Békés, 1885 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1885-12-20 / 51. szám
51-ik szám IV. évfolyam Gyula, 1885. deczember 20-án. Szerkesztőség: Főtér, Prág-féle ház, Dobay János könyvárus üzlete, hova a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Előfizetési dij: Egész évre ..........5 írt — kr. Fé lévre .............2 „ 50 „ Év negyedre I .. 1 „ 25 „ Egyes szám ára 10 kr. J __________A PO LITIKAI, TÁRSADALMI ES KÖZGAZDASZATI HETILAP MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. Kiadó hivatal: Főtér, Prág-féle ház* Dobay János könyvárus üzlete, hova a hirdetések és nyílttéri közlemények küldendőkHirdetése k szabott áron fogadtatnak el Gyulán a kiadó hivatalban. Nyilttér tora 10 kr. A Hirdetések felvétetnek: Budapesten: Goldberger A. V. Dorottya utcza 6. sz. a.; Haasenstein és Vogler (Jaulus Gyula) Dorottya utcza 11. sz. a.; Lang IÁpót Dorottya utcza 8. sz. a.; — Bécsben: Oppelik A., Schalek Henrik, Moose Rudolf és Dukes M. hirdetési irodáiban, a szokott előnyős árakon Idők jele. Magát a tényt, hogy egy vármegye törvényhatósági bizottsága akár küldöttség felmenesztése, akár üdvözlő felirat utján tolmácsolja legjobb kivánatait Tisza Kálmán miniszterelnökségének tiz éves fordulója alkalmából: pártállásunkból kifolyólag nem osztjuk ugyan, de nemzeti szerencsétlenségnek sem vagyunk hajlandók betudni. A vármegyéknek, mint ilyeneknek — s ez nem ellenzéki nézet csupán — nincs ugyan valami nagy okuk Tisza Kálmánnak sem úgy mint miniszterelnöknek, sem úgy mint [belügyminiszternek ünnepléséhez hozzájárulni, mert a vármegyei önkormányzat esküdt ellenségei együttesen nem vétettek annyit a vármegye s annak önkormányzati joga ellen, mint amennyit az önkormányzat barátjának hiresztelt Tisza Kálmán egymaga vétett. No de hát megtették a többi vármegyék is, és az országos események madártávlatán nézve vajmi keveset ponderál a mérlegben, ha Békés is jubilál-e vagy nem. Az üdvözlő felirat indítványa, s amint be következett elfogadása, határozottan politikai tény s ilyennel szemben pártállásunkból kifolyólag is ellenzéki magatartást kell, hogy elfoglaljunk, amint hogy ezt kötelességünkben állónak is tekintettük; mindazáltal nem habozunk kimondani, hogy a lehető legnagyobb nyugalommal s méltósággal fogadnánk a jubilaris határozatot, ha nem kapcsolódnék hozzá két oly tény, melyek egyike a legnagyobb szomorúsággal, másika pedig megdöbbenéssel — igen is mert meg kell az érzést a maga nevén nevezni tehát ismételjük hogy — élénk megdöbbenéssel nem töltené be keblünket. Szomorúsággal tölti be keblünket, hogy az ellenzék nem szei'vezkedett még megyei ellenzékké nálunk. Igaz, eddig ama véleményben voltunk, hogy a megyei szervezkedésre nincs szükségünk, mert egy évtized óta a vármegye terme megszűnt a politikai párttusák színhelye lenni, a politikai harcz kizárólag a váT örök világ Békésmegyében.*) 1559—1604-ig. Irta: Karácsonyi János. (Folytatás.) A hidépitő gyulai bég nem soká örülhetett müvének. Már talán a következő hónapban állomást cserélt a szigetvári béggel, ő ment Szigetre, a szigeti jött Gyulára. 1 — Ha e z a csere az erdélyiek müve volt, akkor az erdélyiek rövid időn elmondhatták, hogy eben gubát cseréltek. Az uj gyulai bég alig érkezett meg már is összefogott a szolnoki Sasvár nevű béggel, és az erdélyi fejedelem tartományára törvén ott négy falut feldúlt, megrabolt, sőt a lakosok közül is egynéhányat levágatott.* I 2) S azért Báthory Zsigmond erdélyi fejedelem, már 1584. szeptember 20-án arra utasítja a portára küldött követét: „0 nagysága az fővezér (nagyvezér) ebbe mutassa mig jóakaratát, hogy Véghbeli bégeket, Sasvár béget és az g y u 1 a i béget, sőt ha lehetne az budai bassát is tenné Má- szullá (török műszó, magyarul annyi mint hivatalvesztett,) mert ezek miatt pusztul el az *) Felolvastatott a „Békésmegyéi régész- és művelődéstörténelmi társulat“ közgyűlésén 1885. nov. 15-én. >) Békésmegyei oklevéltár II. k. 184. 1. *) U. 0. 188. £ lasztó kerületekre szorítkozott, s ott — Békésvármegye kétharmad részében — az ellenzék lett a győztes. Az ellenzék — vezérférfia, közkatonája egyaránt — megelégedett a választó- kerületekben kivívott győzelemmel, s a maga részéről soha sem tette pártkérdéssé a megyei közügyeket, minek igazolására csupán a megyebizottsági tagok választására, sőt magára az általános tisztujitásra hivatkozunk, mint a melyek egyike sem ejtetett meg pártszempontból, noha az ellenzéknek tagadhatlanul módjában állott volna képviselőválasztások alatt aratott győzelmét sok tekintetben kiaknázni. A vármegye kétharmadrészében győzelmes ellenzéknek loyalitása egész a gyámoltalanságig terjedt. Ama őszint» s re- zerva nélküli álláspontjánál fogva, hogy a politikát nem viszi a megye termébe, éveken keresztül eltűrte azt — mert ez csak türelmén múlt — hogy a Tisza Kálmán bölcsességéből létesült s a megye ügyeit voltaképen vezető közigazgatási bizottságban egy, mondd mindössze: egy ellenzéki taggal van képviselve. A megyei szabadelvű párt, melynek kebeléből szintén hangoztatva lett, hogy a politikát nem akarják a megye termébe vinni, s ezt hangoztatták a jubileum-indítvány tárgyalása közben is, diadalmámorának behatása alatt k ibuktatta azt az egyetlen egy ellenzéki bizottsági tagot, aki pedig viszonyainál fogva talán legnagyobb áldozatot hozta a közügyeknek, amidőn a rendszerinti havi üléseknek egyik legpontosabb résztvevője volt. Szivünkből gratulálunk az „intéző köröknek“ eme sikerült „s t i k 1 i“-hez. Ha ez sem nyitotta fel az ellenzék szemét, mit ért a kormánypárt az alatt, hogy politikát nem kell a megye termébe vinni, hogy tudniillik csak az ellenzéknek nem szabad politikáját s embereit oda bevinnie, akkor megérdemli sorsát, akkor megérdemli, hogy gúnykaczajjal illessék úton és útfélen. No de azt hisszük, hogy kinyílt az ellenzék szeme, s azért bármortnirica Q. V fí 7. l'l O' V P Pmfikében Haviár kibuktatását a közigazgatási bizottságból, lehetetlen ismételten nem gratulálnunk — az elismerjük, pompásan sikerült meglepő stiklihez, melynek gyümölcseit aligha a mag elvetői fogják élvezni. Az ellenzék —tagjai közé magunkat is ^számítjuk — ezúttal azonban minden tekintetben megérdemelte vereségét, melynek nem titkoljuk szégyenteljességét sem, ha meggondoljuk, hogy mindössze 32 szavazat adatott be az ellenzék javára oly megyében a melynek 6 választó kerülete közül csupán egyetlenegy küld fel képviselőt a kormánypárt kebelébe. Oly győzelmet, minőt csütörtökön ki- (vivott, oly viszonyok közt mint ahogy Békésmegyében kivívta, nem saját erejének, hanem csak is az ellenzék szervezetlenségének köszönheti a kormánypárt. Ennek pedig tanúsága az, hogy az ellenzéknek nemcsak a választó kerületekben, hanem megyeileg is szervezkednie kell. Hisszük, sőt tudjuk, hogy a szervezkedés meg fog történni. De van a csütörtöki szavazásnak egy —' minfr czikkünk elején előrebocsátottuk — megdöbbentőoíy pendantjam, mély már nem is politikai, hanem politikai szempontokon felül álló közerkölcsiségi tekintetből jő elbírálás alá. Akiben a közügyek iránti önzetlen lelkesedésnek, az egyéni karakter iránti tiszteletnek csak szikrája megmaradt, lehetetlen, hogy csömörrel vegyes undort ne érezzen oly tapasztalatokkal szemben, aminőket a közgyűlés alkalmával kellett szereznie: Emberek, akik az ellenzék tagjainál sokkal kíméletlenebb szavakkal és modorral kürtölik a létező állapotokkal szemben való elégületlenségüket; — emberek, akik szellemi táplálékukat, politikai meggyőződésüket (meggyőződésüket! !) éveken át kizárólag ellenzéki lapokból szívják, akik között találkozott olyan is, hogy elkeseredésében, vagy tulbuzgalmában tehetséget hazafíságot s jóhiszeműséget egyaránt meg-, tagadott a miniszterelnöktől — amelyeket mi ellenzéki létünkre legnagyobb készséggel s meggyőződésből konczedálunk ; — emberek, akik a jubilaris vita folyamán a legnagyobb türelmetlenséget tanusiták a felirati indítvány támogatóinak szónoklatai közben, s eltitkolhatlan kedvteléssel hallgatták az ellenzéki szónokok érveléseit ; emberek akik még anyagilag is vannak oly helyzetben, mely a hatalom esetleges bosszú kedvteléseivel szemben is lehetővé teszi politikai meggyőződésüknek szavazatuk által leendő érvényesítését : ily emberek a névszerinti szavazásnál igent mondottak, oly szót, amely ellen a következetesség kívánalmai, múltjuk, meggyőződésük egyaránt hangosan tiltakozott s a kik talán ma ismét hangosan kelnek ki a politikai élet s annak megjubilált intézője Tisza Kálmán ellen! —Ily embereket látva, ily dolgokat tapasztalva, szinte jól esik az embernek látni és hallani T a t a y Jánost, akiről köztudomású, hogy meggyőződésből rajong Tiszáért, és kész, volna érte tűzbe is ugrani anélkül, hogy ez érzelem nyújtotta öröm és megelégedésen kívül akár magának, akár hozzátartozóinak valamit várna vagy elfogadna, szóval oly ember, aki még titkos szavazás esetében is rendületlenül támogatta volna a jubiláló feliratot. Az embernek valóban lehetetlen megdöbbenést nem éreznie a fölött, hogy mily széles körökben terjed a cynismus, mely áthatotta a politikai közéletet, a társadalmat, úgy hogy ma holnap valóságos pellengérre állittatik a ey ni sinusban átalakult „közvélemény“ gunykaczaja között minden bárgyú ember, aki meggyőződésből és elvekből indul ki és nem tagadja meg erkölcsét és szemérem érzetét a politikában sem. Idők jele, — szomorú jele ! Megyei közügyek. A megye közgyűlése (deczember 17. 18.) A megye terme a tisztujitás óta nem látott együtt oly közönséget, mint aminőt a mostani rendkívüli közgyűlés tárgysorozata, kiválólag pehatalmas császár (török szultán) földe, az mely neki adóját adgya.“ 3) — Kisebb serelmek sem hiányoztak a gyulai bég ellen, mert a gyulai törökök a biharmegyei tizedszedők szolgáit elvették, s azok közül Szemö Benedeket nyársba húzták. Ugray György erdély- részi nemesnek egyik szolgáját a gyulai bég elvette és egy ürögdi szegény embert Cseh Gáspárt a szekér mellől elvitetve eladta.4) Mindezen sérelmeket, de kivált a négy falu elrabolását a fejedelem a portának elpanaszolta. Hanem itt is teljesedett a lengpel király Báthory István ama mondása: „Az portán sem hirtelenkednek, az Véghbeliektől is megkérdik az dolgot, inkább hajol pedig az porta török informátiójára (jelentésére,) hogy nem az mienkre (erdélyiekére.5 *) A porta egymásután két csauszt küldött ki, először Kéván csauszt, hogy a dolog mibenlétét meglássa, s miután ő a kárt valónak találta, kiküldötte Musztafa csauszt, hogy az elvitt rabokat megadassa és a végbelieket az ilyen kártételektől eltiltsa, Musztafa csauszszal egy erdélyi küldöttség is Budára ment a rendelet foganatosításának sürgetése végett. A budai pasa erre azzal felelt, hogy az erdélyi küldöttség nyolcz főemberét elfogatta és őket halállal fenyegette. “*) gj ü. o. 187. 1. íj Békésmegyei oklevéltár II. k. 178. 1. s) ü. o. 185. 1. ‘) U. o. 188. 1. Ezen hallatlan, kebellázitó eljárás ellen megint csak a szultánhoz folyamodott az erdélyi fejedelem. Kéri, hogy a budai basát büntesse meg és embereit, meg a szolnoki és gyulai bégektől elvitt rabokat adassa vissza.7) A kérésnek aligha volt több eredménye, mint hogy az eidélyi küldöttség tagjait szabadon bocsátották, de a szalacsi rablás esetéből következtethetjük, hogy a falukból elhozott rabok kiadása elhalasztátott. Azt nem lehetett kivinni. Maguk az erdélyi kormányzók beváljék tehetetlenségüket: „Magunkban kell tűrnünk, — Írják Báthory Istvánnak, — sem erőnktől, sem harangunktól senki nem fél, csak az egy engedelmességgel és adománynyal amint nyerhetünk. Könyörgőkhöz nem illik a fenyegetés.“*) De hát miért panaszkodnak és könyörögnek annyiszor és oly fáradhatatlanul, ha tudták, hogy ennek semmi vagy jóformán semmi eredménye sincs ? Azért, mert a szükség kény- szeritette őket rá, már pedig vizbefuló ember a szalmaszálhoz is . kapkod, s aztán, mert szemök előtt tartották Báthory Istvánnak azon bölcs tanácsát: „Az Diligentiának (szor- galmatosságnak,) ha mindenkor nem is, de sokszor jó Exitussa (eredménye) vagyon, a negligentiának (hanyagságnak) soha nincs. 8 9 10) S mig az erdélyiek igy a panaszolkodás- ’) Békésmegyei oklevéltár II. k. 188. 1. *) U. o. II. k. 189—190. 11. *) Békésmegyei oklevéltár II. k. 187. 1. ban szorgalmatoskodának, a török végbeliek azon ügyekeztek, hogy az erdélyiek ki ne fogyhassanak a panaszból. Az 1585-ik év meglehetősen csendesen múlt el. Hanem 1586-ban a gyulai bég, Szinán, ez az első, a kinek nevét is ismerjük, megunta a csendet, Körös- Ladánba két bajomi embernek fejét vétette, a lovaikat, szerszámaikat elvétette. Ugyanígy cselekedett a gyulai bég hatalma alatt álló erdőhegyi török vajda, egy váradi tisztet, Szentbenedeki Lászlót, egy szolgájával együtt megölt s a lovait és szerszámait mind elvitte. Mindezt kévéséivé, ugyanez évben az erdőhegyiek egy szolnoki Durak nevű agával összefogva, egész Tenke alá csaptak s ott Bélfenyér falut megrabolták, ölni csak egy embert öltek meg, de elvittek ötvenötöt s azon kívül a lakosok lovait és barmait. | I mivel mindezek az év vége felé történtek, a panasz is csak az év végén jutott Konstantinápolyba, s ennélfogva az 1587-ik év azzal köszöntött be, hogy a portáról jöttek a keményhanga erős parancsolatok a basákra és bégekre, hogy az Erdélyhez tartozó falukat ne bántanák, meg voltak toldva azon biztatással is, hogy „nemcsak Zanchiakságu- kat elvesztik, ha másszor panasz jön reájuk, hanem a fejeket is.* ,0) Persze, hogy ennek sem ' volt semmi eredménye. — Csak annyit ért az. mint az vidékünkön ez idő tájt dúló 9) Békésmegyei levéltár. II. k. 190—191. 11. 10) B. 0. 192—103. 11,
