Békés, 1885 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1885-12-13 / 50. szám

50-ik szám

Gyula, 1885. deczember 13-án

IV* évfolyam

Szerkesztőség:

Főtér, Prág-féle ház, Dobay János könyvárus üzlete, hova a lap szellemi részét illető közlemények küldendők.

Kéziratok nem adatnak vissza.

Előfizetési dij:

Egész évre

..........5 írt — kr.

Fé

lévre .. .. .. .. 2 „ 50 „ Évnegyedre .. .. 1 „ 25 „

1 Egyes szám ára 10 kr. J

Ja

POLITIKAI, TÁRSADALMI ES KÖZGAZDÁSZAT! HETILAP

MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP.

f------------Ki

adó hivatal:

Főtér, Prág-féle ház, Dobay János könyvárus üzlete, hova a hirdetések és nyílttéri közlemények küldendők.

Hirdetése k

szabott áron fogadtatnak el Gyulán

, a kiadó hivatalban. Nyilttér sora 10 kr.

Hirdetések felvétetnek: Budapesten: Goldberger A. V. Dorottya utcza 6. sz. a.; Haasenstein és Vogler (Jaulus Gyula) Dorottya utcza 11. sz. &; Lang IApót Dorottya utcza 8. sz. a.; — Bécsben: Oppelik A., Schalek Henmk, Moose Rudolf és Dukes M. hirdetési irodáiban, a szokott előnyős árakon

Az állandó színkör kérdéséhez,

in.

ötezer forinton oly színkört lehet építeni, mely úgy a gyulai közönség, valamint elsőrangú vidéki színtársulat igényeinek mindenben meg fogna felelni.

Múlt heti czikkem során felvetett abbeli kombinácziómnak valószínűsége, hogy egy nyári színkör évenként négyszáz forintot jövedelmezne, minden kétségen felül áll.

Ily körülmények között tehát teljes joggal lehet állítanom, hogy egy uj színkörnek építése nemcsak a nemzetiség és közművelődés szolgálatában álló magyar színművészet oltárára hozott hazafiui áldozat, nemcsak a város értelmisége szellemi közszükségletének kielégitése, hanem ezek mellett oly cselekvény volna, mely ha egy részről nem is jár fényes nyereség kilátással, de másrészről nincs kocz- kázattal sem összekapcsolva még akkor sem, ha a kérdést legmerevebb üzleti szempontból mérlegeljük is.

Ami a helyiség kérdését illeti, noha emez ügyet felszínre vetett első czikkem- ben a nagy iskola előtti sétányt jelöltem ki legalkalmasabbnak, és most is ragaszkodnám eme nézethez, ha a kiállítási hangverseny terem megvételéről s feláilitásáról lehetne szó, nemcsak elfogadom Szerkesztő urnák abbeli nézetét, melyszerint a békésmegyei takarékpénztár udvara volna rá legczélszerübb, hanem meg is toldom Szerkesztő ur nézetét azzal, hogy ez az egyedüli hely, s talán egyedüli mód, mely — mint kimutatni szerencsém volt annyira kivánatos —- uj szinkör íelépitését egyátalán lehetővé teszi.

Hiszen nem vonom én azt kétségbe, hogy lehetne nemcsak öt, hanem akár tizezer forintot is oly valódi közszükség- letet képező ügyben összehozni, szinügy- gyámolitó egylet létesítése, részvények kibocsátása, vagy egyéb utón, ha nem is más anyagi, de csak más társadalmi viszonyok között volnánk: ha volna a közügyek iránt oly érdeklődés, összetartás,

1559—1604-ig.

Irta: Karácsonyi János.

(Folytatás.)

Ez eredménytelenségnek nagyon mélyen rejlő, a török birodalom szervezetében lévő oka volt.. A török hadsereg támadó természetű volt; annak életeleme a pusztítás, kalandozás vala. i646-ban egy török Zölfikar, javasolja, hogy Szarvas palánkját újra építsék föl. S miért ? Hogy „abban személyeket hagyván a pogányokra (a magyarokat érti) csatázhatik.“ I Pedig az egész föld köröskörül immár török birtok volt. — A szpáhinak nagyon is életbevágó, anyagi érdeke volt, mely nem engedte, hogy határozott vonalt húzzanak a hódoltság és nem hódoltság között. Mert akkor egyszer mi ndenkorra vége szakad a behódoltatásnak, már pedig az ő jövedelme annál nagyobb lett, mennél több falut hódoltatott be.

Harmadik fögondjuk volt a törököknek, hogy erősségek emelése által megyénk területét a maguk számára biztositsák. Természe- szetes, hogy elsősorban Gyula várát erősítették. A hagyomány is fenntartotta, de most

*) Felolvastatott a „Békésmegyei régész- és műve- lődéstörténelmi társulat“ közgyűlésén 1885. nov. lö-én.

') Békésmegyei oklevéltár II. k. 224. 1.

atninő másutt van s amely Gyulánál sokkal szerényebb helyzetű városokban minden téren csodálatra méltó eredményeket képes produkálni.

Nem szándékozom ezúttal elégiát írni ama különben nem káladatlan théma fölött, hogy Gyulán miért nincs ez meg, megelégszem egyszerűen annak konstatá- lásával, hogy — fájdalom — nincs meg. S csupán társadalmi tevékenységtől várni, hogy Gyulán a szinkör mint bármi egyéb ami közérdek, létesüljön, annyit tesz, mint az eszméről, s amennyiben most színkörről van szó, erről 1 e- mondani.

De másrészről megvallom, hogy jobb viszonyok közt is súlyos feladat lenne társadalmi tevékenységtől várni a szinkör felépítését épen a helyiség kérdésénél fogva, mert egy esetleges társadalmi ak- czió sem hunyhatna szemet ama tény fölött, hogy városunk topographiai fekvése s ebből kifolyólag a közönség érdeke a békésmegyei takarékpénztár udvarát kvalifikálják a létesitendő szinkör egyedül alkalmas helyiségének.

' Már pedig nem lehet valószinünek gondolni, hogy a takarékpénztár, udvarát akár egyeseknek, akár konzorcziumnak átbocsátaná azzal, hogy az udvarában eként épült szinkör felett önmaga helyett bárki más rendelkezzék.

Egészen más beszámítás alá esik, ha amit másnak vagy másoknak nem engedne meg, a takarékpénztár önmaga tenné meg, más szóval, ha a takarékpénztár magaépittetné fel a színkört.

Sietek előrebocsátani, hogy ez eszmét nem én gondoltam ki, — s amennyiben életrevalónak bizonyulna — a kezdeményezés dicsőségéről is le kell mondanom..

A szinkör építési költségének — maximum ötezer forint — elegendő fedezetet nyújtana az évenként legszűkebb számítás szerint befolyó négyszáz forint jövedelem.

Ha eme négyszáz forintnak harmadrészét is számítanánk az évi fentartási költségekre — pedig annyit nem kellene

rá forditani — maradna mégis tiszta bevétel legalább 250 frt, vagyis a befektetett tőkének öt százaléka.

Tagadhatóan, hogy a békésmegyei takarékpénztárnak vannak oly tekintélyes tökéi s illetőleg állandó pénzkészletei, melyek alig jövedelmeznek évenként többet

3—4°/0-nál.

A magyar államvasutak Budapesten nyugdíj-alapjukból palotákat emeltettek, amelyek amellett hogy a fővárost nagyban diszitik, ép oly biztos jövedelmet hoznak, mint ha a befektetett tőke más utón gyümölcsöztetnék.

A takarékpénztár élén — igazgatóságot és részvényeseket egyaránt véve — városunk legkiválóbb férfiai állanak.

Elismerem, hogy a színkör létesítése nincs az intézet javára üzleti nyereség kilátásával összekapcsolva, de mint szerencsém volt kimutatni, attól sem lehet tartani, hogy a befektetett tőke oly kamatokat ne hozna, melyek meg nem felelnének ama összegnek, aminőt a takarékpénztárnak ötezer forintot bőségesen meghaladó egyik vagy másik czélu pénzkészlete jövedelmez.

Amit a magyar államvasutak a főváros szépítésére áldoznak, azt hiszem, hogy n etn b ű-n azt- a takarékpénztártól sem feltételezni; az egész lemondás annyiból állana, hogy 4—5 százalékos kamatot ne mint eddig készpénz, hanem saját telkén létesített épületben rejlő tőke képviseljen; oly épületé, mely amellett hogy kifizeti magát, a magyar nemzetiség, a magyar közművelődés oltárára hozott áldozat is volna, a város értelmiségének szellemi közszükségletét elégítené ki, s élénk ta- nujelül szolgálna arról, hogy a takarék- pénztár nem csak a város materiális, hanem — önérdekének csorbítása nélkül, mert ezt nem lehetne kívánni, de ez nem is forog fen — az adott esetben szellemi igényeinek kielégitésére is dicséretes érzékről tanúskodott.

Semmi egyéb, csak egy kicsi k i s jóakarat, s az ige testet öltött.

K. D.

Megyei közügyek.

Békésvármegye törvényhatósági bizottsága folyó évi deczember hó. 17-én d. e. 9 órakor, tartandó rendkívüli közgyűlésének tárgysorozata :

1. Bejelentett indítvány, TiBza Kálmán m. kir. miniszter elnökhöz, tiz évi kormányzása alkalmából, a törvényhatóság részéről intézendő üdvözlő felirat tárgyában.

2. A megyei közigazgatási bizottságból ez év végén kilépő következő négy tag u. m. Kalmár Mihály, Szucsu Béla, Keller Imre és Haviár Dani, s az időközben elhalálozott Ambrus Lajos helyett az 1886. évi január hó 1-től két évre terjedő megbízással, — uj tagok választása.

3. Az igazolási választmány megújítása.

4. A megyei tiszti nyugdíj-intézeti igazgató választmányban megürült egy tagsági hely betöltése.

5. A közkórházi bizottságba egy, a közegészségügyi bizottságba három tag választása.

6. Az igazolási választmány jelentéso, a választott megyebizottsági tagok sorában üresedésbe jött helyek betöltése tárgyában.

7. Miniszteri rendeletek úgymint:

a) a m. kir. belügyminiszter ur a megye 1886. évi költségvetési előirányzatát megerősítve leküldi ;- b) ugyanannak rendelete a csabai dohány beváltásnál működő politikai biztos kiküldése tárgyában ;

c) ugyanannak rendelete, a takarékpénztárakban elhelyezett megyei pénzek kezelése körül;

d) ugyanannak rendelete a sajáttermésü boroknak palaczkokban való árulása tárgyában alkotott szabályrendelet módosításáról;

e) ugyanannak rendelete a megyei tiszti nyugdij-intézeti álapszabályok 26-ik szakaszának módosítása tárgyában;

f) ugyanannak rendelete, B.-Gyula rendezett tanácsú város szervezete ügyében, s intézkedés az eljárási költségek megtérítése iránt;

g) a m. kir.' honvédelmi miniszter ur rendelete, a B.-Csabán építendő katonai laktanya ügyében;

h) a m. kir. honvédelmi miniszter ur rendelete, a csabai fiók-laktanyák osztályozása iránt;

i) a m. kir. közmunka- és közlekedési mimár történeti emlékeink is hirdetik, hogy a gyulai várat jó karba helyezték. Pl, 1584-ben mind a négy bégség t. i. a gyulai, jenei, lippai és Csanádi szandzsákságok hódolt népeivel fát és veszöt hordattak és „Gyulának az várát épiték meg.“* I 2 *) Azonkívül megyénknek két nevezetes pontján, Szarvason és Békésen két kisebb erősséget vagy úgynevezett palánkot emeltettek.

Hogy melyik évben építették a törökök a békési és szarvasi palánkokat, biztosan meg nem határozhatjuk. Mindenesetre téves Zulfikar török agának 1636-iki tudósítása, mely szerint a békési palánkot a szarvasival együtt az Ormer bég kezével építettek volt meg. Mert Ormer 1595-ben volt gyulai bég; a szarvasi palánk pedig már 1589-ben állott,s) a békési pedig 1590-ben meg volt,4) mert em- littetnek az odavaló török szpáhik vagy katonák, a kik csak is a palánkokban lakhattak. — Annyit nagy valószínűséggel mondhatunk, hogy a békési palánk mindjárt a Gyula elfoglalását követő években épült. Mert tudjuk, hogy a törökök rendesen valamelyik vár vagy palánk körül táboroztak, mig a sereg összegyűlt vagy a háború megkezdődött, s ime 1576 ban, midőn Erdély és Miksa császár közt háború volt készülőben, a porta erősen meghagyja a budai pasának, hogy SzolnokI U. o. II. k. 183. 1.

P Akadémiai értesítő. III- k. (1862. évf.) 51. 1.

*) Békésmegyei okievéltár II. k. 2q0 I.hoz, a temesvári beglerbégnek, hogy B é- késhez szálljon népével.5) Ebből következtethetjük, hogy a békési palánk már 1576-ban meg volt.

Miután igy egészen megfészkelte magát megyénkben a török, Biharmegye kezdte érezni azt, a mit egy nagy fia (Arany J.) török átoknak nevezett, a rósz szomszédságot. A gyulai szandzsákság tulajdonkép ellenséges területtel sehol sem érintkezett. Északon a szolnoki, nyugaton a szegedi és Csanádi, délen a lippai szandzsákságokkal, keleten a jenei szandzsáksággal és Biharmegyével volt határos. Biharmegye akkor mint kapcsolt rész Erdélyhez tartozott, s minthogy Erdély a szultán védelme ülatt álló adófizető tartomány volt, ellenséges földnek ezt sem nézhette.

I hogy a gyulai, békési és szarvasi török vitézek mégis annyi erőszakoskodást, rablást

követnek el, a mint látni fogjuk, Bihar területén, annak más oka nem volt, minthogy a török a keresztény néppel össze nem férhetett — A török szpáhi pusztított és hódolta- tott; vagy egy faluval nagyobbodott a tímárja (hübére) vagy legalább zsákmányt (leg- többnyire rabszolgának eladandó, vagy a rabságból drága pénzen kiváltandó embereket) szerzett. Hogy az ország s a faluk pusztulnak néptelenednek, ahhoz neki semmi köze, mert hiszen tímárját úgy sem hagyhatta örökségben fiára, az a kincstárra maradt, hogy milyen

6) Szalay: A magyar történelemhez.

állapotban, az a kincstár dolga: a fiának pedig magának újból kellett valahol timárt szerezni.

Ha Báthory István erdélyi fejedelemnek Mehemed nagyvezérhez 1574. júniusban irt levelében ezen rész : „Annak előtte a szomszédságban ilyenek (erőszakoskodások hódol- tatások) nem estenek, nem tudom miokáért cselekedett (a gyulai bég) igy“ 6 * I) nem phrasis, hanem a valóságnak megfelel, akkor 1574-ig a megyénkbeli török nyugodtan viseli magát. Sőt, a mi kisebb rendellenességek történtek, azokban inkább a török érezhette magát sértve. így pl. 1572. előtt 9 jancsár Budáról Gyula felé indult; Szolnok és Gyula közt egy Turtő nevű faluba, a mely a mai halásztelki pusztával csaknem szemben a Körös jobb partján feküdt, szállottak be. 1 A falu valamelyik Artándyé volt. Egy éjjel Ártándy tiszttartója több. szolgával ajancsárokra tört s őket foglyokká tévén urának várába, Nagy-Kere- kibe küldötte. A dolognak nagy hire ment,

I már azt is beszélték, hogy a jancsárokat Kassán 200 írtjával eladták. Maga a török szultán vette kezébe a jancsárok ügyét I573- ban levelet ir Szelim szultán Báthory István

e) Szalay: A magyar történelemhez. 176. 1.

a török szultán a falu nevét „Chatachora-nak Írja. Ez hibás kiírás. Szerencsére útbaigazít bennünket azon tudósítás, hogy a falu az Ártándyak birtoka volt. U. 0. 88. 1. Az Ártándyaknak Szolnok és Gyula közt csak egy falujok volt, s annak neve : Turtó. (Bunyitay: A váradi püspökség története. III. k. 197. 1.)