Békés, 1885 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1885-08-02 / 31. szám
az osztálybeli helyből összesereglett nagyszámú közönség jelenlétében. Nem lehet leírni a kisangyalként felöltöztetett kisdedeknek gyermeked örömet, mely az ö ártatlan lelkűk ihletségében nyilvánult, annak át- érzetévcl, hogy ők, a 2. 3. 4. 5. 6. eves kisóvon- czok, az általuk legbizalmasabb ragaszkodással szeretett Marinénjük (Molnár Mária óvónő kisasszony) vezetése alatt, mint szerintük már az életbe lépettek, jelét adhatják, az ő gyenge elméjükhöz alkalmazott tanulmányaik, — s betanult különböző versecskék elszavalasa által — életre valóságuknak, szemükből tükröző öntudattal mutatván be, az ők különféle színes papírból általak meglepő ügyességgel készített számos, és soknemü munkácskáikat, — a levegő ben vidáman repkedő pacsirták élénk csicsergő séhez hasonló hangicsálással adván jelét — közös örömüknek. Mindezek, annál kellemetesebb benyomást gyakoroltak a jelen voltakra, amennyiben a külön' böző ajkú gyermekecskék — kik a szülői háznál anyanyelvükön kivül mást nem beszéltek, óvodában már, két-három hét alatt egymástól, magyar nyelvet elsajátítva — azt — min a szava 11ásban mind az énekiésbe mind a kérdésekre adott feleletük ben, legvidámabb örömmel csak úgy mint anya nyelvüket gyakorolják s tisztán beszéllik. Mondhatni bizonyára nagy szerencse, hogy ezen különféle ajkú lakosságnak kebelében, a társulatióvoda ügyeinek élén álló néhány lelkes hazafiak: választmányi tagok eme szent ügy iránt önzetlen buzgalmu ernyedetlen kitartása által ezen kisdedóvoda habár — a kezdet nehézségei legyőzésével, de mégis küzdelemmel, — most azonban már, valamint a magas állam; — az országos kisdedóvó határtalan jótékonyságu egyesület, s a megyei derék királyi tanfelügyelő ur beható hivatalos jelentései nyomán a megyei közigazgatási bizottság nagytekintetü fórfiai által is felkaroltatva, jelentékenyebb segélyeztetés kimódolása által, mind ez ideig fentartathatott és fentartásához biztos remény köttettetik, melynek sikerüléséhez, valóban nem kevésbé járni a kitartó, — a kisdedeket valódi anyaként ápoló jeles óvónő fáradhatatlan szorgalma is. Bebizonyult dolog, hogy ezen óvoda igazi csíráztató veteményes kertje, az innét a felekezeti rendes elemi iskolákba átlépő növendékek iskoláztatásának. Adná Isten! hogy ezen óvodai társulat keresztül vihetne, — miszerint egy óvodai saját czélszerü helyiség szerzése által annak jövője teljes valóságában megszilárdittatnék. Ezen előre bocsájtottaknak kapcsában, ismertetésül, nem tartom feleslegesnek, a kisdedóvodai foglalkozásról, az óvónő kisasszony által benyújtott érdekes áttekintést is következőkben nyilvánosságra hozni. Bonyhai Benjámin, iskolalátogató. s a lato Óvónői jelentés. mező-herényi társulati kisdedóvodáról az 1884/5-ik évről. óvodai foglalkozás. A foglalkozás három részre oszlott: t á r- Igás vagy beszéd s értelem gyakör- játék köréből, a legismertebb házi állatok, és munka. A beszéd 1 értelem gyakorlatok kisebb gyermekeknél virágok, gyümölcsök és a gyermek ruházata ismertetett meg. j I . A már kissé fejlettebb gyermekeknél: házi állatok, kerti növények, ismertebb vadállatok, bútorok, iparosok, | azoknak készítményei s | legismeretesebb ásványok. Végre I legfejlettebb gyermekek körében: vadállatok, ismertebb mezei növények, természeti tünemények, évszakok, hónapok és napok, erdő, mező, hegyek és folyók ismertettek. I játékok közzül: a testgyakorló mozgó és általában oly játékok alkalmaztattak, melyek egyszerre az egész gyermek csoportot foglalkoztatták. | , A munkaszerü foglalkozások közzül. a Fro* bel-fóle 3. 4. 5. 6-ik szekrény, lerakó táblácskák, pálczikák, körök, rajz, agyagmunka, papir hajtogatás, fűzés és fonás hasznaitattak. Hetenként egyszer elbeszélés, mese és vers tanítás. A gyermekek kedélyét felvidító daliok naponkint alkalmaztattak. A foglalkozás reggel imával kezdődött és este imával végződött. Táblás kimutatás az óvodába járó óvonczokról. Magyarajknak Németajkúak Tótajkuak Izraeliták Összesen fiú leány i fiú leány fiú leány fiú 1 leány fiú leány 21 2 25 18 26 23 18 16 90 59 Rendesen járt. 18 2 20 18 20 18 15 14 73 52 Vizsgán jelen volt. 2 2 12 15 13 16 10 12 37 45 Kelt Mező-Berény julius 26-án 1885. Molnár Mária m. k.* Helybeli polg. fiúiskolánkról megjelent a Xl-ik értesítés Finta Ignácz igazg. tanár szerkesztésével. E fűzet kiállítása csinos, jó! rendezett, *A kisdedóvodai közhasznú ügy érdekéből hazafias tisztelettel kérem fel a »Békésmegyei közlöny Tek. szerkesztőségét ezen levelezési ősiknek becses lapjába leendő átvételére. A közlő B. B. sajtóhibáktól teljesen ment, mely nyomdánkat kedvezőleg ajánlja bárkinek becses figyelmébe. Terjedelme 26 lap, mig 1 tavalyi 35 lapból állott. E füzet a tartalommal nyílik meg, mely után következik: Adatok a jelen isk. év történe téhez. E czikkben számot ad az igazgató az in tézet megnyíltáról, majd az ünnepek miatt tar tott szünidők számáról, azután a majális tartását említi fel, mely a várkertben tartatván meg, azért itt is nyíltan köszönetéit fejez ki gr. Almássy Kálmánné ő nagyméltóságának. Az intézetet azon nagy csapás érte ez évben hogy régi, megedzett tettdus elnökét Ambrus Lajost elvesztette, ki „a munkakört, melyet s gondviselés reá bizott, úgy a város, mint a megye, valamint a nevelésügy javára kiváló tehetséggel, itka higgadtsággal, páratlan szigorral párosult atyai jó indulattal s igazi szakértelemmel töltötte be.“ Kiemelve van, hogy az intézet a rajzra kiváló gondot fordit, így érthető, bogy e polg. fiúiskola rajzai hivatalos bírálat szerint semmi kívánni valót se hagynak fent, a miért aztán többször ki is lett tüntetve. Dicséretes törekvése volt az isk. széknek, hogy a tanári testület buzgólkodása folytán egy Harmonium megvételében azt elősegítette; ez által a műéneklésben való előmenetel megsokszorozódott. Kovalszky József a tanári vizsgát letette Budapesten junius hó végén, ennek folytán min- denik tanár büszkén mutathat oklevelére. Ezután szó van az isk. szék egyes fontosabb intézkedéseiről. Az isk. szék áll 4 tisztviselőből, 26 rendes tagból. A tanári testületet képezik 6 rendes tanár, ezek mellett 4 hitoktató teljesiti a vallás tanítást. Értekezletek rendesen tartattak mind havon mind időszakonként. A közbejött véletlen esetként, miatt meg nem tarthatott órák részint helyettesittettek, részint pótolva lettek. Kötelezett tantárgy volt: 1. Vallástan heten- kint 2—2 órán. 2. Magyar nyelv hetenkint 4 órán. 3. Német nyelv hetenkint 3 órán. 4. Földrajz be- tenkint 2 órán. ő. Történelem hetenkint 2 órán. 6. Természetrajz hetenkint 2 órán. 7. Természet és vegytan hetenkint 3 órán. 8. Számtan hetenkint 3 órán. 9. Mértan hetenkint 2 órán, 10. Mértani rajz hetenkint 2 órán. 11. Szépírás be- tenkint 1 — 1 órán. 12. Szabadkézi rajz hetenkint 9 órán. 13. Énektan hetenkint 3 órán. 14. Testgyakorlat heteukint 3 órán. Rendkívüli tantárgy volt a latin nyelv 5—5 órán minden osztályban. A franczia nyelv, mely a múlt évbén meg hetenkint 2 órán adatott elő, beszüntetettnek mutatkozik. A növendékek száma az I-sö osztályban 38. a II-ikban 22. a Ill-ikban 17. a IV-ikben 15 volt összesen 92. Ezek közül jeles 8. jó 11. elégséges 37. elégtelen 31. a mely utóbbiak közül vizsgalatra utasittatott 18. ismétel 13. vizsgálatot O t _ nem tett 5. Elégtelen osztályzatú e szerint 36. a mi tekintélyes szám a jól végzett 56-tal szemben, kimaradt 4 fiú. (A múlt évi létszám 104 volt, igy apadás 12.) Öt vallásfelekezet szolgáltatta a tagokat ezen iskolához, r. kath. 42. gör. kel. 10. ev. ref. 18. ev. ág. 2. móz. vall. 20. az életkorok 10—16 óv között váltakoznak. Közvizsgálatok tartattak junius 25—27 napokon, 4 növendék: Pákozdi Gábor, Mogyoróssy József, Misley Gyula és Misley Kálmán 1 — 1 db. 10 frnkos aranyat kaptak szép igyekezetök jutalmául. Nem kis mértékben megdöbbentő jelenség, hogy a III-ik osztálynak (17) között jutaloaira érdemes tanuló egy se találtatott. Nézzük meg ezt a 17 embert jobban. Vidéki van közöttük kettő, a többi helybeli, de átalán véve — azt hiszem — mind iparos és értelmi osztályból való szülék gyermekei, ezek csaknem egytől-egyig, mulasztásuk 542 órát teszen ki, (a múlt évben csak 320 órát mulasztottak), ezt a számot csak az (én általam összegezett) első osztály mulasztott óráinak száma haladja felül, mely 704-et tesz, igy az első osztály után legtöbbet mulasztó osztály ez a III-ik osztályú 17 tanuló volt, (a múlt évben egy növendék innen is kapott 1 db. 10 frankos aranyat). Közöttük ev. ref, 1 szál (ez úgy látszik, félt a versenytől), róm. kath. 9, ev. ág, 1, gör. kel. 2, móz. vall. 4, számra nézve legtöbben vannak tehát a r. kath. vallásuak, majd a mdz. vallásuak, a Verner, Unger, Steiger, Hofier, Held nevek viselői pedig versenyre kelhettek volna! A latin nyelvet tanulta 7, magaviseleté tűrhető, csak kettőnek van, a többi jó (7), sőt dicséretes (7), milyen sajátságos szent számok ezek, mindnyája ugyanaz. Egy növendék kimaradt, talán épen akit jutalmazni kellett volna? Jó osztályzatú 3, elégséges 8, elégtelen 5. ebből javíthat 4, ismétel 1, vizsgát nem tett 1. Hát ez elég elszomorító tény; de talán most vannak ezek a Herkules pontján s reméljük, maradhatósan jó kézben lévén szintén, jövőre minden dijat elszednek még a többiektől is. Adná Isten! hogy legalább a csorbát kiköszörülhetnék, ami kevesebb mulasztás mellett sikerülni is fog. A polg. kör ezer frtos alapítványa 50 frtot tevő ez évi kamata, mint szegény sorsú, jó ma- aviseletü, kiváló előmenetelü I tanulmányait valamely felsőbb iskolában folytató, Pivár Rezső ik osztályú tanulónak ítéltetett oda. Ezenkívül Nagy György, Laudai János 2-ik osztályú tanulók 1—1 darab ezüst írttal jutalmaztattak. Tandij-elengedóst nyertek 193 frt 40 kr értékkel 19-en. Tankönyvbeli segélyt kértek 18-an, 60 frt értékben. Iskolai könyvtár tartalma 1104 kötet, (a múlt évben 1014 volt), szaporodott 44 önálló müvei 89 kötetben, (egy kötettel kevesebb, holott az összebasonlitás szerint épen 90-nek kellene lenni, — a számok kérlelhetlenek!) Vau természetrajzi, természet- és vegytani, földrajzi-, nemsokára rá újra a kis török állott előttünk, arcán rémülettel s önmagából kikelve. — Effendi! — kiáltott atyámhoz, ki meglepetve kelt föl. — Azt mondották, hogy te vagy meg kajmakán . .. Mindnyájan úgy emlékeztünk, hogy a kajmán valami nagy krokodilus fajta s atyám éppen tiltakozni készült a nem épen hízelgő czimezés ellen, midőn az idegen igy folytatta: — Kajmakán vagy meg, kadi va?y meg, effendi. Mindent kapsz, amid van nekem, adj vissza nekem a Leilát!.. . — Miféle ember vagy te, — szólt atyám boszúsan, — visszakéred amit eladtál. — Nem eladtál, — kiáltott az hevesen — elloptad ... — Ejnye, azt a . . . kiáltott atyám kitörve, — nem kaptad meg érte a pénzedet? — Nem kaptad meg! — mondá a kis emberke s köny szökött szemébe. Elvitted, elvetted, Leila, pénz, ékszer, minden. — Ez a szegény ember meg van bolondulva, — szólt atyám. Hoz iátok csak elő a sálokat, leányok 1 — Nem sálokat, — szólt újra a kis török. — Leila nekem bülbül-asszony szép huri, anyám asszony, adj vissza. — Na, már ezzel igazán nem szolgálhatok, — mondá atyám vállvonva. Nem is láttam soha, nem tudom hát, hogy követelheted rajtam? — Te vagy kadi, — szólt újra az idegen, — keríts elő, verj tolvajnak száz bambusz-bot a hasadra, adj neki selyemzsinór, hogy akasz- szon fel őt... — Jó, jó, — viszonzá atyám, — előbb hadd tudjam, hogy áll a dolog veled? Mid volt neked az a bülbül, feleséged, rabnőd, menyasszonyod, vagy mi? A szegény gyötrött ember hallgatott, látszott, mennyire küzd magával, beszéljen-e vagy sem? Végre elhatározta magát s elmondotta, hogy ő az egyik kis-ázsiai pasa szolgálatában állott, kinek legszebb háremhölgye volt Leila. Miként jutott közelébe a szép hölgynek, azt törökünk elhallgatta, csak any- nyit említett meg, hogy ő lángoló szerelemre gyuladt iránta s talált módot a vallomásra is, amiért a hölgy teljességgel nem haragudott meg, sőt még többre is bátorította, kijelentvén neki, hogy ha sikerül megszöktetnie, szerelmét viszonozni fogja. A kis szerelmes feje folyvást csak szökési tervekben főtt, ameddig azonban a véletlen nnm jött segélyére, addig nem juthatott ser mire. E véletlen szerint a pasával kissé hosszabb időre Stambulba kellett utaznia s igy háremét is magával vitte. Ez utazás azonban igen cs _ dálatos volt, ameny- nyiben a hajó egyik végében óriási faket- reczbe együvé záratta az asszonyokat, a legszigorúbb felügyelet alatt tartva a kincjes ketreczet. Kellemesnek nem volt mondható az asszonyok helyzete, kik úgyis irigykednek egymásra, I most összeszokva, kénytelenek folyton egymásban gyönyörködni, nem csoda, ha Leila még inkább elvágyódott onnan. A hajó mindig csak éjjelenkint kötött ki, mert a pasa halandó szemektől nagyon féltette ka- liczkaba csukott kincseit. így érkeztek Peruba, hol szerencsésen kikötöttek, miután az aznapi vihar csaknem Afrika partjára dobta őket. A nagy erőfeszítésben kifáradt a hajószemélyzet, a kaliczka őreit kis törökünk megvesztegetvén, leitatta s Leila szabad lön. Egy mentő csónak partra szállította őket, hol európai ruhákról gondoskodva lévén, a menekülés könnyű volt. Gőzhajón és vasúton jutott el a szerelmes pár Szerbiáig, örökös rettegésben, hogy a pasa keze eléri őket, kozbe-közbe Leila magával hozott drágaságai egy részét adogatva el, hogy könnyebb málhával utazhassanak. A pasa bizonyára kellemesen volt meglepetve, midőn reggelre kelve, a kaliczkát nyitva találta s aszzonyait a hajón szanaszét szökdösve, rég nélkülözött szabadságukat élvezve. Hogy Leila hiányát mennyire érezte meg, arról a kis török nem számolhatott be. ők boldogok voltak ketten, midőn már Magyarországba átjutottak, félelmük csillapult kissé, de az is inkább Leila részéről, mert kis törökünk, — mint maga bevallotta, — még városunkban is félt, hogy egyszer csak elfogják és mint szökevényt és tolvajt visz- szaszállitják Sztambulba, amivel némi kellemetlen következmények jártak volna. Leila azonban örült szabadságának és szerette volna mutogatni magát európai öltözetében, drága ékszereivel és bóditó szépségével. Városunkba érkezve, a nagy vendéglőben szobit vettek, mint férj és feleség Írva be magukat a vendégkönyvbe, foglalkozás gyanánt kereskedőnek vallá magát a kis török. Reggel aztán neki indult a városnak, hogy a rejtegetett kendőkön túladjon, mert lehetőleg mindent pénzzé akartak tenni. — Párisig — hova szökni akartak — sok pénz kell. A perzsa-kendőket nálunk eladva, visz- szaindult a vendéglőbe, azonban mily nagy volt rémülete, midőn a vendéglőt uhlánus- tisztekkel és tiszti szolgákkal telve találta. Biztosra vette, hogy a czifra öltözetű katonaság nem más, mint a zsandárőrség, mely őt elfogni és Stambulba szállítani van hivatva. Annyira megrémült tőlük, hogy esze nélkül fordult sarkon s kinyargalt a városból, ki a kukoriczaföldekre s ott bujt meg, hogy rá ne találjanak. Ott még a nőkkel is meggyűlt a baja, kik őt kukoriczatolvajnak hívén, lefülelték 1 csak némi aprópénz váltság után bocsátották szabadon. Étlen-szomjan, csak sötétedéskor mert előbujnl a kukoricza közül s remegve indult haza, Allah! Allah! sóhajtott magában, — mi lett azóta szegény Leilával, talán fogva van, lányom a gyaur zsandárság körmei között, mely most reám vár, hogy egymáshoz kötözve vigyenek vissza s úgy dobjanak a Bosporus hiis habjai közé. Szivében a szerelem és a félelem harczoltak, végre megemberelte magát s besompolygott a vendéglő udvarára. Meglepetésére a zsandárok már eltűntek onnan. Ah, gondolta, ezek elbújtak, hogy engem biztosabban horogra keríthessenek. Láb- ujjhegyen sompolygott szobája ajtajáig’ s hosz- szasan hallgatózott, nem hall-e belülről kardcsörgést, nem hallja-e Leila lánczainak zörgését s az imádott rabhölgy nehéz sóhaját ? Semmi nesz, gyanúsan semmi nesz. Óvatosan benyitja az ajtót, — nincs bezárva, benéz, — a szoba üres. Belép, se Leila, se bőrönd. se drágaság, se pénz, semmi, Ijedten fut a cselédségért, egy szobalány jön eléje. — Elhurczolták a nőmet? — kérdi kétségbeesve. — Nem, — szólt a szobalány, — maga ment el. — De lánczon, ugy-e ? — Dehogy, egy jó fuvaros kocsin. — De szuronyos őrök között ? — Nem épen, egy szép hadnagy ült csak mellette. — De sirt, fenyegetőzött és átkozta a hadnagyot. — Inkább azt láttam, hogy a karját a nyakára fonta s kétszer is megcsókolta ka- czagva a hadnagyot. A lopott asszonyt és lopott kincseket elszöktették, ellopták, amig ö gyáván bujdosott a kukoricza-földön. Elbeszélése után atyámhoz fordult újra: — Effendim, — keríts elő engem asz- szony, verj tolvaj hadnagynak száz bambuszbot a hasadra. — Jaj, török barátom, — válaszolt atyám, — az ellen nincs orvosság. Vigyáztál volna jobban a portékádra. Hanem tudod mit, az csak egy átutazó ezred volt, tudom jól, hogy holnap reggel Temesvárra érkezik, ott lesz a te bülbül asszonyod is, eredj utána és lopd vissza.
