Békés, 1886 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1886-08-01 / 31. szám
bukhatnak velük együtt a betevők, ha pénzüket helyezhet ön kilátásba a békésmegyei hitelintézet javára még is 10 ezer forintnyi girojövedelmet vagy hiszi ön, hogy akkor az intézőt a 10 ezer oly intézetnél helyezték el, melyeknek alapja be tétekkel aránytalanul túl van terhelve, de államban a hitel főforrásának nemcsak hogy bukni de még csak megrendülni sem lohet, általános ve szély nélkül, mig amazok megrendülése csak rész leges veszély. Ezen alapvető felfogásban rejlenek aztán többnemü intézkedések, melyek közül ön nek csak egyet mondok el, talán tudomással bir rólla, de nem hajlandó levonni belőle a szűk séges consequenliákat. Az egyes pénzintézetek nlapvagyonának te- her-állagát minden hónap végével közölni szokás s a szerint amint egyik vagy másik többé vagy kevésbé van terhelve, állapittatik meg rá nézv a további hitel mérve vagy annak megtagadása az egyes pénzintézetek igazgatása, ha az helyes gondosan.őrködik.a felett hogy alap vagyonána' megfelelő hitelét — mert megjegyzem, hogy a tér holö betéteket némelyik kölcsönzés, hajlandó figyel' men bivfll hagyni, mert rövid lejáratra dolgo zik, — fill se merítse ki egészen, tehát mindig hagy valamit lebegőben, vagy ha azt már kimé ‘ritelte, a kölcsön lejárta előtt esetleges pénzkész létéből törleszt egyik hitelezőjénél, hogy egy má sík hitelezőt, ha épen hitelre szükségé van, visz- szautasitás veszélye nélkül- megkereshessen. A hitel mérvének, a hitel főforrása nevezetesen az osztrák magyar bank részéről tanúsított ezen túl óvatos mérlegelése oka aztán annak, hogy köze |-bbi informatiok szerzése végett az aradi bank fiók igazgatóságánál történt tisztelgésem alkat, mával is 1 millió 700 ezer frtnyi pénzkészletet mutattak nekem meg, mely elhelyezést nem bir találni; ugyanez alkalommal még arról is értesültem, I hogy oly czégek, melyeknek vagyoni ál Inga haladja az egy milliót s terhük alig vau csak nagy nehezen élveznek egyszerre 40—50 uzer írtra menő rövid lejáratú kölcsönt. Még itt azt is jeleznem kell önnek, kérdés: hogy a mellék hely milyen területre lesz engedélyezve ; minő • lesz | hitel mérve, mely a mellék boly számára megszabva lesz} jeleznem kell önnek, hogy haa mellékhely akként engedélyeztetik, hogy területén a békésmegyei hitelintézeten ki vül még más pénzintézetek giro-ját is elfogadhatja, amit nagyon is természetesnek találok, mex'l az által a forgatmánnyi jótállás terhe oszlik meg, mondom mindezek, lényegesen befolyásolhatják az ön hitelintézetének giro-üzleti forgalmát, mert hát anynyi bizonyos, hogy a bauk nem fogja kérdezni, *hogy a hozzá benynjtott váltót forgatmányával ellátott pénzintézet hány °/o'ra dolgozik, ahhoz neki semmi köze, neki csak biztosíték kell s e biztosítékot, mit gondol ön, a on pénzintézet adhatja-e meg jobban, melynek nagyobb tőkéje már hosszas fenállás folytán consolidált erősebb forgalma, nyereség számlája is van, vagy egy csak még keletkező intézet, mely embryonális állapotban van, tőkéje is kisebb s még hozzá nyereség számláról hallani sem akar. Ennélfogva tisztelt elvellenesem! nem tehetek róla, ha ki kell jelentenem: hogy aggályaimat nemcsak el nem oszlatta, hanem ez aggályok épen oly mérvben fenállaDak ma, mint fenállo’tak előbb s ezen a mellék hely mit sem változtatott. Sőt többet mondok nram 1 Nekem is szemembe ötlött egy dolog, a mit ön mond. Azt mondja ugyanis: hogy a bankjegy forgalom 200 millióval leendő kiszélesítésének megengedése utáp, a bejegyzett ezég giroja többé nem kívántatik s hogy a hitelképes fóldmivelő és iparos váltója is honoráltatni fog. Nem reflektálok jelenleg a jegyforgalomnak ugyanazon ércza- lap mellett, esetleg 200 millióval leeudő 'kiszélesítéséből folyó nemzetgazdászati bajokra; pedig bitony mondom érdemes volna komoly reflexiókra, de hát mondja meg ön nekem, hogy ha a bejegyforintos girojövedelemböl folgazdagszik; hogy akar ön tehát meríteni egy többé nem létező forrás ból, mely a bejegyzett ezégekre nézve ez intéz kedéssel azoDnal kiapad. És ha a hitel közvetlen forrásából saját erejével meríthet bármely hitel képes ember, ugyan mondja meg ön nekem, k lesz oly' balgatag többé, hogy a kút helyett vederből merítsen, ha a vedret bérlőnek még zetni kell üzért, hogy szomját elolthassa nálla hitelszomjas ember. Vagy taláu a nem hitelképe lek számára akarja ön féatartani a békésmegyei hitelintézetet. Uram, uram, dr. Szemián Kalmá tisztelt elvellenesoml hát azok után a miket ön elmond, még mindig ragaszkodik a bókésmegye hitelintézet felállításához. Ezen valóban csodál koznom kell. Hiszen igen könynyen megtörténhe tik, hogy hitelintézetestől és takarékpénztárastól gyütt úgy járnia, mint az anya, ki leányát csak petrezselmet árulni vitte a bálba. Tehát uram nemcsak hogy egy óriási lépéssel vagyunk a czél hoz, közelebb amennyiben a czél a békésmegyei hitelintézet felállítása, de épen ön lökte a hitel- ntézetet a czéltól egy óriási lépéssel távolabb mert eléretvéu a czél más utón, a felállítandó hi lintézetuek többé czélja uincs. Már most áztál, gészeii czélja vesztett valamire akarja ön Békésmegye közönségét mégis 70 ezer forinttal megadóztatni. Bámulatos. Végül nehány igénytelen szó, mely személyes természetű I Ön ki azt hiszi, hogy falra festett ördögeim egyikével megbirkózott, engemet a mesterséges kadályok előállításában leleményesnek mond s e bókot egy másik még nagyobb bókkal toldja eg: hogy megbecsüihetleu munkatárs lennék az értetlenségből és önzésből fakadó rosszakaratban rejlő akadályok .elhárításában. Higyje meg ön, hogy én sem öuzésből sem értetlenségből fakadó rosszakaratban mutatkozó akadályt ezen egész érdés körül nem láttam azok részéről kik az vben üdvös czél elérésére iráuyuló eszközök felett táplálnak eltérő nézeteket. Ezzel szemben uram láttam és látom folytonosan pellengére állítva a megyebeli takarékpénztárakat, melyek pedig egy időben, mikor a magán uzsora 20—30 -al embertelenkedett, 10%-ukkal hasznos szol- álatot tettek a nagy közönségnek, mikor a hitelt maguk is 7 és 8%-ra kapták, láttam és látom ma is odadobva őket, mint uzsora-intézeteket a közönség megvetésének, ha ugyan ezen odadobás nem fogja magát előbb vagy utóbb megboszszulni magunkon és mindnyájunkon; láttam és látom folytonosan hangsúlyozva a részvényesek zsaroló telhetetlenségét; láttáin és látom ennélfogva a ntegy 20‘ezerre menő részvény birtokában leket odadobvá azon nemtelen irigységnek, mely magyar nemzeti banktól ie az utolsó önsegélyző szabadon fordítva: bújjon a sutba! vagy egyletig, mind a vállalkozás természetével bir látom még a vállalkozni nem akarókat is adókényszer utján a vállalkozásba belehajtva (való han uram az embernek az egykori hírhedt 500 milliós osztrák önkéntes kényszer kölcsön jut eszébe;) látom a magán hitelt közteherviselés tár gyáva téve; látom ennélfogva a vállalkozás, ma gán hitel és közteherviselés természetéről ural kodó fogalmak zavarát; látom a democratico li beralismus azon sajátos felfogását mely az érdek lődés ébrentartását adókényszerrel akarja meg teremteni, a mikor aztán a mai adórendszer auy nyira megtámadott fiscalis rendszerét kell a de mocratico liberalismus netovábbjának tartanunk hely ftscalitás bennünket már is isten igazába ébren tart; látom az élvezhető bitéi mérve iránti ájékozatlanságot, mely lapáttal dobálja a milliókat jobbra balra, hogy utoljára is a praeteusiok szeré nyebb színvonalára szálljon a kapott informatiok alapján stb. stb. Én azonban még|ezen aberratiókban is csak jó akaratot keresek, ha ön értetlenséget ke rés s megtalálja valahol, nagyon szép leszsz, ha zsebre teszi, legjobban gondját tudja viselni. — Én akadályokat mesterséggel nem tereinthetek azok vagy vannak vagy nincsennek; ha nincsenek csekély erőm nem alkothatja meg őket; ha vannak azok a helyzet és körülményekben rejlenek; a kü lömbség csak az lehet, hogy mig az egyik az kadályokat felismeri a másik még számolni sem hajlandó velük. Azonban ki tesz a köznek helye sebb szolgálatot: váljon az e ki az akadályokra figyelmessé tesz bennünket, vagy az a ki nem törődve az akadályokkal fut az ábrándok után elyek mint a rónák délibábja, aként (oszlanak szét előttünk amint feléjük közeledünk. Dr. Kovács István. zeit ezég giroja nem fog majd kivánfatni, hogy sokszor önbüne folytán sokszor önbünén kívül vagyontalant a föld kerekségén mindenütt eltölti vagyonossal szemben, a mely irigység az adott iszonyok között vagyon és vagyon között nem en válogat; látom ennélfogva azon szerencsétlen dekharezot melyre szükségünk nem voit s mely érdekharez felszitása nélkül egy kissé több tapintattal könnyebben czélt érhettünk volua, mig a felgyújtott érdekharcz mindent praecariussá tehet|; láttam miként keuegette ön ott CsabáD az állam kerekeit socralisiikus olajcseppekkel. Sajnos hogy mindezt megkeliett-érnünk I Azonban uram azt vagyok bátor kérdezni: váljon a támadás-e a rosszakarat mellett erősebben döntő eritérium, agy a kényszerű védekezés, melybe valakit belezaklatunk. Feleljen ön erre és épen .ön feleljen ! A mi a vellicalt értetlenséget illeti: láttam bankalapítási tervezetet bankaiap nélkül; látom a pótadót melyből bankalapot akarunk teremteni s miután a bankalapítás, elkezdve az osztrákMehány igénytelen szó a polémia befejezései!! Finta Ignácz urnák. Ha egy valaki által irt czikknek be vezetéséül azon mondatot választja egy má- k czikkező, hogy barátaimtól ments meg sten, ellenségeimtől majd csak meg védem magamat s ezt az illető joggal vá- ‘aszthatta; ha az ügynek inkább ártó, mint rasználó felszólalás folytán egy kis clo ture-ről beszélünk; ha végre a felszólalás jotubasticus ostor csattanására egy élcz- ’ap genre-képét idézzük; ha a 21 philo- sophusra történt hivatkozást egy kissé ki jarodiázzuk, ha reá mutatunk bizonyos hiú kérkedésre (kérem e szónál ne a székely tájszóllás hiúját tessék érteni, mely alatt Siculiábau ha jól tudom a nállunk eresznek nevezett valamit értik) hát mindaz legfeljebb is csak olyan dolog, a miért csak az haragszik, ki nem birja felfogni azt, hogy az észjárás és bizonyos -ügyben elfoglalt álláspontunk bírálata nem a személy ellen intézett "támadás. Csak az ha ragudhatik, ki nem birja azt felfogni, hogy nem tisztességes fegyverekkel vívott bar- ezot tulajdonítani másoknak, megtorlás nélkül nem lehet, mikor azt az illető bizo nyitani nem tudja. A közügyek körül elfoglalt álláspontunk, ezek alapján szereplésünk, ebből kifolyólag észjárásunk, — épen a közügy természetéből kifolyólag, — nem csak joggal képezheti, de kell is hogy képezze a kritika tárgyát, a me’y kritika mindig a szereplés és észjárás szerint idomul, enyhébb vagy kíméletlenebb s azon ember ki nyilvános szereplését tárgyazó kritikára csak gyermekes feljajdulással válaszol, az kövesse az élet logicájának azon axiómáját: bene vixit qui bene latuit, magyarul gyógyittassa ki magát a 393-ik recept segélyével a mindenáron szereplés viszkete- géből. — A kritika nem ellenszenv; az egy jótékony hideg zuhany, mely minél vastagabb áramban hat, annál gyorsabban és gyökeresebben gyógyít, még ha a beteg toporzékol is egy kicsit alatta, s szidja doctorát. — Hiába, a cura igy hozza magával. Advocem: élet logicája! Hát már szakított ön Mill Stuart logicájával az élet logicája javára. — Hej uram kényes portéka az életnek ezen nagyon rugalmas logicája. — Tudok én lássa ön egy-embert, ki mikor a gyulai polgári iskolához énektanárt választottak, kálvinista ember létére i kálvinista vallásu énekvezér javára, egy vasárnapi napon hírlapi közleményében reclame-ot csinált; ugyanazon kálvinista embert az élet logicája arra tanította, hogy a következő vasárnapi számban több cat- holicus aláírással ellátott czikkében úgy com mentálja előbbi közleményét, hogy a dologban egészen ártatlan másik embert dobott oda a gyanúsításnak. Helyeselte ön az illetővel az élet logicájának ezen sajálos nyilvánulását? Alig hiszem! Azonban az én kritikámnak csakugyan meg van mégis önre nézve idomító hatása. Mertvhát ön, a ki a bankbizott- ság többségének azon végzését elfogadta, íogy a megyei hitelintézet azon alakban és alapon létesittessék, a mint azt a tervezet czélozzu, most már azt mondja: hogy én dr. Kovács István nem tudom, hogy ön Finta Ignácz, azt minő alakban és feltételekben óhajtja: ennélfogva ne törjek ’elette előre pálezát A ki lelke van a gó- yának uram! még meg történhetik hogy táborban leszünk! Annyi bizonyos, íogy most már sem én, sem azok, kikkel szavazott nem tudják hogy mit akar ön.- Vajjon ön tudja-e?1 Oh nagyszerű logicája az életnek! Annak is örülnöm kell, hogy ön tanult tőlem valamit! Mert hát midőn az általam használt vastag ellentmondásra azt mondja: hogy oly műszó nem létezik a logicában, fentebb önmaga vastag kifejezésről beszél. No már uram, ha a kife- ezés lehet vastag, miért ne lehessen az ellentmondás is vastag. Az effélét aztán már nem is Mill Stuárt után bíráljuk el, lanem csak azt mondjuk rá: Hej, logica, logica Lábod ide-amoda. Vagy pedig: Hova mégy te barna kis lány? Megyek a logica után! Egyben önnek igaza van, midőn azt kérdezi: hogy a bankvitába hogy jön bele a pünkösdi czikk ? Hát uram épen úgy, mint 21 philosophus és nem tudom én nány. logicus. Én csak tudni akartam vég- e valabára: hogy a „Békés-Gyulai Híradó“ szerkesztősége mit tart saját lapjáról, mert azt már sejtem, hogy a nagy közönség nem tart róla semmit, különösen azóta, mióta az agyon-vezérczikkezés veszélye fenyegeti. Dr. Kovács István. Hitek. Izenet a Békés-Gyulai Iliradó szerkesztőjének. A „Békés“ legközelebbi számában önhöz intézett azon kérdésemre: hogy a hires pünkösdi czikket irodalmi színvonalon állónak tartja-e, ön egész categories kimondja, bogy a czikket irodalmi színvonalon állónak tartotta ak- or is tartja ma is. — Miután azon állítást én F ■A remetei romok. Irta : ifj. Rákóczy Mihály. Van. ott fenn egy híres vármegye, annak a hires vármegyének van egy nem hires vidéke, az „Avas*. Hegy itt, hegy ott, hegy, magas bérez minden fele, sehol róna, sehol puszta, csak hegy mindenütt, és más semmi egyéb. E völgy katlanban van ió község. Lakosai szegény oláhok, keservesen keresik kenyerüket. A föld sovány, nem terem ; _ d; le gelői dúsak. Hegyeiben tengerkincs, arany, ezüst, kőszén. Fája, dongák alakjában a bécsi piaczokón, és vasúti talpfák alakjában, széles e hazában. De azért az Avast még sem isme rik. Tenger kincs hever használatlanul ott még, és nincs aki kiaknázza. E völgy katlan egyik oldalában vannak a remetei romok. Nem rom már, csak úgy hívják. Hatalmas vár volt valaha, büszkén kérkedett erejével, s ma már — nincs sehol csak helye, a nagy kőszikla, s az ebbe bevájt üregek, s a nép ajakán élő rege, — ez van, ez maradt meg. A forradalom beköszöntött. — Jártak a, bujtogatók minden községbe, izgatták a népet. Az Avasba is lázitottak, de kevés eredménnyel. Az a nép, melynek nincsen igénye, mely megelégszik szegényes életmódjával, az nem csinál forradalmat. Nuku volt a bujtogatók között a legdühösebb, a legvérszomjasabb. Onnan Beszterczéröl került ide. Tompa pisze orra, szétnyult szája, s ravasz apró izgő mozgó szemei, a legrosszabb benyomást tették az emberre. .. Addig beszélt, addig hazudott a fali birájának, a vén Tógyernek, hogy az utoljára is elhitte neki, hogy hát jó is lesz. egy kis magyar vért ontani,, kivált ha ez büntetlenül történik. Volt az öreg Tógyernek egy legény fia a Vaszil. Szép magas barna fiú volt, erős és rettenthetlen. Ezt a fiút szemeltek ki vezérnek. Ez fürössze meg kését legelőbb is magyar vérbe. Szép holdvilágos éj volt, a csillagok ra gyogtak. Az öreg bíró há'za körül tenger nép özönlik. Ki kést, ki kaszát ragadott, | nyugtalanul várják a vezetőket. M-ennek gyilkolni rabolni azokat, kikkel eddig testvéri egyetértésben éltek, Valóságos testvérgyilkosok. Végre kilépettek a biró házából a vezetők. Nuku kiválasztott a legbátrabbak közül százat. — Elég lesz ennyi is. Elég ez annak a csepp magyarságnak, mely Remetén van. A többieket hátra parancsolta, azzal a meghagyással, hogy kövessék kis távolságban őket. A menet megindult. .Borzasztó látvány volt ez. —— Vad mar csona alakok, késekkel, kaszákkal hadonázVa, suttogva, vérbe forgó szemekkel haladnak Remete felé. Elérkeztek Remete alá, a várromhoz közel. Vaszil előlépett. Az egész tömegben ő ; kinek arczán valami kifejezhe’tetlen borongás ült. Csendet parancsolt. A suttogás megszűnt, az emberek figyeltek. ' , . Vaszil beszélni akart, kifejezni őszintén, ami szivét nyomja, — minek raboljunk mi, minek szomjazunk mi ártatlan vért, minek öljük mi meg orozva azokat, kikkel semmi bajunk sem volt; — nem bánta már, ha őt is agyonverik társai; — midőn hirtelen, valami sajátságos nesz hangzott a vársziklát elfödő bozót közt. Olyan valami mélabús hang, valami epedö dal, melyben a m lány kedvesét hívja, hivja epedve, szívszorongva, s ez még sem jő. Olyan tréla’oús dal,1 telve érzéssel, ’igaz szerelemmel, igaz fájdalommal. Olyan búcsudalfél“, melyben a kedvesétől s az élettől búcsúzik a lány. A tömeg megdöbbenve figyelt. Az a dal, — egy egyszerű lányka érzéssel telt dala, — megdöbbenti e vad marezona alakokat. Le voltak bilincselve, megdermedve e hangok által. Oly félelem vett erőt a babonás tömegen, hogy futni készült, gondolva, hogy a „fate • padure“ — halált s veszedelmet jósló alakja — jelent meg előttök, de Nuku csakhamar észrevette a hatást s mérgesen felkiáltott : — Bolondok 1 Csak egy lány az. Előre, menjünk! — Csak egy lány? Nem tudod te aztl A fate padure az. Látszik, hogy nem vagy ide való. Mi nem megyünk. Nem vagyunk bolondok. Hogy meghaljunk? — hangzott a tömegbe összevissza. (Vége köv.)
