Békés, 1882. (1. évfolyam, 1-53. szám)
1882-01-29 / 5. szám
úri jogot igénylő — akkor még hatalmas római pápák is. No de ezek nemzeti és vegyes házból származott királyainkhoz fűződő emlékek! — Bezzeg másképen állottunk tliggetlen- ség dolgában a Habsburgok alatt! Már akárhogyan állottunk — édes atyámfia, — ha törvény helyett Basták, Caraffák és Haynauk önkénye ült is a kormány-polczon, — de arra a Habsburg házból származott királyaink uralkodása alatt sem volt eset soha, hogy ősapáink törvényalkotó országgy. e nemzeti önállóságunkból és független s é g*íiii'k bői csak egy mákszem- nyitg'is feladott volna! sőt azt ezen házból származott királyainknak — fajdalom ! —- igen gyakran alkotmányellenes ^törekvéseikkel szemben mindenkor és minden irányban, úgy a had-, mint a pénz- és külügyek terén sértetlen megőrizte, s a legvilágosabb, legféreérthetlenebb törvényekkel s ezekre letett királyi eskükkel biztosította. Az önállóságára és függetlenségére féltékeny nemzetnek e törekvése forradalminak sohasem neveztetett. A közösügyes alapon állóké azon he- rostrati dicsőség, hogy nemzetünk önállóságának és függetlenségének törvényes eszközökkel harczoló bajnokait forradalmároknak bélyegezzék, forradalmi törekvésekkel gyanusitsák. A 67-diki kiegyezés feladta a nemzetnek önálló és független rendelkezési jogát a had-, pénz- és külügyekben. Ezen a nemzeti lét főfeltételeit magukban foglaló életkérdések tekintetében idegen érdekek uralmát inaugurálta; nemzetünk sorsának eldöntésére idegeneknek adta a szót. — A közjogi ellenzék pedig ezen kiegyezést károsnak ismervén, ennek ellenében a régi, — atyáinkról öröklött, királyok által szentesített törvények alapjára helyezkedik, — s ezek alapján nemzetünknek önállóságát és függetlenségét követeli minden irányban. De lássuk már röviden azon törvényeket, melyek pártunk törekvéseinek szent és sérthetetlen alapul s egyszersmind kö- ] vetésre buzditó példákul szolgálnak. Csak a Habsburg-házból származott királyok alatt, részben már a pragmatica sanctio után hozott némely törvényeket említek. | Magyarországnak a had s ügyekre gyakorlott állandói befolyását azon törvényeken kivül, melyek az ujouczok és a katonaság ellátására szükséges adó megajánlását kizáró- j lag a nemzetnek biztositják, felemlítem i az 1546. évi 25-dik, és 1598. évi 16-dik c t.-czikket, melyek határozottan rendelik, hogy a magyar katonaságnál alkalmazott tisztek magyarok legyenek; — az 1559. évi 19. t.-czikket, Látok egy szép tájat. Az érzetet, mely bennem keletkezik, a szem hozta létre; de a táj szépsége oly nagy, hogy hatása szivemig nyomul s a kellemes érzését kelti föl. A szív tehát birtokába veszi ezt az érzetet s parancsot ád a szemnek, hogy a tájon minél tovább gyönyörködjék. E parancsot a szemnek egy titkos eró viszi meg, melyet akaratnak szoktunk nevezni. Ez az akarat praecise meg is határozza, meddig szabadjon a szemnek gyönyörködni. Ebből látjuk, hogy a szív testünknek egy hatalmas ura, melynek szolgálatában áll az akarat, s ez a szolga parancsokat visz a szerveknek. Hátra van most, hogy a szivet jellemezzük. Itt nehézségekre akadunk. E végtelen hatalommal felruházott szerv, mely egész testünk s érzelmünk ura, egy szeszélyes zsarnok. De ezt értelmesebben kell kifejeznünk. Nem éppen az a zsarnok, mely szeszély s öntudatlan vágyak befolyása alatt áll. Vannak a szivnek is törvényei. Törvények, melyeket maga az isten alkotott, melyek az egész természet alapkövét képezik. Törvények ezek, melyeket a szív meg nem szeghet a nélkül, hogy a benne megszülemlett érzelmek szigorú itélőszéke büntetést ne szabna reá. De mikor az istenség megalkotá a szív törvényeit, gondja volt arra, hogy azok egyes pontjai természetszerűleg változzanak a viszonyok s körülmények szerint. S a hatalmas istenség adott az embernek egy, a szívvel hasonrangu, de nagyobb hatalmú társat az uralkodásban, s ez az é s z: Az ész minden adott alkalommal tárgyalás alá ves2Í a szív törvényét s eldönti, vájjon lehet-e szószerint azt teljesíteni, avagy meg kell-e másitani ? S ez igy nagyon jól van. Mert örök törvényeket, melyek mindig érvé-: nyesek, lehetetlen volt a szivnek adni. Örök mely szerint „a magyar katonaság az ország szokásaival ellenkező [ esküre ne kényszer ittess ék; — ! mert a magyar katonának jogai vannak, melyek szerint csak magyar kapitányoktól függ;“ — az lü25. évi 24. t.-czikket, mely szerint az akkori háborús idők miatt a végvárakból el nem távolítható k ü 1- földi katonaságra nézve rendeltetik, hogy itt tartózkodása alatt magyar kapitányok és magyar törvények alatt álljon. Őseink igy tudták, a kozösügyes rendszer pedig ellenkezőleg úgy akarja nemzeti önállóságunkat és függetlenségünket a hadügy terén előmozdítani és biztosítani, — ha törvényeket hoz, melyek hadfiainkat idegen vezényszóval, idegen zászló alatt, idegenistenek hűségére kötelezik! Magyarországnak pénzügyi tekintetbeni független-* s é g é t a Habsburgok alatt szintén számos törvények biztosi tolták; nevezetesen az 1547. évi 9. és 10-ik t. ez. melyek szerint nehogy az ország jövedelme az országon kívüli ezélokra fordittassék, — az ország két kincstárnokot választott, kik a magok részéről minden megyébe megbízottakat küldöttek a királyi adószedők mellé, hogy ezek a pénzt beszedjék s a kellő szükségekre fordítsák, — az 1608. évi koronázás előtti 5. t. ez. határozottan rendeli, hogy a külföldiek Magyarországnak éskapcsolt részeinek semminemű ügyeibe ne avatkozzanak, s a magyar pénzügyek semmi tekintetben se fi'ggjenek az udvari, vagy ausztriai kamarától. Ugyanezen intézkedést ismétlik az 1613. évi 7-ik és 1618. évi 4. t.-czikkek; az 1741. évi 14-ik t. ez. pedig rendeli, hogy a magyar királyi kamara őriztessék meg azon hatáskör birtokában, mely azt a hazai törvényeknél fogva megilleti, s minden oly ügyben, mely a magyar cam aránál tárgyaltatok, egyenesen a királynak küldje felterjesztéseit s csak az attől jött leiratokat fogadja el. Nemzetünknek külügyek te kintétébe ni függetlenségét biztosító számos törvények közt nevezetesebbek; az 1741. évi 11-ik t. ez., mely a magyar — úgy a bel-, mint a külügyeket • - magyarok által rendeli tárgyaltatni; ugyanezt ismétli az 1791. évi 17 t. czikk is; — az 1715. évi 41 -ik t. ez. számos régibb törvényekkel egy értelemben rendeli, hogy a török portára a császári követen kiviil magyar tövet is küldessék, ki a Magyar- országot érdeklő ügyekben a császári követtel egyenlő tárgyalási hatalommal bírérvényűek ugyan, de alkalmazásukban eset- röl-esetre némi változást szenvednek, olykor alapjukból is kiforgattatnak. Mert bizony a barátság örök s igaz érzése a szivnek s törvényei örök érvényűek, de olykor az ész módosítja azokat, s helyesen. Egy megromlott erkölcsű embernek szivünk barátja lehet, de eszünk tiltakozni fog ellene. Miután a szivnek ellenlábasa az ész, jellemzését csak párhuzamosan az ész jellemzésével adhatjuk. S helyes leszen a szivet úgy tekinteni, mint gyermeket, az észt mint férfiút. Avagy mondjuk, hogy a sziv tanítvány s az ész a mester. De még igy se egészen Az emberi lélek világában nő a sziv, s férj az ész. Együtt tartoznak ügyeiket elintézni, de a férj szava a jogosabb. A szív törvényeinek gyakorlásában öntudatlanul cselekszik. Az ész ellenben azok módosításában öntudatos. A sziv egy alsó biróság, az ész a felebbezési forum. Az alsó biróság ítéletét kimondja s a felsőbb forum megváltoztatja, ha azt látja szükségesnek. A sziv indokai lehetnek igazak, de az ész indokai rendesen a praktikumnak megfelelőbbek. Különben máskép véve, a sziv a tősgyökeres becsületesség, mely bárgyú, egy- ügyü; az ész a ravasz, fondorkodó, haszon- hajhászó gazság. A-Sziv teljesiti a becsület kötelességét; de az ész belátván, hogy az a testet, az ő uralma tárgyát veszélyezteti, megtiltja a szivnek a becsület utján járni. De ez csak föltételes ténykedése az észnek, | vele csak annyit mondunk, hogy az az ész, melyet isten csak azért adott, hogy szivünk hibáit helyrehozza, visszaélhet jogaival s tehet gonoszát, mert erre van ereje. A sziv soh’se vétkes, mindig az ész a bűnös. jón; sőt n| 1715. évi 81-ikés még számos más t. ez. szerint egyenesen az országgyűlés küldött követeket | azokat utasításokkal ellátta. De legfényesebben elismertetik s biz- tosíttatik hazánk függetlensége az 1791 -ik évi lü-ik I czikkben, mely szerint: »Magyarország teljesen önálló, független, semmi más országoknak alá nem vetett állam, melynek külön állami élete és alkotmánya van.“ Pártunk programmjának a fenti törvényekkel! összhangzóságában találja megoldását azon elvitázhatlan körülmény, hogy pártunk szózata visszhangra talál a magyar hazafinak keblében, hogy annak meggyőző ereje előtt még a magát többségben érző kormánypárt is gyakran megdöbbenve elnémul, — mintha csak az ősöknek tiszteletet s félelmet gerjesztő árnya lebbene el fölöttük ! — Ebben leli magyarázatát, hogy pártunk a korteskedés szokott eszközei: etetés, itatás, vesztegetés, hivatalos pressió stb. nélkül, csupán a meggyőződés szent erejével hódit, — s hisszük, hogy nem messze van már az idő, midőn a templomból kiszoritandja a kufárokat ........................ Pá rtunk törvényes és nem forradalmi alapon áll; eszközei törvényesek és nem forradalmiak, ugyanazok melyeket őseink hasonló körülmények között választottak, kiknek pedig nagyon ismeretes és legalább részünkről feledhetlen, habár más részről gyakran feledésnek adatott — azon lelkes felkiáltásuk a 141. évvel ezelőtt tartott jozsonyi országgyűlésen: »Életünket és vérünket királyunkért, Mária-Teréziáért!“ — épeu nem forradalmi elvekre vall. Mi hisszük, hogy hazánk boldogságának épülete egyedül azon alkotmány alapján emelkedhetik, melynek alapkövét nem-1 zeti önnállóságuuk és függetlenségünk cépezi. Vaunak azonban, kik ennek ellenkezőjét hiszik. De azok, kik azt hiszik, hogy ezen alapkő mellőzésével összetákolt alkotmány- félével is boldogitani fogják a nemzetet, — nagyon is megmutatták, hogy mire vitték a nemzetet. Rövid 14 év! — s oda jutottunk; lova az evangéliumi tékozló fiútól kezdve mindazok eljutottak és eljutnak, kik apai örökségöket könnyelműen elpazarolják. Ezen élték ozolt apai örökségnek, hazánk ön n állóságának s függetlenségének visz- szaszerzése képezi pártunknak munkás feladatát. E feladatát pártunk az őseinktől öröklött eszközökkel: alkotmányos jogainkhoz való szilárd ragaszkodással, — a törekvéseinek jogosságáról meggyőződött nemzet többségének hatékony támogatása mellett, A csalfa nő bűne nem szivében van, de eszében. A sziv bizony tiltakozik a csalfaság ellen, de az ész jónak találja azt, s az akarat mely egyaránt szolgál a szivnek s az észnek, megvesztegethető, s nem teljesiti a két ellentétes parancs közül a jobbikat. A sziv és ész tehát egymással igen szoros viszonyban áll. A természet akarja, hogy egyenrangúak legyenek, csak is némi tekintetből van fensőbbsége az észnek; de az ész olykor többet követel, mint jogosan tehetné. Mindez azonban a mit mondottunk, csak föltételes s nem áll absolute. Hiszen tudjuk, hogy a bölcseség épen abban áll, hogy sziv és ész egymással legjobb egyetértésben élvén, egyik a másik szavára hallgat s csak közmegegyezéssel cselekszenek. A becsületes ember sohase tesz szívtelenséget, sőt inkább esztelenséget. A gonosz embernél mindig az ész van túlsúlyban. Azonkívül vannak okos és oktalan gonoszok ; ezek természetesen eszük okossága vagy oktalansága szerint, de soha sem szivük szerint cselekszenek. Isteni örök végzet szerint pedig úgy kellene lenni, hogy sziv és ész egyetértsenek, együtt s ne egymás ellen cselekedjenek, s ha már egyiknek engedni kell, abban is észsze- rüség legyen, ha a sziv szerint cselekszünk, s abban is a sziv nyilatkozzék, a mit az ész parancsol. Ámde ez nem történik igy, s az isteni örök végzet gúny tárgya a profán emberek előtt. Engedik az észt észnek lenni s cselekszenek esztelenül, engedik a szivet szivnek lenni, s tesznek szívtelenül. Csak hogy mit gondolnak nyájas olvasóim, mindez megtörténhetik minden további következmény nélkül ? Nem ! koronás királyunk alkotmányos érzületébe vetett bizalommal kívánja, akarja és reméli megoldani. Miután tehát pártunk Ugye és törekvése a történelem itélőszéke előtt igazolta tott, az ellene forradalmi törekvések czímén emelt vád pedig hamisnak, koholtnak, a nemzeti közérzületet, sőt apáink szent árnyát sértőnek találtatott, — kitűzött ezé- lomnak megfelelvén, leteszem toliamat. — __Merengésemben megzendül lelkemben a költő lantjának nemzeti imává vált „Szózata“: „Még jönni kell, még jönni fog Egy jobb kor, mely után Buzgó imádság epedez Százezrek ajakán.“ Sárréti. Levelezés. T. Szerkesztő ur 1 Becses lapja folyó évi 2-ik számának ujdon- sági rovatában megyeszerte bocsátott „Rendőröket a békési ref. templomba!“ czimü hangzatos közleményét minden bizonynyal szó nélkül hagytuk volna, ha az abban foglaltakat az országszerte olvasott s az ilyfélék közlésére határozottan illetékes, komoly »Protestáns egyházi és iskolai lap“ f. évi 3-ik számában „Templomi botrányok“ bevezetéssel, bár igen röviden, szintén újdonságai közé át nem veszi vala, azon jóakaratu figyelmeztetéssel : videant consules!. .. így azonban egyházunk eddigi jó hir s neve érdekében hivatalos kötelességünknek ismerjük a nyilvánosság előtt megjegyezni a következőket: Feltesszük, a körülményekből kiindulva fel kell tennünk, hogy a tudósító ur református ember, s épen a békési ref. egyháznak tagja. Ha ezen feltevésünk áll, a miben pedig nem kételkedünk — : akkor egyenesen megróvjuk őt. Mert aDnyi ildomosságának, s főleg egyháza iránti jóakaratának mégis csak kellett volna lenni, hogy ha a templomban valamely népes gyülekezés alkalmával, a mikor esetleg ő is bevetődött a hívek seregébe, csakugyan rendetlenséget tapasztalt : tetszett volna rögtön jelentést tenni, sőt a baj orvoslása iránti véleményét elmondani az egyháztanács elnöksége előtt. És ha az egyháztanács az ő jelentését, s illetőleg véleményét kellő figyelembe nem veszi : csakis ez esetben volt, vagy lett volna feljogosítva, még ekkor sem arra, hogy egyházát a nyilvánosság előtt csúffá tegye, hanem legfelebb arra, hogy az egyház- tanács hanyagságát megróvja. A mi egyébiránt magát a dolgot illeti, hogy t. i. a templomi karzat első padjaiban ülők ta- szigálják, szorongatják egymást, jobban mondva: taszigálták és szorongatták akkor, mikor valamelyik nagy ünnepen a tudósító ur is jelenvolt : erre következő megjegyzésünk van : hogy egy 20,000 lélekböl álló egyháznak 3—4 ezer egyént magába fogadni képes templomában nagy ünnepek alkalmával, kivált a fiatalok között épeni semmi taszigálás, szorongatás ne forduljon elő : ilyesmit kívánni s kivinni merőben képtelenség, így van ez minden nagyobb tömegesülésnél széA sziv s az ész is bir még egy magasabb forum apellatoriummal. Ott Ítélet hoza- tik felettünk. Az ész büntető fóruma — a lelkiismeret ; honnan jő ez ? A szivböl! Képzeljük el, hogy eszünk gyarló okoskodása rábírta akaratunkat, hogy szivünk ellenére cselekedjünk. Legott össze ül szivünk törvényszéke s elkövetett bününk minősége szerint ítéletet hoz felettünk. Az Ítélet annak indokaival együtt az ész birájához, a lelkiismeret elé terjesztetik. S a lelkiismeret kiszabja a büntetést, vagy jobban mondva, végrehajtja rajtunk. Kín s fájdalom árad el keblünkben, kedélyünk forrongani kezd, fejünk tele van csüggesztő gondolatokkal, ajkunkon sóhaj, arczainkon mély levertség mutatkozik. Ez a büntetés. S ezt kikerülnünk nem lehet. Viszont hajtsunk egyedül szivünk szavára, mellőzzük az ész jótanácsait s a lelkiismeret, mely a szivböl jő, bár soha oly kegyetlenül, mintha az ész követi el a bűnt, kimondja, s végrehajtja Ítéletét, s a bánat reánk nehezedik önsúlyával. lm itt van nyájas olvasóim az a nagy igazság, melyet isten az embereknek adott. Nem onnan fölülről jő a gonosz, vagy a jó 1 nem alulról a büntetés, nincs a halál után pokol, csak menny, mert minden bűn megleli büntetését, ha nem is az emberek, de a lelkiismeret Ítéletéből. I ép igy a jutalom se jő a felhők közül, enszivünkben a megelégedés és boldogság érzetében leljük fel azt. Legyünk gondolkodók, engedelmeskedjünk a szivnek, s hallgassuk meg az ész tanácsait; soha egyikkel se ellenségeskedjünk, s jutalmunk meg van.
