Békés, 1882. (1. évfolyam, 1-53. szám)
1882-12-17 / 51. szám
városokban, hol magyar az Üzleti nyel hisz már annyira jutottunk a fővárosba hogy kiírják a kirakat üvegére „itt m gyárul is beszéltetik.“ Alig akadunk egy-két magyar felírás czégtáblára s bizonynyal még kevesebb ol kereskedőre, ki nem németül levelez. Szomorú, hogy Magyarországon a k( reskedelein, ipar s a pénz, sőt sok tekn: tetben a közlekedés is Ausztriától vess az implzust, s ily körölméuyek közt net lehet csodálni, ha az anyagiérdekekne. nagy társadalmi befolyása német. Kereskedelmünk, iparunk, pénzű gyünk a legkövetkezetesebben gyarmat helyzet örvényébe van sodorva, s nen lehet csodálni, ha az anyagiérdek füg gésbe hozza hazánk kereskedő, s iparos elemeit azon tényezővel, honnét érdekszála erednek. Tagadhatatlanul legméltóbban vádol ható kereskedelmünk elnémetesedett voltáért a zsidóság. Iliven jellemzi egy kitűnő iró, a mi zsidóságunk erős germanizáló hajlamait. „A zsidóság — igy szól, melynek tevékenysége legnagyobb részt a kereskedés és a pénzgazdaság körül forog, oly mérvben, mint az kivánatos volna, nem képes a magyar elembe beolvadni. S mindaddig — mig az Ausztriával kötött anyagi szerződéseinkben fenhagyjuk kereskedelmi, pénzügyi és ipari tekintetben a korlátlan osztrák befolyást : a mi zsidóságunk, amely különben is nagyrészt német jövevényekből áll — az Ausztria felől hozzánk betóduló kereskedelmi, ipari és pénzügyi német befolyásnak lesz szolgálatában.“ Szomorú dolog, hogy külföldi irók is igy ítélik meg őket. Egy finn iró, Jalava Magyarországról irt kitűnő művében azt mondja róluk: „A zsidók Magyarországban magyaroknak vallják ugyan magukat, tény azonban, hogy a magyar zsidókat inkább a németekhez lehet sorozni, mert németül gyakorlottabban beszélnek, mint magyarul s családjaikban is uralkodó a német nyelv.“ De nem kell nekünk e részben Írói tekintélyekre hivatkoznunk, látjuk, hogy mily szívósan ragaszkodik a zsidóság a német irányhoz, tudjuk, hogy nagyrészben a német cultura hívei ők. Csak nehány napja, hogy képviselő- házunkban felmerült a vita a vasutaknál a magyar nyelvnek hivatalossá tétele felett. Nem is lehet megérteni, hogy mi is- teucBudájának van kitéve Kábán s számtalan tősgyökeres magyar vidékek vasúti állomásain azok neve németül, s a „Warnung an das P. T. Publikum,“ s valóban A párisi bohemient ösrneri az egész világ, az utolérhetlen „Jak“ utján, de a magyar, a fővárosi bohemient nagyon kevesen ismerik. Nem is hinnék önök, mily temérdek sok félreismert lángész lebzsel, csavarog, éhezik, udvarol a múzsáknak s a hitelező krájzlerné- W^k. ott fent, ama még ifjú, de már egész világvárosias metropolisban. Nem is hinnék önök, hogy mily sajátságos, edzett nép ez, bár a nagy része még ifjú; nevet a sorsra vagy káromkodik reá, ha kedves szokásaként, mint forgószél az eldobott papírdarabot felkapja s őrült tánczra kelvén vele, dobálja ide-oda. Az embereknek — e faja a macska mintájára van alkotva: akár merre is esik, talpra áll. Hanem van egy gyengéjük; daczára annak, hogy mind megannyian poéták, festők, muzsikusok : nem tudják megszokni az éhséget. Erre pedig okvetlenül szükségük volna. Azontúl meg van egy divatos betegségük : a tüdővész, mely minden évben felkerekedik kétszer s olyan söprést visz véghez közöttük, mint valami golyószóró ágyú. A Mária kórházat szeretik e czélra legjobban ; ott szép apáczák vannak, legkönnyebb meghalni s nem is kerül pénzbe. Mivelhogy: „Nem lehet meghalni sem — ha, nincs pénz koporsóra!“ Egyszer sajátságos előérzetem támadt, hogy Ádám beteg. Egy téli estén eí mentem kutatni; sorra jártam a kávéházakat, hát ha nyomát lelem. Nincs, nincs 1 Eszembe jutott aztán, hogy elmegyek a külső dob utczába, ott szokott a szoczialisták gyülhelye lenni valami vendéglőben. Nem tudom, miféle állat czimén nevezte itt magát a legpiszkosabb lebuj, de én annak tartottam egyenest s némi remegő idegességgel lementem a nedves, penészes grádicsokon a sötét helyiségbe. Nem vettek észre hogy beléptem, s én egy sarokban huzva meg magamat, teljes kényelemmel szemlélhettem őket. Egy nagy X lábú asztal körül, bűzösen füstölgő petroleum lámpától megvilágítva, vagy tizen ültek. Előttük pohár, de nem borral, hanem fele keresztelt borszeszszel teli. Egykét urasabb tekintetű, pohos férfi előtt likőrrel telt üveg. A likőrt ivó urak vitték a szót, s roppant nagy pathosszol beszéltek a pálinkaivó népnek . , . Egyikben felismertem a „Közösség“ ismeretes szerkesztőjét; az elvérti önfeláldozásról és a martyromság kedves voltáról beszélt. A pálinkaivó népnek szemei csillogtattak és rekedt hangon kiabálták közbe-közbe az éljent! A pókhasu, likőrt ivó férfiak gondosan viselt szakálukba mosolyogta_k; öntelve büszkén. Mindegyikükre ráismertem, a socialista- vezetök voltak. Azt a kesely, szőke hajú istentelen arczot már régen valami népgyülés- ről ismertem. Úgy fésüli magát, mint a hogy Jézust festik . . . — De hol lehet Ádám ? — Úgy vettem ki, hogy az asztalnál is emlegetik néha. — Hova lett az Ádám ? jegyezte meg egy munkás. — Elpártolt, válaszolta a szerkesztő. — Nem lesz-e áruló ? kérdé a kesely arczu ur, a ki úgy fésülte magát, mint Isten fiát festik. — Nem tudom bizony! viszonzá a „Közösség“ redaktora. — Ádám s — árulő 1 szerettem volna odaugrani a nemes úrhoz s nyakon teremteni, — De nem volt rá szükségem. Valaki belépett, de nem a rendes helyen, hanem a hátulsó ajtón, Ez a valaki Ádám volt. Szokatlanul jól nézett ki s nem volt rongyos. Oda állott a meglepődött testvérek közé s halkan beszélni kezdett — Nem üres kézzel jöttem vissza bajtársak. Egy rokonom meghalt s kicsiny tőkepénzét reám hagyta. Mindössze 2000 forint az egész. Azért jöttem, hogy czéljaitokra felajánljam. „Hurrá! Éljen!“ volt erre a felelet. A „Közösség“ szerkesztője felemelkedett s ünnepélyesen karjaiba zárván a vézna Adámot, piruló arczára forró csókot nyomva, ünnepélyes bocsánatot kért tőle. Mindannyian el voltak ragadtatva, Ádám lassan, de szintén lelkesedve beszélt tovább : — Hogy mire fordítsuk o 2000 forintot ? En legjobban ajánlanám, sőt szeretném, ha 5. Ugyanannak rendelete, melyben a csendőröknek a szolgabirói hivataloknál való alkal- mazhatása iránti kérelem teljesítését megtagadja. 6. Ugyanannak rendelete, a telekkönyvi épületnek a megye számára kért visszaengedése iránt. 7. Ugyanannak rendelete, a bánfaival gyógyszertár engedélyezése tárgyában. 8. Ugyanannak rendelete, az egyes iparágak mikénti gyakorlásáról alkotott megyei szabály- rendelet módosítása tárgyában. 9. Ifjú gróf Ráday Gedeon m. kir. honvédelmi minister ur tudatja, hogy tárczája vezetését átvette. 10. Gróf Széchenyi Pál földmivelés-, ipnr- ós kereskedelemügyi m. kir. minister urnák tárczája átvétele alkalmából kibocsátott körlevele. 11. A közmunka és közlekedési m. kir. minister ur rendelete, a közmunka igás napszámok váltságdíjának felemelése tárgyában. 12. Ugyanannak rendelete, a törvényhatósági úthálózat megállapítása iránt. 13. Törvényhatósági levelek, még pedig: a) Gömör- és Kis-Hontmegye átirata, mely- lycl a pánszláv sajtó törvényellenes izgatásai megakadályozása iránt a belügyminiszter úrhoz intézett feliratát megküldi. b) Győrmegye átirata a prágai „Slavia“ kölcsönös biztositó banknak az ország területéről való kitiltása iránt. 14. Horváth Gyula kormánybiztos átirata, melylyel a békés-bökényi védvonalakra fordított beruházások törlesztési tervezetét megküldi. 15. Az igazolási választmány jelentése, az időközi bizottsági tag választások eredményéről. 16. Pénztári ügyek. 17. Az állandó választmány előterjesztései; jelesül: a) több község 1883. évi költségelőirányzata s 1881. évi számadása tárgyában; b) az engedélyezett békés-földvári másodrendű szárny- vasút ügyében Békés város által hozott ujabu határozat megerősítése iránt; c) az 1883.- évi katonaelszállásolási pótadó megállapitása iránt; d) a b.-csabai utcza kövezés és kövezeti vámszedés ügyében; e) Békés, Mező-Berény és K.- Tarcsa községeknek a Körös balpartján épített töltés által elfoglalt községi földek kisajátítása tárgyában hozott határozatai felett; f) B.-Csaba város árvagyámi pénztári szükségleteinek fedezése és az árvapénztárra kivetett adók kiutalványozása iránt benyújtott kérvénye tárgyában ; g) a dobozi községház helyreállítása iránt; h) Tót-Komlós községnek házbirtok-vétel iránti ügyében ; i) Gyoma községnek házbirtok-vétel iránti kérvénye felett; j) Orosháza község kérvénye az ottan elhelyezett katonaság elszállásolása idejének három évről két évre leendő leszállítása iránt. 18. Küldöttségi jelentések, úgymint: a) a csabai közbirtokossági regale-ügyben; b) a községi adóügyi kezelés szabályozása tárgyában. 19. A magyarságot és népnevelést terjesztő egyesület kérvénye czéljának előmozdítása iránt. 20. A megyei árvaszék jelentése a békési árvapénztár behajthatlanDá vált követelései tárgyában. 21. A közkórházi bizottság jelentése a kórházi gondnoki állomás javadalmazásának szabályozása iránt. 22. Tiszti ügyészi jelentés a Gyula-Vári községi elöljáróság kiegészítése tárgyában. megengednétek nekem, ha egy szocialistikus irányú szépirodalmi folyóiratot szerkeszthetnék a népnek. Hadd nyíljon fel szeme . . j Roppant hatást jósolok ennek, s még csak be sem zárhatnak érte bennünket, mert mit elmondunk, a mese alakjában mondanék el . . 1 Mindannyian helyesléssel fogadták ez eszmét, Csak a szerkesztő ur volt elég bátor szerény véleményekép kijelenteni, hogy mégis tanácsosabb volna talán, ha azzal a pénz- . zel az 1 lapját szélesítenék . , . Lehurrogták. S a rekedt torkokból egy- . re kelt az: „Éljen! éljen Ádám!“ A kis szocialista ragyogó fenkölt képpel ■ állt közöttük, s egy perezre eltűnt arczából a fanyar mosoly. > Szegény fiú 1 — sóhajtám én s kisompolyogtam. Olyan jól esett künn, a nedves hideg ■ levegő. r Tavaszkor Ádámtól levelet kaptam. A következőket irá: „Kedves barátom, nyomja i valami lelkemet, le kell vetnem a terhet, Írok- neked. | Rútul megcsaltak barátaim. Nem embe- rek voltak, de vadállatok. De hadd beszélem el. Egy kis pénzt örököltem s azon egy fon lyóiratot alapítók. Az ismeretes szocialista ve- : zér-nyomdatulajdonos vállalta el a kiállítást. ? Dolgozótársaim hírneves szocialista vezérek x voltak. Az első számra felment minden pénIáiig lehet valami boszantóbb a vonatv ijzető: „fünf Minuten* kiabálásánál.-I Na de parlamentünk többségének | I is jó. Akár el is hagyhatnák a kereskedő lés ipar terén feltűnő németeskedést. Eh volna ebből ennyi; de, hogy számokk is kimutassuk e téren a német világt I Magyarországon, lássuk a „népünk hiví (fása és foglalkozása* czim alatt alig ne (hány napja közrebocsátott statisztikai adí ltokat. Magyarország összes népességéne 5-42%'a foglalkozik iparral, S|S ke I reskedéssel. Az iparosok közül magya Janyanyelvü 48.60%, kereskedő 54.04%, met anyanyelvű pedig az iparosok közü 23.67%, a kereskedők közül 26.67%. Látjuk tehát, hogy aránylag első he Ilyen 1 német anyanyelvűek állanak, | I többi nemzetiségek eltűnő csekély szám ban vannak képviselve), s még kedvezőt lenebb a helyzet, midőn a német anyanyelvűek közül 64.56°|0-ban az iparos 49.49%-ban a kereskedő nem is beszél magyarul. Nem találunk kedvezőbb arányokat a közoktatás terén sem. Statisztikai adataink szerint iskoláinknak fele sem magyar, tanítóink közül négy ezernél több nem tud magyarul, Brassóban 31%, Sopronban 16%, Szepesben 13%-ka a tanitóknak azt sem tudja, hogy a német nyelven kivül létezik-e más nyelv is a világon. De tekintsünk bármerre politikai és társadalmi életünk mezején. Vau-e egy talpalatnyi tér, hol kártékony kórként ne mutatkoznának a németesség tünetei. Ott van a hírlapirodalom. Óriási mérvben van elterjedve hazánkban s fájdalom, mindinkább nagyobb tért foglal el s tovább terjeszkedik | német hírlap a magyar rovására. így vagyunk tudományos irodalmunkkal is. A tudományos készültségnek feltétele, a német alap, s csak azok tekintetnek tudományosan képzetteknek, kik német forrásokból merítik a tudományt. Közkönyvtárainkban legalább is anynyi a német mű, mint a magyar, s volt kezünkben olyan közkönyvtári czimjegyzék, mely szerint az ötezer műből felerésznél több volt a német s a magyar elenyészően csekély. Még tankönyveinken is rajta van a német eredet, a német irány és sugalma- zás nyoma. Meddig tart még ez a helyzet, mikor ébredünk már e nemzetiségünket fenyegető veszély tudatára?! Valóban, az indolentiának erős ada- gával vert meg a Mindenható bennünket, hogy oly tevéketlenül tekintjük, tűrjük a németesedés terjedését hazánkban, s szomorú tény, hogy a németesedés apostolai oly szemérmetlen arczátlanságu törekvéseit hideg nyugalommal tűrjük. Eltűrjük hogy ama szövetkezet, melynek czélja, hogy „a németeket megtartsa a németségnek“, neki idegen földön, hazánkban izgat intézményeink ellc?&> apostolait ránk küldi, könyvet nyújtja kifjn- ság kezébe, melylyel a „cultura * nagy iszméi helyett a lázitó politika szenve- lélyeit oltja a fogékony kebelbe, — eltűrök, hogy „gyűlöl, mételyez, ront a helyett, íogy szeretne, oktatna, építene.“ Pedig ösmerjük a Schulverein ezen lonáraló apostolait, hiszen lefestette a lemzet előtt két. évtizede Kazinczy | né- aetnek 1 fajtáját, „mely ex officio szti- stik, bureauokban él s akták közé temetőik, a civilisatio missionáriusának hir- eti magát barbár földeken : miként a her- yó, ha saját erdejét elpusztitá, seregestől adui vándor útnak, megélni, emészteni, ’elajánlja „jószolgálatait“ minden ügynek, linden országnak a Sajótól a Néváig, íert karját és tollát., szivét és eszéf árú- ént hordozza a világ piaczára. Mind azé, ki többet ad. Minden kitelik belőle : arricadhős és minister, pórvezér és Al- ir-ego, a mint jön, a mint kell. Adj a ezébe egy nemzetet, ő praeparálja úgy, óként kívántatik; rombol és szervez, imbolja a históriát s az életet, hogy bo- >r agyának kísérleteit szervezze. És ha, lit Isten egyesite, neki feldúlni sikerült, a a romlás, eszeveszettség és enyészet lagvait a szivekbe, az agyakba, az insti- itiókba lerakta; midőn elmondhatja s léltán : ,utánnam az özönviz,1 akkor no, kkor háta mögé veszi a mit csinált, Ró- ába megy, symbolumául választja, a ke- isztet, mint ,,unica spes mea'‘-t. És mél- ,n, mert hiszen egy üdvözitő isten az iák, ki az ő bűoeit megbocsájthatja : iegváltani nem képes ő sem,'1 O. Gy. Békésvármegye törvényhatósági bizottsága évi deczemberhó 18-ik esetleg következő nap-, in rendkívüli közgyűlést fog tartani ; miről a k. bizottsági tagok oly megkereséssel értesit- tnek, hogy a közgyűlésen megjelenni s a közgyek elintézésében részt venni szíveskedjenek. Tárgysorozat:. 1. Indítvány Kossuth Lajosnak születésnapja )-ik évfordulója alkalmából való üdvözlése iránt. 2. A m. kir. belügyminister ur rendelete, a egye 1883. évi közigazgatási és árvagyámható- .gi szükségleteinek fedezéséről szerkesztett költ- gelőirányzat tárgyában. 3. Ugyanannak rendelete, a megyei házi- inztár 1881. évi zárszámadása felülvizsgálása rgyában. 4. Ugyanannak rendelete, a megyei köz- irház 1883. évi költségelőirányzata tárgyában.
