Békés, 1885 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1885-12-13 / 50. szám

niszter ur rendelete, a dobozi hid felülvizsgálása tárgyában. 8. A megye alispánjának és tiszti ügyészé nek jelentése, a csabai katonai hadszerkészlet- raktár körül fennforgó peres ügyek állásáról; — I ezzel kapcsolatosan a b.-gyulai kir. törvénysz Ítélete, a megye tiszti-ügyésze által, Szeberényi István és a békésmegyei takarékpénztár ellen, a csabai hadszerkészletraktár tulajdoni jogának ki törlése iránt indított rendes perben. 9. Csanádmegye átirata, a mezei munkások nyilvántartása, s munkás igazolványokkal leendő ellátása tárgyában. 10. A megyei közigazgatási bizottság elő terjesztése: a) a kisded-óvóknak a megye területén le endő meghonosítása iránt; b) I szarvas-szent-andrási és gyoma-endrödi megyei utak kikövezése tárgyában. 11. Pénztári ügyek. 12. A megyei állandó választmány vélemé nyes előterjesztései; jelesül: a) az 1886. évre kivetendő katonaelszállá­solási pótadóról szóló szabályrendelet megalko­tása tárgyában; b) a megyei betegápolási alap javára az 1885. évi államadók arányában megszavazott 1%-nyi pótadó kezeléséről szóló szabályrendelet alkotása tárgyában ; c) a csabai katonai épületek tulajdonjogá­nak B.-Csaba város nevére leendő bekebele­zése felől; d) a megye és Szigethy Lajos b.-gyulai lakos között kötött adásvételi jogügylet iránt ; e) Szeghalom községnek a Simay-féle óvoda részére szerzett ingatlanság megvételének jóvá­hagyására vonatkozó kérvénye felett; f) K.-Tarcsa község kérvénye, a révhajó pénztár jövedelmének gözmalmi részvényekbe való j fektethetése iránt; g) Szeghalom község vásári rendtartása tárgyában , h) Puszta-Földvár község határozata Hima István községi elöljáró által felvett kettős fize­tésre nézve; i) Körös-Ladány község gyámpánztári ke­zelési szabályzatának módositásáról; k) a megyei központi árvapénztárt az 1885.1 évről terhelő adó ; l) a megyei központi árvapénztár terhére I eső megyei tiszti nyugdíj pót-adó utalványozása 1 iránt; m) a megyei gyámpénztár részére beszer zett irodai szerek árának megtérítése tárgyában; n) a mező- herényi ártéri hid szolgalmi jo­gának a megye javára leendő telekjegyzőkönyvi bekebelezése iránt: o) Czeglédi János korházi ápolt, gyógykölt-| ségeinek leírása tárgyában; p) Sámson és Puszta-Földvár községek szer-1 vezési szabályzatára vonatkozólag; r) Keller András orosházai lakosnak, a hús­mérésről alkotott megyei szabályrendelet módo­sítása iránt beadott kérvénye felett. 13. Ugyancsak az állandó-választmány véle- ményes előterjesztése, a megyei községek 1884. évi zárszámadásainak és 1886. évi költségvetése­inek megvizsgálása tárgyában. 14. Küldöttségi jeleutés, a megye menogra- phiájanak megírása és közre bocsátása tárgyában létrejött megállapodásokról. 15. Az építkezési felügyelő bizottság jelen­tése, a megyei épületek 1886. évi fenntartási költségeiről. Áe felmlárrnsifi«* lrAr. Ttáttinrv 16. A megyei közegészségi bizottság véle menyes jelentései; a) a gyomai második gyógyszertár s b) a kondorosi fiók-gyógvszertár létesítése tárgyában 17. A megyei tiszti ügyész jelentései : a) Orosháza község képviselőtestületének a pesti utón lévő bormérési helyiség bérbe adására vonatkozó határozata elleni fekbbezése ügyében; b) a gyulai epres-kert tulajdonjogának át­írása tárgyában; c) a gróf Wenckheim Frigyesué uj-kigyósi lakos által, a megye ellen, a békés-mező-herényi útra birtokából elfoglalt földterület becsárának megtérítése iránt indított rendes perben 18. A megyei közkórházi bizottság előter­jesztése, a közkórházi épületen szükségessé vált javítások engedélyezése tárgyában. 19. Ujfalussy Dezső megyei árvaszéki ülnök kérvénye, néhai Németh József volt árvaszéki ül­nök halálozási negyedének utalványozása végett 20. A „Magyar közigazgatás“ czimü szak­lap szerkesztőségének kérvénye, lapja támoga- iása iránt. 21. Lipták Adám gyula-várii lakos kér­vénye 35 frt árvapénztári tartozásának lefizetés! határideje meghosszabbítása iránt. B.-Gyulán, 1885. deczember hó 7-én. Békésmegyének fővárosi egyesülete. „B ók és megyei kör.“ E névvel mintegy két évvel ezelőtt lelkes egyetemi ifjak sok jó­akarattal egy társas- és segélyező-kört alakítot­tak Budapesten, melynek rendes tagjai csupán egyetemi hallgatók lehettek, ezek közziil is csak azok, kik vagy Békésmegyében születtek, vagy hosszabb ideig tartózkodtak Békésmegye terüle­tén, vagy pedig a szarvasi főgymnasium egykori tanulói voltak; — pártoló tagjai is csak békés­megyeiek, és ezek kozzül is csak a férfiak, — lehettek. E kör azonban soha sem volt képes sem a megye területén, sem a fővárosban nagyobb ér­deklődést kelteni, mi azon szűk korlátok között nem is volt csoda. így határozta el aztán az idei közgyűlés, hogy a kört átváltoztatja, a belépésre vonatkozó korlátokat lerontja és a kört szélesebb alapokra fektetve, egy uj, nagyobb közönséget ás érdeklő egyesületnek ad léteit. E terv megvaló­sítása végett a közgyűlés egy ideigleues bizott­ságot választott, melynek elnökévé a közbizalom Zsilinszky Mihály országgyűlési képvi­selőt emelte, mint azt az embert, ki humánus czélokért mindig tudott lelkesedni, s ki soha sem vonult vissza, midőn arról volt szó, hogy megyei ügynek szolgálatot tegyen. A közgyűlés nem is csalódott föltevésében, Zsilinszky képviselő az elnöki tisztséget a leg­nagyobb készséggel elfogadta s mindjárt össze is hívta az ideiglenes választmányt. E választmány az alapszabályok tervezetének kidolgozására egy, tagú bizottságot választott, melynek elnökévé dr. K ü ő 1 r Béla, képviselőházi fökönyvtárnok és a „Clotild szeretetház“ titkára lett, ki j ez utóbbi egyesület körül nagy tapintatot tanúsított és az egyesület felvirágoztatásán buzgón közre­működött. Az alapszabályok tervezetét kidolgozó bi­zottság a tervezettel már elkészült és ezt az deigleoes választmánynak be is nyújtotta ? Két­való tárgyalás alapjául el is fogadja és Így már a közel jövőben megkezdheti az egyesület mű­ködését. Helyén valónak látjuk itt az egyesületet kissé közelebbről ismertetni, Czélja az egyesületnek kettős volna: 1. A fővárosban állandóan, vagy ideiglenesen tartóz­kodó becsületes és tisztességes békésmegyeiek társadalmi hitelét emelni összetartás, kölcsönös segélyezés és Békésmegye társadalmának támo­gatása által. 2. Tagjainak társas érintkezését és a fővárosi tartózkodás kellemetességét, me> a szellemi fejlődést előmozdítani. E czél elérése végett 1. az állandóan Buda­pesten tartózkodó békésmegyeiek és Békésmegye iránt érdeklődök egy fővárosi any a-e g y e sü­lé t b e n szövetkeznek ; 2. Békésmegye neveze­tesebb városaiban fi ó k-e gyesületet alakí­tanak. Az egyesület tagja minden békésmegyoi, vagy Békésmegye iránt érdeklődő, feddhetlen jel­lemű egyén, nő és férfi, egyaránt lehet. Az egyesület első sorban szegénysorsú bé­késmegyeiek segélyezését tűzi ki czéljául, még pedig nem oly módón, hogy egyszorü pénzsegélyt nyújt, hanem állandó segélyező bizottság fog gondoskodni a szegénysorsu, de törekvő békés­megyei ifjaknnk a fővárosban való boldogulásá­ról. E bizottság meg fogja vizsgálni, ha jogos e valamely békósmegyei városból fölkerült szegény- sorsú tanulónak az a vágya, hogy tanulmányait a fővárosban folytassa; mert, — amint hogy az egyesület a proletarismus elősegítésén nem akar közremunkálni, épen úgy igyekezni fog a valódi tehetséget pártolni,. (mert a szegónysorsualc köz- zül csak az ilyennek van ma-napság kilátása tu­dományos pályán boldogulni.) Az ilyen, vidékről fölkerült, itt teljesen ismeretlen tanulót a bizott­ság ajánlatokkal látja el, leczke-órákat szerez szá­mára, vizsgálatainak letevésére pénzt kölcsö­nöz stb. A békésmegyei városból fölkerült ipa­rost, vagy kereskedőt az egyesület szintén párt­fogásába veszi és minden békésmegyei ügyet hat­hatósan előmozdít. De második sorban szintén nem hiábavaló munkát kíván az egyesület teljesíteni. Úgy a fő­városban tartózkodó békésmegyeiek között, mint területén 1 művelődésnek és a finomulásnak zász­laját tűzi ki. Felolvasások és hangversenyek ren­dezése által nemcsak a kialvó társadalmi életet togja uj életre szitui, hanem bemutatja a megye közönségének azon gyermekeit, kik tehetségükkel és buzgalmukkal már nevet vívtak ki maguknak; és bemutatja azokat is, kiknek keblében az isteni szikla csak egy kis támogatásra, a közönségnek csak egy kis buzdító melegére vár, hogy kipattan­jon. Hány tehetségnek kell rószvétlenség miatt az ismeretlenség homályában elcsenevésznie ! Az egyesület tehát egyrészről humánus, másrészről lélekemelő feladat megoldására vállal­kozik. Tagjai sorában már eddig is oly neveket látunk, kiket elég lesz csak megneveznünk: hogy garautiát nyújtsunk aziránt, hogy az egyesület a kitűzött czélnak meg is fog felelni. A 37 régi, egyetemi hallgatókból álló tagokon kívül ujakul beléptek, és pedig alapitó tagokul: Zsilinszky Mihály, Haviár Dani és Hoitsy Pál országgyűlési képviselők; továbbá rendes tagokul: Dr. Szebo- rényi Gusztáv püspök, Irányi Dániel orsz. képvi­selő, Achim Ádátu esperes, Tatay István, Benka Gyula igazgató tanár ; Szeberényi Istváu, Beliczey József, Rajnai Gizella k. a. a nemzeti színház tagja, Mázor Jolán k..a., Bartoky Lászlóné urnö, dr. Bánfi Zsigmond, dr. Bácskai Albert, dr. Küf­fer Béla, dr. Salgó József, Hartenstein Zsigmond, Lusztig Károly, Vállas F. Lajos, Orbán Árpád, dr. Engl Jakab, dr. Hilf Kálmán, Gajdács Pál ev. lelkész, Járdek Géza, Wehli Károly, Bárvárt Aladár, Szlabur Béla, dr. Gerlei Zsigmond, Má- vay Aladár, ifj. Kherndl György, Lusztig Miksa, Szabó Gyula, Riesz Adolf, Schuler Imre ás Jó­zsef, Réthy Dezső, Zlinszky Béla, Brengl Lajos stb. stb. Az erdélyrészi magyar közművelődési egyesület alakulása története. — Felolvastatott az 1885. aug. 31 -ki első nagygyűlésen Kolozsvárt. — (Folytatás.) • E pilanattól kezdve naponta 2—5 százával, szabatosan elkönyvelve, szétküldetni kezdetnek az ivek. Legelőször is honleányaink kezeibe tesszük le az ügyet, aztán az egész hazai sajtót s orsz. képviselőinket keressük föl, majd az összes pénz­intézeteket, kaszinókat és igy tovább, a mig már uehány nap múlva arról győződünk meg, hogy maradandóbb mozgalom előidézésére — I külön­ben is, mert bélyeg-költségeink tetemesen emel­kedtek — czélszerübb volna a territoriális rend­szer szerinti gyűjtés, a midőn egy városban vagy járásban az ivek szétosztás végett egy kézhez volnának küldendők. Folytatva időközben is az ivek kibocsátását, ápril. 30-án dr. Szász Béla elnöklete alatt küldetik ki e czélból javaslatté­telre bizottság, mi mellett ugyanez ülés szükségét érzi, hogy pártfogás megnyerése végett Buda­pestre dr. H a y n a 1 d Lajos kalocsai bibornok- órsek ö eminencziájához, mint Erdély egykori püspökéhez és magas barátjához, nemkülönben jelenlegi erdélyi rom. kát. püspökünkhöz egy-egy küldöttség menjen, miután ügyünk a magasabb körökben nem látszott eléggé észrevétettnek, s miután százados elaléltságunkból ha egyszer meg- mozdulánk, országos jellegű feltámadás inaugurá- lására kelle törekednünk, a győzni vagy bukni morális alternatíva minden következményeivel. A második lépés megtételére is dr. Haller Károly vállalkozott Zeyk Józseffel, gróf Esterházy Kálmán és Zsigmond Dezsővel egyetemben, mig a gyula- fehérvári kérő bekopogtatásra dr. F i n á 1 y Henrik vezetése alatt Gyulafehérvár és Déva lel­kes polgármesterei, Novak Ferencz és M a r- k o s y Sándor mennek I n c z e József tagtárs úrral együtt. Küldöttségeink saját költségökre utaznak. Mig a gyűjtések minél helyesebb inscenirozá- sában igy oscilálunk, azalatt Budapestről fölkérés nélkül, önként és lelkesen egyik kiváló erdélyi mágnásunk lepi meg páratlan tevékenységgel egyesületünket. Ifj. gróf Teleki Domokos orsz. képviselő ur egymásután nyeri meg orszá­gunk legfényesebb neveit, a legmagasabb és leg­exponáltabb állások viselőit s rövid idő alatt nem kevesebb mint 12 ezer írttal, addigi készpénzünk­nek épen felével gazdagít. Jelentős mozzanatul emeljük ki ezután a növekvő áramlatból a máj. 9-iki választmányi ülést. Ekkor jelenti be egyfelől a dr. Szász Béla alatti bizottság, hogy leggyakorlatibbnak találja az erdélyi részekben a megyei és városi választ­mányok mielőbbi megalakítását, a Királyhágón túli hazára nézve pedig ajánlja, hogy a helyzetet föltáró lelkes levélben kéressék löl minden megye alispánja, minden város polgármestere : ajánljanak területükről nehány kiválóbb úrnőt és kitünőbb férfiút, a kiket aztán ismét külön-külön, kérő levéllel szólítsunk föl gyüjtö-iv elfogadására. Különben e napig már 2000 iv küldetett szét, fejedelemnek és felvilágosítást kér, Báthory felel a levélre s kijelenti, hogy a foglyok el- adatása nem való. Az eset még az ö fejede­lemsége előtt történt, de ő Artándi halála után a várat elfoglalta s a foglyokat Budára küldötte. 8) Hasonló módon cselekedett Báthory 1573- ban. Ez évben ugyanis az országban szerte eláradt szabad hajdúk, vagy martalózok egyik csapata a gyulai török pattantyúsokat (top- csikat) megtámadták és rabságba vitték. Út-1 közben azonban a váradi kapitány emberei a latrokat utolérték és a pattantyúsokat meg­szabadítván, Gyulára visszaküldötték. 9) Vajha ily eljárásban részesültek volna a magyarok is a törökök részérel.! ? De hogy mikép fizették vissza a kölcsönt, arra a kö­vetkező dolgok adnak bőséges, talán kissé hosszúnak is mondható feleletet. 1574-ben a gyulai bég (neve ismeretlen), a mai Szalonta mellett eső Kölesér mezővá­rosba ment, s az ott való vámosnak fejét vé­tette. Azután pedig a Szalontától keletre eső I Tulka és Jánosd falukból egynéhány embert elvitetett, kétségkívül behódoltatás végett.,B) 1583 közepén Bihar városát akarja hódol- tatni a gyulai bég. n) *) V. ö. Szalay. A magyar történelemhez 116. 117. és 177. 11, ") U. O. ?°) Szalay. A magyar történelemhez. 176. 1. ") Békésmegyei oklevéltár. n. k. 179. *583 nyarán a gyulai, szolnoki és jenei bégek Budáról, Pestről és a maguk szék­helyeiről egy egész sereget gyüjtvén össze, Biharmegyének éjszak-keleti részére törtek és ott nyolez falut: Szalacsot, Gálos-Petrit, Kis- Tarcsát, Nagy-Tarcsát (most Ér-Tarcsa). Ma­darast , Selindet (Ér-Selind), Vasadot és Puszta-Apátit megrabolták, marháikat elhaj­tották s azonkívül a lakosok közül 44o em­bert rabságba hurczoltak, nevezetesen egy gálos-petrii nemes embert, Felföldy Istvánt, nejével és 12 szolgájával. A raboknak és marháknak jó része Gyulára jutott. 12) Az er­délyi fejedelem hallva a nagy kártételt, futott mindjárt panaszával a portára. S minthogy épen akkor 10,600 tallérnyi ajándék is érke­zett az erdélyi fejedelemtől a nagyvezér szá­mára, készen voltak mindjárt a feddő és pa­rancsoló levelek.13) A gyulai béghez is futott egy sebes tatár a levéllel, hogy a bég csak vett lehellését se várja, hanem embert s mar­hát, a mi nála vagyon, a honnan vette, oda bocsássa, a mi másutt van megkerestesse és visszaadja, hozzá volt csatolva a rettenetes fenyegetés is, hogy ha még egyszer ilyen dolog a hatalmas császár fülébe esik, nem jószágával, hanem fejével lakói. u) S mi yclt az eredmény? Az erdélyi kormányzók ekkép Írják meg a lengyel királynak (Báthorynak): „Sem az császár parancsolattyának, sem az ») ü. o. 180. ír; **) Békésmegyei oklevéltár 11. k. 181. 1, ”) U. 0. II. k. 179. 180. 181. 11, mi örekedésünknek Hellye nem volt nálok (a bégeknél), csak egyet is a szegény népben meg nem szabadított a- n a k, hanem csak úgy végh nélkül külömb külömbféle effugiumokkal (mentegetődzések- kel) bocsátták vissza emberünket.“ 1S) Az er­délyiek újra megkeresik a portát, most tisz- tök és fejők vesztése alatt hagyja meg a porta a bégeknek, hogy a rabokat vissza­adják. 16) S az eredmény ? Megint semmi. Tűrjék és szenvedjék el az erdélyiek. 1584. elején ugyanis egy, a mai korban csaknem érthetetlen eset, zavarta a békés egyetértést. A gyulai bég a szandzsákságá- hoz tartozó Tamáshidánál (ma Tamásda) egy hidat csináltatott. Ürügyül azt adta erre, hogy a császár parancsolatjából kell neki azt az utonjáróknak és kereskedőknek könnyebb­ségére megcsinálni, s fölszólította a váradi kapitányt is segítség nyújtásra a hídnak meg- csinálásában, mert az Váradnak is nagy szol- I gálatot tenne az élésnek és marhák köny- nyebb odaszállitás i által. Látszólag ez mind igaz, De a török kezében a közlekedés köny- nyebbsége is fegyver volt. mert a földet csak hamarabb megrohanta és gyorsabban elpusz­tította volna, s azonkivül az erdélyiek attól féltek, hogy a török a tamáshidai, romjaiban ma is moglevő, nagyszerű kőtemplom köré palánkot fog csinálni, s igy Biharmegye te­“) ü. o. H. k. 182. 1. 1 “) ü. 0. 182. 1. rületén is megveti a lábát, s e hid csak egy lépéssel közelebb segíti őket. . . Váradhoz.17) Azért minden áron arra törekedtek, hogy e hidat lerontsák. Sőt nemcsak ők, hanem a magyar királyhoz tartozó kállai vár vitézei is ellene voltak e hid építésnek, tudván, hogy ezáltal a török portyázások és dúl ások sza­porodni fognak. Azért egyszer hatvanan meg­rohanták a hidat, 1 egy részét elhányták, de egészen meg nem ronthatták: s az elhányt részt a törökök újra nagy hamarsággal meg­csinálták. ]8) Az erdélyi fejedelem a portán emelt panaszt emez újítás ellen. A török porta egy csauszt küldött ki a hídnak meglá­tására. Báthory István erre azt a praktikus tanácsot adta az erdélyi kormányzóknak, hogy legelőször a csauszt szükség arra venni, hogy az erdélyi fejedelem javára Ítéljen és beszél­jen, azután a gyulai béget, mert ezek ítéle­tén fordul meg a hídnak fönmaradása vagy elbontása, A meggyőződés ilyetén változta­tásának eszköze természetesen az ajándék vala. la) Mi lett a dolog vége, nem találjuk megírva sehol, de mivel újítás volt, meg az ajándék is jó helyre érkezett, azt következ­tethetjük, hogy Tamáshida megint hid nélkül maradt. 17) Békésvármegyei uklevéltár. II. k. 188. 1. *•) Békésvármegyei oklevéltár II. k. 182—183. 11. I U. 0. 185. 1. (Folytatása köv.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom