Békés, 1885 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1885-01-25 / 4. szám

ország, egyik része bőven termő, másik része terméketlen, népe ssegény, de munkaképes; oda kell tehát törekednünk, hogy a szegény népnek munkát adjunk, mi' úgy történhetik meg, ha a nyerstermény általuk a kézi és gyári ipar által feldolgoztatik, (Élénk helyeslés) s igy nem kell a nyers terményeket, u, m. gyapjút, kendert, lent, nyers bőrt, repczét külföldön olcsón eladni, és mint készítményt drága pénzért megvenni. (Élénk helyeslés.)

Hiszen a nyers termények feldolgozása jó* léttel és gazdagsággal fogja elárasztani a munka után az egész ország népét. (Helyeslés.) Igaz Ugyan, hogy kézi és gyári ipart teremteni nem könnyű rögtön, mert ahhoz sok tökepéaz kell, (Élénk helyeslés), hanem ha a kormány 20—25 évre az újonnan felállítandó gyárakat adómentessé teszi, a földmivelési miniszter ur pedig a jómódú nagybirtokosokat a gazdag, tőkepénzes embereket, kik jó barátai, felkéri bizalommal, hogy állítsanak gyárakat, hozassanak külföldről kitűnő gyárvezetőket, boldogítsák hazánk felvidékének szegénységben sinlődó népét. (Élénk helyeslés) hiszem, hogy többen lesznek jó honfiak, kik a miniszter urnák szavait, mely az ország jólétét czélozza, meg fogják hallgatni annyival inkább, mert az adómentes gyárak nem lesznek kárukra. (Élénk tetszés.)

Példa erre Csehország, hol ritka a nagy- birtokos és tőkepénzes, kinek nagy posztó-, bőrvagy cznkorgyára ne lennének, mikből a gazáa- •ág vitele mellett szép hasznot nyerend.

De hogy ipar- és gyári készítményeink eladását biztosítsuk, önálló vámterületünknek kell lennie, nehogy a képzettebb külföld ipar- és gyári czikkei készítményeinket a piaczról leszorítsák. Ha nyers terményeinket kézi- és gyári ipar által feldolgozhatjuk, nem félhetünk, hogy a szomszéd állam nyers terményeinkre nagy vámot fog vetni s ez által földmivelési ügyünk fog szenvedni. A kézi- és gyáripart pártolnunk kell, példa erre a kis Belgium, melynek kevés földje mellett sok népe a kézmű- és gyáripar folytán legjobb létnek örvend.

Minden nagyobb nemzetnek meg van kéziéi gyáripara, a nélkül nem boldogulhat, előre nem mehet, azért követnünk kell a fejlettebb nemzetek példáját. Törekedjünk oda, hogy a kézi és gyáripar hazánkban mielőbb meghonosittas- sék. (Helyeslés.)

Gróf Károlyi Sándor tisztelt képviselő ur azt is felemlité, „hogy népünket az uzsorától s a tönkre jutástól meg kell szabadítanunk*, de hogy azt tehessük, arra kell gondolnunk, hogy a nép mielőbb és minél olcsóbb kamatra pénzt kaphasson. Ezt leginkább és legbiztosabban (Halljuk I) a hitel-szövetkezetek által érhetjük el, miben első példa Németország.

Hogy e hitelszövetkezet az ország minden községében mielőbb létvehozathassék, az ország minden megyéjében „hitelszövetkezeti adómentes megye-bankot* kell létesíteni. (Helyeslések.)

Ezt pedig úgy lehet létrehoznunk, ha követjük a földhitelintézet megalakításának nemes példáját, hogy t. i. a jómódúak alaptőkéül annyit adnak olcsó 4 vagy 5°/0-os kamat mellett a hitelszövetkezeti megyei banknak, a mennyit vagyoni viszonyuknál fogva nélkülözhetnek és-igy meglesz az alap ; ehhez járul még a megyei árvák pénze, a letéti pénzek, a közmunka-vált- ság pénze, addig, a mig felhasználtatik.

Budapesten lenne az országos hitelszövetkezeti föbank, nemzeti vagy a közbirtokos bankja, mely egyesítené az ország összes megyéi bankjait.

A megyei bank létrejötte után a községekbe kiküldi képviselőit, kik a községekben megismertetik és megalakítják a hitelszövetkezet áldásos voltát, amennyiben becsületes, szorgalmas, takarékos és józan szegény embereknek kölcsönt ad olcsó kamatra. Ezen megye e bankból, minden község, hol a hitelszövetkezet létrejön, pénzköl- csönt-nyerhet és a betétek által neveli azt.

Minden megye törvényhatósága ismeri a községnek vagyoni állását, szükségletét, azért köoy- nyen létrehozhatja és ellenőrizheti a hitelszövetkezeteket, biztosíthatja a pénzösszeget, mit a községnek kölcsön ad, megszabadíthatja az uzsorásoktól a község lakóit.

Miután a hazai takarékpénztáraknál a felek nagy osztalékok elvesztése miatt érdekelve vannak, annálfogva minden áron sokan ellenezni fogják a megyei hitelszövetkezeti bankok létrejöttét. Hogy a megyei bankok létrejöhessenek, szükséges, hogy kimondassék, miszerint a megyei bankok tisztviselői nyugdijképesek; s akkor a megyei bankok a legképzettebb, gyakorlott pénztári tiszteket fogják tisztviselőkul megnyerni. Ez volna szerintem az egyetlen gyors és biztos mód a hitelszövetkezeteknek egyöntetű létrejövetelére, melyeknek áldásait a nép megismervén, azt tovább terjeszteni fogja.

Midőn tehát ezeket a földmivelési miniszter urnák figyelmébe ajánlom, ugyanakkor nem mulaszthatom még el, hogy fel ne említsem, miszerint a szakmunkák kiadására a költségvetésben 5000 frt van felvéve, kérem azért t. miniszter urat, szíveskedjék ebből először is a földmivelö magyar nép részére világos és nép nyelven irt gazdasági kátét kiadatni. (Élénk helyeslés.)

Másodszor kérem a t. miniszter urat, hogy a falusi és felső falusi iskolákban használható oly olvasókönyvre — melyben kirárólag a mezei gazdasági alapismeretek lesznek feldolgozva — tűzzön ki pályadijat. — (Helyeslés.)

A borászat érdekében kérem t. miniszter urat, hogy a homokos talajt és terméketlen földeket szőlövesszővel be lehessen ültetni — szüntesse be a szőlővessző szállításának tilalmát filloxermentes vidéken. Nincs mindenkinek módján ban, hogy pénzért Kecskemétről hozasson szőlő- vesszőket, midőn a szomszédban ingyen kaphat. (Élénk helyeslés.)

A gyümölcsfa-tenyésztésére a költségvetésben nem látok semmi összeget, pedig nagyon sok vidéke van hazánknak, hol gyümölcsfát lehetne ültetni s ez által a nép vagyonosodását előmozdítani. Ha gyümölcsfa tenyésztésre nem szándékozik a miniszter nr bizonyos összeget a költség- vetésben felvenni, az esetre tűzzön ki jutalmakat azon tanítók részére, kik a gyümölcs- és eperfa tenyésztést a nép között nagyban terjesztik.

A költségvetésben a komló-termelésre sem

látok felvéve bizonyos összeget, holott a déli vidéken, különösen erdők mellett, hol ahhoz karók is találtatnak és szegény nép lakik, nagy haszonnal lehetne megkedvelteim.

Végre, hogy a szenvedélyes termelő munkakedvét el ne veszítse s a rósz nép a lopástól elszokjék, a tulajdont tisztelni és becsülni tanulja: ideje lenne már, ha a kormány még ez ülés szaka alatt a mezei rendőri törvényt benyújtaná.

Kérem az igen t. miniszter urat, hogy ösz- szes javaslataimat elfogadni s azokat megvalósítani kegyeskedjék. (Élénk éljenzés és derültség.)

Hermann Ottó. Valóban tisztán személyes kérdésben kérek szót. (Halljuk.) Az igen t. képviselőtársam és barátom Gödöcs Benedek, szten- tori hangjával egyszerre felébresztett azon tudatra, hogy én fillexora-kérdésben valami kimondhatatlan nagy hatalom vagyok, kitől egyátalában a forgalom megszüntetése vagy megengedése függ. Erre, t. ház, először is ki akarom jelenteni, hogy én az igen t. barátomnak ellensége nem vagyok, (Derültség) sőt merem biztosítani arról is, hogy nem képzelhetek embert e világon, a ki neki ellensége lehetne, (ügy van I Úgy van I)

Meggyőződhetik erről, bárhol jelenik meg, bárhol emeli fel hatalmas hangját, ott az arezokon általános derű áll be. (Derültség.) Hanem, minthogy már megvallom neki, hogy én iránta bizonyos malicziával viseltetem, de ezen malicziának tisztán emberbaráti okai vannak. (Halljuk) Én t. i. az én ellenmondásaimmal el akarok érni egy ez élt, azt, hogy ő veszítsen valamit az ő súlyából, de nem értelme, hanem teste súlyából, mert óhajtom szivemből, hogy őt a magyarok istene igen sokáig tartsa meg. (Éljenzés a szélső baloldalon.)

Levelezés.*)

Békés Jan. 16. 1885.

A tanitó testület által rendezett dal, szavalat, zene és táncz estély folyó 10-én ment végbe.

Békés város értelmes közönsége — mint mindenkor — ez alkalommal is bebizonyítani igyekezett a nemes eszmék iránti lelkesülő hajlamát és áldozat készségét, különösen pedig a tanítói nemzedék jövőjének biztosítására törekedő hazai tanítóság szent ügyének az országos tanítói árvaház létrehozatalának első segélésénél. Sorakozott e nemes czél támogatására a szomszédvidék is. Láttuk Gyulát tekintélyes számban képviselve, Doboz, M.-Berény, Csaba, Kigyós községeket. A hangverseny igen sikerültnek mondható s tekintettel helyi viszonyokra művészi tekintetben megfelelt a magasabb igényeknek is. A mi pedig az anyagi sikert illeti egy év tizeden át sem mutathatni fel párját, a nemes czélra 144 frt 21 krt maradván fel tiszta jövedelem gyanánt. Ezen jövedelmet feltilfizetéseikkel gyarapították Hajnal Antal fiumei miniszteri mérnök felügyelő ur 4 frttal, Szánthó Albert Békésről 4 frttal, Irányi Dániel orsz. képviselő ur 3 frttal, Ozv. Asztalos Istvánné úrnő 2 írttal, Hajnal Albert Kígyósról 2 frttal, Madarász Lajos ref.

*) Múlt számunkból elkésett.

lelkész B.-Tordáról 1 frttal, Faragó János Békésről 1 frttal.

Elismeréssel kell megemlékezni Purcsi Náczi csabai népzene karának a nemes czéliránt tanúsított ama ténye felett is, hogy az egyezségi összegből a szent czélra 5 frot leengedni szives volt. Fogadják a nagyrabecsült adakozók, valamint az ügyet támogató nagyérdemű közönség is a tanitó testület legmelegebb háláját.

A város jelentékenyebb utczáinak kivilágítása iránt kezdődnek a mozgalmak megindulni, mint halljuk e czélra egy bál rendezésén fáradoznak az előbb kelőbb körökben.

Ily mozgalmak már évtizedekkel ezelőtt történtek ugyan, de csak írott malaszt maradt a szerény óhajtás. Kívánjuk, hogy teljesebb siker koronázza az újabb törekvést mint a hajdaniét.

Erre vonatkozólag egy szerény indítványt bátorkodunk meg penditeni. Több helyről értesültünk, hogy a ház tulajdonos urak nem sajnálnák egy-egy lámpa fogyasztási költségeit viselni, ha a város saját költségén lámpákat hely- hezne a nevezett épületekre p. o. a malomvégi fő-utezán ki a pálya udvarig, hogy az éjeli vonathoz a közlekedés megkönnyítessék, a közbiztonságnak erősebb alapot nyújtson ób a városi közköltség megkiméltessék: ajánljuk a következő helyekre a lámpa elhelyhezéseket. Kere- peczki Mihály ur házára, Untervéger-féle vendéglőre a keleti oldalon fekvő valamelyik jegyzői lakra, a városházán már van, a gymnaziumi épület két sarkára, az uradalmi épületekre, úgymint a kastély és a tiszti lakokra, Tóth István ur házánál s a Fehér-Körös hidján már van, a Korona vendéglőre, Brájer testvérek üzlete előtt van, Dr. Henselman Elek ur házára, Tóth Fe- rencz üveges, Tájber féle épület postaépület és Belenta épületekre s ekkor a főközlekedési ut teljes kivilágításban részesülne s nem kellene várni mig a czélba vett törekvés valamikor czélra vezetne. Az említett tulajdonosok pedig reméljük hogy saját jobbvoltukért sem vonakodnának ez áldozat meghozatalától.

A kaszinó f. évi jan. 31-én saját helyiségében zártkörű bált rendez könyvtára javára. A meghívók szét küldettek.

Kilátásba helyeztetett még Békésen a polgári kör részéről a malomvégi olvasó kör és az ifjúság által rendezendő pipuenipue mulatságokra az utóbbival remélvén az idei farsangot befejezhetni. D. O.

122/1885.

Felhivatnak a hadmentességi dij kötelesek, hogy a megadóztatáshoz igényelte bevallásaik végett f. évi febr. hó 28-ig a városi adóhivatalnál annál bizonyosabban jelentkezzenek ; mert a mulasztók ellenében az előirt bírságolás fog igénybe vétetni.

Gyula 1885. jan. 24.

Dobay János, polgármester.

— Minek beszélte ön kolléga ur, hogy én szeretem Zsuzsi kisasszonyt.

— Hámosi Pálnak.

Én barátom soha.

— De hát akkor . . . mégis különös 1 képzelje, tegnap este egy nagy, nagy igazgatói disz és családi vacsora után — karon fog Pál ur, s kijelenti, hogy engem haza fog kisérni. Minek kisérne ? mondám. Ne kisérjen.

— De elkísérem.

— Nem hagyom. De jött velem, és karon fogott mintha részeg lennék. Az utczá sarkon mondám: menjen vissza. Nem ment.

— De menjen. És majd ölre mentünk éjfélkor az ősz utczán a sarkon. Nem rázhattam le magamról. Jött velem. A stáczió utczán kipakol.

— Kedves öcsém — szorongat, simogat. Mi téged igen szeretünk.

Köszönetét mondtam.

— Te neked meg kell házosodnod.

— Fogok is, — feleltem reá.

— Ah, hát idáig vagyunk ? Szóltál már Zsuzsikával —

— Mi czélból ? ,

És újra elkezdett ölelgetni. Férfi vagy akkor ölel, ha részeg, vagyha csalni akar. Amazt utálom, ezt ellököm.

—•Te kapod a felső osztályokban a számtant — rendes tanárrá teszünk, szőlőt veszünk — mindent megteszünk.

S beszélt még egy csomó bolondot s végül kimondta, hogy számomra megkéri a Zsuzsika kezét.

— Ez mégis szemtelenség vagy egy- ügyüség — vált el tőlem nagy boszankodás- sal a fiatal tanár.

Sajnáltam szegény jó Zsuzsika kisasszonyt, ki csakugyan jó egy teremtés, szorgalmas, szerény, egyszerű. De most épen a legközelebbi ünnepeken, hogy szünnapjaink voltak, s mi künn valánk, ki itt, ki ott falun : Pál barátom meghajolt a jó sors előtt és megesküdött a nagykut téri templomban Zsuzsikával.

Tiszta szivemből kívánom, hogy a jó és szerencsés társulás e szövetségnél is hatályosan bebizonyítsa kellemes és hasznos voltát, és hogy Zsuzsika sokáig éljen — sokáig, sokáig.

Karczolat a méhész-bálról.

(Január 17-én.)

Farsang dicső napjai álljatok körbe, zengjétek el tele torokkal s minden méhkast túlhaladó erővel ama bál himnuszát, mely hivatva van nemcsak meteorként bevilágitani a kettős kaptárak s általában a méhészeti rendszer legújabb vívmányai által oly nagy tökélyre vitt mézek rejtekhelyeit, hanem hivatva van azon, oly nagyfontosságu s már az előzményekből oly sokat ígérő és a farsangot, évet s az egész hosszú időket túlélni megígérő estét az olvasó elé varázsolni.

Nagy este volt, édes este, mely emlékeink mézes tányérján még soká fenn fogja magát tartani.

Azonban az olvasó türelmének egyensúlyát fentartani óhajtván, nem akarok az előkészületekre visszatérni. Nem akarok, már a közvélemény által oly hatalmas kitüntetésben részesült est sikerűltségére hivatkozni. Nem akarom ezen, a már említett siker által megpendített mézes este húrjainak még so. káig fülünkben zúsfö utóhantrjait túl megénekelni; valamint nem akarom eme keresztül tánczolt, estétől késő hajnalig tartó korszak emlékére nem csekély befolyással bitó Dzierzon és Berlepsch-féle, szalma vagy gyékényből készült, Göndöcs-féle lapozó- és nép- kaptárak; nemkülönben rajfogó és csak a különféle alakban kikerült lépes, sonkolyos s kenyeres méz tudja, hogy miféle kasok készítési, elhelyezési s berendezési módját leírni. De minek is mondanám, minek is imám le, hisz’ nemcsak azok, kik maguknak ottlétük által egy bizonyos számú kellemes órákat szerezhettek, hanem azok is tudják, kik ezen nagyszabású rendezvényben — nem tudni mi okból — részt nem vehettek. Egyszóval, ezt már a fogalom által diétáit adatok alapján mindenki biztosan fogja tudni. — Hanem én másról akarom magamat tájékozni akkor, mikor a legnagyobb elővigyázat s meggondolással ragadtam tollat, hogy e bál legfényesebb oldalát — hacsak homályban is kiemelve, — az olvasónak némi tájékozást nyújtsak.

Hogy a rendezők mily ízlést, mily fá- radhatlan szorgalmat fejtettek ki, hogy a szabatos intézkedések magvai gazdagon gyümölcsözzenek, hogy a vendéglő termei az eszme nagyszerűségéhez méltó helyzetbe hozassanak, ez minden bizonyítványa mellett elenyész s szóba sem jöhet akkor, midőn a tánezterem s az oly sokat emlegetett est vendégeiről szólunk.

Hogyan ? Vendégek ? — Igen, vendégeink voltak. Első sorban a vidék volt képviselve, melyet nagyitó üvegen keresztül bátran külföldnek nevezhetünk.

Nem azok a keret és üveges mézek, nem a Göndöcs-féle kettős kaptárak lakóinak életrajzát, azok szorgalmát s tenyésztési titkát körülményesen leiró kalendáriumok, melyek az éjfél csendes órájában ily nagy zaj s lelkesüléssel lettek kisorsolás utján a közforgalomnak átadva; —- továbbá nem azon

körülmény, hogy talán a náluk szerkesztett bálákban nem találnák magukat jól, hanem ide vonzotta őket a nemzetközi eszmékből kisugárzó szent czél érdekében elérni óhajtott vágyaik vezércsillaga.

De bármi is vonzotta őket, az bizonyos, hogy itt voltak, s a méhész compania e minta városának kedélyes s a tánczvigalmaknak hódoló polgárait szives megjelenésükkel a legnagyobb elismerés, elragadtatás s köszönetre jogositották fel.

Hát a belföld ? — Az is kitett magáért. Mint megannyi hősök küzdöttünk s tánczol- tunk. Tánczolni kellett mindenkinek. A város lelkes hölgyei a legcsekélyebb szemrehányás nélkül engedtek helyet a külföld rózsaszálainak ; azok pedig azzal viszonozták, hogy jól mnlattak s magukat körünkben igen jól találták.

A rendezők kötelességük teljesítésében határt nem ismertek, minden egyes óhaja fölött őrködtek.

Hát czigányaink ? — Dolgoztak lelkiismeretesen, hanem már ök nem voltak annyira elragadtatva s meglehetősen harczoltak le- hangoltságukkal — hallatlanság. No talán máskor jobban át tudják érezni a helyzetet.

A bál elmúlt, és pedig eltelve azon reménynyel, hogy la benne résztvettek csak lelkesülten tudnak rá visszagondolni s képzeleteik galambszárnyakon fognak olykor-olykor visszaröpülni néhány mézes olajfaágért, melynek édessége közreműködésével talán példá- sabb türelemmel várhatjuk ama pillanatot, mely nekünk megengedi, hogy a kettős kaptárak s az újra kisorsolandó kalendáriumok körül csoportosulva ezen nagy emlékű estét elénk varázsolhassuk. x,