Békés, 1886 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1886-06-06 / 23. szám

fogságöt kiállotta, s midőn visszavitték az év leteltével századához, teljesített is híven minden katonai szolgálatot, csak épen a fegyver iránt matatta ki újra megátalkodott ellenszenvét, s a fegyverrel való minden gyakorlatot újból megta­gadta. Makacsságán megtört előbbi vallása lel­készének kérő szava, nem téritette el vallási meggyőződésétől a biblia azon helyeinek, me lyekből a fegyvertől való tartózkodás kötelezett­ségét következtetik a nazarenusok, a lelkész által másképen való értelmezése, nem hatott rá ősz szüleinek kérelme s a tudat, hogy gyer­mekét újabb elzáratása esetére hosszabb árva­ságnak teszi ki.' Újra a katonai törvényszék elé kellett szegény fanatikust állítani, s a hadbíróság f. óv már ez tus 29-éu súlyosbításokkal összekötött két évi börtönre ítélte. Lipták, mint martir ment a börtönbe. E jobb ügyhöz méltó erős akarat- elhatározás arra birta az I. kerületi honvéd- - parancsnokságot, hogy megkeresse a megye alispánját, miszerint a megyebeli nazarenusok között oda hatni igyekezzék, hogy vallásuk fegy­verviselési tilalmától elálljanak, s esetleg ezen törvényesen el nem ismert, s az állam iránti kö­telmekkel ellenkezésbe jövő vallás terjedésének gátat vessen. Névváltoztatás. Hungerleider József csabai illetőségű műegyetemi hallgató, kérelmezte nevé­nek „Hajnalira leendő átváltoztatását. A magyar nyelv tófiítása. A szarvasi evangelikuj elemi iskolákban most folynak az évi zárvizsgák s mint bennünket értesítenek, a tót ajkú gyermekek meglepő előhaladást tettek a magyar nyelv elsajátításában s öröm hallani a szép sikerű tanítás eredményét. Kard-párbaj. F. J. és G. N. honvéd­hadnagyok között kard-párbaj volt a várkertben, melyben G. karján sérült meg, a seb nem ve szélyes, a párbaj oka, mint hírlik, szóváltásból eredő összekoczcczanás volt. Névváltoztatás. Varga Mihály csabai lakos vezetéknevének „Filipinyi‘-re leendő átváltozta­tásáért folyamodott.' Az önkénytes tűzoltó-egylet alakítása érdekében a múlt hó 30-ág összehívott értekezlet nagyszámú érdeklődők jelenlétében tartatott még vasárnap a városháza termében. — Az ülésen Ferentzy Alajos ideigl. elnök elnökölt, e az alap­szabályok vitattak meg. A vitában élénk részt vettek az elnökön kivül Dobay János polgár­mester, Terényi Lajos szolgabiró, Szánthó Alajos járásbiró, Göndöcs Benedek országgyűlési kép­viselő, Keller Imre ügyvéd stb. stb. Mely fel­szólalások után az alapszabályok nagyrészt vál­tozatlanul elfogadtattak 1 a belügyminisztérium­hoz megerősítés végett leendő felterjesztésök el­rendeltetett. Annak idején egész terjedelemben fogjak az alapszabályokat közölni s lapunk ol­vasó közönségét az egylet végleges megalakuló sáról, s működéséről időnként értesíteni kötelessé­günknek tartjuk. Gondatlan anya. AIbné nagyoláhvárosi lakosnő átszaladván a szomszédba egy kis tracsra, bölcsőben fekvő fél éves csecsemőjét őrizetlenül hagyta s a nyitva feledett ajtón egy, e háznál lévő malacz bemenvén, a szegény gyermek egyik lábát és kezét lerágta, mi miatt a beállott nagy vérvesztés következtében a gyermek elhalt. Halálos végű baleset. Pócs István haj­csár egy csapat szarvasmarhát hajtott a gyulai vásárra, s midőn a remetei hídnál a Körösön át akarta hajtani a marhákat, a mint a vizbe lé­pett, a viz ellepte s nem tudván úszni, a habok­ban lelte halálát. A mentésére siető balászok és hajtsár társai már csak a holt testet fogták ki s szállították be Gyulára az ^Erzsébet“- ápoldába. Vásári látványosságokban nincs hiányos­ság, a kőhidon túli téren van panorama; és van állatsereglet a vásáros publikum gyönyörködteté­sére, a kik ha jól eladták az ökröt, szamarat, egy kis lelki gyönyörűséget is óhajtanak maguk mnlattatására az állatseregletben naponta kétszer tartatik nagy előadás s van benne mindenfajta állatból, a mit csak Noé apánk a bárkájába vitt talán még több is. Tűz. Szombaton, múlt hó 29-én éjjel 11 óra után tűzi lárma verte fel a lakosokat, a tű; Rozsos Györgynek az újvároson, a hajósok hidjr közelében fekvő házában ütütt ki, azonban min den nagyobb kár nélkül szerencsésen eloltatott, A tűzoltók elég gyorsan jelentek meg a helyszí­nén, de hál’ Istennek, ezúttal nem volt alkal­muk ügyességöket. bebizonyítani. A tűz oka álli tólag gyújtogatás volt, mit kideríteni a megin­dított vizsgálat feladata leend. A majális, melyet e hó 26-án tart a fia­talság a vártkertben, most már nem ütközik semmi akadályba az időjárás kivételével, miután a jótékony ctélu nyári mulatságra Almássy Kál­mán grófné ő nagyméltósága a várkertet kész­séggel átengedte. A mulatságra a következő szö­vegű meghívók lettek szétküldve : Meghívás. A b.-gyulai községi ismétlő-iskola és az államilag segélyezett alsó fokú ipaviskola tantestületével egyesült gyulai fiatalság f. 1886-ik évi junius 26-án, (kedvezőtlen idő esetén junius 28-án), t gyulai várkert Körösön túl levő részében zárt­körű nyári tánczmgalmat rendez. — Pivár János Vé"h Gábor, pénztárnokok. Fiuta Iguácz, rend, biz. elnök. Sztarill Lajos, rend. biz. jegyző. Domonkos János, Kovalszky József, ellenőrök. — Belépji-dij : személyjegy 1 frt. Családjegy 2 frt. Felülfizetések köszönettel vétetnek s hirlapilag nyugtáztatnak. Kezdete pont 8 órakor. A gyulai polgári iskolában mely állami segélyben is részesül e hó folyamán tartattnak meg a vizsgák és pedig az I. osztály 25-ón d. e. 8—12, a második d. u. 3—6, a harmadik 26-án H e. 8—12-ig, a negyedik osztály d. u. 3—6-ig fog rigorosálni. A rajz, szépírás- és testgyakor­latból a vizsga valamint a jutalmak kiosztása és a tanév ünnepélyes berekesztése e hó 28 án dél­után fog megtörténni. öngyilkosság. Hő gye Mihályné 19 éves asszony Békésen gyufa oldatot ivott s mint leve­lezőnk Írja, néhány órai szenvedés után elbnnyt. Az öngyilkosság oka hir szerint, a férj durva bánásmódjában kereshető. Kinevezés. Dr. Ne kul a Gyula urat az aradi közjegyzői kamra, Védel Károly b.-gyulai közjegyző mellé közjegyzői helyettessé kinevezte. Előléptetés. Balog János törvényszéki Il-od osztályú iroda tiszt I. osztályú iroda tisztté léptettetett elő az igazságügy miniszter által. Eljegyzés. R u s z Gyula mezőhegyesi gaz­datiszt Szarvason eljegyezte P a á 1 Izabella kis­asszonyt, özv. P a á 1 Józsefné bájos és kedves leányát. Színészet Csabán. Mint csabai levelezőnk írja: Jáni János, 'Erszényes István és Hevesi József társulati színigazgatók képviseletében, Borsodi Vilmos titkár Csabán járt bérletek gyűj­tése végett, de az annyira nem vezetett ered­ményre, hogy a társulat felhagyott azon szándé­kával, hogy Csabára menjen. Halálozás. Reinhardt József ezukrász édes anyja szül. Emhő Anna asszony hosszas betegség után e hó 2-án elhunyt, temetése folyó hó 3-án nagy részvét mellett ment végbe, a család a kö­vetkező gyászjelentést adta ki; Reinhardt József és neje : Kontur Róza maguk, mint testvérei: Reinhardt Ferencz, neje: N. Krezáncz, Reinhardt Mária, férje; Cerner Jakab, Reinhardt Gyulai Antal, elhunyt Reinhardt Róza, férje: Dékán Mihály és Reinhardt Karolin, férje: Ulmandinger János, az elhunyt testvére: Emhő Margarétha, számos nnokák, dédunokák ég rokonok nevében fájó szívvel tudatja a szeretett gyermek, a leg­jobb anya, nagyanyja, szépanya, testvér és rokoD özv. Reinhardt Jánosné, szül. Emhő Annának folyó hó 2-án reggel 4 órakor élete 84-ik évében a halotti szentségek felvétele után, végelgyengülés következtében történt gyászos elhunytat. A drága halott hült tetemei folyó hó 3-án délután 5 órakor fognak a helybeli németvárosi sirkert- ben örök nyugalomra tétetni. Az engesztelő szent­mise áldozat pedig folyó hó 4-én reggeli 7 óra­kor fog a helybeli rom. kath. nagytemplomban a Mindenhatónak bemutattatni. B.-Gyula, 1886. junius 2-án. Áldás és béke lengjen hamvai feletti A gyújtogatás ismét lábra kezd kapni váro- sunkban, e hó elsején két helyen is, az oláh vá­roson és újvároson kísértették meg a gyújtoga­tást, de szerencsére a tüzet ideje korán észrevet­ték s baj nélkül eloltották. Öntözés és időjárás. Az öntözés melyről múlt számunkban tettünk említést, csakugyan megkezdődött a városház és megyeház utczákon, de biz az csak ólyan finom húsvéti locsolódásnak válik be 8 aligha lett volna elég a rémBéges por leverésére, ha a válalkozónak segítségére nem jön csütörtök éjjel és péntek délután egy áldásos eBŐ, miből több sem ártott volna, de arra elég volt, hogy a locsolással teljesen meglegyünk elégedve.' Áthelyezés. Marschallkó László honvéd-századost Debreczenbe helyezték át. Egyike volt a legkedveltebb tiszteknek s őszintén sajnáljuk .eltávozását. Felülvizsgálat. Az Élőviz-csatorna alsó- ■ torkolatán Békésen épült vas zsilipet, melyet az alBÓ-fehér-körösi öblöset házilag építtetett a héten vizsgálta felül Gallacz János főmérnök, a gyulai ' m. kir. folyammérnök hivatal főnöke. Uj fényképészeti műtermet nyitottak a Vörös testvérek Licska bútor kereskedő házában. A fényképészek Csabáról jöttek | ott jó hírüket hagyták maguk után. — Halálozás. Folyó hó 4*én hunyt el B.-Gyulán, Naschitz Márkusz kereskedő segéd. Naschitz Simon polgártársunk fia, 28 éves korá­ban. — a korán elhunytnak legyen könynyü a föld! Az „Anker.“ A legutolsó évi zárlat szerint a halálesetre nyereménnyel biztosítottak az évi dij 25°/0'kát kapják osztalékképen. Az 1885-ik évben lejárt gyermek-biztosításokra (E. táblázat) 37.2°/0 nyéreméoyosztalék esik 3 igy minden biz­tosított 1000 frt helyett nyereménnyel együtt 1372 frt fizettetett, Folyó év április hóban 607 bévallás 1.627,901 frt összeggel lett benyújtva. Kiállítta­tott 648 szerződés 1.692,306 frt tőkéről. 1886. január l -tői benyujtatott 2830 bevallás 7.540,621 frt összeggel, s kiállíttatott 2699 szerződés 7.046,350 frt tőkéről. A biztosítási állomány 1884. végével 73914 szerződésben 139.264,818 frt volt. Fennállása óta a társaság lejárt biztosítások után 40 millió frtot fizetett. Díjtáblázatok s felvilágosítások a magyar- országi vozórügynökségnél Budapest, V., Gizella- tlr 6. szám alatt nyerhetők. Országos vásári tudósítás. B.-Gyula, 1886. junius 5. Az idei, szokatlanul későn eső, tavaszi or­szágos vásár, folyó hó 2-án a sertés vásár­ral vette kezdetét. A felhajtott sertések száma, a múlt évekhez képest, sokkul csekélyebb volt, amennyiben az legfeljebb 16 ezerre tehető s ép ez lehetett oka annak is, hogy a felhajtott ser­tések mind magasabb áron és gyorsan keltek el; az eladott és vasúton elszállított sertések Bzáma a 12 ezeret meghaladja. Az árak következően jegyezhetők : két éves sertések párja 52—60 frt, másfélévesek párja 35—45 frt, egy évesek párja 24—30 frt, . kisebb Bzedett sertések párja 16—28 frt. A marha vásár, élénk felhajtás mellett, nyomott árakat eredményezett, mert kevés vá­sárló lévén, ezek igyekeztek minél alacsonyabb árakat adni, és mert a hajtott áru igen szép volt, az eladók, az árakból nem engedvén, jószá­gukat nem adták el, hanem jobb árak reményé­ben több falka Budapestre szállíttatott fel a tu­lajdonosok által. Az árak következően jegyezhe­tők: hizlalásra alkalmas kitűnő minőségű ökör párja 350—380 frt, tinók: 120—140 frt, tehén: 70—120 írtig. Birka, csekély mennyiségben kereslet nélkül, páronként 9—10 frton kelt el. A lóvásár csak folyó hó 5-én kezdőd­vén, úgy mennyiség, mint minőségre nagyobb for­galmúnak Ígérkezik; mert a folyó hó 3-án és 4-én váltakozott pásztás esők sikerült termést helyeznek kilátásba, minélfogva az iparosok bel- vásárja is biztatónak mutatkozik. SzirLlb-áz. A „Thalia szövetkszet“ megérkezett váro­sunkba s most már csak itt kellene egy színház­ba járó szövetkezetét alakítani. A „Koronádban zajos élet van, de csak az udvaron, a két elő­adás, melyet eddig láttunk csekély számú közön­ség előtt folyt le, pedig a társulat igazán meg­érdemli a pártfogást. Eddig egy népszínműben és egy operetteben volt alkalmunk látni a színé­szeket, de az előadott népszínmű drámai tárgyá­nál s helyzeteinél fogva módot nyújt biztos kö­vetkeztetést vonni a társulat drámai erejére is s nem hizelgünk a társulatnak, ha azt mondjuk, hogy kedvező következtetést. Még ezen két előadás alatt természetesen nem láthattuk a társulat minden tagját megfelelő szerepkörben, de a kiket láttunk, azok a maga­sabb igényeket is kielégítik. De lássuk egyenként az előadásokat, igy legkönyebben ismerkedhetünk meg a társulat egyes tagjaival. E hó 3-án tartották az első előadást, sziure került „Felbő Klári“ Rátkay Lászlónak 100 arany pályadijjal jutalmazott 3 felvonásos eredeti nép­színműve, mely a fővárosban nagy feltűnést kel­tett 8 nálunk ez alkalommal először adatott s mindenesetre a társulat jó Ízlése mellett bizonyít hogy a megnyitó előadásra ezt a darabot válasz­totta. A darab szövegét és;, kritikáját olvasóink a fővárosi lapokból már úgy is ismervén, nem tartjuk szükségesnek azt ismételni, a kritikai bonczolást lapunk szűk tere úgy sem engedvén meg. A czimszerepet Hatvaniné Cs. A. asszony énekelte igen csídos hanggal, ügyesen játszott, habár mint a másnapi előadásból kitűnt, szerep­körét inkább az operetté képezi; a másik fő- személy, Fáty Ferkét, Kiss Pista reprezentálta, a ki már ismerős a gyulai közönség előtt nagyon kellemes, erős hangja van s igen szépen énekel s jól játszik mindenesetre kiváló tagja a társu­latnak ; igen csinos színpadi jelenség Laczkó Aranka Uiasszony, kis szerepét ügyesen játszotta, ítéletet felőle természetesen csak akkor mond­hatunk, ha nagyobb szerepben fogjuk látni, ki­vált még a férfiak közzül Ditrói értelmes játé kával, ki szerepét átérzi s feltüntette előttünk Aba András egyéniségét s jellemét, úgy, a hogy azt a szerző képzelhetto. Az est sikerét előmozdították még Bogár­diné, Sziuai és különösen Törökné. ki Viola Évát játszotta. A csekély számban megjelent közönség kellemes estét töltött a színházban. Másnap 4-én Millöcker rendkívül kellemes zenéjü operettje „Gasparone“ adatott, az orosz­lánrész az est sikeréből minden bizonynyal Kissné­Honti Mari asszonyt illeti, ki Sora szerepében úgy játékával, mint énekével elragadta a közön­séget. s az sietett is elismerését tapsokban róni le, többször hívták ki nyílt jelenetben s a Ta­rantellát meg is ujrázták, s Kissnének fülbe má­szó kedves hangja s ügyes játéka meg is érde­melte a tapsokat. Méltó társa volt Hatvaniné Santa Croce grófné szerepében, Erminio grófot Kiss Pista játszotta helyes felfogással, hogy szépen énekelt, azt mondanunk is felesleges. Nagyon jó Volt Breznay a podesta szerepében, különösen a harmadik felvonásban. Nagy tetszést aratott még Hunfí a korcsmáros szerepében, kinek az operette egyik zeneileg leg­szebb részét, a walzert, meg is kellett ismételni. A többi szereplők is mind megállták helyöket, a karok szabatosan működtek s a ze-nekar is jő. S a mi talán a legfőbb érdem, mind a két előadás kerek és összevágó volt. — És most egy műkedvellőröl is meg kell emlékeznünk, a ki a vendéglős szívességéből működik közre minden előadásban s ez egy kalitkába zárt szárnyas ál­lat, mely fogságának unalmát azzal enyhíti, hogy minden tekintet nélkül, a darabok víg, szomorú, megható vagy tréfás jeleneteire, bele pity-palatyol, sans géné az előadásba, akár csak a papagáj a Sabin-nők elrablásában, mi tudjuk méltányolni a rabmadár szenvedéseinek ilyetén módon való ön- enyhítését, hát azt még mennyire méltányolnánk, ba a vendéglős ur eltávolitaná a madarát, ha nem is örökre, s csak igy néha-néha léptetné fel. Ezután a kis kitérés után visszatérve az elő­adásokra, tegnap szombaton az „Arany embert“ játszották, ma pedig a „Csókon szerzett vőlegényt“ játszák, mely előadásokról csak jövő számunkban referálhatunk. A jövő héten fog színre kerülni a „Fekete gyémántok“ is, s már ezekből is kilátszik, bogy a társulat kellő ízléssel választja meg az előa­dandó darabokat, s annyit bátran mondhatunk, hogy a pártfogást méltán megérdemli s felhívjuk városunk műpártoló közönségét, hogy ha áldo­zatába kerül is, hozza meg az áldozatot a ma­gyar szinmüvészetnek, melyet a társulat meg­érdemel. Cs. A hétről. (Az uborka idény. Egy mesés hir és még egy pár újdonság.) Junius elsejével szokott beköszöntem az uborka saison, a mi nagy örömet okoz azok­nak, a kik szeretik az uborka salátát és nagy bánatot az újság írónak, s a legkritikusabb helyzetbe van minden bizonynyal egy uborka saláta szerető hírlapíró, mert annak egy­szerre örvendezni és szomorkodni kell. De hát nem azért haraptam én bele az uborkába, mintha egy holt saison borzalmait akarnám festeni, a mi külömben is időszerűt­len lenne most, mikor az egész város eleven, s majdnem olyan képet nyújt már ahhoz képest a milyen rendesen szokott lenni, mint ha gal- vanisalták volna, meg hát a vidéki hírlap iro­dalomnak. nincs is uborka saisonja, s holt saisonja, (lévén az, egész esztendő és nem saison) az e féle divatos betegségek csak nagy lapoknak vannak megengedve, mi szerény vi­déki hírlapírók csak salátának használjuk az uborkát s újdonságnak a holtakat; hanem a szele ennek az uborka saisonnak megcsap ben­nünket is, olvassuk természetesen a fővárosi lapokat, azokból ragad ránk s hozzájárul még ehhez a nagy meleg a mi nagy hatással szo­kott lenni az agy rendszer működésére s egy­szerre csak azon veszi észre magát az ember, hogy maga is terjeszti a hirt a mit harmadik vagy negyedik kézből illetőleg szájból kapott a nélkül, hogy tudná valljon igaz-e? És hogy csakugyan van uborka saison, azt fényesen igazolja annak a hírnek az elter­jedése, hogy egy itt volt magasabb rangú hi­vatalnok rövid pár hó alatt megunta a pesti­dicsőséget s vágyik vissza ide a mi poros városunkba (bizonyosan meghallotta, hogy itt már locsolnak is) s határozottan állítják, hogy vissza is fog jönni, s igy az összes utazások fucscsba mennek. Hát tessék, milyen kövér kacsát lőttem most le, tudom irigyli a vadásztársaság. De akár igen, akár nem, tény, hogy az egész város erről beszél, mindenki, ezzel a kérdés­sel köszön: Tudod, hogy visszajön ? Kicsoda? Ah az nem lehet. S a város apraja-nagyja újságol és csudálkozik a meg­fordításán annak az alapigazságnak, hogy a ki megtér az üdvezül. De hát ne szóljunk egy szót sem, ne is csodálkozzunk, mert legjobb csak akkor em­lékezni meg valamiről, mikor már megtörtént, addig legyünk oppurtunisták s higyjük a leg­jobbat. A másik újság a mit az előbbinél sokkal kevesebben tudnak (legalább erre enged kő-

Next

/
Oldalképek
Tartalom