Békés, 1886 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1886-12-26 / 52. szám

52-ík szám

Gyula, 1886. deczember 25-én,

V. évfolyam

r

Szerkesztőség:

Újváros, 1301. sz. a. házban, hova a lap szellemi részét illető közlemények küldendők.

Kéziratok nem adatnak viisza.

Előfizetési dij:

Egész évre I i .. 5 írt — kr.

Félévre ..............2 „ 50 „

Év

negyedre .. .. 1 „ 25 „

L

Egyes szám ára 10 kr.

Társadalmi és közgazdászati lietilap.

MEGJELENIK MINDÉIT VASÁRNAP.

Kiadja: Gyula városa értelmiségéből alakult társaság.

Felelős szerkesztő: Oláh György, munkatárs: Bodoky Zoltán.

f------------------^

Ki

adó hivatal: 1

Főtér, Prág-féle ház, Dobay János könyvárus üzlete, hova a hirdetések és nyílttéri közlemények küldendők

Hirdetése k

szabott áron fogadtatnak el Gyulán

a kiadó hivatalban. Nyilttér eora 10 kr.

Hirdetések felvétetnek: Budapesten: Goldberger A. V. Dorottya utcza 6. sz. a.; Haasenstein és Vogler (Jaulus Gyula) Dorottya utcza 11 sz. a.; Lang Lipót Dorottya ittcza 8. sz. a.; — Bécsben: Oppelik A., Schalek Henrik, Moose Rudolf és Dukes M. hirdetési Irodáiban, a szokott előnyős árakon

Gyula, 1886. deczember 25.

Lezajlott az idők folyamán egy év, mely alatt a „Békés“ felelős szerkesztésem alatt megyénk s városunk közigazgatási művelődési s gazdászati közéletét ösmer- tetni s fejleszteni törekvék.

Midőn egy évvel, ezelőtt — jóakaratu támogatása mellett Gyula váro3 értelmiségéből alakult társaságnak, — válalkoztam e lap szerkesztésére, nem ígértem hangzatos szavakkal, hogy nagyeszmékkel, a társadalmi élet átalakítását czélzó törekvésekkel, eddig vidéki lapoknál ismeretlen uj iránynyal, lépek a köztevékenység terére ; nem soroltam fel, ösmert és ösme- retlen nagyságok neveit, ki szerény terjedelmű tevékenységeim részesei, segítő társaim lesznek. Jól tudtam azt; hogy a fárasztó és gondteljes lapszerkesztés terhe- főképen a saját vállaimra nehezül s jóformán magamnak kell megküzdenem egy hosszú év alatt a „Békés“ szerkesztésének gondjaival. Talán ezen tudatban rejlik főoka annak, hogy minden nagyobb igére? tek nélkül saját erőmet mérlegelő szerénységgel kivántam a munkához fogni, s azt egy óv folyamán erős akarattól élesztett kitartással folytatni.

Ha figyelemmel kisérte megyénk s városunknak e lap iránt érdeklődő közönsége tevékenységemet: hivatva lesz mérlegelni azt; elösmerésével méltatni működésemet, s megítélni, hogy e lap kitűzött czéljához híven nem tántorodott-e meg a közjó előmozdításában, a közügyek terén igyekezett-e kiterjeszteni figyelmét menynyire erőm engedheti, minden oly mozzanatra, melytől megyénk s városunk elő- haladása függött; igyekezett-e önálló eszmékkel, indítványokkal járulni a közjóllét épületének felemeléséhez; s tekintet nélkül az egyénekre, kik a mozzanatok s tények intézői voltak; függetlenül adott-e hangot a közérdek által teremtett meggyőződésnek; s a politikai élet hullámverése, nem

f>

Abul-Kazem története.

Persa rege.

Fordította: Oláh György.

(Vége.;

A szép Balkis megérkezve Abul Kazein palotájához, jeleriteté, hogy beszélni akar vele. Midőn Balkis belépett, Abul Kazem felkelt elfogadására s tisztelettel meghajolva közeledett felé, kezét nyujtá s kérte, hogy üljön le s kérdezte mi okból szerencséltette látogatásával ?

— Balkis feleié, hogy szeretetre méltóságának, kiváló szép tulajdonainak hire késztette vele megösmerkedni. Leveté fátyolát.

Abul Kazem el volt ragadtatva a lány szentségének fényétől. Minden idegenkedése mellett is a nők iránt, ennyi szépség nem hagyhatá érintetlenül.

— Bájos leányka, szólt az ifjú — hála csillagzatomnak, hogy e boldogságot nyujtá nekem. Alig hiszem, hogy ez nem álom.

Nehány percznyi szellemes csevegés után alig képzelhető pazar fénynyel vendégelte meg a szép Balkist, kit minél többet tekintett reá, annál elragadtatóbbnak talált. Szellemes csevegése a szép leánykának, ragyogó szemei, .piros ajka lángra gyulaszták az ifjú szivét, letérdelt előtte, megragadta kezét s elragadtatva szólt.

csapkodott-e felé ; a közművelődés, a társadalmi élet, közigazgatási, közgazdászati állapotaink ösmertetésé'rö s fejlesztésére irányuló tevékenységben.

Ha a józan haladás utján törekedtem előre s szilárdan maradtam a biztos talajon, melyről előbbre haladni lehet, ha a lap által feltüntetett eszmék világitó szö- vétnek-e mindig ugyanaz: a közérdek, megyénk városunk helyes fejlődése volt; ha nem szolgáltam idegen érdekeket ; ha a lap iránya biztos a törekvés nemes volt s a czél az, mi minden hazafi lelkében él: előhaladás, akkor nem hihetem, hogy megyénk s városunk közönsége törekvéseimet. tevékenységemet sújtó Ítéletével illesse, s azt hiszem, ha gyenge voltam is a kitűzőt czél felé való előhaladásban, elné- zők lesznek a — jóindulatnak.

Midőn e számmal leteszem a lap szerkesztésének egy évig hordozott terhét; kötelezettségemnek ösmerem kijelenteni, hogy a szerkesztéstől való visszalépésre egyedül azon ok késztet, hogy az önként és önzetlenül magamra vállalt kötelességet, csak a leglelkiismeretesebb gonddal, tevékenységgel tartottam s tartom továbbra is teljesíthetőnek; azonban annyi idővel, a mennyit a lapszerkesztés gondjai igénybe vesznek, nem rendelkezem, s kötelesség- érzetem tiltja olyanra vállalkoznom, mire physikai képességgel nem birok.

Hálás elismeréssel kell méltatnom munkásságát azoknak, kik az év folyama alatt némileg támogattak, elismeréssel — különösen Bodoky Zoltán urnák, munkatársamnak fáradhatlan tevékenységét. Jó s.ivvel ösmerem el, hogy főképen Ő volt, ki e lap szellemi értékét fokozni törekvék.

Őszinte köszönetemet nyilvánitom megyénk s városunk közönségének jóakaratu pártfogásáért s magamat szives jóindulatukba ajánlom.

Oláh György,

— Kedves leányka, ha szép szemeid mindjárt az első tekintetre megigéztek, édes szavaid teljessé tevék a varázslatot. Lángra gyulasztád szivemet, mely soha sem alszik eh Rabszolgád leszek s szellememnek szentelem egész életemet.

E szókkal szivéhez szoritá a remegő leányt, ki halálsápadtan kiáltott fel s zokogva omlott a földre.

— Mi bajod édes angyalom? szólt a bámuló ifjú. Miért lepett meg oly hirtelen fájdalom ? Mit jelentenek lelkem mélyéig ható könnyeid? Miattam folynak-e azok. Gyöngéd- telen valék hozzád, megbántottak-e szavaim? Szólj, ne rejtsd el okát fájdalmadnak.

— Oh uram, feleié Balkis, bocsáss meg nekem, szerencsétlennek, nem bírom tovább a tettetést, a félelem, a fájdalom feloldják nyelvemet. Én a Vezír leánya vagyok, atyám szigorú parancsából jöttem hozzád, kitudni kincseid rejtek helyét, -s- Nem akartam én engedni parancsának, de féltém életemet, hiszen oly közel voltam a boldogsághoz, a királyfi arája vagyok, s a halál félelme kényszeri- tett erre.

— Szép hölgy, szólt Abul Kazem, jól esik nyílt szivüséged. Ne félj, nálam tisztelve lész, kincsemet meglátod. Nem fogok neked kérelmemmel fájdalmat okozni s bátran tekinthetsz arra, kinek drága érdeke remegésedet fokozta.

— Oh uram, nem ok nélkül tartanak téElőfizetési felhívás.

Midőn a „Békés“ most már hatodik évfolyamában leendő szerkesztését, a lapot fenntartó társulat ismételt felhívására átvettem, jelezni kívánom, hogy ez elhatározásomnál nem ambitio vezetett, de kötelességet vélek teljesíteni. — Ismerve azon nehézségeket, melyekkel egy vidéki és különösen társadalmi lap szerkesztése jár; csak sajnálatomat kell kifejezni a felett, hogy e nehézségekkel megküzdeni az enyémnél fiatalabb és rugé- konyabb munkaerő nem vállalkozott s e czélból ép oly sajnálattal kellett a lapot fenntartó társulatnak tudomásul vennie a volt szerkesztőnek Oláh György urnák, azon elhatározását, melynek folytán változott körülményei a lap szerkesztésében őt akadályozván, a lap vezetésétől visszalép.

A szerkesztés reám nehezedő súlyát az által véltem minél inkább megkönnyithetni, hogy magam körül munkatársakul oly erőket igyekeztem csoportosítani, a mely erők teljes biztosítékot nyújtanak arra nézve, hogy az ő támogatásuk mellett a feladatnak megfelelni képes leszek.

Helybeli munkatársakul következő urakat voltam szerencsés megnyerni: dr. Berényi Ármin, Bodoky Zoltán, dr. Fábry Sándor, dr. Follmann János, Gyöngyössy László, Homolya István, Kohn Dávid, Kövér László, Oláh György, Bácz János, Terényi Lajos.

A lap irányát illetőleg jelezni kívánom: hogy a lapnak úgy méltóságát mint függetlenségét minden irányban és minden tekintetben megóva,

ged nemes szivünek. Bámulom jóságodat legfőbb törekvésem léend meghálálni azt.

Ezek után Abul Kazem elvezető Balkist a kincsek rejtekéhez. Óvatos volt. Beköté a szép l.eány szemeit.

Ha a kalifa bámult.annyi arany és drágakő látásán, Balkis még inkább álmélkodott. Minden tárgy, mire. tekintett uj csoda volt előtte. Leginkább magára vonták figyelmét a kinhsek hajdani birtokosai a király és király- rné. Figyelemmel elolvasta a feliratot, s elragadtatva szemléié a királyné nyakát ékitő gyöngysorokat. Abul Kazem legottan levevé azokat s Balkis szép fehér nyakát körité azokkal s kérte, hogy szedjen a kincsekből annyit a mennyit csak bir, hogy atyja annál inkább meggyőződjék a kincsek töméntelen voltáról.

Midőn a hajnal feltűnt, Balkis drága kincsekkel elhalmozva elhjigyá Abul Kaze- met s .haza tért.atyjához számot adni a történtekről.

A vezír türelmetlenül várta leányát. Midőn érkezni látta, nyakában a gyöngyökkel s a drága kövekkel, elragadtatva kiáltott fel.

— Nos, leányom, láttad a kincset?"

— Igen atyám, s ha a föld mindem királya összerakná kincseit, nem érne az fel A.bul Kazem kincseivel; de nagyobb értékű mind azoknál az ő nemes szive.

Ezután elbeszéld a történteket s a vezér haragra gerjedt, hogy a kincsek rejtekét megtudni nem sikerült.

Ez idő alatt a kalifa haladt Bagdad , felé

a társadalmi és megyei élet azon mozzanatait fogja továbbra is felkarolni, melyek a lap eddigi folyamában annak hasábjain érvényesültek.

Tekintve azt, hogy a vidéki lap szerkesztése körül nem csoportosulhatnak oly erők, melyeknek az irodalmi foglalkozás egyedüli kizárólagos szakmájuk s hogy bárki a maga egyéni munkásságából annyit áldozhat fel, mennyit életfoglalkozásával együtt áró teendői fennhagynak; reményiem, íogy a nagy közönség munkásságunk elbírálásánál méltányos és elnéző leend. E hitben s e hittől bátorítva: be nem váltható Ígéreteket nem teszünk, hanem teszünk annyit, a mennyi csekély erőnkből telik.

B.-Gyula, 1886. decz. 19.

Dr. Kovács István.

Megyei közgyűlés.

Békésvármegye törvényhatósági bizottságának folyó 1886. évi deczember hava 20. 21 és 22-én tartott rendkívüli közgyűlésén a bizottsági tagok igen csekély számban vettek részt, sőt az utolsó napon kizárólag csak tisztviselőkből.

A m. igazolási választmány jelentése a folyó évben választott megyebizottsági tagok igazolása tárgyában, tudomásul vétetett, s a melynek alapján a pót választás 1887. évi jannár hava 10-re lett kitűzve.

A közigazgatási bizottságba beválasztattak : Dr. Hajnal István, Ladies György, Varságh Béla, Fehér Béla és Jancsovits Emil ; a megyei központi választmányba beválasztattak : Dr. Kovács István, Hoffmann Mihály, Ladies György, Keller Imre, Jancsovits Emil, Mikolai Mihály, Jancsovics Péter, Fábry Károly. A megyei állandó választmány újjá alakítása jövő évre halasztatott. — A megyei bíráló választmányba beválasztattak: Kalmár Mihály, Nagy Károly, Urszinyi János és Tes mihelyt megérkezett Giafárt lánczaiból fel- oldatá s igy szólt hozzá:

— Mi tevő legyek? Tudod hogy a nyert jótéteményeket fejedelemhez méltón kell viszonoznom. Ha Abul Kazeinnek azt adom, mi nekem legbecsesebb, csekélység lesz az neki, s nem érhet fel a nekem adott ajándékok ér■ tékével.

— Ha felséged a basrai királysággal ju- ' talmazná őt, fejedelmileg lenne jószívűsége

viszonozva.

i

— Igazad van, szólt a kalifa, ez egyszersmind méltó büntetése lesz a hűtlen bast rai királynak és. vezérének.

I Midőn a kalifa az intézkedéseket meg- . tette, sietett Zobeishéz. Elbeszélte Abul Ka- , zem történetét s nagybecsű ajándékaival feleségét örvendezteté meg.

A kalifa rendeletét a basrai király a leg■ nagyobb kétségbeeséssel olvasta át, s átadva azt vezérének.

1 — Ne búsuljon felséged — szólt a ve[„ zér — Abul Kazemnek meg kell halni. Magadévá teszed kincse.t s könnyű lesz megma- _ radnod királyi székeden. Bizd az fegészet rám. :] . Abulfatáh azonnal Abul Kazeinhez ment. ü Ez nagy fénynyel fogadta a vezért s megvendégelte őt s kísérőit. Midőn vendégeskedtek, r az áruló vezér ügyesen port hinte Abul Ka- - zem kelyhébe; mihelyt ez kiitta borát, hirtelen rosszul lett s mint ki meghalt a földre ,é rogyott.