Békés, 1885 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1885-06-07 / 23. szám
23-ik s/.5i in p------------------^ Szerkesztőség: Főtér, Prág-féle ház, Dobay János könyvárus üzlete, hova a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Előfizetési díj: Egész évre .. .. Félévre .......... .. 2 „ 50 „ Évnegyedre ..- 1 » 25 * Egyes szám ára 10 kr. J __________A Gyula, 1885. junius 7-én. TV* évfolyam. Kiadó hivatal: POLITIKAI, TÁRSADALMI ES KÖZGAZDÁSZAT! HETILAP. MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. Főtér, Prág-féle ház, Dobay János könyvárus üzlete, hova a hirdetések és nyílttéri közlemények küldendők. Hirdetések szabott áron fogadtatnak el Gyulán a kiadó hivatalban. Nyilttár tora 10 kr. Hirdetések felvétetnek: Budapesten: Goldberger A. V. Dorottya utcza 6. sz. a.;, Hdasenstein és Vogler (Jaulus Gyula) Dorottya utcza 11. sz. a.; Lang Bipót Dorottya utcza 8. sz, a,; Becsben: Oppelik A., SchaleJc Senrikp Moose Rytdolf és Dukes 3T. hirdetési irodáiban, a szokott előnyös árakon. Gróf Apponyi Albert. Hí ' Á megye állandó választmánya az ön- kormányzat elvénél fogva a választási elv fentartását hangsúlyozta, azonban oly módosítással, hogy a választás életfogytiglani időre szóljon. Sem Apponyi gróf, sem a megye álláspontja azonban nem felelt meg — szerény nézetünk szerint — azon elvi alapnak, melylyel azokat támogatni vélték. Gróf Apponyi Albert — kinek minden felszólalása a társadalmi problémákkal való beható foglalkozást tanúsít — a demokratia elvével kivánta igazolni a köz- igazgatási reform e kérdése körüli nézetét. A demokratia az, melynek feltétlen érvényesülést akar szerezni s felszólalásában mégis ép annyi hiányzott a demokratia követelményeiből, mint a mennyi benne foglaltatott. Mert ha már egy ily speciális kérdést a nemes gróf nem annak közvetlen 1 é n y e gé b ő 1 merített bírálati szempontok szerint tárgyal; ha nem a közigazgatás szakszerű érveit, nem a kormányzó és végrehajtó hatalom tekinteteit érvényesíti, de álláspontját egy magasabb s mindenek fölött érvényesülendő elvi alap keretébe helyezi át: úgy. az általa oly nagy fontosságúvá tett elvi alapot a maga egészeben kell felölelnie, teljes tartalma szerint kifejezésre juttatnia s a gyakorlati megvalósítás minden, esetleg messzebb ható mozzanatait is feltárnia. A ki azt akarja, hogy a közigazgatás szervezete a demokratikus társadalom kinyomata és közege legyen, annak a társadalom demokratikus elemeit is érvényesüléshez kell segítenie. A ki oly elv alá subsummálja a kérdést, mint a nemes gróf, annak akarnia kell az igazán demokratikus alkotmányt is, tehát akarnia, hogy a feudálisból nemzetgazdaságivá átalakult társadalom uj igaztalansága, hogy t. i. a birtok s a vagyon adjon jogot a közügyekbe való beavatkozáshoz elvégre szűnjék meg, töröltessék el a cenzus, adassék meg az általános szavazatjog s ekkor életre lesz keltve az úri elem túlsúlya elleni helyreigazító tényező, nem lesz a nagy zöm felett uralomra jutó olygarchia. A demokraczia követelménye ez azért is, nehogy két részre oszoljék a társadalom, melyek közzül az egyik kormányoz, a másik — még nagyobb is — kormányoztatik. Az igazi önkormányzati elv ez eszményien szép magaslatáig emelkedni nem tudott a vármegye közönsége sem, mely pedig az önkormányzat hivatott védőjének szereti nu\gát tekinteni. Sőt Békésmegye közgyűlése elfogadván az állandó választmány által felszínre vetett módosítást a népsouverenitás egy igen fontos jogát adta fel. Mert ha nem áll módjában a választó közönségnek, időről-időre tehát a választások alkalmával megbírálni, váljon tisztviselője az ő akaratát, a népakaratot érvényesité-e vagy nem ; ha nem áll módjában az akarata elleni működést kifejtő tisztviselőt felUlbirálni az uj választás által : úgy nagyon könnyen el fogja érni azt, a mit elkerülni akart, hogy a már előkelőbb állásba jutott, tehát választás utjáni emelkedést nem remónylő közegei a legmerevebb centralisatió szellemének fognak hódolni. Ha tehát sem az önkormányzat sem a demokraczia elvei a maguk tisztaságában 8 teljességükben nem lőnek kifejezésre juttatva, ha a tényleges viszonyok abbeli jogosultsága ismertetett el — habár hallgatólag — hogy egyiktől-másiktól is engedményeket csikarjanak ki, úgy kárba veszett mulatság a nagy jelszavak hangoztatása tartalmuk egyidejüleges feladása mellett. Ily körülmények között talán czél- szerübb lett volna a különben is igen részleges jellegű kérdés részleteibe behatolni, talán üdvÖ8ebb lett volna felhozni azon előnyöket és hátrányokat, melyek a kinevezett hivatalnoki kar létesítésével és rendszerével járnak, — s ezzel mérlegelés czéljából szembe állitani azon jó és roszszakat, melyeket a megyei választás feltüntet. Mintha a megye harczosai megriadtak volna attól, hogy fellebbent- sék e választások képéről a saisi fátyolt. Pedig elmondhatták volna, hogy a tiszt viselő megválasztásánál bizony nem igen érvényesül a hamisitatlan közvélemény, bizony gyakran nem az győz, a kinek diadala a közérdekével azonos, hanem a ki előbb vegy jobban házalta be a t. vármegyét, a kinek több a puszi pajtása, a ki már magának bizonyos számú szavazatokat biztosítván, esetleg egy má- sikj szintén jelentékeny contingenssel rendelkező jelölttel „paktumra“ lép, a ki tud hajlongni, hizelegni, mindenkinek kedvibe járni, a kérges marku szavazó polgárral parolázni, a.ki éveken át rendszeresen végig mulatván a megyét, ez utón magát a kortesek kegyébe beajánlotta, mert hiszen egy pár vidéki, alantas műveltségű, nad- rágos ember hozza be s vezeti a nagy többséget tevő, jóhiszemű de tudatlan földmiveseket, kik szegények nem is sejtik, hogy akárhányszor a közügy rovására s vagy egy nagyobb ur iránti servilis- musból, vagy önös magánérdekből szavaztatja le őket a kántor, jegyző stb. az általa felkarolt jelölt mellett. Talán jellemezni kellett volna, mily független lesz — hiveivel szemben — az ilyen, annyi megalázás utján megválasztott s választandó tisztviselő, kit egy család létfentartásának kényszerűsége juttat e szomorú szerepre. Talán felemlítendő lett volna, hogy mily gyakran teszi a választási rendszer illusoriussá a közigazgatás — nálunk különben is nem eléggé hatályos és fogyatékos — ellenőrző szervezetének működését az által, hogy például a derék főispán iránti hálából nyakára választja a fiát szolgabirónak vagy a jeles alispán iránti ragaszkodásból megválasztja vejét főjegyzőnek nem lévén hivatali pragmatika sem vagy törvény mely ezt eltiltaná. Felhozandó lett volna ama korrup- czió, melynek a választási rendszer a függőségi viszonyban levő vagy félrevezetett, tudatlan társadalom felhasználásával oly könnyen eszközévé válhatik; — kifejteni lehetett volna mily űrt teremthet a választás az állameszme, az állami feladatok és a kenyérkérdés között; elmondhatók lettek volna ép Apponyi gróf példája által felbátorítva a köztudomású konkret esetek; feltüntethetők lettek volna a megyei közállapotok azon elfajult szymptomái, melyek e rendszernek köszönik létüket. Kár, hogy elmaradt annak jellemzése, mint lehet egy helyen ép a választásokra gyakorolui kívánt nyomás által az állam- hatalom megyei képviselője a főispán a közönség zsarnokává; — s mint válhatik ugyanez más helyen ugyancsak a választások befolyásolhatása czéljából a megyei közönség szánandó rabszolgájává, a ki a neki megbízást adott kormány positióit rendre feladni kénytelen. De minek folytassuk e felsorolást, hisz se szeri se száma azon megszívlelendő körülményeknek, melyek mig egyrészt azt tanúsítják, hogy a megyében az értelmes és független közvélemény képződés feltételei és módjai hiányoznak és alteráltat- nak, másrészt egyre növelik a hivatalnokok kormányi kinevezése elvének hiveit, kik; között gróf Apponyi Albertet, az ellenzéki vezérférfit látni nincs hijjával a bizarr érdekességnek. A kinevezési rendszernek is lehetnek hibái, de annyi bizonyos, hogy a kormány, mely a köznapi személyi érdekek salakjától távolabb áll, mely utóvégre is csak az ország egy-két családjával lehet érdekközösségben, többször biztosítja a közérdek hamisitatlan figyelembevételét s intézkedéseinek nemcsak objektiv, de értelemszü'te mivoltál is, mint a megyei tudatlan, fi-l világosodat nélküli s vagyonosoddal törekvéssel tul- ságig saturált nyárs polgár, mely egyének ösazesége ez idő szerint méltatlan nadrá- gos vitézek által vezettetik. Majd ha eljön a polgárosodás azon ideje, midőn minden ember öntudatos, független és némileg müveit polgár leszen — vagy legalább a birtokos osztálynak ép e birtoka s az ezzel egybekötött vagyoni törekvései által előállott függőségi jellegű társadalma ellensúlyozva lesz az általános szavazatjog utján az állami és helyi közteendők körébe bevont elem által: akkor leend helyén a tisztviselők választása, mely idő mielőbbi bekövetkeztéért rebegi imáját a szabadság géniusza. Ambrus Lajos halálára. Gyászlobogó lendül megyeházunk homloka ormán Kérded, mért vagyon ez? Meghala egy Jelesünk: Távol e hajléktól tudományunk csarnoka szintén Lengeti a gyász-színt: nincsen a bölcs Vezető. A kinek arczát úgy megszokta a közügyasztal: Őt leveré a halál! Kincs neki Ambrusa már! Itt és ott csak a gyásznak képe sáppad elébed : Már az irigy temető híjjá be áldozatúl. Kettő róla marad követendő példanyomáúl : A bölcs mérséklés s állni halálig elől! R. J. I Ambrus Lajos. Non inutilis vixit. — Azon néhány rövid szót, melyet elhunyt jeleseink emlékének lapunk hasábjain szentelni szoktunk, a legközelebb elhunyt Ambrus Lajosra vonatkozólag alig vezethotnők be méltóbban, mint e jeligével: non inutilis vixit,* magyarul: élete hasznos volt. Hasznos önmaga és családjára, de még hasznosabb a közre nézve; s e hasznosság nem volt nálla időhöz és körülményekhez kötve, minden körülmények között megtette mi alapos képzettségétől s lankadni nem tudó munkaerejétől kora ifjúságától kezdve késő aggkoráig kitelt. Minden körülmények között, podig élete, nem volt ment nehéz megpróbáltatásoktól, hoszszu sora a megrendítő csapásoknak nehezedett reá, s o e csapásokat egy valódi bölcs stoikus nyugalmával viselte s ba nem talált vigaszt az embereknél, elvonult kerti kies magányába, hogy a néma természetnek, mely nem bírálja a fájdalmat s gondosan ápolt virágainak panaszolja el keservét s bánatát, melyet csaladja virágainak kora hervadasa ejtett kedelyen. \ állásos mély érzülete nem a hideg külső formák szigorú megfigyelésében, de egyháza, s a békés-bánáti helv. hitv. egyházkerület ügyei körül *) Egy érdemekben gazdag római felett mondott szavak. kifejtett nemes buzgalmában nyert áldásos és eredményes kifejezést, mely egyházkerületi gyűléseknek egész a legutolsó ülésig buzgó látogatója volt. Népszerűsége nem az a csillogó értéktelen külső népszerűség volt, mely ma felemel, azért hogy holnap lesújtson, hanem azon népszerűség mely akaratlanul is érzi az egyén belső értékét, mely ha elég hálátlan is ahoz, bogy a jutalmat sokszor érdemetleneknek osztogassa, de ismét elég ismerő arra nézve, hogy ha a közélet terén felmerült komoly bonyodalmak megoldása kerül szőnyegre, felkeresse az elfed«ttet s a higgadtan ég komolyan átgondoló bölcsességet az őt megillető helyre állítsa. És ő nem tett szemrehányást soha. jutalmát hasznoséiig»*;alt érzete képezte s ebből magyarázható hójy öt, ki mellett oly sokszor jgrt nap> rend <• a/ ingatag tiéjikegy; mindannyiszor pia -veste ba kár euy'áz-», akár községe ügyeiben ^omoiy é bölcs lauacsra vilit szükség. Igv aztán, anyagi jutalmakkal nem járó, az egvéntöl legfelebb önzetlen munkásságot követelő megtisztelő állások egész sorát látta el életében ajóöreg, s ezekért jutalma úgy életében mint halála után, legieljebb a jók méltányló elismerése volt és lehet. — Szereplését azon helyen, hova állítva lett, nem a hatásra számitó külső csillogás üressége, de a mély értelem komoly súlya jellegezte, felszóllalásai a köz- ügyek terén rövidek, de annál velősebbek és súlyosabbak, 8 igen sokszor irányadók voltak. Örökké feledhetlenek maradnak azon érdemei, melyeket mint az iskolaszék elnöke tizenegy éven át a. gyulai polgári iskola ügyei vezetése körül szerzett. Ez érdemeket csak azok tudják kellőleg méltányolni, kik közel állva ez intézet beléletének tűzhelyéhez, tanúi voltak azon jelenségeknek, melyek e tűzhely körül lejátszódtak; és csakis az ügybuzgalom, mely az elhunyt jellemének egyik alapvonása volt, birta őt arra, hogy mint fáradt vándor az élet beállt estéjével, majd az estvére következő éjjelével az életnek, t. i. a halállal, hagyja ott áldásos köztevékenységének e szép mezejét. Azon férfiúnak tehát, ki mint gondos családapa, mint jó rokon, mint a közélet hű bajnoka, mint egyházának tettbuzgó hive, mint a békés- bánáti helv. hitv. egyházkerület világi tanács- birája, mint Bókésmegye közigazgatási bizottságának, mint a békesmegyei takarékpénztár igazgatóságának tagja, mint a gyulai polgári iskolaszék elnöke, kötelességét mindenkor híven és önzetlenül teljesítette, mint oly férfiúnak, ki bárhova és bármikor hivatott, önzetlen munkásságát a köztől meg nem vonta soha: áldozzunk mi is e sorokban elismerésünkkel és hálás megemlékezésünkkel, ezen egyszerű bár, de még is igen sokat kifejező szavakban: non inutilis vixit! Legyen neki könnyű a föld s áldás lebegjen sírja felett 1 Megyei közügyek. Békésmegye törvényhatósági bizottságának B.-Gyulán 1885. május hó 18-án és folytatva tartott tavaszi közgyűlése. (Vége.) Az „erdélyi közmivelödési egyesület“ részére 100 frt, a „felvidéki magyar közmivelödési egyesület“ részére 100 frt, a „beregroegyei magyar közmivelödési egyesület“ részére 50 frt, a „temesvári magyarnyelvet terjesztő egyesület“ részére 60 frt adomány szavaztatott meg, az e tárgyban érkezett átiratok folytán. Zólyom és Baranya vármegyék átirata folytán egyetértve az azokban foglalt elvekkel az országgyűlés képviselő házához a megyei tisztviselők élethossziglan leendő választása tárgyában felirat határoztatott intéztetni, s a szerkesztendő felirat szövege hasonszallemü támogatás végett az ország összes hatóságaival közöltetni rendeltett. Egyébb a tárgysorozatban említett miniszteri rendeletek, és törvényhatósági levelek tudomásul vétettek.