Békés, 1882. (1. évfolyam, 1-53. szám)
1882-03-12 / 11. szám
U-ik K%sím. Gyula, 1882. márczius 12-én. I. évfolyam. r Szerkesztőség: 1 Belváros 6o-ik szám, hova a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Előfizetési díj: Egész évre ..........5 Irt — kr. Fé lévre .. .. ,. .. 2 „ 5° » Évnegyedre .. .. i „ 25 „ Egyes szám ára 10 kr. ^ ____Ä PO LITIKAI, TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDÁSZAT! HETILAP, MEGJELENIK minden vasárnap. Felelős szerkesztő : Jantsovfts Emil. Főmunkatárs: Oláh György. f :—1 Kiadó hivatal: ; Főtér, Prág-féle ház, Dobay János könyvárus üzlete, hova a hirdetések és nyílttéri közlemények küldendők. Hirdetések szabott áron fogadtatnak el Gyulán a kiadó hivatalban. L Nyilttép tora 10 kr. J Hirdetések felvétetnek: Budapesten: Goldberger A. V. Dorottya utcza 6. sz. a.; Haasenstein és Vogler (Jaulus Gyula) Dorottya utcza 11. sz. a.; Lang IApót Dorottya utcza 8. sz. a.; — Bécsben: Oppelik A., Schalek Henrik, Moóse Rudolf és Dukes M. hirdetési irodáiban, a szokott előnyős árakon. EJm lélsiezzíjLxils: I Egy ezredév küzdelmei tanúskodnak arról, liogy a magyar tántorithatlan ragaszkodással védte függetlenségét, alkotmányát, mely „nem holmi chártán, vagy chártákon alapul, azaz nem egyes uralkodóknak akár önkéntes, akár fegyverrel kicsikart adománya, hanem egy idős a nemzet állami életével a mennyiben a nép szabadság szeretetének természetes kifolyása.“ Ezer év viharai dúltak felettünk! Elődeink véreikkel védelmezék e tejjel és mézzel folyó Kánaánt, — s a népirtó harczok zajában, halálküzdelmeik között is törvényeket alkotának, melyekkel a hon függetlenségét, alkotmányát a legmerészebb törekvésekkel szemben is jogilag fentartották. A nemzeti sülyedés három századának törvényei általában a kormányzatnak, különösen pedig a had- és pénzügyeknek, s az állami és alkotmányos élet más tényezőinek önállóan, az ausztriai kormánytól függetlenül intézéséről; sőt a hadiize- nés- és békekötéshez is törvényes nemzeti jogokról kétségtelenül tanúskodnak; azonban voltak idők, midőn erőszakosan kivették államéletünk szentélyéből alkotmányos jogaink frigyládáját, melyet századok honfiúi hűsége féltékenyen őrzött, vért, életet áldozva örökül az utódokra hagyott. De jött a nemzeti ébredés korszaka. Elhangzott az ige : „Vesd le magadról a lealázó lánczokat, miket eddig viseltél, hadd el a szolgaság földjét! Es zengett a lant,.. A költő lángszavai szóltak a szívből a szivekhez: Talpra magyar, hí a haza! És a nemzet felébredt mély álmaiból, s korszakot alkotott államéletünkben, melynek eseményeit törölhetlen betűkkel véste történelmünk lapjaira. S mit kívánt ébredésekor a nemzet? „Egész Európa mozog! igy szólt érzelmeinek hű tolmácsa. Az idő félszázaddal előbbre rúgott. Egy gondolat rezgi át egész Európát, hogy a létező állapot tovább nem maradhat. Nincs többé idő A kik hiában szerettek. — Hervadt virágok ifjúkori emlékeimből. — Egy rövidke történetet beszélek el. Nem mondok vele uj dolgot, hiszen semmi sincs uj a nap alatt. De nekem jól esik mégis, ha olykor-olykor feleleveníthetem egy korán elhalt kedves barátom emlékét. Ah, az emlékezet ezermester! csodaerejü bűvös lámpa; élővé teszi a holtat, jelenné varázsolja a múltak képeit. Sohasem felejtem el azt a nemes, szelíd arczot; a magas, fenkölt homlokot s azokat az átható, mély tüzü szemeket. Előttem van egész valója, midőn a s. p. . .. i várkert fái közt estvénként együtt andalogva, mint alig 2o _2i éves ifjak lelkesedtünk a történelem té nyei felett, tépelődtünk az eszmék világában, s elmélkedtünk világkérdésekről, a melyekhez pedig oly keveset értettünk még akkor. Hanem hát ifjak valánk ; ifjak szívvel, lélekkel, a szó legnemesebb értelmében. — Hej, mi más volt még, csak a mi ifjúságunk is a maihoz képest! Kálmán, — igy hivták barátomat — azon ifjak közé tartozott, a kikre már gyermekkorukban rányomja az élet géniusza a magasröptű lélek ama bélyegét, mely tetteik- és gondolkozásukban minden lépten-nyomon visszatükröződik, ó lángész volt, s hozzá hosszas tanácskozásra, avagy épen hallgatásra. Az eszmék meg vannak érve; az élet szüksége követeli azokat. Mi máskor csak hosszú pillanatok alatt fejlődhetett ki, most rövid utón s haladék nélkül törvénybe iktatandó. A fenyegető veszély elhárítására a fegyver nem elégséges; e czélra nálunk az alkotmányosság bővebb kifejtése, s a pragmatica sanctio által velünk kapcsolatban levő népeknél annak behozatala az egyedüli eszköz. A nemzet nem elégszik meg többé egyes engedményekkel; nem várhat a fejlődés lassú menetére. Egész alkotmányunkat kívánjuk ezúttal tisztába hozni. Legyen béke, szabadság és egyetértés. Kívánjuk a sajtó szabadságát, censura eltörlését. Felelős minisztériumot Budapesten. Évenkénti országgyűlést Pesten. Törvényelőtti egyenlőséget, polgári és vallási tekintetben. Nemzeti őrsereget. Közös teherviselést. Úrbéri viszonyok megszüntetését. Esküdtszéket, képviseletet, egyenlőség alapján. Nemzeti bankot. A katonaság esküdjék meg az alkotmányra; magyar katonáinkat ne vigyék külföldre, a külföldieket vigyék el tőlünk. A politikai státusfoglyok szabadon bocsáttassanak. Uniót (Erdélylyel). Végül: egyenlőség, szabadság, t e st v éri s é g!“ S a nemzet ébredésének, a szabadság a szabadsajtó születésének e nagy napja 1848. márczius 15-ke volt. Éltünk rögös határain. Két genius vezet: Remény! Emlékezet! Emlékezzünk és reméljünk. O. kristálytiszta jellem : gyémánt — aranyfoglal- ványban... A zordon téli napokat kivéve, csaknem minden estve a várkert gyönyörű sétányain töltöttük el azt a pár órát, mely tanulói terhes teendőink után a napból még fenmaradt. Pályatársaink el is neveztek ezért peripate- tikusoknak, sőt akadt köztük olyan nebuló is, a ki ránk fogta, hogy mi egymás nélkül gondolkozni sem tudunk. Hiszen, volt is egy kis igazsága. Egy szép májusi nap estvéjén a szokottnál korábban kezdtük meg sétánkat. Nagyon sokat akartunk végezni. — A napi események letárgyalása után Kálmán egy levelet vont elé zsebéből. — No nézd, — szólt — milyen váratlan szerencsém kínálkozik! Ezt a levelet ma estvo felé kaptam a vidékről. Olvasd el, mit szólasz hozzá? Azt előre is kijelentem, hogy csak veled közlöm, s csak tőled fogadok el e részben tanácsot. Átolvastam a levelet. Egy vidéki úri család feje házi nevelőnek hívta barátomat tizenkét éves fia mellé. — Barátom! válaszolóm, ez az ajánlat meglepő; 500 forint évi fizetés, teljes ellátás : ilyen magunk-féle szegény embereknek vágyaink netovábbja, legalább egyelőre. .,. __ Mind igaz, vágott közbe Kálmán, de eg yet elfelejtettél, úgy látom, .. Csodálkozva néztem rá. — Elfeledted, hogy ha én vidékre mePolitika és közélet. Ismét merénylet a felkent fő ellen! Az angol királynő élete ellen tört folyó hó 3-án Windsorban Macleán Roderik. Nagy megbotránkozással vett tudomást a művelt vüág a merényletről, — s általános az öröm, hogy a gondviselés megmenté a legnemesebb uralkodók egyikét, kiben a női uralkodói s családi erények öszpontosulvák. * * * Szerbia herczegsége királysággá avanszi- rozott. Egész váratlanul lepte meg e tény a politikai világot. Ha Szerbia ezzel nemzeti érdekeit követve, arról akart tanúságot tenni, bogy nem vazallus tartomány, mint volt Törökországgal szemben, s hogy semmiféle idegen befolyást nem enged meg politikája vezetésénél, — s teljes önállóságának kíván kifejezést adni e ténye által: úgy őszinte örömünket nyilvánítjuk ezen előmenetelén. Szerbia királysággá alakulása mindenesetre az orosz befolyás csökkenését jelenti, — s az önálló és független királyság — gát lesz közöttünk és a nekünk délen nehézségeket okozó orosz tulhatalom között. * * * Kemény Gábor báró miniszter két törvény- javaslatot terjesztett az országgyűlés képviselő- háza elé. egyik az Adria gözhajózási társulatról, másik pedig a közigazgatási bizottságokat szervező törvény módosítá- s á r ó 1 szól. Bizony annak volna már nagyon ideje, ba a bölcs kormány Tisza Kálmán lángesze e szülöttének eltörléséről terjesztene elő törvényjavaslatot. A közigazgatási bizottság az, mely legkevésbé illik be alkotmányos életünk keretébe. Ez is egy olyan áldás, melyet Tisza ur ő kegyelraességének jóvoltából bírunk. * * * A képviselőház a hét folyamán a közmunka* és közlekedésügyi-, majd e földmivelés-, ipar- és kereskedelmi- és a honvédelmi minisztériumok költségvetéseinek részletes tárgyalásával foglalkozott. A közlekedési tárcza költségvetésének tárgyalása folyamán Széli György, a Körös folyó szabályozási ügyében szólalt fel; s mig egyrészről elismerését fejezte ki a kormánybiztos működése iránt; másrészről helytelenítő azt, hogy oly hosszú töltésszakasz adatott felügyelete alá, mely miatt a töltések készítésénél számos hiba és visszaélés fordul elő; 1 figyelmezteti a minisztert arra, hogy ha a Körösnél az átmetszések készíttetnek, a mindszent-apátfalvi töltések mentén levő szorulatok megszüntetéséről is gondoskodni kell, különben e vidék árvízveszélynek van kitéve. * * Kevés figyelmet tanúsított a ház á földmivelés-, ipar- és kereskedelmi miniszter költség- vetésének tárgyalása alkalmával. A tárgyalás első szónoka Zichy Jenő gróf volt, ki a hazai ipar tejlesztése körül eddig is kiváló érdemeket szerzett. Az ország fizetési- és kereskedelmi mérlegével behatóan foglalkozó beszéde végén benyújtotta határozati javaslatát, a magyar ipar támogatása érdekében. És ezután ? ... Képviselőnk keltett általános derültséget szűz imájával. Beszélt kedélyesen mint itthon, humorral mint itthon s — okosan mint mindenütt. Volt „helyeslés“, volt „zajos tetszés“, szűnni nem akaró „éljen“ — elég. Az „Ellenőr“ constatálja, bogy a szélsők beszéde alatt 9-szer törtek ki helyesléssel. A gazdasági szaktudományok terjesztésére hivatott gazdasági tanintézetekről szólva felem- lité szükségét annak, bogy a magyar-óvári gazdasági akadémián kívül Budapesten egyetemi felsőbb gazdasági tanfolyam is létesittetnék. Szólott arról, hogy az alföld déli részén az ország szivében, a magyar Kánaánban, mely tulajdonképen fészke a művelődésnek és gazdálkodásnak : egyetlen gazdasági tanintézet sincsen, miért is az alföld déli részének ezen érzékenyen nélkülözött szükségletén egy uj gazdasági tanintézet felállításával mielőbb segíteni kellene. — A gazdasági tanintézeteknél nem kevésbé hasznosnak és szükségesnek jelezte a földműves iskoláknak országszerte létesítését ; s addig is, mig ilyenek megyénként létesittetnének, kívánja, hogy a földművelés és gazdálkodás legszükségesebb elméleti és gyakorlati ismeretei már a népiskolákban taníttassanak. gyek, te nem leszesz ott. Mit csinálok én majd magamban, nálad nélkül ? Hiszen, jól tudom én, hogy előbb-utóbb szétválaszt bennünket az élet, de hát, a mig lehet, legyünk mi együtt. Egy tanévünk van még hátra csak; vétek volna elébe vágni az időnek. — Én meg — vetém ellen — azt tartom, hogy a kínálkozó alkalmat elszalasztani nem kevesebb vétek. Ki tudja, mit hoz a jövő ? A jelent fel kell használnunk, s ábrándozás volna azt, a mi már megvan, mellőzni azért, a mi még nincsen. — Azután, nem leszünk mi azért távol egymástól. Minden héten irok neked, s ígérem, hogy minden két hétben legalább egyszer meglátogatlak. A b á r nem messze van; két óra alatt gyalog is odaérek. Es végre Daruváriéknál nem lesz alkalmad unatkozni. Van ott, mint tudom, egy szép szőke kisasszony is. Előttem, mint szőke előtt, vesztett pere van ; te barna vagy, még megtetszel neki. Igyekeztem tréfával űzni él Kármán aggodalmait. Elővettem minden tehetségemet, hogy rábeszéljem az előnyös állás elfogadására. — Két napig tartó kemény vita után végre határoztunk, Kálmán megírta Daru- váriéknak, hogy az ajánlatot elfogadja s a hó végével küldjenek bt érte. Kálmán kiment, Aí mondott napra bejött érte patronusa személyesen. Válnunk kellett. Búcsúzásunk megható volt. Félrevonultunk az oldalszobába* hol csak a jo isten látott, s egymás nyakába borulva sirtunk hosszan, keservesen, mint akár egy kis iskolásgyerek. Harmadnap múlva levelet kaptam tőle. Irta, hogy kezd megbarátkozni helyzetével, s hogy nincs a világon semmi más baja, csak engem nem tud felejteni. Majd segit ezen is az idő, — gondolám magamban. — Válaszoltam neki azonnal. Tréfás diák-hirekkel igyekeztem szórakoztatni, § egyúttal megírtam azt is, hogy pár nap múlva meglátogatom. — Úgy lett; egy szerdai napon betoppantam hozzá. Elképzelhetni, minő örömet okoztam neki. Daruváriék is a legnagyobb szívességgel fogadtak. Alig tudtam tőlök másnap megszabadulni. — Így ment ez aztán minden két hétben. A nagy szünidő alatt meg egész napokat töltöttem ott. Kálmán egészen beletörődött helyzetébe; visszatért újra régi jó kedve. Repült az idő. Azon vettük észre, hogy idestova egy éve lesz az abári nevelősködés- nek. Én ezalatt befejeztem akadémiai tanulmányaimat. Kálmánnak is megengedték a tanárok, hogy tekintettel kitűnő készültségére, — magáncolloquiumokra jelentkezhetik. Elkészült tisztességesen. Együtt tettük le az alapvizsgálatot a lehető legjobb eredménynyel. Kezünkben volt úti levelünk: mehettünk világgá. A vizsgálat után pár hetet még Abá- ron töltöttünk. Egy borús júliusi nap késő délutánján komoly beszélgetés közt jártunk fal s alá ba-
