Békés, 1882. (1. évfolyam, 1-53. szám)

1882-01-29 / 5. szám

5-jk izám Gyula, 1882. január 29-én I« évfolyam r Szerkesztőség: Belvár. s üo-ik szám, hova a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Előfizetési díj: Egész évre ..........| Irt — kr. Fé lévre ..............1 | 50 „ Évnegyedre .... 1 | 25 „ Egyes szám ára 10 kr. > ^ y/ POLITIKAI, TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDÁSZAT! HETILAP. MEGJELENIK MINDENT VASÁRNAP. f~~.-------------1 Ki adó hivatal: Főtér, Prág-féie ház, Dobay János könyvárus üzlete, hova a hirdetések és nyílt­téri közlemények küldendők. Hirdetések szabott áron fogadtatnak el Gyulán a kiadó hivatalban. Felelős szerkesztő: Jantsovits Emil. Főmunkatársi Oláh €ryörgy. NyiIttér sora 10 kr. Hirdetések felvétetnek: Budapesten : Goldberger A. V. Servita tér 3. sz. a.; Haasenstein és Vogler (Jaulus Gyula) Dorottya utcza 11. ez. a.; Lang I/ipót Dorottya utcza 8. sz. a.; Bécsben: Gppelik A., Schalek Henrik, Moose Rudolf és Dukes M. hirdetési irodáiban, a szokott előnyös árakon. Békés-Gyula az országgyűlésen. Az általános budgetvita lezajlott. Az ellenzék hiába mutatta be hely­zetünket a maga puszta, rideg tarthatlan- ságában; hiába igyekezett megállítani a nemzetet a végromlás lejtőjén; érveire a kormánypárt érvek helyett számszerinti többségének szellemtelen súlyával vála­szolt. Szavazott és 73 szótöbbséggel elfo­gadta az 1882-ki költségvetést a részletes­tárgyalás alapjául. Békésmegye országgyűlési képviselői közül hárman a költségvetés ellen, ketten mellette szavaztak. Sajnáljuk, bogy az utóbbiak érzéketleneknek bizonyultak az igazság meghallgatása és megismerése iránt; sajnáljuk, de nem csodáljuk. Hozzá vagyunk szokva. És végre is ezen urak­nak volt legalább férfias bátor s águk „igen“-ükkel beismerni azt, hogy nem tudják ugyan miért — mert különben a vita során elmondották volna — de he­lyeslik azon kormány sáfárkodását, mely Rét éy ^latt nem hogy rendezte volna állam- háztartásunkat, de lehetetlenné tette annak normális eszközökkel való rendezését. De Békés-Gyula képviselője nem sza­vazott. Szokott éber figyelemmel hallgatta elejétől végig a két heti vitát, mérlegelhette a budget mellett és ellen harczoló indokokat s meggyőződést alkot­hatott magának arról, hogy helyes-e a kormány politikája és budgetje, vagy nem? ]V|ert csajt ez vqlt a kérdés. Igen vagy nem. Tertiqm non datur, Lárifári. ígéretem szerint, — mert bár asszony vagyok, Megtartom szavamat mindég — mikor lehet, — Megjelentem íme, — s illő tisztelettel Kérek soraimnak egy parányi helyet. Bár a „Békés“ még csak gyermekkorát éli, Oly nagy már, hogy sok fér fejébe, markába; Én meg szerény leszek, — meghúzódom szépen A „Tárcza* valamely legvégső, safkábz-. Aztán az a „Békés“ oly furcsa legényke, Hogy nem csak az apja tanitgatja jóra; Sőt szívesen veszi, ha a nagy közönség Minél nagyobb hévvel gondoskodik róla. Más keresztyén szülő nem jó szemmel nézné Ha másnak is volna gyermekéhez jnssa; De ennek az apja azt szereti nagyon Ha az egész világ fia pátronusa. Innen kerül tollas, pörge kis kalapka, Amonnan iiteg piros, süjtásos mellényke; Rttől nádparipát, — amattól meg épen Tudományos könyvet kap már a legényke. Derék rokonoktól érkezik csizmácska, Sarkantyú is hozzá — a magyarnak éke ; Apja öltözteti, s gyönyörködik benne, Hogy oly tarka barka fia öltözéke. Gyönyörködünk mi is, — a kik keveset bár, Csak kitől mi telik, — de jó szívvel adjuk. Változatosságot szeretünk — Inába — Férfi úgy mint asszony, — minpk is tagadjuk. Ila már most á „Békés“ — ez a kedves gyermek — Egyforma ruhában járna napról, napra; jjel'g tonnánk harnai^, — I változatosságból Élp, is jizatnénk — valamely más lapra, És Göndöcs Benedek nem vallotta be meggyőződését. Viruló egészsége daczára, melyben az Isten sokáig éltesse, nem volt jelen a szavazásnál, mely az ország sorsa fölött volt hivatva határozni. A legfon- tosabb kérdés eldöntésénél Gyula vár08a nem volt az ország­gyűlésen képviselve. Már hiszen mi az úgynevezett p á r- tonkivüliséget a képviselő válasz - tások előtt is inparlamentarisnak és fér- fiatiannak hirdettük; inparlamentarisnak, mert nem ismerünk a magyaron kivül par­lamentet, a hol parlamenti tag valamelyik fenálló párt kötelékébe ne tartozzék és mert lehetetlennek tartjuk, hogy egy or­szággyűlési képviselő politikai hivatását betölthesse, anélkül, hogy politikai színt valljon, párthoz csatlakozzék, vagy ha úgy tetszik, pártot alakítson; férfiatlannak azért, mert a ki a nemzet aspiraczióit felölelő s azek megvalósítására törekvő országos pár­tok egyikéhez sem csatlakozik, annak nincs elve, nincs hite, nincs meggyőződése és nincs szellemi képessége és erkölcsi függet­lensége, hogy válasszon a pártok között és megbirálhassa, melyik párt alapelvei a leg­józanabbak, legegészségesebbek és meg- valósithatóbbak, melyikét kell magáévá tennie? De most, midőn minden egyes képviselő az ország jövője felett volt sza­vazatával határozandó, most nem merni, vagy nem tudni meggyőződéssel birni s annak kifejezést adni, ez több mint in- parlamentaris, több mint férfiatlan, ez ha­tározottan erkölcstelen. Vagy nincs meggyőződése — a mi ér- * S Hogy talán oly hasznos közleméuyek után A ts olvasónak nem lesz ellenére, Ha az én lábatlan lábas kádencziám Nyikorgó rímein, nevethet kedvére. Minden nagy reménynek csalódás a vége, Azért tőlem sokat ne is tessék várni: Mimiké nem tanult, — s mama helyett most már Gyermekei szoktak iskolába járni. Vizszabályozáshoz én csak annyit értek, Hogy mikor a Körös ur a határ felett, A hajléktalannak adjunk egy kis helyet, És az éhezőnek — egy falat kenyeret. Az én tudományom czérna, tü és olló, Szövés, fonás, — de nem, ehhez már nem értek, Hiába, — idővel emanczipálódunk, S minden hasznos dolgot hagyunk — a jó népnek. Bár magam — megvallom — nem vagyok még ma sem Tagja valamelyik akadémiának, — De lehet idővel, hogy egyik leányom Doctori diplomát szerezhet magának. A gazdálkodáshoz valamicskét értek, (Tallin mindet! asszony kell hogy megtanulja; De ez olyan thema, mely felett az ember Társaságban magát majd hogy agyonunja. A természettanból valamikor — régen — Minden alkalommal csak terciát kaptam; S a történelemből a sok király, óvszám Nem fért a fejembe, — s a könyvet becsaptam. Orthographiának hírét sem hallottapi, Logikát — asszonyt^ várisi pepi is lphpt. Jogot gyakorolni t-pdok, — de psak itthon, Mindpn jó feleség ügyvédnek született. A politikához ért az egész v^lág Szép Magyarországon, — ez már régi dolog, De én ebből ifi psak azt az egyet íuflow; Hogy kebfembpn igaz, magyar hu szív dobog. — Szeghalom, jan. 21. 1882. — telmi-, vagy nem merte azt nyilvánítani — a mi jellemhiba; — egyaránt képtelenné és méliatlanná teszik őt arra, hogy Gyula­városa képviseletében az országházban üljön. 0 ott ülhet, de Gyulavárosa nincs képviselve az ország- gyűlésen. J. Egy hamis vád a történelem itélöszéke előtt. Az általános elszegényedés, a jólét eszközei s feltételeinek megfogyatkozása, kereskedelmünk pangása, iparunk vonag- lása, a nemzet zömét, — m a g v á t ké­pező középosztálynak a proletársághoz való gyors közeledése, — az intelligen- tiának a megélhetés bajai közti szomorú vergődése, 3§P| a kö’zerkölcsök megromlása, a sikkasztások, öngyilkosságok megdöb­bentő szaporodása, az orczátlanul emelt fővel járó és annyiszor megsüvegelt cor- ruptio, a pártfogolt és gyakran pártfogó prostitutio, — az adóvégrehajtók számá­val arányban álló kivándorlók ezrei mind­annyian szomorú igazságot szolgáltatnak a költségvetési vita alkalmával a közjogi ellenzék soraiból felszólalt képviselőknek, kik a közromlásnak e rohamos haladását, — a végfeloszlás ezen gyászos előhírnökeit, a 67-ki jogfeladó ki­egyezésnek tulajdonítják. Magok az egyesült ellenzéki képvi­selők is beismerik a helyzet tarthatlansá- gát, s ez által akarva, nem akarva, szo­morú igazságot szolgáltatnak pártunknak a közjogi ellenzéknek, mely meggyőződése és hazafiui kötelessége szent érzetében nem szűnt meg figyelmeztetni a nemzetet, A szív és a szívben a szerelem. — Tudományos színezetű értekezés. — Reiner lloná-tól. (F o 1 y t a t át s.) II. Mi hit a szív? Vájjon csak központja-e az emberi test­nek, mely arra szolgál, hogy benne a vérke­ringést eszközlő erecskék összetalálkozzanak s konferáljanak arról, hogy ütjük melyik tá­ján van valami orvoslandó hiba, minek oko­zója a gyomor, a máj, vagy valami más ? Arra szolgál-e csak, hogy ott az emberi test szerveinek „országgyűlési képviselete“ pál- czát törjön élet s halál fölött, megszüntesse életadó dobogását? Hát csak pusztán egy „húsdarab“-e, mely egyes-egyedül arra való, hogy testi es, azaz állatias czélnak szolgáljon ? Erre rég megadatott a felelet, mely úgy hang­zik hogy : n e m ! A szív minderre szolgál valóban, de ezenfelül egy magasabb hivatása is van. Ha közönséges nyelven akarnék beszél­ni, azt mondanám, hogy a szív ezenfelül még kútfeje az emberi érzésnek. Nem úgy értem, hogy valamely általa végzett processus folytán érzéseket alkot, hanem azt, hogy az emberi test jóléte, bajai, agyának sokféle működése ott érzelemképen mintegy kifejezést talál. IJgy tetszik nekünk, mintha örömünk s bánatunk onnan eredne, rósz vagy jó kedv ott nyilatkoznék. S ez a dolog úgy tűnik fel, mintha — mert tengernek szoktuk nevezni — fölülete kedély nevet viselne, melyen az érzelmek tükröződnek. így képletesen tehát tengerként, ennek titokteljes mélyével áll előttünk a szív; nem hogy bajainak kutforrása az u. n. közös­ügyes rendszerben van. Azon alaptalan és méltatlan vád el­lenében, hogy a közjogi ellenzék forrada­lomba fogja hajtani a nemzetet, pártunk nagyjai kérlelhetlen következetességgel ki­mutatták, miszerint épen a jelenlegi 1 e- v étkeztető rendszer az, mely a nemzetet a kétségbeesés ez utolsó eszkö­zére fogja kényszeríteni. Pártunk forradalmi törekvésekkel mél­tatlanul és alaptalanul vádoltatik azok ré­széről, kik nemzetünket sarkalatos jogai­ból : önállóságából és függetlenségéből kivetköztették. Jóllehet ma már alig van széles e hazában értelmes ember, ki ezen vá­dat komolyan venné, — mindazáltal mivel ez a legközelebb lefolyt orsz. gyűlési kép­viselőválasztások alkalmával is kortesesz­közül, — és pedig sok helyen sikerrel, — használtatott lel ellenünk: hazafias kö­telességet vélek teljesíteni, midőn ezen ha­mis vádat a közvélemény és jogtörténelem itélöszéke elé állítom. — Méltóztassanak ítélkezni, vájjon azoknak van-e igazuk, kik minket forradalmároknak neveznek, vagy nekünk, kik ezért őket hazugoknak, csalóknak, és nép-ámit óknak ne­vezzük ? Nemzeti önállóságunk és független­ségünk nemzeti létünkkel egykorú. — A kik a nemzetnek ezen féltékenyen őrzött kincsét akár csellel és ravaszsággal, akár erőszakkal megnyirbálni, megingatni meg- kisérlették, az egész nemzet hatalmas til­takozásával s ha kellett, fegyveres erejé­vel találkoztak. — Sokat beszélhetnének erről a nemzetnek önállóságát és függet­lenségét s ebben gyökerező ha­talmát kancsal szemmel néző német és görög császárok, sőt a hazának és ennek koronája felett maguknak pártfogói, kegy­tudjuk, mi van benne, s csak azt tudjuk, a mi fölületén a kedélyen mutatkozik. De ta­pasztalatból azt is sejtjük, hogy ez a tenger csiráját hordja magában a vésznek, viharnak, mely pedig a külvilágból lopózik belénk. Minden, a mi testünk- s lelkünkre be­hatást gyakorol, elsőbben is mint érzet jelent­kezik. Maga az élet, mely születésünk per- czében nyilatkozik bennünk, nem egyéb név­telen érezetnél. Az érzet azután, ha nagyobb hatással nyomul bensőnkbe, érzéssé válik s a kedélyen megjelenik bizonyos jó vagy rósz hangulat alakjában. Az a fény, melynek rezgése szemünk ideghártyáját izgatja, csak puszta érzet, s csak akkor egyszersmind ér­zés is, ha nagyobb hatást gyakorol reánk. S hogy mikor gyakorolja reánk ezt a nagyobb hatást, azt részint szellemi s testi tökélyeink, részint pedig a külvilággal való viszonyaink s körülményeink határozzák meg. Egy szép arcz látása csak érzet az első pillanatban. A másodikban már érzés lehet. Mint érzés lehet rokon- vagy ellenszenv; le­het vonzalom, barátság, szerelem. A szerelem fejtegetésénél még erre visz- szatérünk. Most csak a szív miségét hatá­rozzuk meg közelebbről, s az eddigiek nyo­mán mondjuk ki róla, hogy oly fensöbb szerv, melv testi működésén kivül arra is szolgál, hogy benne az érzetek érzéssé fejlődjenek. Mihelyt az érzet, mely egy külső s csak testi czélokra szolgáló szerv működéséből ered, ér­zéssé válik, azonnal a szív jogos tulajdonává lesz. Ezzel nincs az mondva, hogy az a szerv, mely az érzetet szülte, elveszti arra való jo­gát, de igenis az, hogy e perestől fogva, maga az a szerv a szívtől parancsokat fogad el, melyeket híven teljesít. Példával is illusztrálom. nyi okos dolgot hozott pedig immár .Békés« perekről, vizszabályozásról, itika, vásár, újdonságok, idő, relézés, piknik és sok egyéb másról; Kovács Kertész Boriska. gC Mai számunkhoz Irányi »ániel budget-beszéde van mellékelve.

Next

/
Oldalképek
Tartalom