Békés, 1883. (2. évfolyam, 1-52. szám)
1883-12-16 / 50. szám
50-ik szám Gyula, 1883. deczember 16-án II. évfolyam. 1 T~ Szerkesztőség: Főtér, Prág-féle ház, Dobay János könyvárus üzlete, hova a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Előfizetési díj: Egész évre .. .. .. 5 Irt — kr. Félévre ........ ■• 1,5» 1 Évnegyedre .. •• * » 2 5 jj Egyes szám _____ ár a 10 kr. _______ POLITIKAI, TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDÁSZAT! HETILAP. MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. Kiadó hivatal: 1 Főtér, Prág-féle ház, Dobay János könyvárus üzlete, hova a hirdetések és nyílttéri közlemények küldendők. Hirdetések szabott áron fogadtatnak el Gyulán a kiadó hivatalban. Nyilttér sora 10 kr. Hirdetések felvétetnek: Budapesten: Goldberger A. V. Dorottya utcza 6. sz. a.; Haasenstein és Vogler (Jaulus Gyula) Dorottya utcza 11 sz. a.; Lang IApót Dorottya utcza 8. sz. a.; — Bécsben: Oppelik A., Schalek Henrik, Moose Rudolf és Dukes M. hirdetési irodáiban, a szokott előnyös árakon. A thalmud és sok egyéb a főrendiházban. El voltunk rá készülve, Jhogy a keresztények és zsidók között kötendő polgári házasságra vonatkozó törvényjavaslat a felső házban, különösen a clerus részéről erős oppositióra talál ; nem lephetett meg senkit, ha az avatag eszmék egész légióját látta sikra kelni a házasságról ma már hivatottabb tisztultabb fogalmak ellen. Sajnos a dologban azonban az, hogy a harcz, mely ily modorban kezd megindulni s ha el nem csitúl a józanabb belátás intő szavára, előbb vagy utóbb az állam és az egyház közötti elkeseredett küzdelemhez vezethet; de még sajnosabb az, hogy Magyarország herczegprimása, — a kinek szavát pedig döntő jellegűnek kell vala tekintenünk, — oly érveléssel állt elő, mely mint két élű fegyver, habár az állam ellen volt intézve épen úgy sebzetté az egyházat. Ezen érvekhez van egy pár szavunk. Magyarország herczegprimása ugyanis, midőn az államnak a házasság jellegét mintegy decretálni törekvő intentióját megtámadta, következőleg érvel: a családot nem az állam gondolta ki és találta fel, mert az állam a már meglevő családok öszvege, tehát a házasságot sem, mely a család megalapítását megelőzte, élt a család, élt az ember állam nélkül stb. Ebből aztán azt a következtetést vonta le a biboros főpap, hogy az állam a házasság lényegét nem, — csak accessoriumait, járulékait, rendezheti. Nagyon helyes ; — elismerjük, hogy Magyar- ország primásának, midőn e szavakat mon dotta igaza volt, csakhogy nem vette észre, hogy minő gondolkodástani következtetést tett ez által jogosulttá. Mert hát a családot és házasságot, a mint nem az állam, épen úgy bizony nem is az egyház gondolta ki és találta fel, mert valamint az állam, ép úgy az egyház is a már meglevő családok öszvege, élt a család, élt az ember egyház nélkül is. Na már most, ha az állam ő szerinte nem jogosult a házasság lényegének rendezésére azért, mert a család és házasság előbb meg volt, mint az állam : kérlelhetlen logikai következetesség alapján el kell ismernie azt is, hogy miután a család és házasság előbb meg volt, mint az egyház, az egyház sem volt jogosult s nem jogosult ma sem a házasság lényegének decretálására. És hogy ha a családoknak az államok léteiét megelőző prae existentiája jogot adott a családoknak egymás között a házasság lényegének és accessoriumainak rendezéséhez: önként és kérlelhetlenül következik, hogy miután államok előbb voltak, mint az egyház, a herczegprimás által felállított praeexistentia jogainál fogva, az egyháznál sokkal előbb létezett államokat illette meg és illeti a házasság úgy lényegének, mint accessoriu mainak rendezése. Kétségen kivül már az egyház létele előtt is rendezve volt a házasság lényege, rendezve voltak accessoriu- mai, ha mindamellett is az egyház jónak látta egészen más bélyeget ütni és pedig saját szája ize szerint a házasságokra: e tény csak anynyit bizonyít, hogy az egyház akkor hatalmasabb volt az államoknál s mindent absorbeált, de nem bizonyítja egyúttal a hatalom jogosultságát és külö nősen nem akkor, ha azt is tudjuk, hogy clerus és egyház azon időben meglehetős egyenértékű fogalmak voltak. A kérdés most már csak az : hogy valyon tetszik-e Magyarország törvényhozásának a prímás által felállított elvet minden kivonható következményeivel megragadni, vagy pedig a jó béke kedvéért hallgat az állam a logikai következmények levonásával. De ha mégis levonná a következtetéseket s az ország prímása tiltakoznék a következtetések levonása ellen, joggal mondhatná bárki is : hiszen te akartad Így. Azonban a herczegprimás még tovább is ment s oly definitióját adta a házasságnak, mely egészen természetjogi alapon nyugszik. Szavai a következők: a család isteni intézmény, nem csak a házas felek örömeinek, hanem kötelességeik teljesítésének megszentelt mezeje, hogy a házasság végczélja örökre az emberiség fenmaradása és erkölcsi tökélye, tehát a házasság nem állami hivatás (?) nem állami szolgálat, hanem megbízatás (Istentől az ö teremtöi mükö lésében, szóval miként a bölcsek legbölcsebbike monda, a házass tg officium generis humani. Nagyon helyes; csak az a baj, hogy a prímás felállította ugyan az elvet, de nem vonta le belőle a kérlelhetlen logikai consequentiákat. Tehát vonjuk le mi! — Ha a házasság végczélja örökre az emberiség fenmaradása és erkölcsi tökélye s megbízatás Istentől az ő teremtői működésében, tehát officium generis humani: következik, hogy az egyházat nem ismerő vad indián iuonogamicus házasságában, épen úgy az emberiség fenmaradása, épen oly megbízatás Istentől nyilatkozik, tehát ép olyan officium generis humani, miut ha a házasság két kér résztény, két zsidó, vagy egy keresztény és zsidó között köttetik, mert mindegyik házasság intentiója az emberi nem fentar tása, tehát mindenikben az Isten teremtői működése nyilvánul. Ha tehát daczára az általa felállított meghatározásnak, Magyar- ország prímása a keresztény és zsidó között kötendő házasság ellen mégis tiltakozik, ezzel az Istenséget akarja szabályozni abban, hogy teremtői erejének miként szabad nyilatkoznia és miként nem. Már pedig azt hiszszük, hogy az Isten és Magyar- ország herczegprimása között mégis csak van anynyi hatalmi és rangkülömbség, hogy az előbbi a maga teremtői működésében ő általa magát szabályozni ne engedje. De vonjunk le még egy másik lo- gicai consequentiát is. Hogy sok szót ne szaporítsunk, maradjunk a bölcsek leg- bölcsebbikének általa idézett szavainál. Ha a házasság, officium generis humani mint idézi, s ezt elismerve a keresztény és zsidó között kötendő házasságot mégis ellenzi : e tényben implicite azon fogalom rejlik, hogy a keresztény és zsidó között kötendő házasságot már nem tekinti officium generis humani gyanánt, tehát hogy ha egy keresztény és zsidó házasságra lépnek, a házas felek közül egyik nem tartozik a genus humánumhoz tehát az emberi nemhez. Miután fel sem teszszük, hogy a genus humánumhoz nem tartozás tisztességében a keresztényt akarná részesiteni következik, hogy a zsidót nem tartja a genus humánumhoz tartozónak, vagyis hogy szerinte a zsidó nem ember, vagyis hogy ő épen olv gój nak tartja a zsidót, mint a mily gój 0 a thalmud szerint. És ime olvasóm : itt áll előtted most már a thalmud, főrendiházi keresztény kiadásban ! Es e fogalomnak az emberről, hogy saját szavaival éljünk, a keresztény elme és világnézet örökre ellene is fog mondani! Ha a herczegprimás pusztán az egyházjogi állásponton marad, a kérdéses lör vényjavaslat elleni hadjáratában talált volna ez alapon érvet quantum satis; de annyi bizonyos, hogy a társadalmi fejlődés bölcseletéből — miként azt a prímás tévé — a polgári házasságnak ellene ugyan nem, de mellette igenis erősen lehet érvelni. Lehet hogy ő Eminentiája erre akart bennünket megtanítani, s a leczkéért csakugyan köszönettel is tartozunk. A főrendiház vitái alatt tartott beszédek közül, oszlopzatosan emelkedett ki Schlauch püspök beszédje ; e beszédnek érdemekben gazdag, legfőbb hibája csak az, hogy sokkal magasabb régiókban lebegett, mint a sport-politika s több mint valószinü, hogy sokan meg sem értették, kik az általa jelzett irányban szavaztak E beszél egy felette fontos történelmi tényt registrált, midőn Holycarnassus-i Dyoni- sius és Aulus Gellus után idézte, hogy a pogány Róma 520 évi fenállása alatt egyetlen házasági elválás sem történt. Igaz, és hogy kiegészítsük e tényt, mondjuk el, hogy az első elválást eset Calvilius Rugá-e volt, ki forrón szeretett neje ellen annak magtalansága miatt indított válópert, s a házasság fel is bon látott. De tegyük fel most már, hogy Calvilius Ruga és neje ma élnének s ésetleg r. katholikusok volnának, mi történnék, ha Calvilius, Ma gyaíország primásának elnöklete alatt ülésező szentszék előtt, nejének magtalansága alapján allegálná az elválást következő szavakkal! nézd érdemes Főpap, te azt mondád, hogy a házasság megbízatás Istentől az ő teremtől működésében, de nézd csak, e növeli házasságomban az Istentől az ő teremtői működésében nyert megbízatásom sikertelen, oldozd fel e házasságot azön Isten nevében, kitől megbízatásomat nyerém, hogy egy más nővel kötendő házasságomban az Istentől nyert megbízatásnak eleget tehessek; mit mondana az Ítélkező főpap?} Felelet azt: az egyház nevében kijelentem, hogy e házasság Istentől szereztetett szentség s egy feloldoz- hatlan kötelék, mehetsz dolgodra. De hát aztán Calvilius mit mondana erre, váljon nem azt-e : igen . ! . hát az Isten ugyanazon egy dologban hogy intézkedhetik két különböző módon egyszerre, megyek oda, hol az Istenségre nem octroyálnak két ily ellentétes intentiót, megyek s leszek : kálvinista. De sok ilyen Calvilius Rugája van ma már a társadalomnak! A miből aztán következik, hogy a rom. kath. egyház dogmatikus merev felfogása a házasságról valóságos propagandája a protestantismusnak, a mi pedig nem volna úgy a kötelező polgári házasság mellett. De térjünk vissza az idézett történelmi tényre. Abból, hogy a pogány Rómában, mely a házasságot mint szentséget nem ismerte, a hol nem volt kimondva az, hogy a házasság feloldozhatlan, mindamellett 520 év alatt egyetlen házassági elválás sem történt: önként következik, hogy a házasság szentséggé decretálása s a házasság teloldhatlanná történő nyilvá nitása nélkül is lehet szilárd alapokon nyugvó családi élet s a polgári házasság — mert a romaiaké határozottan az volt — korántsem lazitja meg a házasfeleket összekötő értelmi, erkölcsi és kedélyi kapcsokat, ha azok felett az egyének erkölcsi alapérzülete őrködik. És ismét megfordítva, ott lehet a házasság szentséggé történt de- cretálásának rideg dogmája, ha nincs meg az egyénnél az a valami a mi a felett őrködik, s ha az a valami nem teszi a kül- benyomások által reá oktroyalt szentséget a kebel és az érzület szentségévé. Es végre is bármeddig okoskodunk, sajátos vonása az az emberi természetnek, hogy általában türelmetlen minden kényszer iránt s a hol csak lehet azt lerázni igyekszik és pedig annál nagyobb erővel, minél intensivebb a kényszer nyomása, s minél kényesebb érdeket sért a kényszer. Azonban száz szónak is egy a vége, a törvényjavaslat a főrendiházban megbukott, sokaknak jól esik a dolgot úgy állítani fel, hogy : Tisza megbukott. Azonban nem szabad felejtenünk, hogy a bukás sokszor nem arra szégyen a ki bukik, hanem a ki buktat, és ez különösen áll oly kérdésnél, mely társadalmi reformot és haladást jelez, mint a milyen volt a kérdéses törvényjavaslat is. Kétségtelen dolog, hogy a mily szerepet játszott a megbuktatás körül a nyiltan be nem vallott antisemitismus, épen oly szerepet játszott a kormányeluök személye iránt sokak által táplált ellenszenv. De aztán nagy kérdés, hogy elvi jelentőségű reform tárgyalásánál, de sőt általában megengedhető dolog-e az : bevinni törvényhozás termébe titkos ellenszenvünk frivoluásait s nem mértőke-e ez a politikai kiskorúságnak, s ne feledjük azt sem, hogy az ellentétes érzületek igen könnyen felkor- bácsolhatók, de aztán vajmi nehéz azok hullámainak lecsendesitése. És minket egyáltalában nem lepne meg, ha a kormány a megbuktatásban kijátszott á tout-ra, az általánosan kötelező polgári házasság behozataláról szólló törvényjavaslat tromfjával felelne. Annyi bizonyos, hogy az alsóliáz- ban e javaslat osztatlan tetszéssel találkoznék, hisz a parlament nagy többsége a javaslat előterjesztésére a kormányt úgy is utasította. Mi felteszünk a jelenlegi kormányelnökről annyi ügyességet, hogy talált volna módot arra, hogy e javaslat előterjesztésének kényszerűsége elől meneküljön, de vájjon nem szoritolta-e most már zsákutezába a felsőházi juksz, mert egyébnek nem mondhatjuk, a mely zsák- utczából, csak a kötelező polgári házasság behozataláról szóló törvényjavaslat előterjesztésével menekülhet. De meg, midőn valamely párt egy kormányt meg akar buktatui, számolnia kell azzal, hogy fog-e támaszra találni a nemzet intelligens zöménél, s midőn a bukott kormány helyébe ez állam rádja mellé állítja esetleg a korona, nem fog e egy törpe minoritással sülni fel a nagy világ előtt, s hogy nem lesz-e aztán a jukszból; blamage! Mi bízunk a nemzet józan érzékében, hogy nem fogná szervezetével támogatni azokat, kik a conservativ politika s a reactio között nem tudják megvonni a helyes vonalat, s kik előtt a couservativisinus és a reactio egy és ugyanaz. Bármely kellemetlen legyen is a benyomás, melyet a gondolkozni tudóra a főrendiházban insceniro- zott leszavazás gyakorolt, vigasztalhatjuk magunkat azzal, hogy hiszen úgyis vadászati saison van, s ilyenkor bakot is lehet lőni. Mert hát ez az egész — akármely oldalról tekintsük is : egy nagy politikai baklövés ! Békésmegye bizottsági ülése deczember 10 én. — A gyűlés a bizottsági tagok nem épen nagy száma miatt a megyeház kisebb termében tartatott; elnöklő főispán kijelentett üdvözlése után az ülés V210 órakor megnyittatván, olvastatott a rn. kir. belügyminiszter rendelete a megye jövő szervezési szabályának módosítása és a jövő évi költségvetés tárgyában; mindkettő tudomásul vétetvén, elébbi megyei alispán urnák végrehajtás, utóbbi pedig folyóvá tétel végett kiadnák. A tisztujitás határnapja kitűzésére érkezett rendelet folytán az alakuló gyűlés deczember 2á-ra, a tisztújító gyűlés pedig 29-re határoz- tatott. Felolvastatott és tárgyalás alá vétetett a m. kir. belügyminiszter urnák rendelete, melyei a megyei tisztviselők nyugdíj-intézetének alapszabályait módosítással beküldi. — Eme rendelet az állandó választmány javaslatának figyelembe vételével következőleg állapíttatott meg : A nyugdíjba belépési dij czim alatt fizetendő a fizetésnek 5%, előléptetés eseten a fize_
