Békés, 1885 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1885-11-08 / 45. szám

45-ik szám

IV. évfolyam

Gyula, 1885. november 8-án.

r

Szerkesztőség:

'I

Főtér, Prág-féletház, Dobay János könyvárus üzlete,hova a lap szellemi részét illető közlemények küldendők.

Kéziratok nem adatnak viasza.

Előfizetési díj:

Egész évre

..........5 Irt — kr.

Fé

lévre ..............2 „ 50 „

Év

negyedre .. .. 1 „ 25 „

Egyes szám ára 10 kr. I

_______J

T

POLITIKAI, TÁRSADALMI ES KÖZGAZDÁSZAT! HETILAP

MEG-JELENIK MINDEN VASÁRNAP.

1

Kiadó hivatal:

Főtér, Prág-féle ház, Dobay János könyvárus üzlete, hova a hirdetések és nyílttéri közlemények küldendők.

Hirdetések

szabott áron fogadtatnak el Gyulán

a kiadó hivatalban.

L

Nyilttér tora 10

1J

Hirdetések felvétetnek: Budapesten: Goldberger A. V. Dorottya utcza 6. sz. a.\ Haasenstein és Vogler (Jaulus Gyula) Dorottya utcza 11. sz. a.; Lang JLipót Dorottya utcza 8. sz. a.; — Bécsben: Oppelik A., Schalek Henrik, Moose Rudolf és Dukes M. hirdetési irodáiban, a szokott előnyős árakon

Állandó színkör,

Dobay János polgármester az országos kiállítási igazgatóságtól a napokban kővetkező levelet vette :

„Tekintetes Polgármester nr! Az országos kiállítás területén levő zene-csarnok, mely eredetileg 38,000 írtba került, 1000 nézőt befogadó nyári színháznak volt tervezve s igy aránylag kevés költséggel — a páholyok és karzatok tartására szükséges vasoszlopok készen vannak — rendes színházzá át alakítható, úgy a mint most a kiállításban fennáll a 30 db. vasoszloppal együtt 8000 írtért eladó.

A tulajdonos esetleg külön megállapítandó munkadijért a csarnok elszállítását, felállítását és rendes — sőt fűthető állandó színházzá, vagy czirkusszá átalakítását is elvállalja.

Amennyiben B.-Gyula községe a zenecsarnokot a helyén megvenni hajlandó volna tekintve a kiállítás közeli bezártát, mielébbi szives értesítést kérek.

Kiváló tisztelettel : Nemes Ferencz.“

A kik az országos kiállításon voltak s a gyönyörű zenecsarnokot is megnézték, lehetetlen, hogy ne gratuláljanak ama gondolathoz, bogy eme zenecsarnokot állandó színkör és nyári mulató helyül Gyula városa megszerezné. Sokkal kisebb város vagyunk s egészen más szociális viszonyok között élünk, sem hogy állandó téli szinház építésére — ahogy hason- városok, mint Nyitra, Beszterczebánya, Czegléd, vagy csak Csaba is tették — még csak rá is gondolhassunk, nemcsak s mai, hanem talán a jövő században sem. S őszintén megvallva, legkevésbé sem sopánkodunk rajta, ha soha sem lesz téli szinházunk, mert épen Csaba, Nyitra, Czegléd szomorú példái után visza kellene riadnunk, még ha módunkban is állana negyven-ötvenezer forintos színházat építeni — ennek gondolatától is, miután

Ábrándosénak.

Ha tudsz leszólni a magasból, Mihelyt az élet szava hí,

S a földön meg nem tántorodva, Sértetlen talpra állani;

Ha tündérkertek büve, kéje El nem kábítja lelkedet,

Tiltott virághoz nem nyúl ujjad, Bármily hivólag integet;

Ha hullám hátán ringva lágyan Erős kar hajtja csolnakod,

S bár szél, hab üz, — a messze partot Szemedből tűnni nem hagyod;

Ha álmod fényt vet a valóra,

Hogy ébredvén, nem éj fogad:

Szállj, hadd ragadjon ifjú ábránd, Szárnyára bátran bízd magad.

De hogyha lelked földi szóra Nem hajt, mig büszkén fenn kering, Ha elkábultan földre hullva Velőd megrendül, térded ing ;

Ha illat s fény közt gyenge szived Gyötrő szilaj vágy szállja meg,

S ha álmod szétfoly, tűn a bübáj, Szemedben égő köny remeg;

Ha zajgó hullám s szél dühében Sajkád vezetni nincs erőd,

Hogy elsodorva mindörökre Elveszted partot, kikötőt:

oly téli társulat, amely a mi igényünket kielégitené, nálunk télen át nem tarthatiiá fen magát, közetkezésképen nem is p&- lyázna hozzánk. Egészen más beszámitls alá jő a nyári saison, melyért, ha a kínált zenecsernokból átalakított nyári színkörünk volna, a legjobb társulatok versengenének, s színkörünk csínra és nagyságra páratlan volna az egész országban. Azt — amily díszes épület, minden skri- pulus nélkül fel lehetne állítani a pro nulládon, mely színkörnek legmegfelelő nb helyiség volna különben is. A zeuecsarncK mint a kiállítási igazgatóság írja 38000 forintba került, hanem Gyulának ideadnák 8000 írtért, leszállítása, újbóli összj:- állitása s felszerelése ugyanily össszegbe kerülne, s 15 — 16 ezer forinton oly színkörünk s mulató helyünk van mely mer- érne kétszer olv összeget s városunknál bizonyára egyik legkiemelkedőbb nevezetei- sége lenne.

Szép volna, ba úgy lehetne, de faj dalom nálunk a mai viszonyok közt nem lehet érdeklődést kelteni ilyesmi iráflt talán még akkor sem, ha a kiállítási igaz gatóság ingyen adná a zenecsarnokot, és az újbóli felállitási s a felszerelési költ ségekről volna csak a szó;

A város mint erkölcsi testület a város szervezeti kérdésének megbolygatása és a népkert létesítése után nincs sem erkölcsi sem anyagi tekintetben oly helyzetben hogy az ügyet magévá tegye, a társadalom pedig sokkal indolensebb, se •» hogy ily kérdés iránt érdeklődnék s megváló sitását csak megkisérlené is. Ily körűimé nyék közt nem maradhat más kötelessé günk, mint a kiállítási igazgatóság aján latát köztudomásra hozni és a zenecsarnok megvételét legmelegebben ajánlani a tár sadalmi egyenetlenség daczára is jobb vi szonyok között levő Orosházának amelyre szintén ráférne ily színkör, annál

is inkább, mert tudomásunk szerint most semmilyen sincs, amióta az „Alföld“ száll) udvarán levő bódét eltávolították. Orosháza községe a regale kifizetése után anyagilag is van oly helyzetben, hogy ily vállalatba, bocsátkozhassák.

Az erdélyrészi magyar közművelődési egyesület alakulása története.

— Felolvastatott az 1885. aug. 31-ki első nagygyűlésen Kolozsvárt. —

Magyarország fiaihoz és leányaihoz 1 Összesen 200 és 47 napja, hogy Magyarország 16 keleti megyéjére, az e megyéken fekvő 2 szab. kir. önálló törvényhatóságu és 29 rendezett tanácsú városára nézve egy közművelődési egyesület alakítása tekintetében összejövetelszerü- leg először kimondatott a legyen szó.

Nyolcz hónapja és 5 napja, hogy az enyésző véreink iránti szeretet tettre indította bennünk a kultúra győzelemre vezető istenségében való hitet s szabad röptét adott az összes magyarság áldozatkészségébe vetett reménynek.

Az a kérdés most, hogy szolgáltuk e reményt ? A magyar nemzet — magasztos ügyről lévén szó — kétségtelenül lelkesült; hogy bántunk e lelkesedéssel ? A különösebben mezőgazda Magyarországnak csak mezőgazdasági évi jöve- delme'Lhásfél milliárd : mit nyertünk meg ez évi jövedelemből ? Az összes nemzeti vagyonról nem beszélünk.

Tiszta, átlátszó kép-adásról lóvén szó — tisztolt közgyűlés 1 — egyesületünk első választmányi jelentésének talán megengedhető, hogy némi kronikaszerü jelleggel birjon s mielőtt a jelenlegi képet nagy vonásokban feltárnék, röviden jelezzük az eredetet s rámutassunk a megtett ut mérföldköveire.

Az 1882 ik év második felében és a követ kezö év elején az egész hazai sajtó élénken foglalkozott az egyesületi alakban nyilatkozó közművelődési mozgalmakkal.

Nov. 28-án alakult meg Nyitrán, nagy lelkesedés közt, a 12 megyére kiterjedő „Felvidéki

Fuss, fuss, ha hínak csalfa képek, Kerüld a vészes álmokat :

Erősnek áldás, üdv az ábránd, Gyengének átok, kárhozat.

Torkos László.

Partos Dezső ur apró üzletei.

— Rajz: —

Irta: Tolnai Lajos,

(Vége.)

A gyerekek lapdája épen beütötte az ablakot.

— Dolfi, te vagy ? kérdé az apa a szép, egésséges piros gyereket.

— Én papa. Ez uj lapda ám. Jer, üss egyet. Hagyok.

— Menjetek haza, otthon leszek mindjárt.

Kicsordult a zavaros szemek könyüje,

és gyönge pirosság terjedt el a ezukrász ur hervadt arczán.

A beszéd megakadt, az üveg kiürült, s a két jó barát átadta székét, — lehet más két jó barátnak, vagy boldog embernek.

Haza felé tartott Kakas Adolf ezukrász ur.

Otthon a fösvény Mózsi mészáros nagy bérházában a kéményseprővel szemben heves vita folyt le a lakók között.

Künn ültek, mostak, varrtak, vagy dolgoztak a zsellér mester embernék. Három — négy asszony.

Azt akarták eldönteni mi egy csizmadia, asztalos, szabó, varga, hivatalszolga, — melyik a fölebb való rangban, titulusban, tisztességben.

A ezukrászné dühösen kitört e szép mesterségek ellen és a ezukrászatot emelte a legmagasabbra. Talán méltán is.

Akkor fordult be Adolf ur.

Közművelődési Egyesület“ s okt. 2-án történt a „magyarságot és népnevelést Sárosmegyében terjesztő egyesület“ megalakulása. A már korábban alakult „Székely művelődési és közgazdasági egylet“ decz. 14-én tartotta évi közgyűlését Budapesten s a közfigyelem előtt munkáltak a fővárosi „Magyar Iskola-egylet“, a „Széchenyi-egy- let“ Szathmárt, a pozsonyi „Toldy-kör*, mely magvául szolgált az 1883. óv decz. 17-én létesült „Pozsonyi magyar közmivelődési egyesületnek*, az aradi és a temesvári „Magyarnyelvterjesztő- egylet“, nemkülönben mozgalom folyt Márama- rosban, Vasban s a mi nem csekély befolyással volt: a hazánkba operáló németországi „Schulverein“ 1883. jan. 9-én tartotta nagy zajjal közgyűlését.

A fejlődés logikai kapcsolata alapján igy történik, hogy az „Ellenzék“ 1882. nov. 29-iki a megelőző napon létrejött „Felvidéki Közmivelődési Egyesület“ ismertetésével kapcsolatban , fölveti, mikép lépéseket kell tenni egy a felvidékihez hasonló egyesület megalkotására. A kezdeményezéssel névszerint megkínálja több közéleti férfiunkat, mire a helyi lapok hozzászólása közben, decz. 6 án, Zongor aláírásával folytatja, hogy központi és fiókegyleteket kell alapítani. Decz. 28-án már B a r t h a Miklós, az eszme-publiczista fel- karolója Írja, hogy az egylet ügyét igen tekintélyes állású egyén ölelte föl s a megalakuláshoz szükséges lépések immár megtétettek. Épen ez nap a „Magyar Polgárban" Sza thmáry György — kinek a hunyadmegyei eloláhosodás ellen megelőzőleg kifejtett országos működése a fenti közművelődési aktiók közzé a mi részünkről első sorban számítandó. — „A magyarosodás“ czim alatt 3 czikk közlését kezdi meg s kérdi-: nem lehetne s nem kellene-e a felvidékinek mintájára egy „Erdélyrészi Közművelődési Egyesület“-et alakítani, melynek székhelye Kolozsvár volna ?

Ezenközben decz. 10-én kelt levélben Rafaj Károly uj-székeli (Udvarhelym.) birtokos 50 frtot küldvén Martba Miklós ur kezéhez, évnegyedenként fizetendő összesen 300 frtra kötelezi magát, I melylyel egyesületünk első alapítója lesz s a

A vitatkozó asszonyok elhallgattak, mert egy ezukrász megjelenése mégis szokatlan és nagy mértékbén ünnepélyes.

Kakasné odabent kész lett volna folytatni a vita tárgyát, de a ezukrász komolyabb húrokba kapott.

— Azt gondoltam Zsuzsi, én elmegyek.

— Hova ? Kolozsvárra, Brassóba ? —

Biz az jó lesz.

— Nem, nem.

Mégis nem tudta kimondani, hogy : a Marosba.

— Te maradsz a gyermekekkel! Tán jobban megéltek. Én már nem tudok rajtatok segíteni, de azért ne félj, menyasszonynyá teszlek.

A ezukrás né még nem unta meg az életet, s felvidult arra a szóra, hogy u r i asszony. Meg is érdemelné. Gondolt valami ügyességre, mely hirtelen fölemeli az embereket.

Tán elmegy Boszniába, ott jól megy a világ. Hát hiszen menjen, a ráczok nagyon szeretik az édességet. Itt igazán az emberek fölötte elparasztosodtak. Torta, ezukorsüte- mény, már a divatból is kimegy.

Hamar kisuhant a ezukrászné — s most már tiz okkal több joga volt állítani, hogy ki az utczában az első asszony, és hogy mi egy ezukrász, aki nélkül a grófok, úri dámák egy

egy napig se élhetnének.

Nyikorgott tovább a ezukrászat szekere.

Adolf ur mint a nagy útra készülő ember, mindent jó rendben akart hagyni. Naponkint találkozott Partos Dezső úrral, kiben a legjobb tanácsadót találta.

— Leszámolok veled, gonosz élet, — sóhajtott föl ezután naponkint többször is Adolf ur, — nem hagyom, hogy a fiam is ily nyomorban éljenek mint én. Maradjon a feleség

a két kis leány nyal, s a mi részünket adja ki nekik a jó Isten.

Egy alkonyaton, szép szombati este volt, melyre Partos ur szerint szabad nap, vasárnap következik. — Kakas Adolf ezukrász maga mellé vette a két fiút, Dolfit és Lencit s lecsalta őket a Marosra.

— Átmegyünk a szigetre, gyerekek, hangyatojásért, madárért.

Örömujjongással fogadták ezt a fiuk. S már fogták a madarakat, írták a hangyatojást.

Egy heverő ladik (nem volt az heverő, Partos ur szerezte), himbálódzott a Fejszés Pál kukoriczaföldje alatt a parton.

Hogy ugrottak bele a fiúk! Még az ég is örömmel láthatta azt a tiszta vidámságot.

Suhant a ladik, körbe-körbo egy-egy nagyot libbent, Lenci kaczagta, de Dolfi kiabált

— Papa, mindjárt felborulunk.

Egy szót se szólt a szegény ember, csak nézett a fűzfák közé, hol á homályos törzsek mellett a Partos Dezső ur alakját látta. Oh, nincs hát elhagyatva az ember még a halál révén sem!

lm a jó barát, hogy utolsó utunkra kisérjen bennünket s szemeivel bátorítson . . ! ott küzd a fűzfák között.

— Jaj 1 jaj 1...

S a felfordult ladikot elbontotta a Maros forgója.

Még azon éjszaka, éjféltájt kifogták a két gyermeket — egymásba kapaszkodtak — s az apát, kinek kezei imára voltak kulcsolva — az ide túl maradtakért.

Özönlik a nép, gazdagja, szegénye a szegény ezukrásznéhoz ajándékaival.

— Istennek hála! — bátorítja Partos Dezső ur az özvegyet, a sok étel-ital, ruha és más ajándék között, (melyből rész jár) — az emberek részvéte teljes.