Békés, 1886 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1886-08-01 / 31. szám

31-ik szám

Gyula, 1886. augusztus 1-én

V* évfolyam*

f ^

I Szerkesztőség:

Újváros, 1301. sz. a. házban, hova a lap szellemi részét illető közlemények küldendők.

Kéziratok nem adatnak viasza.

Előfizetési díj:

Egész évre .. .: .. 5 írt — kr. •

Félévre ..............2 „50 „

Év

negyedre .. .. 1 „ 25 „ Egyes szám ára 10 kr.

Társadalmi és közgazdászaid hetilap.

MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP.

Kiadja: Gyula városa értelmiségéből alakult társaság.

Felelős szerkesztő: Oláh Oyörgy, munkatárs: Bodoky Zoltán*

Eladó hivatal:

Főtér, Prág-féle ház, Dobay János, könyvárus üzlete, hova a hirdetések és nyijt- téri közlemények küldendők

Hirdetése k

szabott áron fogadtatnak el Gyulán

a kiadó hivatalban. Nyilttér tora 10 kr.

Hirdetések felvétetnek: Budapesten: Goldberger A. V. Dorottya utcza 6. sz. a.; Haasenstein és Vogler (Jaulus Gyula) Dorottya utcza 11. sz. a.; Lang Lipót Dorottya utcza 8. sz. a.; — Bécsben: Oppelik A., Schdlék Henrik, Moose Rudolf és Dukes M. hirdetési irodáiban, a szokott előnyös árakon

A halten yésztásrő I.

Megyénk dnsan termő rónáit átszelő folyamaink árja szakadatlan küzdelemre kényszerité szorgalmas népünket. Csaknem reménytelenül szántott vetett a munkás kéz évről évre, egy kis áradat is ezrek reményét a lét fentartás legszükségesebb tárgyait seperte el, s családokat döntött a nyomorba. Es ha a pusztitó ár nagyobb mérvben lepett meg, kétségbe ejtő küzdelmeink oly fokra hágtak, melyek már ember feletti erßt igényelték. Hiába iparkodott, dolgozott, erejét a legnagyobb mérvben felhasználva folyamparti községeink népe, munkájának, fáradságának gyümölcsét csak igen ritkán élvezheté. Az áldás, mely a becsületes munkát követni szokta, csaknem évről évre elmaradt, s népünk kitartó tevékenysége mellett is anyagilag nem gyarapodhatott.

Tiszteletre méltó e nép, mely az örökös erőemésztő munkába bele nem fáradt, józan, becsületes, tevékeny, türelmes maradt, a honpolgári kötelmeinek teljesítésében önfeláldozásig minden időben s minden körülmények közt kész volt.

A megyénket legutóbb sújtott árvizek komoly tevékenységre késztik a kormányt. Nagyszabású árvízvédelmi, szabályozási munkálatokat kezdtek meg s végeztek s foganatosítanak ez idő szerint is körösmenti községeink biztosításának érdekében.

Azt hisszük, e munkálatok megszerzik a nép nyugalmát, s a tevékeny kezek nem leendnek kénytelenek az erőt gazdasági munkálkodásaiktól elvonni s az ön védelemre fölhasználni. Azt hiszzük, a szabályozások által vége szakad azon küzdelemnek, mely községeinkben évről-évre megújult.

De nemcsak azon előnyeit kell élveznünk, a folyamszabályozási munkálatoknak, hogy munkásságunkat gazdasági viszonyaink rendezésére és emelésére nyugodtan fordíthatjuk, feli kell használnunk a szabályozás folytán kiuálkozó mindazon előnyöket is, melyek által a köz vagy ono- sodás emeltethetik.

Ilyennek tartjuk a szabályozás által alakuló holt Körösmedreknek haltenyész- tésre való felhasználást.

Békés városa ezen kérdéssel már foglalkozik, — a gyomai uradalom szintén lépéseket tett a holt Körössé alakított medrének haltenyésztő helyekké alakítására. — Gyoma, Endrőd, K.-Tarcsa különösen, sőt Szarvas, Öcsöd, Szt.-András is oly helyzetben vannak, hogy igen kevés költséggel létesíthetnek holt Körös medre ikben haltenyésztőket.

Felsoroljuk-e azon előnyöket, melyek a haltenyésztés által ezen községekre származnak ?

Békésmegye helyzeténél, viz-viszonyainál fogva különösen hivatva van arra, hogy a- haltenyésztéssel foglalkozzék. — Egyes községeknek kevés költséggel nagy jövedelmet lehetne haltenyésztés által teremteni. — Erre utal már azon körülmény is, hogy a szabályozás által köröseink hala oly óriási mérvben ' kezd pusztulni, hogy nehány év múlva alig juthatunk körösi halhoz, ma is már oly csekély mennyiséget szolgáltatnak folyamaink, hogy nem vagyunk képesek — nagy árak mellett sem fedezni a szükségletet. A rák pedig már is csaknem teljesen kiveszett e megyében.

Megfontolásra méltó ügy ez s foglal koznunk kell vele.

Az egyes községek tekintsék oly közügynek a haltenyésztést, mely egy nevezetes részét öleli fel érdekeiknek; a képviselő testületek vegyék komoly fontolóra a kérdést, használják fel a Körös-szabályozás folytán kínálkozó kedvező alkalmat s létesítsenek a holt medrekben közerővel haltenyésztési telepeket, Társadalmi utón is meg kell tenni mindent a czél érdekében; maga a megye sem zárkózha- tik el ezen ügyben, — támogatni kell azon törekvéseket, melyek a haltenyésztés létesítésére irányulnak.

Még egyszer a békésmegyei törvényhatósági hitelintézetről. — Válaszul dr. Szemián Kálmán urnák.

Mi előtt dr. Szemián Kálmán urnák a „Békés“ 30-ik számában megjelent czikkének érdemi részére vonatkozólag nyilatkoznám: egy dolgot kell előre bocsátanom. Sajnálom hogy örömét újból meg kell zavarnom, habár ciceró betűkkel szedett valódi Cicerói beszédem (ugyan kérem, nem akar ez egy kis szolid gúny lenni?) azon különös szerencsében részesült részéről, hogy szemébe ötlött. Miért közölte az én Cicerói beszédemet a „Békés“ Cicero betűkkel: nem tudom, erre nem kértem s így tudtomon kivül történt. Feleljen érte a „Békés“ szerkesztőségei*)

A békésmegyei hitelintézet, mely kezdetben a socialismus veszélyeinek elháritásáról, ipar és kereskedelem fellendítéséről, üzleti szellem megteremtéséről, milliókra menő kölcsönről, e milliók alapján a milliók még nagyobb számára emelkedő forgalomról, a járásokban felállítandó fiókokról, messze terjedő üzlet-forgalomról s a jó Isten tudja mi mindent felkaroló nagyszabású működésről ábrándozott, lássa ön, ma már sokkal szerényebb praetensiókat táplál. Igaza volt Önnek midőn azt mondá: par le choc dés idées, jaillir la lumiére- És ez helyesen van így; az eszmék ezeu súrlódása az, mely a dolgot a szükséges világításba helyezi, hogy magunkat veszélyes illusióknak ne engedjük át, a mely illusiók épen ott boszul- batják meg magukat legérzékenyebben, a hol pénzről és hitelről beszélünk, a mely pénz és hitel nem ismer illusiókat. És ha a dolgok ezen kellő világításba való helyezését a mesterséges akadályok megteremtéséhez való leleményességnek mél- tóztatik is tartani, még e vád hangsúlyozásával sem fog ön engemet abban akadályozni, hogy most még inkább kimondjam: hogy a czélhoz a mennyiben az a békésmegyei hitelintézet felállítása, nem csak hogy egy óriási lépéssel nem áll Ön közelebb, de épen egy óriási lépéssel áll ön távolabb. Midőn uram ma már a békésmegyei hitelintézetről mint olyanról beszélünk, a melyhez mellékbankhelyet szándékozunk telepíteni; midőn ma már a bankjegy-forgalomnak 200 millióval leendő kiszélesbitése, a fiókok szaporítása, a váltóknak bejegyzett czég giroja nélküli elfogadása van szőnyegen: a békésmegyei hitelintézet kérdése is egy újabb stádiumba lépett' s most már: az egészet ez álláspontra helyezkedve kell újból élbirálnunk. Mielőtt azonban erről szóllanék, még előzetesen ön czikkének egy pár tételére kell észrevételt tennem.

A természetben uram nincs ugrás, minden létező a fejlődés természetes és épen azért kérlelhetetlen processusán megy át s valamint az elvetett magból nem lesz egyszerre terebélyes fa, a ma született gyermek meg nem délczeg férfi, a tojás még nem vívó kakas, épen így egy nagyszabású hitelintézetet nem lehet egy varázsütés-, sei előteremteni. Mindennek a mi létezik, létének feltételei vannak, ha e feltételek nincsenek meg, vagy a feltételek előállítása nem áll hatalmunk ban, ha a feltételek megszerzése csakis hosszas küzdelem eredménye lehet: az a ki a fejlődés természetes folyamán mintegy erőszakot akar tenni, az a ki már mint kész egészről akar- beszélni olyásmiről a mi csak lassú fejlődés utján állhat elő,- az mondom, a keserű kiábrándulás estélyének teszi ki magát.

*) Nyomdai tévedésből történt. A szerk.

A fejlődés ezen természetes folyamával számolni nem akaró utopicus felfogásnak kell tulajdonítanom ön czikkének azon passusát: hogy igen bajos kétkedni azon, hogy a békésmegyei hitelintézet saját 300000 forintján kivül még egy fél milliót ne forgasson. Itt először is azon megjegyzést kell tennem, hogy az a 300000 frt egyáltalán nem sajátja azon intézetnek, nagy részben nem is a megyé-é, hanem másoké és többeké ennélfogva csak rábízott valami s hogy azok hogy kezeltessenek, a felett uram több tényező közbe- szóllása fog még dönteni. Azonban az elvi elsajátítás ezen kissé kényes természetű tényén, — melyet nem ön jogi tudománya hiányosságának, hanem csak lapsus calami nak tekintek — túl tévén magamat én azt mondom: hogy amint ön szerint igen bajos kétkedni tehát csak igen bajos kétkedni azon, hogy a békésmegyei hitelintézetnek már forgatásra mindjárt kezdetben egy fél millió ne álljon rendelkezésre, szerintem éppen annyira igen bajos nem kétkedni. Már most aztán uram, hogy az igen bajos kétkedés, vagy az igen bajos nem kétkedésnek fog-e igazat adni a jövő, azt sem én, sem ön meg nem határozhatjuk, ehhez úgy önnek, mint nekem Istentől senkinek nem adott természet feletti erőre volna szükségünk. Ezzel pedig sem én, sem ön nem rendelkezünk.

Epen úgy nem számit a fejlődés természetszerű processusán kivül az emberi természettel azon feltevés, melyből kiindulva ön azt mondja: hogy sokan még erkölcsileg kötelezetteknek is fogják magukat érezni intézetünk pártolására, igy p. o. községek, egyházak, erkölcsi testületek. Utopia uram és ismét mondom : Utopia! Természete a pénznek és hitelnek, hogy az nem ismer erkölcsi kötelezettséget, erkölcsi garantiákra semmit sóm ad, hanem a rideg realitás biztosítékát keresi és követeli mindenütt, még testvérek között is. Hanem hát álljunk meg csak egy kissé a felvetett erkölcsi kötelezettség eszméjénél, valóban fontos consequentiákat lehet belőle levonni. Ha valakire nézve a reá bízott fidei commissum csonkitailan megőrzése erkölcsi kötelezettséget ró, ezen erkölcsi kötelezettség nem épen azt parancsolja-e, hogy a fidei commissum megőrzésénél semmi egyebet ne keressen, mint a rideg anyagi biztosíték teljes garantiáját: megengedheti-e ennélfogva magának azt, hogy mint eszményt állítson fel magának egy másik erkölcsi kötelezettséget. Tehát itt uram két irányban mozgó erkölcsi kötelezettség küzdene egymással, s ha a küzdelem végeredménye az, hogy a fidei comissum másutt s ne a békésmegyei hitelintézetben helyeztessék el; akkor aztán uram várhatjuk a betétek sült galambját. Nem szabad uram még azt sem felejteni, hogy minden község és erkölcsi testület önmagához érzi magát legközelebb állónak, s mig saját körében biztosíthatja fidei comissumait, nem hajlandó felkeresni azon tőle abstrahált valamit, mely a kivetett pótadóban érezteti vele létének súlyát. A mi áll az erkölcsi testületekre, épen úgy áll az egyesre. Ez is a biztosítékot keresi s majd csak várni és lesni fogja a megyei hitelintézet fejlődését, s csak az észlelt jelenségek után határoz.'— De mikor? — Ennélfogva uram, olyaD „kétkedni bajos dolog“ szerű feltevésekre, én komoly vállalkozást nem állapítanék soha, s külön nősen nem mint erkölcsi testület, melynek a maga tekintélyével minden irányban imponálni kell, de némely imponáló hatalommal szemben a betétek elmaradása már maga egy erkölcsi vereség lenne.

Hanem hát most áttérek az ön által feltételezett nagyobb garantiára. Ugyan hol van az a nagyobb garantia ? — Hetven ezer forintban ? — a mely összeg-egy és ugyanazon összeg marad mindenkor és mindenütt, a mely nagyobb hitelre nem tarthat, igényt, mint a minőre a rideg számítás elvéből kiindulva jogosítva van, bárki l6ten-fiának tudják is azt, ki azzal mint-alappal rendelkezik; . mert hát azt mégis reményleni lehet, hogy valabára csak szakított ön, a megye közönsége által elvállalandó korlátlan jótállás

azon megdöbbentő elméletével, mely az ön által fogalmazott indokolás azon tételében foglaltatik, hogy a megye közönsége mindig rendelkezik elég anyagi erővel a veszteségek fedezésére. Tehát uram, a megye anyagi ereje banküzletből kifolyó veszteségek fedezésére való? Az Istenért uram, ne hívjuk ki magunkkal szemben ennyire a közérzületet 1 A nagyobb garantia pedig csak Akkor lenne nyújtható, ha az alaptőke keretén túl is jótállást vállalna a megye, a mely jótállás a tör vények értelmében még a hitel főforrása, az osztrák-magyar nemzeti bankra nézve is, csak az egyes részvény erejéig terjed ki. Ha pedig csak a 70 ezer forint az, melyre mint alapra támaszkodhatunk, sehol sem látom a nagyobb garantiát. Határozott tudomásom van arról, miként est önnek illetékes oldalról tudtára is adták; tudtára adták, hogy ha a 70 ezer forint be nem haj- tatik, egy árva garas rescompte hitelre sem lehet kilátás, behajtás esetén még egyszer annyira. Hol van hát még egyszer kérdezem, az a nagyobb garantia? — Bizony jó lesz, ha számításainkban nem szerepeltetjük többé ábrándjaink ködfátyolképeit 1

Következik most már, hogy azon uj stádiumról szóljak, melyet fentebb jeleztem s melybe a kérdés lépett, nevezetesen: bogy a békésmegyei hitelintézet az, melyhez bank mellékhely helyesen telepíthető ? Ezen feltevésből kiindulva, ön a békésmegyei hitelintézet javára mindjárt tízezer torint jövedelmet helyez kilátásba, a benyújtott váltók forgatmánnyal leendő ellátása fejében. Újból, számítás gazda nélkül! — Hogy 10 ezer forint giro-jövedelem ez utón meglehessen, miután minden 2500 frt giro-jövedelemnek I millió frt értékű váltónak giróval leendő ellátása felel meg VA-08 provisio mellett: következnék, hogy 2500 forintért a békésmegyei hitelintézetnek folyton egy millió váltókezesség ob- ligójában kellene állani. Nem teszi ön fel azon lehetőséget, hogy egy erősebb j ó váltó bukása, melyért az intézet girójával jótállt, egy huszonnégy óra alatt az egész évi jövedelmet egyszerre légbe röpitheti. Ezt azonban csak úgy en passant mondom el önnek tanulságul, mert a fődolog nem ez, hanem az a másik tényező: a bankfiók, mely a maga részéről ismét majd csak maga fogja meghatározni, hogy a forgatmányi jótállást minő mérvig fogadja el a békésmegyei hitelintézet részéről. És e tekintetben a kapott informá- tiók alapján mondhatom önnek, hogy a forgatmányi jótállás sem mehet túl azon összegen, mely az intézetnek tulajdonképeni vagyoni állagát képezi, t. i. a 70 ezer forinton. Hát még ha a maga nemében unicum gyanánt szereplő azon elvből indulnánk ki, hogy a 70 ezer forint be nem hajtva, biztosítéki feladatának épen úgy, 8 talán még jobban megfelel, mint ha behajtatik, a midőn aztán csak követelésben fennálló alap van, de tényleges alap nincs : mit gondol ön, mi történnék a hitelintézet girójával ellátott s a bankfióknál a mellékhely által telepíttetni szándékolt váltóval más egyéb, mint udvarias bár, de egyszerű elutasítás.

Tisztelt elvellenesem I Én azt hiszem, hogy önnel szemben nem kell azt bizonyítani, hogy a kinek csak 70 ezer forint értékű vagyona van, annak nem lehet józan észszel többet kölcsönözni, mint amennyit vagyona ér, s bogy minden, a 70 ezer forinton túl kölcsönzött ÖBszeg már az ajándék jellegével bir, ba ugyan a pénz- piacz ismerne ily kedélyes ajándékozási hajlamokat; nem kell önnel szemben azt sem bizonyítani, hogy a kinek csak 70 ezer forintja van, az nem kezeskedhetik egy millióért; azt sem kell bizonyítani, hogy az osztrák-magyar nemzeti bank sem fö- sem fiók-igazgatósága nem olyan emberekből áll, kik hivatásuk ellenére 70 ezer írtnyi alapot egy millió értékig menő kezességgel tisztelhessenek meg. Az ily megtisztelés rendszere egyenlő volna a .saját-bukás előkészítésével; pedig hát uram, bukhatik a békésmegyei hitelintézet, bukhatnak a békésmegyei takarékpénztárak,