Békés, 1882. (1. évfolyam, 1-53. szám)

1882-03-12 / 11. szám

Általában behatóan foglalkozott beszédében közgazdászatunk emelését czélzo gyakorlati irány­eszmékkel, s különösen figyelmébe ajánlá a kor­mánynak az okszerű naéhtenyesztés ügyét, mely igen hasznos és jövedelmező gazdaszati ág csak úgy nyerhet nagyobb lendületet, ha a kor­mány által jövőben több kedvezményben és se­gélyben fog részesittetni. A selyemtenyésztés fon­tosságára is felhívta a kormány figyelmét; s a gyümölcs és fatenyésztés előmozdítását szintén kiválóan hangsúlyozta. A termények kedvező ér- tekesitésitéso szempontjából sürgeti az utak ja­vításit, a közraktári intézménynek minden na­gyobb áruforgalmi s termelő ponton való életbe­léptetését. A munkaerő gyarapítása, illetve ol­csóbbá tétele érdekében pedig óhajtaná, hogy a hadseregben és a honvédségnél tettleges szolgá­latban levő katonáinknak bizonyos százaléka az első évi szolgálat után a mezei munka idejére szabadságoltatnék. — Kereskedelmi és ipari ér­dekeink előmozdítását, középkereskedelmi tanin­tézetek szaporítása, felsőbb kereskedelmi egye­temi tanfolyam létesítése, valamint az ipar tör­vény mielőbbi módosítása áltál — melegen ajánlja a kormánynak. * » * Érdekes volt a tárgyalás további folyamán Madarász hat. javaslata a m.-óvári állami gaz­dasági tanintézetben a német nyelvű tan­folyam eltörlése iránt. És akadt a magyar parlamentben valami Steinacker nevű sváb, ki nyíltan ellene mert szólni e hazafias irányú javaslatnak. Hogy is mondja csak Kölcsey? — — — kánya, kigyó, féreg egyre támad.“ De mit is boszankodunk, s miért csodálko­zunk azon, ha egy német kardoskodik a maga natioja érdekében, mikor a magyar ele n is a né­mát érdekeinek szolgál s szavaz magyar ál­lami tanintézetnek német nyelvű tan­folyama mellett „Más faj állott a kihunyt helyére Gyönge fővel, romlott, szívtelen." * * * Még csak a földművelési miniszter bölcses­ségéről teszünk tanúságot. Herman Ottó határozati javaslatot terjesz­tett elő a selmeczi akadémián a bányászati és erdészeti tanszakok külön választása iráut, s hogy az erdészeti akadémián az erdészeti tanszak szük­ségletének megfelelő hiányzó tanszékek, úgymint az erdészeti vegytan stb. számára fel- állittassanak. Erre a földinivelésügyi miniszter szemeit me­reszti. .. Ő ilyen csodabogárról még mit sem hal­lott ; 8 szeretné tudni, mit érthet Herman erdé­szeti vegytan alatt ? Herman sajnálja, hogy nem foglalkozhatik felnőttek oktatásával, mindazonáltal megmagya­rázza, hogy a növényfejlődésnek ökonómiája egy­úttal vegytani proczessus is, 8 ennek megfelelőig van erdészeti vegytan is. A miniszter még folyvást Tamáskodik, s párt­jának okosabb részét igen kényelmetlen mozgásra készti a bnza analízisekről szóló könyvből merí­tett mély ismereteivel. Erre aztán Herman személyes kér­désben kíván szólni, s nagy szakavatottsággal megtanítja a minisztert az erdészeti vegytanra, annak hasznaira s ipari czéloknál való nagy fon­tosságára. Bebizonyítja, hogy az erdészeti vegytan létező dolog, arról könyvek írattak — még Ma­gyarországon is; s beszél a faanyagnak papír­rátommal a kastély kertjében. Ismét a jövő­ről elmélkedtünk. Itt volt az ideje meggon­dolni : merre, hová menjünk most már ? Kál­mán minden áron papnak készült; én tanár akartam lenni. De hát hol, mi módon ? e volt a nagy kérdés. Észre sem vettük, hogy jó sokáig elbeszélgettünk. A nap is lement, al- konyodni kezdett. A beszéd folyt tovább. Egyszerre, a mint egy kanyarulathoz érünk, hirtelen szemben találjuk magunkat a „k i su Műikével, a ki, úgy látszik, még nagyobb zavarban volt, mint mi, mert azt se tudra, mit szóljon s kitérjen-e, vagy elhaladjon előlünk. — Jó estvét Mili kisasszony! kiáltottunk csaknem egyszerre; bizony majd megijesztett bennünket. Kova erre s ilyen későn, egyma­gában ? Csak nem minket keresett talán ? — - De igen .. j nem . . ! azaz hogy igen... de még sem.. . . hebegé a kis leány, elpirulva s reszketve a meglepetéstől, mint akár a nyár­falevél, — Nevelő úrral akartam volna valamit közleni, — szólt végre zavarából kissé magá­hoz térve. — Óh kérem, sietett Kálmán válaszolni — szolgálatára állok ezer örömmel! Minek kö­szönhetőm e nagy szerencsét? — A leány za­vartan nézett rám, Megértettem. Magukra hagytam őket hirtelen. De hát ki volt ez a „Kis* Mili kis­asszony ? Homolya István. (Folyt, köv.) [gyárfás számára való vegytani előkészítéséről, I lerpentiu, terpentinolaj, gyanta termelésről, azok­nak chemiai tulajdonságairól, készítési módjáról, szurokgyártásról, borókafenyő szeszgyártásról, fa­szén égetés, faeczet, fa kátrány, ki eozotgyártás, motbylalkokól gyártásról stb., mely iparágak ná­lunk is milliókat hoznának, holott ma csak ha- muz8Írt gyártunk a fából; — | minister hülede- zése, s 1 kormánypárt óriási zaja közt beszélt — volna még az erdészeti cbemianak borfestósre vonatkozó fontosságáról, midőn a ház elnöke Herman bőrfestését elég alaposnak és ki­merítőnek találván, öt félbeszakította. No de legalább most már tudja a földmű­velési miniszter, hogy van erdészeti vegytan, g miként ceerzik a bőrt. Vá l a s z a „Békésmegyei Közlöny-nek“ ír. „Hazám! oly rég voltál te nagy, Hogy nagyságod hire csak mese talán.* Petőfi. A „Békésmegyei Közlöny“ „Egy hamis vád a történelem itélőszéke előtt“ ez. czikkem czáfolatával közlött „Függetlenség a „Bé­kés“ itélőszéke előtt“ ez. czikkében ezeket írja : „Magyarország sohasem volt oly független és önálló, mint most.“ Szükségesnek tartom megjegyezni, miszerint én kérdéses czikkem ben hazánknak a Habsburgok alatti önállóságáról és függetlenségéről szólva ezeket mondottam : „Akárhogyan állottunk is függetlenség dolgában a Habsburgok alatt, ha törvény helyett Basták, Karaffák, Haynauk ön­kénye ült is a kormánypolczon, de arra Habs- burg-bázból származott királyaink uralkodása alatt sem volt eset soha, hogy ősapáink törvény- alkotó országgyűlése nemzeti önállósá­gunkból és függetlenségünkből csak egy mákszemnyit is feladott volna.“ Ha tehát a „B. K.“ t. czikkirója indíttatva érezte magát ez állításomat megczátolni, mutatta volna ki ennek valótlanságát; ezt azonban nem tette; mert az általa felállított ezen tétel: „Ma­gyarország sohasem volt oly öuálló és független mint most“, az én fent idézett állításomnak nem ellentétese, hanem annak valóságos kike­rülése. Ez pedig ellenkezik a vitatkozás tör­vényeivel. Azt is mondottam, hogy Magyarország önállósága és függetlensége nem­zeti létünkkel egykorú; — a „B K.“ ennek ellenében azt állítja, hogy Magyaror­szág 3 z e n t István királyunk óta mindig idegen befolyás alatt ál­lott. Tehát csakugyan mese, költői ábránd volna mindaz, mit a történelem lapja regi di­csőségünkről arany betűkkel felje­gyeztek?! — Nem. — Annak a régi dicső­ségnek sugára átragyog időn, enyésze­ten; csakhogy behunyják előle szemeiket a közösúgyes hősök, nehogy tőle savóvá vált vérök valamiképen felpezsdüljön ! — Meg akarnak f e- 1 e d k e z n i arról a régi dicsőségről, hogy hiú öntetszelgéssel mondhassák : Magyarországot mi tettük nagygyá; mert „Magyarország sohasem volt oly önálló és függet­len, mint most.“ És hogy a nemzetnek függetlenségre és önállóságrai aspiráczióit jogosulatlanoknak s a fiatal vér sajnálatos felpezsdülésének tüntessék fel, melyet minden módon le kell hűteni, azt állítják, hogy Magyarország szent István kirá­lyunktól kezdve mindig idegen befolyás alatt állott. Nem úgy van, és ezerszer nem úgy vanl Szóljanak helyettem a történelem lap­jai, s mutassák ki ezen szégyenletes állítás va­lótlanságát, alaptalanságát! Tudjuk ugyan, hogy a trónjáról elűzött Péter Hl. Henrik német császárhoz folyamodott oltalomért, melyért hálául magát és országát a német koronának alávetni ajánlotta; de tudjuk azt is, hogy a Henrik császár segélyével a| or­szág függetlenségének árán trónjára visszahelye­zett Pétert a függetlenségére féltékeny nemzet másodszor is elkergette. — Ismerjük ugyan IV. Henrik, III. Kourád és I. Frigyes fondorlatait, kiknek elseje Salamon király, másodika Borics, harmadika pedig Istvánnak, II. Gejza testvéré­nek segélyével kisérlették meg hatalmokat Ma­gyarország fölött érvényesíteni ; de valamennyi­nek törekvése a magyar nemzet fegyveres ellen­állásán hajótörést szenvedett. — II. Frigyest IV. Béla, — Habsburg! Rudolfot s ennék fiát Alber­tet pedig III. András győzelmes fegyverei taní­tották meg e régi mondás tiszteletére: „N e bántsd a magyart!“ A görög cslászárok közöl Mánuel próbálkozott ugyan megállapítani uralmát Ma­gyarország fölött, de bár pártfogoltjait II. Lász­lót és IV. Istvánt sikerült is neki egy pár hónapi rövid időre a királyi székbe ültetni, a nemzet csakhamar elkergette a külföld bérenczeit s m6®" mentette függetlenségét az idegen befolyástól. Hogy a római pápák is hasztalauul igyekeztek hatalmuk alá vetni Magyarországot az Árpád-, valamint később a vegyes házból szár­mazott királyok alatt is, sokkal inkább tudva van, hogysem bizonyítani kellene. Emlitsem-e Nagy Lajos korát, midőn Ma­gyarországnak három tenger vetett batárfalat s „Magyar tenger vizében hunyt le éjszak, kelet s dél hulló csillaga ? I“ — Emlitsem-e Mátyás „az igazságos,“ a „világverő hollós király* dicső ko­rát, midőn „Nyögte Mátyás bus hadát Becsnek büszke vára ?!“ — Nem; hogy ezen korszakban Magyarország valóban önálló, független, nagy és hatalmas volt, ezt nem mi, hanem az egész vi­lág hirdeti ! De hát a Jagellók 1 — én Istenem, a Ja­gellók ?! — Hát a Jagellók kora ha végzetes volt is a nemzetre, de Magyarország önállósága és függetlensége ezek alatt is sértetlenül meg­őriztetett. Ugyanis Mátyás „az igazgságos* halála után követelte ugyan Frigyes császár fia, Miksa számára a magyar koronát, de csakhamar tapasz­talnia kellett a nemzetnek önmaga- és koroná- járóli szabad rendelkezési jogát ; mert vitatott jogai ellenére II. Ulászlót választották meg sza­bad választás utján királyul Szóval egész a mohácsi vészt követő korig nem találhatni a történelem lapjaiban egyetlen betűt, egyetlen eseményt sem, mely igazolná, avagy csak menthetővé tenné a „B. K.“ czikke- zőjének azon állítását, hogy Magyarország csak a papiroson, csak a törvénykönyvben volt önálló és független, de valósággal szent István király óta mindig idegen befolyás alatt állott. — Azért én a „B. K.“ czikkirójának a történeti té­nyekkel merőben ellenkezésben álló állítását régi dicsőségünk, a világeseményekre döntő befolyás­sal biró s gondviselésszerü misszióját betöltött dicső múltúnk meggyalázásának s nemzeti ön­érzetünk sárba dobásának bélyegzőm. Békésmegye közigazgatási bizottsága Gyulán 1882. márcz. 6. tartá rendes havi ülését. Jelenvollak : Beliczey István főispán, Jancsovics Pál alispán, Márki Lajos főjegyző, Kertay Zsig- mond t. ügyész. Nagy Károly árvaszéki elnök, Dr. Kovács István főorvos, Czifira Imre kir. ügyész, Haasz József kir. főmérnök, Orosz László adó- felügyelői helyettes, Bánhegyi István kir. tanfel­ügyelő, Farkas Béla, Dr. Hajnal István, Kalmár Mihály, Keller Imre, Szucsu Béla és Varságb Béla bizottsági tagok. Olvastatott a megyei alispánnak — közér­dekű voltánál fogva alább közlendő — havi je­lentése, melyből kifolyólag az alispán, a kir. fő­mérnök és Szucsu Béla bizottsági tag — a csa­bai közbirtokosság által a kongó-tégla gyártás ügyében tartandó értekezletre a közig, bizottság képviseletére kiküldettek. Egyebekbtn a jelentés tudomásul vétetett. A kir. ügyésznek a rabok létszámára 8 egészségi és munka-viszonyaira vonatkozó havi jelentése tudomásul vétetett. A kir. főmérnök a f. évi közmunka-össze­írás eredményét s a felosztási előirányzat tervét előterjesztvén, ebből kifolyólag — a községek által a közmunka összeírásáról és a váltsági ősz- szegekről összeállított kimutatások a községek­nek azon figyelmeztetéssel, hogy a váltsági össze­geket a megye pénztárába pontosan beszállítsák, visszaadatnak, a megyei pénztári tisztség pedig felhivatik, miszerint az esedékessé vált váltsági hátralékról a megyei alispánnak jelentést tegyen ki azoknak behajtására nézve saját hatáskörében intézkedni felbatalmaztatik. Gyotua és Endrőd községeknek elégtelen eredménynyel eszközlött közmunka összeírására vizsgálat rendeltetik s annak, valamint a pót összeírásnak foganatosítá­sával Dr. Hajnal István biz. tag megbizatik. A járási szolgabirák és Gyulaváros polgármestere oda utasittattak, hogy közmunka köteles egyének által — vagyontalanságuk esetén a közmunkát természetben szolgáltassák le, A közmunka elő­irányzatban foglalt munkálatok foganatosításával a járási szolgabirák és Gyulaváros polgármestere azon megjegyzéssel bízatnak meg, hogy pénzes erővel létesítendő munkálatok előzetes közhírré tétel után írásos szerződés mellett vállalkozóknak adandók ki, s a vállalati összegek az előirányzat keretén belül a közmunka alapból a megyei al­ispán által fognak esetről-esetre kiutalványoztatni. A békési nagy-bid lebontása és egy komp felál­lítása, nemkülönben a Gyoma melletti 33. számú átmetszés hidjanak felépítése ügyében javaslat­tétellel a kir. főmérnök megbizatik. — Termé­szetbeni közmunka erővel fogana­tosítandó munkálatok tekintetében a járási szolgabirák és Gyulaváros polgármestere oda utasittattak, hogy ezen munkálatokat folyó évi junius 15-éig okvetlenül befejeztessék, s ezért a felhasználandó erő kirendeléséről ideje korán gondoskodjanak; az előirányzott közmunka erő csak akkor fogván leszolgaltnak tekintetni, ha az illető munkálat ténylegesen és kiiogástalanul befejeztetett. Egy közmunka nap alatt, mely tíz munka órában állapittatik meg, egy gyalog köz­munkás vagy 3 köbméter földmunkát, vagy 20 folyóméter utegyengetést, vagy 10 folyóméter ut- domboritást, — egy igás pedig 10 köbméter földmunkát tartozik teljesíteni. A természetben teljesítendő közmunka elmulasztásáért, vagy a megállapított munkaidő meg nem tartásáért a közmunka-kötelezett a megyei közmunka alap javára a váltsági ár háromszoros összegében, fi­zetésképtelenség esetében pedig az elmulasztott munkaidőnek természetben háromszorosan leendő ledolgozására kötelezendő. A természetben tel­jesítendő közmunkának időszerű felhasználása körül a járási szolgabirák, és Gyulaváros pol­gármestere, vagy a községi elöljárók által elkö­vetett mulasztások esetében — a mulasztó tiszt­viselők foguak a megfelelő váltsági összegben el­marasztaltatok A természetben leszolgált köz­munkáról, a községek által kimutatások vezeten- dők, s azok nyilvaDtarthatas végett minden évne­gyed végével közvetlenül a kir. államépitészeti hivatalhoz küldendők be. A járási szolgabirák és Gyulaváros polgármestere a községek küzmun- kanyilvantartási könyveit esetről-esetre megvizs­gálni s a természetbeni kőzmunkaerő mikénti fel- használását ők is nyilvántartani kötelesek. Ugyancsak a közmunkaügy tárgyalása so­rán a főispán indítványa folytán april 1-től a folyó év végéig próbaképen és ideiglenesen járásonként egy 25 frt havi fizetéssel díjazandó s közvetlenül a járási tisztviselők alá rendelt útfelügyelői állás rendszeresittetett, s az útfelügyelők kinevezésére a megyei alispán utasittatott. A közmunka előirányzatban engedélyezett összegek elszámolására batáridőül az 1883. évi január vége tűzetett ki. A községi utak fentartása és különösen a községek utczáiban levő kátyúk betöltése czéljából a községi-közmunka-erő azonnali összeírása és czélszerű felhasználása a járási szolgabiráknak és Gyula város polgármesterének meghagyatik s az eredményről szóló jelentésük f. évi május végéig elváratik. Az idóházakhoz vezető utaknak a megye némely községeiben kongó-téglával leendő kiépit- hetése érdekében határozatba ment, miszerint a kormánytól e czélra államsegély kéressék, minek a közmunka- és közlekedésügyi ministeriumnál leendő kieszközlése végett a megyei alispán s a kir. főmérnök Budapestre felküldettek. Ez alka­lomból egyszersmint a küldöttek oda utasittattak, hogy a tervezett gyomai vashid felépítése tárgyá­ban maglkat a fővárosi vasgyárakkal érintke­zésbe tegyék s a bizottság utólagos jóváhagyá­sának fentartása mellett megállapodásra jussanak. A békés-csabai szárnyvasutra vonatkozó ügyiratok, jelesül a tervezet megvizsgá­lásával megbízott albizottságnak febr. 26-án fel­vett jegyzőkönyve s Békés város képviselőtestü­letének f. évi febr. 25-én tartott közgyűléséről felvett azon jegyzőkönyv, mely szerint Békés vá­rosa az 1880. decz. 2-án tartott közgyűlésben ezen szárnyvonalra nézva tett ajánlatait hatályon kí­vül helyezte — további intézkedés végett a me­gyei bizottsághoz áttétetik, mellőztetvén úgy a kir. főmérnök azon előterjesztése, miszerint Békés városa a nyomjelzéssel felmerült 268 frt költség­ben elmarasztalandó lenne, mint szintén az alispán azon inditváuya, hogy a megyei bizottságnál Békés varosa részére a békés-földvári szárnyvonalra há­rom évi közmunka átengedése javasoltassék. Békés város kérvénye az élővizcsator- nán levő u. n. cseresny e-h i d n a k a megyei hidak közé leendő felvétele iránt oly feltétel alatt határoztatott teljesitendőnek, ha kérvényező város ezen hidat elébb kőből felépiti. Csorvás községének kérvénye, mely­ben a vasúthoz vezető útból gyalogjárda épithe- tése czéljából 4’ széles patkát kér részére áten- gedtetni, — elutasittatott. A tanfelügyelőnek azon előterjesztése foly­tán, hogy a megyében levő 28638 tanköteles gyérmei» közül 7034 gyermek az iskolát nem lá­togatta — a járási szolgabirák és Gyulaváros pol­gármestere oda utasittattak, hogy a mulasztók ellen a törvényes bírságot kérlelhetlen szigorral alkalmazzák. A királyi adófelügyelö jelentése, melyszerint a f. évi január havában a megye területén egye­nes adó czimén 286915 frt 87*/# kr., hadmentes­ségi dij cziinén pedig 11368 frt 6 kr. folyt be, — tudomásul vétetett. A megyei főorvos által bemutatott közegész- ségügyi statisztika, mely szerint a múlt 1881. évben a megye területén 11743 gyermek, és pe­dig 5949 fiú és 5794 nö, 11239 törvényes és 504. törvénytelen született; — meghalt oó34 egyén, kik közűi 57 boncsoltatott fel/ — s a védhümlő oltás 8418 gyermeken hajtatott végre, — tudo­másul vátetett. Ülés vége esti 7 órakor. I

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom