részének és különösen annak, melyre a legtöbb embernek van szüksége közvetítése, társa- ággá alakult érdekszövetségek kezében van, kik azt mindig első sorban, sőt majdnem kizárólag a saját érdekük, a saját anyagi hasznuk előmozdítására fogják eszközölni. Ezen baj ellen küzdeni az egyes ember képtelen. Tehetetlenségének érzete panaszt csal ajkaira, a fizetendő kamatláb magassága lehetetlenné tevén vállalkozási ereje kifejtését és megfosztván jól megér demelt munkája gyümölcsétől állam és társadalom ellenes tendentiák körébe vonja megszűnik hinni önmagában és a nemzet ifjan lüktető vére és Szelleme megfekélye- sedvén — elsenvved és tespedésnek indul Lendület, alkotás, gyarapodás ily viszonyok közt nem várható. Hogy mikép lehet hitelviszonyaink eme bajain segiteni nevezetesen nálunk Békésmegyében — arról a következő czikkemben fogok szólani. folyománya volt, s melyok folytán több oldattól W csatorna kotrá8a folyamatban van, - mar szabályozás alapjában elhibázottnak éa vészé- ez idö Bzerint azon kedvező eredmeny eretett el, lyesnek nyilváníttatott. Pedig azon rendszer, “ hogy a íelsö v‘dekrö1 az al’,dekre különosen mely a szabályozás alapját képezte, helyesen volt Békásmegyeré lerohanó arv.zefc lefolyása meggyor- választva, de kivitele stádiumában beállott szü-1 sittatott, minélfogva az árvizek tartama tetemenetek folytán kifejlődésében akadályoztatott, — s Körösszabályozási állami munkálatok. zen munkálatokkal a lap tisztelt olvasó közönségét habár kivonatilag is megimertetni, czélja ezen soroknak. Miután még az 1850-es években nagy erővel megkezdett szabályozási munkálatokkal az 1860-as években bekövetkezett munka szünetelés folytán biztosítottnak nem látszott azon eredmény, mely e műveletekből joggal várható volt, — elhatároztatott ezen szabályozási munkálatok folytatása, Ü mely őzéiből az 1871-ik évtől kezdve a törvényhozás által ávenkint bizonyos összeg lett az egyesült körösi átmetszések fejlesztésére engedélyezve. Ezen, a szabályozás folytatására szánt pénzösszegek, melyek az 1878-ik évig évenkint 40,000 frtot nem múltak felül a kezdetlegesség stádiumában levő szabályozás tetemes előmozdítására elégségesek nem lévőn, — az 1860-as években e téren uralgott pangás miatt a Körösök egyes szakaszán képződött elfajulások és Bzabaly- talanságok orvoslására elegendő fedezetet nem nyújtottak, s még kevésbbé voltak hivatva egy egységes szabályozási terv alapján végrehajtandó munkálatok fedezetét képezni. Az 1879-ik évben sikerült a szabályozás keresztülvitelével megbízott műszaki közegeknek a kormány irányadó körök által támogatva a korábbi évekhez hasonlithatlanul nagyobb összeget e czelra elnyerhetni es evenkint majd ötszázezer majd nyolezszázezer frtot a szabályozás czéljaira felhasználni. Ezen, a törvényhozás által 1879—1886-ig, évenkint megszavazott nagyobb mérvű adományoknak köszönhető, hogy Körös-szabályozás nagyobb lendületet nyert és várva-várt czél eléréséhez ma már egy hatalmas lépéssel közelebb áll. Az ujabbi időkben szélesebb alapra fektetett szabályozás első és múlhatatlan teendője volt azon helyi bajok orvoslását eszközölni, melyek a korábbi időkben megkezdett, de a beállott tétlenség miatt félbemaradt munkálatok természetes Endrőd közötti folyamszakasz végleges rendezése, mely utóbbi másfél millió forint költséget felülmúló s jelenleg is folyamatban levő szabályozási munkálat főczólja a meder szabályozással egyidejűleg a helyes ármentesités keresztülvitele, és azáltal a. veszélyeztetett Gyoma városának és Endrőd községének a megkivántató védelmet nyújtani. Ezen kettős czél elérésére folyamatban van I Gyoma és Endrőd közti 8 régi és két uj átmetszésnek az anya Körös méreteinek teljesen megfelelő kibővítése 25 méter fenékszélességben és a legkisebb viz alatt 2 meter mély kotrással, mely munkálattal egyidejűleg 600 méternyi egy- mástóli minimális távolság betartásával a jobb és balparti védtöltósek 6 meter korona szélességben és helyenkint 6 méter szélességű padkaval építtetnek, — a hullámterek azon helyei pedig melyek magas fekvésüknél fogva a viz lefolyást eddig akadályozták, a megkivántató 2 meter mély vízborításra tetemes leásások által alkalmassá tétetnek. Ezen munkálatokon kivül kotrás alá vétetett a Gyula-békési nagy csatorna, vashalmi kanyar és a békési vagyis povádi átmetszés, melynek kivitele a fenéken fellépő íutóbomok miatt nagy nehézségekkel jár. Czélja ezen kotrásnak a povádi átmetszés magas fekvésű fenekét lejebb fektetni és azon hirtelen esés csökkenést, mely a Gyula-békési nagycsatorna alsó végén az által áll elő, hogy ezen utóbbi aránylag nagy eséssel biró csatorna folytatását megkivántató átmenet nélkül a sokkal kisebb esésű vashalmi kanyar és povádi átmetszés képezi, — kiegyenlíteni és ennek folytán az esések törési pontjánál az iszap- lerakodásokat megakadályozni. Mindezen elősorolt szabályozási munkák által habár azok egyrésze még teljesen be nem fejeztetett, a mennyiben jelenleg mint p. o. a Gyoma-endrődi folyamszakasz és a Gyula-békési sen megrövidült, mi az árvíz védekezés nem cseminthogy egy megkezdett műveletnek hirtelen Ny előnyére szolgál. Ha tekintetbe vesszük p. beállott szünetelése, nemcsak az eredményt meg- P- Békés vár09 helyzetét, hol az 1881. évben a hiúsítja, hanem magát a részben teljesített raü- vizmércze sempontja feletti 4 méter magas vizveletet is veszélyezteti, — mi természetesebb an nál, minthogy a megkezdett vizimunkálatok a állás megszakítás nélkül 91 napig tartott és rövid jelentéktelen apadás után ismét 24 napig 4 beállott szünet által kifejlődésre nem juthattak, “éternél magasabb volt, - az 5 méter eempont sőt helyenkint a szabályozás előtti állapotnál feletti vizálIás Ped,S 36 “»P»® tartott> látJuk a rosszabb helyzetet is idéztek elő. A Körösök felső I hiteles vizmércze adatokból, miszerint a 4 meteren vidékén teljesített átmetszések, melyek teljes ki-felüb viz-magasság 1884-ben 25 napig, 1885-ben fejlődéséhez a viz természetadta nagy esésénél I Ped'ß ’zben á naP’*S 08 3 napi apadás után fogva úgyszólván, csak nehány kapa vágás szűk- másodízben 11 napig tehát tehát összesen 29 napig ságeltetett, a vizet a csekély esésű alvidékre hoz-hartott< az 5 meter felüli1 vízállás pedig 1884-ben váii, hol a megkezdett átmetszési munkálatok!^ naP*S és 1885-ben első ízben 3 napig és négy annak gyors levezetésére elégtelenek lévén, — I naP* fariam múlva ismét 4 napig tartott, több helyen, de különösen Békésen és Gyoraán I b°l°^ ezen utóbbi viz a Körösök felső vidékein bekövetkezett tekintélyes vízszinemelkedések oko-|kasoidd vcd^ az 1881-ik évi nagy vízhez, meg- zói voltak. Hogy ezen bajokon segítve legyen, I győződünk a felől, hogy az árviztartam Békésen mindenekelőtt az Egyesült-Körös folyó azon át- lényegesen megrövidült. Mig egyrészt megrövidült metszéseit kellett kellőleg kibőviteni, melyek ezen ja nagy riz tartama, másrészt előnyösen növeke- folyó természetalkotta csekély esése és az ebből I Hett az apadás mérve, mert a víz legmagasabb származó lomha folyásának az adott viszonyok I állásánál 1881-ben és az előtte való években az közötti elérhető gyorsítására vannak hivatva. I apadás 24 óra alatt 10 és 13 centimeter volt, — E czélból kibővittettek a Kettös-Körösnek hoIott az elmult 18tí5' évben bekövetkezett nagy Békés városától a Sebes-Körös egyesüléséig tér- V1Z ka|minationalis állapotánál 77 centimeter apa- jedő szakaszán levő összes átmetszések, Bzámsze-1d^8 voB ^ dra a^a*^ észlelhető. Hasonlólag rint 10, mely munkálat az 1879. 1880 és 1881-ik kedvezően változtak a viszonyok Gyomán, habár évt-.kben hajtatott végre. Ezen átmetszések szé-|*hen a teljes siker csakis a szabályozás befejez- lesbbités és kotrógépek általi mélyitési munkálata I fével fog érvényesülni, midőu t. i. képesek oly mérvben lett végrehajtva, hogy befejezése leszünk 8 K°rÖ8Ök "«-rendszerének tavaszi árviután a nagyviz majdnem teljes mennyiségben az átmetszéseken lefolyásra kerülhetett és azon szá zét a Tisza árvizét megelőzőleg levezetni. Végre szükségesnek tartjuk azon körülmos kanyarulatok, melyek azelőtt a nagyviz majd-1 m0nyre nehány szóval reflektálni, hogy az árvi- nem teljes mennyiségét csekély esés mellett, igen|zek ujftbbi időben rövidebb idö alatt érkeznek lassú lefolyásra hozták, ma már teljesen nélkülöz- Ue az Mvidókre, mint ez előtt, mely körül- hetök és az átmetszések által a vizlefolyási vi-1 mény az érdekeltségnél aggályokra szolgáltat szonyokra kedvezően pótolva vannak. Ezen meder I ofcot. Tény az, hogy a felső vidéken bekö szabályozási munkálatokkal egyidejűleg megszé-1 vetkező árvizek az előbbi évekhez képest jelen lesbbittettek a hullámterek is azon megkivántató le® gyónóban érkeznek hozzánk, mint ennek- és pedig minimális 300 méternyi töltéstávolBágra., | de ezen körülmény minden szabályozásmély a Kettős-Körös nagyvizének egyrészt akadálytalanul való lefolyására, másrészt pedig annak túlságos elterelésére s igy nagymennyiségűIKörösöknél az eset volt; mert a felső szakánál beáll, hol a folyók felső szakaszait is rendezés alá kellett venni, mint ez nálunk a Az állam kezelése alatt álló Kettős- és Hármas-Körös folyónál az utóbbi nyolez év alatt mióta t. i. a törvényhozás a Körös szabályozásra nagyobb összegeket engedélyezett és ez által azon elv fogadtatott el, hogy a tervbe vett szabályozási munkálatok csak akkor képesek eredményt felmutatni, ha azok végrehajtása habár nagyobb befizetések mellett is lehető legrövidebb idö alatt foganatosittatik, s a viz önműködő ereje a medrek kiképzödésének nem főtenyezőjóül, hanem csak másodrendű segédeszközül tekintetik, — évenként nagyobb szabású munkálatok hajtattak végre. E iszap lerakodások megakadályozására szükséges Minthogy továbbá az Egyesült-Körös azon szakasza, mely 122 kilometer hosszúságban Gyo- mától Szent-Andrásig terjed felette tekervényes folyásánál fogva a Körösök rendszerében a leg j csekélyebb eséssel bir, szükséges volt ezen szakasz 15 átvágását, melyek közvetítésével a viz lefolyás útja 88 kilométerrel megrövidül, megfeszokban, vízrendszerünknél, tehát a Fehér-, Fekete-, Sebes-Körös és Berettyónál létesített átvágások, melyek eredetileg leginkább csak közerővel csekély méretekben létesítettek, évről- évre mindinkább kápződnek és a víztömegek gyors levezetésére alkalmasabbá válnak. A viz lefolyásának gyorsítása tehát csak bizonyos fokig fog előhaladni, t, i. mindaddig, mig az átválelő kibővítés alá venni, és első sorban a Szarvas sások maJdnem az anyameder méreteire ki nem város közelében levő 3400 meter hosszú 18° kéPeztók magukat, a midőn azok bővülési baj- vagyis Csergettyü foki átmetszést, valamint a lama önmagátó1 08 azzal eg^itt 1 viz lefolyásá- mező-turi határban levő 4300 meter hosszú 23 Dak foko?atos ®y°r8ulaBa 18 megszűnik; —a me- számu vagyis perosi átmetszést nagymérvben ki-1 üerfejlődés tehát a maga természetadta határát szélesbbiteni és 20 meter fenókszélosségbon a ‘8 elérte’— mi. kül°aÖ8en nz utolsó években be* legkisebb vizalatt 1% meter mélyen kikotorni. következett feílödéBÍ állapotokból következtetve, Ezen munkálatoknak 188% években történt vég-1 m'n^e8y 5—6 óv múlva előállhat. A felső szaka- rebajtásuk után hasonló méretekben kibővítettek 8Zokbani medrek fejlődése nem uzolgáUathat alapos ezen folyamszakasz 20. 21 és 22 számú átmetszései és megindittatott 1884. évben a Gyoma és I Folytatás a mellékleten.
