Békés, 1885 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1885-01-25 / 4. szám
4-ik izám IV. évfolyam. Gyula, 1885. január 25-én. f-----------^ Sz erkesztőség: Főtér, Prág-féle ház, Dobay János könyvárus üzlete, hova a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Előfizetési díj: Egész évre.........5 írt — kr. Fé lévre ................| » 5° » Év negyedre 1 .. í | 25 Egyes szám ára 10 kr fcs___________________sí* * S *. PO LITIKAI, TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDÁSZAT! HETILAP, Kiadó hivatal: Főtér, Prág-féle ház, Dobay János könyvárus üzlete, hova a hirdetések és nyílttéri közlemények küldendők. Hirdetések szabott áron fogadtatnak el Gyulán a kiadó hivatalban. '■ MEGJELENIK MINDEN VASARNAP. Nyilttér tora 10 kr. Hirdetések felvétetnek: Budapesten: Goldberger A. V. Dorottya utcza 6. sz. a.; Haasenstein és Vogler (Jaulus Gyula) Dorottya utcza 11 az. a.; Lang IApót Dorottya utcza 8. sz. a.; — Bécsben: Oppelik A., Schalek Henrik, Moose Rudolf és Dukes M. hirdetési irodáiban, a szokott előnyős árakon. Gyula 1885. január 24. A most is folyamatban lévő országos vásár a kormánynak azon intézkedése által, hogy nemcsak a szarvasmarha, de a sertések is állatorvos rendőri vizsgálat tálgyát képezték, és hogy a kormánynak küldötte országos vásárunk állapotáról is meggyőződést szerzett, kétségtelenül fontossággal bir és ha eddigelé országos vásárunkra csak a környék egyesei, néha- néha egy-egy idegen is, figyelmet fordítottak, e figyelem jövőben hisszük fokozódni fog. De a látogatottság és forgalom fokozódása mellett szükségesnek mutatkoznak oly intézkedések is, a melyek az idegent meggyőzzék varról, hogy a vásárban az árulásban is ama kellő rendet és kényelmet feltalálja, melyet, ha már ide fárad és törődik, meg kell, hogy megérdemeljen. Első ennél a kezdetének pontosan meghatározott napja ; a környékbeli eladó és vevő ismerve a régibb szokást egy-két nappal a vásár határnapja előtt eljön s minden hatósági tilalom ellen összeszedi az árukat titokban, alattomban még benn az udvarokon \ ez által megtörténik, hogy a messzebb földről jövő idegen vásárló a határnap reggelén jön el azon reményben, hogy például a sertés- vásár csak akkor kezdődik és 2 napig tart; midőn a vasútról le száll, látja hogy az áruknak egyrésze mint korábban jártak által megvett áru már rakodásra vár s ő a vásártérre kimen ve már nem azon anyagot találja, a melyre nékie szüksége van, hanem használhatatlan selejtesebb árut, mely őt elkedvetleníti és a vásár hitelét rongálja, jövőben pedig a látogatástól tartózkodóvá teszi. Második visszásság az, hogy eddigelé a forgalomról kellő tudomást szerezni nem bírtunk, s most is csak az által következtethetünk sertéseknél a forgalom mennyiségére, hogy ezek legnagyobb része vasúton szállíttatott - el és egészségi bizonylattal elláttatván, abban a mennyiség is kitétetett; ha a vámházaknál bevallott adatok után akarunk indulni, nagyon csalódunk, ott mindenki annyit vall be, a mennyit akar, senki sem ellenőrizi, e tekintetben czélszerü lenne, ha hatósági közegek nemcsak a szarvasmarha, de már a sertésvásár kezdete előtt is nehány nappal a behajtást ellenőriznék, s a mennyiségről hitelesebb adatokat szolgáltatnának. — A hitelesen kimutatott mennyiség kétségtélenül nevelné a vásár iránti bizalmat is s1 a forgalmat iá jelentékenyen emelné. Különösen nehézséget és kedvetlenséget okozott a vevőknél a vasúti felrakodók elégtelensége. — Csak most 13 év után, hogy vasutunk van, győződtünk meg ama hosszadalmassságról. melylyel a felrakodás a vasútnál történik ; az alig 20,000-re tehető elszállított számnak felrakodása majdnem 4 napot vett igénybe, s voltak vásárlók, kik másfél napig vártak a felrakodásra, jószágukat rongálva a hidegben. Teljesen megvagyunk győződve, hogy eme nehézségen segítve leend már a közel jövőben, mert erről nemcsak a helyi hatóság, hanem maga a kormány kiküldötte is tudomást vett s ígérte, hogy miután jelenleg a pálya az állam tulajdonában van, minden lehető el lesz követve a forgalom kényelmesbé tételére. Kívánjuk, hogy úgy legyen nemcsak helyi, hanem országos érdekből is, miután a gyulai sertésvásár nemcsak helyi, hanem országos fontosságú. A képviselöház január 19-iki üléséből.*) T. ház! A földmivelésnek múlt évi költség- vetése alkalmával felkértem a tisztelt miniszter urat, hogy a gazdasági egyletek czéljaira előirányzott 40,000 forintot, a mi magában véve az egész ország gazdasági egyleteinek segélyezésére vajmi kevés, — ne szállítsa le 10000 forinttal, hanem inkább emelje fel. A tisztelt miniszter ur azt méltóztatott felelni, „hogy azon gazdasági egyleteknek, melyek kiadásaikat saját erejükből nem képesek fedezni, segélyt nyújtani nem hajlandó.“ Bocsánat — de én a tisztelt miniszter ür ezen nézetében nem osztozhatom — nem pedig azért, mert azon gazdasági egylet, mely saját erejéből magát fentartani nem képes, kevésbbé szorul segélyre, mint azon zBenge egylet, mely egyleti titkárt, nép részére gazdasági lapot, szántás és kiállítási verseny költségeit fedezni nem képes. Ha valakinek, úgy fóldmivelési miniszternek egyedüli érdeke az lehet, hogy az ország minden megyéjében mielőbb gazdasági egylet létesüljön, — ezzel pedig kapcsolatban az én óhajom az: hogy a gazdasági egylet titkára egyszersmind a megye havi ülésein közgazdasági előadója legyen, — mint olyan, ki előtt tudva van: mi történt eddig a gazdasági egylet részéről, — s mit óhajt a kormány tenni és életbeléptetni az országos rvazdaságLügyek előmozdítása érdekében. Bármily joakaratu terve, törekvése legyen a tisztelt miniszter urnák, a mit érvényesíteni s az életnek átadni óhajt — ennek közvetítőjéül egyedül a gazdasági egyletek vannak hivatva, hogy a hasznos intézkedésnek terjesztői és életbeléptetöi legyenek. A gazdaságiegyleteknek szerintem nemes czélja és honfi-kötelessége lenne felkutatni, hogy a megyék határaiban mi termesztessék ? — Mi lenne *) Minthogy képviselőnk működése Gyula városát első sorban érdekli, közöljük beszédét, — Hermann Ottó replikájával — melyet f. hó 19-én a képviselőházban tartott, a „Pesti Naplódból átvéve. (Szerk.) a föld es éghajlat viszonyainál fogva legnagyobb hasznára a termelő népnek ? Hol pedig a gazdaság vitelére nincs alkalmas föld, ott a gazdasági egyletek hivatása kieszelni, kiszámítani, miféle kézmü vagy gyári ipart lehetne ott haszonnal megkezdeni és meghonosítani, társadalmi uton-e vagy kormány-segély ly el? Ha a gazdasági egylet vezérférfiai, kik tájékozással bírnak — minden megyében felismerni törekednek, hol és mit lehetne haszonnal társadalmi vagy kormány-segélylyel létesíteni, akkor biztos lenne a siker. Miért is kérem a t. miniszter urat, törekedjék odahatni, hogy minden megyében gazdasági egylet mielőbb létrejöjjön, hol pedig ennek létrejötte nehézségbe ütköznék, kérjen lelkes ügybuzgó hazafiakat, kik az ügy élére állván, azt létrehozzák. Nyújtson államsegélyt mentül többet a gazdasági egyleteknek, az ezen évi költségvetésben megtakarított 43,287 frtot adja a gazdasági egyleteknek, hogy igy azok társadalmi utón teljesíthessék nagy és hasznos hivatásukat, melyeknek áldásos működése ezerszer több hasznot áraszt a haza népeire, mint a mennyi segélyt a miniszter ur nyújthat. Gróf Károlyi Sándor t. képviselő ur jelentése, hogy „Magyarország földmivelö ország leven, két részre osztható, egyik rész fekete föld, termékeny s fájdalom, ha nincs kivitel, termeszt- ményét nem tudja értékesíteni. Az országnak másik része fehér föld, sivár, s miután nem termékeny, népe igen szegény, az uzsora miatt elpusztul, egy része kivándorol, más hazát keres.“ E bajon segíteni kell, de hogyan ? Én, mint a nemzet egyik napszámosa (Haljuk! Haljuk I) megmondom a valót és hiszem, ha jószándéku tanácsomat elfogadja a t. fóldmivelési miniszter ur, látni fogja annak lassankint áldásos sikerét. (Élénk tetszés.) Magyarország eddig úgy volt ismeretes, mint földmivelö ország; de miután két részből áll ez Byron. (Vajda Jánosnak „Don Juan* megjelenése alkalmából.) Egész éltében bámult s üldözött volt, Szabad, nagy szellem rablelkek közt volt, A szenvedésnek roppant virtuóza, Ki — míg szivében egy élő pokol. Mig minden étkét titkos könnye sózza — Dallal bűvöl s kaczagva haldokol. Olvasd 1 Előtted pattan lelke zára, Csak te lehetsz e mély tenger búvára, Oly híven mint te, át nem érzi más, Hogy e törpék közt bolygó óriás Kinek könnyébe v ten könnyed ragyog — Miért volt oly nagy és oly elhagyott! 1885. január 7. Ábrányi Emil.®) Hárnosi ur mátkáját árulja. — Rajz. — Irta: Tolnai Lajos.) (Vége.) Ivott, hogy nekem időt engedjen a bátor nyilatkozatokra. — Zsuzsika igen derék leány. —Meghiszem; tovább. — Szerény, szorgalmas. — Meghiszem; tovább. •) A jeles költőnek e gyönyörű kis versét lapunk számára irta, abból az alkalomból, hogy Byronnak általa fordított „Don Juan“-ja megjelent s valóságos irodalmi éseménynyé lön. Szerk. — Igen házias. — Tovább, tovább, sürgetett. — Sokat hasonlít boldogult nődre. — Ah, dehogy. Mit gondolsz ? Milyen volt az én nőm ? Egy szegény elszáradt, örökké beteg teremtés, hogy soha sem fogytunk a doktorból meg a patikából. Első gyermekeim a rósz tej miatt mind elhaltak. Ez leány, erős, hatalmas, vállas, de milyen. És mutatta a tenyereivel, melyeket úgy mozgatott, mintha azokban | egy-egy fontos alma volna. — Bizony édes barátom, Zsuzsika pompás leány. — Igen, — szép leány is. (Ezzel a dicsérettel tartoztam.) — Ugy-é ? Látom érdeklődői Zsuzsika iránt. Vettük észre. Hej, hej, te kópé 1 Előttem egészen kitárhadd a szivedet, én legjobb barátod vagyok. És sógorom is igen nagyra becsül. Körülnézett Pál. Ez a mostani lakásod tökéletesen alkalmas egy kis család számára. Ide bátran hozhatsz feleséget. — Nem nősülhetek, fölötte beteges vagyok. — Hogyan? Akkor meg épen a házasság szükséges. Mértékletes élet, gondos ápolás, te, hisz épen . . . — Nem, Nem Pál. Nem nősülök. (Óh, az én szeretett mátkám már megvolt.) _ No pedig nem tennéd roszul. Jó társulás, — hm 1 Bá rmennyire törekedtünk is fentartani a stimmet : biz az leszálló«. De Pál barátom j nem az az ember volt, kinek ne lettek volna tapasztalatai. Sógor uránál sokat szerzett. — Te édes György, Engedd meg, hogy ily' bizodalmas vagyok. — Kérlek, biztatám. — Egy csinos fiatal ember járogatott mostanában hozzád sűrűén. Valami falusi lelkész. — Igen. — Fiatal ember . .. — Fiatal ember. — Nem iszik? Az arcza nem mutatja. S olyan szerény magatartásu. — Derék, becsületes ember. — Azt is hallottam — de hisz voltakép ez is lenne beszélgetésem fő tárgya — hogy az a derék fiatal pap nősülni akar. Igen helyes. És hogy innét Pestről szeretne egy jó, szerény, munkás, egyszerű leányt. Becsülöm. Mert ugyanis barátom, az embernek arra is kell számítani, hogy ha isten gyermekekkel áldja meg, hát itt Pesten legyenek jó összeköttetései. Karácsondiné édes örömmel nevel mindig nehány falusi szegény rokont. Azok itt a legszebben emberekké lesznek. Te, édes György, ezt annak a lelkész barátodnak is elmondhatod bátorsággal. Szavamat vissza nem veszem. Óh nem. Mi kár, hogy te beteges vagy — neked lett volna jo — hanem azért, gondolunk annak idején is valamit. Zsuzsikát ha. elkomendálnád annak a fiatal lelkésznek — ugy-e megteszed ? Ez a kis bor latod en- gemet hogy éget. Piros bor, nem rósz bor innen a kis Kiesővícstól való? — Onnan. — Nem is gondoltam, hogy olyan egés- 'Jj ges bort lehessen kapni. Iszom, igyunk. Ittunk. És szoritgattuk egymás kezét barátságos szeretettel. Dicsértem Zsuzsika kisasszonyt, hogy mily egésséges. — Köztünk maradjon édes Györgyöm — de Zsuzsi is köhög mint a testvére. Aztán nekem másforma az ideálom. Ne szólj — a Burján Elek leánya. (Burján egy szegény szabómester volt, minden nagy és hasznos összeköttetések nélkül. — Ott a kígyó sarkon ? kérdem. ) — Ott. Ágnes a kisebbik. Tudod ? Az már igazán szép egy teremtés volt, Magas, deli, egésséges, üde barna szépség. Csupa élet. — Eleget szenvedtem, kedves Györgyöm, most már élni akarok. De ezt a szerencsétlen Zsuzsikát férjhez kell adnunk valakihez, mert különben . . . Biztattam. — Az a pap épen jó lesz. Istenem, hogy mondjam meg, hogy az már megnősült, — Nekem is, de az egész Karácsondy családnak nagy örömet szereznél, ha eltud- nók szegény leányt trafikálni. Végre is nyilatkoznom kellett. — Barátom, Pál — — Nos, lelkem jó Györgyöm . . . — Az a lelkész már megházasodott. — Mikor ? kérdé, mintha ez a szó megmenthetné. — Karácson szombatján. Mikor szegény nőmet temettem ? No jó. Erről a találkozásról lelkem Györgyöm senkinek is egy szót se. 1 bár szegény Pál minden vörös bort leszorított, mégis oly halaványan ment el! E jelenet után egy gazdatiszt, majd egy vasutista kezdett sűrűbben járni ebédekre Pál barátomhoz. Végre egy uj tanártársunk akadt Jépre. Ő lett a kedvencz mindig és mindenütt, Pálnál, az igazgatónál és rokonaiknál. Egyszer ez az ifjú ember betoppan ho?* záxn mérgesen.
