Békés, 1886 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1886-01-24 / 4. szám

4-ik szám Gyula, 1886. január 24-én V. évfolyam — Szerkesztőség: Újváros, 1301. sz. a. házban, hova a lap szellemi részét illető közlemények külden­dők. Kéziratok nem adatnak vissza. Előfizetési díj: Egész évre ..........| írt — kr. Fé lévre ..............2 „ 5° » Év negyedre .. .. 1 „ 25 „ Egyes szám ára 10 Társadalmi és közgazdászaid hetilap. MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. Kiadja: Gyula városa értelmiségéből alakult társaság. Felelős, szerkesztő: Oláh Ctyörgy, munkatárs: Bodoky Zoltán. f—:— Kiadó hivatal: Főtér, Prág-féle ház, Dobay János könyvárus üzlete, hova a hirdetések és nyílt­téri közlemények küldendők. Hirdetések szabott áron fogadtatnak el Gyulán a kiadó hivatalban. Nyilttér tora 10 kr. Hirdetések felvétetnek: Budapesten: Goldberger A. V. Dorottya utcza 6. sz. a.; Haasenstein és Vogler (Jaulus Gyula) Dorottya utcza 11 sz. a.; Lang l/ipót Dorottya utcza 8. sz. a.; — Bécsben: Oppelik A., Schalek Henrik, Moose Rudolf és Dukes M. hirdetési irodáiban, a szokott előnyős árakon Törvényhatósági és község közélet. Uj földhitelintézet. Kétségtelenül megyénk közönségét is érdekelni fogja azon nagyszabású pénz­ügyi művelet, melyet a tiszavölgyi ár- mentesitő- és vizszabályozó társulat 25 milliós kölcsönének konverzióját illetőleg tervbe vett. A társulat, a napokban tartott ülé­sén foglalkozott e kérdéssel. Károlyi Sándor gróf a társulat alelnöke kifejté, hogy mily szempontok indokolják a 25 milliónyi kölcsön konverzióját, mely köl­csön a mellett, hogy drága a mai viszo­nyok közt nem ad módot arra, hogy az egyének tartozásukat a lejárat előtt is visszafizethessék s hangsulyozá, hogy mennyire fontos a 25 millión túl mutat­kozó pénzszükségletet is biztositani. A köz­gyűlés e részben különben is utasítást adott a központi bizottságnak, szükséges tehát, hogy az lépéseit mielőbb megkezdje. Erre a legalkalmasabb idő elérkezett, mert a pénz olcsónak mondható s külön­böző pénzcsoportok már előre is érdek­lődnek a kibocsájtandó záloglevelek átvé­tele iránt. A gróf egy oly intézetet kontemp- lál, mint a magyar földhitelintézet. Ez intézet alapitói magok a társulatok lenné­nek, természetesen az állam aegise alatt. Az intézetnek felügyelő-bizottsága szintén az érdekeltség kifolyása lenne ; a kibo­csájtandó záloglevelek alapját pedig az ártér képezné, melynek telekkönyvi ki­tüntetése már a legközelebbi jövő teen­dője lesz. Szükségesnek mutatkozott tehát, hogy most már haladék nélkül megalakit- tassók egy ad-hoc bizottság, mely magát a pénzügyminiszterrel érintkezésbe tegye s a tiszai érdekeltség által minden nyerészkedés kizárása mel­lett felállítani szándékolt hitelintézet tervezetét kidolgozza, s mely működésének eredményéről a köz­ponti bizottságnak jelentést tegyen. Az alelnök előterjesztése után And- rássy Gyula gróf elnök emelt szót, s bár a részleteknek ezúttal való megvitatását időelőttinek tartá : az indítványozott bi­zottság kiküldetését ő is helyeselte s ki­fejtette, hogy a Tisza völgyén a munká­latok stádiuma után a fizetés stádiuma következett be; oda kell tehát, törekedni, hogy a fizetés minél könnyebben s minél olcsóbban legyen eszközölhető, s ez a központi bizottság feladata. A 7 forintos búzaárakat — úgymond — némileg el­lensúlyozni csupán a kamatláb alacsony- ságának okszerű felhasználásával lehet; ezért a jelen perez, egy ilyen akczióra kiválóan alkalmas. Ha sikerül az ártérre, mint hitelalapra zálogleveleket kibocsá­tani, ez momentán egyes pénzintézetekre ’ 'Uemetlen lehet, de átalában a közhiteit csak emelni fogja s végelemzésben, a többi zálogleveleket kibocsátó intézetnek is ja­O J vára 8zolgáland. Az ártér a záloglevelek biztos alapjának tekinthető egyrészről azért, mert a kölcsön részleteinek behaj­tását az állam eszközli, de másrészről azért is, mert a maximalis megterhel tetés- ről hozott törvény a koczkázatot kizárja. Ezért a czélba vett. intézetnek helyzete pedig sokkal kedvezőbb lenne, mint bár­mely talajjavitási vállalatnak. — Fődolog valóban az, hogy minden nyerészkedés ab ovo ki legyen zárva, s az e végett szükséges hitelintézetet az érdekeltség maga állítsa fel, Örömmel üdvözöljük mi is a tisza­völgyi társulat nemes törekvését. Azon óriási terhek, melyeket az ártéri birtoko­saink fedezni kénytelenek, a czélbavett hitelintézet felállítása által kétségkívül sokkal inkább elviselhetőbbé lesznek, de mindenesetre előnyösen fog az hatni köz- gazdászatunk fejlődésére is. Takarékpénztárak reformja. A magyországi hitelintézetek országos egye­sülete megkezdte működését, a takarékpénztárak reformjának rég megoldásra váró kérdésében. Az eredmény, melyet a pénzintézetek or­szágos egyesületének, mintegy első fellépése tüntet elő, fontos és nagy horderejű különösen a vidéki pénzintézetekre nézve. Az egyesület választmánya Dr. Matlekovics Sándor elnöklete alatt az ország legkiválóbb pénzügyi erőinek részvétele mellett tartotta meg első ülését; s beható tanácskozás után hozott ha­tározata abban kulminál, hogy törvény hoz á- silag kell rendezni a takarék- pénztári ügyet; ha a reformot magok az intézetek nem kezdeményezik, a törvényhozási intézkedés behozatala előtt és tekintve azt a kö­rülményt, hogy a vidéki bankintézetek és ta karékpénztárak szervezete között alig van különb­ség, magától érthető, hogy az alkotandó törvény intézkedései a bankintézetekre és szövetkezetekre is ki lennének térj esztendők. Szükségét érzi és sürgeti, a nagy közönség a takarékpénztárak s átalában a pénzintézetek reformálását. És ilyenre tényleg szükség is van. Megoldásra vár, a mérlegkészítés szabályozása, az igazgatók hitelének kérdése a visszleszámitolás- ban lévő váltók kitüntetése a mérlegekre ; s áta­lában szükséges a hitel ügyek körül más köz­szellemet teremteni, mert mig a közönség sőt az intézetek maguk is az osztalék magasságát tart­ják az egyes intézetek reális voltának kritériu­mául, addig az intézetek úgy szójva az uzsorás­kodásra egyenesen kényszerittetnek. A folyamszabályozás köréből. A Berettyó ivánfenéki mező-tur-raesterszál- lási vizszabályozó és ármentesitő társulat — mi­után a nagyméltóságu m. kir. közmunka- és köz­lekedési miniszter ur az 1884. év XIV. t. ez. 2-ik § a értelmében — a társulat kebelzetóbe tartozó bárom öltözet eddigi szervezetük meg­szüntetésével, az újjá szervezkedést elrendelte — szervezkedési közgyűlését t. 1866. év január 17-én tartotta meg Nagyváradon — pedig még ez ideig a társulatnál soha sem tapasztalt érdekeltség mellett — a társulati tagok 155,000 hold árterü­lettel voltak képviselve. Társulati elnöké megválasztatott 103.000 hold utáni szavazattal Nadányi Miklós biharmegyei puszta-kovácsi földbirtokos és országgyűlési kép­viselő, társulati alelnöké 122.000 hold utáni szava­zattal Keller Imre a gyomai uradalmak ügyvédje. Választmányi tagokul : Berettyó öblözethől.. Ritoók Zsigmond, Papp József, Barabás János Kakas Kálmán, Móricz Pál, Horthy István, Pap Mór, Pólya Béla, Pethe Gábor, Rádl Ödön. Az ivánfenéki öblözetből: Krucsio József, Karsai Lajos, Hegedűs Mihály, Szilágyi Antal, Nagy L. Imre. A m.-túr-mesterszállási öblözetből Nagy Géza, Mészáros Sándor, Bolváry Antal, Mészáros Endre, Ernszt Gyula. Számvizsgálók : Lunyeszky Sándor, Jakucs Gábor, Vidovszky Ferencz. Ezen társulat szervezkedés^« működése azért érdekel bennünket — mert a Berettyó mindkét partjain és Körösök jobb partjain nagy kiterje­désű békésmegyei árterek vannak a társulatba bekebelezve — és ha a társulat jövőbeni műkö­dését figyelemmel kisérjük, s erről lapunkban közleményeket hozunk, azt hisszük, hogy az ár­tér érdekeltek érdekeiben hasznos szolgálatot teendőnk. Katonai szellem a vasútnál. A magyar államvasutaknál a közmunka és közlekedési miniszter a szolgálati fegyelem hely­reállítása végett rendelkezéseket tett. A fegye­lem hiányára vezethetők vissza — jelzi leiratá­ban — tulnyomólag azon visszásságok és kedve­zőtlen eredmények, melyek az eddigi szervezet megváltoztatását tették szükségessé. Különösen az utazók életbiztonsága g az intézeti s úgyszin­tén az idegen vagyon épsége, hogy az ezeket ve­szélyeztető szolgálati vétségék legszigorúbb fe­gyelmi büntetéssel — elbocsájtással toroltassanak meg. A sajtó közreműködésének igénybe vétele s ez utón a közönség feivilágositása a parlamen­táris kormány egyik fontos segédeszköze; erre azonban a hivatalnoki karból csak a külön fel­hatalmazottak vannak jogositva. Hivatalos titkok elárulása azonban s oly hírlapi informatio és le­velezések, melyek az intézet s a kormány tekin­télyét csorbitani alkalmasak, a legsúlyosabb szol­gálati vétséget állapítják meg, s mint ilyenek, kivétel nélkül elbocsájtással fenyitendök. To­vábbá : úgy a hivatalokban, mint az állomási- és vonatszolgálat körül az állam hivatalos nyelvének használatára szigorú rend fordítandó. A személy­zet minősítettsége e szempontból döntöleg mér­legelendő. Az igazgatóságnak különösen a ke­reskedelmi szakban az idegen nyelveknek haszná­latáról akkor, a midőn az elkerüihetlenül nem szükséges, tartózkodnia kell. A honvédelmi miniszter a honvédlovás- ságnál mozgósítás esetén rendszeresített élelme­zési tiszti helyek betöltése czéljából egy, feb­ruár havában összeállítandó és 35 napig tartó élelmezési tiszti tanfolyam felállítását rendelte el. Hallgatókul 24 önként jelentkezett szab. állo­mányú gyalogsági hadnagy van berendelve, kik­nek ezen tanfolyamba való idejük az őszi gya­korlat rovására lesz betudva. A rendezett tanácsú városok kapitányai­nak a fővárosban tartott értekezlete kimondta, hogy felír a kormányhoz és országgyűléshez, hogy a köztörvényhatóságok rendezéséről szóló törvényjavaslat 54. §-ának az önálló törvény- hatóságu városok rendőrkapitányaira vonatkozó intézkedése, a rendezett tanácsú városok rendőr­kapitányaira is terjesztessék ki. A belügyminiszter órdokes rendeletet adott ki, melyben a megyék figyelmét felhívja a külföldi sorsjegyek árulására, a rendelet eltiltja úgy a külföldi sorsjegyek árulását mint vevését, s különösen szigorú büntetessél sújtja azon lap­kiadókat, kik lapjaikban külföldi sorsjegyekre vo­natkozó hirdetményt tes nek közzé A belügyminiszter 59.—1886. számú le­iratával jelentéstételre hivta fel a vármegyét arra nézve, hogy az 1884-ik évi képviselőválasz­tások alkalmával Gyomán, Orosházán és Szarva­son a választásokra katonaság kirendeléséré kik szolgáltattak okot s kik kötelezendők a költség- megtérítésre. A megye még nem határozott ez ügyben, de miután a katonaság kirendelése csu­pán közbiztonság megóvása czéljából történt anélkül, hogy erre különös ok adatott volna, a költség viselése alkalmasint a belügyi tárczára marad. A honvédelmi miniszter mint minden évben, igy az idén is elrendelte a katonai férő helyekről szóló kimutatás felterjesztését. Országos -vásári tu.d.ósitás, Gyula, 1886 január 23. Pálnapi országos vásárunk f. hó 20-án szokás sze­rint a sertésvásárral vette kezdetét, nagy — és igen szép minőségű felhajtás mellett. Az eladásra kiállított szám körülbelül 50 ezerre tehető. Nagyobb falkákat hajtottak: gróf Wenckheim Frigyes, Tisza Kálmán, gróf Wenckheim Antal örökösei, gróf Almásy Kálmán, okányi Schwarz stb. — Vevők nagyszámban s mind a mellett a kitűnőnek je­lezhető minőség mellett csökkent árakon keltek, minek oka különösen a kellemetlen hideg esőzésben keresendő. Vasúton: Győr, Vácz, Kőbánya, Kecskemét, Szeged, Czeg- léd, Szabadkára, Alsó- és Felső- Ausztriába mintegy 25 ezerre tehető mennyiség szállíttatott. Az árak kővetkező- en jegyezhetők : minőség szerint 1 évesek 32—36 frtig; 1 ‘/j—2 évesek 38—55 frtig; gyengébb sertések 22—26 Irt; kilószámra vétel 32 kr. — A marha vásár középszámn felhajtás mellett lanyha forgalmat tüntetett fel. Az árak következően jegyezhetők : l1/,—2 éves tinók 56—64 frtig, nagyobbak 120—150 frtig, hizlaldóknak vásárolt ökrök: 320—360 frt páronként.. — Juh egyátalában nem volt, a ló-vásár is csekély, hitvány minőség mellett. A bel-vá- sár sikerültére, a nedves, sáros időjárás miatt egyátalá­ban kilátás nincs. Pályamű bírálat. A békésmegyei gazdasági egylet által a „nyári istálózás leghelyesebb módja.“ felett 1884. decz. 31-én záridővel hirdetett irodalmi pályá­zatra beérkezett müvek felett. Ezen, már ötöd Ízben és ez alkalommal a siker érdekében rendkívül magasra emelt (100 arany) díjjal megtartott pályázat most sem nyúj­tott kielégítő eredményt. Mindaz öt alkalommal sikertelenül pályázottak tévedéseit 3 osztályba lehet sorozni: egyik része nem tartotta magát szorosan a kitűzött speczialis kérdéshez, hanem általánosságokba elkalandozott, a másik része igen silány munkát irt, a harmadika kitűnő mun­kát nyújtott ugyan be, de ez magas, tudományos nyelven és nem népszerűén volt Írva, tehát nem volt a nép kezébe való, amelybe a hirdetés szerint szánva volt. A legutóbbi pályázatnak bírálata külömben szóról-szóra a következő: „Az ez évi pályázatnak eredménye, nem csupán a beérkezett müvek számát, hanem kivált azok egynémelyikének tartalmát is tekintve, mindenesetre örvendetesnek mondható. Vau ezek közt használható s dicséretet érdemlő munka is, amely némi módosítással megüthetné a mértéket. Minthogy azonban az egylet nem a viszonylago­san legjobbat, hanem a téljesen kifogástalan jót szándékozik díjazni, kinyomatni s a nép közt ter­jeszteni : ezért a kitűzött dijat nem Ítéljük oda, a bírálat alá vett 11 pályamunka egyikének sem. Az egyes müvekre rövid megjegyzéseink a következők: 1. „A nyári istállózás kis gazdák használa­tára stb.“ czimü s „Csak a kezdet nehéz“ jeligé­vel ellátott pályamunka minden tekintetben ki­magaslik a többi közül. Egyhangúlag az első helyre tettük; dicsérettel kiemeljük. A dijat még is nem véljük kiadbatonak. 2. Az „állattartás és szem termelés“ czimü, „Javíthatunk helyzetünkön stb.“ jeligéjű munka Írója hatalmasan érvel a bevezetésben ; felkölti

Next

/
Oldalképek
Tartalom